Két nagyon érdekes videót szeretnék bemutatni. Szerencsére a TED videókat hamar magyarul is feliratozzák dícséretet érdemlő honfitársaink, így a legfrissebb hiteles tudományos összefüggésekről (1. videó) és innovációkról (2. videó) értesülhetünk.
Az első videó a Mexikói-öbölben történt olajszennyezés hátterére és "mélyebb rétegeire" (ez itt különösen kifejező szófordulat!) mutat rá.
Carl Safina: Az olajszennyezés láthatatlan elkövetői és áldozatai
A Mexikói-öbölben történt olajszivárgást nem könnyű megérteni, de annyit tudunk: rossz dolog. Carl Safina vérforraló keresztkérdésekkel ássa elő a tényeket, és bebizonyítja, hogy a következmények messze az Öböl határán túlnyúlnak majd -- és hogy sok úgynevezett megoldás csak tovább ront a helyzeten.
A második videóban szereplő fa-ház-növesztést már képekben bemutattam korábban, de most az ötlet kitalálója maga beszél terveiről és jövőképéről. Teljesen a természetből "épült", vagyis inkább "nőtt" házak, és bio-házak. Szemem szám elállt. Nem szoktarm techno-optimista lenni és erre minden okom meg is van. Ez viszont nem techno-optimizmus, hanem bio-optimizmus. A természetben eddig még semmit sem találtunk elba elszabva, az evolúció frappáns és tökéletes. Csak a technológia, a csináljunk az olajból cumisüveget felfogás ami lineáris és nem a természet folyamataiba illeszkedő. Szóval bio-házban simán élnék, ahol ánuszizomzat csukja-nyitja az ajtót és csontozat adja a szilárd támasztékot! :D
Mitchell Joachim: Ne építkezz! Növessz házat!
A TED ösztöndíjas és várostervező, Mitchell Joachim vízióját mutatja be, a fönntartható, organikus építészetről: környezetbarát "lakó-fészkeket", melyeket növényekből - és ezt figyeld: húsból - növeszt.
A sok hír, ami ezen a nyáron megjelent több médiumban, adja magát, hogy egy csokorba szedve az állak leesését szolgálja a GreenR-en. Bizony, a klímaváltozás egyre szemetszúróbb, egyre nyilvánvalóbb, már csak pár idióta maradt, aki azt hiszi, hogy beengedem a "nem is mi okozzuk, nincs is klímaváltozás" tartalmú kommentjét.
Újabb tudományos jelentés készült a globális felmelegedésről. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) által közzétett tanulmányt 48 ország több mint 300 kutatója állította össze.
A tengerfenéken élő állatok viselkedéséből megjósolható az oxigénhiányos halálzónák keletkezése - derítette ki egy osztrák kutatócsapat. Szlovénia partjai előtt jegyezték fel a tengeri élőlények viselkedésének változásait csökkenő oxigénszintnél.
Úgy tűnik, hónapok küzdelme után végre sikerül lezárni a Deepwater Horizon fúrótorony felrobbanása óta a Mexikói-öböl vizét nyersolajjal szennyező kitörést. A BP-t a csőd szélére sodró balesettel hetek óta tele a média, nincs olyan nap, hogy a híradók ne számolnának be az újabb fejleményekről. A világon azonban az olajfolt mellett éppen most is zajlanak legalább ekkora, vagy akár még nagyobb környezeti károkkal járó katasztrófák, amelyek kellően távol vannak Amerikától és Nyugat-Európától ahhoz, hogy ne üssék meg a média ingerküszöbét. A Foreign Policy ezekből gyűjtötte össze az öt legsúlyosabbat.
- A nigériai olajszivárgás - Kínai szénbányatüzek - Erdőirtás Haitin - Az Aral-tó eltűnése - A nagy csendes-óceáni szemétfolt
Hosszú időbe telt, mire a júniusi ár- és belvizek annyira visszahúzódtak, a földek pedig felszáradva ismét járhatóvá váltak, hogy a madarászok ellenőrizni tudták a fészkelőhelyeket. A szélsőséges időjárás okozta madárpusztulás egyes fajoknál eléri a nyolcvan százalékot.
Ez a tény nem is annyira örömteli, mint első ránézésre tűnik. Műanyagból készült tárgyak sokasága indult ugyanis az elmúlt időszakban viharos gyorsasággal bomlásnak.
Nagyjából annyi ideig él, mint az ember (akár 80 évig is), és felnőttkoráig, néha két évtizeden át nevelgeti a gyermekeit, ugyanúgy, mint mi. Társas lény: családban, illetve több családot összefogó csapatban tölti élete nagy részét. A családot szoros szociális és kommunikációs kötelékek fűzik egybe. Képes örülni, szeretni, bánkódni, gyászolni, sőt sírni is. Alapvetően jókedvű és jóindulatú, emberközelben – ha nem bántják, és nem áll éppen üldözés alatt – többnyire kifejezetten barátságosan viselkedik.
A csendes-óceáni szigetvilág ezernyi apró szigetből áll, amelyek alig emelkednek ki a vízből. A sarki hó- és jégmezők olvadásából eredő vízszintemelkedés elöntéssel fenyegeti ezeket a szigeteket, gondolták az oceanográfusok. Ez azonban korántsem olyan egyértelmű. Új-zélandi és fiji kutatók 27 óceániai sziget méretét hasonlították össze 60 évvel korábbi mérésekkel, és meglepő következtetésre jutottak.
Stormy skies - Boston.com _ The Big Picture fotósorozata (Á, nem, nincs klímaváltozás. Egyik kép és aláírása sem azt bizonyítja...)
In the past several months, powerful storms have wreaked havoc in many places, torrential rains in central Europe and parts of China, tornadoes in Australia, Montana and the American Midwest, and strong thunderstorms across the northeast. Now, as Tropical Storm Bonnie makes landfall in Florida and heads into the Gulf of Mexico, oil cleanup is being suspended, and the final "kill" operation is delayed for at least one more week. These storms have been destructive and deadly, but beautiful and awe-inspiring at the same time. Collected here are a handful of photographs of stormy skies, lightning strikes and storm damage from the past several months. (37 photos total)
How BP Gulf disaster may have triggered a 'world-killing' event - Helium.com _ Earth Science (A kegyelemdöfés a világvégének, avagy visszafordíthatatlan kihalási folyamatot indított be a Mexikói-öbölben történt esemény? Érdekes cikk, hivatkozásokkal alátámasztva!)
Ominous reports are leaking past the BP Gulf salvage operation news blackout that the disaster unfolding in the Gulf of Mexico may be about to reach biblical proportions.
Nem épül meg Újpáty Közel egy évvel ezelőtt üzletemberek és „üzletemberek” olyan spekulatív beruházást próbáltak megvalósítani Telki és Páty határán, amely mindkét településnek kárára lett volna és megvalósulása esetén visszavonhatatlanul tönkre tenné a Zsámbéki-medencét. A terv szerint a semmiből nőtt volna ki egy hét- nyolcezer fős kisváros Telki és a természetvédelmi terület határában, a budapesti agglomeráció egyik utolsó olyan szegletében, amit még nem a depók, logisztikai központok és lakótelepek uralnak. A profitéhes üzletemberek nem számoltak az itt élők életminőségének romlásával, a környezeti és kulturális értékek pusztulásával, hatáselemzésük a remélt profit kalkulálásánál megállt. De szerencsére más dolgokkal sem számoltak...
Épp tételeket tanulok a pénteki ELTE környezettudomány MSc szóbeli felvételire. Az egyik tétel részét megosztom itt veletek. Mi, "sötétzöld", "tudománytalan", "ökofasiszta" (mik is hangzottak el még ezen a blogon?) ja igen, "majd kinőjük" emberek, mi már csak ilyen "hülyeségeket" tanulunk... Én is ilyen szemen szedett hazugságokra építem mondandóm... Azért nem bánom, ha elolvasátok és másokkal is elolvastatjátok.
Az ember a többi élőlényhez hasonlóan környezetét mindig is alakította, de a civilizáció nyomán ezek a lehetőségek a bioszférában eddig soha nem látott szintet értek el. Míg a többi faj csupán beleszólt saját természetes ökoszisztémájának működésébe, az ember ezt leradírozva, teljesen a maga elképzelései szerint alakított a ki, létrehozva az agrár- majdurbánökoszisztémákat. Saját érdekeit szolgáló átalakításait a már emlegetett hierarchikus szinteken ennél tovább is kiterjesztette. A természeti táj helyére a monoton mezőgazdasági táj (agrár-sivatag) és az energiafaló, szennyező iparvidék került. Az emberiség létszáma robbanásszerű növekedéssel az utóbbi két évszázasban meghatszorozódott, az ezredfordulóra a hatmilliárdot is meghaladva. Ezzel már az egész bioszféra átalakítása is megvalósult. Egyes kutatók becslése szerint már a 80-as években az emberiség a szántóföldi nettó primer produkció (növényi termelés) 40%-át kisajátította élelmiszer-, takarmány-, rost- és fakitermelés céljából.
Ilyen mértékű átalakítás a bioszféra működésére is hatással kellett legyen, bár a válaszadás a rendszer méretei folytán bizonyára jelentősen késik. Ennek jelei azért már mutatkoznak. A szén-dioxid-szint 2 évszázad alatt 270 ppm-ről 360 ppm-re nőtt, az ózonpajzs megvékonyodott, sőt helyenként és időnként ki is lyukadt, az óceánok halállománya jelentősen csökkent, óriási a veszteség a termőtalajban is, s tovább is lehetne sorolni a kezdődő bajokat.
Az igazi probléma ott van, hogy mindezt emberi mércével mérve fokozatosan kapjuk, s ma már szinte összehasonlítási lehetőség sincs az érintetlen természettel. Pedig az „fenntartható” módon működött a szárazföldi rendszerekben (terresztris ökoszisztémák) négyszázmillió évig, míg az agrár- és ipari-városi rendszerek ennek csupán egymilliomod részével büszkélkedhetnek. Tisztában kéne tehát lennünk azzal, hogy az ember dominanciájával mi változott a bioszférában, ennek milyen további konzekvenciái vannak, s mindez milyen hatással lehet ránk, emberekre.
A bioszféra fenntartásához és működéséhez szükséges energiát évmilliárdokon át szinte kizárólag a napfény biztosította. Az ember, mint vegyes táplálkozású faj ezt a növények és állatok közvetítésével kapta meg. A többi állattól eltérően az ősember a növényi és állati energiát már nemcsak táplálék céljára hasznosította. A fa égetésével felszabaduló hőenergiát, háziállatok erejét vagy a szél- és vízenergia hasznosítását hamar megtanulta. Mindez megújuló energiaként állt rendelkezésre.
Radikális változás a fosszilis energiaforrások kiterjedt alkalmazásával következett be. Az energiaigényes gépekre alapozott ipar, az elektromos áramot fosszilis energiából termelő rendszerek elterjedése, a közlekedés motorizálása, fűtés, hűtés, feldolgozás, átalakítás mind-mind óriási energiafelhasználást jelentett. A növénytermelés, mely korábban az ingyenes napenergiára és az emberi vagy állati munkára alapozva a terményben hasznosítható energiát kötött meg, a modern rendszerben jóval több energiát fogyaszt el, mint amennyit a termék ad. Mindez a fosszilis energiaforrások felhasználásával történik. Ennek pozitív oldala a magas terméshozam, mely áttevődött a népesség gyarapodására s ennek további kedvező és kedvezőtlen tendenciáira.
Az ember energiaigényes tevékenységének zöme ma is a bioszféra korábban megtermelt és elraktározott készleteinek rovására történik. Mindez a szennyezés fokozódásához vezetett.
Az ember szén-dioxidot, szén-monoxidot, metánt, freonokat, nitrogén-oxidokat, kén-dioxidot bocsát a légkörbe. Hasonlóan, szinte vég nélkül lehetne sorolni a vizet és a talajt jelentősen szennyező anyagok listáját. Ezek között látszólag ártalmatlan, természetben is előforduló anyagok koncentrációnövekedése (pl.: nitrát, foszfát) toxikus szerves vagy szervetlen vegyületek, sugárzó anyagok könyvtári anyaga jelzi az ember hatását a bioszférára. A mérhető következmény, legalábbis eddig e listához képest még csekély. A szén-dioxid, a metán és a freonok hatására globális felmelegedés indult be. Szerencsére egy másik szennyezés, a kén-dioxid által keletkezett szulfát-részecskék a túltelített légkörben kitűnő párakicsapódást biztosítanak, így ez a besugárzás csökkentésével eddig összesen félfoknyi globális melegedést eredményezett. A freonok ózonpajzs-pusztító hatása már nem ilyen szerencsés, s a kéndioxid- és a nitrogénoxid-szennyezés hatására is savas esők esnek szinte az egész északi féltekén, komoly gondot okozva az erdészetnek.
Az emberiség létszámának és fokozódó tevékenységeinek folytán jelentősen megcsappant a bioszféra élő anyaga, a biomassza. A természetes vegetáció maradványainak kutatásából tudjuk, hogy hazánk a mérsékelt övi lomboserdők zónájában van, s így emberi beavatkozás nélkül az ország legnagyobb részét erdő borítaná. Ezt mára majdnem 80%-ban sikerült eltűntetni, helyén mezőgazdasági művelés alatt álló szántók, lakott területek, kisebb részben rétek, legelők, gyümölcsösök vannak. Ez nem hazai specialitás, hanem globálisan is jellemző. A hiányzó szerves szén tömegének fele ma a légkör szén-dioxid szintjét növeli, a másik része az óceánok karbonát-süllyesztőjével ma még eltűnik előlünk.
Az emberi tevékenység egyik legkülönösebb és legkiszámíthatatlanabb hatású bioszféra-bolygatása a biodiverzitás csökkentése. Egy hazai, természeteshez közel álló tölgyerdőben 100-200 féle növény, ezerféle állat (főleg rovar) és még számos mikroszervezet él. Ezzel szemben egy nagyüzemi kukoricatáblán a vegyszeres növényvédelem (herbicid, fungicid, inszekticid stb.) alkalmazásával szinte csupán egyetlen fajt, a kukoricát látjuk. A monokultúrák szélsőséges formájában még a genetikai diverzitás is hiányozhat. Egy ilyen monokultúra roppant labilis rendszer, és csak óriási energia-befektetéssel tartható fenn. Még így is időről időre új típusú rezisztens kártevők jelennek meg újabb feladatokat adva a növényvédelem és a nemesítés kutatóinak.
Az alkalmazkodás természetes, darwini mechanizmusát itt a nemesítés vette át, mely a felhasználható diverzitás hiányával küszködik. A kis diverzitású, labilis agro-ökoszisztémák a bioszféra egyre nagyobb hányadát teszik ki. Vajon elláthatja-e ez a rendszer ugyanazt a szerepet, amit eddig az ezzel teljesen ellentétes természetes ökoszisztémák oly tökéletesen teljesítettek?
Alább egy igazi ökológiai gondolat, még alább pedig a Life Inc. című film 9 perces bemutatója. Nagy koponya Rushkoff! A Zeitgeist című film egyre jobban kezd megállni a lábán; sok helyen mondja ugyanazokat, mint az a film! De sajnos ettől még a Zeitgeist egy technokrata, technooptimista, szociálkonstruktivista fos, Rushkoff viszont épeszű alternatív közgazdász, vagyik ökológus. Ami nekünk itt tetszik!
For more information about Douglas Rushkoff's book, "LIFE INC. How The World Became A Corporation And How To Take It Back" check out rushkoff.com and the LIFE INC. 9min movie
In Life Inc., award-winning writer, documentary filmmaker, and scholar Douglas Rushkoff traces how corporations went from a convenient legal fiction to the dominant fact of contemporary life. Indeed as Rushkoff shows, most Americans have so willingly adopted the values of corporations that theyre no longer even aware of it.
Utolsó kommentek