PPJ         2013.02.01.

Sükösd Miklós: Totális medialitás és ökocídium - Mediatizáció és fogyasztói társadalom: ökológiai médiakritika ~~~ Olvasható itt: Ökotáj, 35–36. sz. 2005. 35–43. o.*
*A szerző, az Információs Társadalom (2003. 3–4. sz.) folyóiratban, hasonló címmel megjelent írásának rövidített változata.

Az írás hipotézise, hogy kapcsolat áll fenn két látszólag távoli jelenségcsoport, a mai nyugati társadalmak mediatizációja (médiával való áthatottsága, átitatottsága, mediális léte, az információs társadalom kialakulása), és a globális ökológiai válság (az ökocídium, a természeti környezet kiirtásának folyamata) között.

Az Információs Társadalom című folyóiratban (2003/3-4. szám, 131-146.o.) olvasható Sükösd Miklós kiváló tanulmánya. Az írás alapgondolata, hogy a média egyre fokozódó térnyerése a mai nyugati társadalmakban hozzájárul az ökológiai válság elmélyüléséhez (bővebben l. alább). A tanulmány izgalmas, nem egyszer éles hangvételű vitát gerjesztett, pro (Lányi András, Vay Márton) és kontra (pl. Dányi Endre, Dessewffy Tibor) hozzászólások egyaránt születtek.A reakciók teljes szövegei megtalálhatók itt.

Sükösd Miklós tanulmányának összegzése:
A tanulmány szerint a mai nyugati információs társadalmak mediatizációja (mediális léte, a társadalmi folyamatok technológiai közvetítettsége) hozzájárul az ökológiai válság elmélyüléséhez. A két folyamat közvetett oksági kapcsolatban áll egymással. Az írás az alábbi érveket fejti ki a kapcsolat bizonyítására.
1) A médiahasználatra fordított, képernyő előtt töltött idő folyamatosan növekszik az időmérlegekben.
2) A médiaélmények egyre jelentősebbek a társadalmi identitás alkotásában.
3-4) A fősodrú média napirendjén és a médianarratívákban kevéssé szerepel releváns módon a természeti környezet témája.
5) A média a természetromboló fogyasztást generáló reklám és marketingkommunikáció fő terepe.
6) A nyugati emberiség a természeti környezettől fokozatosan a digitális univerzum szimbolikus környezetébe, az ökoszférából az infoszférába, a virtuális valóság irányába vándorol, s így viszonylag kevéssé érzékeli az ökológiai válságot.
7) A média saját logikájú és szervezettségű téridőt (genius anti-Lóci) használ, amely szemben áll a valós tér és a biológiai (élő)hely szervességével és jelentésteliségével (genius loci). A mobil kommunikáció esetében a tér-redukció, a valós (élő)hely irrelevanciája radikálisan érvényesül. A média-téridőbe való belépés immár bárhol lehetségessé válik, mivel maga a technológiai közvetítést lehetővé tévő eszköz is mindenhova elkíséri a felhasználót.

Nem hinném, hogy bármilyen szinten labdába rúgnék ebben a vitában, például tájékozatlanságomat mutatja, hogy az alábbi tanulmányomban meg sem említem a fenti vitának egyetlen momentumát sem. Blogolási tapasztaltságom okán viszont sok esetben hasonló következtetésekre jutottam, mint a fenti szerzők közül a Sükösd mellett érvelő pro oldal képviselői, lásd: Lányi és Vay.

"A web 2.0 mindenképpen sürgetni tudja a változást de épp azzal a folyamattal teszi rabjává az alkalmazóját, mint ami ellen után tenni kellene a belőle való kiszálláskor." - Pacsuta Péter János: Környezet és fenntarthatóság a digitális világban - kiemelten a fenntartható termelés és fogyasztás reprezentációjáról az új típusú médiában

PPJ         2010.12.04.

forrás: SG fórum

forrás: Spotter - Lucia Nimcová

PPJ         2010.11.15.

Eljött a pillant, mikor nevünket nem övezi média-bojkott. Vannak még akik nem vették észre (jé, 1 nap alatt megjött az eszük ;))az Élőlánc Nevének Elhallgatására Kiadott GYakorlati Anatéma és Központi Irányelv (ÉNEGYKAKI) okafogyottságát, de a média java, főleg az esti híradók már teljes egészében le- és kiírják a nevünket.

A Sarkadi Péter által szerkesztett szombati Zöldövezetet adásában a Kossuth rádión is bőven szó volt az Élőláncról, Mangel Gyöngyi készített riportot a szervezettel:

http://www.freeweb.hu/greenrblog/20101113_kossuth_zoldovezet_elolanc.mp3

A műsor első interjúja egyébként Jávor Benedekkel készült, aki nagyon megszívlelendő dolgot mondott a Fidesz civileket jogfosztó törvénymódosítási javaslatáról: JB szerint ugyanis a javaslatot annak előterjesztői NEM vonták vissza, sőt, még Tarlós sem vonta vissza a részvételét a törvényjavaslatban; az változatlanul áll, konkrétan sorba áll, várja, hogy napirendre kerüljön, és elfogadják.

Jávor Benedek persze igazi LMP-s stílusban beszélt, meg sem említve a Levegő Munkacsoport ez ügyi karakán felhívását, vagy éppen a Kelenligeti Kör aláírásgyűjtő akcióját. Miközben ők, az LMP semmit, szó szerint semmit nem tettek a törvényjavaslat ellen és nem tartalmazott semmi mozgósítót ebben a tárgyban a honlapjuk sem. Ugyanezen stílfekvés - nevezzük LMP-s sumákolásnak - másik példája, hogy miközben az Élőlánc Devecserben dolgozott, ő Kolontáron nyilatkozott. Pont mint Sukoró esetében, másfél éve: míg az Élőlánc az Angelika Természetvédelmi és Kulturális Egyesületet segítve, nevéhez hűen élőláncot alkotott, ők csak utólag álltak elé – a médiában.

Jávor másik témája a mai Zöldövezetben a MAL Zrt. privatizációja volt. Pontosabban az, hogy hetek óta hiába kérik Fellegi Tamástól a MAL Zrt. privatizációs szerződését. Többször elmondta, hogy nem értik, mi titkolnivalója van a kormánynak a MAL Zrt. privatizációja körül. Kétszer is meghallgattam, úgyhogy biztosra mondom: egyszer sem hangzott el, hogy mikor is történt a MAL Zrt. privatizációja. A számonkérő hangnemből úgy lehetett gondolni, hogy pl. a Fidesz előző kormányzásakor… Nos, utánanéztünk: a MAL-t 1995-ben kótyavetyélték el.

Éljen az objektív, tevékeny Élőlánc, le a médiabohóc, semmittevő LMP-vel!

PPJ         2009.04.30.

Két cikkem is megjelent a helyi Érdi Lapban, ugyan indymédia ez, semmi komoly, de azért mégis, egy 65 ezer lakosú Érden biztos elolvasták páran.

Az első még régebbi, azóta már pár dolgot máshogy látok, a nagyját még tartom ma is. A második a közelmúltban történt! Az örömhír az, hogy 3 mandulafa visszafogant!