PPJ         2013.06.16.

Életbevágóan súlyos (megmaradási) kérdés lett mára, hogy az EU tagjai akarunk-e továbbra is lenni vagy sem! Egyszerűen nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az úgynevezett "lehívható támogatások" nem vonatkoznak "lehívható hazára" és "lehívható édesvízre"... Márpedig ez lesz Magyarországra nézvést - ha hagyjuk - az EU két legsúlyosabb következménye: elveszik talpunk alól a hazánkat (a tőke szabad áramlására hamisan hivatkozva), és a vizeink tekintetében minden téren ellehetetlenül az önrendelkezésünk (táji (környezeti)vízgazdálkodási- és édes (ivó)vízgazdálkodási értelemben is). Engem humánökológusként marhára nem érdekel, hogy egy egy MSZP utódsejt Leader csoport és Fidesz elődsejt oligarcha "vidékfejlesztésnek" csúfolt címszó alatt mennyi százmilliót markol fel - az viszont humánökológusként nagyon izgat, hogy mi lesz a magyarsággal ha a termőföldje és az ivóvize felett megszűnik az önrendelkezése?!

Tudományos-profánul szólva, a világkormány háttérhatalmainak intézményi bástyái (pl. EU) által lesz merőben arcon köpve a szubszidiaritás, önkormányzatiság, autokrácia, nemzeti- és ökológiai szuverenitás...

Őstörténeti metafizikai értelemben szólva megszűnik az ÉTEL (föld, test), megszűnik az ITAL (víz, vér), tehát megszűnik Etel-Itil, vagyis Atilla hun Világkirályunk éltető TEST-VÉR vonalát próbálják felszámolni a sötét erők. Miközben a külföldiek lassan már jobban ismerik a mi múltunkat, mint mi magunk, és nem győznek elismert és köztiszteletben álló külföldi történészekre hivatkozni a magyar Atilla-kutatók, az Illuminátus Hollywood épp zombihorror filmet akar forgatni Atilla Világkirályunkról! 

Kettős mérce

Bár minekünk itt Angliában ugyan a korona alá tartozik a föld és eltulajdoníthatatlan, de ha ti magyarok akár csak fel meritek emlegetni azt a történelmi alkotmányt és jogberendezkedést, melyben a Magyar Szent Koronáé az Ország és a föld, akkor azonnal az összes médiahatalmunk által le-nácizunk benneteket és rátok küldjük az USA-t és a NATO "béke-fenntartókat"...

Bár mink' itt Svájcban, Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Dániában szeretünk a fenntarthatóságra és zöldgazdaságra hivatkozva kis- és közepes családi ökogazdaságokat működtetni és helyben (ökolokálisan) ellátni magunkat vegyszermentes és egészséges élelmiszerrel, vidék és város egységét éltetve és szorosabbra fűzve, de ha ti magyarok akár csak fejetekbe veszitek, hogy ugyanígy tennétek - azonnal rátok oktrojáljuk a vegyszeres nagyipari monokultúrás intenzív mezőgazdaságot: mert egyrészt már előre megegyeztünk, hogy ti a kolóniánk vagytok, másrészt még a végén ökológiailag megerősödne a gazdaságotok és az emberi szervezetetek egészsége, ami beláthatatlan következményekkel járna: például azonnal nem vennétek a miáltalunk tonnaszám hozzátok exportált igénytelen, tápérték beltartalmilag minősíthetetlenül pocsék ÉLELMI HALÁLMISZER tömegárut... Mi itt isszuk a családi farmok ökotejtermékeit, de ti csak maradjatok az antibiotikumos, vegyszermaradványos, Csányik és zenélő tehenészetek által előállított ipari húgynál... Természetesen olyan politikai báb-garnitúrát fogunk rátok helyezni, ami a szavak szintjén nemzeti-keresztény lesz (ha ez kell a "hülye magyarnak"), de a tettek mezején merőben a világhatalmaknak fog térden csúszva "USA judEU-cion" hím nemi tagot kényeztetni...

Bár mi itt a sógoroknál szeretünk fenntartható házakat építeni, műanyag helyett fa nyílászárókat készíteni, de azért ti magyarok, legyetek szívesek a vadonjaitokat átnyújtani ehhez a szerény művelethez, mert a nagy élhetetlenül steril tájgazdálkodásunk következtében mi méltóztattunk felélni a normális erdőink faállományát. És így lesz az osztrák 0,4K hőveszteség értékű 800.000 forintos szuper-öko nyílászáró beépítve egy szuper-gazdag norvég elektromos autó mérnök dán házába: Erdélyből.

A hét videója: Brussels Business - Kik irányítják az Európai Uniót? - átlátszó.hu

Kik irányítják az Európai Uniót? A polgárok? A választott politikusok? Friedrich Moser és Matthieu Lietaert filmje - mely az ÖRF, a Zdf és az Arte közreműködésével készült - szerint az ismert döntéshozatali fórumok mögötti szürke zónában lévő lobbisták. Washington után Brüsszelben dolgozik a legtöbb, mintegy 15 ezer lobbista a világon. Nyilván vannak köztük kedves civil szervezetek képviselői is, de a film szerint a nótát a nagy cégek húzzák. Dolgukat pedig megkönnyíti, hogy nincs egy olyan, az amerikaihoz hasonló szabályozás, mely révén átláthatóvá válna, hogy mely érdekcsoportok kiket alkalmaznak és ezek milyen munkát végeznek.

A 2012-ben készült Brussels Business film konteók és háttérhatalmak összeesküvéseit nélkülözve szikáran rajzolja meg a rendszerváltás körüli szabad kereskedelmi törekvések győzelméhez vezető utat, megszólaltatva és bemutatva olyan szereplőket, akik maguk is részt vettek tucatnyi európai multicég nevében az EU-s gazdasági és beruházási politika befolyásolásában, vagy éppen a globális válság kirobbantásában.

Az új tagjelöltekkel folytatott csatlakozási tárgyalások alkuiban Brüsszel a neoliberális földpiactannak az igényét érvényesíti. A termőföld jogharmonizációs kérdésköre A tőke szabad mozgása című (4.) fejezetben szerepel: „a csatlakozó állam termőföldje nem az államhatalom területi alkotóeleme, nem a nemzeti lét és a életminőség alapfeltétele, még csak a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés alapvető termelőeszközeként sem ismerhető el... az nem több és nem kevesebb, mint a tőke zavartalan áramlását szolgáló egyik sajátos árufajta..." - 2001-ben Martonyi János írta alá ezt az előcsatlakozási okmányt.

Ha a Haza: áru,
akkor a válaszunk:
nekünk nem a pénz a Hazánk!

Kajner Péter: Végkiárusítás előtt - A magyar vidék elmúlt nyolc éve és egy vidékpolitikai fordulat körvonalai [PDF] - Földjeink minősége Európában a legjobbak közé tartozik. A föld nemzeti vagyonunk több, mint egynegyede; az élet és a gazdálkodás alapja. Nem árucikk, nem a tőkejavak egyike, hanem az ország maga. A határon ugyan nem vihető ki, de tulajdonosa rendelkezik vele. Amit egyszer eladunk, azt talán soha vissza nem szerezhetjük, nincs közünk hozzá többé.

prof. Dr. Tanka Endre: A földforgalmi törvénytervezet (T/ 7979. : Fttv) konceptuális tarthatatlansága

Élő faluért - faluközösségek és a föld - a földkérdés társadalomgazdasági vetülete. Ezzel a címmel rendezett vitát a Magyar Közgazdasági Társaság Társadalomgazdasági Szakosztálya és a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdászok a közpolitikában diákszervezete.

Gidai Erzsébet (1940-2008) tíz évvel ezelőtt, 2003 januárjában, figyelmeztetni próbált bennünket az EU veszélyeivel kapcsolatban. 2013-ra csaknem minden szava valóra vált, de a legnagyobb veszély még csak most jön a közös monetáris politikán túl: nem más, mint a közös fiskális politika kialakítása, közös EU kincstárral, melyről 2013 nyarán fog döntés születni. Ez a teljes nemzeti szuverenitás feladásához vezethet.

Prof. Gidai Erzsébet - Az Európai Unió és... by MrBadsectorr2

Nigel Farage - Az EU egy gazdasági börtön! (válogatás az EP képviselő felszólalásaiból)

Adósságcsapdában Magyarország - Mennyibe kerül Magyarországnak az EU-tagság?

Ohnsorge-Szabó László - Ungvári Gábor - Kajner Péter: Fenntartható EU felé (?) - Kritikai elemzés az Európai Unió és Magyarország környezetpolitikájáról

Az EU egy teljesen felesleges, kártékony intézmény

Itt a piros, hol a piros? Játék a magyarok pénzével

A Tudatbázis első saját készítésű interjúja. Drábik János beszél a devizaválságról, a bankkartellekről, a politikát irányító háttérhatalomról, a helyi pénz szerepéről, és a gerjesztett államadósságról.

"Vegyük tudomásul, hogy ennek az országnak két kormánya van:
még akkor is ha az egyik látszik, a másik pedig nem látszik."

2100 Konferencia - Drábik János: A szervezett magánhatalom utáni kor (2013.04.27.)

"Két legyet egy csapásra": A nemzeti együttműködés kormánya (sic!) kínai nyomásra bezáratta az Újgur Világkonferenciát és vele a Magyarok Házát is. 2013.05.30.

"Arra találták ki, hogy elhallgattassa az embereket" - Könnygáztól bűzlik az európai "demokrácia" - RT.com

Görögországtól Spanyol-, Francia- és Németországon át Törökországig a könnygáz az európai kormányok buzgó válasza a tüntetésekre. Kritikusok szerint ez a válasz a párbeszéd és a szabadság gyakran hangoztatott lózungjainak szöges ellentéte, világos bizonyítéka annak, hogy valami nagyon nincs rendjén az európai "demokráciákban".

Izraeli katonák jöttek 2006 őszén Budapestre - Index.hu

Százhúsz izraeli katona érkezett Magyarországra nem sokkal a 2006. október 23-i összecsapások előtt, hogy "rutin terrorelhárítási gyakorlatokat végezzen" – derül ki a Stratfor amerikai hírszerzési cég elemzőinek összeesküvéselmélet-szerű elemekben gazdag levelezéséből, amelyet a WikiLeaks ma közölt. A WikiLeaks 2012-ben kezdte meg a birtokába jutott mintegy ötmillió straforos e-mail publikálását.

"2006 őszén, Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök idején egy izraeli gép szállt le a budapesti reptéren, 120 izraeli katonával a fedélzetén. A katonák azért érkeztek az országba, hogy rutin terrorelhárítási gyakorlatokat végezzenek. A magyar média nem adott hírt a gép távozásáról. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy éppen ebben az időben az 1956-os forradalom 50. évfordulóján tartott békés megemlékezést azonosító szám nélküli, fekete maszkos rendőrök brutálisan szétverték" – írta 2010 márciusában a Stratfor egyik munkatársa, Klara E. Kiss-Kingston a szintén stratforos Sean Noonan-nek. Kiss-Kingston a 2010-es izraeli kémgépek magyarországi berepülése kapcsán elevenítette fel a magyar-izraeli titkosszolgálati kapcsolatokat.

A történet ott kezdődik, hogy úgy fogadtak minket Európában, hogy:

"... Decretum..Ugros eliminandos esse.." azaz " elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak" - 907-es pozsonyi csata...

PPJ         2012.10.17.

Kicsit evezzünk más vizekre az elmúlt napok bejegyzései után. Egy nagyon könnyen megérthető úgynevezett politikai trilemmára hívnám fel a figyelmet - Dani Rodrik 1957-ben született török közgazdász, a Harvard Egyetem professzorának szövegét citálva. Segítségével, remélem, hogy sikerül térképet rajzolnunk az elménkbe arról, hogy milyen erőviszonyok és "célok" mentén alakítják a hatalmak az életvilágunkat. Érvelésében az a remek szerintem, hogy világossá teszi, az általa felvázolt erőtér-háromszögben semmi sem mehet úgy, hogy az ne akadályozná a többit. Nem lehet egyszerre mindet megvalósítani! A szövege az én fejemben a Tőkés társaságok világuralma című könyvvel van súlyozva, így valószínűleg kitalálhatjátok, hogy nem a teljes gazdasági integráció és a korlátlan szabadpiaci neoliberális kapitalizmus pártján állok.

A globalizáció járható útjai - Dani Rodrik

Bevezetés
Azért akarunk gazdasági integrációt, hogy az emelje az életszínvonalat. Demokratikus politizálást akarunk, hogy a közösségi döntéseket azok (vagy azok képviselői) hozzák meg, akikre ezek a döntések közvetlenül hatnak.
És végül az önrendelkezésre is igényt tartunk, amely végeredményben a nemzetállami keretből ered. Ez a tanulmány amellett érvel, hogy ez a három igény egyszerre nem valósulhat meg. A globális világgazdaság politikai trilemmája arról szól, hogy a nemzetállami rendszer, a demokratikus döntéshozatal és a teljes gazdasági integráció kölcsönösen kizárják egymást. Azaz csak kettő lehetséges a háromból egyszerre. Ez arra enged következtetni, hogy az az irány, amerre manapság úgy tűnik, haladunk – a globális kormányzás nélküli globális piacok felé – fenntarthatatlan.
Az alternatívát egy megreformált bretton-woods-i kompromisszum jelenti: miközben megőrzünk bizonyos korlátozásokat az integrációval kapcsolatban, mint ahogy az eredeti bretton-woods-i megállapodásokban, addig számos „globálisabb” szabályozást állítunk fel, amely a kívánt integrációs mértéket célozza meg. Akik netán egy másfajta döntést hoznának – szűkre szabott globális gazdasági integráció – azoknak szembe kell nézniük döntésük következményével: vagy kisebb mértékű globális kormányzás vagy kevesebb demokrácia.
A második világháborút követő négy évtized alatt a nemzetközi döntéshozók kordában tartották ambícióikat. A nemzetgazdaságok nemzetköziesedésének egy korlátozottabb formája mellett tették le voksukat, sok teret engedve ezzel a nemzeti gazdaságirányításnak. Az egymást követő multilaterális kereskedelmi tárgyalások hatalmas lépéseknek bizonyultak, de azokon csak a protekcionista kereskedelmi korlátozások lebontására fókuszáltak, a gazdaság csak kis szeleteit érintve (kimaradt a mezőgazdaság, a szolgáltatások és az „érzékeny” iparágak, mint például a textilipar). Megmaradt a tőkepiaci pénzügyi tranzakciók valamint a tőkeáramlás korlátozásának elve.A Bretton-Woods/GATT rezsim azért volt sikeres, mert lényegénél fogva alárendelte a nemzetközi gazdasági integrációt a nemzeti gazdaságpolitika és a demokratikus döntéshozatal igényeinek.
Ez a stratégia drasztikus változásokon esett át az elmúlt két évtizedben. A globális politikát napjainkban a „mély”integráció agresszív agendája határozza meg – mindenféle, a kereskedelem és a tőkeáramlás útjában álló korlátozás és akadály eltörlése. Ennek eredményei problematikusnak bizonyultak – mind a gazdasági teljesítmény (a háborút közvetlenül követő évtizedekhez képest), mind a politikai legitimitás szempontjából. Ennek egyszerű oka az, hogy a mély (szoros) gazdasági integráció elérhetetlen egy olyan térben, ahol a nemzetállam és a demokratikus eljárások még mindig számottevő erővel bírnak.
A tanulmány címe tehát két gondolatot közvetít. Először is, igenis léteznek inherens korlátai annak, hogy mennyire vagyunk képesek a globális gazdasági integrációt előmozdítani. Se nem lehetséges, se nem kívánatos hogy maximalizáljuk azt, amit Keynes „a nemzetek közötti gazdasági jellegű érintkezéseknek” nevezett [Keynes ezt a frázist egy, a nagy gazdasági világválság idején írt esszéjében használja, melyben úgy tűnik, hogy összességében leszámol a szabadkereskedelem visszaállításával: „Azokkal szimpatizálok, akik inkább minimalizálnák, mintsem maximalizálnák a gazdasági jellegű érintkezéseket a nemzetek között. Az ideáknak, a művészetnek, a tudásnak, a vendégszeretetnek és az utazásnak kellene nemzetközivé lenniük. Azonban -ha ez ésszerű és praktikusan lehetséges- az árukereskedelem ne lépje át az országhatárokat, és mindenekelőtt a pénzügyek is legyenek nemzetiek.”]. Másodsorban a megvalósítható globalizációs modellek halmazán belül számos lényegileg különböző forma közül lehet választani. Az ilyen modelleknek különböző implikációi vannak azok számára, akiket felhatalmazunk, és akiket nem, akik profitálnak belőle és akik nem. Figyelembe kell e két tényt venni, hogy képesek legyünk előrelépni a globalizációról szóló vitában. Az egyik tanulság az , hogy féken kell tartani becsvágyunkat, már ami a globális gazdasági integrációt illeti. A másik pedig, hogy jól kell kialakítani a globalizáció-„immár-soványabb verziójának szabályait.

A globalizáció korlátaira vonatkozó érvelésem nem magától értetődő (vagy legalábbis nem kellene annak lennie). Számos alapkövön nyugszik, és talán hasznos is lenne ezekkel kezdeni. Az okfejtés onnan indul, hogy a piacoknak egy sor nem piaci intézménybe kell beágyazódniuk, hogy jól működhessenek. Ezek az intézmények számos funkcióval bírnak, melyek kritikusak a piacok működése szempontjából: létrehozzák, szabályozzák, egyensúlyba hozzák, és legitimálják azokat..
A második, sokkal neuralgikusabb pont szerint nincs egyszerű vagy egyedi megfelelés ezen funkciók és az intézményi infrastruktúra által öltött különböző formák között. Az amerikai típusú kapitalizmus nagyban elüt a japán típusútól; észveszejtő sokszínűség jellemzi a munkaerőpiac és jóléti állam intézményeit még Európán belül is; alacsony jövedelmű országok gyakran kívánnak meg heterodox (a bevettől eltérő [B.T.]) intézményi konfigurációkat, mely a fejlődés útját jelenti számukra.
A harmadik pont egyszerűen azt állítja, hogy a fenti intézményi diverzitás jelentős korlátokat állít a teljes gazdasági integráció elé. Valójában manapság, amikor a formális kereskedelmi és beruházási korlátozások jórészt eltűntek, pontosan a szabályozási és jogi eltérések (azaz a különböző fejlődési utak, melyeket a heterogén nemzeti intézményi környezet alakít), gördítik a legnagyobb akadályokat a nemzetközi kereskedelem elé. A „mélyintegráció” pedig megkövetelné az ezekből származó tranzakciós költségek intézményi harmonizáció általi megszűntetését – ez az álláspontja a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO). Valójában, amint belátjuk, hogy az intézményi sokszínűség értékes gazdasági szereppel bír, világossá válik, hogy a WTO által propagált út tele van veszélyekkel.
Szerencsére számos „lehetséges” globalizációs modell létezik, melyek sokkal több előnnyel rendelkeznek, mint napjaink verziója – többek között egy sokkal igazságosabb elosztást tesznek lehetővé. A tanulmány vége felé fogom tárgyalni a globális szabályozás egy olyan módosított változatát, amely különösen meggyőző eredményeket produkálna: egy multilaterális tárgyalásokon elfogadott vízumrendszert, amely nagyobb mértékben tenné lehetővé a fejlődő országok képzett és képzetlen munkaerejének fejlett államokban történő (ideiglenes) munkavállalását . Egy ilyen séma jövedelemben megnyilvánuló előnyöket eredményezne, melyek nagyobbak lennének, mint amelyek a WTO tárgyalásokból összességében származnak. Ráadásul ez a rendszer viszonylag kicsi növekedést eredményezne a határokon átnyúló munkaerő-áramlásban.

Ez még csak a bevezető része volt írásának, és remélem már ennyiben is találtatok jó pár olyan kijelentést, aminek segítségével jobban átlátjátok a világ dolgait.

A teljes szöveget (14 oldal) itt tudjátok tovább olvasni!

PPJ         2011.06.23.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ernyőszervezete, a BirdLife Europe információi szerint José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az európai Közös Agrárpolitika (KAP) második pillérének – a vidékfejlesztésnek – a részbeni vagy teljes megszüntetését fontolgatja. Ha erre sor kerül, akkor nem csak a földhasználók - természetvédelmi célokat is szolgáló - agrár-környezetvédelmi kifizetéseinek rendszere omlik össze, de komoly csapás éri természeti tőkénket is. Mindez azért is érthetetlen, mert az unió környezetvédelmi minisztereinek keddi ülésén közös tanácsi következtetéseket fogadtak el az új biodiverzitás stratégiáról, amelynek egyik kiemelt megvalósítási területe a KAP zöldítése.

A BirdLife információi szerint a Bizottság javaslata az EU büdzsé közlemény tervezetében bukkant fel, amelyet a következő keretköltségvetési (2013-2020) javaslathoz készítettek. „Mindez azt jelentené, hogy az EU meg sem közelíti majd a közelmúltban elfogadott biodiverzitás stratégiában lefektetett célokat és komoly gondok jelentkezhetnek olyan kapcsolódó területeken, mint a vízszennyezés és a talajerózió. A KAP régóta kritikák kereszttüzében van, mert nem hatékony és pazarló. Hihetetlen és hiteltelen lenne, ha a megszorítás éppen a stratégia azon részét érintené, amelyben a közjó és a vidéki népesség megtartása is jelen van.”– véli Ariel Brunner, a BirdLife Europe EU szakpolitikai igazgatója.

A vidékfejlesztési források csökkentésének nem csak az élő és élettelen környezetünk látná kárát, de kontinensünk legveszélyeztetettebb vidéki közösségei is. A vidékfejlesztési pénzek életbevágóan fontosak azon gazdálkodók számára, akik kis méretű, vagy hátrányos helyzetben lévő területeken próbálnak megélni. Ezek a források nélkülözhetetlenek, hogy például megfeleljenek a higiéniai előírásoknak, fejlesszék termékeik feldolgozottsági szintjét és piacra jutási esélyeit, belépjenek biominősítési rendszerbe, vagy növeljék bevételtermelő képességüket a turizmus és a rekreációs szolgáltatások segítségével.

Halmos Gergő, az MME ügyvezető igazgatója szerint „a hazai, születőben lévő Nemzeti Vidékstratégia végrehajthatóságát 2013-tól nagymértékben határozza majd meg a Közös Agrárpolitika második pillérének ereje és az általa érvényesülő természetvédelmi, gazdasági és társadalmi célok. Ennek fényében a vidékfejlesztési források pénzügyi eszközeinek erősítésére lenne szükség.”

Az MME – európai partnereivel együtt – kéri az Európai Bizottságot, hogy ne a természetvédelem lássa kárát a költségvetési szigorításnak, sőt teremtsék meg az anyagi hátterét a biodiverzitás stratégiában megfogalmazott célok végrehajtásának és végezzék el a szükséges reformokat a mezőgazdasági és halászati politikákban.

Budapest, 2011. június 23.

További információ:

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

Halmos Gergő: 06-20-331-3545
Nagy Dénes: 06-20-389-1018

PPJ         2010.05.03.

A Greenpeace elkészítette a José Manuel Barroso valamint John Dalli által jegyzett "Hogyan tehetjük tönkre a minőségi európai ételeket?" című szakácskönyvet. Katt a képre a "szakácskönyvért". Majd ha nem hisztek a szemeteknek, akkor katt ide a "recepteket" alátámasztó tudományos hivatkozásokért.

Az Európai Bizottság antidemokratikus és a fogyasztókra, környezetre veszélyes GMO-párti politikájára hívja fel a Greenpeace a figyelmet Good Food Gone Bad című "szakácskönyvet" jelentetett meg a mai napon Brüsszelben, melyből megtudható, hogy John Dalli egészségügyért és fogyasztóvédelemért felelős máltai biztos, José Manuel Barroso és a biotechnológiai ipar mit főztek ki az EU számára. A génmódosított növénytermesztés károsítja a környezetet, a hagyományos növénytermesztéssel és biogazdálkodással foglalkozókat. Emellett visszafordíthatatlan egészségügyi hatásokat okozhat és néhány multinacionális cég kezében koncentrálja az élelmiszereink feletti befolyást. - áll a Greenpeace közleményében

meta_         2010.03.21.

Egy, a Reuters birtokába került benső memo szerint a fenti gondolatmenet értelmében a bioetanol-iparág teljes ökológiai lábnyomát kell figyelembe venni. Ha az EU bioetanol-politikája emiatt megváltozik, évi 5 milliárd eurós (6,8 milliárd dolláros) volumenű iparág kerül veszélybe. Ugyanis annak hatására, hogy az EU 2008-ban favorizálta a bioüzemanyagokat, dollármilliárdok áramlottak az etanol-bizniszbe!

Úgy tűnik, a legújabb hatástanulmányok rádöbbentették az Európai Bizottság tisztségviselőit arra, a bioetanol nem is olyan zöld megoldás, mint ahogy évek óta hirdetik a politikai retorikájukban. Arról azonban nincs hír, hogyan fogják számosítani a környezeti károkat.

Az itt olvasható cikk kapcsolódik egy korábbi bejegyzésemhez, amiben a Dunaföldvár mellé készülő Fagen ethanolt előállító üzemet kritizáltam. Végre Brüsszelben is kezdik kapizsgálni, hogy az ethanol hiába tünt jó megoldásnak kezdetben, mostanra kiderült, nem az.

Mindenesetre az ügy felvet egy magasabb szintű problémát. Ha az EU-s bürokraták kitalálják, hogy tudományos kutatások alapján sokkal jobb lenne WC-kefét enni, persze bio készítésűt, akkor azt különböző lobbitevékenységek és szakpolitikai eszközök segítségével meddig erőszakolnák ránk?