s. o.         2010.04.16.

Ahogyan az az Indexen olvasható, Tokaj valószínűleg nem sokáig büszkélkedhet a világörökség címkéjével. Ha a Szerencsre tervezett hőerőmű kapcsán megindult vizsgálatok úgy találják, akár törölhetik is a területet a világörökségi listáról.

A tokaji borvidék nemcsak a magyarok kedvence, de rengeteg külföldi turistát is vonz, az itteni borokra nagy a kereslet. Nemcsak idegenforgalmi jelentősége van ennek a tájegységnek, hanem kulturális is, amit mindenképpen meg kellene őrizni. A világörökség cím pontosan ezt a különlegességet, egyediséget hivatott hangsúlyozni.

A térségben azonban egyre nagyobb gondokat okoz a munkanélküliség, ráadásul az önkormányzatok is forráshiánnyal küzdenek, így nem csoda, hogy minden olyan megoldásra nyitottak a területen, amely - ha rövid távon is, de - megoldást tud nyújtani. A hőerőmű megépítése bevételi forrást jelent a településeken, ráadásul új munkahelyet is teremt, így csökkenthető a munkanélküliség.

Nem egyedüli eset, hogy az önkormányzatok a rövidtávú nagyberuházásokat preferálják a környezet megóvásával, az értékőrzéssel szemben. Jó példa erre az itt már számtalanszor említett dunakeszi tőzegláp vagy a pátyi golffalu ügye.

Senki sem akarja önszánátból kockára tenni lakóhelye értékeit, de a gazdasági kényszer sokszor olyan megoldásokra sarkall, amelyek a rövidtávú túlélést biztosítják. Ugyanakkor - és ez a személyes véleményem - kételkedek abban, hogy nincs olyan megoldás ami garantálni tudná mind a túlélést, mind az értékek megőrzését. Az ilyen nagyberuházások véghezvitele csak rövid távon oldja meg a problémákat, vagyis csak tüneti kezelés, a valódi megoldások megtalálásához viszont a dolgok gyökeréig kell leásni, ehhez idő kell és kitartás, de az önkormányzati választásra készülő polgármestereken túl nagy a nyomás ahhoz, hogy alaposabban foglalkozhassanak a térség kérdéseivel, csak arra koncentrálnak, hogy megmutassák: ők csináltak valamit az elmúlt négy évben. Ez az a pont ahol a vidékfejlesztés megreked. Az igazi vidékfejlesztés célja ugyanis az lenne, hogy megteremtsen egy olyan közösséget, ami képes értékeinek felismerésére, a közös munkára, a terület különlegességeinek hangsúlyozására és önerőből való fejlesztésére. De ahol szétesettség van, kiábrándultság és szegénység, ott a civil kontroll hiányában az önkormányzat dönt, ez pedig pont azt erősíti, hogy az embereket még inkább kívülrekeszti a döntéshozatalból, arra szocializálja őket, hogy ne szóljanak bele az egyébként őket is érintő kérdésekbe, és csak fokozza az emberekben a politikai apátiát, ami megfertőzi a demokráciát és egy bizonyos szint után működésképtelenné is teszi.