PPJ         2010.01.24.

A bloghoz csatlakozás sorrendjében:

Pacsuta Péter János, 26 éves, SZIE MKK KTI almamáterű természetvédelmi mérnök. Jelenleg az ELTE TáTK humánökológia MSc szak hallgatója. Szívből örülök, hogy működik a GreenR blog, hogy nem jutott a felhagyott kezdeményezések sorsára. Igazán örvendetes, hogy egyre több fiatalt fog össze, akár közös túra, közös beszélgetés vagy közös filmvetítés erejéig. Védem a tradíciót és magyar hagyományt, a buddhizmust, az ökológiai politikát. Érdeklődési köreimbe tartozik a természetvédelmen túl az ökológiai társadalomtudomány, az ökológiai közgazdaságtan és az öko-filozófia.

Martagon, 25 éves, természetvédelmi mérnök. A Nyugat-Mátra környezet védelmének lelkes aktivistája vagyok, a növények diverz világának elkötelezettje és az ifjúság környezeti nevelésének híve. Több természetvédelmi tábor szervezésében és lebonyolításában, öko- és barlangtúrák vezetésében vettem részt. Foglalkoztat a kertészet, a biogazdálkodás, a táplálkozástudomány, a pszichológia és persze a GreenR jelene és jövője.

Dernarmot. Jelenleg a képzőművészet elméletét hallgatom egy nagy hírű budapesti egyetemen, mert hiszem hogy a kultúra mindenkori önreflexiója a társadalomnak. Ezért kutatási területem a posztstrukturalista társadalom elméleten keresztüli feltárása a társas és individuális magatartásformák történeti és kultúránkon keresztül meghatározható mintázatainak. Jelenleg elsősorban a média és tradíció diktálta viselkedési formák érdekelnek. Több cikkem jelent meg a témában és kutatási eredményeimről konferencián is számoltam már be. Tulajdonképpen a kortárs kultúra antropológiája és közösségeken és embereken keresztüli feltárása érdekel és itteni publikációim tematikájának alapját is ez az érdeklődés képezi. A GreenR blogban legtöbbször az ökológia és a művészet kapcsolatáról írok. Mindenhová bringával nyomulok.

S. O., 26, társadalom- és politikatudós növendék. Inkább megfigyelő, mint beavatkozó, inkább leíró, mint elbeszélő, de mindenképp dogmakerülő szkeptikus és örökös kétkedő vagyok, aki híve a reménykedésnek, a jó társaságnak, a természetnek, az irodalomnak és a költői eszközöknek, a demokráciának, a társadalomnak, a közéletnek, politikának, Magyarországnak. Érdekelnek a zöld gondolatok, az ökológiai politika, a filozófia és a (tömeg)lélektan. Jövőbeli aspirációim gyakran változnak, néha újságíró, néha világutazó, néha filozófus, néha valami egészen más lennék, de mindenképpen hasznos tagja a társadalomnak. A GreenR-re írni és tagja lenni ennek a jó szándékú, törekvő és aktív közösségnek számomra öröm és megtiszteltetés.

J. A., 28 éves, matematikus doktorandusz hallgató, ökofilozófus író. Régóta olvasok, írok, és beszélgetek a Föld válságáról, és gyakran találkozom két szélsőséges nézőponttal: Az egyik, hogy megfelelő technológiai és törvényi változtatások segítségével a globális ipari civilizációnk fenntarthatóvá (azaz nem pusztítóvá) tehető. Életmódunk és szemléletünk mély átformálására nincs szükség, elég csak egy kis környezeti tudatosságot hozzácsapnunk az eddigiekhez. A másik, hogy a Föld, így vagy úgy, majd elintézi maga. Az ember garázdálkodása az utóbbi néhány évezredben (de igazán durván csak az utóbbi néhány évszázadban) a geológiai időhöz képest csak egy villanás. Egy félresikerült evolúciós kísérlet vagyunk, és menthetetlenül belepusztulunk saját hülyeségünkbe. Én ezek között köztes utakat próbálok keresni és mutatni, mert úgy látom, hogy az elsőben alaptalan reménykednünk, a másodikba pedig nem szabadna beletörődnünk. Ez azonban egy olyan szemléletváltást jelentene, amit Daniel Quinn az Új Reneszánsz néven emleget. Ennek próbálom elvetni én is a magjait.