PPJ         2010.04.30.

A környezetvédők máris az Exxon Valdez olajszállító alaszkai katasztrófájával példálóznak: akkor több mint 40 millió liter olaj ömlött a tengerbe. A Mexikóiöbölben történt olajkútrobbanás hatása egyelőre jóval kisebb, az ökológiai kár viszont akár sokkal nagyobb is lehet, a helyszín ugyanis a világóceán egyik legsérülékenyebb régiója.

Naponta mintegy 160 ezer liter olaj kerül a tengerbe (Az amerikai kormány közlése szerint a korábban becsültnél ötször több, naponta mintegy ötezer hordó (795 ezer liter) nyersolaj ömlik a tengerbe a mélytengeri kútból!!!), és a folt az alapanyag fizikai adottságai miatt is terjeszkedik. Az olajfoltot a szél és a hullámzás északi irányba viszi, a szennyeződés a hét végére elérheti az amerikai partokat.

A lousianai mocsarakat is elérheti az olajszennyezés.

A kiömlött kőolaj igazán súlyos természetkárosítást a parti zónában, illetve a tengerparton tud okozni. A nyílt vízen jóval ritkább a flóra és a fauna, ráadásul az öböl közepén egy hatalmas „halálzóna” alakult ki, amelyet a beömlő folyók által hozott mérgek és az ismétlődő olajszennyezések folyamatosan növelnek. A partvidék élővilága viszont gazdag és sokszínű, itt az olaj látványos pusztítást okozhat. Ráadásul – ahogyan azt az Exxon Valdez katasztrófája is megmutatta – a partra került olaj sokkal tovább a környezetben marad, és sokkal több hosszú távú káros hatásért felelős (szaporodási problémák, növekedési rendellenességek stb.), mint amennyit korábban a szakértők feltételeztek.

A Greenpeace felvételén madarak repülnek a Mexikói öbölben elnyúló olajfolt felett.

Az olajjal megküzdeni is csak a nyílt vízen érdemes: a körbekerített olajfoltok felszippantására, illetve a maradék semlegesítésére már van technológia, a parti föveny megtisztítására viszont nincs költséghatékony módszer. Az egyetlen megoldás, ha a szenynyezést nagynyomású vízzel visszamossák a tengerbe, és ott próbálják összeszedni, ám a maradék – az alaszkai példa tanúsága szerint – még két évtized múlva is mérgezi a környezetet. Jellemző adalék, hogy jelenleg a mentésen több mint ezer ember dolgozik, a környezeti károk elhárításához viszont tízezrek (vélhetően nagyrészt önkéntesek) munkájára lesz szükség. Forrás: Népszabadság Online

Elérték a Mexikói-öbölben keletkezett olajszennyeződés első - egyelőre vékony - nyúlványai az Egyesült Államok déli partvidékét, a Mississippi folyó deltáját. Az AP amerikai hírügynökség szerint évtizedek óta ez lehet az ország legnagyobb olajszennyeződése, amely elhomályosíthatja még az Exxon Valdez tankhajó 1989-es katasztrófája által okozott környezeti károkat is. Több száz hal- és madárfaj, egyéb tengeri élőlény kerülhet most veszélybe.

Barack Obama amerikai elnök minden segítséget megígért a mostani katasztrófa enyhítésére - ez már csak azért is vicces, mert épp Barack Obama rendelte el új fúrótornyok építését - forrás -, ezzel megváltoztatta azt a csaknem három évtizedes szövetségi politikát, amely tiltotta az Egyesült Államok partjainak nagy részén a fúrásokat. A terv megvalósítása esetén fúrótornyok létesülhetnének az ország atlanti partvidékének déli részén (Florida középvonalától északra), a Mexikói-öböl keleti felében, sőt, Alaszka partjainál is. Obama az ország hatalmas energiaigényével és a munkahelyteremtési szükséglettel indokolta döntését.

 Szürkegém a veszélyeztetett lousianai mocsárvilágban.

David Hayes, a belügyminisztérium tisztviselője megerősítette: akár 90 napba telhet, amíg egy új nyomáscsökkentő szelepet helyeznek el a tengerfenéken az olajszivárgás leállítására. Forrás: Index

PPJ         2010.04.23.

Stan: A delfin okos, hasznos és szép.
Cartman: Jó, hasznos és szép, két szelet kenyér között majonézzel.
Stan: A delfinek okosabbak, mint te.
Cartman: Ha olyan rohadt okosak, miért laknak igluban?
Stan: A delfinek nem laknak igluban, azok az eszkimók.
Cartman: Delfin vagy eszkimó, nem mindegy? Hal, hal. Tök uncsi a zöldek hippidumája.
(South Park: Testsúly 4000)

akitől átvettem: Greenpeace blog

PPJ         2010.04.17.

Van egy feltételezésem, hogy minden rendszer egyszer úgy túlpörgi magát, hogy visszafele sül el. Ebben az esetben az oly "ördögtől valónak" tartott géntechnológia szolgált természetvédelmi célokat, génujjlenyomat alapján kimutatható lett, hogy Japán finoman szólva sem kutatási célokból fogja ki a bálnákat és delfinritkaságokat, inkább finoman szószban is sushit eszik.

csukabálna

barázdás bálna

Risso-delfin

Illegális bálnahús a szusiban

forrás: Greenfo

Egyértelmű bizonyítékot találtak kutatók arra, hogy a japán bálnaprogram keretein belül elejtett cetek húsát árulják amerikai és koreai étkezdék. A hús eredetét genetikai ujjlenyomattal sikerült bizonyítani.

Az Oregoni Egyetem newporti tengerkutatási központjának kutatói filmesekkel és környezetvédőkkel együtt tavaly az Egyesült Államokban és Dél-Koreában gyűjtöttek éttermekben bálnahúsmintákat: egy Los Angeles-i étteremben olyan tőkebálnahúsra találtak, amelyet 2007-ben adtak el Japánban.

Mivel a fajt a kipusztulás fenyegeti, az étterem ellen büntetőjogi eljárás kezdődött, ugyanis japán bálnahúst nem vásárolhatnak a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó a Washingtoni Egyezményt (CITES) aláíró országok.

A kutatók Szöulban, Dél-Korea fővárosában is meglátogattak egy szusibárt, ahol június és szeptember között 13 bálnatermékre bukkantak. Ezek közül négy egy Antarktisz környékén elejtett déli csukabálnából, négy tőkebálnából, három egy, a Csendes-óceán északi részén élő csukabálnából, egy barázdás bálnából és egy Risso-delfinből származott.

A kereskedelmi célú bálnavadászatot nemzetközi moratórium tiltja 1986 óta. Japán azonban "kutatási céllal" évente több száz bálnát ejt el. E bálnák húsát az ország boltjaiban és éttermeiben értékesítik.

A kutatók eredményeiket a BBC hírportál tudósítása szerint a Biology Letters című folyóiratban tették közzé. Javaslatuk szerint a bálnahús-kereskedelem ellenőrzéséhez be kellene vezetni a DNS-tesztet, beleértve az összes kifogott bálna DNS-ének jegyzékbe vételét is.

s. o.         2010.04.16.

Ahogyan az az Indexen olvasható, Tokaj valószínűleg nem sokáig büszkélkedhet a világörökség címkéjével. Ha a Szerencsre tervezett hőerőmű kapcsán megindult vizsgálatok úgy találják, akár törölhetik is a területet a világörökségi listáról.

A tokaji borvidék nemcsak a magyarok kedvence, de rengeteg külföldi turistát is vonz, az itteni borokra nagy a kereslet. Nemcsak idegenforgalmi jelentősége van ennek a tájegységnek, hanem kulturális is, amit mindenképpen meg kellene őrizni. A világörökség cím pontosan ezt a különlegességet, egyediséget hivatott hangsúlyozni.

A térségben azonban egyre nagyobb gondokat okoz a munkanélküliség, ráadásul az önkormányzatok is forráshiánnyal küzdenek, így nem csoda, hogy minden olyan megoldásra nyitottak a területen, amely - ha rövid távon is, de - megoldást tud nyújtani. A hőerőmű megépítése bevételi forrást jelent a településeken, ráadásul új munkahelyet is teremt, így csökkenthető a munkanélküliség.

Nem egyedüli eset, hogy az önkormányzatok a rövidtávú nagyberuházásokat preferálják a környezet megóvásával, az értékőrzéssel szemben. Jó példa erre az itt már számtalanszor említett dunakeszi tőzegláp vagy a pátyi golffalu ügye.

Senki sem akarja önszánátból kockára tenni lakóhelye értékeit, de a gazdasági kényszer sokszor olyan megoldásokra sarkall, amelyek a rövidtávú túlélést biztosítják. Ugyanakkor - és ez a személyes véleményem - kételkedek abban, hogy nincs olyan megoldás ami garantálni tudná mind a túlélést, mind az értékek megőrzését. Az ilyen nagyberuházások véghezvitele csak rövid távon oldja meg a problémákat, vagyis csak tüneti kezelés, a valódi megoldások megtalálásához viszont a dolgok gyökeréig kell leásni, ehhez idő kell és kitartás, de az önkormányzati választásra készülő polgármestereken túl nagy a nyomás ahhoz, hogy alaposabban foglalkozhassanak a térség kérdéseivel, csak arra koncentrálnak, hogy megmutassák: ők csináltak valamit az elmúlt négy évben. Ez az a pont ahol a vidékfejlesztés megreked. Az igazi vidékfejlesztés célja ugyanis az lenne, hogy megteremtsen egy olyan közösséget, ami képes értékeinek felismerésére, a közös munkára, a terület különlegességeinek hangsúlyozására és önerőből való fejlesztésére. De ahol szétesettség van, kiábrándultság és szegénység, ott a civil kontroll hiányában az önkormányzat dönt, ez pedig pont azt erősíti, hogy az embereket még inkább kívülrekeszti a döntéshozatalból, arra szocializálja őket, hogy ne szóljanak bele az egyébként őket is érintő kérdésekbe, és csak fokozza az emberekben a politikai apátiát, ami megfertőzi a demokráciát és egy bizonyos szint után működésképtelenné is teszi.

PPJ         2010.04.15.

Az előző bejegyzésben feltett kérdésre már jön is a szakértői válasz: 20 évbe, vagy talán az örökkévalóságba tellik a Nagy-korallzátony helyreállása.

Köszi Greenfo!

Három kilométeres a Nagy-korallzátonyon ejtett seb, amelyet több mint egy hete ejtett rajta egy zátonyra futott kínai szénszállító hajó. Húsz év alatt gyógyulhat be a Nagy-korallzátony.

David Wachenfeld kutató szerint húsz évbe is telhet, mire begyógyul egy ekkora - három kilométer hosszú és 230 méter széles - seb. A hajó emellett olyan festékkel is beszennyezhette a zátonyt, amely megakadályozza az élet újratelepülését az érintett területen. (akkor ez mégsem 20 év, hanem soha, az én szótáramban - a szerk.)

A tudós újságíróknak elmondta, egyes területeken a hajó súlya teljesen tönkretette a tengeri élővilágot, és szétmorzsolta a zátony szerkezetét. Hozzátette: soha nem látott még ilyen mértékű sérüléseket a Nagy-korallzátonyon.

A kutatók aggódnak a hajótesten alkalmazott festék kémiai hatása miatt is. A búvárok olyan festék nyomaira bukkantak, amellyel többnyire a tengerjáró hajók törzsét vonják be, hogy megakadályozzák a tengeri növények megtelepedését a hajótesten. A törzsön élő növények ugyanis növelnék a jármű ellenállását, így lelassítanák mozgását. A kutatók ezért a hatóságokkal közösen elemzik a hajót borító festéket, hogy kiderüljön, tartalmaz-e nehézfémeket. Amennyiben igen, akkor nemcsak megöli a tengeri élővilágot a zátonyon, hanem meg is akadályozza az új élet megtelepedését.

A Shen Neng I. nevű, 230 méter hosszú kínai hajó 65 ezer tonna szénnel és 950 tonna nehézolajjal a fedélzetén futott zátonyra április 3-án. A szénszállító a Nagy-korallzátony déli részénél fekvő Douglas-homokpadhoz ütközött teljes sebességgel. Az első napokban három-négy tonna olaj ömlött a tengerbe, több kilométeres olajszőnyeget képezve a víz felszínén. A mentőalakulatok egy hajó fedélzetéről oldószert engedtek ki,hogy a foltot szétoszlassák. Ezután elkezdték kipumpálni a nehézolajat a szénszállító hajóból, az üzemanyagot pedig elszállították, hogy megakadályozzák a tengerbe szivárgását. 

Ámen! Az olajszállítás folyik tovább...

És értitek, a Földön a leginkább fajgazdag élőhelyek a trópusi esőerdők, a nagy trópusi tavak, a korallzátonyok, a mélytengerek és a mediterrán bozótosok. A trópusi esőerdők tengeri megfelelői a korallzátonyok. Erre egy csettintésre eltűntetnénk az egyik legbonyolultabb összetevőjét a földi életnek? Hajjaj: lenne itt "Isten haragja" rögtön! Csöppet megborulna a rendszer...