A valódi környezettudatos sportautó

PPJ         2010.06.10.

Elég legyen a sok zöldre mosott olajreklámból. Lássuk, hogy készül egy Porsche ami valóban öko és alternatív. Kedves Kükü, ezzel szabad mennem a Critical Massre? :D

http://www.flickr.com/photos/41959234@N05/sets/72157622802440077/

Illetve ide is bemásolok pár képet a főbb stációkból:

071120091047 by Ion Camborrado.091120091068 by Ion Camborrado.11.12.2009 by Ion Camborrado.20.01.2010 by Ion Camborrado.10.02.2010 by Ion Camborrado.24.02.2010 by Ion Camborrado.07.04.2010 by Ion Camborrado.

         3 hozzászólás

Címkék: ajánló porsche bicikli fenntarthatóság

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A fenntarthatóság előőrsei - a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Irodájának projektje

PPJ         2010.05.28.

Kis önreklám a(z alább hivatkozott) fotók kapcsán. A konferencia felettéb hasznos és érdekes volt. Létrejövőben van egy új irányítás, egy új fajta jog-feedback, ami helyt ad a lokális változásoknak. Amit az elmúlt évtizedek - mondjuk ki - osztályharca szétvert - a vidéket - azt helyreállítjuk és becsületét visszaadjuk!

Forrás: http://jno.hu/hu/?&menu=aktualis&doc=20100526

„A fenntarthatóság előőrsei” a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa irodájának (JNOI) programja. A program célja, hogy olyan közösségi kezdeményezéseket mutasson be a társadalom számára, melyek elkötelezettek a komplex – környezeti, gazdasági, társadalmi – értelemben vett fenntartható fejlődés mellett, azt a maguk lakóhelyén megvalósítani igyekeznek, jó példaként szolgálhatnak más hasonló kezdeményezések és a társadalom egésze számára, valamint a JNOI eszközeivel segítse e kezdeményezések hálózatának kialakulását. (A program során támogatott szervezetek, egyenként és összességükben teljes önállósággal, a maguk nevében járnak el, működnek és nyilatkoznak.)

2010. május 17-18-án több mint 200 fő részvételével, „A fenntarthatóság előőrsei – Közösségi kezdeményezések a tájkímélő helyi gazdaság erősítésére Magyarországon” címmel tanácskozás zajlott Budapesten. A konferenciát a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának irodája, az ELTE Közös Örökségünk Kutatóműhely és az Új Reformkor Program szervezte, a Norvég Finanszírozási Mechanizmus (Norway Grants) anyagi támogatásával, médiatámogatója pedig a Magyar Vidék Televízió (MVTV) volt. A résztvevők közel 150 különböző szervezetet – érdekképviseleteket, települési önkormányzatokat, egyetemeket, kutatóműhelyeket, kormányzati, gazdasági, civil szervezeteket, és a sajtót képviselték vagy magánszemélyként vettek részt. A résztvevők négy fő témakört tekintettek át: közösségi (első sorban önkormányzati) vállalkozások, a hagyományokra támaszkodó közösségi kezdemények (többek között: élőfalvak), gazdasági hálózatépítési kezdeményezések tapasztalatait, valamint a kistermelők gazdasági tevékenységét szabályozó jogi környezetet.

A tanácskozás bevezető előadásaiból, illetve a résztvevők hozzászólásainak egy részéből igen komor helyzetkép rajzolódott ki a vidék állapotáról. Ez egybecseng azzal a helyzetértékeléssel, amit a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa 2008-2009-es beszámolójában közzétett:

"Azok a közösségek, amelyek ma Magyarországon a maguk és a jövő nemzedékek érdekében valóban meg kívánnák kezdeni a fenntartható életvitelre való áttérést, komoly nehézségekkel találják szemben magukat. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa »Fenntarthatóság előörsei« programjának keretében végzett kutatás összegzése – eltérő adottságú és egymástól távoli régiókban szerzett egybehangzó tapasztalatok alapján – megállapítja, hogy a fenntarthatóság feltételeinek megfelelő, azaz alapvetően helyi forrásokra építő, a helyi közösség önrendelkezésének gazdasági alapjait megteremtő, környezetbarát, az ott élőknek munkát, perspektívát, megfelelő életminőséget biztosító vidékfejlesztés lehetőségei ma Magyarországon nem adottak.

Az óriási mértékben koncentrálódott, túlnyomórészt nemzetközi befektetőcsoportok és hálózatok kezében lévő élelmiszer-kereskedelem, -feldolgozó és vendéglátóipar az erő pozíciójából tárgyal beszállítóival. A hazai mezőgazdasági termék kiszorul a bel- és külföldi piacairól. Az élelmiszer-feldolgozás és -kereskedelem állami szabályozása ésszerűtlen adminisztratív, higiéniai és egyéb jogszabályokkal gyakorlatilag lehetetlenné teszi a háztáji, kisüzemi, helyi termék legális megjelenését a helyi piacon. Ezek betartásához komoly beruházás kellene, a kisebb léptékben gazdálkodóknak nem kifizetődő a nagyipari előírásoknak megfelelő feldolgozóüzemet építeni. Az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokból pedig általában épp ezeket a kisebb, közepes léptékű üzemeket, gazdálkodókat zárják ki adminisztratív vagy gazdasági korlátokkal. Így a normatív és pénzügyi szabályozás szinte kizárólag az intenzív nagyüzemi termelést teszi rentábilissá, függetlenül a helyi adottságoktól. A hazai támogatási politika, piacszabályozás és  hitelfeltételek a kisebb gazdaságokkal szemben ellenségesek, és a hazai családi gazdaságok számára hátrányt jelentenek a szomszéd országok farmereihez képest.

Kijelenthetjük, hogy a hazai agrárpolitika és a forgalomban levő vidékfejlesztési koncepciók az európai trendekkel részben, a fenntartható fejlődés követelményeivel teljes mértékben ellentétesek. A fenntartható vidékfejlesztés feltételei megteremthetők lennének, ehhez azonban gyökeres fordulatra lenne szükség a vidékpolitikában.”

A konferencián bemutatkozó helyi kezdeményezések gyakorlati tapasztalatai szerencsére árnyalták e képet. E kezdeményezések bizonyítják, hogy még a legelesettebb, kilátástalan helyzetben lévő közösségekben is van lehetőség a kiutat megtalálni, ha az elkötelezettség, tudás, akaraterő megmozdul a közösségért. A résztvevők sürgették a tájkímélő termeléssel, a vidéki közösségek újraélesztésével, a mezőgazdasági termékek alternatív értékesítésével foglalkozó és más hasonló tevékenységet végző szervezetek együttműködését, közös fellépését. Ennek érdekében Élő Magyarország néven hálózat létrehozásáról döntöttek.

A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa az ilyen kezdeményezések együttműködésének elősegítésében továbbra is részt kíván venni, miközben ezek mindennapi működését akadályozó, a fenntarthatóság követelményeivel ütköző jogszabályok ésszerűsítése érdekében is fel kíván lépni.

A konferencia résztvevőinek állásfoglalása letölthető innen.


Pacsuta Péter János néhány fotója a konferenciáról itt megtekinthető.


A vetített előadások az alábbi linkekről letölthetők:


Szabadkai Andrea (Szövetség az Élő Tiszáért) – Fehér Zoltán (Szövetség az Élő Tiszáért) – Korzenszky Anna (Védegylet): A kistermelők előtt álló jogi akadályok és ezek lebontása

Kovács István (Oszkói Hegypásztor Kör): Közösségi munka a Vasi Hegyháton – a présház felújítástól a helyi termék klaszterig

Kajner Péter (Jövő nemzedékek országgyűlési biztosának irodája) – Huszti Levente (NFÜ LHH Fejlesztési Programigazgatóság; Új Reformkor): Egy közösségi gazdasági hálózat lehetséges körvonalai

Sztolyka Zoltán (Rozsály polgármestere, helyipiac.hu): Rozsály, az önellátó falu

Lakatos József (Tiszaadony polgármestere): Szociális földprogram keretében létrehozott kecskefarm és tejfeldolgozó Tiszaadonyban

Lantos Tamás (Markóc polgármestere, Ormánság Alapítvány): Közmunkaprogram és gyümölcsészet a fenntartható helyi gazdaság szolgálatában

Fekete Ágnes – Barta Tamás (Perőcsény): Mobil gyümölcsfeldolgozó kisüzem a helyi alapanyag feldolgozására

Hajas Pál (Euragro Vidékfejlesztési Iroda, Kozárd): A kistérségi helyi termékelőállítás szabályozási és fejlesztési helyzete

         szólj hozzá

Címkék: fotók fenntarthatóság jövő nemzedékek

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Halászat: államilag támogatott fajpusztítás

PPJ         2010.05.23.

A Népszabadság Online szerint "drámai összeállítást közölt a brit Guardian a világtengerek halászatáról. A lap szerint az állami támogatások nélkül az ágazat működésképtelen lenne - most viszont az történik, hogy költségvetési pénzekkel megtámogatva sokmillió ember dolgozik a tengeri ökoszisztémák tönkretételén."

(Csoda, hogy e hír alatti első cikk a biodiverzitás összeomlásával foglalkozik? - a szerk.)

A cikk egy UNEP-jelentésre hivatkozik, amely szerint a kormányok évente 27 milliárd dolláral támogatják a halászat fenntartását. Hogy az arányokat is érzékelni tudjuk: az iparág éves bevételeinek egyharmadáról van szó. A pénz látszólag fontos célokat szolgál, hiszen a világon 35 millió embernek kenyérkereső foglalkozása a halászat, a családtagokat is beszámítva 120 millióan élnek közvetlenül a halfogásból.

A halfeldolgozó és -kereskedő vállalkozásokat is számításba véve áttételesen 500 millió embernek nyújt megélhatést a "halipar", azok pedig több mint egymilliárdnyian vannak, akik számára a halhús jelenti az első számú (és az egyetlen megfizethető) fehérjeforrást.

Ugyanakkor ennek a hatalmas embertömegnek a kiszolgálása olyan rablógazdálkodáshoz vezet, amely mára tönkretette a világtengerek halállományát. A zsákmány csökken, a halászok pedig egyre hosszabb és kockázatosabb utazásokra kényszerülnek a megfelelő fogás érdekében.

Ahogyan az UNEP jelentéséből kiderül, az évtized eleje óta - a növekvő befektetések ellenére - 10 százalékkal csökkent, és az érintett vállalkozások 30 százaléka válságba került. Ezen a helyzeten láthatóan az említett támogatások sem segítenek, sőt, inkább mélyítik a krízist - ökológiai és gazdasági értelemben egyaránt -, hiszen hozzájárulnak a halpopulációk túlhalászásához és kimerüléséhez.

Az UNEP álláspontja szerint fel kellene számolni az ipari méretű "halkitermelést" lehetővé tevő hatalmas halázflottákat, és az ágazatnak ismét a helyi piacokra termelő, helyben halászó mikrovállalkozásoknek kellene uralniuk.

A szervezet úgy látja: a jelenleg dolgozó 20 millió halászhajóból akár 13 milliót is ki lehetne vonni a forgalomból anélkül, hogy a szegény államokban létfontosságúnak számító halhús-piac összeomlana. Ezzel paradox módon a halászatból élők száma akár még nőhetne is, és a halhúsnak a világélelmezésben játszott szerepe sem csökkenne érezhetően. Ráadásul a túlhalászás megszűntével a halállomány, sőt a halászható mennyiség is megnőne. Ehhez azonban olyan védett területeket is ki kellene jelölni, ahol tilos a halászat, és a halak zavartalanul szaporodhatnak.

Forrás: NOL

Néhány komment a cikk alól:

adamant | 2010. május 23. | 18:19:48

A nemzetközi halászat által évente elejtett halak csak igen kis százaléka kerül alapellátásként szegény országok, emberek asztalára.
Ezze szemben viszont a nagy része ( a feldolgozóipar nagyvonalú felhasználása és un. extra minösége miatt) kidobásra, örleményként, haltápként kerül felhasználásra.

A kifogott halak több, mint 50 % a gazdag országok, luxus fogyasztói számára kerül értékesítésre.
Ha pl. 1-2 éves halászati tilalmat vezetne be az ENSZ, akkor az "éhezö" világ ezt kevésbé sínylené meg, mint a modern, egészéges táplálkozásáért havonta milliárdokat kiadó gazdag réteg.

Ki kellene próbálni addig, amíg a tengervizek nem válnak halott löttyé, élövilág nélkül.

Robin Good | 2010. május 23. | 17:29:10

Lényegében minden termelési folyamat arra irányul, hogy a természeti erőforrásokat egy valamilyen rövid élettartamú terméken keresztül hulladékká alakítsa. Az emberiség viselkedése a Föld nevű bolygón nem sokban különbözik egy salátán élősködő levéltetű-kolóniáétól.

nablaquadrat | 2010. május 23. | 13:26:57

A brit Guardian szerint: "... az történik, hogy költségvetési pénzekkel megtámogatva sokmillió ember dolgozik a tengeri ökoszisztémák tönkretételén."

Nem kell messzire menni, egészen a tengerekig:
Itt van például a magyar [Gyurcsány-Kuncze-Kóka-Bajnai] kormány, amelyik zöld-energia felárat fizet a Dalkia-Energia Zrt-nek [egészen pontosan Somosi Lászlónak, az egykori MSZMP Pécsi Városi Pártbizottsága tagjának] a Pécsett biomassza gúnynéven elégetett mecseki rönkfáért.

         2 hozzászólás

Címkék: természet ökológia halászat óceánok fenntarthatóság tengerek

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A totalitárius buddhista, aki legyőzte a Sim City-t...

PPJ         2010.05.22.

Via: Vice

Bocsi, de nem fogom leferdíteni. A Sim City-t nem ismerem annyira, de a videó mindent elárul. Teljes lefedettség, magas munkanélküliség, minimalizált közszolgáltatás, 50 éves átlagéletkor, totális környezetszennyezés, teljes regiment élet: mindez olyan szakrális területlefedettségi mintázatok által megvalósítva, mint a buddhista Élet Kereke. Sok-sok évet dolgozott ezen a srác! És a végeredmény maga a megvalósult borzalom. Természetesen Koyaanisqatsi-n nőtt fel a srác, mondanom sem kell. Ugye nem kell ecsetelnem (az interjú elolvasása után), hogy miért iszonyatos ez a példa, amit létrehozott a srác?!

I’m English, but when I was twelve I lived in North Carolina and went to an inner-city school a bit like that one in The Wire. I only really have two memories of that time. One, of police arresting one of my classmates in the middle of Social Studies, (I never saw him again), and two: Technology lessons that consisted of us sitting two to a computer, playing the original Sim City; presumably to stop us fighting each other for one hour a day.

That was the first time I played Sim City. Later, I got my first computer with Sim City 2000. I dicked around with it for about a week before realising I’d rather gun down Nazis in Spear of Destiny, than thanklessly lay down four square miles of sewage piping for silent citizens.

Not Vincent Ocasla though. Vince guy spent four years wallowing in equations and graph paper building a totalitarian Sim City hellscape called Magnasanti, racking up a population of six million and claiming to beat an otherwise unbeatable game. Watch this and get scared:

I saw this mind-blowing video a month ago, but only just managed to track Vincent down on Facebook. He’s a 22-year-old architecture student living in the Philippines, and I felt a little bit better after discovering he’s just a normal dude, not Krang from the Teenage Mutant Ninja Turtles.

Vice: I think most people’s natural inclination after watching your video would be awe, followed by fear.
Vincent: I am in agreement. That was part of the intent of the video, for those that know, play, and love the game.

Vice: Not to presume to didn’t have fun building and developing Magnasanti, but your approach to Sim City doesn’t seem like you really treat it as a game anymore.
Vincent: For me, SimCity 3000 is more than just a game. It has evolved to become a tool or medium for artistic self-expression. While most games today are focused on destroying things and killing other players, Sim City instead allows one to exercise the imagination to create, and express. Many people say, “Oh, it’s just a game!” But they are mistaken.

Vice: Godfrey Reggio’s Koyaanisqatsi seems to have been a big inspiration.
Vincent: It very much was - I first watched it in 2006. The film presented the world in a way I never really looked at before and that captivated me. Moments like these compel me to physically express progressions in my thought, I have just happened to do that through the form of creating these cities in SimCity 3000. I could probably have done something similar - depicting the awesome regimentation and brutality of our society - with a series of paintings on a canvas, or through hideous architectural models. But it wouldn’t be the same as doing it in the game, for the reason that I wanted to magnify the unbelievably sick ambitions of egotistical political dictators, ruling elites and downright insane architects, urban planners and social engineers.

I’ve a quote from one of your Facebook status updates here: “The economic slave never realizes he is kept in a cage going round and round basically nowhere with millions of others.” Do you not feel that sums up the lives of the citizens of Magnasanti? (And you might want to set your Facebook to private by the way.)
Precisely that. Technically, no one is leaving or coming into the city. Population growth is stagnant. Sims don’t need to travel long distances, because their workplace is just within walking distance. In fact they do not even need to leave their own block. Wherever they go it’s like going to the same place.

Heavy.
There are a lot of other problems in the city hidden under the illusion of order and greatness: Suffocating air pollution, high unemployment, no fire stations, schools, or hospitals, a regimented lifestyle - this is the price that these sims pay for living in the city with the highest population. It’s a sick and twisted goal to strive towards. The ironic thing about it is the sims in Magnasanti tolerate it. They don’t rebel, or cause revolutions and social chaos. No one considers challenging the system by physical means since a hyper-efficient police state keeps them in line. They have all been successfully dumbed down, sickened with poor health, enslaved and mind-controlled just enough to keep this system going for thousands of years. 50,000 years to be exact. They are all imprisoned in space and time.

Why did it take a year-and-a-half just to complete the theory behind Magnasanti?
During the planning stage of the city I was also busy constructing other large-scale cities, which laid out much of the theory for Magnasanti. New ways of doing things were not yet developed until experiments were done within the game to verify ideas, and notes had to be taken down in conjunction with each new experiment, as well as devising new experiments to find out if there were better ways of solving the problem. Building cities and doing in-game experiments to obtain the results desired takes time. Additionally, I had other things to do, and only worked on it in my spare time, so it was a gradual development, not something I was working on 24 hours a day, 365 days a year.

You say Magnasanti’s design is based on the Bhavacakra, the wheel of life and death in Buddhism. Are you a practicing Buddhist?
Former Buddhist. The Wheel of Life, also known as the Wheel of Time or the Wheel of History, can be found in many religions, philosophies, and cultures which regarded cyclical notions of time consisting of ages that essentially repeat themselves. I’m particularly fascinated with sacred geometry. The city symmetry uses a modified version of the symbol to represent the sinister intent of enslaving all of its citizens for all eternity. But with regards to what I believe, today I simply consider myself to be a freethinker.

Do you play any other games apart from Sim City? I hate to imagine what you would do to a family in The Sims.
I used to play other games back in my school days such as Populous, Age of Empires and a few MMORPGs like Galactic Conquest. As for The Sims, I enjoyed that too, although sims usually turn insane and die horribly under my hands after a few minutes. As of today, I no longer play such games. I really don’t see the point anymore.

According to Magnasanti’s graphs, none of its citizens seem to live past the age of 50.
Health of the sims was not a priority, relative to the main objective. I could have enacted several health ordinances which would have increased the life expectancy, but I decided not to for practical reasons. It shows that by only focusing on one objective, one may end up neglecting, or resorting to sacrificing, other important elements. Similarly, [in the real world] if we make maximizing profits as the absolute objective, we fail to take into consideration the social and environmental consequences.

Anything else you’d like to add?
If anyone’s wondering, I am not autistic, or a savant, nor suffer from OCD, or suffer from any other form of clinical mental disease or illness for that matter.

Okay, thanks.

MIKE STERRY

         szólj hozzá

Címkék: buddhizmus vallás város ökológia fenntarthatóság

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

· 2 trackback         

EARTHSHIP - egy megoldás

PPJ         2010.05.21.

Via: Száni

Eleged van? Meglógnal mégiscsak? Soha többet számlák? Nem akarsz függeni butus politikusok kakaskodásaitól energiaügyben? Fészket raknál? Spórolnál? Zöld vagy? Kék?

EARTSHIP - egy megoldás!

Az earthship rendszerű épitményeknek talán a legegyszerűbb leírása, hogy önfenntartóak. Megújuló forrásokból nyerik az energiát és újrahasznosítják az utolsó csepp vizet is. Egy jól megtervezett earthship egy feltöltéssel 30-40 évig kiszolgál egy családot. Fél generánciónkénti újratöltéssel és folyamatos használat mellett pár tízezer évig elketyegnek. Olyan szemétből epülnek ugyanis, amik igen lassan bomlanak el. Pl.: gumiabroncs, üveghulladék, sörösdoboz, ilyesmik. A szemét meg mint tudjuk olcsó és sok van belőle.

A drága része az "energiatermelészeti" :D szerkezetek. De ezeket egyszeri beruházással szintén akár 1-2 generacion keresztül lehet használni. Vagy amíg nem jönnek jobb es újabb eszközök (ha jönnek, de ki tudja...). De vezeték sehonnan sem megy bele az earthshipbe, így akár egy sivatag közepén is fel lehet húzni.

Az önellatas persze odafigyelést igényel és gondoskodást, de ha az ember és családja összenő a házzal, akkor közelebb is kerül a természethez, ami a jövő kulcsa. Minden ettől elterő irányvonal sajnos csúfos véget fog érni. A technologia csak segít feledni, hogy eltávolodtunk a természettől, de meg nem fog menteni minket a pusztulástól! Ahhoz "kicsik" a (csoda)szerkezetek!

És akkor a szett:

Egy .org-ok járnak a legelőrébb, sok infót szolgáltatnak ingyen is, de sajna az igazi csomagért fizetni kell. Mindenesetre komplett építési/használati útmutatást ajánlanak eartship epítéshez - (http://earthship.org/)

Wiki - (http://en.wikipedia.org/wiki/Earthship)

Stuart Simmons earthshipje, építési naplóval, élménybeszámolóval  - (http://www.earthships.com/)

Gugli fényképhalom - (hosszú a link nem írom ki)

Tecsöved link egy sorozathoz, amit az .org-osok készítettek - (https://www.youtube.com/watch?v=L9jdIm7grCY)

         2 hozzászólás

Címkék: fenntarthatóság earthship önfenntartó házak

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

 
 
süti beállítások módosítása