PPJ         2011.08.13.

Forrás: A természet törvénye blog, de Greenfo-n is megjelent! Némelyik képre kattintva annak háttéranyaga jön elő.

David Clarke 2008-as írását (szóval 3 évvel már "beljebb is vagyunk"...) kisebb didaktikai és szerkezeti módosításokkal fordította Czúcz Bálint.

A közelgő olajcsúcs várható következményeit sokan sokféleképpen képzelik. Vannak, akik szerint a társadalmunk és gazdasági berendezkedésünk drasztikus mértékű hirtelen összeomlására kell felkészülnünk.

Jómagam már számos esetben hangoztattam, hogy nem osztom teljesen ezt a véleményt. Nyilvánvalóan számottevően meg fog változni az életünk, ez a folyamat azonban egy fokozatos lassú folyamat lesz – gondoltam sokáig. Egészen addig, amíg a véleményem részleges felülvizsgálatára nem késztetett egy jelentéktelennek tűnő közelmúltbeli esemény. - írja David Clarke.

Munkahelyem belső számítógépes hálózata már egy ideje nem működött rendesen. Az emailjeimhez és az internethez való hozzáférésem teljesen megbízhatatlanná vált. A rendszer hol működött, hol nem: teljesen kiszámíthatatlanul billegett a „működő” és a „nem működő” állapot között. A két állapot közötti váltás mindig egy pillanat műve volt, ami arra figyelmeztetett, hogy egy rendszer összeomlási sebessége gyakorlatilag megegyezik annak „normális” működési sebességével. Az összeomlás „szélessége”, „mélysége” viszont egy sor olyan tényezőtől függ, mint pl. a rendszert érő terhelés, vagy a más rendszerekkel való összekötöttség, beágyazottság mértéke. A probléma végül is megoldódott. Mint kiderült, az intranet egyik gépén sérült meg a hálózati kártya meghajtóprogramja, és ez okozta a rendszerhibákat.

Mindennek a hatására egy nagy kérdés merült fel bennem. Az internet protokollt eredetileg úgy tervezték, hogy egy olyan robusztus, redundáns és megbízható rendszert alkosson, mely akár még egy atomtámadás (és ezáltal a rendszert alkotó számítógépek tömeges kiesése) után is képes megőrizni a működőképességét. Hogyan lehetséges akkor mégis az, hogy egy az internet protokollon alapuló, több ezer számítógépből álló hatalmas rendszert egyetlen gép egyetlen szoftverének hibája így össze tudjon omlasztani?

A válasz egyszerű: költséghatékonyság.

Meg lehetett volna úgy is építeni a munkahelyi hálózatunkat, hogy az egy megbízható és reziliens rendszert alkosson. Ehelyett azonban a hálózat kialakításakor a (költség)hatékonyság, a takarékosság elve volt a fő szempont. Intranetünk, mint minden számítógépes hálózat, egymással szoros kapcsolatban álló, de alapjában önálló részegységek (alrendszerek) rendszere. A hatékonyság szempontja miatt a kiszolgáló alegységek mindegyike magas leterheltséggel működött. Így lehet az, hogy amikor egyetlen részegység egy részegysége elromlott, akkor nem volt, ami átvegye a feladatát, és a kialakuló zavar végül az egész rendszert működését felborította.

Mostanában sokszor figyeltem meg hasonló folyamatokat. Volt például tavaly egy jelentős áramszünet a városunkban. Egy délután, amikor az elektromos hálózat terheltsége a csúcson volt, egyetlen kis hiba összeomlasztotta az egész rendszert.

A homokdomb mint modell

A komplex rendszerek összeomlásának kérdésköre tudományosan is megközelíthető, és mindez érdekes összefüggések felismerésére vezethet. Az egyik kísérleti modellezési lehetőség mindannyiunk számára ismerős lehet, aki gyerekkorában szeretett a homokozóban játszani. Ehhez nem kell más csak egy kis vödör száraz homok. Építsünk egy kupacot felülről apránként adagolva a homokot. Egy idő után kisebb-nagyobb lavinák fognak képződni a kupac oldalában. Ezek sokszor egész kicsik, míg néha akár a kupac teljes egészére is kiterjedhetnek, és az egyes lavinák mérete és kiterjedése teljesen véletlennek, előrejelezhetetlennek tűnik.

A kérdés operatív megközelítésére Per Bak mutat egy példát a (magyarul sajnos nem hozzáférhető) „How Nature Works” (kb. „Így működik a világ”) című könyvében. Létezik egy kritikus lejtőszög, amelynél a homokkupac nem válhat meredekebbé. Ott indulnak be a kis lavinák, ahol ennél a szögnél meredekebbé válik a lejtő. Képzeletben színezzük pirosra homokkupacunk azon lejtőit, ahol már eléri a lejtő meredeksége a kritikus szöget. Egy ilyen színes homokdomb oldalán kis piros csápokként jelennének meg azok a területek, melyek már a lavina kialakulásának a határán vannak. Ha egy ilyen területre pottyantunk egy homokszemet, az elkerülhetetlenül lavinához vezet. Hogy mekkora lavinához, az a piros csáp méretétől függ. Ha egy csáp kicsi és elszigetelt, akkor az ott kialakuló lavina is kicsi és elszigetelt lesz. Ha azonban a piros területek behálózzák a homokdomb teljes felszínét, akkor várhatóan a lavina is nagy területet fog érinteni.

Ugyanez a megközelítés a munkahelyi hálózatunk működésének a megértésére is alkalmazható. Amikor egy hálózati útvonal túlterheltté válik (azaz „pirosra színeződik”), akkor egy jól megtervezett rendszerben a további forgalom automatikusan más útvonalak irányába helyeződik át. Ha a rendszerben vannak még redundáns útvonalak és tartalék erőforrások, akkor ez nem probléma. De a mi rendszerünk esetében ilyenek nem voltak. A néhány szóba jöhető alternatív útvonal ugyanúgy túl volt terhelve. És ahogy az összes lehetséges útvonal „pirosba váltott”, a következő „homokszem” hatására a rendszer összeomlott.

A folyamat részletes megértése nagyon fontos. Egy komplex rendszer összeomlasztásához négy fő lépésre van szükség:

1.) Készíts egy rendszert (pl. kisebb alrendszerek megfelelő hálózatba kapcsolásával)
2.) Ha a rendszer egy része túlterheltté („pirossá”) válik, akkor a hálózati kapcsolatok segítségével tereld a további terhelést a rendszer más, még tartalék kapacitásokkal rendelkező részei irányába.
3.) Folytasd mindezt egészen addig, amíg a rendszer minden része pirossá nem válik.
4.) Adj még egy kis terhelést a rendszerre.

Amikor a homokot szórtunk a kupacra, a homokszemek véletlenszerűen hullottak a rendszer különböző meredekségű részeire, és így a kialakuló lavinák megjelenése és mérete is véletlenszerűnek tűnt. Ha azonban monitorozni tudjuk a rendszer terheltségi állapotát (pl. látjuk, hogy a homokdomb mely részei váltottak már pirosba), akkor a terheléseket ügyesen a még tartalék kapacitásokkal rendelkező részekre tudjuk irányítani. Ily módon rövid távon elkerülhető a lavinák kialakulása. Hosszabb távon azonban ezáltal csak elodázzuk (és fokozzuk) a problémát, hiszen ahogy a rendszer egyre nagyobb része vált pirosba, előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik egy sokkal súlyosabb, a teljes rendszer romba döntésével fenyegető lavina kialakulása.

Vagy másképpen fogalmazva, ha a terhelések növekedésére a jövőben is számítanunk kell, további kapacitásokat azonban nem tudunk adni a rendszerhez, akkor érdemes elgondolkodni, hogy nem járnánk-e jobban, ha inkább hagyjuk kialakulni a spontán véletlenszerű kis lavinákat a pusztító nagy lavinák elkerülésének a reményében.

A világ pénzügyi piacain jelenleg (2008 januárjában – ford. megj.) tapasztalható helyzet szintén ezt az összefüggést tükrözi. A piac egy sor „befektetési terméket” hozott létre, melyek segítségével a jelzáloghitelezés kockázatai (és remélt hasznai) megoszthatóvá váltak. Ezen eszközök kereskedelme a különböző befektetők között a kölcsönös függések egy komplex rendszerét hozza létre a kockázatok elosztására. A termékeket megvásárló befektetők, úgy érezték, hogy biztos fedezettel rendelkező eszközöket vásárolnak. Nem vették észre, hogy mivel bizonytalan értékkel rendelkező adósságok alkotják a fedezetet, saját biztonságuk (fizetőképességük megőrzése, „túlterheltségük” elkerülése) érdekében további „tartalékkapacitásokat” (likviditást) kell biztosítsanak a hitelek esetleges csődjének esetére. A pénzügyi rendszer egyes szereplői észrevétlenül túlterhelődtek kockázattal, „pirosba váltottak”. Mindennek következtében a csődök formájában megjelenő terhelések most elkezdtek végiggördülni a pénzügyi kapcsolatok komplex hálózatán, összeomlással fenyegetve az egész globális pénzügyi/gazdasági rendszert.

Az emberiség energia-rendszere

Most ugyanezt az analógiát egy kicsit továbbjátszva, vizsgáljuk meg azt is, hogy mit jelent mindez az olajcsúcs és a globális energiahelyzet szempontjából. Az elmúlt évtizedekben egyre a hagyományosan a kitermelés zömét nyújtó könnyű és édes kőolaj hozzáférhetősége kezdett kissé problémásabbá válni. Mintha megtorpant volna e hagyományosan csak „kőolaj” néven nyersanyag kitermelésének a növekedési üteme. Válaszképpen a szakma fokozatosan elkezdett kőolaj helyett „folyadékokról” (liquids) beszélni, melybe a kőolaj mellett már számos, egyre elterjedtebben használt kőolaj-helyettesítőt is beleértettek, mint pl. a cseppfolyósított földgázterméket (LNG), a kátrányhomokból finomított szintetikus üzemanyagokat, vagy a bioüzemanyagokat.

Mindez lényegében azt jelentette, hogy amikor a gazdaságunk „kőolaj-alrendszere” pirosba váltott, akkor a növekvő folyékony üzemanyagigényünk kielégítése érdekében a terhelések egy részét más szektorok irányába kezdtük el átterhelni.
A terhelések egy részét például a bioüzemanyagok segítségével a mezőgazdaságra vezettük át. A mezőgazdaság és az energiaszektor már korábban is össze volt kapcsolva, hiszen a traktorok üzemanyagot fogyasztanak, így a modern nyugati mezőgazdaság leállna üzemanyag nélkül. A bioüzemanyagok megjelenésével a függés kétirányúvá vált. Képletesen szólva: amíg korábban olajat használtunk arra hogy élelmiszert állítsunk elő, ma már élelmiszert használunk arra, hogy olajat állítsunk elő (vagyis pontosabban helyettesítsünk).

A cseppfolyósított földgáz és kőszéntermékek további kapcsolatokat hoznak létre további lehetséges energiaforrások irányába. Ahogy ez a kapcsolat megerősödik, és újabb terhelések jelentkeznek, a kapcsolt rendszer bármelyik komponensében bekövetkező hiány a rendszer további komponenseiben is hiányokat idézhet elő. Sőt bizonyos mértékig mindez már be is következett.

A kátrányhomok, a bioüzemanyagok és még néhány további helyettesítő nagy területre kiterjedő intenzív előállítása egy további meglepő kapcsolatot hozott létre az energiaszektor és a környezet állapota között. Ez a kapcsolat számos formát felvehet, de az alaphelyzet miden esetben ugyanaz. A könnyű és édes kőolaj sokkal koncentráltabb, tisztább és hatékonyabb energiaforrás, mint a szóba jöhető alternatívák. Ennek megfelelően adott mennyiségű kőolaj kiváltása lényegesen nagyobb környezetterheléssel jár (pl. vízszennyezés, CO2 kibocsátás, élőhely-pusztítás formájában). Ez az új kapcsolat további fenyegető visszacsatolásokat jelenthet az egész rendszerre nézve. Amennyiben például a kőolaj-helyettesítők fokozódó használata környezeti katasztrófához vezet, akkor ez a mezőgazdasági termelés, az energetikai infrastruktúra, vagy a gazdaság egészének állapotán keresztül további alrendszereket billenthet át nem működő állapotba.

A pénzügyi-gazdasági rendszer kiemelt szerepet játszik ebben az egész folyamatban. Ha az energiaszektor, a mezőgazdaság és a környezet egy nagy komplex rendszer három fontos alrendszerének tekinthető, akkor a globális pénzügyi rendszer egyszerre tekinthető állapotfigyelő (monitorozó) eszköznek és a kommunikációs csatornájának ebben a rendszerben. A pénzügyi rendszer egyik fő feladata hogy jeleket továbbítson a gazdasági élet szereplői között, és koordinálja a korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrások elosztását a mindig nagy bőségben jelen levő lehetséges felhasználási célterületek között. Ha ez a rendszer nem működik rendesen, akkor nem remélhetjük, hogy más alrendszerek (pl. az energiaszektor) kapacitásproblémáira időben és megfelelő mértékű erőforrások hozzárendelésével (beruházásokkal) reagáljon a világ.

Ha a nagy rendszer valamely részében „túlterheltség” alakul ki (pl. egy földgázmező hirtelen kiesésével a gáztermelés hirtelen lecsökken), akkor a pénzügyi rendszer az árak hirtelen változásával jelzi ezt a változást. A rendszer más részei ekkor, ha tudják, átveszik a terhelés egy részét (pl. a világ más részeiről próbálnak gázt szerezni, biogáz-üzemeket hoznak létre, vagy gázüzemű erőművek helyett más típusúakra helyezik át az áramtermelés súlypontját). Az internet protokollal összehasonlítva azonban ez a rendszer sokkal megbízhatatlanabbul működik. A rendszer tehetetlensége gyakran túl lassú válaszokat eredményez. A zajok mennyisége nagy, a jelek sokszor elvesznek a gazdasági ciklusok, stb. által okozott zajokban. A hibás üzenetek nem kerülnek felülvizsgálatra és korrekcióra, és így tovább.

Az összeomlás sebessége

Az eddigiek fényében világos, hogy a kapacitásokat meghaladó energia-igények önmagukban várhatóan nem vezethetnek a rendszer azonnali összeomlásához. A maximális kapacitáson működő olajkutak egyszerűen csak továbbdolgoznak maximális kapacitáson. Ahol mindez első körben problémákat okoz, az a világ pénzügyi gazdasági rendszere. A kereslet és kínálat egyensúlyának felborulása olyan jeleket indít el a gazdaságban, melyek a terhelések egy részének áthelyeződéséhez vezetnek, ameddig ez lehetséges. A fennmaradó feszültségek a terhelések viszont torzítják és destabilizálják a pénzügyi rendszert, és hamis jeleket indítanak útnak. Mindennek eredményeképpen a kapacitások bővülésének vagy az infrastruktúra karbantartásának a hiánya természetesen az energiaszektor összeomlásához is vezethet. Ez azonban egy viszonylag lassú folyamat.

A nagy rendszer egyetlen részegysége, mely viszonylag gyors összeomlásra képes, az a pénzügyi rendszer. Viszont mivel ez az alrendszer biztosítja a működtetést és a kommunikációt a többi alrendszer számára, a pénzügyi rendszer gyors összeomlása símán maga alá képes temetni az egész nagy rendszert.

De vajon bekövetkezhet-e egy ilyen nagy hirtelen pénzügyi összeomlás? A kőolajtermelés hirtelen leállásához egy hatalmas, a 30-as évek nagy világválságánál jóval mélyebb összeomlás lenne szükséges. A pénzügyi rendszer sebessége nagyságrendekkel nőtt az elmúlt évtizedekben, de még mindig számos fék és ellensúly található a rendszerben, amelyek egy elharapódzó válságot segíthetnek idejében megállítani, vagy legalábbis lefékezni. A nagy gazdasági világválság annak idején több év alatt tudott csak teljesen elmélyülni. Még a mai elektronikus technológiákkal teletűzdelt világunkban sem várható azonban, hogy a globális pénzügyi rendszer egyik napról a másikra teljesen összeomoljon.

Az összeomlás szélessége

Az összeomlás továbbterjedését egyik alrendszerről a másikra annak mértéke, és a rendszerek közötti kapcsolat erőssége határozza meg. A kialakuló lavina annál szélesebb körű lesz, minél több egymással szorosan összekapcsolt alrendszer érte már el kritikus állapotot a folyamat elindulásának a pillanatában. Ez az a pont, ahol számomra ijesztővé kezdenek válni a dolgok.
A világ kőolajtermelése már egy ideje csúcskapacitáson dolgozik, ennek számos jele volt már. A világ élelemiszer-ágazata is óriási problémákkal küzd: a világ gabonakészletei rekord alacsony szinteken vannak, és a tartalékok további csökkenése várható. És mi a helyzet a környezettel? Többek között például az éghajlatváltozás folyamata jelzi, hogy a környezet is túl van már a „kapacitása” határain, és nem képes káros következmények nélkül befogadni az általunk kibocsátott terheléseket.

Az eddigieknek megfelelő perspektívában szemlélve mindez arra utal, hogy civilizációnk nagy rendszere már hanyatlásnak indult. Mind a három bemutatott kulcsfontosságú szektor már „pirosban van”, azaz elérte kapacitása határait. Ha feltehetjük, hogy e nagy rendszer karakterisztikus működési frekvenciája néhány év, akkor azt mondhatjuk, hogy az összeomlás már folyamatban van, és mindazok a látszólag váratlan változások, amelyeket most látunk és megélünk a világban, tulajdonképpen ennek a lassú de megállíthatatlan folyamatnak a tünetei.

Az összeomlás első feltűnő jelei, a pénzügyi rendszerben kell hogy jelentkezzenek. A kőolaj árának emelkednie kell – mint ahogy ezt láttuk is. Az élelmiszerek árának is emelkednie kell – mint ahogy ezt is láttuk. Erőteljes piaci perturbációk és ingadozások várhatók. A fokozatosan leértékelődő környezet „beárazására” tett kísérletek. Hmmmm…

Összefoglalás

Mindent összevetve, sajnos valóban reális lehetőség van egy széleskörű összeomlás bekövetkezésére. Még mindig fenntartom azt az álláspontomat, hogy egy hirtelen összeomlás nem valószínű. De egy már folyamatban lévő összeomlás is könnyen tűnhet hirtelennek, amikor egyszer csak észrevesszük azt és rádöbbenünk, hogy mi is történt.

PPJ         2011.06.28.

Óriási hibát követhet el Orbán: Egész Európa ellen megy - írja alcímnek a Heti Válasz

Nemcsak a jövő nemzedékek veszítenék el szószólójukat és csorbulna a hazai környezetvédelem, hanem jelentős nemzetközi presztízsveszteséggel is járna, ha az ombudsmanról szóló törvényjavaslatot változtatás nélkül fogadná el a parlament - nyilatkozta a Heti Válasznak Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa. Az ombudsman lapunknak kifejtette: alkotmányellenesnek tartja a jogszabálytervezetet, amelynek részletes vitája az elkövetkező napokban kerül a parlament napirendjére.

Ha van kedvetek olvassátok végig. De nem értem, mit kell ezen meglepődni? Jóval korábban látható volt már ez, csak akkor még túl mélyen aludtak a konzervatív jobboldaliak, na most már ők is kiabálnak... Hurrá... Akkor most utcára vonulunk és ellenforradalmat művelünk, vagy mi lesz? Vagy majd 3 év múlva LMP? Vagy majd jönnek a zöldfasiszta Jobbikosok, hogy biztos a buziktól meg cigóktól nem megy a környezetvédelem?

Komolyan kérdem: mi lesz itt pár éven belül ha felélik a politikusok a természeti tőkénket és a Nemzeti Parkjaink helyén kínai (autó)gyárak meg rizsföldek lesznek?

A kérdés szerintem nem az, hogy meddig fogja még a Fidesz csorbítani a környezet-, természet- és jövő nemzedékek védelmének intézményrendszerét. Ameddig csak tudja! A kérdés az, hogy mikor lesz egy olyan összefogás Magyarországon amiben a civilek, a zöld társadalom, a zöld szervezetek, a már meglévő ökopolitikusok és a természettudomány emberei együtt állnak szembe bármilyen kormánypárttal!? Nem látom az utcán a több száz zöld szervezetet és annak embereit, akik aláírják a kormány jelenlegi antizöld intézkedései ellen a petíciókat. Néha próbál bohóckodni az LMP, kiállni egy-egy ügy mellett az Élőlánc, de egyébként nem látok politikai összefogást. Majd ha az lesz, és TEK-es, LMP-s, Élőláncos, WWF-es, MTVSZ-es, Greenpeace-es, Zöld Pókos, ZÖFI-s, Földkeltés, JNO-s, keresztény, ateista, anarchista és konzervatív együtt megy ki az utcára kiállni az ökopolitikáért a Fidesz vagy a mindenkori ellen, na akkor majd nézek egy nagyot, de megyek is csatlakozni azonnal!

Nem vagyok naiv, a "közös cél" és a "közös ellenség" mindig is összehozta az embereket. Sajnos eddig csak megalapozatlan és beválthatatlan, sőt embertársainkat irtó ideológiák mentén. Talán lehetne a következő egyesítő "ideológia" az a tény, hogy az élet szép itt a Földön, az élő rendszerek támasztják alá az emberi rendszereket, de csak ha fenntartható és nem környezetpusztító módon bánunk ezzel az ökoszisztémával.

PPJ         2011.06.28.

http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2011/06/22/hany_vagohid_egy_ferrari/

Az igazán hülye autós újságírók molesztálókecskéje a fenntarthatóságért küzdők egyre szélesedő zöld tábora. Mindennek ők az okai, a növekvő biciklisávoknak, a klímaváltozásra való figyelemfelhívásnak, a szénhidrogének levegőbe pumpálásának aggasztó következményire mutatásnak. Ráadásul egyre szembeötlőbb a "jóslataik" megelevenedése, és egyre több pénz fordítódik a "jóslat szcenáriók" kutatására. Rájuk is szállt az autóipar és annak lobbista gárdája már a 70-es években, azóta is dollármilliárdokat költenek e fenntarthatatlan jármű és életforma eladásának fenntartására.

Amerikai forrásokra hivatkozni a globális felmelegedés témakörében olyan, mint amikor egy olajipari vállalat próbálja elhitetni magáról, hogy egyre inkább a megújuló energiákba fektet be. Totalcar-nak hinni az autóipar ártatlanságáról olyan, mint egy dílert kérdezni a drogozás káros hatásairól.

De mielőtt még vitába szállnék Winkler Róberttel, íme pár hír az elmúlt napokból:

Adókedvezmény luxusautókra - lobbi a környezet ellen

A WWF Magyarország megdöbbenve értesült a Parlamentbe kedden benyújtott törvénymódosító javaslatról, amely jelentősen csökkentené a legszennyezőbb nagy teljesítményű autók regisztrációs adóját, míg megnövelné az adót a kisebb szennyezőanyag-kibocsátású gépjárműveknél. A nagy teljesítményű személygépkocsik nem "csak" fokozottabb üvegházhatású gázkibocsátásukkal, de jelentősebb nehézfém és porszennyezésükkel is terhelik egészségünket és környezetünket. A közelmúlt újautó értékesítési statisztikáiból könnyen látható, hogy melyik márkáknak kedvez egy ilyen módosítás.

Például: http://www.vwdarkside.com/

A Volkswagen aktívan dolgozik a CO2 kibocsátáscsökkentés elkaszálásán. Ismerd meg a VW sötét oldalát!

Audi-ügy: letartóztatták a TTT elnökét

Június 16 óta előzetes letartoztatásban van Zsák Ferenc, a győri Audi-gyár Natura 2000-es területen történő bővítése ellen fellépő természetvédő. Az aktivistát jogtalan előny kérésével vádolják, melynek büntetése akár öt év szabadságvesztés is lehet. A bővítés ellen a zöldhatósághoz ügyfélként bejelentkezett Tiszántúli Természetvédők Társulata (TTT) is tiltakozott. A fentiek alapján érthetően nem a beruházóra bízták a természetvédelmi intézkedéseket, hanem kompenzációt kértek az Audi-tól. Mivel a cég már folytatja az építkezést - annak ellenére, hogy az engedélyezési eljárás még nem fejeződött be -, ezért a kompenzációt valószínűleg csak más természetvédelmi területek fejlesztésére fordíthatták volna. A hírek szerint az Audi ezt jogtalan előny kéréseként értelmezte, és feljelentést tett. Ugyanakkor a TTT képviselői a honlapunkhoz eljuttatott közleményükben ártatlannak nevezik magukat. A nyilatkozat szerint a szervezet „a hatályos magyar és európai uniós jogszabályok rendelkezéseinek és előírásainak betartásával járt el, sem szervezetünk, sem annak vezetője "jogtalan előnyt" nem kért és nem is fogadott el.”

Szóval Robi bácsinak eldurrant az agya, hogy nem lesz miből megélnie, elfogy az olaj, ciki már az autós TV műsor, és egyre több nő választja a környezettudatos "pasikat", hogy bulvár-társadalomtudományos is legyek.

Mint az a fenti hivatkozásokból jól látszik, zsarolásról Audi ügyben szó sincs! Általában épp fordítva, a tőkeerős és módszereket nem válogató ipari maffia érdek az, ami érvényre "szokta" juttatni "álláspontját", még ha az EU-s természetvédelmi jogszabályokba is ütközik mondjuk az Audi esetében.

De gondolom Robi bácsi szerint minden helyettesíthető. Elárulom, a természet nem. Pénzzel sem.

"A gyenge fenntarthatóság elmélete értelmében a természeti és a mesterséges tőke egymással alapvetően helyettesítő viszonyban áll. Így a fenntarthatóság kritériumának teljesítéséhez elég, ha a két tőketípus együttes értéke nem csökken, azaz ha a természeti erőforrás megsemmisülésével legalább ugyanolyan értékű mesterséges tőke jön létre." - forrás

Robi bácsi közgazdaságtanilag az úgynevezett "gyenge fenntarthatóságban" hisz, amikor szerinte az Audi GDP-növelő tevékenysége "értéket teremt" nem pedig soha újra nem produkálható természeti tőkét pusztít el végleg. A humánökológusok meg tudják, hogy ez már rég nem megbukott paradigma és csak az úgynevezett "erős fenntarthatóság" az, ami valóban óvja a jövőnket, Robi bácsiét is.

Felhívnám a figyelmet, hogy mindenki számára elérhetőek már olyan egyetemi anyagok, amik elolvasása és megértése után nem lenne szabad olyan felszínes cikket kiadni, mint amit a Totalcar tett klímaváltozás és üvegházhatású gázok tekintetében. Okulásukra kifejezetten ajánlom a negyedik előadás vázlatanyagát! Mert akkor rögtön világossá is válna pl. a 6., 10. és 15. dia átnézésével, hogy Robi bácsi csak kiragadott egy-egy adatot és nem a teljes képet vizsgálta a kibocsátó szektorokat illetően.

Winkler bácsi szeret nélkülözni mindenfajta megalapozott hivatkozást: valahol megmondták neki, hogy nem is a szén-dioxid okozza a felmelegedést, ő meg szívesen elhitte, hiszen így önigazoló lélektana megnyugodhatott, hogy jó helyen van ő a világban. Ilyen állításokat viszont csak körülbelül ilyen szintű "tudósok" mondtak valaha is, amikről később kiderült, hogy az USA szabadpiac párti pénzügyi lobbitevékenységének (48:05-től kifejezetten "vicces" kijelentések hangzanak el!) köszönhető, nem pedig valami megalapozott új IPCC kutatásnak. :) :(

"A rendszert nyilvánvalóan senki sem ismeri, a legtöbb részlet konkrét működése is homályba vész..." - állítja Winkler nagy magabiztossággal, ám szerénysége inkább csak tájékozatlanságot takar.

"Ahhoz, hogy a globális CO2 kibocsátás növekedését megfékezzük, az energiaszektor átalakításán kívül nagy lépéseket kell tenni világszerte a közlekedés/szállítás terén is. Hatékonyabb üzemanyag termeléssel, alternatív üzemanyagok használatával, hatékonyabb gépjárművekkel és klímabarátabb közlekedési rendszer (közösségi közlekedés, kerékpározás) támogatásával kell csökkenteni a kibocsátásokat." - mondta például az IPCC a 4. klímaváltozásról szóló átfogó értékelő jelentése megjelenése után a 2008-as budapesti konferenciáján.

Egy dologban van csak igaza Winklernek, hogy az indusztriális agrikultúrák által termelt hús, annak mennyisége és fogyasztása fenntarthatatlan. Nagyon jól teszi mindenki, ha csökkenti a húsfogyasztását,... de mellé az autóhasználatot is! Hamis dilemma, hogy melyik okoz nagyobb terhet.

Amerikai "tanulmányok" egész garmadáját sorakoztatja fel gondolkodásmódja mögé, a hús helyett még szójafasírtot is ajánl evésre, nyilván azt is Amerikából, hogy a génmódosító cégeket is támogassuk egy kicsit.

Ez van mikor egy környezeti ügyekhez laikus újságíró nekiáll a "zinternetnek" és nincs az egész szerkesztőségben egy ökológiában vagy környezettanban jártas ember, aki lektorálhatna.

További információk:

A Meteorológiai Világszervezet állásfoglalása az éghajlat 2009. évi állapotáról.

Üvegházhatású gázok leltára Magyarországon 1985-2006 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ

Idegenek az üvegházban című ismeretterjesztő sorozat az OMSZ honlapján

PPJ         2011.06.22.

Korábban is tettem már egész határozottan kijelenthető "jóslatokat", most egy másik következik. Megjósolom, hogy idén sem lesz semmi "pályamunka" eget verő-, értelmes-, tartalmas- és rendszerkritikus a Bayer Klímavédelmi Fotópályázaton.

Kezdem a személyes tapasztalat részével, aztán majd haladok objektívebben.

Küldtem be tavaly fotókat, és sem a képek, sem a hozzá írt természetvédelmi szakszöveg nem volt elég, hogy az elég izgató legyen a "szakmai zsűrinek", bár azért legalább már nem az első rostákon akadtam fenn.

Vannak ezek a magukat természetfotósnak mondó emberkék, akik tonnaszámra töltik fel a képeiket az erre szakosodott honlapokra. Ugyanazokat a kliséket ismétlik ezerszámra. Ötmilliomodik tarka lepke meg százezredik felhős kép és tízezredik fátyolos feleség fenék. Fotóesztétikailag leragadtak olyan "problémák" megválaszolásánál, aminél már a fotózás egykori feltalálóit is több érdekelte. És képesek ezek a megátalkodottak csoportosan is direkt elhülyülni. Körülbelül egy hét alatt meguntam azt a seggnyalást, ami a kommentek számából adódó pontok miatt kell, hogy a pontokból képeket tölthessünk fel ezekre a replikagyűjtemény oldalakra. Nulla kreativitás.

Ráadásul olyan, hogy természetfotózás, már NINCS! Hogy a természetfotózást mennyire egy "eye-candy"-nek gondoljuk, az már több ízben kifejtődött ezen a blogon.

És akkor jön egy ilyen gyógyszergyártó és génmanipulált szántóföldi növényeket nyomató vegyipari multi, a Bayer, és azt mondja, hogy legyetek kreatívok, mert mi klímavédelmi fotópályázattal majd jól megmentjük a Földet, helyett inkább jól zöldrefestjük (Greenwashing) a Bayer nevet híres e világon.

Hát majd bolond lesz egy ilyen finanszírozású fotópályázatra bármi olyat beengedni, ami valóban elgondolkodtató és problémamegoldó a klímaváltozásról.

Iparszerű mezőgazdaság? Minden tekintetben olajszármazékokra (gépüzemanyag, irtószerek, műtrágyák, csomagolás) épülő intenzifikált agrikultúrák? Ugyan kérem: ezek alig okoznak klímaváltozást, nemde?

Vagy majd nyilván a fotóművészetileg is érdekes diskurzust eredményező képeket válogatják be egy ilyen pályázatra, mondjuk a tájkép humanizálásáról vagy a klímaváltozás antropogén eredetéről...

Marad bekerülésre a nonszensz szemgiccs (eyecandy), aminek semmi köze a klímaváltozás fotótechnikai vagy fotóművészeti ábrázolásához, de amit lehet mutogatni, hogy milyen király cég vagyunk, mi ügyelünk a klímaváltozásra, és véletlenül se mi pénzeljük a titeket testileg és lelkileg tönkretevő gyógyszergyártást és GMO lobbit... Science for a better life...

És még vagytok is olyan együgyűek, hogy önként biztosítotok általuk a későbbiekben szabadon felhasználható fényképanyagot a CSR prospektusaikhoz.

Ennyi. Jól meg'aszontam a dógokat! Várom az ellenérveket!

PPJ         2011.06.15.

Elérkeztünk egy állomáshoz. Azért mondom, hogy Mi, mert nélkületek nem sikerült volna. Létrehoztam körülbelül 900 bejegyzést és dupla ennyi kommentárt, vagy legalábbis ennyit mutat a rendszer.

Aztán, hogy mindebből mire emlékszem... Magam sem tudom. Valamit olvastam valahol, és annyi ragadt meg bennem, hogy a digitális korszakkal az ember nem tanul meg felejteni. Hogy azzal, hogy mindent feljegyzünk, gátat szabunk a természetes felejtési agyi mechanizmusoknak.

Valamennyire igazat adok, de ellenkeznem is kell a GreenR miatt. Már korábban is körvonalazódott: ez főleg egy adattár.

Aztán néha azt érzem a shupuerh blogom a szerény 20 posztjával egy teljesebb és ökologikusabb dolog, mint a greenr 900-a. Persze egyik jött a másikból, minden összefügg mindennel, nem akarom én tagadni a múltat :)...

Itt vagyok 24 évesen, két- gyönyörű, tapasztalat dús, izgalmas évvel a természetvédelmi mérnök alapdiploma után és remélhetőleg elkezdem a Humánökológia mesterszakot az ELTÉn ősztől. Aztán "mivégre"?

Átszoktatunk 8 milliárd embert a fenntartható életmódra? Vagy vidáman nézzük ahogy kipusztul az életünk alapvető folyamatait bérmentve megalapozó (tiszta víz, tiszta levegő, stb.) ökoszisztéma?

Újabb két "biztos" év tehát a greenr életében, míg mesterszakon tanulok.......

De legalább most már az elmúlt évek "kemény" gyakorlatai során megtanultam nevetni a dolgokon. Egy kis buddhizmus, egy kis móka, egy kis kínai teaszertartás, és máris önfeledten él az ember. Minden energiáját odaadja és kihasználja, de csak nevet ha véletlenül elesik, és megy tovább. :)

Szóval ne aggódjatok! A világ pusztul. Csak akkor nézzük a korok múlását legalább már együtt! :)

A fa odvában
[részlet Su La Ce Reggeli beszélgetések Lin Csi Apát kolostorában című művéből]

Lin-csi apát kolostorában egy reggel így fordultak a szerzetesek a Mesterhez.

- Mondd, apát! Mit tegyen az ember, mielõtt eljõ a világvége? Van-e erre nézve szabály?

- Van - felelte Lin-csi, s már idézte is a tanítást. Mielõtt a világvége eljõ, legjobb, ha az ember befejezi reggelijét - szólt a Mester, s már sarkon is fordult volna, amikor az egyik szerzetes megkérdezte.

- Mondd, Mester! A világvégével minden véget ér? - Minden. De ez a minden azon nyomban létre is jön ismét.