PPJ         2010.11.05.

Ha nagy a baj, húzd a fejedre a melltartód - Index - "Miután tavaly elnyerte a komolykodó hülyeségeknek osztott Ignobelt, idén már tömeggyártásba került Elena Bodnar vészmelltartója. Ha elterjed a találmány, egy váratlan gáztámadás esetén is kéznél lesz a megoldás."

Ezt a reposzt csokrot akkora tartogattam, mikor már tényleg napi szinten a saját szánkban érezzünk a városunk unikális zamatát: a szmogot. Én maszkban járok, meg is néznek az emberek, de tényleg biciklis maszkban járok, sétálok, tömegközlekedek. ELTÉn meg már nem is PM10-re, hanem PM2,5-re készítenek vizsgálatokat! Tehát EU-s szabályok szerint már nem is a 10 mikronos thoracikus (ún. mellkasi), hanem a 2,5 mikronos respirábilis frakciót kell vizsgálni!

Emlékeztetőül: "A 100 μm-nél kisebb szemcsék már belélegezhetőek (inhalábilisak), de ezek nagy része az orrban és a szájban, legkésőbb a gégefőnél elakad, nem jut mélyebbre a légutakban. A 10 mikronnál kisebbek már túljutnak a garaton (thorakális frakció). A 4 mikron alattiak bejutnak a tüdőbe (respirábilis frakció). A 2,5 μm-nél kisebbek pedig már egyáltalán nem, vagy nehezen ürülnek ki a tüdőből (akkumuláció)." - magyar wikip

Tehát félreértés ne essék: eddig is jelen volt a 2,5 mikronos frakció a levegőben, csak nem erre volt szabályozva! Szóval napi szinten dohányzik szmogot egész budapest, több szál slukkal elszív, ami ugyanúgy soha nem ürül ki, mint a dohányosok tüdejéből a kátrány.

Szóval maszkban járok, és nem mellmaszkban. Még. Mert ha így folytatjuk, akkor a sok biszfenol-A-tól már nekem is melleim fognak nőni, de ha más nem, a spermám már így is veszélynek van kitéve.

És, hogy ne csak deskriptívek legyünk, hanem normatívan elő is írjuk, milyen módon lehetne az emberek tudatát ennek fejében tudományosan megváltoztatni technológiai eszközökkel: nos, van megoldás!

Amikor ugyanis a környezettudatos design, a technológia, az aktuális állapotokra való szenzoros reagálás és az emberi érzékszervek evolúciós hiányára (ugye arra nem evolválódtunk, hogy a 7-es busz kipuffogófüstjét meglátva, az agyunk vészjelzőt kongason és "fussmenekülj" üzenetet küldjön a neuroendokrin rendszerünknek) felhívó gondolat találkozik, ott mestermű születik! A CO2-fűző! A CO2RSET. Automata motorok húzzák össze a szén-dioxid aktuális szintjének megfelelően a fűzőt, viselőjén.

Eljött a mindennapok ökotudatos levegővétel-diktatúrája. Annyit lélegzel, amennyire jófiú voltál. :D Cúnya fiú, szok széndiokszid = dádá, nehéz légzés. Jó kiszfiú, kevész széndiokszid = lélegezhetsz mélyeket.

CO2 Corset: When Medicine, Environmentalism, and an Art School Education Collide

Kristin O'Friel, a student at the NYU art school, has designed this corset to help you stop breathing as the CO₂ levels in the environment go up. It is not clear to us whether this was meant as a medical device, an artistic statement, a pulmonary fibrosis simulator, or a fashionable euthanasia machine for the environmentally conscious. A corset that tightens or loosens around your body depending on the amount of CO2 in the air around you. Though the jacket currently only responds to CO2 levels, the O'Friel hopes to continue development so that it eventually also responds to air contaminants like Carbon Monoxide as well.

From the artist's site:

"I am interested in making wearables that enable you to feel information your senses are not acutely aware of. The CO2 Corset monitors carbon dioxide levels in the environment and provides physical feedback by tightening the bodice in relation to air quality.

Traditionally the corset is a rigid garment comprised of vertical boning that is worn under clothing for aesthetic or medical purposes. The article supports the torso and slims the figure by cinching the waist imposing a shallowness of breathe on the user, making it contextually appropriate as the wearable interface to air quality."

Akármennyire is vicces az indexes-melltartós, meg akármennyire is  groteszk a fűző, de sajnos tény, hogy a légszennyezettség egyre égbekiáltóbb probléma, aminek megoldásásra egyelőre úgy tűnik semmilyen komoly környezetpolitikai szándék nem bontakozódik ki.

PPJ         2010.11.02.

A vörös iszappal szennyezett területek akár újra termővé tehetőek – nyilatkozta a vörös iszap kezelés nemzetközi tekintélyű szakembere, Puskás Ferenc.

Nem véletlen, hogy a katasztrófákat kik és mire használják ki! Aki már megnézte az általunk ajánlott The Yes Men Fix The World című filmet, azok tudják miről beszélek pontosan! A katasztrófák mindig az addig nem keresztülvihető törvényeket, az addig nem megjátszható privatizációkat, az addig épeszűen meg nem tűrt lobbiérdekeket segítik.

És így van ez most is, 2010-ben Magyarországon is. Ellopják a termőtalajt, lerombolják a házaikat, módosítgatnak egy kis településrendezési tervezetet (mint Dunaekszin a tőzeglápnál), energianövényeket akarnak termeszteni szükségtelenül, ott, ahol nyugodtan nőhetne továbbra is élelmiszer, nem a valós megoldásokat propagálják, hanem szépen csendben kisemmizik még azt is ami maradt. Egy teljesen jól megoldható problémára  rátelepszik a környezetvédelmi ipari lobbi és pár vállalkozó akinek már régen nem "dübörgött ennyire a gazdasága" no meg a gépparkja... Energianövények? Már bocsánat, de mi a tökömnek? És épp egy frissen letarolt tápanyagszegény talajban fog majd sorban nőni az enerdzsíplant? Nem lehetne a természetre bízni? Olyan szépen rehabilitálni tudja a természet a károsult területeket a szukcessziós sornak megfelelően... Nem lehetne kipróbálni?

Az egyéni gondolatok után pedig most következzen a korábban már bemutatott Puskás Ferenc világhírű vöröiszap szakértő nyilatkozata:

Ha a vöröszapot letakarítják a mezőgazdasági területekről, a kertekből és visszaküldik a timföldgyárnak, jövő tavasszal már növénytermesztésre alkalmasak lehetnek a termőföldek! A vonatkozó agrokémiai és agrotechnológiai eljárás 1992-ben ismertetve lett  "Reprocessing of red or brown mud in order to manufacture high effiency artificial soils and fertilizers for agricultural use" Perth Western Australia, a  "Proceedings of  An International Bauxite Tailings Workshop" keretében.

Az eljárás 1994-95-ben India Bihar-államában megvalósításra került. A magyarországi kísérletek 1990-ben a nyírségi homoktalajok termőképesség növelési kísérletekkel kezdődtek. A megbízó a Magyar Alumíniumipari Tröszt volt. Tehát nem titokban történtek az események! Úgy tűnik valamiért valakik mégsem akarnak emlékezni. A "Kerüljön többe, ha kevesebbe is kerülhetne" elv látszik érvényesülni. Kérem, hogy az illetékesek fejezzék be végre a közvélemény félretájékoztatását!

•  Nem kell a termőföldet sem húsz-, sem harminc-, sem pedig 50 cm mélységig legyalulni és veszélyes hulladéklerakóba szállítani!

• Nem kell 20 évig csak energianövényeket termeszteni a rehabilitált területeken!

• A nehézfémek sem a talajoldatba, sem a növényekbe nem fognak belekerülni!

• A kármentesítés zömmel a jelenleg ú.n. "területfoglaló" bányászati és ipari hulladékanyagokkal költségkímélő módon történik.

Segítségemet felajánlottam mindenhova, ahova módomban volt, de még visszajelzést sem kaptam!

Jelen nyilatkozatomat a szörnyű halált halt áldozatok emléke, a testileg- lelkileg sérült és kárvallott emberek iránt érzett együttérzésem és segíteni akarásom hatására tettem.

Tisztelettel,

Puskás Ferenc agrármérnök

Melléklet: Puskás Ferenc agrármérnök ENSZ szakértő.doc

Megjegyzés: A mellékletben található adatok publikusak, bárki számára leinformálhatóak és jól mutatják, hogy ezen sorok írója egy igen nagy tudású úriember, akinek csak a segíteni akarás a célja. És rajta kívül szerencsére még sokmindenkinek. Sajnos csak azoknak nem, akiknek a döntés a kezében van (legyen az BÁRMELYIK mostani politikai párt, vagy hatalmon lévő cégek, emberek). Ha az illetékesek közül valaki mégis végre SEGÍTENI is akar, {és nem csak kihasználni ezt a katasztrófa-helyzetet} akkor mostmár tudja hová fordulhat.

PPJ         2010.10.19.

Puskás Ferenc, aki kb.30 évig volt ENSZ-szakértő, népfőiskolai körökben már korábban mesélt nekünk a világban szerzett környezetvédelmi és agrártapasztalatairól - köztük a vörösiszap kerámiaipari hasznosításáról (!), melyet ő talált ki. Hazatérvén felajánlotta mindezeket az épp regnáló kormányainknak. Úgy tűnik ezidáig mindhiába.

Most mellékelem Feri bácsinak, mint a Falufejlesztési Népjóléti Program Egyesület (FNPE) elnökének szakmai referenciáit.

26 referenciamunkája közül például 8 a vörösiszap ártalmatlanításával foglalkozik, mely 8-ból a 6-os számú például: "Veszélyes hulladékanyag ártalmatlanítása és környezetbarát, építőanyagipari hasznosítása vörösiszap bázisú burkolólap, tetőfedő cserép és tégla gyártástechnológia bevezetése útján. Jamaica Bauxitkutató Intézet (GBI), Kingston, Jamaica, 1981-1982.(tervezés, nemzetözi referencia gyártásbemutató, TQM, megvalósíthatósági tanulmány készítése UNIDO szerződés keretében."

- "Úgy látszik, idehaza nem kell a tudásom."

A mellőzött hazai vörösiszap szakértő! Nincs szükség a megoldásra? - MTI

Budapest, 2010. október 14., csütörtök (OS) - - A vörösiszappal szennyezett területek akár újra termővé tehetőek – nyilatkozta a vörösiszap kezelés nemzetközi tekintélyű szakembere, Puskás Ferenc. Puskás úr szeretne bekapcsolódni a kárelhárító és kármegelőző munkába, de az illetékeseket napok óta nem lehet elérni.

 Csütörtökön délelőtt tartott sajtótájékoztatót Puskás Ferenc agrármérnök és Seres Mária, a Civil Mozgalom vezetője a Mal Zrt. budapesti székháza előtt. Az esemény célja az volt, hogy felhívják az illetékesek és a közvélemény figyelmét arra, hogy van megoldás a jelenleg kezelhetetlennek tűnő helyzetre. Létezik olyan kipróbált technológia, ami hatékony és olcsó megoldást kínál a vörösiszappal elárasztott területek kezelésére és rehabilitációjára.  Puskás Ferenc évtizedekig ENSZ szakértőként tevékenykedett, és nemzetközi tekintélyt szerzett a vörös iszap kezelésének és ártalmatlanítási általa kifejlesztett technológiája révén. - Speciális szakterületem az alumíniumgyártás világszerte hatalmas mennyiségben felhalmozott melléktermékének, a vörösiszapnak a környezetbarát ártalmatlanítása és felhasználása, akár nagy termőképességű talajként is. Évtizedeken keresztül a világ különböző pontjain – Indiában, Dél-Koreában és Jamaicában - kaptam ilyen megbízásokat. Az elméleten túl a gyakorlati megvalósításban is részt vettem.  Puskás Ferenc tevékenységét a 90-es években idehaza is elismerték. 1997-ben megbízást kapott Ajka város önkormányzatától, hogy adjon technológiai javaslatot a vörös- és szürkeiszap tározók katasztrófa megelőzési működtetésére, környezetvédelmi rekultivációjára és táj rehabilitációjára. Az elkészült javaslatot az önkormányzat nem vette át és nem használta fel. Az azóta is pozícióban lévő illetékesek pedig mintha elfelejtették volna, hogy 13 évvel ezelőtt ott volt a kezükben a megoldás, aminek segítségével nagy valószínűséggel elkerülhető lett volna a mostani tragédia is. - Nagyon bántotta az igazságérzetemet, hogy nem tartottak igényt az elkészült tanulmányra. Ez óriási felelőtlenség volt! Én tisztában vagyok azzal, milyen veszélyeket hordoz ez az anyag, ha nem kezelik megfelelően. Sajnos az aggodalmam beigazolódott. A baj megtörtént, de azóta sem tudom elérni az illetékeseket, hogy a segítségemet felajánlhassam.  Seres Mária így nyilatkozott: - Hihetetlen, hogy nem vesznek tudomást egy ilyen komoly szaktekintélyről. Nem értem, miért nem használják a nemzetközi tapasztalatát. A Civil Mozgalom több témában is együttműködik Puskás úrral, és országos hálózatunkon keresztül önkéntesekkel is segítenénk a munkáját, ha a helyszínen lehetőséget biztosítanak számára.  Puskás Ferenc a sajtótájékoztatón bemutatott az Indiából és Kínából származó vörösiszap téglákat, valamint olyan felvételeket, amelyeken a vörösiszapon termelt növények láthatók.  Szeretné, ha a helyszínen is be tudná mutatni, hogy az elsivatagosodásra ítélt terület rövid idő alatt termővé tehető.  Puskás Ferenc szakmai tevékenységéről és hazai kálváriájáról bővebben olvashatnak a Civil Hírlapban – www.civilhirlap.hu

Miklóssy Endre hozzáfűzni valója:
Miért fog Magyarország elpusztulni ?
Puskás Feri barátom esete lakmuszpapírja a helyzetünknek. Amikor azonban a vörösiszap rekultivációs programjával próbálkozott, a Magyar Tudományos Bürokrácia meghallgatás nélkül kirúgta. Amikor javaslatot tett a tiszai ciánszennyezés kárelhárítási technológiájára, a Magyar Környezetvédelmi Bürokrácia rúgta ki. (Európában viszont még emlékezetek rá, szakértőnek kérték fel a nagybányai tároló ügyében.) Sőt, azt kiáltották utána, hogy soha ebben az országban nem fog megbízást kapni. Valóban. Például az önfenntartó gazdálkodásról kialakított  falufejlesztési modelljéhez egy évtizede  10 fillér támogatást sem kapott senkitől,  és amikor közvetlenül Brüsszelből sikerült mégis nyernie egy pályázatot, azt a hatályos magyar törvények szerint elvették tőle, és a megvalósítást
teljes hozzánemértésük miatt természetesen meg is hiúsították. Egyik affér főszereplője se volt kommunista. De azért van köze a dolognak a kommunizmushoz. Mert a teljes társadalmi, erkölcsi és értelmi lezüllés annak a következménye. A rendszerváltók legnagyobb bűne pedig az, hogy 20 éven át soha senki semmit nem próbált tenni ez ellen a
mindenoldalú züllöttség ellen. A helyzet azért lett rosszabb, mint a kommunizmusban, mert közben hozzá jött még mindehhez a személyes korrupció is.
Ez a szerencsétlen Illés valamit  sejthetett a dologból,  a számos leváltását ezzel  lehet magyarázni. Az, hogy a cserék nem feltétlenül voltak szerecsések, nem a "csókosok" előre törését jelenti, hanem azt, hogy nincs ember. Az az illető például, akit imént leváltottak a
főnökségről, s aki feltehetőleg részes e katasztrófa szakmai előkészítésében, ezért kapott rögvest új kormányzati megbízást. "Kívülről" ugyanis igen nehéz megfelelő embert behozni áttekintést igényelő felelős kormányzati posztra (az áttekintés ha szakismeretet igényel is, messze nem azonos vele !), belül pedig az van, ami van. A közigazgatás, aminek a színvonala annakelőtte is alacsony volt, totális züllésnek indult az elmúlt húsz évben. Úrrá lett az egész magyarországi bürokrácián a "Természetvédelem". Zöld gyeppel borított agyú
omnipotensek intéznek (el) mindenkit, aki bármit változtatna, a Puskás-esetek ennyit jól elárulnak, azonban ez csupán csepp a tengerben. Így működik egész Magyarország. Lehet, hogy ez a radikálisnak mondható kormányzati átszervezés a helyzet részleges felismeréséből indult ki. De már most látszik, hogy sajnos nemigen fog működni. Volna éppen megoldás pedig, egyrészt a kormányzat olyan megszervezése, ami alkalmas a "külső észrevételek" felhasználására.(Az elmúlt húsz év másmilyen volt.) Másrészt egy teljes átvilágítás, aminek egy igen csekély részét, a pénzügyi helyzetünket illetően, talán csinálják is. De ilyenre volna szükség a teljes államigazgatásban, a reálgazdaságban, az oktatásügyben, az egészségügyben, az igazságszolgáltatásban, a külbiztonságban, a belbiztonságban, a közbiztonságban, a környezetügyben.Ha van mulasztása Illésnek, akkor leginkább az lehet, hogy nem abból indult ki, hogy Magyarország egészében potenciális katasztrófa-övezet a környezetvédelmi szempontok totális privatizációja miatt, és ezért rögvest diagnózist kell készíten a helyzetről, bele értve a szabályozó joganyagot, a hivatali működést, a személyzet szakmai és morális állapotát is. Ugyanezt kell az élet minden területén. Még egyszer mondom : Magyarország totális kataszrtófa küszöbén áll. Ez a szörnyűséges tragédia csupán bevezető az eztán történhető dolgokhoz, amelyek nem csupán a környeztállapotra fognak koncentrálódni. S.O.S.!

PPJ         2010.10.19.

Gyakran ütöm-vágom az LMP-t itthon, és sokan ezt még alá is támasztják azzal az érveléssel, hogy nézzük meg a németeket, ott is bejutottak a zöldek, aztán semmi sem változott... Jelentem: de! Igen is van értelme zöld pártnak bejutni a parlamentbe, még ha csak színeiben zöld, akkor is. Nem gondolom, hogy itthon az LMP valaha akkora közösségi erőt tudna kovácsolni, mint a német zöld párt, ugyanarrok olyan jó lenne, ha így lenne! Remek ország németország, ahol az emberek kezdik megérteni a megújuló energiák fontosságát és a múlt épületeinek megtartása mellett is kiállnak az ingatlanspekulánsokkal szemben. Most erről a két témáról emelek be cikket a greenr hasábjaira. Megdöbbentőek! Gondolom sokan nem is tudtok ezekről. Nos, az alábbiak történnek Németországban a zöld párt hatására. (A HG olvasható online, a HVG-t bemásolom, mert online nem érhető el.)

Ingatlanmaffia Stuttgartban - a zöldek tiltakoznak

Országos botrány Stuttgart új főpályaudvara - HG.hu

(És a hg már megint úgy állítja be az ügyet, hogy a zöldek a haladás útjában állnak... Ugye megszokhattuk már ezt a HG-től mikor az izraeli érdekeket kiszolgálva ferdítve mutatta be a tényeket a Foster ház (zeppelin - Bécsi utca) megépítése mellett. Ott is tüntetés volt, ott is UNESCO és ISCOMOS állt ki. Pedig 180 méter hossú, egymás kezét fogó emberekből álló élőlánc alakult az épület tervezett helye előtt!!! Vajon miért is nem szerepelt a médiában aznap este ez sehol? Pedig 5 csatorna kamerája volt ott! Szabálysértések szabálysértések hátán. Gratulálok a HG-nek hogy mindezt még támogatja is. Építészeti maffiaoldal!

De a HG-n ezen ne csodálkozzunk, az is csoda, hogy egyáltalán írnak az esetről. Persze nem arról írnak, amiről kellene, hanem lényegtelen részletekről, miközben a valódi igazság rejtve marad az olvasók előtt. Hol van pl. az az info, hogy gyerekekre, tanulókra lőttek a hatóságok???

Németországban ugyanaz történik, mint Budapesten, félreértés ne essék! Csak ott a nagy tömeget már rendőrség oszlatja! Kíváncsi vagyok, ha itthon akkora tömeg tüntetne a Bécsi utca szétrombolása miatt, mint kint, akkor itt ki és mit vetne be és mire hivatkozva? Ugye drága Rogán?)

A tervezett új főpályaudvar elhelyezkedése a régihez képest Stuttgartban. Kép: Ingenhoven Architects

Vízágyú, borsspray, száz sérült és egy fél szemére megvakult nyugdíjas tüntető: ez a mérlege a legutóbbi tüntetéseknek Stuttgart legfontosabb beruházása, a 4,5 milliárd eurós összköltségvetésű új főpályaudvar ellen. Bár a tartományi kormány a minap a tiltakozók és a beruházó felek közötti közvetítőnek tapasztalt és közkedvelt politikust nevezett ki a CDU egykori vezetője, a 80 éves Heiner Geissler személyében, ez kevesek szerint vezethet el a megoldáshoz.

A gondok azonban már a beruházás korai szakaszában megkezdődtek. 2009 novemberében az UNESCO tanácsadó szervezetekétn működő ICOMOS nemzetközi örökségvédelmi társaság tagjai bejelentették: ellenzik a meglévő, 1922-ben Paul Bonatz tervei alapján épült pályaudvar akár csak részleges bontását is. Stuttgartban már egy évvel azelőtt ezrek tiltakoztak a bontás ellen, a tömeg pedig mára politikai támogatót is kapott. A német zöldpárt helyi szervezete, a Leben in Stuttgart ugyanis a tüntetők mellé állt, és az állomás, valamint a mellette fekvő Schlossgarten közpark védelmére szólított fel.

Merkelt megvette az atomerőmű lobbi - példátlanul nagy összefogás nem csak a zöldek részéről

Greenpeace projects slogans onto nuclear power stations in Germany - Telegraph.co.uk

HVG.HU \ HVG HETILAP \ 2010\38. SZÁM

ATOMERŐMŰ-BOTRÁNY NÉMETORSZÁGBAN

Tudatos hasadás

Régen látott tömegtiltakozást és ellenzéki össztüzet hozott Angela Merkel német kancellár fejére az atomerőművek továbbüzemeltetéséről kötött egyezség az energiaiparral. Európa sok más országában is rehabilitálták a nukleáris energiát.

Mintha a hetvenes–nyolcvanas évek elevenedtek volna meg szombaton Berlinben: farmernadrágos, vastag pulóveres, szövettarisznyás, kezükben „Atomkraft? Nein, danke” feliratú, az atomenergia ellen tiltakozó zászlót vivő felvonulók lepték el az utcákat – a szervezők szerint legalább százezren. Voltak, akik napraforgókkal díszített traktor mögött vonultak, mások babakocsit toltak maguk előtt, ami a gyerekek legnagyobb örömére zöld luftballonokkal volt teleaggatva. Egy fehér vegyvédelmi ruhába öltözött pár sárgára festett, a sugárveszély jelével dekorált hordót görgetett maga előtt. S mindenkinél volt vagy egy kereplő vagy egy harsogó síp, amivel kifejezésre juttatták: ma sem kérnek az atomenergiából.

Az egykori nyugatnémet környezetvédő és atomellenes mozgalmak késői, immár össznémet reinkarnációjának kiváltó oka a Merkel-kormány és az energiaipar közötti megállapodás. E szerint az országban működő 17 atomerőmű, melyek közül a legutolsónak is legkésőbb 2021-ben le kellett volna állnia, jelentős haladékot kap, és akár 2040-ig is üzemben maradhat.

A szeptember elején kialkudott, csak részletekben nyilvánosságra került megállapodás óriási feszültséget keltett Németországban, ahol mindig is volt bizonyos szkepszis a nukleáris energia felhasználásával kapcsolatban, Csernobil után pedig ez szabályos félelemmé fokozódott. A Zöldek nem kis részben ennek köszönhették, hogy hosszabb-rövidebb életű tartományi sikerek után 1998-ban az országos politikában is hatalomra kerültek. Ahol aztán a szociáldemokraták (SPD) kisebbik koalíciós partnereként keresztülvitték – azt is lehet mondani, keresztülverték –, hogy Németország záros határidőn belül szálljon ki az atomenergiát hasznosító országok közül. A 2001-ben még csak a kormány és az energiaipar közötti szerződésként rögzített egyezséget a következő évben az akkor SPD–zöld többségű parlament törvényerőre is emelte.

Atomerőmű Frankfurt mellett

Fotó: AP/ Michael Probst

Ezt a törvényt kívánja most újraírni Angela Merkel (CDU) kancellár és Guido Westerwelle (FDP) alkancellár-külügyminiszter keresztény–liberális kormánya. Túl nagy meglepetés mindazonáltal senkit nem érhetett: már a tavalyi választási kampányban kiderült, majd a koalíciós szerződésben meg is ígérték: felülvizsgálják az atomerőművek leállításának projektjét, amit Merkel 2005 és 2009 közötti kancellársága idején csak azért nem tehetett meg, mert a vele akkor nagykoalícióban kormányzó SPD úgy védte az eredetileg a Zöldektől származó ötletet, mint a saját gyermekét. Most azonban, hogy szabad lett a pálya, a jelek szerint a szükséges önkontrollt is félretette a kancellár, és sok megfigyelő szerint politikai pályafutása legsúlyosabb hibáját követte el.

Mégpedig azzal, hogy az esetleges „néhány évvel” való továbbüzemeltetés helyett akár húsz évre is felsrófolható többletidőt adott az atomerőműveknek, ami az átlagember számára megfoghatatlan távolságba helyezi az atomenergiától való megszabadulást. Másrészt pedig olyan előnyös feltételeket kínált az energiaiparnak, hogy a parlament alsóháza, a Bundestag múlt heti plenáris ülésén ellenzéki politikusok a „konszernek kancellárjának” titulálták Merkelt. Arra utalva ezzel, hogy a négy nagy energetikai konszern – az E.On, az RWE, az EnBW és a Vattenfall – oly mértékű extraprofitra tesz szert a megállapodásból, és ebből oly keveset juttat vissza a közjó céljaira, mintha kizárólag az ő érdekeiket vette volna figyelembe a kormány az egyezség kidolgozásakor. Gregor Gysi, a Baloldal frakcióvezetője egyenesen hivatali esküjének megszegésével vádolta Merkelt, merthogy az eskü szerint a német nép javát gyarapítani, a károktól megvédeni lenne kötelessége, és szerinte most éppen az ellenkezőjét teszi.

A legszerényebb számítások szerint is legalább 62 milliárd euró többletnyereségre tenne szert a „nagy négyes” a futamidő-meghosszabbításból akkor is, ha 2040-ig egyetlen centtel sem emelnék az energia fogyasztói árát. De rendszeresen emelik, így az Öko-institut nevű környzetgazdasági kutatóintézet számításai szerint 126 milliárd lesz a plusznyereség. Ebből persze könnyedén kifizetik azt az évenkénti 2,3 milliárdos fűtőelemadót, amit a kormány kialkudott ellenszolgáltatásként. Különös tekintettel arra, hogy csak 2016-ig kell fizetniük – ráadásul leírhatják a kommunális adóból, nehéz anyagi helyzetbe hozva ezzel az atomerőműveknek helyet adó, eddig a helyi adót beszedő településeket.

De szemfényvesztés-színezete van a másik, 15 milliárd eurós ellenszolgáltatásnak is: ennyit ígértek meg a négyek az alternatív energiaforrások fejlesztésének támogatására. Csakhogy a hosszabbítás körüli politikai csatározásokban kiderült, hogy a tárgyalásoknak – amelyekből egyébként meglepő módon kimaradt a legilletékesebb kormánytag, Norbert Röttgen (CDU) környezet-, természetvédelmi és reaktorbiztonsági miniszter – volt egy olyan záradéka is, mely szerint ha a továbbüzemeltetés keretében a biztonságra fordítandó kiadások meghaladják az 500 millió eurót, az alternatívenergia-alapba befizetendő összeg csökkenthető.

Egyébként is nehéz idők várnak az alternatív energiaiparra az új rendben: a szélerőművek, a napkollektorok és más megújuló energiaforrások által termelt áramot – ez most a teljes mennyiség mintegy 15 százaléka – eddig kötelezően, ártámogatással vették át az áramszolgáltatók. A rend célja az volt, hogy az egyelőre nagy fajlagos költségekkel dolgozó új beruházások hamarabb megtérüljenek, illetve ne legyenek veszteségesek, hiszen akkor sosem sikerül elérni a „nagy célt”, mely szerint 2020-ig a primer áramtermelés 35 százalékát alternatív forrásoknak kellene adniuk. Ezt a célt a kormány most szeptemberben elfogadott energetikai koncepciója is megismétli – más kérdés, hogy a kis tőkeerejű napelemgyártók és szélkerék-telepítők miként bírják majd a versenyt a nullára leírt, így amortizációval már egyáltalán nem terhelt atomerőműveket működtető, oligopolhelyzetben lévő energiaóriásokkal.

„Angie nach Asse” – ilyen táblát is lehetett olvasni a szombati tüntetésen: a felirat kiagyalója Asséba, a radioaktív hulladéktárolóba küldené Merkelt. A kancellárpukkasztáson túl ennek komolyabb üzenete is van: Németországban mindmáig megoldatlan a nukleáris hulladék végső tárolása, s a kancellár új tartózkodási helyének szánt egykori sóbányában elhelyezett hulladék ma komoly veszélyforrás az ismétlődő vízbetörések miatt. A hosszabb ideig működő erőművek pedig nyilván még több, elhelyezendő nukleáris hulladékot termelnek.

Ha termelnek. Az ellenzéki pártok ugyanis minden eszközt meg akarnak ragadni az egyezség megfúrására. Mivel egyszerű többséget kívánó törvényről van szó, elvileg elegendő lenne a Bundestag konzervatív többségének szavazata, ám az ellenzék máris jelezte, ragaszkodni fog a felsőházi tárgyaláshoz is. Ha ott elbuknak, akkor az alkotmánybírósághoz fordulnak, Sigmar Gabriel SPD-elnök pedig hétfőn odáig ment, hogy népszavazást szorgalmazott a kérdésben. Ezt biztosan meg is nyernék – a ZDF-Politbarometer felmérése szerint a lakosság 61 százaléka határozottan ellenzi az atomerőművek továbbüzemeltetését –, ám ehhez előbb módosítani kellene a népszavazásra bocsátható kérdések körét rendkívül szűken megszabó német alkotmányt.

Az atomenergia ellenzői inkább abban reménykedhetnek, hogy az emberek másfajta szavazáson fejezik ki egyet nem értésüket a kormány és az energiacégek paktumával. Németországban a fogyasztók szabadon választhatják meg áramszolgáltatójukat, s mivel ezek között vannak olyanok is, amelyek garantálják, hogy alternatív forrásokból származó, „sugárzásmentes” áramot szállítanak, aki akarja, hátat fordíthat a a négy nagy bármelyikének. Volt is olyan élelmes alternatív szolgáltató, például a Lichtblick, amelyik a szombati tüntetésen – ennek egyébként folytatását ígérték a szervezők, forró őszt helyezve kilátásba a Merkel-kormánynak – már a saját szórólapját osztogatta.

WEYER BÉLA / BERLIN

PPJ         2010.10.06.

"Néhány tízezer tonna talaj cseréje, vagy akár 100 ezer tonna sem az a nagyságrend, amit ne tudnánk teljesíteni" – mondja Bakonyi Zoltán, a MAL vezérigazgatója.

Negyven négyzetkilométerszer 20 cm talajvastagság az 8.000.000 köbméter talaj. Az tényleg tízezres nyagyságrend tonnában. Hát nem tudom. Van valakinek 8.000.000 köbméter cukra otthon? Nekem sincs. Így nem is tudom elképzelni mekkora anyagmennyiség ez. És mégis mire cserélnénk a talajt, tán pálinkára? :D Az addig oké, hogy rendelek a kertbe 8 köbméter talajt és szétterítem, vetek bele fűmagot, de 8.000.000 köbméter termőtalajt honnan szülünk? Mennyi idő ezt összegyűjteni? De ha Bakonyi úrnak ez csettintés, akkor jó, megnyugodtam.

Talán inkább kármentesíteni kellene a területet.

Azon gondolkodtunk ma az egyetemen, hogy hogyan lehetne egy ilyen borzasztó környezeti kárt, mint az ajkai lúgömlést elhárítani, megoldani.

Mert az biztos, hogy gipsszel nem. :D Ezen jót röhögött a szakvezetőnk. Aszondták a rádióban, hogy "azért kell a gipsz, mert az a vízben magához vonzza a vörösiszap anyagokat".

Ennyi erővel már azt is mondhatták volna, hogy a „vízbű veszi ki a zoxigént”. Kérem a gipsz egy nagyon stabil anyag, nem csinál az semmit a vízben, látványos intézkedés ugyan, csak semmit sem ér. Esetleg a szántóföldeken évtizedek alatt elérne valamit. De vízben és ráadásul azonnal biztosan nem kompenzál az semmit. Ismerik a viccet, hogy "Tudják mi a katasztrófavédelem? Tűzoltók vegyvédelmi ruhában..." Környezeti szaktudás semmi.

Sav kell ide a közömbösítéshez, ez általános iskolás kémia.

A sósav az egy jó megoldás, ha pontosan kiszámolták az arányokat, de egy erős sav amivel óvatosan kell bánni. Alig fog sikerülni.

Nátrium-hidroxid közömbösítése sósavval:

Vannak nekünk gyenge savaink is, csak abból iszonyatos mennyiség kellene. Tegye fel a kezét akinek van otthon több millió hektoliter ecetsava. Na de van egy gyenge sav, amiből lenne elég, mi több! Ez egy ilyen "életérzés"-sav, ami meghatározó a mindennapok trendi világában. Nélküle nem ritkulna a csontozat és egészséges maradna a fogzománc. Nélküle kevesebb műanyag és ALUMÍNIUM palack lenne világunkban valamint kevesebb elbutított tinédzser is. Igen, a coca-cóla. Hogy milyen sokoldalú a coca-cóla az egy ilyen környezeti katasztrófánál is megmutatkozik. Az ultimate-lúgsemlegesítő 2,7-es pH-val. Van belőle bőven, lehet locsolni a földekre, egyszer végre hasznos lenne! Micsoda reklám a cégnek!

Lúgos a környezeted? Használj coca-cólát! :D

Talán rájönnének az emberek, hogy mit isznak nap mint nap? :D