PPJ         2013.03.20.

MEGHÍVÓ: "A genetikailag módosított növények környezeti problémáiról - elhúzódó vita" címmel előadást tart

Dr. Lövei Gábor (Aarhusi Egyetem, Dánia; Fujian Tartományi Mezőgazdasági és Erdészeti Egyeteme, Fuzhou, Kína) az MTA Ökológiai Kutatóközpont és a Magyar Bioetikai Egyesület szervezésében.

Az előadás ideje és helyszíne: 2013. március 21., 18 óra
ELTE BTK Trefort-kerti campusa, Múzeum krt. 6-8., „i” épület, II. em., Bence György terem (bejárat a Trefort-kert felől - térkép link)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az előadás absztraktja: A genetikailag módosított (GM) növények szabadföldi termesztése 1997 óta folyik, noha a mai napig is alapjában csak négy gazdasági növény (szójabab, gyapot, kukorica, olajrepce) kétféle (herbicid-rezisztens, ill.bizonyos rovarcsoportoknak ellenálló) GM-változatát termesztik. Terjedésük egybeesik az ökológia módszertanának, és új szub-diszciplináinak (pl. tájökológia) ugrásszerű fejlődésével, illetve az ökoszisztéma-szolgáltatások létének es fontosságának felismerésével. Mindezek – a háttérben egyre erősebben "zöldülő" közvéleménnyel – elhúzódó, sok megkeseredett és inkorrekt elemet tartalmazó vitát generáltak. Az előadásban csak az ún. GM-növények környezeti hatásainak elméleti alapjaival, a hatások ökológiai jogosultságával, illetve a jelentős ökológiai hatások elkerülhetetlenségével foglalkozom. Az ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatásokat, illetve a GM-gyapot nagy területen való termesztése okozta, előre nem látott tájökológiai következményeket ismertetem, mint hasznos példákat. A GM-növények termesztése nem csupán ökológiai-környezetvédelmi kérdés, de az ökológiai hatások értékelése, és a környezetvédelmi hatások elemzése a kívánatosnál és szükségesnél eddig sokkal kevesebb helyet kapott.

Dr. Lövei Gábor honlapja: http://pure.au.dk/portal/en/persons/id%28b75b9e22-f32c-4cfb-aadf-0f9099e773c4%29.html

PPJ         2011.10.14.

És tényleg megáll az ész! Az első előadáshoz képest, ami egy teljes körű és objektív bioetikai alapozó áttekintés volt, most egy végtelenül elfogult és beszűkült pro-GMO előadást hallhattunk. Előadónk - Venetianer Pál - nem is leplezte, kimondta az első pár percben kerek perec, hogy itt szó nem lesz bioetikáról, ez egy GMO előadás és kész. Szerinte nem vet fel (bio)etikai kérdéseket a génmódosítás.

Az előadássorozat szervezője, Szántó Veronika ökofilozófus, ha ezt nem tudta előre, akkor azért, ha pedig tudta, akkor azért kellene, hogy újragondolja: milyen alapon szervez ökofilozófusként bioetika címen olyan előadássorozatot, ahol négy előadóból kettő egyértelműen GMO lobbista!? Nem hinném ugyanis, hogy jelenkorunk aktuális tabukérdései (lásd: Peter Singer bioetikust, aki ökofilozófiai szempontból is releváns) helyett a már nyilvánvalóan hazugságszámba menő pro-gmo érvek sulykolásával kellene a bölcsészhallgatókat így megvezetni.

Természetesen, fiatalként őszintén tisztelem Venetianer Pál Professzor Urat, de az ő előadása után vált egyértelművé számomra, hogy felette (azaz az ilyen típusú gondolkodásmód felett) elmúlt az idő. Merem ugyanis feltételezni, hogy gondolkodásmódja egy passzív folyamat miatt vált jelenleg ilyenné és nem egy aktív (direkt hallgató, elhallgató) tevékenység eredményeként. Az ilyenfajta gondolkodásmód kiválóan mutatja a mára már teljes mértékben meghaladottá vált karteziánus dualisztikus mechanisztikus világnézetet; számára a szoftver kódja és egy génrészlet ugyanaz, alkatrészekre szedhető és részegységenként cserélhető gépeknek tekinti az élő szervezeteket és élő rendszereket. Az ilyen szemlélet teljesen nyíltan figyelmen kívül hagyja az ökológia, mint az élő és élettelen rendszerek közötti összefüggések tudományának szempontjait. Az ilyen szemlélet szemet huny a felett is, hogy mit okoz a génmódosító technológia a természetes élőlényekben és élőhelyekben akkor, amikor azok kikerülnek a laboratóriumokból, vagy „véletlen” hibák folytán szabadulnak el, visszafordíthatatlan következményeket okozva.

Külön kell ugyanis választani, hogy mi történik a laboratórium zárt körülményeiben és mi, amikor egy génmódosított szervezet kikerül a természetbe. A cukorbetegek inzulinja például a világon génmódosított szervezetek által termelődik. Ebben az esetben azonban ezek a szervezetek be vannak zárva a gyógyszergyárak laboratóriumaiba, nem tudnak kiszabadulni és ott végezhetik áldásos tevékenységüket. Ellenben a mezőgazdasági termesztésbe vont génmódosított szervezetek már nevükből adódóan sem laboratóriumi körülmények között fejtik, fejthetik ki (káros 16-17. oldal)) hatásaikat! Nem mellesleg korábbi kutatások is kimutatták, hogy milyen szinten változtatja meg a talajlakó mikroszervezetek közötti kölcsönhatásokat a génmódosítás miatt minden sejtjében toxint termelni képes génmódosított kukorica. Erre rengeteg kutatási adat és bizonyíték van!

Venetianer Pálnak sikerült olyan szintre fokoznia a mellébeszélést például az ökológiai diverzitásról mezgazdasági tekintetben, hogy tagadta a hagyományos mezőgazdaság biodiverzitást fokozó hatását (vö.: értékes agroökoszisztémák (17. oldal), és organikus gazdálkodás hatása a biodiverzitásra), kínosan ügyelt belém folytani a szót a „permakultúra” és a „kisléptékű” szavak hallatán, majd szó szerint együgyünek nevezett minden olyan tudóst, kutatót, politikust, akinek ellenvetése van a génmódosított szervezetekkel szemben, tehát pont azokat, akik nem egy-ügyűen, egy szemszögből csupán, hanem rendszerszinten, összefüggéseiben (transz-, multi- és interdiszciplinárisan), vagyis generalista módon látják át a természettudományt. Pejoratív értelemben használni az együgyű szót pont azokra akik felfedezték a biológiában a sokügyűséget, így létrehozván az ökológia tudományát? Ez több a soknál!

Egy másik érdekes momentum volt, mikor annak felvetése kapcsán, hogy a génmódosító cégek támogatják-e a GMO párti tudósokat, Venetianer Pál azzal válaszolt, hogy: "Bárcsak úgy lenne, hogy a Monsanto támogat minket, de nincs így."

Ennek kapcsán idéznék a Nemzeti Vidékstratégia honlapjáról, a 75. OMÉK-on elhangzottak alapján írt szövegből:

"Györgyey János az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, aki egyben a GMO párti Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesületet is képviselte, élesen visszautasította, hogy marketingmunkát végezne nemzetközi cégeknek. Azt állította, rosszindulatú sajtóhadjárat folyik ellenük, amit a vidékfejlesztési tárca irányít. Mint mondta, a GMO mentesség nem hoz hasznot, ők pedig a közpénzt az ország szolgálatára fordítják. Ángyán József későbbi kérdésére, miszerint egyesülete miért kért külföldi irodától jogértelmezést a magyar Alaptörvénybe foglalt GMO álláspont miatt, nem válaszolt. Arra sem volt szava, hogy egyesületük lapját miért támogatják a GMO-s termékeket forgalmazó cégek."

Ehhez már csak annyit tennék hozzá, hogy Györgyey János is sokkal őszintébben fogalmaz, ha szűkebb körben nyilatkozik meg. Egy szegedi tudományos fórumon készült hangfelvétel szerint ugyanis szó szerint ezt mondta: „a génmódosított növényekről minden olyan marketingdumát, hogy az az éhezést oldja meg a Földön, meg hasonló, azt nyugodtan el lehet felejteni! Soha nem erre találták ki őket, nem ezért fejlesztették őket! A nagy cégek nem ezért öltek bele fajtánként százmillió dollárt, hogy a Földön az éhezés kérdését oldják meg! Azért csinálták, hogy pénzt szerezzenek, hogy profitot csináljanak és piacot nyerjenek! Ezt mind a hármat a génmódosított növények kiválóan tudják.” (Felszólalásának felvétele a Greenpeace birtokában van.)

Venetianer Pál figyelmét eddig vélhetően elkerülte, ezért tisztelettel ajánlanám az elhangzott kijelentéseire válaszul az alábbiakat:

"Nincs átfogó kutatás a GMO-król, nem bizonyítottak az 'ellenhívők' állításai": ezzel szemben nemzetközi és hazai átfogó kutatások is vannak, mi más kellene még?

"Nincs olyan világvallás, ami elítélte volna a génmódosítást": de van és van! A monoteista világvallások eleve elítélik, hiszen minden teremtmény isteni, szent és sérthetetlen, a buddhizmus pedig az egyik legmodernebb ökotudatos gondolkodásrendszer, tehát szintén, és ráadásul tudományosan kompetensen eleve elutasítja.

"Nincs a GMO-knak kimutatható egészségügyi hatása": Prof. Dr. Pusztai Árpád és Prof. Dr. Bardócz Zsuzsa kutatásai mást mutatnak!

"A GMO tehát töretlenül tovább fog hódítani": Hogy ezt hogyan teszi ilyen eredményesen akkor, amikor a fogyasztók 90%-a elutasítja a GMO-kat, azt nem tudom... főként, hogy az Európai Unió 27 tagállamából 23 maga akar dönteni abban, lehet-e GMO az országában vagy sem és büszkék lehetünk magunkra, hiszen példánk nyomán már 10 tagállamban van moratórium GM növények termesztésére. A Föld Barátai nemzetközi szervezet 2010-es adatai szerint Európában a génmódosított növények termőterülete már ötödik éve csökken – 2008. óta 10%-os volt a csökkenés. 2009-ben a legnagyobb EU tagállam, Németország lett a hatodik európai ország, amely betiltotta a génmódosított kukorica termesztését, s ezáltal a génmódosított növények termőterülete az EU mezőgazdasági területeinek 0,05%-a alá csökkent.

Mindezek után megáll az emberi ész! Az előadás után nekem szegezték a kérdést a folyosón, hogy "na ugye, milyen alaptalan és stílustalan volt a greenr blogod állítása"? Mit lehet erre felelni? A véleményem továbbra sem változott, továbbra is állítom, hogy egy nem objektív, érdekektől átszőtt érvelést hallhatott a BTK termében az arra vetődött, „jobb sorsra érdemes”(?) nyitott fülű emberfia.

PPJ         2011.10.06.

Az első előadás általános bevezetőt adott a bioetika témakörébe. Az előadó Dr. Kovács József volt a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetéből, aki igazán szelíd képviselője ennek az egyébként történelmi tekintetben új tudománynak. Itthon pedig csupán harmadik generációja van jelen még a bioetikusoknak.

A bioetika eredete az 50-es 60-as évek orvosi etikájából eredeztethető, amikor is előtérbe kerültek az emberi jogok és rohamosan fejlődésnek indult a biológia- és az orvostudomány.
A 60-as évek szexuális forradalma is elősegítette a bioetika kialakulását, a tabudöntögetés alapja az új etikák kialakításának.

Ekkor jöttek létre tömegével ugyanis az intenzív osztályok és adta magát a komoly kérdés: ki kapjon kezelést, ki haljon meg, mi legyen a sorrend és a döntés alapja. Például előállt a helyzet, hogy az orvosok az esküjük etikája miatt nem merték az intenzív osztály gépeiről a betegeket lekapcsolni, ha a beteg kérte, akkor sem, a betegek viszont így egy olyan helyzetbe kezdtek kerülni, hogy nem tudtak meghalni.

A bioetika módszerei nem a hagyományra és a tradíciókra épít, hanem filozófiai, alkotmányjogi, teológiai és politológiai elemzést is végez az evidensnek számító természettudományos vizsgálódáson kívül, így szükségszerűen interdiszciplináris tudományterület, ennek megfelelően az esetenként érintett többi terület szakmailag kompetensebb embereinek véleményére hallgat.

Két fő részre tagolható a bioetika:
A piros bioetikára, ami az orvosi és biológiai felvetett kérdésekkel foglalkozik,
és a zöld bioetikára, ami a környezeti és népesedési problémakörökre reflektál.

Alapvető társadalmi konvenciók kerülnek kérdőjel alá, a bioetika képviselői kanosszát járnak hazájukban és világszerte is. Ennek példájára Peter Singer és John Harris neve merült fel többször az előadásban.

Az előadás többi részében még két nagy választótengelyről volt szó. Az egyik a kemény-sorolás puha-sorolás közti különbségtétel volt. A másik nagy választótengely a bioetikában a deontológiai elméletek és az utilitarista elméletek közti különbséget taglalta.

A napóleoni seregek 50 ezer fős, kataklizmás nagyságrendű sebesültjeit valahogy sorrendbe kellett állítani. Orvos legyen a talpán – de pillanatok alatt szét kellett választania az embereket három csoportba. Akik orvosi ellátással is biztosan meghalnának, akik orvosi ellátás nélkül is biztosan túlélik, és akik orvosi ellátás nélkül meghalnának, de orvosi ellátással életben maradnának. Innentől datálódik a sorolás fogalma és ettől kezdve beszélhetünk puha sorolásról és kemény sorolásról.

A kemény sorolás egy nyíltan kimondott és nyíltan vállalt orvosetikai döntés, mikor is például egy kórházigazgató pontosan jól tudja, hogy milyen feladatra mennyi műszer és eszköz áll rendelkezésre, tehát egyben: milyen feladatra mennyi NEM ÁLL. Vagyis azzal, hogy döntött egy beteg elhelyezéséről, egyben döntött egy másik (sok másik) nem elhelyezéséről.

A puha sorolás, mikor mindez nem kimondottan, rejtetten történik, így ez sokkal durvább kérdéseket vet fel, főleg mikor botrányszerűen kiderül. Például az USA-ban a 60-as években volt egy bizottság, amelyik előzetesen elbeszélgetett a vesekezelésre (dialízisre) jelentkező emberekkel. A 60-as években a hosszú haj még nem volt elfogadott, még pontosabban kényszerkezelésre küldték emiatt az embereket pszichiátriákra, mondván, hogy ez deviáns homoszexuális viselkedés és női hajlam. (Úgy és azért fejlődött a 60-as években rohamosan a pszichiátria az USA-ban, mert így lehetett egy pacifista, reformpárti, spirituálisan felébredt fiatal nemzedéket egy az egybe leszerelni, a társadalmat kontrollálni. Ezért lett az a sok kitalált „betegség”, aminek okán be lehetett zárni őket és ezért indult hadjárat a drogok ellen. Ehhez már csak annyit, hogy 73-ban az orvosok közölték, hogy a homoszexualitás nem is betegség, csak egy kitalált pszichiátriai manipuláció.) A vesekezelésre jelentkezettek közül elküldték a hippit, a playboy-t, a prostituáltat és érdekes módon mindenki, aki végül bekerült a programba, az ugyanúgy nézett ki, mint a bizottság tagjai: szemüveges, középkorú, öltönyös-kosztümös, konzervatív emberek. A bizottság ugyanis „társadalmi hasznosság” eszméje mentén választották ki a vesekezelésre érdemeseket. Ez a rejtett, vagyis a puha sorolás, mikor a beteg nem tud róla, hogy mi alapján és, hogy egyáltalán van valami, ami alapján döntöttek a sorsa felől.

A deontológus (kötelesség tudománya) VS. utilitarista (haszonelvű logika) vita bemutatását röviden úgy lehetne összegezni, hogy a deontológus Dosztojevszkij azt mondta: Ha a világ összes szenvedését meg lehetne váltani egyetlen csecsemő megkínzásával, akkor sem szabadna megtenni egy ilyen tettet. Erre az utilitarista válasz az, hogy: de. Különféle példákkal érzékeltette az előadó ennek az elválasztó kétfajta világnézetnek a helyzetét és fontosságát, Kanttól, rendőrségi eseteken át náci SS tiszt magatartásáig. Mindezt megkerülvén a saját véleményem viszont az, hogy már ma a döntéshelyzet nem lenne szükséges, nem jó olyan világban élni, ahol akár deontológiai akár utilitarista módon, de dönteni kell szenvedésről, életről és halálról. Maga a döntés kényszere hozza létre ezt a kétfajta szemléletet, maga a szenvedés az, amit el kell kerülni.

Az előadó egyik könyve ingyenesen és teljes terjedelmében megtalálható az interneten real-d.mtak.hu/347/ címen.

Izgatottan várom a következő előadót: ezt a farizeus Venetianer Pált, akivel egyesek már 25 éve küzdenek, aki hisztériájában, hogy nem fog elég hamar meggazdagodni a génmódosított növényekből, azt a címet adta előadásának, hogy „Génmódosított növények: hisztéria és valóság”. Na kíváncsi leszek, milyen „valóságot” tár a hallgatók elé emberünk…

PPJ         2011.10.05.

Megáll az ész! Bioetika előadássorozatra hogy hívhatnak gmo lobbistákat? Akik alapvetően nem tisztelik a természet törvényeit - például, hogy a gm szennyezés átterjed a természetes területekre és biogazdálkodásokra is, azok hogy beszélhetnek etikáról?

Ráadásul mindez nem valami GMO-ban inkompetens Vágó István általi Szkeptikus Klub, hanem az ELTE szervezésében! (Térkép az odataláláshoz. i-épület)

Október 5. Kovács József, SOTE – Bevezetés a bioetikába
Október 12. Venetianer Pál, Szegedi Biológiai Központ – Génmódosított növények: hisztéria és valóság
Október 19. Bognár Gergely, New York University, CEU – Az élet értéke: az igazságos egészségügyi rendszer lehetőségeiről
Október 26. Ropolyi László, ELTE TTK – Technika és etika

Venetianer annyira nyomulós GMO-s lobbista, hogy még viccesen duplázott is a Népszabadság Online-on a megjelenését illetően, Bognár Gergely meg szintén egy olyan fazon, aki szeret elhallgatni vagy egyszerűen nem látni olyan ökológiai-, gazdasági-, és táplálkozástudományi tényeket, amik azonnal más megvilágításba helyeznék a  génmódosított növényekre vonatkozó nézeteit.

Ráadásul ezen linkelt greenr hivatkozások óta már azt is tudjuk,

- hogy kialakultak olyan szervezetek, amik nagy ívbe tesznek a GM-termények méreganyagaira (hozzászoktak, rezisztensek lettek),

- hogy van egy teljes mértékben fiókba tett hihetetlen jelentőségű átfogó tanulmány a génmódosított növények káros hatásairól,

- hogy már az embriók vérében is megjelenik a génmódosított növények méreganyaga,

- hogy egy titokzatos cég felvásárolta a kiadótól az összes példányt a Monsanto szerint a világ című könyvből (ellenben van magyar feliratos videó).

Hogy mindehhez hogy adhatja nevét Szántó Veronika ökofilozófus, azt pedig végképp nem tudom... javaslom az említett személyeknek, hogy vegyék fel a kapcsolatot a például a Magyar Ökotoxikológiai Társasággal és tájékozódjanak minél széleskörűbben a génmódosított növények természettudományosan megalapozottan kimutatott káros hatásairól az ökológiai rendszerekben, mielőtt ökofilozófiáról vagy bioetikáról ilyen emberek társaságában kívánnak előadást szervezni.

Tisztelettel ajánlom fel útmutatásaimat, segítségemet, kapcsolataimat a GMO téma szakembereivel, hogy ökológiai szempontból egy valóban tájékoztató és informatív előadássorozat jöhessen létre:

Pacsuta Péter János