PPJ         2011.12.19.

A repülőgépek vagy az óceánjárók használata fenntarthatóbb-e a személyszállítás szempontjából? Mi a helyzet az autózással vagy a különböző reményekkel teli megújuló energiát használó erőművekkel? A biciklizéssel ugyanott lennénk, mint egy ökoautóval és valóban mindkettő századát fogyasztja csak egy terepjáróhoz képest? Tényleg a vasút az egyik leginkább fenntartható közlekedési forma? Olyan átfogó és objektív kötet, mint a Fenntartható Energia - mellébeszélés nélkül című, még nem jelent meg ebben az egyre sürgetőbb aktualitású témában. Ez a könyv nem ri­o­gat vi­lág­vé­ge-szce­ná­ri­ók­kal. Ami egy könyv meg­írá­sá­val meg­te­he­tő a fenn­tart­ha­tó ener­gi­á­ért, azt a szer­ző meg­te­szi.

David J. C. MacKay könyve jelent meg frissen magyarul a Typotex kiadó jóvoltából. A University of Cambride fizika professzora könyve megjelenését követően szinte automatikusan az angliai Energia és Klímaváltozásügyi Minitsztérium (DECC) Department of Energy and Climate Change tanácsadójává léptetődött elő.

A könyv eleje méltató idézetekkel indul, itt kiderülhet - például a magyar vonatkozásban idézett emberek háttere által, hogy erősen atomenergia párti szerzőről van szó. Igen sajátos a szemléletmódja Mackaynek, mert alapvetően mindig az angolhoni sziget példájából indul ki és számításait a szigetre vezeti vissza. Így fordulhat elő, hogy több megújuló energia tekintetében sem jut biztató álláspontra; ilyen a geotermikus energia esete is, ami pedig magyar viszonylatban már sokkal relevánsabb lenne.

A megújuló energiák esetében elsősorban azt kell kiemelni, hogy a fosszilis energiahordozókhoz képest egyenként nem képesek hasonló nagyságú energia(sűrűség) előállítására. Ezért az ilyen rendszereket csakis több lábon álló, több megújuló energiaforrást egyszerre menedzselő hálózatokban érdemes elképzelni, minden szemszögből a helyi adottságokhoz igazítva a rendszer egyes elemeit. Ezért is fontos, hogy a megújuló energiaforrások jövőképe egy decentralizált, intelligens hálózatban képzelhető csak el, az egyetlen óriási méretű szén-, atom-, vízi erőmű helyett. A centralizáltság ugyanis a jövendő geopolitikai helyzetekből adódóan is új veszélyforrás lehet. Ahogy a természetvédelem és ökológia teréről már sokat tanultak a különböző tudományágak, úgy az energetikai szektor is a lokális adottságokon alapuló diverzitások által válik összességében fenntartható rendszerré.

Egyszerűen nincs a könyvben olyan téma, apróság, ami ne lenne tárgyalva! Amit csak eddig valaha halhattunk az ökoenergia köréből, a bedugva hagyott mobiltöltőktől kezdve, a mindennapi tárgyainkon keresztül, egészen az ár-apály erőművekig: az mind tárgyalva van, pontos számadatokkal alátámasztva - úgy, ahogy egy fizikustól elvárható. Tulajdonképpen akár tankönyvi szinten használható műről van szó, külön egy hasznos adatokkal segítő és külön egy a megújuló energiákat technikai megvalósítás szempontjából tárgyaló fejezettel is.

Elég pesszimista azonban a szerző a megújuló energiákhoz való hozzáállást tekintve. Véleményem szerint túlságosan sok és nem feltétlenül megalapozott, szubjektív félelmekkel átszőtt kifogást emel a megújuló energiákkal szemben, (hogy talán csakis ily módon???) így mindig az atomenergiánál köt ki, mint ami a "megfelelő" alternatíva a fosszilis energiahordozókkal szemben. Holott az uránkészletek szintén ugyanolyan gyorsan fogyóban vannak, mint az olaj!

Azonban olyan érdekességek is kiderülhetnek, hogy Angliában a macskák nagyságrendekkel több madarat pusztítanak el évente, mint amennyit a szélerőművek lapátjai még szélesebb elterjedésük esetén sem fognak soha. Az autózás szintén több madár pusztulását okozza az ütközések által, mint a szélerőművek rotorjai. Akkor hogyan is? Elektromos autóké lenne a jövő? Maga a világméretűre nőtt (globalizált) anyagszállítás egy fenntarthatatlan folyamat? Ellenben minden háztartás saját kis megújuló energia rendszerrel láthatná el magát? Mindez a könyvből kiválóan tisztázódik. Az egyes fejezetek mind el vannak látva az úgynevezett "gyakran ismételt kérdések"-re és a "tévhitekre" a szerző által adott válaszokkal.

Nagyon biztatónak és hasznosnak vélem a könyv "Mit tegyünk most?" című fejezetét de a "Minden NAGY segít" címűt például mindenképp szembeállítanám az ökológiai közgazdaságtan egyik megalapítójának számító Ernst F. Schumachernek a The Small is Beautiful című könyvével (magyarul: A kicsi szép, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1991).

Miután minden tekintetben egyedülálló és alapvető könyvnek tartom e művet, nincs más hátra, csatlakozzatok a könyv magyar Facebook csoportjához! A könyv a Typotexen kívül nem jöhetett volna létre a Vertis Környezetvédelmi Pénzügyi Zrt. nélkül, ami Európa egyik első környezetvédelmi árupiacokra specializálódott kereskedőháza.

További örömhír, hogy a Typotex könyvei karácsonyig 40-50%-os akció keretében megvásárolhatók!

Magam, humánökológusként mindenképp ajánlottnak gondolom a következőket: Összeomlás - Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez; Természet és gazdaság - Ökológiai közgazdaságtan szöveggyűjtemény; A fele elfogyott - Olaj, gáz, forró levegő és a globális energiaválság. Pálfordulása miatt azonban immáron hiteltelenítettnek tudható be Björn Lomborgnak szintén a Typotex által megjelentetett klímaszkeptikus könyve.

PPJ         2011.11.21.

Az FFEK ismét egy Zeitgeist film erősségű hatással rántja le a leplet az aktuális gazdasági folyamatok valódi hátteréről (ahogy Kükü is tette a FentésLent blogon). Tudniillik, hogy elértük a növekedés határait. Nincs elegendő energia ahhoz, hogy a reálgazdaság érdemben nőhessen. Ezt azonban a gazdaság jelenlegi irányítói nem hagyhatják, hiszen az azt jelentené, hogy elesnek pénzüktől. Jönnek tehát az egyes országok ajtajain kopogtatni a globáltőke verőlegényei, és mivel a média már rég a kezükben van, így az egyes országok kormányai kettős szorításban vannak: nem csak felülről baszabogatják őket, hanem a médiamanipulációnak köszönhetően összefüggésekben gondolkodni képtelen nép is árulót lát a kormányába. Különösképpen meggyőzött az FFEK levezetése, hogy az 1973-as 1 milliárdos hitelből hogyan lett mára 135 milliárdos.

Mint a fenntarthatóságot kutató fiatalember, természetvédelmi mérnökként felhívnám a figyelmet az alábbi kép zöld körsávjaira, mint a hamarosan bekövetkező globális paradigmaváltás egyik kiváltó okára. A neoklasszikus közgazdaságtan (ami köztudottan nem tudomány(os)) már az utolsókat rúgja és ez napjainkban a szemünk előtt történik, ha merünk 'látni'. Nemsokára átadja a helyét az ökológiai közgazdaságtannak, ami viszont az ökológia valós tudományára fog épülni!

Forrás: http://www.adbusters.org/magazine/94/paradigm-shift.html

>Innentől az FFEK írása:
Olvasva a mai hírt, miszerint a Nemzetgazdasági Minisztérium az IMF-el tárgyal, először nem értettem meg, hogy miről van szó, ugyanis alig akadt olyan cikk, amelyik a lényeget emelte volna ki. A lényeg pedig nem az, hogy ismét lehet rúgni egyet a kormányon, mert szembefordul tegnapi önmagával, hanem az, hogy nem a 2008-as hitelfelvétel megismétléséről van szó, azaz nem arról, hogy bizonyos megállapodásban rögzített pénzösszegeket adott időnként lehív a kormány, hanem arról, hogy biztosíték képződik az IMF oldalán, amely a piacok megnyugtatására szolgál, és "végszükség esetén" hozzáférhető. (Forrás: origo, Magyar Nemzet)

Ha sikerülne ezt a kérdést értelmesen, jelentősebb elfogultság nélkül tárgyalni, akár még örülhetnénk is ennek hírnek, mert miközben egyetlen euró újabb adósság felvétele nélkül sikerült javítani a forint árfolyamán és Magyarország csődkockázati mutatáján, azt is észrevehetnénk, hogy a kormányzat nem cibálja fölöslegesen az oroszlán bajszát. Tehát tanul a hibáiból. De valóban ennyire jóban kell lenni az IMF-el, ahogy egyes médiaelemzések azt sugallják, sőt szinte már erőltetik?

Hírháttér

Az egyeditől érdemes egyre általánosabb kérdések felé haladnunk. A kapcsolatok felújítása lehetséges, hogy nem teljesen önként történt. Erőteljes mozgatórugó lehet a félelem a leminősítéstől. Hiszen akkor eladhatatlanok a magyar államkötvények, ez egyenértékű a csőddel, amint elfogy az MNB tartaléka, amely ilyen helyzetekben áthidal.

Nade, ahogy arról Bogár László tegnap írt a Magyar Hírlapban, elég, ha elkezdik ezek a hitelminősítő intézetek terjeszteni a hírt, az máris önbeteljesítő jóslattá változik. Indokolt-e hazánk leminősítése? Tulajdonképpen nem jelentett be csödközeli helyzetet a kormány, igyekezett törleszteni, igyekezett tartani a hiánycélt, nem mindig a legjobb eszközökkel persze. Ám az a nemzetközi pénzvilág, amely ennél nagyobb botlást, vagy kozmetikázását is elnézett korábban, most, amikor sok helyen úgymond szorul a hurok, nem engedhet. És meg tudja mutatni, hogy

• nem vesz senki magyar államkötvényt
• az euró 310 forint fölé mászik
• a csődkockázati mutató rekordokat dönt

Ez pontosan az az önbeteljesítő riogatás, amelyről Bogár László ír. Csakhogy mindeközben itthon meg milliók húzzák a rövidebbet. Akik riogattak, azok meg a hosszabat. És a magyarokmég nem is a jó helyen, nem a megfelelő körre haragszanak. Mert kétségtelen, vannak kormányzati hibák, de van egy kintről érkező, most már a szemtelenségen régen túllépett magatartás is, amely beleavatkozik a magyar belügyekbe.

Csak egyetlen példát hadd írok erről. A Goldman Sachs bankcsoport elemzői szerint a leminsőítés "még kivédhető, ha a magyar kormány tényleges lépéseket tesz a devizaalapú hitel-végtörlesztés kiterjesztésének elkerülésére" és voltak még egyéb ötleteik is. (Forrás: VG) Erre mit lehet mondani? Én egy szót ismerek: zsarolás. Senki nem magyarázta el korábban a polgároknak, hogy később egy gazdasági válságkörnyezetben rossz következménye lesz egy esetleges frankhitelnek. A mostani kormány legalább valamit próbál tenni azért, hogy a legrosszabb elkerülhető legyen. Lehet, hogy vitatható módon, lehet, hogy nem eléggé körültekintően. Mégis - ekkor jön valaki külföldről, akinek elég drót van a kezében, amit rángatni tud és akkor azt mondja, ezt azért már mégse, ne mentsék meg ezeket a szerencsétleneket? És hogy rátromfoljon még meg is szellőzteti, hogy ettől függ a leminősítés? Ezek után az euró árfolyam az egekbe megy, még több devizahiteles kerül csődközelbe, és a kormány tegyen meg mindent, mert a lakosság ezt várja.

Miután megteszi a kellemetlen, neki is nehéz lépést, és az IMF felé fordul, hogy tárgyaljunk, s közben a devizahitelesek kicsit fellélegeznek, akkor meg kapja a szitkot az arcába: lám-lám, eddig nem ezt mondtátok.... Nem hiszem, hogy ettől a hozzáállástól előrébb leszünk. És nem hiszem, hogy engem meg lehet győzni a külföldi pénzügyi guruk jóindulatától, IMF-estül, Goldman Sach-ostul, Fitchestül, Standard & Poors-ostul együtt.

Adósságcsapda

A közgazdaság felkent gurujai olyan dolgokkal dobálóznak, amelyek mögött alig látok értékes tartalmat. Végh László mondta mosolyogva egy konferencián, hallgatói kérdésre válaszul: hát mit akar a hagyományos közgazdaság, amikor saját alapjai hibásak? Amikor nem tudomány?

Pedig - teszem hozzá - lehetne az. De akkor az alapokat nagyon meg kéne nézni. Vegyünk csak egyetlen példát, az országunkat érintő hiányok kérdését. Klasszikus úton úgy magyarázzák, hogy az egyensúlyt úgy lehet megtalálni és beállítani, ha kevesebbet költünk és több lesz a bevétel. Ezt a mantrát abba kéne hagyni. Ez az ország az elmúlt 20 évben nagyon rosszul járt (legalább a görögökenk volt mondjuk 10 jó éve), semmi nyoma, hogy többet költene, mint amennyi jogos. Mert a probléma gyökere nem is itt van, hanem a súlyos, most már a GDP 82%-át kitevő államadósságban, ez egyébként több, mint 21 000 milliárd forint. Ha a cégek és a lakosság eladósodása is be lenne számolva ide, még nagyobb számot kapnánk.

Az adósságszolgálatunk alapvetően kamatfizetésre szorítkozik, a cél az adósság csökkentése lett volna, egészséges gazdasági körülmények között - most ilyenek nincsenek. Látható is, hogy a nyáron tett adósságcsökkentő lépések, melyekben a magányugdíjpénzek egy része is részt vett, nagyrészt elolvadtak, amikor megnőtt az euró ára. A kamatfizetést az adóbevételek egy részéből fedezi a kormány. Sőt, az új adósság túlnyomó része is arra megy el, hogy a korábban felvett hitelek kamatát fizessük. Idézem Drábik Jánost:

"1990-ben, a rendszerváltás idején, 22 milliárd dollár volt a magyar nemzet adóssága, miután az 1973 óta felvett egymilliárd dollár tényleges forrásbevonásért 1989-ig kifizettünk 11 milliárd dollár kamatot. Több, mint 20 év óta adósságszolgálatra fordítottunk 30 ezer milliárd forintot, vagyis 162 milliárd dollárt. Mégis a magyar társadalmat sújtó adósság napjainkban 135 milliárd dollárra növekedett." S mindeközben eltűnt a privatizált magyar állami vagyon jó része, és még ki tudja mi nem.... Ebben áll a lényeg: az adósságspirált fenntartóknak nem érdeke a törlesztés, inkább a további eladósítás. Ezze együtt pedig olyan ajánlások (zsarolás), amely a további sarcokat teszi lehetővé (adóemelés, megszorítás). Ha nem megy szép szóval, fenyegetnek államcsőddel, leminősítéssel, stb. (Bogár László után szabadon: a 3 V: valutaalap, verőlegények, védelmi pénz.)

Még egy réteggel lejjebb

A hitel a jelen fogyasztás fedezése a jövőben. Szükséges hozzá, hogy a hitelt, és a kamatait vissza lehessen fizetni. Mindehhez növekvő gazdaság szükséges, hiszen a hitel kamatozik. Általában azért vesz fel valaki hitelt, hogy azt értékteremtésre fordítva a jövőbeli teljesítménye növekedjen és azzal fizesse vissza a kamatokkal növelt öszeget. De nem mindig van ez így, a magyar államadósság esetén már a kamatok fizetése is újabb hitelfelvételt igényel.

Az eladósodott állam vezetői, politikusai, a lakosság, a cégek érdekeltek lesznek abban, hogy a gazdasági növekedés rendszerét fenntartsák, épp a hitelek miatt. Ebben a környezetben soha nem lesz fenntartható fejlődés. Ráadásul a valós (reál) gazdaság növekedését mindig is az energiahasználat növekedése hajtotta. A pénzből pénzt előállító pénz- vagy képzetes gazdaság azonban képtelen fedezetet rakni a képzetes pénzei mögé. És amikor túl sok gyűlik fel ebből a fajta pénzből, vagy meg tudják csapolni a valós gazdaságot, vagy a képzetes pénzlufik kipukkadnak. Most az utóbbi történik, mert nincs már komly növekedési lehetőség a valós gazdaságban.

1. ábra. Egy dollár adósság pénzteremtő hatása az USA gazdaságában 1966-tól 2010-ig. Látható, hogy míg kezdetben megérte hitelpénzzel "pénzgyárat" játszani, addig a 2000-es évekre ez a folyamat hatásában lecsökkent, majd egy bizonyos adósságszint elérésekor átváltott káros folyamatba: a túlzott adósságállomány nem növeli, hanem rombolja a GDP-t.

Az ábra is mutatja, a játék nem megy tovább: a pénzgazdaság már nem képes kivonni pénzt a reálgazdaságból, így egyre korlátozottabban képes hitelpénzből pénzt gyártani. A valós terület növekedési korlátja pedig a valóságban keresendő: elértük a növekedés határait. Nincs elegendő energia ahhoz, hogy a reálgazdaság érdemben nőhessen.

PPJ         2011.10.30.

Nem törődöm sem a szerzői jogokkal, sem a saját időmmel: egyszerűen az összes fülszöveget és képet egyenként lementettem az Index galériájából, hogy ide beillesszem, mert ez történelmi pillanat a humánökológia szempontjából. Ez a humánökológia mesterszak az ELTÉn, ami most tanulok. Az alábbi index fotók... Természet és társadalom együttes vizsgálata. Ki nem állhatom azokat, akik ökofasisztának neveznek bármilyen olyan ökológust, aki túlnépesedésről "mer" beszélni. Pedig van túlnépesedés. És az alábbi képek végignézése után el kellene gondolkodnunk, hogy vajon mivé fog alakulni ez az emberiség a további szaporodással, ha már 7 milliárd ember is csak ilyen nyomorgás, környezeti katasztrófák, igazságtalanságok és háborúk árán tud "élni". Vida Gábor professzor úr említett nekem egy tanulmányt, mely szerint a mai tizenévesek ~80%-a éhhalálban fog felnőtt korára meghalni. Ezt az alábbi képek láttán nem is vonom kétségbe. Azt viszont igen, hogy akarjak-e utódot nemzeni erre a világra. Ráadásul sokat, mert "csak úgy igazi a magyar Orbáni virtus"... Tudhatóan szenvedésbe és halálba hozni világra egy érző lényt: ezt én előre megfontolt szándékú emberölésnek nevezném. Ez nem ökofasizmus, nem akarok én megölni senkit. A bolygó fog. Nem fog ugyanis elegendő ételt, ivóvizet és levegőt adni. A bolygó az ökofasiszta, hogy a természetes eltartóképesség szerint működik a természet törvényei által... A bolygó az isten, mert ő határozza meg a lét határait és végességét. A populációökológia logisztikus S görbéje nem fog kegyelmezni és kivételt tenni senkin és semmin.

Egy rendszer minél inkább kibillen az egyensúlyból, utána annál nagyobb a kilengése. Ami még nyuszik és rókák "egyszerű" esetében is vezethet a populáció kihalásához.

Akkor most képzeljük el az ember tekintetében, hogy mekkorát löktünk a hullámokon!!!

(Kapitány Balázs meg, komolyan mondom, hogy egy hülye... Majd ha elfogy a fa, akkor gyorsan kitalálok valami anyagot, hogy abból készítsek péklapátot a tarkón billentéséhez papírt egy ökológia könyv nyomtatásához számára, hogy például tisztába jöjjön az ökoszisztéma-kulcsfaj fogalmával. Ostoba! Agyamra meg ez a bármi helyettesíthető bármivel duma, ahelyett, hogy azt mondaná: "bocsánat, ehhez nem értek". Csak úgy szólok, hogy a pénz nem ehető és még nagyon sok pénzből sem sikerült élő rendszert helyettesíteni/létrehozni.)

Az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) jelentése szerint október 31-én a világ népessége eléri a hétmilliárdot. A demográfusok szerint ez a szám várhatóan 2027-re meghaladja a nyolcmilliárdot, 2046-ra a kilencmilliárdot, majd a számítások szerint 2050-ben 9,2 milliárd körül stabilizálódik, és ezt követően lassulhat a növekedés.

1927-ben még csak kétmilliárdan éltek a Földön, ez a szám 1960-ra elérte a hárommilliárdot, 1975-re a négymilliárdot, 1987-re az ötmilliárdot. A Föld népessége 1999 októberében lépte át a hatmilliárd főt. A legnagyobb ütemben Afrika és Ázsia népessége növekszik.

Tumultuózus jelenet a kantoni pályaudvaron. Ünnepnapokon milliók és milliók kelnek útra, hogy hazautazzanak szülőhelyükre. A Kínai Népköztársaságban több mint 1,3 milliárd ember él, ezzel a Föld legnépesebb és egyik leggyorsabban gyarapodó országa. Még.

Strandolók ezrei Ázsia legnagyobb hullámmedencéjében, Szecsuánban. Jelenleg 400 olyan város van a világon, ahol legalább egymillióan élnek.

Gyalogos felüljáró épül egy pekingi útkereszteződésben. Pekingben 1953-ban még csak 2,7 millióan éltek, 2010-ben már 19 millióan.

A nyolcvanas években a pekingiek 80 százaléka még rendszeresen biciklivel járt, mára 20 százaléka alá csökkent ez az arány. A kínai fővárosban a súlyos légszennyezettség miatt újra megpróbálják népszerűsíteni a kerékpározást.

2009-ben Kína lett a világ legnagyobb autópiaca, tavaly már 18 millió gépkocsit adtak el az országban. Az autópark sokkal gyorsabban bővül, mint a városok úthálózatának áteresztőképessége, szinte állandóak a dugók.

A 23 milliós Sanghaj Kína legnépesebb városa. 2050-re a mostani 19-ről 27-re emelkedik a megavárosok, azaz a 10 milliósnál nagyobb települések száma.

Japán stílusú kapszulahotel Sanghajban. Megnyitása után a hatóságok bezáratták, mert nem felelt meg a biztonsági előírásoknak. A turisták számára erős vonzerőt jelenthet, hogy állítólag a sanghaji nők a legszebbek Kínában. Az országban eltorzult a nemek aránya, minden negyedik felnőtt férfi pár nélkül marad.

Hongkong a világ legsűrűbben lakott városa. A legnépesebb városok befogadóképességük határait feszegetik. Szakemberek előrejelzései szerint 2050-re a Föld népességének csaknem 70 százaléka él majd hatalmas metropolisokban.

Hongkong 1104 négyzetkilométernyi területén több mint hétmillióan laknak. A napi utazások több mint 90 százaléka tömegközlekedési eszközökön zajlik, ami a legmagasabb arány a világon.

Taipei, Tajvan. Csúcsforgalom. Míg 1900-ban az emberiség körülbelül 14 százaléka élt városokban, 1950-re már 30 százalékuk, jelenleg pedig a népesség fele lakik a zsúfolt településeken.

Taxitemető Kínában. A népesség gyarapodása mellett a gazdasági növekedés is hatással van a környezetre, ami különösen Kína esetében szembetűnő, ahol alig van szabályozás a környezetpusztító tevékenységekre.

Újrahasznosításra váró televíziók egy kínai üzemben. Több mint egymilliárdra becsülik a tévénézők számát Kínában.

Hefej, Kelet-Kína. A múlt században a vízfogyasztás több mint kétszer olyan gyors ütemben emelkedett, mint a népesség lélekszáma. 2007 és 2025 között a fejlődő országokban várhatóan ötven, míg a fejlett országokban 18 százalékkal fog növekedni a vízfogyasztás. A többletigény zöme a legszegényebb országokban várható, ahol egyre több ember költözik vidéki régiókból városokba.

India egyik legnagyobb városát, Mumbait 18,4 millió ember lakja. India a világ második legnépesebb országa, több mint 1,2 milliárd lakosa van. A népszámlálás szerint Indiában 833 millió ember él vidéken, a városokat 377 millióan lakják. India 2021-ben lekörözi Kínát, és a világ legnépesebb országa lesz.

Átkeresztelési ceremónia Mumbaiban. Több mint száz lány kapta szüleitől a "Nakusa" utónevet, ami annyit tesz, hogy "nem kívánt". A túlnépesedéssel küzdő Indiában a nemek egyenlőtlensége is hatalmas gond, a lánygyermekeket értéktelenebbnek tartják a fiúknál, amit a gyakran a névadásban is kifejezésre juttatnak.

Víz a kútról, Észak-Indiában. A népesség növekedésével egyre többeket érint napi szinten a súlyos vízhiány, ráadásul öntözésre is mértéktelenül kiaknázzák a talajvizet, ami drámai mértékben csökkent. India vízkészletének 90, Kínáénak 65 százalékát használja fel a mezőgazdaság.

A több mint 237 millió lakosú Indonézia a negyedik legnépesebb ország. A délkelet-ázsiai állam erdőségeit, természeti adottságait a túlfeszített mezőgazdaság és fakitermelés veszélyezteti. Az emberiség ökológiai lábnyoma 1961 és 2003 között több mint háromszorosára nőtt.

Sao Pauló, Brazília. A 191 milliós dél-amerikai ország a világ 5. legnépesebbje, a világ 10. leggazdagabb városa. Naponta ezerrel nő az autók száma, a zsúfolt utak miatt itt használják hétköznapi közlekedésre leginkább a helikoptereket.

Nyomornegyed Rio de Janeiróban. Becselések szerint a város lakóinak ötöde él favellákban. Rió a 2014-es labdarúgó világbajnokság egyik helyszíne, két évvel később itt rendezik a nyári olimpiát.

Imára összegyűlt muszlimok a Fejszál mecsetben, Iszlámábádban. A 178 milliós Pakisztán a 6. legnépesebb ország.

Tradicionális lovas ünnepre összegyűlt nigériaiak. Afrikában Nigéria a legnépesebb állam 158 milliós lakossággal, ezzel a Föld országainak sorában a hetedik.

Lagosban, Nigéria legnagyobb városában több mint 14 millióan laknak. Az igazi demográfiai robbanás Afrikában várható: Nigéria, Etiópia, Kongó 40 év alatt megtriplázhatja a mai népességét. Eközben Európa lakossága akár 20 százalékkal is csökkenhet.

Bangladesben több mint 142 millióan élnek. A délkelet-ázsiai ország a kilencedik legnépesebb - és egyben az egyik legszegényebb - a világon. A lakosság 56,1százaléka írástudatlan, 83 százalék él 2 dolláros napi jövedelem alatt.

Muszlim zarándokok tartanak a bangladesi fővárosba, Dakkába. A hatvanas években érte el a Föld népességének gyarapodása a csúcspontot: a növekedés üteme az évi 2,2 százalékot is elérte. Ez a hetvenes évek óta csökken, ma 1,1 százalék körül van.

Árvíz a mexikói Villahermosában. A 112 milliós Mexikó a 11. legnépesebb ország a Földön. 1895-ben 100 millióval voltak kevesebben.

Túlzsúfolt börtön Manilában, a Fülöp-szigeteki fővárosban. A Fülöp-szigetek a világ 12. legnépesebb országa több mint 94 millió lakossal.

Manila: Szennyezett folyó, nyomornegyed. Több mint egymilliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, kétmilliárd fő él csatornázás nélküli településeken. A szennyezett víz következtében kialakuló betegségek évente 5 millió ember – zömmel kisgyerekek – halálát okozzák világszerte.

Hajléktalan gyerekek alszanak egy manilai utcán. A kormányzat szerint minden harmadik újszülött tervezetlenül születik és szüleik nem is akarják megtartani. A népességrobbanással küzdő Fülöp-szigeteken a keresztény egyház ellenzi a születésszabályozást.

Hivatalnokok nyüzsögnek London belvárosában. Az Egyesült Királyság 62 milliós népességgel a 22. leglakottabb állam. Európában jelenleg nagyjából 740 millióan élnek, ha az eddig tendenciák folytatódnak 90 év múlva 100 millióval kevesebben leszünk.

Szennyezett folyó Bulgáriában. Az ENSZ felmérései szerint 2032-re a világ népességének 60 százaléka vízhiánnyal küszködő térségben él majd.

Széntüzelésű erőmű és szeméttelep Bitolában, Macedóniában. Az olcsón kibányászható szén-, kőolaj- és földgázkészletek egyre csökkennek, a kitermelés üteme már most is megtorpant, hamarosan pedig csökkenni kezd.

A világ jóléti államaiban is adódnak tömegjelenetek. Rómában az év eleji kiárusításokon moccanni alig lehet a fő bevásárló utcában. Olaszországban 30 ezer dollár körül van az egy főre jutó GDP, ezzel 43. a világban. A lista legvégén megtalálható Kongói Demokratikus Köztársaságban 300 dollár ugyanez a mutató.

Forgalmi dugó egy francia autópályán a nyári szabadságolások kezdetekor Franciaországban. A franciáknál a születéskor várható élettartam 81,19 év, ezzel 13. a világon. Angolában 38,76 év, ezzel utolsó. A legirigyeltebb Monacó: 89,73.

Óriási megmozdulások voltak 2010-ben Franciaországban Nicolas Sarkozy köztársasági elnök tervezett nyugdíjreformja miatt. A szakszervezetek milliókat hívtak az utcára, de tiltakozásul nem járt több metró sem.

Teltház a mahacskalai nagy mecsetben. Másfél milliárd muszlim vallású ember él a világban.

Minden évben milliók gyűlnek össze a szaúd-arábiai Mekkában az évi rendes zarándoklat alkalmából.

Sátrak ezrei Minában, Mekka közelében.

A bohunicei atomerőmű Szlovákiában. A túlnépesedés okozta növekvő energiaigény kielégítésére sok országban atomerőműveket építenek, míg másutt a megújuló energiaforrásokban keresik a választ. A fosszilis energiahordozók adják a világ áramtermelésének 66 százalékát, ezek kiesése az áramellátásban okozhathatja a legnagyobb gondot.

Cigányok lakta gettó a romániai Nagybányán. A népesedési gondok közt az etnikai feszültségek terhelik meg legjobban egy adott közösségben élők mindennapjait.

Venezuela, Caracas. Éles határvonal szegények és a tehetősebbek közt. 2050-re akár 40 százalékkal is bővülő világnépesség, valamint a folytatódó gazdasági növekedés erősen fokozza majd az élelmiszer – azon belül a hús – valamint a takarmány és a rostnövények iránti keresletet.

Nyugat-francia strand. Franciaországban a népsűrűség 108 fő/km2, Kanadában 3, Dél-Koreában 480.

A világon az elmúlt években növekedett az élve születések száma és a születéskor várható átlagos élettartam, továbbá csökkent a csecsemő- és gyermekhalandóság.

Zsúfolt temető Irakban. 2003 és 2010 között 120 ezer civil áldozata lehetett a konfliktusnak.

Zsúfolt temető Afganisztánban. A világon itt a második legmagasabb az ezer főre jutó halálozási ráta, csak Angolában rosszabb. Az Egyesült Arab Emirátusok van a lista másik végén.

Zsúfolt temető Vietnamban. Másodpercenként öt gyerek születik a Földön, és két ember hal meg.

Magyarországon 2011 első nyolc hónapjában 4,7 százalékkal kevesebb gyermek született, mint 2010 ugyanezen időszakában. A halálozások száma stagnálást mutat; az ország becsült lélekszáma 9 millió 965 ezer volt augusztus végén.

A NASA felvétele a Föld éjszakai fényeit és egyben a fejlett és a fejlődő világ közti hatalmas eltérést mutatja.

Forrás: http://galeria.index.hu/tudomany/2011/10/25/hetmilliard_ember_el_a_foldon/

PPJ         2011.10.19.

Végéhez közeledik a greenr blog. Nem a kreativitásom veszett el, nem is az ügyek és összefüggésrendszerek kitálalására fordított egyéni időm, hanem a türelmem.

Minél mélyebben ásom (ásatom) bele magam az ökológia, a humánökológia, a fenntarthatóság, a gazdaság, a társadalom, a történelem, a média és a politika tudományaiba, annál inkább közeledik az álláspontom Derrick Jensen-éhez: ezen a rendszeren nem lehet változtatni, globális összeomlás fog végbemenni, a legjobb amit tehetek, ha nem küzdök, hanem csak élem az életem. Innentől kezdve viszont miért küzdjön az ember? Csak élni bele a világba? (Az alábbi történet ugorható a sietőknek. Folytatom a gondolatom alatta.)

[részlet Su La Ce     Reggeli beszélgetések Lin Csi Apát kolostorában című művéből]

Lin-csi apát kolostorában egy reggel így fordultak a szerzetesek a Mesterhez.

- Mondd, apát! Mit tegyen az ember, mielõtt eljõ a világvége? Van-e erre nézve szabály?

- Van - felelte Lin-csi, s már idézte is a tanítást. Mielõtt a világvége eljõ, legjobb, ha az ember befejezi reggelijét - szólt a Mester, s már sarkon is fordult volna, amikor az egyik szerzetes megkérdezte.

- Mondd, Mester! A világvégével minden véget ér? - Minden. De ez a minden azon nyomban létre is jön ismét. A végtelen idõben végtelen számú csodálatos pusztulás és keletkezés követi egymást - mondta Lin-csi, s hogy a szerzetesek tudják, mi dolguk a végtelen idõben, elmesélt egy történetet. - Nem is olyan rég kezdte az apát -, itt a Lüliang-hegyek közt, egy szerzetes beköltözött egy nagy fa odvába. Úgy hívták ezt a szerzetest, hogy Taj-po. Üldögélt a fa odvában, teltek az évek számolatlanul, amikor megjelent az odú elõtt egy vándorszerzetes. Így szólt a vándor Taj-póhoz. - Írva vagyon, hogy ez a mostani, kerek milliárd esztendõt számláló világkorszak, melyben élünk, hamarosan véget ér. Fellángol majd a nagy tûz, és mind az ezer világ elpusztul. Tudni akarom, csakugyan elpusztul-e, vagy nem pusztul el. Felelj, Taj-po! - És Taj-po felelt. - Elpusztul - mondta. - És akkor mi lesz? Következik a másik milliárd éves világkorszak? - kérdezte a vándor. Következik a másik. - Akkor jó - vágta rá a szerzetes, és megnyugodva õ is beült Taj-po mellé az odúba. Nem mintha addig attól tartott volna, hogy unatkozni fog, ha nem következik újabb milliárd év és nem lesznek majd benne újabb világok, hanem azért nyugodott meg a vándor, mert megértette, miért ül a fában Taj-po. Taj-po pedig azért ült a fában, mert tudta, semmi emberi tevékenység nem fogható ahhoz, hogy jönnek-mennek a világkorszakok. Semmi emberi tevékenység nem fogható ahhoz, hogy elpusztul mind az ezer világ, s aztán következik a másik ezer. És semmilyen emberi tevékenység nem mérhetõ ahhoz, hogy õ mindebben részt vehet, ülhet a fa odvában, és szemlélheti a világok változásait. Taj-po tudta, hogy a világok változásain töprengeni a legméltóbb emberi munka, s míg valamit meg nem ért az egészbõl, nincs hová sietnie. Ezt értette meg Taj-po válaszából a vándor is, s ezért ült be hozzá az odúba - fejezte be a történetet Lin-csi apát, s szégyenkezve vallotta be, hogy nem tudja, mi történt ezután. Talán Taj-po és a vándor azóta is együtt ámulnak a világok változásain. Bámulják a végtelen idõ játékait. Ti is ezt tegyétek, szerzetesek, ha eljõ a világvége, s már megettétek a reggelit! - szólt Lin-csi apát, s magukra hagyta szerzeteseit, kolostorában, a Huo-to folyó partján.

Egy valamire azonban szeretném felhívni a figyelmet. Senki fia ökológus, soha olyat nem mondott, hogy (mivel túlszaporodtunk) holnaptól ki haljon meg. A túlszaporodás és ökológiai túllövés tényének felismerése semmi esetre sem vezet, nem is szándékolt rejtetten, és soha nem is fog haláltáborokhoz vezetni. Pszichológiai, gazdasági felismerésekhez és a tudatos családtervezés igényéhez igen, de ezek ugye nem ökoideológiai haláltáborok.
Szóval tegyük fel, hogy az ökológusokat, és közülük is az olyanokat, akik érvelnek az emberiség túlszaporodásának következményeiről, ökofasisztáknak hívjuk. Semmilyen tekintetben sem azok, mondom, de tegyük fel, hogy ennek hívjuk őket.

Itt jönne a lényeg.

Még a legelvadultabb, ökofasisztának kikiáltott, nemzeti vagy világszintű, ökológiai idea mentén felfűzött, önszántunkból elfogadott program is babazsúr lenne ahhoz képest, amit a természet fog művelni az emberiséggel.

Amikor a természetes ökoszisztémák végleg beadják a kulcsot az ember pusztító tevékenysége miatt, és így elkezdenek sorra bedőlni a táplálékláncok, a trofikus szintek, a klimatikus viszonyok, ott nem lesz válogatás. Ott nem 4, 8, meg 10 éves, lassan bevezetett megszorító akcióterv programok lesznek, hanem könyörtelen összeomlás. Ott nem társadalmi konszenzus, meg esélyegyenlőség figyelembe vétel lesz, mint bármilyen klímakonferencián, hanem totális kataklizma.

„Gaia Földanya”, vagyis közismertebb nevén „a Föld ökoszisztémája”, alias „a bioszféra természetes eltartóképessége” nem fog kérdezősködni, válogatni, pláne nem kegyelmezni. Ilyesmit csak az ember tud. Míg él. Míg fenntarthatóan él.

Ezentúl ennek fényében ítéljünk meg- és el bármilyen ökológiai kezdeményezést, klímaváltozás tudóst, és természetvédelmi világkonferenciát, mikor azok valamilyen megszorítással állnak elő megoldásként. Az a „szabadságkorlátozás”, hogy adóval sújtják a környezetszennyező autósokat, hogy megszabják milyen meleg lehet egy lakásban, és hogy előírják milyen villanykörtét vegyek, még semmi ahhoz képest, amikor az életedért, amikor egy csepp tiszta ivóvízért, vagy amikor csak egyetlen köbméternyi szmogmentes levegőért fogsz könyörögni a földön csúszva, megfosztva minden etikától, mint egy törékeny biológiai lény.

Volt már a történelemben példa az összeomlásra is és a fenntartható pályára lépett emberközösségre is. A mi döntésünk! A végén így se úgy se fogok nevetni. Összeomláskor nincs min és mit, hogy nem fogadták meg a tanácsainkat úgy cuzámmen globále, ha meg mégis fenntarthatósági útra lépünk, akkor az nem kinevetendő.

PPJ         2011.10.04.

A vörösiszapos töltöttkáposzta anno nekem is eszembe jutott, mert vagyok olyan groteszten és morbidan "őrült", mint Laár András. :) Azt is megszokhattátok már, hogy igyekszem nem elköteleződni. Mindig egy-egy ügy mentén gondolkodom, nem pedig ember vagy szervezet mentén tekintélyelvűen vonzódom. Így fordulhat elő, hogy egy vonatkozásban szidtam Laár Andrást, most pedig hurrázok; de az is, hogy egyszer jó példaként linkeltem a bioetika blogot, máskor meg a szerzője ökológiai agymosását kívánnám, akkora baromságot ír, hogy az eléri a pénzzel megkentségének gondolatát.

Az alábbi videót és az általa propagált honlapot a Greenpeace-nek köszönhetjük, mert valóban, vannak még óriási ipari katasztrófa lehetőségek Magyarországon például az ajkai tározón kívül is! Ahogy az előbb említett bejegyzésem alján lévő térképen is láthatjátok, az almásfüzitői tározó még veszélyesebb és kétszer akkora, mint az ajkai!!!

A kolontári katasztrófa után egy évvel még mindig számos súlyosan veszélyes ipari létesítmény fenyeget. Almásfüzítőn, a Duna partján komposztkészítés címén számtalan, kiemelten veszélyes hulladékot tárolnak a vörösiszappal összekeverve, nagyon rossz biztonsági körülmények között.

Segíts, hogy felszámoltathassuk a lerakót!

Követeld te is, hogy megszigorítsák a veszélyes ipari létesítmények szabályozását!

http://mereg.greenpeace.hu/

A méreg a lényeg!!!