PPJ         2015.09.14.

Megkértem Horváth Márk filozófus és Lovász Ádám szociológus urakat, hogy az alábbi videó kapcsán, ha gondolják, kifejtett gondolataikat szívesen közzé teszem ezen felületen is. A Veneratio.eu oldalt jegyző szerzőpáros a tanulmánnyal bemutatják Baudrillard elméletét, főleg történeti szempontból, de filozófiai és elméleti hátteret is nyújtanak, és egy konkrét példán keresztül is megmutatják a szimulakra rendjeit és a szimuláció működését.

>Baudrillard szerint a szimulákrumok nem csupán megölik az eredetit, hanem rögtön fel is 'támasztják' azt. A realitást képtelenné teszik a halálra, s ezáltal a megszületésére se adnak esélyt. Mondhatni, a valóságnak még a hiányát is eltörlik.<
"Az absztrakció ma már nem hasonlatos térképhez, képmáshoz, tükörhöz vagy fogalomhoz. A szimuláció ma már nem területre, referenciális létezőre, szubsztanciára irányul, hanem egy eredet és realitás nélküli reálisnak a modelleken keresztül történő generációja. Hiperreális. A térkép előbbre való a területnél — ez a szimulákrum elsőbbsége — ő hozza létre a területet, s ha újraírnánk a mesét, ma a terület foszlányai porladának szét lassan a térkép felszínén. Nem a térkép a valóságos, hanem az, aminek nyomai itt ott láthatók még abban a sivatagban, ami már nem a Birodalomhoz tartozik, hanem hozzánk. Maga a valóság sivataga." (Jean Baudrillard: A szimulákrum elsőbbsége)

Horváth Márk – Lovász Ádám: Az ikertornyok sohasem voltak: szimuláció és valóság
(LETÖLTHETŐ PDF-ben: Horváth, Lovász Az ikertornyok sohasem voltak)

„A modern tudomány nemcsak a közvetlen érzéki tapasztalattól szabadította meg magát, hanem mindattól, amit a képzelet nyújthatna támaszként. A tér, idő, mozgás és kauzalitás fogalmai mind összeomlanak. Mindaz, amit a megfigyelő közvetlen tapasztalata tartalmaz, valótlanként, irrelevánsként és elhanyagolhatóként van kezelve. Ezen tendencia egy olyan katarzist eredményez, amely az érzékinek minden maradványát elfogyasztja, nem annak érdekében, hogy egy magasabb világhoz vezessen el bennünket (…), hanem a tisztán matematikai gondolkodáshoz, a szám, a differencia nélküli mennyiséghez, szemben a kvalitással, az értelmezhető és élő erőkkel: az absztrakt intellektus extrém elmélyülésével egy spektrális és kabbalisztikus világgal nézünk szembe, ahol nem a dolgokról és jelenségekről van szó többé, hanem olyan árnyékokról, amelyek közös nevezője a szürke és a megkülönböztethetetlen.”[1]

Társadalmunk alapvető sajátossága a mennyiség, a tisztán matematikai uralkodás hegemóniája. Önreprezentációja, önmegjelenítése az, ami dominálja jelenünk társadalmi valóságát, valótlan spektralitását. A hatalomnak egy új formájával van dolgunk, azonban ennek eredete régebbi, mint gondolnánk. A hegemónia fogalmát Antonio Gramsci dolgozta ki elsőként, szembe állítva azt a dominanciával. A dominancia erőszakos hatalomgyakorlás, ahol szilárd és meghatározható különbségek vannak az elnyomók és az elnyomottak között, így ezzel szemben fennáll a szembefordulás, a lázadás lehetősége. Ezzel szemben a hegemónia kifinomultabb, és elsősorban a kulturális normákon keresztül történő hatalomgyakorlás, amely során a tömegek internalizálják ezen uralom világnézeti sajátosságait, eszméit. A társadalmi valóságon eluralkodott egy olyan diabolikus hegemónia, amely önmagát termeli újra szimulációkon keresztül. Ez a hegemónia virtuális hatalommá való átvedlése: „Egy új virtuális hatalom ez, abban az értelemben, hogy uralkodik és mozog egy minden referenst nélkülöző térben, vagyis kizárólag önmaga referenseként.”[2]

A New York-i World Trade Center ikertornyai Baudrillard szerint egymást tükrözték saját ön-referens jellegük okán, amelynek alapja a sajátos jelleg totális hiánya, vagyis egy tükröt tükrözött vissza egy tükör.[3] Míg a klasszikus modernitást jelképező Empire State Building Baudrillard szerint a modernitás prométeuszi formáját képviseli, addig a szeptember 11-edike során ledőlt, és ezzel a virtualitás kommunikációs terébe átkerült tornyok már ouroboszi logikát jelenítettek meg. Minden szimbolikus valóság el lett tüntetve, vagy legalábbis el lett süllyesztve az egysíkú üveglapok hálózatába, amely az elektroteknikai hálózatokhoz hasonlóan internalizált minden jelentést. A World Trade Center tornyai a lehető legalacsonyabb rendű, antitradicionális dekulturáltságot testesítették meg Baudrillard nézetében, a kultúra zéró fokát. A tükörfelületek megkétszerezték a külső valóság eseményeit, miközben valójában elnyelték azokat a tornyon belül játszódó gazdasági folyamatok spekulatív valótlansága.

René Guenon A mennyiség uralma és Az idők jelei című 1945-ös munkájában is találkozunk a minőségtelen kvantifikáció veszélyeire való figyelmeztetéssel: „A számjegyek és a számítások a statisztikust ‒ de nem csak a statisztikust, hanem mindenki mást is ‒ a »pontosság« illúziójába ringatják, amely természetesen minden további nélkül »pszeudo-matematikainak« nevezhető, részint azért, mert ezt elmulasztják észrevenni, részint pedig az előre kialakított eszmék miatt, az ilyen számjegyekből csaknem minden kívánt konklúzió levonható, és így azok önmagukban minden jelentőséget nélkülöznek”[4]Hasonlóképpen a felhőkarcolókat is értelmezhetjük pszeudo-építményekként, szimbolikus minőségüktől megfosztott konstrukciókként, akár a heideggeri értelemben vett „áll-ványokként”. A szimulakra társadalma Baudrillardnál lényegét tekintve azonos azzal, amit Guenon és a tradicionalisták a mennyiség uralmának neveznek. Fraktális, kódolható, képletekbe lepárolható, lététől megfosztott létezők maradványai keverdnek szimulációs tengerekben. A modernitásban, véli Guenón, a puszta számszerűségen kívül, minden egyéb megkülönböztetés kizáródik. A modernitás lényegében „az esszenciális egységtől fokozatosan távolodó mozgás”.[5] Baudrillarddal együtt akár amellett is érvelhetnénk, hogy szeptember 11-edike és a hozzá hasonló „balesetek”, szabotázsakciók semmi egyébről sem szólnának, mint a hiperkapitalizmusba torkolló technikai civilizáció megnövekedett mozgássebességének öngyilkos magábafordulásáról. Mint a Világkígyó, a saját farkába harap, saját eredetéhez, gazdasági központjához tér vissza a tőke hatalma.

Mint megjegyzi: „Az univerzális mint idea öngyilkosságra kárhoztatik, amint globalizálódik.”[6]Távolról sem véletlen, hogy a terrortámadásokkal kapcsolatban említi ezt a posztmodern filozófus. Az ikertornyok áldozatok, a globalizálódott médianyilvánosság számára olyan bemutatt és feláldozott „többletek”, amelyek értéküket nem a létükből, hanem a hiányukból merítik. A hiperkapitalizmusnak minden kultúrát sajátságos tér- és időkezelésétől meg kell fosztania, hogy a rendszerébe foghassa az összes kultúrát, mivel saját értékekkel nem rendelkezik többé. Egy kultúra, amely elvesztette az értékeit, csupán más kultúrák értékeinek a megtámadásával képes elégtételt venni saját hiányán.[7]

Hogyan épülnek fel a szimulakrum rendjei, hogyan válik totálissá ennek a rendszernek a valótlansága és értéktelensége? A szimulakrumnak alapvetően három rendje különböztethető meg, amihez később egy negyediket is megalkotott a francia teoretikus. A szimulakrum első rendjében a valóság reprezentációja egyértelműen egy mesterséges, attól elkülönülő reprezentáció (regény, kép, festmény). A szimulakrum második rendjében már elmosódik a határ valóság és reprezentáció között, amire Baudrillard egy Borges-esszét hoz fel példaként. A szimulakrum harmadik rendje meghaladja a fenti kettőt, de úgy, hogy azoknak bizonyos jellegzetességeit megtartva egy hipervalóságot hoz létre, mely a valóság vagy eredet nélküli valóságmodellek során konstruálódik meg, azaz algoritmikusan termelődik, hasonlóan a számítógépes kódok által megalkotott virtuális valósághoz. Ez a szimuláció rendjének visszafordulása, hiszen immár a modell megelőzi a valóst, vagy Borges esszéjében a térkép megelőzi a területet. Mindez nem jelenti azt, hogy a valóság mint olyan eltűnt volna, hanem egyfajta közöny és elidegenedés van mindkettőtől, tehát a fent körülírt megfordulás a valóság és a reprezentáció kapcsolatában Baudrillard szerint irrelevánssá válik.

Természetesen a szimulakrumok totalitása sem egyik pillanatról a másikra érkezett el. Mind a négy rend vagy történeti szakasz, vagy érték és egy egyenlőségi pricípium által meghatározott, ez az a princípium, ami alapján a társadalmi értéket mérik, cserélik, illetve érvényre juttatják. A szimulakrum rendjei tehát a társadalmi gyakorlaton keresztül valósulnak meg, melyeknek ‒ Baudrillard szerint ‒ imperszonális, tudatalatti kényszerítő ereje van a cselekvőre.[8] A rendek mindegyike a világot modellezi az „általános egyenlőség” princípiumán keresztül, ami az összehasonlítás, klasszifikáció és a rendezett csere kereteit szabja meg a rendszeren belüli egységek, részek között.

Hogy a négy rend alapvetéseit megértsük, vizsgáljuk meg Gary Genosko táblázatát:[9]

A következőkben Gary Genosko ‒ elsősorban szemiotikai ‒ táblázata, illetve Pawlett történeti vizsgálódása alapján igyekszünk a szimulakra négy rendjét részletesen felvázolni. Baudrillard elméleti felosztása, rendszerezése a reneszánsszal, pontosabban a késő 15. századdal kezdődik, tehát a szimulakra első rendje egybeesik a feudális rendszer kiüresedésével, amikor is az emelkedő burzsoá osztály lerombolta a feudális rendszer rögzített és szabályozott cserefolyamatait. A szimulakra első rendjének baudrillardi megnevezése az „utánzat” (counterfeit), de itt az érték még természetes törvényen, a használati értéken kereszül működik, ez egyenlőség az alapja. Baudrillard kiemeli, hogy a feudális rendszer helyébe lépő, és az azt fokozatosan elpusztító demokratikus parlamentáris rendszer a jelek szintjén túltermelést hozott létre, hiszen a jelentés, illetve a jelek cseréjét többé nem határozta meg a státusz, rang vagy a születés, és egy szabadabb csere jötett létre a „jelek játékán keresztül”, ami a divatban és a fogyasztásban jelentek meg.[10] Az így fellépő jeleket Baudrillard hamisnak (counterfeit) és önkényesnek nevezi, a szimbolikus kötöttségek egyfajta szimulakrumainak, aminek előbbi még valamelyest absztrakt referenciául szolgált.[11] Teljesen új jelenségek és új társadalmi gyakorlatok váltak lehetővé a szimulakum első rendjében. Ezek a barokk, a színházi illúzió, illetve az ezeken keresztül kibontakozó új művészeti és építészeti folyamatok. Baudrillard ezt a jelenséget a „stukkókon” keresztül elemzi több munkájában is.[12]

A második szakasz az ipari forradalom időszaka, ezt az időszakot Pawlett az 1750-es évekre teszi Nyugat-Európában, és Baudrillard a termelés fogalmával (production) írja körül, ahol az érték már piaci szabályok szerint, a „gazdasági csere-érték” alapján működik. A szimulakra második rendjében Baudrillard emeli az irányítás szintjét, hiszen itt a rendszer a termelésen keresztül kívánja szabályozni a jelek és feltűnések játékát, így egy magasabb rendet megalkotván az ekvivalenciának. Genosko kiemeli, hogy mindez a termelés indusztriális gyakorlatán és a nyelvben megjelenő operativitáson keresztül válik valóra. A szimulakrum második rendjében az általános ekvivalenciát az osztály- és piaci kapcsolatok jelentik, tehát az árucikkek gazdasági csere-értéken alapuló cseréje. Pawlett kommentárja felfedi Baudrillard elméletének Walter Benjamin-i gyökereit: „…amint a legfőbb »eredet« vagy referense ezen dolgoknak egyszerűen szóba se kerülhet a tömeggyártott termékek esetében, az eredeti referens kihalása egyedül képes meghatározni az ekvivalenciák általános törvényét, vagyis, a termelésnek mint olyannak a lehetőségét.”[13]Benjamin A műalkotás a technikai sokszorosíthatóság korszakában című műve kezdetén előrebocsátja, hogy a művészeti munkák mindig is reprodukálhatóak voltak, de a korai reprodukciós folyamatok (kiöntés, dombornyomás, fába vésés) megőrizték a művészeti munka unikalitását, azt, amit Benjamin aurának nevez.[14] A litográfia elterjedésével a 19. században a sokszorosító technológia radikálisan új stádiumba lépett, ami a reprodukálás folyamatának gyorsulásával együtt a darabszám drámai növekedésével járt együtt, így Benjamin szerint a litográfia látta el először képekkel a mindennapi életet. A folyamat kiteljesedését Benjamin a fotográfiában és a filmben látta, külön megemlítve a már Debord figyelmét is felkeltő hangosfilmet. Benjamin szerint az eredeti munka rendelkezik az aura teljes autoritásával, míg a technikai reprodukció során éppen ez veszik el véglegesen. Mint megjegyzi, az aura fontossága csökken abban a korban, ahol a művészeti munkákat mechanikus úton reprodukálják.[15] Baudrillard szerint a második rend mechanikus reprodukción keresztül létrejövő jeleire a durvaság, az indusztriális ismétlő jelleg, a funkcionalitásból eredő lelketlenség és üresség lesz jellemző, szemben a „stukkók” által megjelenített első rend diabolikus, varázslatos, illúziószerű jeleivel. Megszűnik a stabil ekvivalencia a jel és referencia között, illetve a jel és a jelölt között, ezzel egy instabil jelentés jön létre, ami a Baudrillard számára oly jelentős bináris felosztások berobbanásával jár. Baudrillard kiemeli, hogy az első és a második rendben a valóság még létezik, és a szimuláció sikerét a valósággal szemben mérjük, ez csak a harmadik rend kialakulása során fordul át a reprezentáció javára, mikor is a modell generálja a hipervalóságot.[16]

A harmadik rend jellegzetességei a DNS és a digitalitás, ami a Simulacra and Simulation c. mű számos esszéje alapjául is szolgál. A harmadik rend egy még nagyobb fokú irányítást eredményez előrejelzéseken, szimulációkon, mutáción keresztül. Eltűnik, felszámolódik a valóság, a referencia, de Baudrillard szerint a társadalmon belüli feszültségek, ellentmondások nem hogy felszámolódtak volna, hanem egyenesen fokozódtak.[17] Richard J. Lane rámutat Baudrillard aggodalmára a harmadik renddel kapcsolatban, miszerint a modell által generált hipervalóság egy valós eredet nélküli világot fog eredményezni, ahol a hipervalós lesz a domináns formája a világ megélésének és egyben megértésének is.[18] Lyotard a The Postmodern Condition című művében tárgyalja a performatív tudás kérdését, amely gondolat nagy hatást gyakorolt Baudrillard elméletére.[19] Lyotard szerint a technológia optimalizálja a teljesítményt, de nem vezet alaposabb megértéshez; a számítógépek használata nem eredményezi az univerzum mélyebb megértését, csupán a technológiai funkcionalitás fokozottan hatásosabb és produktívabb módjához vezet. Lyotard véleményében a posztmodern korban az olyan filozófiai idálok, mint az „igazság” vagy az „etika”, alárendelődnek a technikai performativitásnak, és így még az oktatásban is a számítógépes tudományok és genetikai tervezés fog előnyt élvezni az olyan tradicionális tárgyakkal szemben, mint a filozófia, vagy a művészetek.[20]

Jean Baudrillard az analóg technikáról a digitális technológiára való átállásban elméletének igazolását látta. Baudrillard szerint a társadalmat a tesztelésen és a mérésen keresztül konstruálják meg, eleve sugalmazott válaszokkal, megszűrt tartalmakkal. Ez a meghatározatlanság a társadalom minden szféráját érinti, főleg azokat, melyek a szimulakrum második rendjének felépítésében jeleskedtek: ezek a történelem, a közgazdaságtan, a kultúra és a politika. Arthur Kroker Spasm: Virtual Reality, Android Music and Electric Flesh c. könyvében így írja körül a harmadik rend baudrillardi társadalmát: „…ez egy olyan kor, amelyre a csábítás jellemző, nem pedig az ideológia, egy olyan kor amelyet az »immanens megfordíthatóság« furcsa, ám ellenállhatatlan logikája határoz meg, egy olyan kor, amelyet a »meggyőzés gépezete« és nem a manipulációé jellemez, itt a dolgok csak annyiban érdekesek, amennyiben saját eltűnésük fatális ígéretével kecsegtetnek. Egy összeomló (crash) politikai elmélet [Baudrillard-é], egy olyan századvégnek ahol a tradicionális jelölők (sign-referents) kétségbeesetten önmaguk ellentéteivé vedlenek át. Egy összeomló kultúra (crash culture), ahol a beomlott szubjektivitás és a politikai akaratvesztettség egy olyan hatalom diadalát képviseli, amely a művészetivé vált technológia nyelvén beszél: a virtuális valóság virtuális hatalma”.[21]A szimulakra második rendje instabil és nagyon hamar átlép ebbe a harmadik rendbe.[22] A harmadik rend korszakát Baudrillard a ’70-es, ’80-as évek késő kapitalista társadalmaira alkalmazza, amelynek az alapja a kód, vagyis az „érték strukturális törvénye”, ami a „jel-csere értéken” keresztül valósul meg. Baudrillard itt veti fel a hipervalóság kérdését, amely véget vet a valósnak, mint referenciának, és mint modell meghaladja, átlépi azt. Baudrillard a Passwords-ben megjegyzi, hogy a virtualitás eredendően a valósággal szemben áll, de a modern technológiák hirtelen előrelépésének köszönhetően a valóság van eltűnőben, illetve a két fogalom közötti dialektikus viszony számolódik fel.[23] Baudrillard így ír kései munkájában a virtualitásról: „A virtuális most már az, ami a valóság helyét veszi át, a valóság végső megoldása, amennyiben a világ diadalát viszi végbe, valamint azzal párhuzamosan, a világ feloldódását. Ennél a pontnál a virtuális gondol el bennünket: nincsen szüksége a gondolkodó szubjektumra, a cselekvő szubjektumra, minden a technológiai mediáción keresztül történik.”[24]Hegarty mindehhez még hozzáteszi, hogy a szimulakrum harmadik rendjében a szimuláció már nem imitáció, hanem helyettesítés, és nincs többé valóság, amit imitálni lehetne.[25] Mint Guénon megjegyzi, senki és semmi nincs többé a helyén.[26] A szimuláció korában valóban egyetlen szimbolikus érték sem foglalja el a hozzá méltó helyet, helyette csak a digitalizációt és ezen keresztül a szimulakra termelését elősegítő fraktalizált káosz uralkodik a valóságon. Kizárólag a techno-tudományos komplexum struktúrái stabilizálódnak az instabilitás rendszerében, a szimbólum nélküli dekulturáltságban, ahogy a Word Trade Center épületei kiemelkedtek a városképből. A szimulakra tehát ezt a szimbólum nélküli össztársadalmi valótlanságot jelentené. Ez nem azt jelenti, hogy a szimbólumoknak ne lenne örök relevanciájuk vagy létük, mivel az igazság princípiuma örökké való, hanem azt a degenerálódott társadalmi nyilvánosságot írja le, amely kivetette a transzcendens értékeket, helyettesítve azokat a köz- és magánélet, jó és rossz, férfi és nő kategóriáinak berobbanásaival, inverzíóival. Baudrillard „előszeretettel” ír a transzszexualitás és transzvesztitizmus jelenségéről, mondván, hogy a sztárok mindnyájan „mutánsok, transzvesztiták, genetikai barokk lények, akiknek erotikus külsősége elfedi a sajátos jegyek általános hiányát. (…) Michael Jackson egy magányos mutáns, egy olyan hibridizáció előfutára, amely tökéletes azért, mert univerzális ‒ egy faj, amely véget vet minden fajnak.” [27] Miért is vagyunk mind univerzálisan transzszexuálisak a hiperkapitalizmus viszonyai között? A rendszer érdekei megkövetelik az identitás bizonytalanságát, a szilárd identitások száműzését vagy marginalizálást a nyilvánosságban. A rendszer számára a bizonytalanság univerzalitása az elsődleges; az embert formálható masszává, ragasztóvá, gépzsírrá degradálja. Nincs szexualitás, nincs nemiség, nincs magánélet, nincs közösség, ezek helyett a hipervalóság, a több mint valós rendszere van. Baudrillard szerint a ’80-as évek társadalma egy negyedik rend felé halad, ami egy fraktális vagy virális rend, ahol az érték referencia nélkül bármilyen irányba sugároz: nincs többé ekvivalencia, nincs az értéknek törvénye, és ezt a negyedik rendet egy külön munkában elemzi.[28] A negyedik rend során a degenerálódás a lét egészen mély rétegeibe hatol. Az organikusságot felszámolta a szimulakrumok elterjedése, amint ezt Evola is érzékelte: „Pontosan azért, mert semmilyen organikus civilizáció nem létezik már, pontosan abból adódóan, hogy a feloldódás már a lét minden szintjére átterjedt, a múlt értékei megszűntek létezni.”[29]

Civilizációnk, a szimulakrák által fertőződött ál-civilizáció, az inorganikusság léttelenségének kibomlása. A testet és a nemiséget ezért száműzi: organikusnak lenni eretnekség. Feloldódott minden érték. Evola azonban fatalitás helyett a benső értékekre és szilárdságra való támaszkodást, valamint a modern technológia és kulturális tendenciák szelektív alkalmazását helyezi előtérbe individuális megoldás gyanánt. Transzszexuálisok vagyunk mindannyian, képtelenség visszatérni pillanatnyilag a kiindulóponthoz, addig, amíg életben van a Világkígyó. Ennek dacára bizakodnia kell „a lélek-arisztokratának” abban, hogy a Világkígyó elpusztítható. A léttelenségből még teremtődhet lét. Hasonló gondolatot azonosít Heidegger gondolkodásában András Sándor filozófus: „A technika ahogy-léte (Wesen), az áll-vány kétértelmű, ahogy minden leplezetlenülésé, vagyis az igazságé. Egyrészt megrendel (bestellen) és eltorzít (verstellen), így az igazságot veszélyezteti, másrészt az alkalom-adásban (im Gewahrenden) sajátosul, amiben az ember egyszer majd talán képes lesz arra, hogy az igazság érkezéséhez szükségesen használtassék. A kétértelműség a rejtésé és leplezetlenülésé.”[30]

Az áll-vány (Ge-stell) ahogy-léte ebben a megvilágításban, a technika kétértelműségét a lét feltárására, ugyanakkor, annak eltüntetésére való alkalmasságát jelölné. Az istenség, a szent, az volna, ami alkalmat ad az istenek jelentkezésére. András Heidegger olvasatában a szent engedi igazán a létezőt a létbe, ennek a leplezetlenülésnek mintegy előfeltétele.[31] A szimulakrum egyfajta akadálya volna a leplezetlenülésnek. Nem ad (legalábbis nyilvánosan) az elsötétült társadalmi nyilvánosságban a szent. Az alkalom adó, ami adná az alkalmat, átmenetileg inoperatívvá válik. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a szimulakrák korában, a technika ahogy-léte által átszínezett társadalmi rendszerben, a működésképtelenség, az inoperativitás válik normává, intézményesült hamis tudattá. A kényszer, folytatja András, Heideggernél szorosan összefügg az áll-vánnyal, azzal együtt adódik.[32] Inhumán technológiai expanzió idézi elő az össztársadalmi valótlanságot.

Bizonyított számunkra, hogy a valótlanság zártságában az egyedüli kiút a nyitottság, méghozzá a másik felé irányuló újdonsult mozgás. Az áll-vány destrukciója hordozza magában a meghatározatlanságtól való megszabadulást, olyan megértést, amely felhasítja a rendszertelenséget, és helyreállítja a világ rendjét metafizikai értelemben. A rendszer már kialakult, azonban kialakultsága, kialakítottsága távolról sem jelenti a visszatérés lehetetlenségét, a lét egyszer és mindekorra való bezáródását a transzcendencia előtt. Aki tudatlan, nem sejtheti meg annak az aboriginális meghatározatlanságnak a mélyrétegeit, amelyből előfakadt a hamis létezők sokasága. Ezt a sokaságot száműzni már nem tudjuk, viszont a nyíltságnak nem is árthatnak igazán a transzcendencia számára zárt tudattal megvert tudattalanok. A metafizika igazságai ugyanis függetlenek attól, hogy valaki kételkedik-e bennük, vagy egyáltalában van-e olyan tudat, amely kételkedhetne bennük. Az egész világ, beleértve a meghatározatlanság tengerén úszó hamis meghatározottságokat, azok valamennyi nyomorúságos áll-ványával egyetemben, képtelen bármit is ártani az igazságnak. Amennyiben számít nekünk, a kibernetikus révedezésekbe fulladó nemzedékek tagjainak az igazság, csakis a virtualitással szemben állva válhatunk képessé egy restauratív igazság helyreállítására. Ezen helyreállítás, helyreállítódás viszont csakis akkor vihető végbe sikeresen, amennyiben meghaladjuk a fatalizmust, és elismerjük, hogy a hiper­kapitalizmus képtelen ártani a lét igazságának. Az ártalom, a rontás szisztematizálódása a legmélyebb bensőségesség számára felszíni entropikus energiapont marad. Ettől még a mélységek negentrópiájába vetett remény megmarad bennünk, a hazug létezők ahogy-létében kételkedőkben. Paul Virilio arra figyelmeztet bennünket, hogy a technológiai gyorsulás egyáltalán nem negentropikus, vagyis reménykeltő, olyan tendencia, amely reményre adhat okot: „…a termelés delokalizációja nem a tevékenységnek valamely relokalizációjához vezet (…) Sokkal inkább a városi ember átfogó és kíméletlen EXTERNALI­ZÁCIÓJÁHOZ ‒ KISZERVEZÉSÉHEZ.”[33]

Egyetemes kiszervezéssel fenyegeti az emberi élet alapjait az áll-vány destruktivitása. Ez nemcsak veszély, hanem lehetőség: a gyökeres civilizációs fordulat lehetősége és szükségszerűsége. A kilátás előfeltétele a hazugságok leleplezése, az időnyerés alternatív alakzatok újrafelfedezésén keresztül. Ez nem valamely geometriai absztrakció, sokkal inkább gyakorlatias felszólítás olyan közösségek restaurációjára, újraalapítására, amelyek megtagadják a szimuláció sokszorosítását.

A két torony nem pusztult el, mert soha nem is létezett, szimbolikus értelemben negativi­tásnak voltak tekinthetők. A pusztítás nem a tornyok összedőlése volt, hanem léttelen, üres létezésük, amelyek, akárcsak az üvegfelületük, hamisan tükröztek vissza minden értéket, teljességgel deszakralizálva őket.

Amikor a szimulációra gondolunk, fejünkön repedés keletkezik, amely a maga formájára alakítja át az időt. Szolárium-barna nő előállítja az alakzatok hazugságának energiaszintjét, olyan kilátást, amelynek nincsen dimenziója. A dimenziótlanság átalakítása előkészítetlen energicsatornákat, szétszakadó műanyagpályákat formál. A destruktív dezorganizáció olyan kérdés, amelyre a választ meg kell tagadni egy lehetetlen cserén keresztül. Ebben a cserében a tér felfalódik az idő által, vagyis entrópiába süllyed még a megsemmisülés is. Az energia elektromos, és így tovább. Aki tudatos, az érzi az energia potencialitását, annak a rejtett mélységnek a lehetséges leplezetlenülését, amely a személy legbensőbb magvában található. Mozgási energia, elektromos energia, mágneses energia: negatív spiritualitás.

A fizikai világ repedezéseinek teoretizálása a szimulákrum, a szimulákrumokat számba vevő diskurzív kibontakozás. Átestünk a valóság soha nem hazudó kapuján, és felfedeztük jelenlegi kilátástalanságunk alaptalanságát. A kilátástalanság addig releváns, amíg feledésben marad az alap. Ezen alapra csupán utalni vagyunk képesek. Az alap az, András Sándor szavaival élve: „ami a borban a szesz, erjedten-erjedő és erjesztő.”[34]A szellem ezen valóságot kívánja képviselni, akkor is, ha az emberek tömegei ezt az igényt látszólag megtagadják.

BIBLIOGRÁFIA:

András Sándor: Heidegger és a szent, Budapest: Osiris-Századvég, 1994
Baudrillard, Jean, Lotringer, Sylvére: The Agony of Power, Los Angeles: Semiotext(e), 2010
Baudrillard, Jean: Passwords, London, New York: Verso, 2003 [2002]
Baudrillard, Jean: Simulacra and Simulation. The Body, In Theory: Histories of Cultural Materialism, Ann Arbor: University of Michigan Press, 1995
Baudrillard, Jean: Symbolic Exchange and Death, London, Thousand Oaks, New Delhi: SAGE, 2002 [1976]
Baudrillard, Jean: The Mirror of Production, St. Louis, Telos Press Publishing, 1975 [1973]
Baudrillard, Jean: The Perfect Crime, London and New York, Verso, 2008
Baudrillard, Jean: The Spirit of Terrorism, London and New York: Verso, 2013 [2002]
Baudrillard, Jean: The Transparency of Evil: Essays on Extreme Phenomena. London and New York: Verso, 2009 [1990]
Benjamin, Walter: The Work of Art in the Age of Mechanical Reproduction, London and New York: Penguin Books, 2008 [1936]
Evola, Julius: Ride the Tiger: A Survival Manual for the Aristocrats of the Soul Rochester, Vermont: Inner Traditions, 2003 [1961]
Genosko, Gary: Baudrillard and Signs: Signification Ablaze, New York: Routledge 2002 [1994]
Guénon, René: A mennyiség uralma és Az idők jelei, Debrecen: Kvintesszencia Kiadó, 2006
Guénon, René: A modern világ válsága, Debrecen: Kvintesszencia, 2008
Hegarty, Paul: Baudrillard: Live Theory, London and New York, A&C Black, 2004
Heidegger, Martin: Seminare, Frankfurt am Main: Klostermann, 1986
Kroker, Arthur: Spasm: Virtual Reality, Android Music and Electric Flesh, New York: Palgrave Macmillan, 1993
Lane, Richard J.: Jean Baudrillard, New York: Routledge, 2008 [2000]
Lyotard, Jean-Francois: The Posmodern Condition: A Report on Knowledge, The University of Minnesota, 1984 [1979]
Virilio, Paul: The Great Accelerator, Cambridge: Polity Press, 2012 [2010]

LÁBJEGYZET:
[1] Julius Evola: Ride the Tiger: A Survival Manual for the Aristocrats of the Soul, Rochester, Vermont: Inner Traditions, 2003 [1961]: 136.
[2] Jean Baudrillard, Sylvére Lotringer, Sylvére: The Agony of Power, Los Angeles: Semiotext(e), 2010, 93.
[3] Uo.: 92.
[4] René Guénon: A mennyiség uralma és Az idők jelei, Budapest: Kvintesszencia Kiadó, 2006 [1945]: 83.
[5] Guénon: 2006 [1945]: 57.
[6] Jean Baudrillard: The Spirit of Terrorism, London and New York: Verso, 2013 [2002]: 71.
[7] Baudrillard: 2013 [2002]: 74.
[8] William Pawlett: Jean Baudrillard: Against Banality, New York: Routledge, 2007, 74.
[9] Gary Genosko: Baudrillard and Signs: Signification Ablaze, New York: Routledge 2002 [1994].
[10] Pawlett: 2007: 74.
[11] Jean Baudrillard: Simulacra and Simulation. The Body, In Theory: Histories of Cultural Materialism, University of Michigan Press, 1995.
[12] „Baudrillard hangsúlyozza a stukkó használatát és a trompe l’oeil művészi eszközét mint ezen periódus tipikus jellegzetességét. A stukkó egy fogalom, amely az olasz reneszánszból ered, egyfajta gipsz vakolat, amellyel építészeti felületeket vontak be, létrehozva ezáltal díszes tereket. A trompe l’oeil festészet szó szerint annyit jelent, mint »a szem megtévesztése«, a háromdimenzió illúzióját jeleníti meg, olyannyira, hogy a 2D kép valódiként hathat. A szimulakráknak minden egyes rendje átrendezi a világot, hogy érthetőbb, irányíthatóbb és menedzselhetőbb legyen. A hamisítvány ezt csupán »a szubsztancia és a forma szintjén éri el, nem a relációk és struktúrák szintjén.« (1993a: 53) A stukkót egyfajta »univerzális szubsztancia« gyanánt alkalmazták, amelyből bármilyen formát alakíthattak – egy általános, ám akkoriban még korlátozott ekvivalenciaként..” William Pawlett: 2007: 75.
[13] Pawlett: 2007: 74.
[14] Walter Benjamin: The Work of Art in the Age of Mechanical Reproduction, London and New York: Penguin Books, 2008 [1936]: 2-5.
[15] Benjamin: 2008 [1936]: 6-9.
[16] Richard J. Lane: Jean Baudrillard, New York: Routledge, 2008 [2000]: 86.
[17] Erről lásd: Baudrillard: The Transparency of Evil, The Spirit of Terrorism, The Perfect Crime c. műveket!
[18] Lane: 2008 [2000]: 86.
[19] Jean-Francois Lyotard: The Posmodern Condition: A Report on Knowledge, The University of Minnesota, 1984 [1979]: 41-53.
[20] Richard J. Lane: 2008 [2000]: 89.
[21] Arthur Kroker: Spasm: Virtual Reality, Android Music and Electric Flesh, New York: Palgrave Macmillan, 1993: 165.
[22] Pawlett: 2007: 75.
[23] Baudrillard: Passwords: 2003 [2002]: 41.
[24] Baudrillard: Passwords: 2003 [2002]: 42.
[25] Hegarty: 2004: 50.
[26] Guénon: A modern világ válsága, 81.
[27] Baudrillard: The Transparency of Evil 2009 [1990]: 23.
[28] Pawlett: 2007: 72.
[29] Julius Evola: Ride the Tiger, 162.
[30] András Sándor: Heidegger és a szent, Budapest: Osiris-Századvég, 1994: 157.
[31] Uo. 60
[32] András: 1994: 183. és Heidegger: Seminare, Frankfurt am Main: Klostermann, 1986, 390.
[33] Virilio: The Great Accelerator, Polity Press, 2012 (2010)
[34] András Sándor: 1994: 81.

PPJ         2015.04.22.

Kelt: 2015-ben, a Talajok Világévének, Sárkány (Szent György) havának, Föld Napján. Egy holdkóros kor margójára… Nem fogom sok körítéssel ellátni a mai főételünket, inkább az olvasóra bíznám a spirituális rágást és emésztést. Kezdeti támpontokként - az igazság keresésében, két idézetet szeretnék a kedves Olvasó figyelmébe ajánlani!

“A holdfény, a holdfény megéget, megéget
A túlsó világból bolondít téged
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted mit nézel
Itt hálókat szőnek nagyszándékú kézzel."

Cseh Tamás: A telihold dala

“Azokban az időkben a vallásos embert őrültnek hiszik majd, és az istentelen embert bölcsként üdvözlik; a civilizálatlanokat derék embereknek fogják tekinteni, a gonosz szívűeket pedig a legjobbként dicsérik majd.

Csak a gonosz démonok maradnak akkorra, melyek elvegyülnek az emberi fajjal, és kezüket rájuk téve mindenféle bűnös vállalkozásba kényszerítik őket: háborúba, rablásba, csalásba és minden másba, ami a lélek alaptermészetével ellenkezik.

Minden szent hang hallgatásra kárhoztatik, a föld gyümölcsei romlottá válnak; s ő maga nem lesz többé termékeny; a levegő pedig gyászos kábulatba süllyed. Ilyen lesz a világ öregkora: vallástalanság és zűrzavar, törvénytelenség és a jó emberek döbbenete.”

Hermész Triszmegisztosz

----------------------------------------------------------------------------------------------

Földkorong ábrázolások anno és jelenleg

A Lapos Föld Társaság logója

Az ENSZ logója
Az ENSZ logója 33 fokozatra van osztva

Albert Pike is 33. fokozatú Skót Rítusú szabadkőműves volt
(Nevéhez fűződik az I., II. és III. Világháború megtervezése.)

Térjünk vissza az eredeti témavonalhoz: a lapos Földkorong elméletéhez. Elő a kávéval és a nyitott szemlélettel, - meg nem árt egy kis szabadidő sem -, mert lehet, hogy 180°-os fordulatot vesz a biztosnak hitt világkép! A lapos Föld elmélete a múltban és napjainkban.

Restauráció: Hatodik bejegyzés - A Lapos Föld Társaság

Universum - Camille Flammarion fametszete (1888)

részletek az Atyafipeca blog Káprázó Tenger bejegyzéséből:

“(…) Ha űrhajóra szállok, akkor az előbb említett találkozási pont maga az űrhajó, így az lesz a világ középpontja. Ha leszállok a Holdra, akkor az lesz a világ középpontja, s attól kezdve a Föld nevű bolygó lesz a Hold, ami a Földdé vált Hold körül kering. Ebben az esetben sem a Nap körül kering a principális értelemben vett Föld, még kevésbé a naprendszerrel együtt a tejútrendszer tömegközéppontja körül és így tovább. A tapasztalásban tehát az mutatkozik meg, hogy a topo- és egocentrikus világképtől távolodó “tudományos” világképek: egyre absztraktabb világképek, amelyeket a szellemi tapasztalás nem igazol. Ha a szolipszizmus elvein nyugvó tapasztalatok leírását szigorítjuk, akkor az előző mondatokban foglaltak nagy részére is azt lehetne mondani, hogy nem így vannak, mert Én-Önmagam számára -itt és most- a Holddá vált Földnek a principális értelemben Földdé vált Hold körüli keringése az űrhajóra szállással együtt: elképzelések csupán…

A szigorúan vett valóság a következő: abból a középpontból, ahol most vagyok, a kifelé fordulásban egy világ tárul elém. Ebben a világban milliárdnyi ember mint szimbólum vesz körül (legtöbbjük többnyire a semmit szimbolizálja), s ezek közül arányaiban végtelenül kevés -egy-két tucat- űrhajós az, akik beszámolhatnak arról -mint saját tapasztalatukról-, hogy van súlytalanság, Földről való felszállás, a Föld látható gömbölyű volta, Holdon való leszállás és egyebek. Én-Önmagam azonban ezeket nem tapasztalom. (…)”

Erdei Zoltán: Antispiritualitás és Modern “Ezotéria”

“(…) A szcientizmus -amikor azt véli, hogy az asztrológia az ókor “elavult” geocentrikus szemlélete alapján áll, és úgymond azt hiszi, hogy a Nap és a bolygók forognak a Föld körül, nem pedig a Föld és a többi bolygó a nap körül- az asztrológiából egy szót sem ért…

A Föld, mint tudatállapot ily módon az ember számára egy relatív értelemben felfogott középpont, vagy még helyesebben lehetne azt mondani, hogy a kozmosz tapasztalásának bázisa, olyan bázis, amelyet, ha fizikailag el is képes hagyni, azáltal, hogy például űrhajókkal leszáll valamely égitesten, esszenciálisan -ezen az úton- mégis mindig a Földön marad. Ugyanakkor asztrológiai tapasztalati vonatkozásban nem ragadhatók meg sem a geocentrikus, sem a heliocentrikus rendszerelképzelések segítségével, mert tudniillik arról van szó, hogy a kozmosz kozmoszon túli középpontja, hogyan éli át önnön kozmicitását, a kozmosszal való relációját… Komolyabb megismerés ugyanis teljesen elképzelhetetlen annak megvalósítása nélkül, miszerint a megismert, a megismerés és a megismerő egy.

Hen panta einai -mondja a görög. (…)”

Baranyi Tibor Imre: Fejlődő Létrontás és Örök Hagyomány

Murányi Tibor: A mozdulatlan Földtől a néma Kozmoszig, A Galilei-ügy tanulságai // Ars Naturæ ökofilozófiai és tudatökológiai műhely

“Vagyis eddig Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás tekintélye és tanítása határozta meg, hogy a fizika (ami ekkor még a teljes természetfilozófiát jelenti), és rajta keresztül az asztronómia viszonylagos igazsága összhangba kerüljön a hipotéziseken túli és fölötti Igazsággal – a teológia és a metafizika Igazságával. Ebben az értelemben a reneszánsz előtti szemlélet „heliocentrikus”, vagyis az Igazságot középpontban látó, Kopernikusz, illetve Galilei szemlélete pedig „geocentrikus”, a földi kereteken túl nem látó, azokat istenítő szemlélet…”

----------------------------------
Körkereszt és Földkereszt

Székely-magyar rovás "F" (Föld) ábrázolások

Rúnák "J" (Föld) és "S" (Nap) betűi

Rovás F: ⊕ a Föld jele. Napkeresztnek is tekinthető (Suncross), a Nap és a Naprendszer jele: ⊙, a kör közepén ponttal. Bizonyos rátekintésből a Föld jele ⊕ magában foglalja a ⊙-t is, hiszen fedésben van vele. A kör és a kereszt együtt ábrázolva: A kör sokszögesítése négyszögesítésén keresztül. A Pí minél pontosabb megközelítése. A körosztás, a gnosztikus tudás egyik beavató szimbóluma. A Föld ősi jele és a rovás "F" betű megfelelője. Más rendszerekben a Napkerék szimbólum alapja. Ezek a jelrendszerek több ponton kapcsolódnak egymáshoz. Isten pecsétjének is nevezik.

PPJ         2015.04.01.

>>Ez azért remélem április 1-i komolyság, mert 'viccnek' durva lenne!!! - GreenR szerk.<< Több mint tíz év után megszűnhet a természetvédelmi mérnök képzés az ország valamennyi felsőoktatási intézményében. A WWF Magyarország, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, és a Magyar Természetvédők Szövetsége álláspontja szerint ez ismét egy olyan törekvés, mely gyengíti a hazai természetvédelmet szolgáló intézményrendszert, ezért aggasztó a természeti értékeink jövője szempontjából.

Az oktatásért felelős államtitkárság csökkenteni készül a felsőoktatásban kialakított szakok számát, amely az összes alkalmazott környezet- és természetvédelmi képzést érinti. A koncepciónak az ország öt felsőoktatási intézményében – Debrecenben, Gödöllőn, Kaposváron, Keszthelyen és Sopronban – működő természetvédelmi mérnök képzés is áldozatul eshet.

„A több mint tíz éve működő természetvédelmi mérnök képzés fontos utánpótlást biztosít a védett területek kezelését irányító szakembergárda fenntartásában” - mondta Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.

„Sem az általános agrármérnök képzés, sem a környezetgazdálkodási agrármérnök képzés nem helyettesítheti a speciális ismereteket átadó természetvédelmi mérnök képzést. Sajnos úgy látjuk, hogy a döntés újabb irányból gyengíti a hazai természetvédelmet, illetve az ahhoz kapcsolódó, oktatással és vagyonkezeléssel foglalkozó intézményeket.” – folytatta az igazgató.

„Fontos lenne megtartani az olyan alkalmazott környezet- és természetvédelmi képzéseket, mint a környezetgazdálkodási agrármérnöki és a természetvédelmi mérnöki képzés, legalább a felsőoktatási intézmények egy részében. Reméljük, hogy a héten esedékes kormánydöntés eredményeképpen elfogadható kompromisszum fog születni” – tette hozzá Halmos Gergő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület igazgatója.

További információ:
Bodnár Katalin,20/243-2059, bodnar.katalin@mme.hu
Ladányi-Benedikt Ildikó, 70/391-4764, ladanyi.ildiko@mtvsz.hu
Zanin Éva, 06/30 655 2407, eva.zanin@wwf.hu

Orbán Viktor avatta az Őrségi Nemzeti Park első tábláját 2002 március 8-án.

Orbán Viktor beszéde a Som-hegyi Turistaház átadásán - turistamagazin.hu
(részlet) 
"Tisztelt Hölgyeim és Uraim! ... Az első, amit már Garancsi István elnök úr is említett, hogy aláírtunk mi egy megállapodást, ami dobogókői megállapodás néven vonul majd be egyszer, ha van egyáltalán a természetjárásnak történelemkönyve, akkor majd oda így vonul be, és abban vállaltunk jó néhány dolgot. Azt vállaltuk elsősorban, hogy a régi fényében mutatkozik majd meg előttünk a természetjárás és a túramozgalom Magyarországon."

A beszédben elhangzik utalás az osztrák színvonalra. Osztrák szintű természetpolitikát szeretne Orbán Viktor?!

Ezt úgy értsük, hogy a Kárpát-medence kiemelkedő ökológiai diverzitását és buja természeti forrásait szeretné ledózeroltatni a minimálisnak mondható osztrák szintre?! (Magyarországgal összehasonlítva az alábbi képen is látszik.)

Vagy úgy értsük, hogy Orbán Viktor valahogy azt gondolja, a sógoréknál természetvédelmi mérnökök nélkül működik ez a néhány Nemzeti Park?!

Sok kérdés tisztázásra vár még, de az biztos, hogy ha valóban arról van szó, a magyarság nem fogja büntetlenül hagyni a természeti kincseinek elhazardírozását!

Mindszenty, Püspökszentlászló és a Létrontás - atyafipeca.wordpress.com

-Jó napot kívánok!
-Jó napot! Megkérdezhetem, hogy mit fotóz itt és mi célból?
-Természetesen. “Hamvasi Létrontást” fotózok és magáncélból.
-Nem azért kérdezzük ám, csak tudni szeretnénk…
-Most akkor már tudják.
-Nem kell ám megijedni kérem! Ez most így csúnya, de majd szép lesz, ha kihajtanak. Sok pénz van ám erre!
-Értem. A sok pénztől majd kihajt.
-Muszáj volt ám meglépni, mert sok az odvas és balesetveszélyes fa az erdőben és nem is olyan régen ráesett egy vaskos faág az egyik autó szélvédőjére (horribile dictu-én) és senki nem akarhatja majd, hogy életveszélyben legyenek itt a sok turisták! Így legalább majd biztonságos lesz az erdő!
-Értem. Biztonságos. Elég cunci.
-Lehetséges, én nem tudhatom, de az biztos, hogy ez a gazdaságnak jót fog tenni, mert az emberek költekezhetnek majd és még múzeum is lesz a kastélyban. Nem akárki lakott itt kérem! Itt bujkált Mindszenty!
-Bujkált?
-Rejtőzködött, kérem!
-Ki elől, ha megkérdezhetem?
-Hát azt én nem tudhatom.
-Az ÁVH-sok tartották itt fogva Mindszenty József bíborost. Hozták. Őrizték. Miután megkínozták.
-Ezt nem is tudtam.
-Hát most ezt is tudja. Egyebek mellet a Katolikus Egyház pont úgy bánt el Mindszentyvel annak idején, mint ahogy most a fákkal teszi. A tavacska partján lesz majd pénzbedobós távcső és kacsaetető automata is? Egy fényszökőkút is remek turistacsalogató lehetne, egy ledes és napelemes Mária szoborral a közepén. Kisállat simogató is lesz? Esetleg Wi-Fi?
-Én azt nem tudhatom kérem, de lesz itt minden jó dolog, talán még az utat is felújítják! Biztosan sok embert fog mindez vonzani.
-Efelől nincsenek kétségeim. Az út, akkor jó, ha gördülékeny és sima és ha van egy kis lejtése, valamint ha szalagkorlát biztosítja a rajta a nagyszámú közlekedők testi épségét. Talán még az ország vérkeringésébe (a hülyeségbe) is bekapcsolják majd magukat. Kár, hogy a “szellemre” nem lehet szalagkorlátot adjusztálni! Na, szép napot!

PPJ         2015.02.10.

Egy igazán egyedi üzenetet és életfelfogást kívánok magyarul is elétek tárni. Olyat, amiért megérte sok órán át fordítani, tördelni és filmfeliratot pozicionálni. Nem számít, hogy ebben a romlott és alászállott világban bizonyára Donnie Vincent-et és engem is sokan meg fognak dobálni a femi-náci vegánSS new-age lunáris eltévelyedettek részéről... Nem számít, hogy a legtöbben közülük illogikus álhagyományok által vezéreltek, amik ellentmondanak minden tradíciónak és természetes rendnek. Nem azért fordítottam ezt az alkotást magyarra, ahogy a flexitáriánizmusról sem azért blogoltam, mert parányi esélyét is látnám, hogy őket ép ésszel meg lehetne győzni. Nem. Ezek a tanítások az úton járó Homo Viator számára szólnak. Hiszek benne, hogy ő értük érdemes az időm áldozni.

“Az úton haladó, felülről vezérelten és alulról felfelé haladó embernek azonban lehet ártani, és ő az, aki igazán számít. A Homo Comprehensivus nem kezdhető ki, és a Homo Damnatus már elveszett, de éppen a Homo Viator az, aki ebből a szempontból leginkább ki van téve ezen erőknek, holott ő méltó lenne arra, hogy ne legyen kitéve teljesen… Maga a Buddha azt mondta, hogy “azokhoz szólok, akiknek a szemét már csak kevés por fedi”. Nem azokhoz, akiknek a szeme be van temetve homokkal, porral, és nem azokhoz, akiknek a szemét nem fedi már semmi, hanem azokhoz, akiknek a szemét kevés por fedi. Ezekhez szól a világ minden tanítása.” László András

„Ne hozz zavarba azzal, hogy bármi másnak érezd magad, mint büszkének. Büszkének, hogy vadász lehetsz. Ideje abbahagynunk a mentegetőzést, hogy hogyan szerezzük be a fehérjét és betevő falatot. Mi ilyenek vagyunk. Hacsak nem vagy mellékesen állattenyésztő, mezőgazdász, esetleg vadász vagy horgász… akkor igazán szólva fogalmad sincs, honnan is jön az élelmiszered. A legtöbb ember bele sem gondol. Nos, mi átgondoljuk.” - írja Donnie Vincent az angol felirattal rendelkező videó alatt.

Ha meggyőz az alábbi videó, hogy a vadászatnak vissza kell nyernie eredeti fényét és megbecsültségét, oszd meg másokkal, hogy elgondolkozhassanak, honnan szerzik be a táplálékukat, és talán, talán a vadászatról is megváltozik a véleményük.

Teljes képernyő, 720HD-ra kapcsolj és dőlj hátra!

A Connecticut-ban felnövő Donnie Vincent már gyerekkorában foglalkozott a vadászattal és biológiával. Alig tudott betelni a világ különféle állatairól szóló könyvekkel, de édesapja vadásztörténetei és Jack O'Connor könyvei voltak rá a legnagyobb hatással.

Az egyetem alatt vadbiológiát tanult és lehetőséget kapott a bengáli tigrisek tanulmányozására Nepálban és Bangladeshben. Dolgozott a U.S. Fish and Wildlife Service-nél Alaszkában, ahol a munkája a vörös lazac genetikai és korfa vizsgálata volt. Hosszú nyarakat töltött hátizsákos sátrazással Alaszka mindenféle tájain, és egy életre beleszeretett. Így inspirálódott arra, hogy vadászként és horgászként élje az életét és kalandjait.

További leírás és gyönyörű képgalériák: donnievincent.com
Donnie Facebook oldala: facebook.com/followdonnievincent

PPJ         2015.02.10.

1999 óta a Monsanto vállalat Roundup Ready nevű herbicidje (totális gyomirtószere) 99%-át kiirtotta a selyemkórónak (Asclepias nemzetség) a kukorica és szójaföldekről a Közép-Nyugat Egyesült Államokból, így eltüntetve a pompás királylepke egyetlen táplálékát.
Washington (Sputnik hírügynökség: Monsanto Herbicide Reportedly Wiping Out Monarch Butterfly Populations, Fordítás: GreenR blog)

A Center for Biological Diversity (Biológiai Diverzitás Központ), a Center for Food Safety (Élelmiszerbiztonsági Központ) és a Xerces Society for Invertebrate Conservation (Xerxész Társaság a Gerintelenek Faunájának Megőrzéséért) együtt írtak petíciót az USA kormányának, hogy a veszélyeztetett fajok listájára emelje a pompás királylepkét. Válaszul, az Amerikai Hal- és Vadgazdálkodási Szolgálat decemberben kezdeményezte a faj státuszának felülvizsgálatát, hogy meghatározza, átteszi-e a fajt a védett listára.

A Monsanto nevű multinacionális mezőgazdasági óriás által jegyzett Roundup Ready herbicid megtizedeli a pompás királylepke populációit, hivatkozza a Center for Foof Safety környezetvédelmi szervezet által kiadott jelentés.

„A jelentés egy ébresztő. Ez az ikonikus faj a kihalás küszöbén áll a Monsanto Roundup Ready termesztéstechnológiája miatt” – mondta Andrew Kimbrell, a Center for Food Safety ügyvezető igazgatója a kutatási eredményeket ismertető sajtótájékoztatón. „Egyszerűen szégyenteljes hagyni a pompás királylepke kihalását, csak hogy a Monsanto a gyomirtószerét még néhány évig árulhassa.”

A tanulmány szerint 1999 óta a selyemkórónak 99%-át irtotta ki a totális gyomirtószer. Ez a lepkefaj a petéit egyedül a selyemkórókra rakja, mivel a hernyók kizárólagos tápnövényei e nemzetségbe tartoznak. Martha Crouch, a Center for Food Safety biológusa, a tanulmány társszerzője megerősíti, hogy „az USA középnyugati részén növekvő selyemkóró elengedhetetlen a királylepke túléléséhez, e nélkül egyszerűen nincsenek meg.”

Ennek következtében a királylepke populációja 90%-al lecsökkent az elmúlt 20 év alatt, mivel növekedett a gyomirtószer használat a szója- és kukoricaföldeken.

Kapcsolódó bejegyzésünk:
Friss kutatási eredmények az autizmus és a növényvédőszerek kapcsolatáról

„A pompás királylepkék régóta együtt éltek a mezőgazdasággal, de a gyomirtószer-tűrő génmódosított növények burjánzása veszélyezteti az egyensúlyt. A Monsanto glifozát-rezisztens Roundup Ready kukoricája és szójababja gyökeresen megváltoztatta a gazdálkodási gyakorlatot. Mértékében, gyakoriságában és intenzitásában meredeken növekedett a glifozát használata a termőföldeken.” – mondta a Center for Food Safety. Az egyesült államokbeli Monsanto egyike a világ legnagyobb mezőgazdasági cégeinek, mely génmódosított vetőmagokat és a Roundup Ready-t állítja elő. 

A pompás királylepke minden évben több ezer mérföldet vándorol az Egyesült Államokból és Kanada déli részéről, hogy Mexikóban átteleljen.