A siri, a mankurt és a globalizmus
Érdekes összefüggésre mutatott rá egy barátom, egy olyanra, ami attól függetlenül, hogy "összefüggésként" igaz-e, külön-külön történetként is megállja a helyét, tanulsággal szolgál. "A mankurt nem tudta, ki ő, milyen törzsből-nemzetségből való, nem tudta a nevét, nem emlékezett gyerekkorára, apjára, anyjára – egyszóval nem ismerte fel magában az emberi lényt... A mankurt, akár a kutya, csak a gazdáit ismerte... De a rábízott feladatot vakon, buzgón, hajthatatlanul elvégezte..." - nos, ne ez volna a globalizmus tökéletes "alapanyaga", a hőn áhított "Ember" nélküli ember?! A Mátrix című filmben a Morpheus által felmutatott "Duracell elem" példája?! A gyökerét vesztett kozmopolita konzumidióta globál-polgár?! Apropó »gyökér«... Észrevették, hogy a balliberális globál-métely-média lakájai folyamatosan és szándékosan összekeverik a "gyökerest" a "szélsőségessel"? Rādix, rādīcālis, azaz gyökér és gyökeresség. Extremus - szélsőség(es). Folyamatosan és szándékosan összekeverik a két fogalmat. Ilyenkor fel kell tenni a kérdést magyarul: kisfiam, szeretsz gyökértelen senkiházi lenni?! Mert a szélsőségességnek nincs köze a radikalizmushoz. De hogy jön ide a "siri"?!
Csingiz Ajtmatov Az évszázadnál hosszabb ez a nap című regényében (Bp., 1982) elbeszél egy megindító, régi legendát, amely nagyon jól szemlélteti, milyen természetű küzdelmet vív Isten a bűnben elsötétült emberi lélek „lelki emlékezetének” és gondolkodásának felélesztése érdekében, hogy ennek nyomán elfogadja a bűn rabságából megszabadító kegyelmet:
„A hagyomány szerint, amikor a hajdani századokban a zsuanzsuanok meghódították a Sárga Homokot, különös kegyetlenséggel bántak a foglyul ejtett harcosokkal... Rettenetes kínzással fosztották meg a foglyot az emlékezetétől. Előbb teljesen lekopaszították az áldozat fejét, majd levágtak a közelben egy jól megtermett tevét. Frissiben megnyúzták, és elsőként a tevebőr legsúlyosabb, legszívósabb részét, a nyakbőrt választották le róla. Darabokra vágták, s még gőzölgő állapotban ráfeszítették a fogoly leborotvált fejére. A bőr egy pillanat alatt ráragadt, mint a tapasz – a mai úszósapkához hasonlóan. Ez volt a siri...
A siri felhúzása után nyakkalodába zárták a megkínzottat... Így vitték el jó messzire, néptelen helyre, hogy ne hallják szívet tépő kiáltozását, és kezét-lábát megkötözve otthagyták a puszta mezőn, a perzselő napon, víz és étel nélkül... A fejükre tapasztott, száradó és egyre szűkülő nyers tevebőr könyörtelenül zsugorodott az égető napsugarakban, vasabroncsként szorította a rab borotvált fejét. A kínzottak leborotvált haja már két-három nap múlva nőni kezdett. A kemény szálú, egyenes ázsiai haj néha belenőtt a nyers tevebőrbe, legtöbbször pedig, más utat nem találva, visszahajlott és a vége újra belenőtt a fejbőrbe, még szörnyűbb szenvedést okozva. Ezt az utolsó kínt az ítélőképesség teljes megzavarodása kísérte. A zsuanzsuanok csak az ötödik napon mentek oda megnézni, életben maradt-e valamelyik fogoly. Ha a megkínzottak közül legalább egyet életben találtak, elérték céljukat. Az ilyet megitatták, megszabadították kalodájától, és egy idő után visszaadták erejét, talpra segítették. Ez lett a mankurt-rab, akit erőszakkal megfosztottak emlékezetétől, ezért annyit ért, mint tíz egészséges fogoly...
A mankurt nem tudta, ki ő, milyen törzsből-nemzetségből való, nem tudta a nevét, nem emlékezett gyerekkorára, apjára, anyjára – egyszóval nem ismerte fel magában az emberi lényt... A mankurt, akár a kutya, csak a gazdáit ismerte... De a rábízott feladatot vakon, buzgón, hajthatatlanul elvégezte... Ha később híre terjedt is, hogy valakiből mankurtot csináltak a zsuanzsuanok, annak még a legközelebbi atyjafiai sem igyekeztek megmenteni vagy kiváltani őt, hiszen ez azt jelentette volna, hogy a hajdani ember bábját kapják vissza.
Csak egy najmán törzsbeli anya, akit Najmán-Anának emleget a hagyomány, nem tudott beletörődni fia sorsába. Amikor valami bizonytalan hírt hallott mankurttá lett fia hollétéről, megértette, hogy nem lesz nyugta, amíg meg nem keresi a Sárga Homokon azt a mankurt pásztort, és meg nem győződik róla, hogy nem a fia-e... Amikor odaért, amikor megismerte a fiát, nem emlékezett rá, hogyan gurult le tevéje hátáról...
– Fiam! Mindenütt kerestelek!... Az anyád vagyok!
Aztán rögtön megértett mindent és felzokogott... Reszkető ujjain keresztül sírva nézte fia ismerős vonásait, és egyre igyekezett elfogni a tekintetét, még mindig várt, reménykedett, hogy az megismeri, hiszen olyan egyszerű – felismerni tulajdon anyánkat! De megjelenése semmi hatással nem volt a legényre... Egyszer csak letépte válláról az anyja kezét, és... elindult a csorda másik széléhez... Najmán-Ana... öszszeszedte minden erejét, odament a fiához... Mankurt-fia szeme az érdeklődés tökéletes hiányát fejezte ki minden iránt a világon, a szeme továbbra is idegen maradt.
– Ülj le, beszéljünk – mondta nehéz sóhajjal Najmán-Ana.
Leültek a földre.
– Megismersz engem? – kérdezte az anya.
A mankurt tagadóan megrázta a fejét.
– Hogy hívnak?
– Mankurt – felelte az.
– Csak most hívnak így. A régi nevedre emlékszel? Próbálj visszaemlékezni az igazi nevedre.
A mankurt hallgatott. Anyja látta, hogy emlékezni próbál, két szemöldöke között az erőfeszítéstől nagy verejtékcseppek ütköztek ki, és szemére remegő köd borult. De látszott rajta, hogy áthatolhatatlan, süket fal támadt előtte, s azon nem bírt áttörni...
Najmán-Ana akkor elhatározta, hogy nem faggatással, hanem sugalmazással adja neki tudtul, kicsoda.
– A te neved Dzsolaman. Hallod? Dzsolaman. Apádat Dönenbájnak hívták. Hát nem emlékszel apádra? Hiszen ő tanított nyilazni gyerekkorodban. Én meg az anyád vagyok. Te a fiam vagy. A najmánok törzséből való vagy, érted? Najmán vagy...
Mindazt, amit mondott neki, a fia teljes közönnyel hallgatta, mintha valami semmiségről beszélne... Najmán-Ana újra megpróbálta életre kelteni fiában az elpusztított emlékezetet.
– Emlékezz, hogy hívnak, emlékezz a nevedre! – könyörgött és erősködött. – Apád Dönenbáj, hát nem tudod? A te neved pedig nem Mankurt, hanem Dzsolaman!...
És bár mankurt-fiára mindez semmi hatást nem tett, anyja tovább beszélt hozzá, hasztalan reménykedve, hogy egyszer csak felvillan valami kihunyt tudatában. És tovább dörömbölt a szorosan bezárt ajtón. Egyre csak hajtogatta a magáét:
– Emlékezz, hogy hívnak! Dönenbáj az apád! Aztán megetette, megitatta a maga útravalójából, és bölcsődalokat énekelt neki.
Annak nagyon tetszettek a dalocskák. Jólesett hallgatnia, és valami élő melegség jelent meg feketére fásult, megdermedt arcán. Akkor az anyja a lelkére beszélt, hogy hagyja el ezt a vidéket, hagyja el a zsuanzsuanokat, és menjen vissza vele szülőföldjére. De a mankurt nem tudta felfogni, hogyan lehet fogni magát és elmenni valahova...
És Najmán-Ana, hányadszor már, újra öklével verte a megölt emlékezet süket ajtaját, és egyre azt hajtogatta:
– Emlékezz, ki fia vagy! Hogy hívnak? Apád neve Dönenbáj!” (144–166. o.)
E legendában az anya eredeti nevét ismételgette a fiának, apja nevét és a származását idézte fel neki újra és újra. Így „dörömbölt” az eltompult tudaton.
Isten az Ő kinyilatkoztatásának üzeneteivel „zörget” az ember tudatán (Jelenések 3,20). Az ember elé tárja azt az elfelejtett tényt, hogy Isten az Atyja, és hogy a szeretettörvény betöltése az ember igazi életformája és eredeti rendeltetése. - Forrás: bibliaiskolak.hu
Mankurt, a film itt megnézhető - Манкурт (1990)
Ez pedig egy rövid animációs alkotás - Mankurt (2007)
A siri és a Mankurtok története Czike László: Rendszerváltó szabadkőművesség című tanulmányában is előjön, ahol Vass Csaba szociológust idézi a globalizmus kapcsán:
De a szociológus Vass Csabát is idéztem, aki épp akkoriban fedezte fel, hogy a globalizáció a Világállamot, sőt, a Világpáholyt építi. Idéztem, amint ő Csingiz Ajtmatovot idézte: „A globalizáció viszont - puha világháborús érintkezési módja, kultúrája révén - még ezen a látszólag felülmúlhatatlanul nagy teljesítményen is túltesz, megváltoztatja, amit eddig kultúrának neveztünk: egész nemzeti társadalmak és bennük számtalan ember létét negatív emberi létbe fordítja. Ravaszul kifejlesztették a pusztító rombolásnál is ‘kifinomultabb’ módszereket: a testet megőrizték, sőt feltáplálták, ám az egyes személy emberi azonosságát elpusztították.
„De szörnyű sors várt arra, akit a zsuanzsuanok megtartottak a maguk foglyának ... sirit húztak az áldozat fejére ... levágtak egy jól megtermett tevét. Frissiben megnyúzták ... a legsúlyosabb, legszívósabb részét, a nyakbőrt választották le róla. Darabokra vágták, s még gőzölgő állapotban ráfeszítették a fogoly leborotvált fejére. Ez volt a siri. Aki ezen a procedúrán keresztülment, az vagy nem élte túl a kínzást, és meghalt, vagy egész életére elvesztette az emlékezetét - mankurt lett belőle ... A mankurt nem tudta, ki ő, milyen törzsből-nemzetségből való, nem tudta a nevét, nem emlékezett a gyerekkorára, apjára, anyjára - egyszóval nem ismerte fel magában az emberi lényt.”
„A globalizáció ‘tökéletesítette’ a sirit: a puha erőszak és a puha erőszakszervezetek révén fájdalommentesen, veszteségek nélkül, tömegeken viszi véghez a ‘mankurtosítást’. Mi több, olyan mankurtok lágy mechanizmusos tömeggyártására rendezkedett be, akiket nemcsak egyszer és egyetlen irányban romboltak le, hanem - fordított görög utópiaként - tetszés szerinti számban, előre programozottan újra meg újra az emberi azonosság beszélő szerszámává tehetnek. A globalizációt jellemző dekonstrukciós kultúrának éppen ez az emberi azonosság nélküli, negatív létű masszának az irányított újraépítése a magva. A globalizáció szupranacionális szerveződései alá-és fölérendeltséget alakítottak ki a globalizációs szupranáció és a modern polgári nemzet között: a szupranemzet anyanemzete fölé kerekedett.”
Kitalálják, hogy milyen nevet adott az Apple az intelligens személyi asszisztens és „tudásnavigátor” alkalmazásának az iPhone készülékekben?! Igen, Siri...
Továbbá, ha nem lenne elég világos a képlet, a Huffingtonpost nyomán a Designboom közölte a Saga Design 3D-nyomtató vállalat által az iPhone-hoz készített műanyag tok képeit. Bizsereg már a fejbőröd, iPhone-hipszter-Mankurt lény?!
Ismerik a "viccet", mikor két okostelefon "beszélget"?!
Vajon ki és miért adott ilyen "Siri" nevet az Apple személyi titkár alkalmazásának? Nem kívánok belemenni Steve Jobs egyesek szerint - horribile dictu - »megvilágosodásának« boncolgatásába és az életében bekövetkezett "sugalmazások" elemzésébe, de azért vessünk néhány kósza pillantást arra a "beleharaptam az almába" történetre és például az AppStore kőműves vakoló logójára.
De ne legyünk ennyire rosszhiszeműek. Ki tudja?! Lehet, hogy világraszóló vészkiáltásként nevezték el éppen siri-nek a fejünkre húzott digitális tevebőrt? Lehet, hogy az általunk is megírt "Az Emberség kategóriájának teljes lebontására" figyelmeztet a világ egyik vezető cége?! Vagy szó sincs itt semmi "figyelmeztetésről", egyszerűen sátrakkal sorban állnak az új iPhone-ért az elkúrt Mankurtok, és még azt sem veszik észre, hogy vak-oló vezet világtalant?
Elon Musk, a Tesla elektromos autók, illetve a polgári űrrepülés úttörőjeként ismert SpaceX alapítója az MIT repüléstudományi és asztronautikai tanszékén rendezett konferencián elhangzott kérdésre válaszolva elmondta, hogy szerinte a mesterséges intelligencia az emberiségre leselkedő legnagyobb veszély és a technológiában rejlő sötét lehetőségek továbbra is komoly aggodalommal töltik el: „A mesterséges intelligenciával a démont idézzük meg." - Elon Musk
A humánökológiai filmgyűjteményben is szereplő Technokalipszis, a Mátrix film gépei, a 2001: Űrodüsszeia film HAL9000 vörös szeme, az Oblivion film TET "lénye", a Transzcendens film feltöltött "agya", és persze minden, ami gyanúsan fél- vagy egyszemű, vörös színű, mi más, mint lefelé mutató háromszög, úgy óvakodjatok, óvakodjatok...
"Ha a természet szent, a természetellenes technológiák maguk az ördög." - Kirkpatrick Sale
Ezt az istentelen siri-t és az átkát pedig imádkozzátok le a globalisták fejéről!
Tetszett? Oszd meg!
· 2 trackback
Utolsó kommentek