PPJ         2015.09.19.

Amikor valaki a természet szeretetéből adódóan a középiskola után elkezd természet- vagy környezetvédelmet, természet- vagy környezetmérnökséget, ökológiát, humánökológiát tanulni egyetemi BSc majd esetleg MSc szinten, lehet, hogy nem azért tanulja meg mindezeket, hogy utána azt lássa: Soros György háttérbábmester távvezérelve ugráltatja az európai- és különösképp magyar civil és civil zöld szférát. Amikor fiatalok százai és ezrei töltik szakmai félévük kötelező gyakorlati idejét civil szervezeteknél: nem hiszem, hogy tudnak róla, és nem hiszem, hogy az lenne minden vágyuk, hogy tulajdonképpen geopolitikai háttérstratégiákhoz, okkult műveletekhez és saját hazájuk aljas leigázásához asszisztáljanak. Pedig ez történik! "Ördögien zseniális"! Soros egyszerre akadályozza meg egy egész térség és humánökológiai értelemben vett táj valódi felemelkedését, ugyanakkor markában tartja éppen azokat, akik a leginkább szeretnének aktívan tenni a valóban fontos civil és zöld ügyekért. 

DR. LÁSZLÓ ANDRÁS: Néhány szó a politikai háttérerők szerepéről

Ha a történelem és politika háttérerőiről kívánunk néhány szót ejteni, akkor tulajdonképpen mondandónkat azzal kell indítanunk, hogy hol is kezdődnek ezen háttérerők. Tulajdonképpen ott kezdődnek és az a legalsó szintjük, amit egyrészt a titkos diplomácia reprezentál, vagyis azok a diplomáciai szervek és diplomáciai folyamatok, műveletek, amelyek a felszíni diplomácia hátterében mennek végbe. Tehát egyik oldalról a titkos diplomácia, a másik oldalról pedig a különböző titkosszolgálatok: a hírszerzési és elhárítási szolgálatoknak az egymás közötti műveletei, részben összefonódva a titkos diplomáciával. Természetesen a titkos diplomáciának is rétegei vannak. A titkos és még titkosabb és annál is titkosabb diplomácia nem egy szinten zajlik, vagyis vannak olyan titkos diplomáciai rétegek, amelyek nem tudnak még titkosabb műveletekről. Vannak olyan elhárítási és hírszerzési szintek, amelyek nem tudnak hírszerzési és elhárítási szintekről. Ezek odáig mennek, hogy titkosszolgálatok titkosszolgálatokat informálnak olyan dolgokról, amik miatt ha az informátort elfogják, akkor kivégzik. Ezeknek azonban a legtitkosabb variánsai is a háttérerőknek még a legkevésbé háttérjellegű megnyilvánulásai.

DR. LÁSZLÓ ANDRÁS: Néhány megjegyzés a történelmi-politikai háttérerőkről

Ha a történetiség és a politicitás síkján vizsgáljuk a világfolyamatokat, akkor a felszín, a legláthatóbb felszín mögött különböző rétegek állapíthatók meg. Ezen rétegeknek a felszínhez legközelebb eső, de már a felszín által eltakart síkjai tulajdonképpen azzal függenek össze, ami a titkos diplomácia, a politikában a nem előtérbe helyezett megállapodások: belpolitikailag a titkos paktumok, külpolitikailag a titkos diplomácia síkjához tartoznak. Ezek még nem a voltaképpeni háttérerők, jóllehet az előtérhez képest valóban háttérben vannak, viszont az erejük lényegesen nagyobb, mint annak az ereje, ami az előtérben mozog és működik.
...
A történelmiségnek és a politicitásnak vannak síkjai, amik valóban az okkult megnevezéssel jelölhetők. Ezek a titokban működő struktúrák mögött állnak. Itt már nem szokványos politikai és gazdasági beavatkozási módszerek érvényesülnek. Itt princípiumok, sötét princípiumok érvényesülnek, amiket tudati erőkkel folytatott nagyarányú influenciák és manipulációk révén tudnak érvényesíteni. Tehát a többszörös benső rétegek mögött erőteljes hatások érvényesülnek. Kérdés, hogy ha ezek mögött is rétegeket tételezünk fel, eljutunk-e oda, ahol valamilyen nem emberi ágensek működnek. Azt kell mondani, hogy a rétegek mögé egyre jobban behatolva el lehetne jutni oda, ahol már nem emberi ágensek találhatók, oda, ahol valamilyen démonicitás működése tételezhető fel. Ahol még emberi ágensek vannak, ott megfigyelhető egy alapvető tévedés: azt hiszik, hogy ők az első vagy ha úgy tetszik végső mozgatók. Erről szó sincs; a mozgatók maguk is mozgatottak. Miután ezt emberi összefüggésekben nem lehet ad infinitum létrehozni, az emberi komponensek mögött démoni hatóerőket, démoni mozgatókat kell feltételezni. 

Soros György érzelemdús motivációiknál fogva rángat komplett tömegeket, pénzforrási függésben tart egy egész szektort, és kénye-kedve szerint távolíthat el legitim kormányokat "civil-zöld-demokratikus" köntösbe bújtatva. De vajon mi köze egy rakás buzeránsnak az ökológiához? Egy rakás feminista liberális leszbikusnak a fenntarthatósághoz? Egy ökológiai diverzitásért küzdő szervezetnek egy felforgató globálcionista terrorhálózathoz?

2015. szeptember 8. - Közös nyilatkozatban kérik civil szervezetek a kormányt a menekültválság humánus kezelésére

Identitásválságban szenvednek a civil zöld szervezetek? Már nem tudja a Greenpeace, hogy mihez kezdjen? Csak tudnánk mi köze a GP-nek a migránsok ellátásához? Itt már elmosódnak a szervezetek önálló karakterei és kirajzolódnak a hátsó összefüggések!

"Sor(o)sközösség":
baloldali ökobuzik és liberális bioleszbik a migránsok eszközként felhasználásáért,
avagy: eLMeBeTeg Háttér DÉMonNET Platform

A Greenpeace oldalán megjelent követelést nem kell komolyan venni. Olcsó frázisokat pufogtató fércmű csupán, tele a tényeknek teljesen ellentmondó hazugságokkal, aljas csúsztatásokkal és mocskos rágalmakkal. Argumentum ad populum: vagyis semmit nem jelent az igazság szempontjából, hogy hányan írják alá. Illetve >dehogynem<: nagyon is átlátszó, hogy kik írták alá, ennél szebb "szelektív hulladékgyűjtést" már rég láttunk! Hiába: csak összefújta a szememet a szél. De ha már érdemelvű meritokrácia helyett ezek a szervezetek "demokratikus alapelvekre" hivatkoznak: vajon miért éppen ilyen látványosan és cinikusan hagyják figyelmen kívül a többségi európai és magyar társadalom azon világosan deklarált akaratát, hogy nem kívánjuk a migránsokat illegálisan és feltételek nélkül beengedni! Szánalmas liberális kettős mércéjük már csak önmaguknál nem csapja ki a biztosítékot, "mértékadó"(SIC!) médiájuk napi szinten szenved súlyos kiütéseket, pár hét leforgása alatt egész Európa szeme előtt világosan összeomlott minden háttérből sugalmazott prekoncepciójuk!

2015. szeptember 12. - A jogvédők tevékenysége dehumanizálja a menekülteket 

A Soros által pénzelt Human Rights Watch "jelentése". Már minden világos... "A cél már rég nem az, hogy a menekültek elég gyógyszert és ételt kapjanak. A cél, hogy az a párt jusson kormányra, ami támogatja az Európai Egyesült Államok megalapítását. A cél Magyarország politikai alapjainak kikezdése, a menekültek csak eszköz – és a jogvédők ezzel éppen annyira dehumanizálják őket, mint az általuk ostorozott “ellentábor”."

Frissítés: 2015. szeptember 21. - Soros György a „fehér világ” jólétével csábít

A magyar balliberális oldalt is előszeretettel támogató Soros György érdekeltségében álló Nyílt Társadalom Alapítvány (Open Society Foundation) csapata nyomtatta és terjeszti azt a muszlim migránsoknak írt útikalauzt, amelyet a Törökországból Görögországba induló csempészhajókon ingyen osztogatnak az illegálisan érkezőknek.

2015. március 7. - TTIP - dokumentumfilm az Ameurópai Egyesült Államok létrejövéséről

Visszanyal a balliberális zöld fagyi! Így most már, hogy magyar felirattal elérhetővé vált a TTIP-ről készült eddigi legátfogóbb dokumentumfilm, az erről való német-magyar közbeszéd elhozta azt a páratlan pillanatot, amikor is az europér balliberális zöldek alles zusammen rájönnek milyen is az a >>>Bilderberg-csoport<<<! :D Bizony ám! Ismerős a szitu, kedves álértelmiségi ballib zöldek?! A csoport, ami "nincs is", "összeesküvéselmélet", "lényegtelen", "fantazmagória", stb... És erre jönnek ugyanezek a balliberális zöldek, hogy jaj-juj TTIP, vigyázzunk, titkos tárgyalások, rejtett ügynökök, világhatalom, elpusztul Európa, mi lesz velünk, unokáink jövője, stb... Mindig mondom a ballibeknek, nem összeesküvéselmélet, hanem -gyakorlat!

Megjegyzendő, és szépen rámutat, hogy a balliberális zöld álértelmiség egyik alapvető jellemzője a kettős mérce és a kognitív disszonanciáktól sem mentes magatartás, hogy míg arról sipákolnak-ajvékolnak-hőbörögnek, hogy "elpusztul Európa, a TTIP-vel bejönnek az amerikai GMO-k és idegméreg vegyszerek", addig Ukrajnát illetően mintha ez merőben nem zavarná őket!

Nem egy zöld világszervezet nem egy vezetőjének sok hónapon át történő alaptalan és bugyuta ruszofób megnyilvánulásai, alaptalan és bugyuta ukrán puccskormány melletti exponált kiállása olyan nevetséges visszatetszést szült, hogy arra igen nehezen találom a szavakat...

A TTIP-vel való látszólagos szembeszállás ellenére ezek a "civil zöldek" teljes mellszélességgel szolgálják ezen urukat:

A France 24-nek adott interjúban Soros szerint az Európai Unió a Globális Kormányzás elbukott kísérlete...

Soros - az atlanti-cionista USraHELL-i bábmester - a Nuszra Front és az Al-Kaida terrorista szervezetek embereit menteti ki Szíriában. Egyértelműen a legitim Bashar Al-Assad megbuktatásán munkálkodik. Ahogy azt is bevallotta, hogy finanszírozta az ukrajnai atlantista puccsot, ami genocídiumba torkollt. Képzelhetjük, hogy a CEU-n mit oktatnak...

2015. szeptember 15. - Orbán Viktor a Tények Estében - a teljes interjú

Kilóg a lóláb a "civil" "zöldeknél"! Anti-ökologikus parancsra táncolnak a bábszervezetek! Soros mozgatja a civileket! - Orbán Viktor a Tények Estében (részlet)

Orbán Viktor miniszterelnök úr: „Rászerveződnek a civil szervezetek. Ugye itt Magyarországon a Soros Alapítvány által támogatott civil szervezeteknek a tekintélyes része bevetette magát. Ők mind követelik a kormánytól, hogy a határt azt hagyja nyitva. Tehát úgy gondolom, hogy nagyon sok különböző megnevezhető szervezet, ember, politika, állam áll a jelenség mögött.”

Archív: A Trust program háttere - trust.soros.hu

A Trust for Civil Society in Central & Eastern Europe (továbbiakban Trust) nevű szervezet 2000 júniusában jött létre az Egyesült Államokban. A Trust tagjai, az Atlantic Philanthropies, a Charles Stewart Mott Foundation, a Ford Foundation, a German Marshall Fund of the United States, az Open Society Institute és a Rockefeller Brothers Fund, olyan amerikai magánalapítványok, melyek korábban a régióban, így Magyarországon is aktív szerepet vállaltak a nonprofit szektor fejlesztésében. ... végül két szervezet kapott kisösszegű pénzügyi támogatást, az Ökotárs Alapítvány (a Soros, az Ökotárs, a NIOK és az Autonómia Alapítvány konzorciumban adott be pályázatot) és a Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány (CTF). A Trust a kisösszegű támogatások kiadása után - hosszas egyeztetési folyamatot követően - párhuzamosan felkérte a Soros, az Ökotárs és a CTF Alapítványt, hogy egyes részterületek mentén dolgozzák ki a Trust magyarországi programjára vonatkozó részletes pályázatokat. A megvalósítók által kidolgozott programok a következő területeket ölelték fel:

• ♦ Ökotárs Alapítvány: A civil társadalom fejlődését elősegítő jogi, pénzügyi környezet támogatása.
• ♦ Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány: A nonprofit szektor erősítése intézményi kapacitásépítésen keresztül.
• ♦ Magyar Soros Alapítvány: A nonprofit szervezetek hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságának támogatása.

Világépítés és világpusztítás: Szabadkőműves hagyományok a politikában
Beszélgetés Bakos Józseffel Ökotáj, 31–32. sz. 2003. 50–63. o.

A hideg szabadkőművesség, amelyet világi jellegű csoportok alkotnak, a gazdasági, pénzügyi, politikai hatalom megszerzését tűzik ki célként. De mindezt nem öncélúan, hanem a meleg szabadkőművesség végső céljaira való rendelkezésre bocsátás miatt. Minthogy ezek a mindennapi életben is frekventált csoportok, ezért korántsem olyan titkosak, mint a mögöttük álló meleg szabadkőműves társaságok. A Trilaterális Komisszió, vagy a hírhedt Bilderberg csoport és hasonló szervezetek végső soron a hideg szabadkőművesség racionális szervei. A Trilaterális Komisszióban például a világ legnagyobb hatalmú potentátjai ülnek: a mindenkori amerikai biztonsági tanácsadó (sokáig Brzezinsky volt a képviselő), az Európai Unió és Japán megfelelő csúcsvezetői. Ezen csoportok kis helyi végrehajtói természetesen konkrétan hatnak a magyar közállapotokra, gazdaságra, politikára is.

2014. október 1. - Soros György hálójában? – Aki a norvégoktól kap, kétszer kap!

Nagyon jelentős az átfedés Soros György nemzetközi spekuláns civil támogatottjai és a norvég alap kedvezményezettjei között Magyarországon – derül ki a PestiSrácok.hu adatgyűjtéséből. Az utóbbi években szinte ugyanaz a kör nyerte el a nemzetközi szerződés alapján, elvileg politikai szándékoktól mentesen osztogatott norvég pénzeket, amely az elmúlt tíz évben az Open Society Foundation és más Soros-szervezetek kiemelt törődését is élvezte.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezet költségvetésének csaknem teljes egésze Soros-féle támogatásokból és a norvég alap pénzeiből jön össze. Majdnem 170 ezer eurót, azaz 52 millió forintot kaptak a Norvég Támogatási Alapból és még 42 milliót a Soros-féle Open Society Foundationtól (OSI). A TASZ-hoz szorosan kötődő, de szinte teljes csendben dolgozó Transparency International (TI) Magyarország Alapítvány Móra Veráéktól 143 ezer eurót akasztott, amit az elmúlt években az OSI 54 millióval egészített ki. Nem járt rosszul a K-Monitor nevű linkgyűjteményt működtető, a TI-TASZ-körhöz tartozó egyesület sem. Ők az esti netes szorgoskodásukra 137 ezer eurós norvég- és összesen 37 millió forintos Soros-jusst kaptak. A kormány civil támogatási politikáját rendre nyilvánosan ekéző Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NaNE) 165 ezer eurós norvég segítséghez és 18 millió forintnyi OSI-pénzhez jutott. Szépen kaszált a mára kissé belassult zöld szervezet, az Energia Klub is. A 67 ezer euróhoz Soroséktól dukáló 33 millió forintból biztosan ki tudják fizetni a villanyszámlát. Rájuk azonban a fékek és ellensúlyosok szakterületén szükség is van, tekintettel a paksi gigaberuházásra és a nukleáris lobbi régen nem látott megerősödésére.

Smaci: Soros "Macija" a sziamaci.hu

A Smaci a Soros féle ellenmagyar álcivil szervezetek szerteágazó poliphálózata. A Smaci az atlanti-cionista bábmester mérgező csókja által Magyarországra lehelt felforgatás. Minden ugyanaz, mint eddig, egy másik köntösben. A Greenpeace által is megjelenített közös nyilatkozatot aláíró, a migránsáradat további fokozott ideszervezését "humánus" köntösbe csomagoló, határainkat lebontani kívánó, hazánk érdekeivel és (humán)ökológiai integritásával ellentétes civil szervezetek összes logója megtalálható a weblapon! Teljesen nyilvános, hogy a támogatók között a második szövegbuborék rögtök közli, a kampány a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásával jött létre. A szervezőcsapat is átfedést mutat több országhatár- és hazaáruló liberális alapítvánnyal.

2015. szeptember 16. - Új balliberális politikai erő robbanhat be Magyarországra

Az információáramlás módja és sebessége a különböző korcsoportok esetében jelentős eltérést mutat, míg az 1980 után született Y generáció és Z nemzedék – ha egyes kutatások szerint passzivitásban is figyeli – gyakorlatilag valós időben követi a közéleti események alakulását. 2-3 parlamenti ciklus elteltével az a politikai erő nyeri az országgyűlési választásokat, amely most legnagyobb arányban tudja elérni a fiatalokat az online sajtón és közösségi alkalmazásokon keresztül. A fentiek alapján – az Y és Z nemzedék fokozott figyelembe vételével – kijelenthető, hogy Magyarországon egy minden eddiginél erősebb alapokon álló liberális médiamonopólium épül.

Árulkodó szemek: mit láttat a "magyar" média?!

A "civil" "zöld" bábszínház újabb felvonása: Propagandát biztosítanak a kormány eltávolítására törekvő, Soros György alapítványi hátteréhez köthető “civil” megmozdulásoknak,... látható, hogy az információs technológiát aktívan használó generációk számára a liberális sajtó tízszer akkora médiabirodalmat képvisel, mint a kormánymédia, vagy a jobboldali ellenzéki sajtó.

2015. szeptember 2. - A liberális szennyoldalakról

Előszeretettel próbálnak érzelmekre hatni az értelem helyett, és soha sem céljuk az ember öntudatra ébresztése, szellemi emelése és benső gyarapítása. Sokat nyerhetünk azzal, ha fel tudjuk ismerni bizonyos jelekből, hogy mivel állunk szemben. Az egymásnak ellentmondó tartalmak, az építő jellegű írások hiánya, a hamis példaképek forszírozása, a cinikus fennhang, a kicsinyes emberi ösztönökre és vágyakra való apellálás a baloldali felforgató oldalak jellemzői.

2015.március 19. - GreenR: szerepünk a 80 legmeghatározóbb politikai online médiafelületben

A "Kereső Világ" blogján megjelent "Így hivatkoznak egymásra a magyar politikai blogok és híroldalak" című  bejegyzésében közzétett gráfos ábrák alapján mi látható ezen megjelenésekből és kapcsolatokból? Néhány következtetés a magunk részéről:

- Jól látható túlsúlyban vannak az atlanti-cionista, liberális és republikánus nézeteket hirdető oldalak, Soros György több nagy csomópontot is köztudottan kézben tart. Tenyeréből eszik a befogott újsághamisító lovak a kockacukrot, felforgató vágtázásaik előtt.

- Eddig se hittük el (objektív ténykérdés), de ezután világosan látszik, hogy minden olyasfajta érvelés, ami a magyar médiában "jobboldali túlsúlyra", "jobboldali fordulatra", "jobboldali eltolódásra" hivatkozva próbál apellálni, az bőven alaptalan. A gráfok ugyanis egyértelmű baloldali, liberális, neokon, démonokrata túlsúlyt mutatnak. Még a jobboldalinak hitt gráfpontok (médiumok) is vagy jobbliberálisak, vagy ellenbaloldaliak. De tradicionális politikafilozófiai és metapolitikai értelemben alig akad valóban jobboldali gráfpont. Hogy a balliberális sajtó jobboldalinak hamisan nevez bizonyos nézeteket, és hogy a magát jobboldalnak képzelő oldal politikafilozófiailag képzetlen, és így némely esetben öndefinícióra is alkalmatlan, elég sajnálatos.

Az alábbi grafikon alapján látható, ki uralja a negyedik hatalmi ágat Magyarországon.
Forrás: Új balliberális politikai erő robbanhat be Magyarországra

2014. október 22. - „Tudom, kik sározzák Magyarországot”

"Megvásárolt újságírók - Miként irányítják a politikusok, a titkosszolgálatok és a nagytőke a német tömegmédiát?" A 336 oldal terjedelmű, mintegy hatszáz lábjegyzettel ellátott művet nem lehet a szokásos „összeesküvés-elmélet” felkiáltással elhessegetni, hiszen a szerző több mint másfél évtizeden át Németország legtekintélyesebb napilapjának, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak (FAZ) a szerkesztője volt. Táblázatokban mutatja be, hogy Németország legnagyobb médiumainak vezetői és elit újságírói név szerint mely lobbiszervezet(ek) tagjai, hová vannak „bekötve”.

- Éveken át én is madzagon rángatott báb voltam. Hadd mondjak még valamit. Látom azt, amit Magyarországról írnak ugyanezek az újságírók és a média. Ez is nagyon megdöbbent, mert jól ismerem azokat, akik negatív képet festenek az Ön országáról. Nem vagyok Magyarország-szakértő, de az az érzésem, hogy ez a kép nem a valóságot tükrözi. 

Ugyanezt mondja a magyar kormány is. Mit gondol, kik állhatnak az újságírók befolyásolása mögött?

– Nyilván nem lehet kihagyni Soros Györgyöt, akiről részle­tesen írok a könyvemben, de rajta kívül is sokan tartoznak ehhez a hálózathoz, például David Rockefeller, a Bilderberg-csoport tagjai és a Trilaterális Bizottság is.

2014. október 13. - Lovas István: A legnagyobb német bestsellerről totális a hallgatás

Ulfkotte kitér az újságírókat irányító szervezetek funkciójának bemutatására is. A Trilaterális Bizottságról azt írja, hogy számára a »globális kormányzás kormányok nélküli kormányzást, kormányok nélküli világuralmat jelent«. Hozzáteszi: e bizottság »világszerte szét kívánja rombolni az állami funkciókat és úgynevezett nem kormányzati (civil) szervezeteket használ fel arra, hogy a meglévő kormányok feje fölött a népek sorsát irányítsa«. Ó, ártatlan Norvég Alap! – kiálthatnánk fel.
Ami Sorost illeti, róla a szerző idézi a baloldali brit New Statesman nevű hetilap egyik, 2003-ból megjelenő írását is, mely szerint »George Soros talán nem nevezhető közvetlenül fizetett CIA-ügynöknek, mint azt néhányan megtették. De az kétségtelen, hogy cégei és civil szervezetei szorosan együttműködnek az amerikai terjeszkedéssel«. Soros, Rockefeller és a transzatlanti agytrösztök »mindenekelőtt hatalomstratégiai és gazdasági megfontolásokból a korábbi keleti tömb országaiban, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában kormányok megdöntésében vettek részt.« Ulfkotte a Soros-féle Nyílt Társadalom alapítványokat az ilyen, »népi« puccsok szervezésében elsőrendűen fontosként mutatja be. A német média pedig mindebben tevőlegesen segíti őt, írja később.

⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕⊕

Következtetések

> Ugrásra készen állnak a "civil zöld" bábszervezetek a legitim magyar államiság ellen
> Soros a negyedik hatalmi ág uralásával dezinformálja a fiatalabb generációkat
> Soros előkészíti az űrt és a terepet egy újonnan felbukkanó balliberális pártnak
> Szíriától, Ukrajnán át, a migránsok áradatáig: a Soros által finanszírozott szándékos felforgatással van dolgunk és ne gondoljuk, hogy a TRUST-on keresztül Közép-Európával és Magyarországgal más tervei volnának
> Soros olyan geopolitikai környezetet kíván létrehozni, amiben Európának - elszakítva Oroszországtól és Ázsiától - nem marad más választása, mint kényszerből a globálcionista érdekek mentén az Ameurópai Unióhoz csatlakozni és bevezetni a TTIP-t

☩☉☩ Hiányoljuk azokat az időket, amikor civil zöldek még nemhogy nem szolgáltak ilyen báb módjára sötét háttérerőket, hanem saját komoly folyóiratukban leplezték le azokat! Kiváló példa erre az Ökotáj 2009-es 41-42. száma, mely Molochkauszt tematikus címmel jelent meg és olyan könyvek ajánlója is szerepel benne, mint például:

- Jean Sévillia: TÚL JÓN ÉS ROSSZON - Hová vezet az anarchista liberalizmus?

- Buji Ferenc: METAPHYSICUM ET POLITICUM

- René Guénon: A MODERN VILÁG VÁLSÁGA

- Erdei Zoltán: ANTISPIRITUALITÁS ÉS MODERN "EZOTÉRIA"

Az alábbiak belátása tovább segítheti a háttér-mozgatottság helyett az önuralmi állapot elérését

1.) Buji Ferenc 1999-ben írt szavai A Homoszexuális Propagandáról tökéletesen idevágnak. Nem is csak azért, mert az ominózus nyilatkozatot buziságpropagandista szervezetek is bőven aláírták, de azért is, mert a nem uralt hatalom, vagyis a be nem látott mozgatottság kapcsán meg kell jegyezni:

»Mindazonáltal figyelmeztetnünk kell azokat, akik az események mozgatóinak hiszik magukat, hogy az általuk be nem látható háttérből, a kulisszák mögül ők is mozgatva vannak. Fentebb utaltunk a balekok tömegeire, akik valóban az emberi lét kiteljesedését várják a homoszexualitás normalizálásától. Meg kell mondanunk, hogy akik e balekok mögött állnak, éppúgy balekok a hátterükben álló személyiségek vagy erők szempontjából. A sötét oldalnak, vagy úgy is mondhatnánk, hogy a fordított hierarchiának ugyanis az a természete, hogy a balekok mögött mindig olyan balekok állnak, akik magukat autonóm irányítóknak tekintik. Az események, amelyeket hitük szerint ők hoztak mozgásba, éppen azért fogják őket is maguk alá temetni, mert saját mozgatott voltukat képtelenek átlátni. A felidézett és nem teljesen átlátott – s ilyen módon nem uralt – folyamatok ugyanis kényszerítő belső logikával rendelkeznek. Jól látható ez a társadalmi-politikai forradalmakban: az igazi forradalom igen gyakran maga alá temeti azokat is, akik önmagukat a forradalom kirobbantóinak gondolták. S ez a szexuális forradalom kapcsán sem lesz másképpen, noha ez a visszaütés egyáltalán nem biztos, hogy a szexualitás szintjén fog végbemenni. Mindenesetre e marionettfiguráknak, akik azt hiszik, hogy saját kényük-kedvük szerint mozgatják a tagjaikat, e „szabadgondolkodóknak”, akiknek a valódi szabadságról sejtelmük sincsen, figyelmébe ajánlom Vlagyimir Szolovjov Antikrisztusának utolsó fejezetét. Azokat, akik most lelkes destruktőrei az emberi kultúra még fennálló néhány morális kötöttségének, a háttérerők, miután végrehajtatták velük a feladatot, úgy fogják félresöpörni az útból, mint ahogy a forradalom félresöpri szülőit és gyermekeit. De akkor már késő lesz észbe kapni. A „Nagy Koppanás” szükségképpen csak akkor következhet be, amikor a feleszmélés az események adott irányba – lefelé – való rohanását már nem befolyásolhatja.«

A fordított hierarchia: avagy az "alulról" jövő "civil" kezdeményezések

2.) “Amikor a trójai falóból kijöttek a görögök, nem azt kérdezték tőlük, hogy éhesek-e, fáradtak-e, hanem megkezdődött a harc.” – Ennek ellenére még mindig van, aki az amerikaiaktól inkább megkérdezné. A migrációs válság lényege: kezdődik a harc. Azok ellen, akik a trójai falóból előmásznak. 

“A határok védelmében pedig a NATO-nak is szerepet kellene vállalnia. A katonai szervezetet ugyanis éppen erre a célra hozták létre.” Ezt Földi László jelentette ki, az Információs Hivatal egykori műveleti igazgatója, egy kormánypárti (?) sajtóorgánumnak nyilatkozva. Ezen a ponton valóban azt mondhatjuk, hogy propagandával van dolgunk. Sajnos nem feltétlen Magyar Idők (mint publicisztikáik jelentős többségében), a fenti esetben inkább Hungarian Times – és nem feltétlen a magyarság érdekeinek megfelelően. Egy olyan propagandával van dolgunk, ami a társadalom abszolút többsége által elfogadott kijelentések segítségével el akar velünk fogadtatni valamit, amit a társadalom abszolút többsége ellenez.  Ez esetben a NATO behívását. Mivel láthatóan ott tartunk, hogy a migrációs válságra hivatkozva bevonulhatnak az amerikaiak Magyarországra, ki kell jelentenünk néhány alapvető tényt.

A fővonalú sajtó tegnap beszámolt arról, hogy az amerikaiak már nem csak átvonulni akarnak rajtunk. A NATO további regionális parancsnoki központokat akar létrehozni a keleti tagországokban. Eddig Szlovákián és Magyarországon kívül minden térségi ország beleegyezett, mert a NATO részeként mindegyik ország leépítette saját nemzeti hadseregét, így már nincs erejük nemet mondani. Most pedig elvárják, hogy Szlovákia és Magyarország is beleegyezzen az állandó amerikai katonai jelenlétbe. Az észak-atlanti szövetség szóvivője mindezt azt követően közölte, hogy az amerikai katonák bevonultak Magyarországra. Tehát ez az 500 amerikai katona nyomásgyakorlásként tartózkodik Magyarországon.

3.) A "civil zöld" mozgalom szervezeteinek, ha valóban szándékukban áll Magyarország és a Kárpát-medence ökológiai egységének, társadalmi egyensúlyának és gazdasági potenciáljának megőrzése, akkor jobban tennék, ha a kognitív disszonanciák és önleleplező liberális kettős mércék, "mértékadó" nyugati felforgatások, valamint a be nem látott mozgatottság világa helyett: az alapvető következetesség gyakorlására, az önuralom kifejlesztésére, a társadalom bizalmának visszaszerzésére törekednének. Ugyanis vakok és hülyék sem vagyunk, senki nem fog egyetlen könnycseppet sem elmorzsolni értük. Kár lenne viszont tarvágással végezni velük, számos szép és hasznos gyümölcsöt termő fa nőtt már ki köztük. Döntse el magában a "Smaci közösség", hogy mi jár nagyobb veszteséggel: ha felhagynak a Soros emlőin való csüngéssel, vagy ha "ökológiai törekvéseik" közepette éppen >csak< a hazájukat árulják el kvázi öntudatlanul. Akkor viszont számíthatnak arra, hogy a magyar nép sem lesz könyörületes az árulókkal szemben. Ebből a zsákutcából már nem lehet veszteség nélkül kijönni. Trükkökkel próbálkozni felesleges, ha álságos a belátás és megbánás, akkor úgyis ki fog lógni a lóláb megint.

Milyen kettős mércékkel kell felhagyni a "civil zöld" mozgalom szervezeteinek?

• ♦ Fel kell hagyni az alaptalan russzofóbiával, mellyel tovább gyengítik és harapófogóban tartják Európát és az európai mezőgazdaságot, miközben Európa és Oroszország szétválasztása éppen azon háttérerőknek az érdeke, akik az Európai Egyesült Államokért, Ameurópáért, a TTIP bevezetéséért gerjesztik ezen konfliktusokat! Ha nem, akkor alaptalanná válnak a fenntartható mezőgazdaságért tett erőfeszítéseitek!
• ♦ Fel kell hagyni az ukrajnai amerikai báb puccskormány támogatásával, akik kilóra eladták Ukrajna zsíros csernozjom földjeit és hátba támadták Európa GMO mentességét a Monsatno beengedésével! Ha nem, akkor alaptalanná válnak az egyébként jótékony ökológiai céljaitok!
• ♦ Fel kell hagyni a Soros által dirigált, az európai és a magyar értékekkel és érdekekkel ellentétes agitálással és a migránsok dehumanizált politikai eszközként való felhasználásával! Ha nem, akkor alaptalanná válnak a még amúgy is hamis demokratikus eszméitek!
• ♦ Fel kell hagyni a normalitásellenes homoszexuális propaganda, nőellenes feminizmus,  organicitás- és hierarchiaellenes egalitarizmus, és minden más felforgató, Európa ellenes liberális deviáns téveszme, posztkommunista és kapitalista aberráció támogatásával! Ha nem, akkor alaptalanná válnak az Európát védeni kívánó céljaitok!

''Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Amen.''

PPJ         2015.09.17.

Andy George, a "How to make everything" sorozat alkotójának legújabb >bekattanása< az volt, hogy a 100% kézművesség és önellátás címszó alapján, teljesen saját kezűleg előállított szendvicset ehessen. Ez mindössze 6 hónapjába és 1500 dollárjába került... A saját veteményestől, a saját búzából saját liszten át, a tengerből saját maga által kipárolt sóig és saját maga fejt tejből lett vajig és sajtig, saját maga által pergelt mézig és vágott tyúkig, mindent felvonultat az alábbi videó. Ami biztos: hogy még egy egyszerű szendvicsben is hihetetlen mennyiségű pénz, energia és munka van.

Feltehetjük a kérdést, hogy mennyire tekintsük naivnak azokat, akik szerint egy a tönkretétel felé sodródó ökoszisztémában "fenntarthatóvá lehet és kell tenni" a high-techno-bürokrata apparátust?! Az egész földi nooszféra önmagából kifordult és ördögivé vált ökonómiáját?! Nem csak azért képtelenség, mert egy önmagából kifordult és ördögivé vált antiorganikus rendszert eleve értelmetlen tovább fenntartani, hanem azért is képtelenség, mert még egy kvázi-egészséges szendvics előállítása is mérhetetlenül nagy munka. Ez pusztán egy nagyon felületesen és vázlatosan megjegyzett aspektus, de nézzünk egy másikat.

Az önfenntartásról, önellátásról álmodozó naiv zöldek, nemcsak, hogy nem fogják elérni céljukat, de azt az alapvető természeti rendet tagadják meg, hogy a társadalom organikusan és hierarchikusan tagolt minden szférájában, folyamatában és így a gazdasági szektorokban is. Nicólás Gómez Dávila válogatott maximáinak egyikével élve: "Az élet a hierarchiák műhelye. Csak a halál demokrata."

Ezzel a felületes olvasó arra a következtetésre juthat, mint ha a GreenR blog szerzője önmaga eddigi céljainak mondana ellent, pedig egyáltalán nem, sőt! Éppen arra kívánok utalni, hogy jelen sötét demokratikus korunkra jellemző hierarchia-, meritokrácia-, mester- és magasabbrendűség ellenesség az, ami tudati-gondolati melegágya annak a modern maszlagnak, hogy lebecsüljük a felbecsülhetetlent, hogy nem gondolunk bele, ki milyen értéket teremt valójában, hogy többre értékelünk egy internetkapcsolattal rendelkező telefont, mint egy egészséges ételt és egy egészséges párkapcsolatot és egy egészséges magasabbrendűség-szeretetet...

PPJ         2015.09.15.

Egyre nagyobb a nyomás Európán, hogy engedje be az elsősorban amerikai, genetikailag módosított élelmiszereket. A TTIP tárgyalásokhoz kapcsolódóan az Európai Bizottság arra készül, hogy feloldja a zéró toleranciát.  Kérdés, mit kap cserébe ezért az öreg kontinens, illetve fontosabb lehet-e bármi, mint az egészségünk. Fidrich Róberttel, a Magyar Természetvédők Szövetségének GMO-programvezetőjével Heer Orsolya beszélgetett a Magyarország Élőben műsorban.

További bejegyzéseink a blogon: greenr.blog.hu/tags/ttip és greenr.blog.hu/tags/gmo

PPJ         2015.09.14.

Megkértem Horváth Márk filozófus és Lovász Ádám szociológus urakat, hogy az alábbi videó kapcsán, ha gondolják, kifejtett gondolataikat szívesen közzé teszem ezen felületen is. A Veneratio.eu oldalt jegyző szerzőpáros a tanulmánnyal bemutatják Baudrillard elméletét, főleg történeti szempontból, de filozófiai és elméleti hátteret is nyújtanak, és egy konkrét példán keresztül is megmutatják a szimulakra rendjeit és a szimuláció működését.

>Baudrillard szerint a szimulákrumok nem csupán megölik az eredetit, hanem rögtön fel is 'támasztják' azt. A realitást képtelenné teszik a halálra, s ezáltal a megszületésére se adnak esélyt. Mondhatni, a valóságnak még a hiányát is eltörlik.<
"Az absztrakció ma már nem hasonlatos térképhez, képmáshoz, tükörhöz vagy fogalomhoz. A szimuláció ma már nem területre, referenciális létezőre, szubsztanciára irányul, hanem egy eredet és realitás nélküli reálisnak a modelleken keresztül történő generációja. Hiperreális. A térkép előbbre való a területnél — ez a szimulákrum elsőbbsége — ő hozza létre a területet, s ha újraírnánk a mesét, ma a terület foszlányai porladának szét lassan a térkép felszínén. Nem a térkép a valóságos, hanem az, aminek nyomai itt ott láthatók még abban a sivatagban, ami már nem a Birodalomhoz tartozik, hanem hozzánk. Maga a valóság sivataga." (Jean Baudrillard: A szimulákrum elsőbbsége)

Horváth Márk – Lovász Ádám: Az ikertornyok sohasem voltak: szimuláció és valóság
(LETÖLTHETŐ PDF-ben: Horváth, Lovász Az ikertornyok sohasem voltak)

„A modern tudomány nemcsak a közvetlen érzéki tapasztalattól szabadította meg magát, hanem mindattól, amit a képzelet nyújthatna támaszként. A tér, idő, mozgás és kauzalitás fogalmai mind összeomlanak. Mindaz, amit a megfigyelő közvetlen tapasztalata tartalmaz, valótlanként, irrelevánsként és elhanyagolhatóként van kezelve. Ezen tendencia egy olyan katarzist eredményez, amely az érzékinek minden maradványát elfogyasztja, nem annak érdekében, hogy egy magasabb világhoz vezessen el bennünket (…), hanem a tisztán matematikai gondolkodáshoz, a szám, a differencia nélküli mennyiséghez, szemben a kvalitással, az értelmezhető és élő erőkkel: az absztrakt intellektus extrém elmélyülésével egy spektrális és kabbalisztikus világgal nézünk szembe, ahol nem a dolgokról és jelenségekről van szó többé, hanem olyan árnyékokról, amelyek közös nevezője a szürke és a megkülönböztethetetlen.”[1]

Társadalmunk alapvető sajátossága a mennyiség, a tisztán matematikai uralkodás hegemóniája. Önreprezentációja, önmegjelenítése az, ami dominálja jelenünk társadalmi valóságát, valótlan spektralitását. A hatalomnak egy új formájával van dolgunk, azonban ennek eredete régebbi, mint gondolnánk. A hegemónia fogalmát Antonio Gramsci dolgozta ki elsőként, szembe állítva azt a dominanciával. A dominancia erőszakos hatalomgyakorlás, ahol szilárd és meghatározható különbségek vannak az elnyomók és az elnyomottak között, így ezzel szemben fennáll a szembefordulás, a lázadás lehetősége. Ezzel szemben a hegemónia kifinomultabb, és elsősorban a kulturális normákon keresztül történő hatalomgyakorlás, amely során a tömegek internalizálják ezen uralom világnézeti sajátosságait, eszméit. A társadalmi valóságon eluralkodott egy olyan diabolikus hegemónia, amely önmagát termeli újra szimulációkon keresztül. Ez a hegemónia virtuális hatalommá való átvedlése: „Egy új virtuális hatalom ez, abban az értelemben, hogy uralkodik és mozog egy minden referenst nélkülöző térben, vagyis kizárólag önmaga referenseként.”[2]

A New York-i World Trade Center ikertornyai Baudrillard szerint egymást tükrözték saját ön-referens jellegük okán, amelynek alapja a sajátos jelleg totális hiánya, vagyis egy tükröt tükrözött vissza egy tükör.[3] Míg a klasszikus modernitást jelképező Empire State Building Baudrillard szerint a modernitás prométeuszi formáját képviseli, addig a szeptember 11-edike során ledőlt, és ezzel a virtualitás kommunikációs terébe átkerült tornyok már ouroboszi logikát jelenítettek meg. Minden szimbolikus valóság el lett tüntetve, vagy legalábbis el lett süllyesztve az egysíkú üveglapok hálózatába, amely az elektroteknikai hálózatokhoz hasonlóan internalizált minden jelentést. A World Trade Center tornyai a lehető legalacsonyabb rendű, antitradicionális dekulturáltságot testesítették meg Baudrillard nézetében, a kultúra zéró fokát. A tükörfelületek megkétszerezték a külső valóság eseményeit, miközben valójában elnyelték azokat a tornyon belül játszódó gazdasági folyamatok spekulatív valótlansága.

René Guenon A mennyiség uralma és Az idők jelei című 1945-ös munkájában is találkozunk a minőségtelen kvantifikáció veszélyeire való figyelmeztetéssel: „A számjegyek és a számítások a statisztikust ‒ de nem csak a statisztikust, hanem mindenki mást is ‒ a »pontosság« illúziójába ringatják, amely természetesen minden további nélkül »pszeudo-matematikainak« nevezhető, részint azért, mert ezt elmulasztják észrevenni, részint pedig az előre kialakított eszmék miatt, az ilyen számjegyekből csaknem minden kívánt konklúzió levonható, és így azok önmagukban minden jelentőséget nélkülöznek”[4]Hasonlóképpen a felhőkarcolókat is értelmezhetjük pszeudo-építményekként, szimbolikus minőségüktől megfosztott konstrukciókként, akár a heideggeri értelemben vett „áll-ványokként”. A szimulakra társadalma Baudrillardnál lényegét tekintve azonos azzal, amit Guenon és a tradicionalisták a mennyiség uralmának neveznek. Fraktális, kódolható, képletekbe lepárolható, lététől megfosztott létezők maradványai keverdnek szimulációs tengerekben. A modernitásban, véli Guenón, a puszta számszerűségen kívül, minden egyéb megkülönböztetés kizáródik. A modernitás lényegében „az esszenciális egységtől fokozatosan távolodó mozgás”.[5] Baudrillarddal együtt akár amellett is érvelhetnénk, hogy szeptember 11-edike és a hozzá hasonló „balesetek”, szabotázsakciók semmi egyébről sem szólnának, mint a hiperkapitalizmusba torkolló technikai civilizáció megnövekedett mozgássebességének öngyilkos magábafordulásáról. Mint a Világkígyó, a saját farkába harap, saját eredetéhez, gazdasági központjához tér vissza a tőke hatalma.

Mint megjegyzi: „Az univerzális mint idea öngyilkosságra kárhoztatik, amint globalizálódik.”[6]Távolról sem véletlen, hogy a terrortámadásokkal kapcsolatban említi ezt a posztmodern filozófus. Az ikertornyok áldozatok, a globalizálódott médianyilvánosság számára olyan bemutatt és feláldozott „többletek”, amelyek értéküket nem a létükből, hanem a hiányukból merítik. A hiperkapitalizmusnak minden kultúrát sajátságos tér- és időkezelésétől meg kell fosztania, hogy a rendszerébe foghassa az összes kultúrát, mivel saját értékekkel nem rendelkezik többé. Egy kultúra, amely elvesztette az értékeit, csupán más kultúrák értékeinek a megtámadásával képes elégtételt venni saját hiányán.[7]

Hogyan épülnek fel a szimulakrum rendjei, hogyan válik totálissá ennek a rendszernek a valótlansága és értéktelensége? A szimulakrumnak alapvetően három rendje különböztethető meg, amihez később egy negyediket is megalkotott a francia teoretikus. A szimulakrum első rendjében a valóság reprezentációja egyértelműen egy mesterséges, attól elkülönülő reprezentáció (regény, kép, festmény). A szimulakrum második rendjében már elmosódik a határ valóság és reprezentáció között, amire Baudrillard egy Borges-esszét hoz fel példaként. A szimulakrum harmadik rendje meghaladja a fenti kettőt, de úgy, hogy azoknak bizonyos jellegzetességeit megtartva egy hipervalóságot hoz létre, mely a valóság vagy eredet nélküli valóságmodellek során konstruálódik meg, azaz algoritmikusan termelődik, hasonlóan a számítógépes kódok által megalkotott virtuális valósághoz. Ez a szimuláció rendjének visszafordulása, hiszen immár a modell megelőzi a valóst, vagy Borges esszéjében a térkép megelőzi a területet. Mindez nem jelenti azt, hogy a valóság mint olyan eltűnt volna, hanem egyfajta közöny és elidegenedés van mindkettőtől, tehát a fent körülírt megfordulás a valóság és a reprezentáció kapcsolatában Baudrillard szerint irrelevánssá válik.

Természetesen a szimulakrumok totalitása sem egyik pillanatról a másikra érkezett el. Mind a négy rend vagy történeti szakasz, vagy érték és egy egyenlőségi pricípium által meghatározott, ez az a princípium, ami alapján a társadalmi értéket mérik, cserélik, illetve érvényre juttatják. A szimulakrum rendjei tehát a társadalmi gyakorlaton keresztül valósulnak meg, melyeknek ‒ Baudrillard szerint ‒ imperszonális, tudatalatti kényszerítő ereje van a cselekvőre.[8] A rendek mindegyike a világot modellezi az „általános egyenlőség” princípiumán keresztül, ami az összehasonlítás, klasszifikáció és a rendezett csere kereteit szabja meg a rendszeren belüli egységek, részek között.

Hogy a négy rend alapvetéseit megértsük, vizsgáljuk meg Gary Genosko táblázatát:[9]

A következőkben Gary Genosko ‒ elsősorban szemiotikai ‒ táblázata, illetve Pawlett történeti vizsgálódása alapján igyekszünk a szimulakra négy rendjét részletesen felvázolni. Baudrillard elméleti felosztása, rendszerezése a reneszánsszal, pontosabban a késő 15. századdal kezdődik, tehát a szimulakra első rendje egybeesik a feudális rendszer kiüresedésével, amikor is az emelkedő burzsoá osztály lerombolta a feudális rendszer rögzített és szabályozott cserefolyamatait. A szimulakra első rendjének baudrillardi megnevezése az „utánzat” (counterfeit), de itt az érték még természetes törvényen, a használati értéken kereszül működik, ez egyenlőség az alapja. Baudrillard kiemeli, hogy a feudális rendszer helyébe lépő, és az azt fokozatosan elpusztító demokratikus parlamentáris rendszer a jelek szintjén túltermelést hozott létre, hiszen a jelentés, illetve a jelek cseréjét többé nem határozta meg a státusz, rang vagy a születés, és egy szabadabb csere jötett létre a „jelek játékán keresztül”, ami a divatban és a fogyasztásban jelentek meg.[10] Az így fellépő jeleket Baudrillard hamisnak (counterfeit) és önkényesnek nevezi, a szimbolikus kötöttségek egyfajta szimulakrumainak, aminek előbbi még valamelyest absztrakt referenciául szolgált.[11] Teljesen új jelenségek és új társadalmi gyakorlatok váltak lehetővé a szimulakum első rendjében. Ezek a barokk, a színházi illúzió, illetve az ezeken keresztül kibontakozó új művészeti és építészeti folyamatok. Baudrillard ezt a jelenséget a „stukkókon” keresztül elemzi több munkájában is.[12]

A második szakasz az ipari forradalom időszaka, ezt az időszakot Pawlett az 1750-es évekre teszi Nyugat-Európában, és Baudrillard a termelés fogalmával (production) írja körül, ahol az érték már piaci szabályok szerint, a „gazdasági csere-érték” alapján működik. A szimulakra második rendjében Baudrillard emeli az irányítás szintjét, hiszen itt a rendszer a termelésen keresztül kívánja szabályozni a jelek és feltűnések játékát, így egy magasabb rendet megalkotván az ekvivalenciának. Genosko kiemeli, hogy mindez a termelés indusztriális gyakorlatán és a nyelvben megjelenő operativitáson keresztül válik valóra. A szimulakrum második rendjében az általános ekvivalenciát az osztály- és piaci kapcsolatok jelentik, tehát az árucikkek gazdasági csere-értéken alapuló cseréje. Pawlett kommentárja felfedi Baudrillard elméletének Walter Benjamin-i gyökereit: „…amint a legfőbb »eredet« vagy referense ezen dolgoknak egyszerűen szóba se kerülhet a tömeggyártott termékek esetében, az eredeti referens kihalása egyedül képes meghatározni az ekvivalenciák általános törvényét, vagyis, a termelésnek mint olyannak a lehetőségét.”[13]Benjamin A műalkotás a technikai sokszorosíthatóság korszakában című műve kezdetén előrebocsátja, hogy a művészeti munkák mindig is reprodukálhatóak voltak, de a korai reprodukciós folyamatok (kiöntés, dombornyomás, fába vésés) megőrizték a művészeti munka unikalitását, azt, amit Benjamin aurának nevez.[14] A litográfia elterjedésével a 19. században a sokszorosító technológia radikálisan új stádiumba lépett, ami a reprodukálás folyamatának gyorsulásával együtt a darabszám drámai növekedésével járt együtt, így Benjamin szerint a litográfia látta el először képekkel a mindennapi életet. A folyamat kiteljesedését Benjamin a fotográfiában és a filmben látta, külön megemlítve a már Debord figyelmét is felkeltő hangosfilmet. Benjamin szerint az eredeti munka rendelkezik az aura teljes autoritásával, míg a technikai reprodukció során éppen ez veszik el véglegesen. Mint megjegyzi, az aura fontossága csökken abban a korban, ahol a művészeti munkákat mechanikus úton reprodukálják.[15] Baudrillard szerint a második rend mechanikus reprodukción keresztül létrejövő jeleire a durvaság, az indusztriális ismétlő jelleg, a funkcionalitásból eredő lelketlenség és üresség lesz jellemző, szemben a „stukkók” által megjelenített első rend diabolikus, varázslatos, illúziószerű jeleivel. Megszűnik a stabil ekvivalencia a jel és referencia között, illetve a jel és a jelölt között, ezzel egy instabil jelentés jön létre, ami a Baudrillard számára oly jelentős bináris felosztások berobbanásával jár. Baudrillard kiemeli, hogy az első és a második rendben a valóság még létezik, és a szimuláció sikerét a valósággal szemben mérjük, ez csak a harmadik rend kialakulása során fordul át a reprezentáció javára, mikor is a modell generálja a hipervalóságot.[16]

A harmadik rend jellegzetességei a DNS és a digitalitás, ami a Simulacra and Simulation c. mű számos esszéje alapjául is szolgál. A harmadik rend egy még nagyobb fokú irányítást eredményez előrejelzéseken, szimulációkon, mutáción keresztül. Eltűnik, felszámolódik a valóság, a referencia, de Baudrillard szerint a társadalmon belüli feszültségek, ellentmondások nem hogy felszámolódtak volna, hanem egyenesen fokozódtak.[17] Richard J. Lane rámutat Baudrillard aggodalmára a harmadik renddel kapcsolatban, miszerint a modell által generált hipervalóság egy valós eredet nélküli világot fog eredményezni, ahol a hipervalós lesz a domináns formája a világ megélésének és egyben megértésének is.[18] Lyotard a The Postmodern Condition című művében tárgyalja a performatív tudás kérdését, amely gondolat nagy hatást gyakorolt Baudrillard elméletére.[19] Lyotard szerint a technológia optimalizálja a teljesítményt, de nem vezet alaposabb megértéshez; a számítógépek használata nem eredményezi az univerzum mélyebb megértését, csupán a technológiai funkcionalitás fokozottan hatásosabb és produktívabb módjához vezet. Lyotard véleményében a posztmodern korban az olyan filozófiai idálok, mint az „igazság” vagy az „etika”, alárendelődnek a technikai performativitásnak, és így még az oktatásban is a számítógépes tudományok és genetikai tervezés fog előnyt élvezni az olyan tradicionális tárgyakkal szemben, mint a filozófia, vagy a művészetek.[20]

Jean Baudrillard az analóg technikáról a digitális technológiára való átállásban elméletének igazolását látta. Baudrillard szerint a társadalmat a tesztelésen és a mérésen keresztül konstruálják meg, eleve sugalmazott válaszokkal, megszűrt tartalmakkal. Ez a meghatározatlanság a társadalom minden szféráját érinti, főleg azokat, melyek a szimulakrum második rendjének felépítésében jeleskedtek: ezek a történelem, a közgazdaságtan, a kultúra és a politika. Arthur Kroker Spasm: Virtual Reality, Android Music and Electric Flesh c. könyvében így írja körül a harmadik rend baudrillardi társadalmát: „…ez egy olyan kor, amelyre a csábítás jellemző, nem pedig az ideológia, egy olyan kor amelyet az »immanens megfordíthatóság« furcsa, ám ellenállhatatlan logikája határoz meg, egy olyan kor, amelyet a »meggyőzés gépezete« és nem a manipulációé jellemez, itt a dolgok csak annyiban érdekesek, amennyiben saját eltűnésük fatális ígéretével kecsegtetnek. Egy összeomló (crash) politikai elmélet [Baudrillard-é], egy olyan századvégnek ahol a tradicionális jelölők (sign-referents) kétségbeesetten önmaguk ellentéteivé vedlenek át. Egy összeomló kultúra (crash culture), ahol a beomlott szubjektivitás és a politikai akaratvesztettség egy olyan hatalom diadalát képviseli, amely a művészetivé vált technológia nyelvén beszél: a virtuális valóság virtuális hatalma”.[21]A szimulakra második rendje instabil és nagyon hamar átlép ebbe a harmadik rendbe.[22] A harmadik rend korszakát Baudrillard a ’70-es, ’80-as évek késő kapitalista társadalmaira alkalmazza, amelynek az alapja a kód, vagyis az „érték strukturális törvénye”, ami a „jel-csere értéken” keresztül valósul meg. Baudrillard itt veti fel a hipervalóság kérdését, amely véget vet a valósnak, mint referenciának, és mint modell meghaladja, átlépi azt. Baudrillard a Passwords-ben megjegyzi, hogy a virtualitás eredendően a valósággal szemben áll, de a modern technológiák hirtelen előrelépésének köszönhetően a valóság van eltűnőben, illetve a két fogalom közötti dialektikus viszony számolódik fel.[23] Baudrillard így ír kései munkájában a virtualitásról: „A virtuális most már az, ami a valóság helyét veszi át, a valóság végső megoldása, amennyiben a világ diadalát viszi végbe, valamint azzal párhuzamosan, a világ feloldódását. Ennél a pontnál a virtuális gondol el bennünket: nincsen szüksége a gondolkodó szubjektumra, a cselekvő szubjektumra, minden a technológiai mediáción keresztül történik.”[24]Hegarty mindehhez még hozzáteszi, hogy a szimulakrum harmadik rendjében a szimuláció már nem imitáció, hanem helyettesítés, és nincs többé valóság, amit imitálni lehetne.[25] Mint Guénon megjegyzi, senki és semmi nincs többé a helyén.[26] A szimuláció korában valóban egyetlen szimbolikus érték sem foglalja el a hozzá méltó helyet, helyette csak a digitalizációt és ezen keresztül a szimulakra termelését elősegítő fraktalizált káosz uralkodik a valóságon. Kizárólag a techno-tudományos komplexum struktúrái stabilizálódnak az instabilitás rendszerében, a szimbólum nélküli dekulturáltságban, ahogy a Word Trade Center épületei kiemelkedtek a városképből. A szimulakra tehát ezt a szimbólum nélküli össztársadalmi valótlanságot jelentené. Ez nem azt jelenti, hogy a szimbólumoknak ne lenne örök relevanciájuk vagy létük, mivel az igazság princípiuma örökké való, hanem azt a degenerálódott társadalmi nyilvánosságot írja le, amely kivetette a transzcendens értékeket, helyettesítve azokat a köz- és magánélet, jó és rossz, férfi és nő kategóriáinak berobbanásaival, inverzíóival. Baudrillard „előszeretettel” ír a transzszexualitás és transzvesztitizmus jelenségéről, mondván, hogy a sztárok mindnyájan „mutánsok, transzvesztiták, genetikai barokk lények, akiknek erotikus külsősége elfedi a sajátos jegyek általános hiányát. (…) Michael Jackson egy magányos mutáns, egy olyan hibridizáció előfutára, amely tökéletes azért, mert univerzális ‒ egy faj, amely véget vet minden fajnak.” [27] Miért is vagyunk mind univerzálisan transzszexuálisak a hiperkapitalizmus viszonyai között? A rendszer érdekei megkövetelik az identitás bizonytalanságát, a szilárd identitások száműzését vagy marginalizálást a nyilvánosságban. A rendszer számára a bizonytalanság univerzalitása az elsődleges; az embert formálható masszává, ragasztóvá, gépzsírrá degradálja. Nincs szexualitás, nincs nemiség, nincs magánélet, nincs közösség, ezek helyett a hipervalóság, a több mint valós rendszere van. Baudrillard szerint a ’80-as évek társadalma egy negyedik rend felé halad, ami egy fraktális vagy virális rend, ahol az érték referencia nélkül bármilyen irányba sugároz: nincs többé ekvivalencia, nincs az értéknek törvénye, és ezt a negyedik rendet egy külön munkában elemzi.[28] A negyedik rend során a degenerálódás a lét egészen mély rétegeibe hatol. Az organikusságot felszámolta a szimulakrumok elterjedése, amint ezt Evola is érzékelte: „Pontosan azért, mert semmilyen organikus civilizáció nem létezik már, pontosan abból adódóan, hogy a feloldódás már a lét minden szintjére átterjedt, a múlt értékei megszűntek létezni.”[29]

Civilizációnk, a szimulakrák által fertőződött ál-civilizáció, az inorganikusság léttelenségének kibomlása. A testet és a nemiséget ezért száműzi: organikusnak lenni eretnekség. Feloldódott minden érték. Evola azonban fatalitás helyett a benső értékekre és szilárdságra való támaszkodást, valamint a modern technológia és kulturális tendenciák szelektív alkalmazását helyezi előtérbe individuális megoldás gyanánt. Transzszexuálisok vagyunk mindannyian, képtelenség visszatérni pillanatnyilag a kiindulóponthoz, addig, amíg életben van a Világkígyó. Ennek dacára bizakodnia kell „a lélek-arisztokratának” abban, hogy a Világkígyó elpusztítható. A léttelenségből még teremtődhet lét. Hasonló gondolatot azonosít Heidegger gondolkodásában András Sándor filozófus: „A technika ahogy-léte (Wesen), az áll-vány kétértelmű, ahogy minden leplezetlenülésé, vagyis az igazságé. Egyrészt megrendel (bestellen) és eltorzít (verstellen), így az igazságot veszélyezteti, másrészt az alkalom-adásban (im Gewahrenden) sajátosul, amiben az ember egyszer majd talán képes lesz arra, hogy az igazság érkezéséhez szükségesen használtassék. A kétértelműség a rejtésé és leplezetlenülésé.”[30]

Az áll-vány (Ge-stell) ahogy-léte ebben a megvilágításban, a technika kétértelműségét a lét feltárására, ugyanakkor, annak eltüntetésére való alkalmasságát jelölné. Az istenség, a szent, az volna, ami alkalmat ad az istenek jelentkezésére. András Heidegger olvasatában a szent engedi igazán a létezőt a létbe, ennek a leplezetlenülésnek mintegy előfeltétele.[31] A szimulakrum egyfajta akadálya volna a leplezetlenülésnek. Nem ad (legalábbis nyilvánosan) az elsötétült társadalmi nyilvánosságban a szent. Az alkalom adó, ami adná az alkalmat, átmenetileg inoperatívvá válik. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a szimulakrák korában, a technika ahogy-léte által átszínezett társadalmi rendszerben, a működésképtelenség, az inoperativitás válik normává, intézményesült hamis tudattá. A kényszer, folytatja András, Heideggernél szorosan összefügg az áll-vánnyal, azzal együtt adódik.[32] Inhumán technológiai expanzió idézi elő az össztársadalmi valótlanságot.

Bizonyított számunkra, hogy a valótlanság zártságában az egyedüli kiút a nyitottság, méghozzá a másik felé irányuló újdonsult mozgás. Az áll-vány destrukciója hordozza magában a meghatározatlanságtól való megszabadulást, olyan megértést, amely felhasítja a rendszertelenséget, és helyreállítja a világ rendjét metafizikai értelemben. A rendszer már kialakult, azonban kialakultsága, kialakítottsága távolról sem jelenti a visszatérés lehetetlenségét, a lét egyszer és mindekorra való bezáródását a transzcendencia előtt. Aki tudatlan, nem sejtheti meg annak az aboriginális meghatározatlanságnak a mélyrétegeit, amelyből előfakadt a hamis létezők sokasága. Ezt a sokaságot száműzni már nem tudjuk, viszont a nyíltságnak nem is árthatnak igazán a transzcendencia számára zárt tudattal megvert tudattalanok. A metafizika igazságai ugyanis függetlenek attól, hogy valaki kételkedik-e bennük, vagy egyáltalában van-e olyan tudat, amely kételkedhetne bennük. Az egész világ, beleértve a meghatározatlanság tengerén úszó hamis meghatározottságokat, azok valamennyi nyomorúságos áll-ványával egyetemben, képtelen bármit is ártani az igazságnak. Amennyiben számít nekünk, a kibernetikus révedezésekbe fulladó nemzedékek tagjainak az igazság, csakis a virtualitással szemben állva válhatunk képessé egy restauratív igazság helyreállítására. Ezen helyreállítás, helyreállítódás viszont csakis akkor vihető végbe sikeresen, amennyiben meghaladjuk a fatalizmust, és elismerjük, hogy a hiper­kapitalizmus képtelen ártani a lét igazságának. Az ártalom, a rontás szisztematizálódása a legmélyebb bensőségesség számára felszíni entropikus energiapont marad. Ettől még a mélységek negentrópiájába vetett remény megmarad bennünk, a hazug létezők ahogy-létében kételkedőkben. Paul Virilio arra figyelmeztet bennünket, hogy a technológiai gyorsulás egyáltalán nem negentropikus, vagyis reménykeltő, olyan tendencia, amely reményre adhat okot: „…a termelés delokalizációja nem a tevékenységnek valamely relokalizációjához vezet (…) Sokkal inkább a városi ember átfogó és kíméletlen EXTERNALI­ZÁCIÓJÁHOZ ‒ KISZERVEZÉSÉHEZ.”[33]

Egyetemes kiszervezéssel fenyegeti az emberi élet alapjait az áll-vány destruktivitása. Ez nemcsak veszély, hanem lehetőség: a gyökeres civilizációs fordulat lehetősége és szükségszerűsége. A kilátás előfeltétele a hazugságok leleplezése, az időnyerés alternatív alakzatok újrafelfedezésén keresztül. Ez nem valamely geometriai absztrakció, sokkal inkább gyakorlatias felszólítás olyan közösségek restaurációjára, újraalapítására, amelyek megtagadják a szimuláció sokszorosítását.

A két torony nem pusztult el, mert soha nem is létezett, szimbolikus értelemben negativi­tásnak voltak tekinthetők. A pusztítás nem a tornyok összedőlése volt, hanem léttelen, üres létezésük, amelyek, akárcsak az üvegfelületük, hamisan tükröztek vissza minden értéket, teljességgel deszakralizálva őket.

Amikor a szimulációra gondolunk, fejünkön repedés keletkezik, amely a maga formájára alakítja át az időt. Szolárium-barna nő előállítja az alakzatok hazugságának energiaszintjét, olyan kilátást, amelynek nincsen dimenziója. A dimenziótlanság átalakítása előkészítetlen energicsatornákat, szétszakadó műanyagpályákat formál. A destruktív dezorganizáció olyan kérdés, amelyre a választ meg kell tagadni egy lehetetlen cserén keresztül. Ebben a cserében a tér felfalódik az idő által, vagyis entrópiába süllyed még a megsemmisülés is. Az energia elektromos, és így tovább. Aki tudatos, az érzi az energia potencialitását, annak a rejtett mélységnek a lehetséges leplezetlenülését, amely a személy legbensőbb magvában található. Mozgási energia, elektromos energia, mágneses energia: negatív spiritualitás.

A fizikai világ repedezéseinek teoretizálása a szimulákrum, a szimulákrumokat számba vevő diskurzív kibontakozás. Átestünk a valóság soha nem hazudó kapuján, és felfedeztük jelenlegi kilátástalanságunk alaptalanságát. A kilátástalanság addig releváns, amíg feledésben marad az alap. Ezen alapra csupán utalni vagyunk képesek. Az alap az, András Sándor szavaival élve: „ami a borban a szesz, erjedten-erjedő és erjesztő.”[34]A szellem ezen valóságot kívánja képviselni, akkor is, ha az emberek tömegei ezt az igényt látszólag megtagadják.

BIBLIOGRÁFIA:

András Sándor: Heidegger és a szent, Budapest: Osiris-Századvég, 1994
Baudrillard, Jean, Lotringer, Sylvére: The Agony of Power, Los Angeles: Semiotext(e), 2010
Baudrillard, Jean: Passwords, London, New York: Verso, 2003 [2002]
Baudrillard, Jean: Simulacra and Simulation. The Body, In Theory: Histories of Cultural Materialism, Ann Arbor: University of Michigan Press, 1995
Baudrillard, Jean: Symbolic Exchange and Death, London, Thousand Oaks, New Delhi: SAGE, 2002 [1976]
Baudrillard, Jean: The Mirror of Production, St. Louis, Telos Press Publishing, 1975 [1973]
Baudrillard, Jean: The Perfect Crime, London and New York, Verso, 2008
Baudrillard, Jean: The Spirit of Terrorism, London and New York: Verso, 2013 [2002]
Baudrillard, Jean: The Transparency of Evil: Essays on Extreme Phenomena. London and New York: Verso, 2009 [1990]
Benjamin, Walter: The Work of Art in the Age of Mechanical Reproduction, London and New York: Penguin Books, 2008 [1936]
Evola, Julius: Ride the Tiger: A Survival Manual for the Aristocrats of the Soul Rochester, Vermont: Inner Traditions, 2003 [1961]
Genosko, Gary: Baudrillard and Signs: Signification Ablaze, New York: Routledge 2002 [1994]
Guénon, René: A mennyiség uralma és Az idők jelei, Debrecen: Kvintesszencia Kiadó, 2006
Guénon, René: A modern világ válsága, Debrecen: Kvintesszencia, 2008
Hegarty, Paul: Baudrillard: Live Theory, London and New York, A&C Black, 2004
Heidegger, Martin: Seminare, Frankfurt am Main: Klostermann, 1986
Kroker, Arthur: Spasm: Virtual Reality, Android Music and Electric Flesh, New York: Palgrave Macmillan, 1993
Lane, Richard J.: Jean Baudrillard, New York: Routledge, 2008 [2000]
Lyotard, Jean-Francois: The Posmodern Condition: A Report on Knowledge, The University of Minnesota, 1984 [1979]
Virilio, Paul: The Great Accelerator, Cambridge: Polity Press, 2012 [2010]

LÁBJEGYZET:
[1] Julius Evola: Ride the Tiger: A Survival Manual for the Aristocrats of the Soul, Rochester, Vermont: Inner Traditions, 2003 [1961]: 136.
[2] Jean Baudrillard, Sylvére Lotringer, Sylvére: The Agony of Power, Los Angeles: Semiotext(e), 2010, 93.
[3] Uo.: 92.
[4] René Guénon: A mennyiség uralma és Az idők jelei, Budapest: Kvintesszencia Kiadó, 2006 [1945]: 83.
[5] Guénon: 2006 [1945]: 57.
[6] Jean Baudrillard: The Spirit of Terrorism, London and New York: Verso, 2013 [2002]: 71.
[7] Baudrillard: 2013 [2002]: 74.
[8] William Pawlett: Jean Baudrillard: Against Banality, New York: Routledge, 2007, 74.
[9] Gary Genosko: Baudrillard and Signs: Signification Ablaze, New York: Routledge 2002 [1994].
[10] Pawlett: 2007: 74.
[11] Jean Baudrillard: Simulacra and Simulation. The Body, In Theory: Histories of Cultural Materialism, University of Michigan Press, 1995.
[12] „Baudrillard hangsúlyozza a stukkó használatát és a trompe l’oeil művészi eszközét mint ezen periódus tipikus jellegzetességét. A stukkó egy fogalom, amely az olasz reneszánszból ered, egyfajta gipsz vakolat, amellyel építészeti felületeket vontak be, létrehozva ezáltal díszes tereket. A trompe l’oeil festészet szó szerint annyit jelent, mint »a szem megtévesztése«, a háromdimenzió illúzióját jeleníti meg, olyannyira, hogy a 2D kép valódiként hathat. A szimulakráknak minden egyes rendje átrendezi a világot, hogy érthetőbb, irányíthatóbb és menedzselhetőbb legyen. A hamisítvány ezt csupán »a szubsztancia és a forma szintjén éri el, nem a relációk és struktúrák szintjén.« (1993a: 53) A stukkót egyfajta »univerzális szubsztancia« gyanánt alkalmazták, amelyből bármilyen formát alakíthattak – egy általános, ám akkoriban még korlátozott ekvivalenciaként..” William Pawlett: 2007: 75.
[13] Pawlett: 2007: 74.
[14] Walter Benjamin: The Work of Art in the Age of Mechanical Reproduction, London and New York: Penguin Books, 2008 [1936]: 2-5.
[15] Benjamin: 2008 [1936]: 6-9.
[16] Richard J. Lane: Jean Baudrillard, New York: Routledge, 2008 [2000]: 86.
[17] Erről lásd: Baudrillard: The Transparency of Evil, The Spirit of Terrorism, The Perfect Crime c. műveket!
[18] Lane: 2008 [2000]: 86.
[19] Jean-Francois Lyotard: The Posmodern Condition: A Report on Knowledge, The University of Minnesota, 1984 [1979]: 41-53.
[20] Richard J. Lane: 2008 [2000]: 89.
[21] Arthur Kroker: Spasm: Virtual Reality, Android Music and Electric Flesh, New York: Palgrave Macmillan, 1993: 165.
[22] Pawlett: 2007: 75.
[23] Baudrillard: Passwords: 2003 [2002]: 41.
[24] Baudrillard: Passwords: 2003 [2002]: 42.
[25] Hegarty: 2004: 50.
[26] Guénon: A modern világ válsága, 81.
[27] Baudrillard: The Transparency of Evil 2009 [1990]: 23.
[28] Pawlett: 2007: 72.
[29] Julius Evola: Ride the Tiger, 162.
[30] András Sándor: Heidegger és a szent, Budapest: Osiris-Századvég, 1994: 157.
[31] Uo. 60
[32] András: 1994: 183. és Heidegger: Seminare, Frankfurt am Main: Klostermann, 1986, 390.
[33] Virilio: The Great Accelerator, Polity Press, 2012 (2010)
[34] András Sándor: 1994: 81.

PPJ         2015.09.10.

A városi gazdálkodás és annak ökológiai változatai robbanásszerűen terjednek. Ez egyrészt üdvözlendő, mert friss vért pumpál az aszfaltbennszülött balliberálisok bekövült agytekervényeibe, másfelől óvatosan kezelendő, mert hübriszhez, a városi ember alaptalan beképzeltségéhez vezethet, hogy majd a vidék nélkül is képes fennmaradni a jövő városa. Pedig, ahogy a Vidéki Térségek Európai Chartája mondja 1996-ban: „Város és vidéke közös sorson osztoznak, a vidék gerince pedig a mezőgazdaság.”

A Studio Segers által fejlesztett "Mindennapi Szükséglet Moduláris Csirkeól és Kert" minden szükséges alkotóelemet magában foglal, amivel megfelelő tartáskörülményeket biztosíthatunk tyúkoknak és kisállatoknak, emelt ágyást a növényeknek, komposztáló rekeszt és szerszámos ládát. Mindezt az igényeknek megfelelő, szabadon variálható(!) egységekben kivitelezve.

A rendszer természetesen a szociális- (vissza az alapokhoz), ökológiai- (anyagok és funkciók), és ökonómiai (helyi előállítás) szempontok figyelembe vételével épül fel.

A "Mindennapi Szükséglet" a méltán nagy presztízzsel bíró Ovam Eco Design Award 2013 díjat is elnyerte a termékfejlesztés kategóriában. Forrás: Studio Segers