PPJ         2013.02.01.

Sükösd Miklós: Totális medialitás és ökocídium - Mediatizáció és fogyasztói társadalom: ökológiai médiakritika ~~~ Olvasható itt: Ökotáj, 35–36. sz. 2005. 35–43. o.*
*A szerző, az Információs Társadalom (2003. 3–4. sz.) folyóiratban, hasonló címmel megjelent írásának rövidített változata.

Az írás hipotézise, hogy kapcsolat áll fenn két látszólag távoli jelenségcsoport, a mai nyugati társadalmak mediatizációja (médiával való áthatottsága, átitatottsága, mediális léte, az információs társadalom kialakulása), és a globális ökológiai válság (az ökocídium, a természeti környezet kiirtásának folyamata) között.

Az Információs Társadalom című folyóiratban (2003/3-4. szám, 131-146.o.) olvasható Sükösd Miklós kiváló tanulmánya. Az írás alapgondolata, hogy a média egyre fokozódó térnyerése a mai nyugati társadalmakban hozzájárul az ökológiai válság elmélyüléséhez (bővebben l. alább). A tanulmány izgalmas, nem egyszer éles hangvételű vitát gerjesztett, pro (Lányi András, Vay Márton) és kontra (pl. Dányi Endre, Dessewffy Tibor) hozzászólások egyaránt születtek.A reakciók teljes szövegei megtalálhatók itt.

Sükösd Miklós tanulmányának összegzése:
A tanulmány szerint a mai nyugati információs társadalmak mediatizációja (mediális léte, a társadalmi folyamatok technológiai közvetítettsége) hozzájárul az ökológiai válság elmélyüléséhez. A két folyamat közvetett oksági kapcsolatban áll egymással. Az írás az alábbi érveket fejti ki a kapcsolat bizonyítására.
1) A médiahasználatra fordított, képernyő előtt töltött idő folyamatosan növekszik az időmérlegekben.
2) A médiaélmények egyre jelentősebbek a társadalmi identitás alkotásában.
3-4) A fősodrú média napirendjén és a médianarratívákban kevéssé szerepel releváns módon a természeti környezet témája.
5) A média a természetromboló fogyasztást generáló reklám és marketingkommunikáció fő terepe.
6) A nyugati emberiség a természeti környezettől fokozatosan a digitális univerzum szimbolikus környezetébe, az ökoszférából az infoszférába, a virtuális valóság irányába vándorol, s így viszonylag kevéssé érzékeli az ökológiai válságot.
7) A média saját logikájú és szervezettségű téridőt (genius anti-Lóci) használ, amely szemben áll a valós tér és a biológiai (élő)hely szervességével és jelentésteliségével (genius loci). A mobil kommunikáció esetében a tér-redukció, a valós (élő)hely irrelevanciája radikálisan érvényesül. A média-téridőbe való belépés immár bárhol lehetségessé válik, mivel maga a technológiai közvetítést lehetővé tévő eszköz is mindenhova elkíséri a felhasználót.

Nem hinném, hogy bármilyen szinten labdába rúgnék ebben a vitában, például tájékozatlanságomat mutatja, hogy az alábbi tanulmányomban meg sem említem a fenti vitának egyetlen momentumát sem. Blogolási tapasztaltságom okán viszont sok esetben hasonló következtetésekre jutottam, mint a fenti szerzők közül a Sükösd mellett érvelő pro oldal képviselői, lásd: Lányi és Vay.

"A web 2.0 mindenképpen sürgetni tudja a változást de épp azzal a folyamattal teszi rabjává az alkalmazóját, mint ami ellen után tenni kellene a belőle való kiszálláskor." - Pacsuta Péter János: Környezet és fenntarthatóság a digitális világban - kiemelten a fenntartható termelés és fogyasztás reprezentációjáról az új típusú médiában