100% kézműves szendvics: 1500$ és 6 hónap munkája

PPJ         2015.09.17.

Andy George, a "How to make everything" sorozat alkotójának legújabb >bekattanása< az volt, hogy a 100% kézművesség és önellátás címszó alapján, teljesen saját kezűleg előállított szendvicset ehessen. Ez mindössze 6 hónapjába és 1500 dollárjába került... A saját veteményestől, a saját búzából saját liszten át, a tengerből saját maga által kipárolt sóig és saját maga fejt tejből lett vajig és sajtig, saját maga által pergelt mézig és vágott tyúkig, mindent felvonultat az alábbi videó. Ami biztos: hogy még egy egyszerű szendvicsben is hihetetlen mennyiségű pénz, energia és munka van.

Feltehetjük a kérdést, hogy mennyire tekintsük naivnak azokat, akik szerint egy a tönkretétel felé sodródó ökoszisztémában "fenntarthatóvá lehet és kell tenni" a high-techno-bürokrata apparátust?! Az egész földi nooszféra önmagából kifordult és ördögivé vált ökonómiáját?! Nem csak azért képtelenség, mert egy önmagából kifordult és ördögivé vált antiorganikus rendszert eleve értelmetlen tovább fenntartani, hanem azért is képtelenség, mert még egy kvázi-egészséges szendvics előállítása is mérhetetlenül nagy munka. Ez pusztán egy nagyon felületesen és vázlatosan megjegyzett aspektus, de nézzünk egy másikat.

Az önfenntartásról, önellátásról álmodozó naiv zöldek, nemcsak, hogy nem fogják elérni céljukat, de azt az alapvető természeti rendet tagadják meg, hogy a társadalom organikusan és hierarchikusan tagolt minden szférájában, folyamatában és így a gazdasági szektorokban is. Nicólás Gómez Dávila válogatott maximáinak egyikével élve: "Az élet a hierarchiák műhelye. Csak a halál demokrata."

Ezzel a felületes olvasó arra a következtetésre juthat, mint ha a GreenR blog szerzője önmaga eddigi céljainak mondana ellent, pedig egyáltalán nem, sőt! Éppen arra kívánok utalni, hogy jelen sötét demokratikus korunkra jellemző hierarchia-, meritokrácia-, mester- és magasabbrendűség ellenesség az, ami tudati-gondolati melegágya annak a modern maszlagnak, hogy lebecsüljük a felbecsülhetetlent, hogy nem gondolunk bele, ki milyen értéket teremt valójában, hogy többre értékelünk egy internetkapcsolattal rendelkező telefont, mint egy egészséges ételt és egy egészséges párkapcsolatot és egy egészséges magasabbrendűség-szeretetet...

         1 hozzászólás

Címkék: videó étel kertváros fenntarthatóság önellátás városi tanya

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Az orosz organikus kiskertes tanyák (dácsák) mozgalmának története

PPJ         2013.08.14.

Amikor igencsak javasolt, hogy az élelmiszer termelő rendszerünk milliónyi organikus kiskertre és közepes családi gazdaságra alapuljon, szinte mindig akad valaki, aki azt mondja, hogy ez nem reális. Aztán gúnyosan beszólnak, hogy „Lehetetlen ellátni a világ növekvő népességét kertekkel, pláne organikussal.” Ó, igazán?! Tájékoztatta Oroszországot erről valaki?!

Az "Oroszok bizonyítják, hogy a kisméretű organikus gazdaságok elláthatják élelemmel a világot" és az ÖkoKlikk-en megjelent "Egy hektáros öröklét" című posztjaink folytatása következik. Ebben most az előzőleg megismert, úgynevezett dácsa kertek mozgalmának történetét mutatjuk be. (Csókoltatom Csányit és a többi globalista gigabirtokos nagyipari, vegyszeres, monokultúrás agrobizniszes oligarchát: úgyis meg fogjuk változtatni a világot, vagy veletek, de inkább nélkületek!)

Forrás: http://www.ringingcedarsofrussia.org/vladimir-megre/dacha-movement.html
Még több látnivaló: https://www.facebook.com/pages/Ringing-Cedars-Of-Russia/177578508922457
Magyarra fordította: GreenR blog

792211_686525978027705_1423739620_o.jpg

Amikor az olvasók Vladimir Megre (honlap) könyveiből a Ringing Cedars of Russia (A Zengő cédrusok) című kötetet kinyitják, szembesülnek a “dácsnik” fogalmával (a tulajdonosa egy dácsának – ami egy nagy vagy kis tanya vidéken, kerti parcellákkal). A könyvekből megtanulhatjuk, hogy Anasztázia (tulajdonképpen a szibériai Gaiai ősanya – a ford.) kedveli és elismeri a dácsnikat, és példaként mutatja be, demonstrálva hogy a vidék miképpen tudja az extrém krízis periódusait túlélni. Valóban, a Szovjetunió összeomlásakor, amikor a nemzeti valuta csereértéke tizedére csökkent, a lakosság megtakarításai eltűntek, a kormánynak semmije sem volt a bérek fizetéséhez, – és mégis – az emberek nem maradtak éhesek, nem volt általános felkelés, és a vidék nem onlott össze teljesen, köszönhetően annak, hogy tényszerűen a lakosság nagy hányada megművelt parcellákkal és földekkel rendelkezett, olyanokkal, amiket dácsáknak hívnak.

A dácsa mozgalom az 1960-as évek elején kezdődött. Abban az időben egy rendelet született, amit megengedte a polgároknak, hogy saját földparcellát szerezzenek. A rendelet robbanásszerűen sokasította a dácsákat, a kis- és nagyvárosok körül dácsa telepek bújtak elő.

Először a parcellákat cégek adták a munkásaiknak és irodai alkalmazottaiknak határozatlan idejű használatra, miután már öt évet dolgoztak. De aztuán kötelezővé tették a földek művelését, máskülönben a parcellát elvették. Ráadásul a nagyobb volumenű építkezések tiltva voltak, csupán egy viskót, fészert, vagy ideiglenes lakóházat lehetett felállítani.

A lefoglalt földek terméketlenek voltak, teljsen elgyomosodva. Ezek azok a földek, amiket a dácsnikok virágzó kertekké alakítottak az évek sokasága alatt. A dácsa mozgalom csúcsa az 1980-as években volt, amikor vidéken nyilvánvalóvá vált az élelmezési probléma. A totális élelmezési elégtelenség körülményei közepette a dácsa kertek jelentették a túlélést.

A Szovjetunió összeomlása (tervezett bedöntése – a szerk.) után a földeket teljesen a privatizáció útjára tették, a körülmények és megszorítások lazultak. De az új, kapitalista gazdaságban, ezentúl semit sem adtak ingyen.

A dácsnikok először gyümölcsfákat és eperfákat ültettek a parcelláik közepére és határszéleire; valamint bokrokat a telekkerület mentén kerítésgyanánt. A fennmaradó részek szolgáltak a gyökérzöldségek, zöldségek és bogyós gyümölcsök helyéül. No és persze virágokkal is díszítették a parcellákat.

Milyen terméshozam nyerhető egy 600m2-es parcelláról?

Vegyünk egy tipikus területet Közép-Oroszországból, amit 25 évig műveltek már (egy érett dácsa kora). Található rajta egy almafa, két eperfa, két homoktövis bozót, hét fekete ribiszke bokor, tizenöt málna bokor, és két egres (köszméte) bokor. Van két 180x240 cm-es üvegház paradicsommal, egy 80x150 cm-es ágyás uborkával, egy 150x200 cm-es ágyás répával és céklával, egy 200x250 cm-es ágyás káposztával, egy 200x200 cm-es ágyás cukkinivel, egy 150x150 cm-es ágyás fűszerekkel, és három 60x300 cm-es ágyás eperrel. A virágágyások pedig szétszórva az egész területen. Természetesen vannak nem művelt területek a parcellán és található rajta egy házikó, egy csűr és egy komposzt gödör.

A terméshozam megközelítőleg a következők szerint alakul egy ilyen területen:

1. Alma - 50 kg
2. Faeper - 20 kg
3. Homoktövis - 30 kg
4. Fekete ribiszke - 16 kg
5. Málna - 70 kg
6. Eper - 70 kg (egy szezon alatt)
7. Paradicsom - 150 kg
8. Uborka - 60 kg
9. Répa - 18 kg
10. Cékla - 15 kg
11. Káposzta - 35 kg
12. Cukkini - 20 kg

Ennek egy részre frissen kerül fogyasztásra, a másik része tartósítva lesz.

A paradicsom és uborka sózott és pácolt, krémek készülnek a cukkiniből és padlizsánból, a káposzta sózott, marinált és céklával vagy anélkül pácolt, a hagyma és fokhagyma céklával vagy anélkül marinált. Dzsemek, kompótok és szörpök készülnek gyümölcsökből és bogyókból. Ízek készülnek az édespaprikából és változatos zöldségekből, valamint gyümölcsszószok. Minden dácsniknak saját speciális receptjei vannak, és minden emer tartósítmányainak sajátos ízvilága.

Minden családnak mindig adódik többlete is a 600 nm2-es területről. Az élelmiszerválság alatt az emberek egymásnak adták a többleteiket, végeredményben minden család felhalmozott egy változatos zöldség- és gyümölcsállományt.

Említésre méltó, hogy a dácsnikok szintén szerették a szomszédos erdők vad gombáit és bogyósgyümölcseit gyűjteni. Ezen ínyencségekből változatos készítmények lettek télére. Nemkülönben a poszt-szovjet idők válsága alatt, további földek lettek foglalva a burgonya számára.

A dácsa mozgalom volt és jelenleg is a legelterjedtebb és legnépszerűbb mozgalom a Szovjetunióban és a poszt-szovjet Ororszországban. Mind a mai napig 40 millió (!) család rendelkezik dácsával, és nagyjából 120 millió ember, vagyis a népesség 85%-a táplálkozik a saját dácsájáról. Manapság 20 különböző magazint jelentetnek meg dácsnikoknak, 5 televízió műsort, hatalmas számú weboldal foglalkozik a témával és van elektronikus program is a dácsák témájában. Még egy társadalmi szervezet is létezik: az “All-Russian Gardeners Union”.

Néhányan úgy hiszik, hogy a dácsa mozgalom eltűnik és a modern ifjúságot nem érdekli a föld. De a dácsa mozgalom helyébe egy új került – a Kin’s Settlements – és ez viszont szignifikánsan növekszik és nyereséges.

U.i.: 2013-ban egy új törvény lépett életbe, megengedve a dácsnikoknak, hogy áttehessék a címüket a dácsájukra és a dácsájukat tehessék a hivatalos tartózkodási helyükké.

Tudjuk-e, hogy Oroszországban alanyi jogon jár 1 hektár annak, aki vállalja, hogy ökológiai módon megműveli?! Lehetséges-e mindössze 1 hektárból teljesen megélni az élelmezés tekintetében? Természetesen! Ennek gyakorlata Petró Tibor előadásából világosan kiderül. - Egy hektáros öröklét: ÖKOklikk.hu

Magyar Anasztázia könyvek és dácsa mozgalom linkek:
http://boldogfalva.blogspot.hu/2011/10/anasztazia-konyvek.html
http://www.anasztazia.hu/a-konyvek/

1151011_686527001360936_665493346_n.jpg

1151011_686527004694269_926766144_n.jpg

1151011_686526998027603_137981222_n.jpg

1151008_686528481360788_365465774_n.jpg

1151008_686528478027455_422095182_n.jpg

1151008_686528471360789_571059536_n.jpg

1151011_686527014694268_189075978_n.jpg

1151011_686527008027602_1185676647_n.jpg

1146574_686529764693993_638115405_n.jpg

1146574_686529758027327_635547103_n.jpg

1151008_686528468027456_271055061_n.jpg

1149294_686528474694122_367966799_o.jpg

1146574_686529774693992_717657979_n.jpg

1102687_686527838027519_521748719_o.jpg

531891_686529181360718_253583206_n.jpg

1146574_686529761360660_641690386_n.jpg

531891_686529178027385_650974457_n.jpg

531891_686529194694050_217343638_n.jpg

531891_686529191360717_1387916336_n.jpg

998945_686525971361039_908076957_n.jpg

792211_686525968027706_192179295_o.jpg

999165_686527828027520_1654956712_n.jpg

998945_686525964694373_147002468_n.jpg

1102687_686527824694187_2124610043_o.jpg

998945_686525974694372_1136580893_n.jpg

1102687_686527831360853_1199936433_o.jpg

999165_686527834694186_2130617235_n.jpg

Ha tetszett, kérünk szavazz a GreenR blogra
a civil/fenntarthatósági kategóriában
a HVG Goldenblog 2013 versenyén!

         12 hozzászólás

Címkék: oroszország mezőgazdaság bioélelmiszer biogazdálkodás kertváros gyep fenntarthatóság agrárium agrárpolitika pázsit ökológiai mezőgazdálkodás családi gazdaságok dácsa kertek dácsa mozgalom

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Oroszok bizonyítják, hogy a kisméretű organikus gazdaságok elláthatják élelemmel a világot

PPJ         2013.05.31.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/60/Sisto-Palkino.jpgAmikor igencsak javasolt, hogy az élelmiszer termelő rendszerünk milliónyi organikus kiskertre és közepes családi gazdaságra alapuljon, szinte mindig akad valaki, aki azt mondja, hogy ez nem reális. Aztán gúnyosan beszólnak, hogy „Lehetetlen ellátni a világ növekvő népességét kertekkel, pláne organikussal.” Ó, igazán?! Tájékoztatta Oroszországot erről valaki?!

[Forrás: reclaimgrowsustain.com - Fordítás: GreenR blog]

Az összességében megközelítőleg 8 millió hektárnyi (20 millió angol hold) földön, 16,5 millió orosz család termel élelmet kisléptékű, organikus (magyarul bio- vagy öko-) kertekben. Mindezt a "Dácsa birtokainkon" teszik, ami egyfajta másodlagos otthon, főleg a túlurbanizált területeken. Lehet, hogy nem köztudott, de a saját élelem termelése régóta éltetett hagyomány Oroszországban, még a gazdagok körében is!

Az 1999-es „Privát háztartási gazdálkodás Oroszországban” Gosmkostat statisztikák alapján, ezek a Dacha családok előállították:

  • • 38% -át Oroszország teljes mezőgazdasági hozamának
  • • 41% -át az állatállománynak
  • • 82% -át a méznek
  • • 79% -át az eladott marhának
  • • 65% -át az eladott báránynak és kecskének
  • • 59% -át a tejnek
  • • 31% -át az eladott szárnyasnak
  • • 28% -át a tojásnak
  • • 91% -át a burgonyának
  • • 76% -át a zöldségnek
  • • 79% -át a gyümölcsnek

Például tudjuk-e, hogy Oroszországban alanyi jogon jár 1 hektár annak, aki vállalja, hogy ökológiai módon megműveli?! Lehetséges-e mindössze 1 hektárból teljesen megélni az élelmezés tekintetében? Természetesen! Ennek gyakorlata Petró Tibor előadásából világosan kiderül. - Egy hektáros öröklét: ÖKOklikk.hu

Ha az orosz családok képesek ilyen mértékű termelésre, az ő régiójukra jellemző nagyon rövid tenyészidő (kb. 110 nap) alatt, akkor elképzelhetitek, hogy a világ többi régiója mire lenne képes! Sajnos csak az USA-ban egyedül, a „pázsitok és előkert gyepek” területe a dupláját (40-45 millió angol hold) teszi ki az orosz kiskerteknek. (Erről bővebben lássátok 2010-es írásunkat: Újra analóg lesz a kasza címmel)

Az alábbi képek forrása: In 2011 the dacha gardens of Russia produced 40% of the nation's food. - Naturalhomes.org

russian-dacha5.jpg

russian-dacha2.jpg

russian-dacha3.jpg

         12 hozzászólás

Címkék: oroszország mezőgazdaság bioélelmiszer biogazdálkodás kertváros gyep fenntarthatóság agrárium agrárpolitika pázsit ökológiai mezőgazdálkodás családi gazdaságok dácsa kertek dácsa mozgalom

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Újra analóg lesz a kasza!

PPJ         2010.06.11.

Városiak nem igazán ismerik ezt az érzést, ahogy a teljesen vidékiek sem. Ez csak egy szűk rétegre, egy szűk területre jellemző: a kertvárosra. Ami azért nem is olyan szűk most már. Mostanság ugyanarra ébredek, elfogja ez az "érzés" a hallójárataimat, az érzés lehet elektromos vagy benzines.

Fffrümmm frümm frümm szltszlt - így az elektromos változat.

Böööööööööööööööööööööööö fröfröfrö böööööööööööööööööööö- így a benzines.

Igen: a fűnyírásról beszélek! Elég embert idegesít már a visítás és brümmögő pöfékelés. Elég legyen! Hogy én hogy várom már, mikor elfogy az olaj! Hogy én hogy várom már, mikor az elfogyott olaj miatt nem lesz több műanyag zsineg gyártva, ami a fűkaszába kell. Hogy én hogy várom már, mikor a csapadékháztartást úgy felborítja az ember, hogy a gátak átszakadnak és nem éri meg sehol sem duzzasztót építeni az elektromos áramért, mert hol kiszárad, hol átszakad... És akkor se elektromos áram, se olaj.

Az lesz a kovácsok kora. Újra analógmanuális lesz a kasza! Béla bá se fog este 8-10 ig "D" kategóriás akciófilmet nézni kereskedelmi cstornán, mert ha le akarja vágni a füvet, akkor bizony hajnalban kell kelni, akkor harmatos.

A tiszta, rendes kertváros. Az amerikai álom, ugye? Mert totál sötétnek kell lenned, hogy elhidd!

Miért utálhat meg egy közösség téged Amerikában?

„Úgy történt az eset, hogy Kathleent épp a kertészkedési hobbija sodorta bajba Winterhavenben. Vagyis egészen pontosan az, hogy saját háza körül a szokványosan rendezett, sima pázsitot – ami egyébként ökológiai és történeti szempontból is idegen a térségben – lecserélte természetesen sokszínű, kevésbé vízigényes, őshonos virágokra, füvekre és bokrokra.”

Amerikában ez felér a szentségtöréssel!

„Ha egy valamivel kellene szimbolizálni rendességi vagy rendezettségi megszállottságunkat, akkor az biztosan a sűrűn vetett pázsit volna. Ezt a találmányt eredetileg a huszadik század elején élő gazdag háztulajdonosok fedezték fel, akik a felső középosztály privilégiumai után áhítoztak: a pázsit a tollaslabda, a gyeptenisz és a krikett világát idézi, és mint olyan, megdöbbentően sok törődést igényel, hogy sima, monoton, vízszintesen lefektetett ponyva jellege legyen. Az amerikaiak évente 8 milliárd dollárt pazarolnak pázsitápoló termékekre és szolgáltalásokra, és több mint húszezer tonna rovarölőt és műtrágyát használnak hozzá.¹ 

1: Pázsitköltségek és gyomirtóhasználat: Jim Motavalli, „The Chemical Meadow”, Environmental Defense, April 1, 2000, http://www.environmentaldefense.org/article.cfm?contentid=984.

A 'gyerekek és kisállatok számára veszélyes' kis sárga jelzőzászló látványa így megszokottá vált, és a vezető szakemberek mára már csak 'kémiai pázsitként' emlegetik a találmányt. A külvárosok már gyakran nem a rend és nyugalom védőbástyái, amiért eredetileg létrehozták őket, hanem a gyep rendben tartását szolgáló fűnyírók, gyomirtók, sövényvágók és levéligazgatók búgásától-sivításától hangos tájjá váltak. ... Még ha nem is számoljuk a pázsit fenntartásának költségeit, ökológiai szempontból akkor is katasztrófáról van szó. A sűrűn vetett gyepnek rövidke a gyökere, ami nem tudja jól megtartani a nedvességet.”

Túl sok MTV-t meg Viva Tv-t néz a magyar, oszt' jó hogy ő is zöld gyepen akar bikinis csajokkal kerti vízcseppekben lassított felvételként ugrálni, de szálljon már le a földre! A gyep az nem biodiverz. Ott jó esetben is (ha nem irtja ki a műtrágya) csak földigiliszta van, de nincs az az épeszű madár ami leszállna ilyen nyílt terepre. A dzsumbuj! Na az az igazi élet. Gyepszint, cserjeszint, lombkoronaszint: rejtekek. Rovarok, madarak, éjszakai állatok. Változatosság. Sokszínűség = biztonság. Ez nem libsi duma,  ez populációökológia.  A kertnek tényleg a "multikulti" a jó. Az egysíkű gyepet elviszi az első gombás betegség, az első aszály, vagy az első áradás. A sokféle növényzetet nincs az a vihar ami kitépje. Esőzéskor az esővíz nem tud a talajba szivárogni, ehelyett a műtrágyát és gyomirtót a földdel együtt kimossa, bele a város csatornahálózatába. Ezt a fajta szimpla fűsivatagot szinte semmire sem tudják hasznosítani a madarak és más, normális esetben szívesen látott élőlények.

„A probléma nemcsak az, hogy legtöbbünkbe belénk táplálták a rövidre vágott pázsit rendjének és rendezettségének igényét. Még csak nem is az a baj, hogy egyáltalán nem vesszük figyelembe a dolog hátrányait. Az igazán nagy baj az, hogy frászt kapunk, amikor szomszédunk kertjében azt vesszük észre, hogy az kevésbé rendezett, bár finoman kidolgozott. … A természetes tájak lehetnek akármilyen gyönyörűek, egyediek, gondozást alig igénylők és környezetbarátak, néhány közösség mégis megőrülne a szedett-vetett, bozontos, egyenetlen, vegyes színű, összességében rendezetlen látványuktól.”

„Amerikában az egyik város önkormányzata a 'gyomtörvény' alapján akart vád alá helyezni, őshonos növényrengeteggel beültetett kertje miatt” öt ház- és telektulajdonost.

„A törvényt – amelynek célja a pázsitkertek elgyomosodásának megakadályozása – az önkormányzatok gyakran használják fel az őskertet ültetők ellen. … A New York állambeli Buffalo város Kenmore nevű külvárosának egyik lakosát 1984-ben például 30.000 dollárra büntették meg, amiért nem volt hajlandó ledózerolni hatszor hat méteres, tucatnyi különböző típusú vadvirággal teleültetett kertjét. … És egy napon, amikor a tulajdonos nem volt otthon, egyik szomszédja tövig lekaszálta a kertjét. Ez ellen a szomszéd ellen természetesen gyorsan ejtették a vádat.”

Nem, az amerikai "GÁRDEN" nem működik és erre már mások is rájöttek! Ahogy a dőltbetűs részek forrása is a Tökéletes rendetlenség című könyv²,

2: Abrahamson, E.; Freedman, H. D. (2007): Tökéletes rendetlenség. HVG Kiadó, Budapest. 384 p. II. fejezet, Rendezett pázsit 42-49. old.

aminek ezen fejezete - nagyon helyesen - ökológiai szemléletű, úgy az itt korábban már bemutatott Adbuster folyóirat is foglalkozott eme témával.

Az Adbuster 83. számában találkoztam ugynis Fritz Haeg munkáival, amivel támadást indított az amerikai előkertek ellen. Kövessük a példáját és tanuljunk meg kertet művelni, mielőtt elfogy az olaj és a víz, mert különben majd nézünk egy nagyot, hogy a füvünk helyén sárga száraz semmi van.

         19 hozzászólás

Címkék: város környezet fűnyíró kasza ökológia kertváros gyep fenntarthatóság pázsit adbusters fűkasza tökéletes rendetlenség

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

 
 
süti beállítások módosítása