PPJ         2010.10.19.

Gyakran ütöm-vágom az LMP-t itthon, és sokan ezt még alá is támasztják azzal az érveléssel, hogy nézzük meg a németeket, ott is bejutottak a zöldek, aztán semmi sem változott... Jelentem: de! Igen is van értelme zöld pártnak bejutni a parlamentbe, még ha csak színeiben zöld, akkor is. Nem gondolom, hogy itthon az LMP valaha akkora közösségi erőt tudna kovácsolni, mint a német zöld párt, ugyanarrok olyan jó lenne, ha így lenne! Remek ország németország, ahol az emberek kezdik megérteni a megújuló energiák fontosságát és a múlt épületeinek megtartása mellett is kiállnak az ingatlanspekulánsokkal szemben. Most erről a két témáról emelek be cikket a greenr hasábjaira. Megdöbbentőek! Gondolom sokan nem is tudtok ezekről. Nos, az alábbiak történnek Németországban a zöld párt hatására. (A HG olvasható online, a HVG-t bemásolom, mert online nem érhető el.)

Ingatlanmaffia Stuttgartban - a zöldek tiltakoznak

Országos botrány Stuttgart új főpályaudvara - HG.hu

(És a hg már megint úgy állítja be az ügyet, hogy a zöldek a haladás útjában állnak... Ugye megszokhattuk már ezt a HG-től mikor az izraeli érdekeket kiszolgálva ferdítve mutatta be a tényeket a Foster ház (zeppelin - Bécsi utca) megépítése mellett. Ott is tüntetés volt, ott is UNESCO és ISCOMOS állt ki. Pedig 180 méter hossú, egymás kezét fogó emberekből álló élőlánc alakult az épület tervezett helye előtt!!! Vajon miért is nem szerepelt a médiában aznap este ez sehol? Pedig 5 csatorna kamerája volt ott! Szabálysértések szabálysértések hátán. Gratulálok a HG-nek hogy mindezt még támogatja is. Építészeti maffiaoldal!

De a HG-n ezen ne csodálkozzunk, az is csoda, hogy egyáltalán írnak az esetről. Persze nem arról írnak, amiről kellene, hanem lényegtelen részletekről, miközben a valódi igazság rejtve marad az olvasók előtt. Hol van pl. az az info, hogy gyerekekre, tanulókra lőttek a hatóságok???

Németországban ugyanaz történik, mint Budapesten, félreértés ne essék! Csak ott a nagy tömeget már rendőrség oszlatja! Kíváncsi vagyok, ha itthon akkora tömeg tüntetne a Bécsi utca szétrombolása miatt, mint kint, akkor itt ki és mit vetne be és mire hivatkozva? Ugye drága Rogán?)

A tervezett új főpályaudvar elhelyezkedése a régihez képest Stuttgartban. Kép: Ingenhoven Architects

Vízágyú, borsspray, száz sérült és egy fél szemére megvakult nyugdíjas tüntető: ez a mérlege a legutóbbi tüntetéseknek Stuttgart legfontosabb beruházása, a 4,5 milliárd eurós összköltségvetésű új főpályaudvar ellen. Bár a tartományi kormány a minap a tiltakozók és a beruházó felek közötti közvetítőnek tapasztalt és közkedvelt politikust nevezett ki a CDU egykori vezetője, a 80 éves Heiner Geissler személyében, ez kevesek szerint vezethet el a megoldáshoz.

A gondok azonban már a beruházás korai szakaszában megkezdődtek. 2009 novemberében az UNESCO tanácsadó szervezetekétn működő ICOMOS nemzetközi örökségvédelmi társaság tagjai bejelentették: ellenzik a meglévő, 1922-ben Paul Bonatz tervei alapján épült pályaudvar akár csak részleges bontását is. Stuttgartban már egy évvel azelőtt ezrek tiltakoztak a bontás ellen, a tömeg pedig mára politikai támogatót is kapott. A német zöldpárt helyi szervezete, a Leben in Stuttgart ugyanis a tüntetők mellé állt, és az állomás, valamint a mellette fekvő Schlossgarten közpark védelmére szólított fel.

Merkelt megvette az atomerőmű lobbi - példátlanul nagy összefogás nem csak a zöldek részéről

Greenpeace projects slogans onto nuclear power stations in Germany - Telegraph.co.uk

HVG.HU \ HVG HETILAP \ 2010\38. SZÁM

ATOMERŐMŰ-BOTRÁNY NÉMETORSZÁGBAN

Tudatos hasadás

Régen látott tömegtiltakozást és ellenzéki össztüzet hozott Angela Merkel német kancellár fejére az atomerőművek továbbüzemeltetéséről kötött egyezség az energiaiparral. Európa sok más országában is rehabilitálták a nukleáris energiát.

Mintha a hetvenes–nyolcvanas évek elevenedtek volna meg szombaton Berlinben: farmernadrágos, vastag pulóveres, szövettarisznyás, kezükben „Atomkraft? Nein, danke” feliratú, az atomenergia ellen tiltakozó zászlót vivő felvonulók lepték el az utcákat – a szervezők szerint legalább százezren. Voltak, akik napraforgókkal díszített traktor mögött vonultak, mások babakocsit toltak maguk előtt, ami a gyerekek legnagyobb örömére zöld luftballonokkal volt teleaggatva. Egy fehér vegyvédelmi ruhába öltözött pár sárgára festett, a sugárveszély jelével dekorált hordót görgetett maga előtt. S mindenkinél volt vagy egy kereplő vagy egy harsogó síp, amivel kifejezésre juttatták: ma sem kérnek az atomenergiából.

Az egykori nyugatnémet környezetvédő és atomellenes mozgalmak késői, immár össznémet reinkarnációjának kiváltó oka a Merkel-kormány és az energiaipar közötti megállapodás. E szerint az országban működő 17 atomerőmű, melyek közül a legutolsónak is legkésőbb 2021-ben le kellett volna állnia, jelentős haladékot kap, és akár 2040-ig is üzemben maradhat.

A szeptember elején kialkudott, csak részletekben nyilvánosságra került megállapodás óriási feszültséget keltett Németországban, ahol mindig is volt bizonyos szkepszis a nukleáris energia felhasználásával kapcsolatban, Csernobil után pedig ez szabályos félelemmé fokozódott. A Zöldek nem kis részben ennek köszönhették, hogy hosszabb-rövidebb életű tartományi sikerek után 1998-ban az országos politikában is hatalomra kerültek. Ahol aztán a szociáldemokraták (SPD) kisebbik koalíciós partnereként keresztülvitték – azt is lehet mondani, keresztülverték –, hogy Németország záros határidőn belül szálljon ki az atomenergiát hasznosító országok közül. A 2001-ben még csak a kormány és az energiaipar közötti szerződésként rögzített egyezséget a következő évben az akkor SPD–zöld többségű parlament törvényerőre is emelte.

Atomerőmű Frankfurt mellett

Fotó: AP/ Michael Probst

Ezt a törvényt kívánja most újraírni Angela Merkel (CDU) kancellár és Guido Westerwelle (FDP) alkancellár-külügyminiszter keresztény–liberális kormánya. Túl nagy meglepetés mindazonáltal senkit nem érhetett: már a tavalyi választási kampányban kiderült, majd a koalíciós szerződésben meg is ígérték: felülvizsgálják az atomerőművek leállításának projektjét, amit Merkel 2005 és 2009 közötti kancellársága idején csak azért nem tehetett meg, mert a vele akkor nagykoalícióban kormányzó SPD úgy védte az eredetileg a Zöldektől származó ötletet, mint a saját gyermekét. Most azonban, hogy szabad lett a pálya, a jelek szerint a szükséges önkontrollt is félretette a kancellár, és sok megfigyelő szerint politikai pályafutása legsúlyosabb hibáját követte el.

Mégpedig azzal, hogy az esetleges „néhány évvel” való továbbüzemeltetés helyett akár húsz évre is felsrófolható többletidőt adott az atomerőműveknek, ami az átlagember számára megfoghatatlan távolságba helyezi az atomenergiától való megszabadulást. Másrészt pedig olyan előnyös feltételeket kínált az energiaiparnak, hogy a parlament alsóháza, a Bundestag múlt heti plenáris ülésén ellenzéki politikusok a „konszernek kancellárjának” titulálták Merkelt. Arra utalva ezzel, hogy a négy nagy energetikai konszern – az E.On, az RWE, az EnBW és a Vattenfall – oly mértékű extraprofitra tesz szert a megállapodásból, és ebből oly keveset juttat vissza a közjó céljaira, mintha kizárólag az ő érdekeiket vette volna figyelembe a kormány az egyezség kidolgozásakor. Gregor Gysi, a Baloldal frakcióvezetője egyenesen hivatali esküjének megszegésével vádolta Merkelt, merthogy az eskü szerint a német nép javát gyarapítani, a károktól megvédeni lenne kötelessége, és szerinte most éppen az ellenkezőjét teszi.

A legszerényebb számítások szerint is legalább 62 milliárd euró többletnyereségre tenne szert a „nagy négyes” a futamidő-meghosszabbításból akkor is, ha 2040-ig egyetlen centtel sem emelnék az energia fogyasztói árát. De rendszeresen emelik, így az Öko-institut nevű környzetgazdasági kutatóintézet számításai szerint 126 milliárd lesz a plusznyereség. Ebből persze könnyedén kifizetik azt az évenkénti 2,3 milliárdos fűtőelemadót, amit a kormány kialkudott ellenszolgáltatásként. Különös tekintettel arra, hogy csak 2016-ig kell fizetniük – ráadásul leírhatják a kommunális adóból, nehéz anyagi helyzetbe hozva ezzel az atomerőműveknek helyet adó, eddig a helyi adót beszedő településeket.

De szemfényvesztés-színezete van a másik, 15 milliárd eurós ellenszolgáltatásnak is: ennyit ígértek meg a négyek az alternatív energiaforrások fejlesztésének támogatására. Csakhogy a hosszabbítás körüli politikai csatározásokban kiderült, hogy a tárgyalásoknak – amelyekből egyébként meglepő módon kimaradt a legilletékesebb kormánytag, Norbert Röttgen (CDU) környezet-, természetvédelmi és reaktorbiztonsági miniszter – volt egy olyan záradéka is, mely szerint ha a továbbüzemeltetés keretében a biztonságra fordítandó kiadások meghaladják az 500 millió eurót, az alternatívenergia-alapba befizetendő összeg csökkenthető.

Egyébként is nehéz idők várnak az alternatív energiaiparra az új rendben: a szélerőművek, a napkollektorok és más megújuló energiaforrások által termelt áramot – ez most a teljes mennyiség mintegy 15 százaléka – eddig kötelezően, ártámogatással vették át az áramszolgáltatók. A rend célja az volt, hogy az egyelőre nagy fajlagos költségekkel dolgozó új beruházások hamarabb megtérüljenek, illetve ne legyenek veszteségesek, hiszen akkor sosem sikerül elérni a „nagy célt”, mely szerint 2020-ig a primer áramtermelés 35 százalékát alternatív forrásoknak kellene adniuk. Ezt a célt a kormány most szeptemberben elfogadott energetikai koncepciója is megismétli – más kérdés, hogy a kis tőkeerejű napelemgyártók és szélkerék-telepítők miként bírják majd a versenyt a nullára leírt, így amortizációval már egyáltalán nem terhelt atomerőműveket működtető, oligopolhelyzetben lévő energiaóriásokkal.

„Angie nach Asse” – ilyen táblát is lehetett olvasni a szombati tüntetésen: a felirat kiagyalója Asséba, a radioaktív hulladéktárolóba küldené Merkelt. A kancellárpukkasztáson túl ennek komolyabb üzenete is van: Németországban mindmáig megoldatlan a nukleáris hulladék végső tárolása, s a kancellár új tartózkodási helyének szánt egykori sóbányában elhelyezett hulladék ma komoly veszélyforrás az ismétlődő vízbetörések miatt. A hosszabb ideig működő erőművek pedig nyilván még több, elhelyezendő nukleáris hulladékot termelnek.

Ha termelnek. Az ellenzéki pártok ugyanis minden eszközt meg akarnak ragadni az egyezség megfúrására. Mivel egyszerű többséget kívánó törvényről van szó, elvileg elegendő lenne a Bundestag konzervatív többségének szavazata, ám az ellenzék máris jelezte, ragaszkodni fog a felsőházi tárgyaláshoz is. Ha ott elbuknak, akkor az alkotmánybírósághoz fordulnak, Sigmar Gabriel SPD-elnök pedig hétfőn odáig ment, hogy népszavazást szorgalmazott a kérdésben. Ezt biztosan meg is nyernék – a ZDF-Politbarometer felmérése szerint a lakosság 61 százaléka határozottan ellenzi az atomerőművek továbbüzemeltetését –, ám ehhez előbb módosítani kellene a népszavazásra bocsátható kérdések körét rendkívül szűken megszabó német alkotmányt.

Az atomenergia ellenzői inkább abban reménykedhetnek, hogy az emberek másfajta szavazáson fejezik ki egyet nem értésüket a kormány és az energiacégek paktumával. Németországban a fogyasztók szabadon választhatják meg áramszolgáltatójukat, s mivel ezek között vannak olyanok is, amelyek garantálják, hogy alternatív forrásokból származó, „sugárzásmentes” áramot szállítanak, aki akarja, hátat fordíthat a a négy nagy bármelyikének. Volt is olyan élelmes alternatív szolgáltató, például a Lichtblick, amelyik a szombati tüntetésen – ennek egyébként folytatását ígérték a szervezők, forró őszt helyezve kilátásba a Merkel-kormánynak – már a saját szórólapját osztogatta.

WEYER BÉLA / BERLIN