PPJ         2015.10.12.

A baloldaliság fő jellemzője, legyen az akár nacionalisztikus vagy internacionalisztikus, hogy nivellál. Nivellálni: szintre hozni. Ezt jelenti. Minden nivelláció lefelé ható nivelláció. Lent hozza egy szintre, mert különben emelni kell, és azt nehéz. Alul, egy szintre hozni - alul. - kezdi az alább lejátszható előadását Dr. László András, melynek szövegét leírni és itt közzétenni fontosnak tartom humán- és tudatökológiai szempontokból.

Más kérdés, hogy miután ezek ellentmondanak a nagyon viszonylagosan normális emberi törekvések legelemibb formáinak is, éppen ezért a liberalizmus koránt sem liberális. A szabadságnak teljes mértékben ellentmond, tehát a libertas-nak, de tulajdonképpen a liberalizmusnak is. Ugye, ahogy az a szójáték mondja, hogy a szabadság azt jelenti, hogy mindent ki szabad mondani és meg szabad tenni, amit szabad. Ezt ugyanis meghatározzák. De ha nem határoznák meg – tehát ráadásul ez még rosszhiszemű is – akkor is csak az alsó emberi törekvések lelnék bennük örömüket. De a liberalizmus igen sokra tartja a másként gondolkozást. Másként gondolkozni, mint mondjuk az egyházak meg a konzervatív körök. De nem tudnak lelkesedni amiatt, hogy valaki másként gondolkozásból mondjuk, egy szvasztikát rajzol egy tábla közepére. Az is másként gondolkodás: amit egy tőről metszett demokratikus és liberális embernek örömmel kellene üdvözölnie, mert másként gondolkodik, "nem úgy, mint én" – kellene mondania - "jaj de jó, hogy valaki másként"! Nem úgy, mint én és nem úgy, mint mi. Hanem másként. De ez a másként már nem jelent semmi egyebet, mint másként gondolkozni azokhoz képest, akik már eleve másként gondolkoznak. De örömmel kellene üdvözölniük minden másként gondolkozót. Szabadságjogokat kellene biztosítani az antiliberalizmusnak is és antidemokratizmusnak is. Egy igazi demokrata, egy igazán liberális nem is gondolhatja másként, hogy az összképbe beletartozik ez is.

Konrád Györgyéknek tüntetniük kellene azért, tiltakozva, hogy hogy lehet az, hogy például nem működik nemzeti-szocialista párt Magyarországon?! Mert ez természetes..., miért, "mert a másként...", akkor ezért tüntetniük kellene keményen! Hiszen az összképben ez is benne van. Liberalizmust hogy lehet elgondolni úgy, hogy az nem terjed ki mindenre?! Akkor annak mindenre ki kell terjednie. Erre igen, arra nem? Nyilvánvaló: hogy a liberalizmus nem a szabadság eszméiből eredeztethető. Hanem alsó erők felszabadítására irányul, erős kontroll mellett, ahol a kontroll szempontjai azonban szintén alacsonyrendűek. Az igazi jobboldaliság nem liberális és messzemenően nem demokratikus.

Ma kivétel nélkül mindegyik párt a demokratizmussal jön elő és azt mondja, hogy a másik nem demokratikus. Miért fontos az, hogy a démosz uralkodjék? A demokratizmussal szemben csakis az arisztokratizmust lehet piedesztálra állítani. Vagy miért beszélnek az „elmúlt hatalmi elitről”? Miért használják egyáltalán ezt a szót, akár negativisztikus felhanggal, hogy „egykori hatalmi elit”? Nem volt elit. Az elit az azt jelenti, hogy valóban a kiválóról lenne szó. De ez nem volt elit, ez egy bitorló szemét volt, és ezt a bitorló szemetet nagymértékben hatalom közeli helyzetben hagyták. Sőt, hatalomban hagyták. Ne az elit szót használjuk, mert ez nem fejezi ki. Erre csak valamilyen drasztikusan becsmérlő kifejezés illik. A terminológia ezt követeli meg. Miért kellene a sokaságot uralomhoz juttatni? Ez jóhiszeműen is démoni elképzelés, és ráadásul az egész még rosszhiszemű is. Mert nem is erről van szó.

Sokszor mondták nekem, hogy „a kommunizmus eszméi nagyon szépek lennének, csak nem lehető őket megvalósítani”. A kommunizmus eszméi rondák! Más kérdés, hogy nem is lehet megvalósítani, - rondák. A demokrácia eszményei rondák. Na most aki a rendezettséget elutasítja – mert vannak ilyenek is, a rend – mondta egy beszélgetés során "jeles" liberálisaink táborából - a rend az fasiszta. Soha nagyobb baj ne legyen, mondtam én magamnak. De, aki a rendezetlenség híve, az legyen következetes és mérhetetlenül örüljön, ha saját szívműködésében fibrillációs aritmia jön létre halál közeli állapotban, mert az rendezetlen! Az örüljön annak is, ha a teste rendezetlenül működik, és örüljön annak, ha normális sejtek helyett rákos szövetek burjánoznak benne. Az örüljön annak! Ha következetes, örülnie kell annak! De nem következetes! Nem bánom, ha valaki a rendezetlenséget kedveli, de akkor az kalkulálja bele azt, hogy a rendezetlenségben benne van az, hogy emberek betörnek a lakásába, megerőszakolják a feleségét és megölik a gyerekét, mert ez hozzátartozik ugyanis. Akkor lelkesedjék ilyesmikért is! Úgy, hogy ez vele történik! Ezért kellene lelkesednie. Mert ez hozzátartozik a rendezetlenséghez.

A rendezettség nem azt jelenti, hogy bilincsbe van valaki fogva. A rendezettség azt jelenti, hogy valaki békésen sétál, vagy akár harcba indul, vagy lótuszülésben ül és meditál, vagy egy szobrot farag ki valamiből. Ez a rendezettség.

Sajnos, az emberek 99,99%-a teljesen azon hatások alatt él, amit születésétől a momentán pillanatig felvett magába. Amivel értelmileg táplálták: otthon, meg az iskolában, meg az újságban, meg mindenütt. A szellemi emberre jellemző az, hogy ezeket sem hagyja figyelmen kívül, de állandóan tovább vizsgálódik, hogy vajon úgy van-e, ahogyan nekem mondják?! Talán nem úgy van. Talán egészen másként van. Ezeket egy gondolkozó embernek folyton fel kellene tenni magában. Egy történelmi eseményt például nagyon sok oldalról lehet bemutatni. Akkor azt nagyon sok oldalról meg kell vizsgálni. Minden oldalról! És képesnek kell lenni arra, hogy mindazzal, amit életemben eddig felszedtem, azzal szakítsak, akár egy pillanat alatt. Mert ezt meg lehet tenni ugyanis. Egy pillanat alatt! És mindent újra lehet értékelni!

A tradicionalitás olyan létszemlélet, amely a lét magasságai és mélységei szerint regulálódik, és sohasem marad meg a fenomenikus külsőségeknél. Minden rosszról fel kell vetni, hogy hátha jó, minden jóról, hátha rossz. Minden igazságról, hogy hamisítás, és minden olyanról, ami hamisításnak tűnt, hogy esetleg ez az igazság. Teljesen szemponttalanul nem lehet megítélni nyilvánvalóan semmit. Ezért a szemponttok körében meg kell találni azt, ami magasabbrendű. Ha valaki számára, a „minden ember egyenlő” a magasabbrendű – lehetséges, tudjuk, hogy ez általános, ezt ismerem – ez tulajdonképpen egy hajlamnak a felszínre kerülése. Ez nem egy megítélés logikus eredménye, hanem ebben tulajdonképpen egy hajlam fejeződik ki. Tehát a nivelláció nem belátásokon, hanem hajlamokon alapul. Aki nivellál az nem értékeli önmagát semmire. És azért nivellál, mert az alacsony szinten – úgy hiszi – másokkal együtt könnyebb elviselni. Akármit mond magáról, a nivellatizmus az önnön méltóság megtagadásával kezdődik, és folytatódik azután a méltóságok általános megtagadásával. Azt, hogy létezők nem azonosak egymással, de nem is egyenlőek egymással és nem is egyenrangúak egymással, ezt tulajdonképpen mindenki tudja. A legvégletesebben egalitáriánus eszméket valló is precízen tudja. Akkor is tudja, hogy ha az egalitáriánizmusért az életét áldozná fel, akkor is tudja, hogy ez így nem igaz. Hogy ez így nem igaz, ezt tudja. Ezt tulajdonképpen mindenki tudja. Az nem tudja, aki soha semmiről nem gondolkozott el. De aki egy kicsit is elgondolkozott, az mindenki tudja. Ennek ellenére azt mondja, hogy "ez nem igaz, hogy ilyen különbség nincs". Azután, ha már mégis belátná, akkor azt mondhatja esetleg, hogy "van ilyen különbség, de ennek jogi vonzatai nincsenek". Miért nincsenek? - vetődhet fel a kérdés. Teljesen mindegy, hogy a világ életébe mondjuk, nemes lelkű géniuszok szólnak bele, vagy pedig bomlott lelkű értelmi fogyatékosok – ez mindegy? Ez nem lehet mindegy.

Magam részéről például nem csak azért nem megyek el választani, mert nincs mi között igazán, hanem azért sem, mert nem degradálom magamat olyan szintre, amelyben mindenki (értsd: gyengeelméjű), ha nem annyira gyengeelméjű, hogy gyámság alatt áll, velem azonos jogokat élvez. Ilyesmiben nem lehet részt venni. Aki az egalitarianizmusnak a híve, annak arra is törekednie kellene, hogy mondjuk, a kutyák jussanak választójoghoz. Sok igazságtalanság van abban, hogy nem tudnak. Ez szokatlan. De ez logikusan következik az egalitarianizmusból. Minden létező egyenlő rangú. Ha nem lenne semmi más, mint létező, akkor ez így lenne. De a létező, azon túlmenően, hogy létező, még sok minden más is, ezen belül; és ebből következnek a különbözőségek. Ennek a darab krétának miért nincs választójoga? Természetesen a választójogot, amikor itt most kutyákról és legyekről beszéltem, ez nem csak aktív, hanem a passzív, tehát a megválaszthatóságra is ki kell terjeszteni. Ne csak akik választanak, hanem akiket meg lehet választani. Nem lehet ilyen egyoldalúan… Mert ezek úgymond groteszk példák, de ha jobban belegondolunk, ez abba a vonalba esik, amire érdemes figyelni, csak odáig van srófolva, amit nem szokott meg a mai kor embere. De következik. Mondta egyszer valaki nekem, hogy minden emberek egyenlő jogai vannak. Kérdeztem, hogy az erdei embernek is (orángután)? Azt mondta, hogy annak nem. Akkor annak miért nem? Azért mert nem tud beszélni? Istenem, nem tud beszélni… de jogai lehetnek. Mert szándékai vannak… és a szándékokat nem szabad visszafojtani. Persze az orángutánnál nincs is semmi baj. Mert az orángután, mert bár szándékai vannak, világuralmi szándékai nincsenek. Azzal van baj, akinek világuralmi szándékai vannak, és a sötétség erőivel áll kapcsolatban.

Nem két külön terület a metafizikai tradicionalitás és a politicitás. Két külön terület abból a szempontból, hogy a közvetlen irányultság, nyilvánvalóan tartalmilag másokat érint, de valójában az összetartozás igen szoros. És abban egy benső hasadtság van, aki esetlegesen meglévő spirituális beállítottságát mondjuk valamilyen baloldalisággal kötné össze. Tradicionalitás és spiritualitás létszemléletét valló ember eo ipso jobboldali. Abban az értelemben, ahogyan néhány találomra kiválogatott példán történelmi összefüggésekben bemutattam. Köszönöm a figyelmüket!

PPJ         2015.04.22.

Kelt: 2015-ben, a Talajok Világévének, Sárkány (Szent György) havának, Föld Napján. Egy holdkóros kor margójára… Nem fogom sok körítéssel ellátni a mai főételünket, inkább az olvasóra bíznám a spirituális rágást és emésztést. Kezdeti támpontokként - az igazság keresésében, két idézetet szeretnék a kedves Olvasó figyelmébe ajánlani!

“A holdfény, a holdfény megéget, megéget
A túlsó világból bolondít téged
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted mit nézel
Itt hálókat szőnek nagyszándékú kézzel."

Cseh Tamás: A telihold dala

“Azokban az időkben a vallásos embert őrültnek hiszik majd, és az istentelen embert bölcsként üdvözlik; a civilizálatlanokat derék embereknek fogják tekinteni, a gonosz szívűeket pedig a legjobbként dicsérik majd.

Csak a gonosz démonok maradnak akkorra, melyek elvegyülnek az emberi fajjal, és kezüket rájuk téve mindenféle bűnös vállalkozásba kényszerítik őket: háborúba, rablásba, csalásba és minden másba, ami a lélek alaptermészetével ellenkezik.

Minden szent hang hallgatásra kárhoztatik, a föld gyümölcsei romlottá válnak; s ő maga nem lesz többé termékeny; a levegő pedig gyászos kábulatba süllyed. Ilyen lesz a világ öregkora: vallástalanság és zűrzavar, törvénytelenség és a jó emberek döbbenete.”

Hermész Triszmegisztosz

----------------------------------------------------------------------------------------------

Földkorong ábrázolások anno és jelenleg

A Lapos Föld Társaság logója

Az ENSZ logója
Az ENSZ logója 33 fokozatra van osztva

Albert Pike is 33. fokozatú Skót Rítusú szabadkőműves volt
(Nevéhez fűződik az I., II. és III. Világháború megtervezése.)

Térjünk vissza az eredeti témavonalhoz: a lapos Földkorong elméletéhez. Elő a kávéval és a nyitott szemlélettel, - meg nem árt egy kis szabadidő sem -, mert lehet, hogy 180°-os fordulatot vesz a biztosnak hitt világkép! A lapos Föld elmélete a múltban és napjainkban.

Restauráció: Hatodik bejegyzés - A Lapos Föld Társaság

Universum - Camille Flammarion fametszete (1888)

részletek az Atyafipeca blog Káprázó Tenger bejegyzéséből:

“(…) Ha űrhajóra szállok, akkor az előbb említett találkozási pont maga az űrhajó, így az lesz a világ középpontja. Ha leszállok a Holdra, akkor az lesz a világ középpontja, s attól kezdve a Föld nevű bolygó lesz a Hold, ami a Földdé vált Hold körül kering. Ebben az esetben sem a Nap körül kering a principális értelemben vett Föld, még kevésbé a naprendszerrel együtt a tejútrendszer tömegközéppontja körül és így tovább. A tapasztalásban tehát az mutatkozik meg, hogy a topo- és egocentrikus világképtől távolodó “tudományos” világképek: egyre absztraktabb világképek, amelyeket a szellemi tapasztalás nem igazol. Ha a szolipszizmus elvein nyugvó tapasztalatok leírását szigorítjuk, akkor az előző mondatokban foglaltak nagy részére is azt lehetne mondani, hogy nem így vannak, mert Én-Önmagam számára -itt és most- a Holddá vált Földnek a principális értelemben Földdé vált Hold körüli keringése az űrhajóra szállással együtt: elképzelések csupán…

A szigorúan vett valóság a következő: abból a középpontból, ahol most vagyok, a kifelé fordulásban egy világ tárul elém. Ebben a világban milliárdnyi ember mint szimbólum vesz körül (legtöbbjük többnyire a semmit szimbolizálja), s ezek közül arányaiban végtelenül kevés -egy-két tucat- űrhajós az, akik beszámolhatnak arról -mint saját tapasztalatukról-, hogy van súlytalanság, Földről való felszállás, a Föld látható gömbölyű volta, Holdon való leszállás és egyebek. Én-Önmagam azonban ezeket nem tapasztalom. (…)”

Erdei Zoltán: Antispiritualitás és Modern “Ezotéria”

“(…) A szcientizmus -amikor azt véli, hogy az asztrológia az ókor “elavult” geocentrikus szemlélete alapján áll, és úgymond azt hiszi, hogy a Nap és a bolygók forognak a Föld körül, nem pedig a Föld és a többi bolygó a nap körül- az asztrológiából egy szót sem ért…

A Föld, mint tudatállapot ily módon az ember számára egy relatív értelemben felfogott középpont, vagy még helyesebben lehetne azt mondani, hogy a kozmosz tapasztalásának bázisa, olyan bázis, amelyet, ha fizikailag el is képes hagyni, azáltal, hogy például űrhajókkal leszáll valamely égitesten, esszenciálisan -ezen az úton- mégis mindig a Földön marad. Ugyanakkor asztrológiai tapasztalati vonatkozásban nem ragadhatók meg sem a geocentrikus, sem a heliocentrikus rendszerelképzelések segítségével, mert tudniillik arról van szó, hogy a kozmosz kozmoszon túli középpontja, hogyan éli át önnön kozmicitását, a kozmosszal való relációját… Komolyabb megismerés ugyanis teljesen elképzelhetetlen annak megvalósítása nélkül, miszerint a megismert, a megismerés és a megismerő egy.

Hen panta einai -mondja a görög. (…)”

Baranyi Tibor Imre: Fejlődő Létrontás és Örök Hagyomány

Murányi Tibor: A mozdulatlan Földtől a néma Kozmoszig, A Galilei-ügy tanulságai // Ars Naturæ ökofilozófiai és tudatökológiai műhely

“Vagyis eddig Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás tekintélye és tanítása határozta meg, hogy a fizika (ami ekkor még a teljes természetfilozófiát jelenti), és rajta keresztül az asztronómia viszonylagos igazsága összhangba kerüljön a hipotéziseken túli és fölötti Igazsággal – a teológia és a metafizika Igazságával. Ebben az értelemben a reneszánsz előtti szemlélet „heliocentrikus”, vagyis az Igazságot középpontban látó, Kopernikusz, illetve Galilei szemlélete pedig „geocentrikus”, a földi kereteken túl nem látó, azokat istenítő szemlélet…”

----------------------------------
Körkereszt és Földkereszt

Székely-magyar rovás "F" (Föld) ábrázolások

Rúnák "J" (Föld) és "S" (Nap) betűi

Rovás F: ⊕ a Föld jele. Napkeresztnek is tekinthető (Suncross), a Nap és a Naprendszer jele: ⊙, a kör közepén ponttal. Bizonyos rátekintésből a Föld jele ⊕ magában foglalja a ⊙-t is, hiszen fedésben van vele. A kör és a kereszt együtt ábrázolva: A kör sokszögesítése négyszögesítésén keresztül. A Pí minél pontosabb megközelítése. A körosztás, a gnosztikus tudás egyik beavató szimbóluma. A Föld ősi jele és a rovás "F" betű megfelelője. Más rendszerekben a Napkerék szimbólum alapja. Ezek a jelrendszerek több ponton kapcsolódnak egymáshoz. Isten pecsétjének is nevezik.

PPJ         2015.03.19.

A Precognox Kft. "Kereső Világ" blogján megjelent Így hivatkoznak egymásra a magyar politikai blogok és híroldalak bejegyzésében közzétett gráfos ábrák alapján a GreenR is kiemelkedő helyen szerepel a beágyazottság és hivatkozottság tekintetében. Mi képviseljük egyedül a tradicionális természetfilozófia és hagyományos ökológiai politika eszméjét a 80 legfontosabb hazai online politikai hírportál és blog közül.  Ki talál rá először a képen a GreenR-re?!

Kifejezetten örülünk és tiszteletünket küldjük a hálóban szintén szereplő Monarchista blognak (anyaportáluk a Regnum!) és jelezni kívánjuk, hogy a hagyományos ökológiai, humánökológiai és tudatökológiai természetszemlélet ugyanúgy távol áll a liberális baloldali démonokrata republikanizmustól, mint az ő általuk is képviselt filozófia feletti ideák.

A kereses.blog.hu bejegyzésében három ábra is szerepel, a page-rank, in-degree és out-degree mérések alapján. Mi látható ezen megjelenésekből és kapcsolatokból? Néhány következtetés a magunk részéről:

- Jól látható túlsúlyban vannak az atlanti-cionista, liberális és republikánus nézeteket hirdető oldalak, Soros György több nagy csomópontot is köztudottan kézben tart. Tenyeréből eszik a befogott újsághamisító lovak a kockacukrot, felforgató vágtázásaik előtt.

- Eddig se hittük el (objektív ténykérdés), de ezután világosan látszik, hogy minden olyasfajta érvelés, ami a magyar médiában "jobboldali túlsúlyra", "jobboldali fordulatra", "jobboldali eltolódásra" hivatkozva próbál apellálni, az bőven alaptalan. A gráfok ugyanis egyértelmű baloldali, liberális, neokon, démonokrata túlsúlyt mutatnak. Még a jobboldalinak hitt gráfpontok (médiumok) is vagy jobbliberálisak, vagy ellenbaloldaliak. De tradicionális politikafilozófiai és metapolitikai értelemben alig akad valóban jobboldali gráfpont. Hogy a balliberális sajtó jobboldalinak hamisan nevez bizonyos nézeteket, és hogy a magát jobboldalnak képzelő oldal politikafilozófiailag képzetlen, és így némely esetben öndefinícióra is alkalmatlan, elég sajnálatos.

- Érdekes látni, hogy némely százmilliók felett diszponáló és komplett szerkesztő hadosztállyal rendelkező médium még így sem tud elérni akkora eredményt, mint egy nulla forintból és szabadidőben "üzemeltetett" egyszerű blog. Ezt két dolgot implikál logikailag:

1.) Az igazságot kereső emberek az alternatív média felé fordulnak és bizonyos igényeket a blogok jobban és szakszerűbben el tudnak látni, mint egy állami vagy tőkés-korporatív média vállalkozás.

2.) Ebből következően elindult a blogszféra elüzletiesítése és korrumpálódása. Egyértelműen céges lobbiérdekeket szolgáló blogok, álcivil portálok, és a korrupcióellenesnek tűnő, valójában globális korrupciós véleménysugalmazók. Sapienti sat.

Részlet a kereses.blog.hu bejegyzéséből:

Gyűjtésünk eredménye 12121 darab egyedi url, melyek között 22542 él (azaz link) található. Az egyedi url-eket összevontuk az ún. pay-level domain alá. Pl. legutóbbi posztunk egyedi url azonosítójához "http://kereses.blog.hu/2015/03/02/kiszamithatoak_vagyunk" a "kereses" pay-level tartozik. A pay-levelre átkódolt url-ek segítségével egy új, egyszerűbb gráfot készítettünk melyben 1441 csomópont (pay-level url) és 2472 él (link) található. A csomópontok közötti átlagos utak hossza 3.341833, a gráf átmérője 9.

Ami nekünk szinte majdnem teljesen érthetetlenül szakszöveg, azt a gráfos ábrázolások egyértelművé teszik: a GreenR blog is részt vesz a magyar online politikai hír- és blogszféra hálózatának alakításában. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a hazai mélyen tisztelt értőközönség - ha kíváncsi rá -  immáron nem marad hagyományos politikai ökológiai, humánökológiai és tudatökológiai értelmezések nélkül. Milyen megtisztelő feladat hárul ezáltal ránk?! Ahogy a Magyar Hüperión legfrissebb számában írja Kocsi Lajos a jobboldali ökológiáról:

Még tovább menve. "Vállalhatatlanná" vált-e a GreenR blog bizonyos körökben?! Ennek eldöntésében bizonyára segít az alábbi idézet az Ars Naturæ III. kötetének recenziójából:

"Most a harmadik kötetről is szólni szeretnék. Semmiféle irracionális lelkesedés nincs bennem, inkább az motivál, amit az utóbbi alkalommal említettem: a második kötettől kezdve 'némán hallgatnak a magyarországi zöld körök és szerzők' az Ars Naturæ kapcsán.

Először arról, mi lehet e hallgatás legvalószínűbb oka. Eddig vélhetően önök is úgy gondolták, hogy a népszerű (vagyis a nem-természettudományi) ökológia, mint a legtöbb 'zöld dolog', politikailag baloldali szimpátiájú. Nos, a jelen folyóirat meglehetősen rácáfolt erre. Az Ars Naturæ három kötete alapján már mondhatjuk, hogy van, vagy legalábbis lehet jobboldali ökológia és környezetvédelem [és természetvédelem és humánökológia és tudatökológia - GreenR szerk.]. Ezenkívül, minthogy a periodika színvonalában nagyon is megközelítette az eddigi legjobb magyar nyelvű környezetfilozófiai köteteket (Természet és szabadság [Osiris, 2000] és Környezet és etika [L'Harmattan, 2005]), talán kisebb féltékenységet is kiváltott a hasonló érdeklődésű körökben, beleértve a kapcsolódó felsőoktatási tanszékeket. (Nem állítom, feltételezem ezt.) [A recenzió szerzőjének feltételezését, szomorú, hogy alá tudjuk támasztani, meg tudjuk erősíteni - GreenR szerk.] A legjobb védekezés az elhallgatás elvet követve mindenesetre magyarázatot kaphatunk az Ars Naturæ körüli csendre, ami a három kötet gazdag tartalmának fényében mindenképpen méltatlan. A csönd eme összeesküvését talán a második kötet magyar szerzőinek megsemmisítő tudománykritikai írásai is elősegítették, melyek hiába igazak, 'vállalhatatlanok' a hivatalos zöld vonalak számára (tisztelet a kivételnek).

Pedig meg kell mondani, hogy ma Magyarországon politikai állásponttól függetlenül is az Ars Naturæ a legjobb ökoelméleti folyóirat."

Magyar Hüperión II. évf. 2. szám, 249. o.

Mérhetetlenül sajnálom, hogy a fent idézett sorok közt említett felsőoktatási körökbe a humánökológia mesterszak is beletartozik, és akár igaz, akár nem, a féltékenységből elkövetett "elhallgatás" tisztán szakmai alapon csak visszájára tud elsülni a humánökológia diszciplína metanemzeti színterén.

A fentiekből következik, hogy folytatjuk az utunkat, nem hátrálunk meg és
szimbiózisban szinergizáljuk szent szövetségünk szakmai szeretetét!

PPJ         2015.01.17.

Érdekes összefüggésre mutatott rá egy barátom, egy olyanra, ami attól függetlenül, hogy "összefüggésként" igaz-e, külön-külön történetként is megállja a helyét, tanulsággal szolgál. "A mankurt nem tudta, ki ő, milyen törzsből-nemzetségből való, nem tudta a nevét, nem emlékezett gyerekkorára, apjára, anyjára – egyszóval nem ismerte fel magában az emberi lényt... A mankurt, akár a kutya, csak a gazdáit ismerte... De a rábízott feladatot vakon, buzgón, hajthatatlanul elvégezte..." - nos, ne ez volna a globalizmus tökéletes "alapanyaga", a hőn áhított "Ember" nélküli ember?! A Mátrix című filmben a Morpheus által felmutatott "Duracell elem" példája?! A gyökerét vesztett kozmopolita konzumidióta globál-polgár?! Apropó »gyökér«... Észrevették, hogy a balliberális globál-métely-média lakájai folyamatosan és szándékosan összekeverik a "gyökerest" a "szélsőségessel"? Rādix, rādīcālis, azaz gyökér és gyökeresség. Extremus - szélsőség(es). Folyamatosan és szándékosan összekeverik a két fogalmat. Ilyenkor fel kell tenni a kérdést magyarul: kisfiam, szeretsz gyökértelen senkiházi lenni?! Mert a szélsőségességnek nincs köze a radikalizmushoz. De hogy jön ide a "siri"?!

Csingiz Ajtmatov Az évszázadnál hosszabb ez a nap című regényében (Bp., 1982) elbeszél egy megindító, régi legendát, amely nagyon jól szemlélteti, milyen természetű küzdelmet vív Isten a bűnben elsötétült emberi lélek „lelki emlékezetének” és gondolkodásának felélesztése érdekében, hogy ennek nyomán elfogadja a bűn rabságából megszabadító kegyelmet:

„A hagyomány szerint, amikor a hajdani századokban a zsuanzsuanok meghódították a Sárga Homokot, különös kegyetlenséggel bántak a foglyul ejtett harcosokkal... Rettenetes kínzással fosztották meg a foglyot az emlékezetétől. Előbb teljesen lekopaszították az áldozat fejét, majd levágtak a közelben egy jól megtermett tevét. Frissiben megnyúzták, és elsőként a tevebőr legsúlyosabb, legszívósabb részét, a nyakbőrt választották le róla. Darabokra vágták, s még gőzölgő állapotban ráfeszítették a fogoly leborotvált fejére. A bőr egy pillanat alatt ráragadt, mint a tapasz – a mai úszósapkához hasonlóan. Ez volt a siri...A siri felhúzása után nyakkalodába zárták a megkínzottat... Így vitték el jó messzire, néptelen helyre, hogy ne hallják szívet tépő kiáltozását, és kezét-lábát megkötözve otthagyták a puszta mezőn, a perzselő napon, víz és étel nélkül... A fejükre tapasztott, száradó és egyre szűkülő nyers tevebőr könyörtelenül zsugorodott az égető napsugarakban, vasabroncsként szorította a rab borotvált fejét. A kínzottak leborotvált haja már két-három nap múlva nőni kezdett. A kemény szálú, egyenes ázsiai haj néha belenőtt a nyers tevebőrbe, legtöbbször pedig, más utat nem találva, visszahajlott és a vége újra belenőtt a fejbőrbe, még szörnyűbb szenvedést okozva. Ezt az utolsó kínt az ítélőképesség teljes megzavarodása kísérte. A zsuanzsuanok csak az ötödik napon mentek oda megnézni, életben maradt-e valamelyik fogoly. Ha a megkínzottak közül legalább egyet életben találtak, elérték céljukat. Az ilyet megitatták, megszabadították kalodájától, és egy idő után visszaadták erejét, talpra segítették. Ez lett a mankurt-rab, akit erőszakkal megfosztottak emlékezetétől, ezért annyit ért, mint tíz egészséges fogoly...
A mankurt nem tudta, ki ő, milyen törzsből-nemzetségből való, nem tudta a nevét, nem emlékezett gyerekkorára, apjára, anyjára – egyszóval nem ismerte fel magában az emberi lényt... A mankurt, akár a kutya, csak a gazdáit ismerte... De a rábízott feladatot vakon, buzgón, hajthatatlanul elvégezte... Ha később híre terjedt is, hogy valakiből mankurtot csináltak a zsuanzsuanok, annak még a legközelebbi atyjafiai sem igyekeztek megmenteni vagy kiváltani őt, hiszen ez azt jelentette volna, hogy a hajdani ember bábját kapják vissza.
Csak egy najmán törzsbeli anya, akit Najmán-Anának emleget a hagyomány, nem tudott beletörődni fia sorsába. Amikor valami bizonytalan hírt hallott mankurttá lett fia hollétéről, megértette, hogy nem lesz nyugta, amíg meg nem keresi a Sárga Homokon azt a mankurt pásztort, és meg nem győződik róla, hogy nem a fia-e... Amikor odaért, amikor megismerte a fiát, nem emlékezett rá, hogyan gurult le tevéje hátáról...
– Fiam! Mindenütt kerestelek!... Az anyád vagyok!
Aztán rögtön megértett mindent és felzokogott... Reszkető ujjain keresztül sírva nézte fia ismerős vonásait, és egyre igyekezett elfogni a tekintetét, még mindig várt, reménykedett, hogy az megismeri, hiszen olyan egyszerű – felismerni tulajdon anyánkat! De megjelenése semmi hatással nem volt a legényre... Egyszer csak letépte válláról az anyja kezét, és... elindult a csorda másik széléhez... Najmán-Ana... öszszeszedte minden erejét, odament a fiához... Mankurt-fia szeme az érdeklődés tökéletes hiányát fejezte ki minden iránt a világon, a szeme továbbra is idegen maradt.
– Ülj le, beszéljünk – mondta nehéz sóhajjal Najmán-Ana.
Leültek a földre.
– Megismersz engem? – kérdezte az anya.
A mankurt tagadóan megrázta a fejét.
– Hogy hívnak?
– Mankurt – felelte az.
– Csak most hívnak így. A régi nevedre emlékszel? Próbálj visszaemlékezni az igazi nevedre.
A mankurt hallgatott. Anyja látta, hogy emlékezni próbál, két szemöldöke között az erőfeszítéstől nagy verejtékcseppek ütköztek ki, és szemére remegő köd borult. De látszott rajta, hogy áthatolhatatlan, süket fal támadt előtte, s azon nem bírt áttörni...
Najmán-Ana akkor elhatározta, hogy nem faggatással, hanem sugalmazással adja neki tudtul, kicsoda.
– A te neved Dzsolaman. Hallod? Dzsolaman. Apádat Dönenbájnak hívták. Hát nem emlékszel apádra? Hiszen ő tanított nyilazni gyerekkorodban. Én meg az anyád vagyok. Te a fiam vagy. A najmánok törzséből való vagy, érted? Najmán vagy...
Mindazt, amit mondott neki, a fia teljes közönnyel hallgatta, mintha valami semmiségről beszélne... Najmán-Ana újra megpróbálta életre kelteni fiában az elpusztított emlékezetet.
– Emlékezz, hogy hívnak, emlékezz a nevedre! – könyörgött és erősködött. – Apád Dönenbáj, hát nem tudod? A te neved pedig nem Mankurt, hanem Dzsolaman!...
És bár mankurt-fiára mindez semmi hatást nem tett, anyja tovább beszélt hozzá, hasztalan reménykedve, hogy egyszer csak felvillan valami kihunyt tudatában. És tovább dörömbölt a szorosan bezárt ajtón. Egyre csak hajtogatta a magáét:
– Emlékezz, hogy hívnak! Dönenbáj az apád! Aztán megetette, megitatta a maga útravalójából, és bölcsődalokat énekelt neki.
Annak nagyon tetszettek a dalocskák. Jólesett hallgatnia, és valami élő melegség jelent meg feketére fásult, megdermedt arcán. Akkor az anyja a lelkére beszélt, hogy hagyja el ezt a vidéket, hagyja el a zsuanzsuanokat, és menjen vissza vele szülőföldjére. De a mankurt nem tudta felfogni, hogyan lehet fogni magát és elmenni valahova...
És Najmán-Ana, hányadszor már, újra öklével verte a megölt emlékezet süket ajtaját, és egyre azt hajtogatta:
– Emlékezz, ki fia vagy! Hogy hívnak? Apád neve Dönenbáj!” (144–166. o.)

E legendában az anya eredeti nevét ismételgette a fiának, apja nevét és a származását idézte fel neki újra és újra. Így „dörömbölt” az eltompult tudaton.

Isten az Ő kinyilatkoztatásának üzeneteivel „zörget” az ember tudatán (Jelenések 3,20). Az ember elé tárja azt az elfelejtett tényt, hogy Isten az Atyja, és hogy a szeretettörvény betöltése az ember igazi életformája és eredeti rendeltetése. - Forrás: bibliaiskolak.hu

Mankurt, a film itt megnézhető -  Манкурт (1990)

Ez pedig egy rövid animációs alkotás - Mankurt (2007)

A siri és a Mankurtok története Czike László: Rendszerváltó szabadkőművesség című tanulmányában is előjön, ahol Vass Csaba szociológust idézi a globalizmus kapcsán:

De a szociológus Vass Csabát is idéztem, aki épp akkoriban fedezte fel, hogy a globalizáció a Világállamot, sőt, a Világpáholyt építi. Idéztem, amint ő Csingiz Ajtmatovot idézte: „A globalizáció viszont - puha világháborús érintkezési módja, kultúrája révén - még ezen a látszólag felülmúlhatatlanul nagy teljesítményen is túltesz, megváltoztatja, amit eddig kultúrának neveztünk: egész nemzeti társadalmak és bennük számtalan ember létét negatív emberi létbe fordítja. Ravaszul kifejlesztették a pusztító rombolásnál is ‘kifinomultabb’ módszereket: a testet megőrizték, sőt feltáplálták, ám az egyes személy emberi azonosságát elpusztították.

„De szörnyű sors várt arra, akit a zsuanzsuanok megtartottak a maguk foglyának ... sirit húztak az áldozat fejére ... levágtak egy jól megtermett tevét. Frissiben megnyúzták ... a legsúlyosabb, legszívósabb részét, a nyakbőrt választották le róla. Darabokra vágták, s még gőzölgő állapotban ráfeszítették a fogoly leborotvált fejére. Ez volt a siri. Aki ezen a procedúrán keresztülment, az vagy nem élte túl a kínzást, és meghalt, vagy egész életére elvesztette az emlékezetét - mankurt lett belőle ... A mankurt nem tudta, ki ő, milyen törzsből-nemzetségből való, nem tudta a nevét, nem emlékezett a gyerekkorára, apjára, anyjára - egyszóval nem ismerte fel magában az emberi lényt.”

„A globalizáció ‘tökéletesítette’ a sirit: a puha erőszak és a puha erőszakszervezetek révén fájdalommentesen, veszteségek nélkül, tömegeken viszi véghez a ‘mankurtosítást’. Mi több, olyan mankurtok lágy mechanizmusos tömeggyártására rendezkedett be, akiket nemcsak egyszer és egyetlen irányban romboltak le, hanem - fordított görög utópiaként - tetszés szerinti számban, előre programozottan újra meg újra az emberi azonosság beszélő szerszámává tehetnek. A globalizációt jellemző dekonstrukciós kultúrának éppen ez az emberi azonosság nélküli, negatív létű masszának az irányított újraépítése a magva. A globalizáció szupranacionális szerveződései alá-és fölérendeltséget alakítottak ki a globalizációs szupranáció és a modern polgári nemzet között: a szupranemzet anyanemzete fölé kerekedett.”

Kitalálják, hogy milyen nevet adott az Apple az intelligens személyi asszisztens és „tudásnavigátor” alkalmazásának az iPhone készülékekben?! Igen, Siri...

Továbbá, ha nem lenne elég világos a képlet, a Huffingtonpost nyomán a Designboom közölte a Saga Design 3D-nyomtató vállalat által az iPhone-hoz készített műanyag tok képeit. Bizsereg már a fejbőröd, iPhone-hipszter-Mankurt lény?!

Ismerik a "viccet", mikor két okostelefon "beszélget"?!

Vajon ki és miért adott ilyen "Siri" nevet az Apple személyi titkár alkalmazásának? Nem kívánok belemenni Steve Jobs egyesek szerint - horribile dictu - »megvilágosodásának« boncolgatásába és az életében bekövetkezett "sugalmazások" elemzésébe, de azért vessünk néhány kósza pillantást arra a "beleharaptam az almába" történetre és például az AppStore kőműves vakoló logójára.

De ne legyünk ennyire rosszhiszeműek. Ki tudja?! Lehet, hogy világraszóló vészkiáltásként nevezték el éppen siri-nek a fejünkre húzott digitális tevebőrt? Lehet, hogy az általunk is megírt "Az Emberség kategóriájának teljes lebontására" figyelmeztet a világ egyik vezető cége?! Vagy szó sincs itt semmi "figyelmeztetésről", egyszerűen sátrakkal sorban állnak az új iPhone-ért az elkúrt Mankurtok, és még azt sem veszik észre, hogy vak-oló vezet világtalant?

Elon Musk, a Tesla elektromos autók, illetve a polgári űrrepülés úttörőjeként ismert SpaceX alapítója az MIT repüléstudományi és asztronautikai tanszékén rendezett konferencián elhangzott kérdésre válaszolva elmondta, hogy szerinte a mesterséges intelligencia az emberiségre leselkedő legnagyobb veszély és a technológiában rejlő sötét lehetőségek továbbra is komoly aggodalommal töltik el: „A mesterséges intelligenciával a démont idézzük meg." - Elon Musk

A humánökológiai filmgyűjteményben is szereplő Technokalipszis, a Mátrix film gépei, a 2001: Űrodüsszeia film HAL9000 vörös szeme, az Oblivion film TET "lénye", a Transzcendens film feltöltött "agya", és persze minden, ami gyanúsan fél- vagy egyszemű, vörös színű, mi más, mint lefelé mutató háromszög, úgy óvakodjatok, óvakodjatok...

"Ha a természet szent, a természetellenes technológiák maguk az ördög." - Kirkpatrick Sale

Ezt az istentelen siri-t és az átkát pedig imádkozzátok le a globalisták fejéről!

PPJ         2015.01.07.

Az alábbi kitekintőt az FFEK.hu, vagyis a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport honlapján találtam a "Az Ördög, létezik? Jacopo Simonetta írása" címmel. "...fontos minden olyan felvetés, amely a mai ember számára elfogadható magyarázatot ad valamely mitikus lény létére, amely a mai gondolkodás keretei között kísérli meg értelmezni a mitikus képeket. Emiatt tesszük közzé a kitekintő részeként Jacopo Simonetta írását." - írják az FFEK.hu oldalon. Az alábbi kedvhozó kiemelt részlet után tehát a teljes szövegért irány az FFEK!

"A ma embere nem lát sem előre, sem hátra. Elvesztette már minden kapcsolatát a világgal. Nem látja, nem érzi sem a tündéreket, sem az angyalokat, de az ördögöket, lidérceket, sárkányokat, démonokat sem. Holott együtt él velük. Ezek a lények úgy foglalnak helyet az ember és a természet közti kapcsolatot lehetővé tevő és fenntartó mítoszokban, mint az egyes élőlények künn a nagyvilágban. A mítoszok nem világ-magyarázatok. Kevesebbek is, többek is annál. Jung szerint a mítosz egyfelől összeköti az embert az ősök világával, folytonosságot, biztonságot jelent, másfelől pedig a teremtett világhoz kapcsolja, magyarán: megmutatja helyét a világban, összekapcsolja őt múltjával és jelenével, ezáltal meghatározza jövőjét. Akinek nincs múltja, nincs jelene, és jövője sem lehet. Az ősök útjára visszatalálni, újra felfedezni mítoszainkat nem álmodozás, nem valamiféle történelem-tudományi szakkérdés, ellenkezőleg: fennmaradásunk, unokáink léte függ tőle. A mítosz nem egyszerűen segíti a világban való tájékozódásunkat. Olyasmit ad, amit a tudomány, a technika sohasem: midőn megszemélyesíti a körülöttünk lévő világ természetes rendszereit, egyfelől minden egyes ember számára kézzelfoghatóvá teszi azt, amit a kései utódok rendszerműködésnek neveznek, másfelől – s itt talán ez a lényeg – tudatosítják az emberben: vannak társai a teremtésben, olyan társak, akikkel együtt kell működnie. A folyó tündére, maga a folyó. A filozófusok, ha értenék, azt mondanák: teljes fizikai és metafizikai valójában. A Tisza eredetmondája, hitregéink sora, számos tündérmese, és persze a napfogyatkozás citált magyarázata elmondható olyan nyelven is, amiből a ma geográfusai, ökológusai, filozófusai, riporterei s talán – ha eleget ültek az iskolapadban – hétköznapi emberei is értenek, vagy ha nem is értenek, de elfogadnak. Ami e nyelven közvetíthetetlen a tudat, a tudat, hogy az ember s a teremtett világ csupán ugyanazon Isteni Ige különböző megnyilvánulása. A tudat, hogy felelősek vagyunk világért, hogy nem használhatjuk szabadon a földet. A folyó nem a miénk, ahogy az ártér sem. Nem emelhetünk gátakat a víz partján. Nem törhetjük fel szabadon és vég nélkül a földeket. Nem rendelkezünk sem velük, sem a rajta élőkkel. – Fűnek, fának, s mindannak, ami e tájon él – feleli Aranymag Frodó kérdésére egy másik mítoszban, nincs más tulajdonosa, csak önmaga. Bombadil Toma csak a gazda. Évezredeken, hosszú-hosszú nemzedékek során át élt népünk e bölcsességgel, a nélkül persze, hogy tudott volna a Gyűrűről és persze Bombadil Tomáról. Az ember nem birtokosa, gazdája a tájnak. Együtt él vele. Ha táj pusztul, leépül – lakjon bár üvegpalotában, elefántcsont-toronyban, vele pusztul, sorvad az ember is." (Részlet. A teljes szöveg itt: FFEK - "Az Ördög, létezik? Jacopo Simonetta írása")

További olvasmányok, tanulmányok:

Az Ökotáj folyóirat 2009. 41-42. számának tematikus címe: Molochkauszt
Benne ökológia, gazdaság, ökofilozófia és társadalom egy nem mindennapi, de annál súlyosabb olvasatban.

Érdemes továbbá a humánökológusoknak is megismerkedni a tradicionális metafizikai tudatökológiai alapelvekkel:
az ArsNaturæ ökofilofiai műhely weboldalán és igényes folyóirat kiadványában.

Végül, de nem utoljára:
Tündérek megzavarása miatt állt le egy útépítés - Izlandon hónapok óta tiltakoznak egy útépítés ellen. A tiltakozók egyik fő érve, hogy a készülő út megzavarná a tájon élő tündérek és manók életét. A természetvédők szeretnék megakadályozni, hogy út szelje át az ott lévő védett lávamezőt.