PPJ         2011.06.28.

Tönkre tesszük az egykor még a végtelenség szinonimájaként használt óceánokat és tengereket. "Csupán" azt a kétharmadot - amitől egyáltalán ez a Föld bolygó működik. A nagy áramlások és az éghajlati övek hajtómotorját, a minden földi keringések szívét.

Elveszítjük! Elveszítjük! Töltés! Defibrillálás 1000 Volton!

Sokkoló jelentés a tengeri élővilágról

A hittnél is sokkal nagyobb gond van a halakkal és a vízi emlősökkel az óceánok mélyén. A savasodás, a felmelegedés, a túlhalászat és a szennyezés ugyanis egyre nagyobb veszélybe sodorja a halak, a cápák és a bálnák életét. Sőt a legújabb jelentés szerint elkerülhetetlen, hogy több faj kihaljon a bolygóról. A tudósok szerint a veszélyt előidéző együtthatók kumulálódnak, így a bolygó talán legnagyobb kihalási hulláma előtt állunk most.

Példa nélküli és a katasztrofális helyzet alakult ki az óceánok mélyén. Erre utal egy, a napokban közzétett tudományos tanulmány, amely a Föld sós tengereiben és óceánjaiban élő halak és vízi emlősök helyzetét kutatta. A kutatók szerint a szennyezések és a túlhalászat is közrejátszik abban, hogy tömegesen tűnnek majd el a vízi fajok az óceánokból, szerintük ez elkerülhetetlen.

Nyugtalanító ütemben melegszik a Vörös-tenger

A Vörös-tenger vize egyetlen évtized alatt csaknem egy fokkal lett melegebb, derítette ki egy nemzetközi kutatócsoport műholdas adatok alapján. A tudósok szerint ez számos állat- és növényfaj pusztulását okozhatja.

A kutatók a Vörös-tenger felszínéről 1985 és 2007 között készült műholdas hőtérképeket elemeztek ki. Dionysios Raitsos, a szaúd-arábiai King Abdullah Tudomány és Technológiai Egyetem (KAUST) éghajlatkutatója és kollégái a Geophysical Research Letters című szaklapban számoltak be arról, hogy a szokatlanul gyors hőmérsékletváltozás az 1990-es évek közepén vette kezdetét.

Mi okozzuk a hatodik tömeges kihalást!

A globális felmelegedés, a savasodás és az oxigénhiány miatt annyi faj pusztulhat ki az óceánokban, amire több millió éve nem volt példa - figyelmeztetnek vezető óceánkutató tudósok.

"Ha ez így megy tovább, akkor az óceánokban élő fajok tömeges kipusztulására számíthatunk" - állítja Alex Rogers oxfordi professzor, az óceánok állapotát felmérő nemzetközi program (IPSO) tudományos igazgatója. A professzor 26 kollégájával együtt készített jelentését a napokban mutatják be Oxfordban, és az képet fest az óceánok jövőjéről. "Szinte bizonyos, hogy a korallzátonyok ökorendszere az évszázad végére kipusztul, ami becslések szerint kilenc millió faj eltűnését jelenti" - mondja Rogers.

A tudósok szerint a tengervíz felmelegedése az óceánok mélyebb vizeire is kihat majd, és sokféle állatfaj pusztulhat ki a trópusokon és az északi vizekben is. További gond a szintén az emberi tevékenységnek betudható savasodás, és az, hogy egyes helyeken egyre kevesebb a vízben az oxigén. Ezt a három tényezőt eddig külön tanulmányozták, és csak nemrég értették meg, hogy kölcsönhatásban állnak egymással.

A tengerszint gyorsabban nő, mint kétezer év óta bármikor

Az elmúlt 130 során sokkal nagyobb mértékben nőtt a tengerek vízszintje, mint bármikor az utóbbi kétezer évben - állapította meg egy német kutatócsoport Észak-Amerikában végzett méréseik alapján.

A kutatók régóta tudják a világóceánok szintjének és a klímaváltozásnak egyszerű összefüggését, miszerint minél melegebb lesz, annál jobban olvad az antarktiszi és grönlandi jégsapka, annál erősebb a gleccserek fogyása, s ez növeli a tengerek vízszintjét. Most az Észak-Amerika atlanti parti földtani rétegeiben talált fosszilis leletek révén a potsdami éghajlatkutató intézet munkatársai kétezer évre visszamenőleg modellezték a tengerszintváltozást. Az Amerikai Tudományos Akadémia lapjában (PNAS) közölt eredmények a mindezidáig csak 130 évvel ezelőttig ismert összefüggést kétezer évre tolják ki és megerősítik, hogy a vízszint annál gyorsabban nőtt, minél melegebb volt a földi éghajlat.

PPJ         2010.05.23.

A Népszabadság Online szerint "drámai összeállítást közölt a brit Guardian a világtengerek halászatáról. A lap szerint az állami támogatások nélkül az ágazat működésképtelen lenne - most viszont az történik, hogy költségvetési pénzekkel megtámogatva sokmillió ember dolgozik a tengeri ökoszisztémák tönkretételén."

(Csoda, hogy e hír alatti első cikk a biodiverzitás összeomlásával foglalkozik? - a szerk.)

A cikk egy UNEP-jelentésre hivatkozik, amely szerint a kormányok évente 27 milliárd dolláral támogatják a halászat fenntartását. Hogy az arányokat is érzékelni tudjuk: az iparág éves bevételeinek egyharmadáról van szó. A pénz látszólag fontos célokat szolgál, hiszen a világon 35 millió embernek kenyérkereső foglalkozása a halászat, a családtagokat is beszámítva 120 millióan élnek közvetlenül a halfogásból.

A halfeldolgozó és -kereskedő vállalkozásokat is számításba véve áttételesen 500 millió embernek nyújt megélhatést a "halipar", azok pedig több mint egymilliárdnyian vannak, akik számára a halhús jelenti az első számú (és az egyetlen megfizethető) fehérjeforrást.

Ugyanakkor ennek a hatalmas embertömegnek a kiszolgálása olyan rablógazdálkodáshoz vezet, amely mára tönkretette a világtengerek halállományát. A zsákmány csökken, a halászok pedig egyre hosszabb és kockázatosabb utazásokra kényszerülnek a megfelelő fogás érdekében.

Ahogyan az UNEP jelentéséből kiderül, az évtized eleje óta - a növekvő befektetések ellenére - 10 százalékkal csökkent, és az érintett vállalkozások 30 százaléka válságba került. Ezen a helyzeten láthatóan az említett támogatások sem segítenek, sőt, inkább mélyítik a krízist - ökológiai és gazdasági értelemben egyaránt -, hiszen hozzájárulnak a halpopulációk túlhalászásához és kimerüléséhez.

Az UNEP álláspontja szerint fel kellene számolni az ipari méretű "halkitermelést" lehetővé tevő hatalmas halázflottákat, és az ágazatnak ismét a helyi piacokra termelő, helyben halászó mikrovállalkozásoknek kellene uralniuk.

A szervezet úgy látja: a jelenleg dolgozó 20 millió halászhajóból akár 13 milliót is ki lehetne vonni a forgalomból anélkül, hogy a szegény államokban létfontosságúnak számító halhús-piac összeomlana. Ezzel paradox módon a halászatból élők száma akár még nőhetne is, és a halhúsnak a világélelmezésben játszott szerepe sem csökkenne érezhetően. Ráadásul a túlhalászás megszűntével a halállomány, sőt a halászható mennyiség is megnőne. Ehhez azonban olyan védett területeket is ki kellene jelölni, ahol tilos a halászat, és a halak zavartalanul szaporodhatnak.

Forrás: NOL

Néhány komment a cikk alól:

adamant | 2010. május 23. | 18:19:48

A nemzetközi halászat által évente elejtett halak csak igen kis százaléka kerül alapellátásként szegény országok, emberek asztalára.
Ezze szemben viszont a nagy része ( a feldolgozóipar nagyvonalú felhasználása és un. extra minösége miatt) kidobásra, örleményként, haltápként kerül felhasználásra.

A kifogott halak több, mint 50 % a gazdag országok, luxus fogyasztói számára kerül értékesítésre.
Ha pl. 1-2 éves halászati tilalmat vezetne be az ENSZ, akkor az "éhezö" világ ezt kevésbé sínylené meg, mint a modern, egészéges táplálkozásáért havonta milliárdokat kiadó gazdag réteg.

Ki kellene próbálni addig, amíg a tengervizek nem válnak halott löttyé, élövilág nélkül.

Robin Good | 2010. május 23. | 17:29:10

Lényegében minden termelési folyamat arra irányul, hogy a természeti erőforrásokat egy valamilyen rövid élettartamú terméken keresztül hulladékká alakítsa. Az emberiség viselkedése a Föld nevű bolygón nem sokban különbözik egy salátán élősködő levéltetű-kolóniáétól.

nablaquadrat | 2010. május 23. | 13:26:57

A brit Guardian szerint: "... az történik, hogy költségvetési pénzekkel megtámogatva sokmillió ember dolgozik a tengeri ökoszisztémák tönkretételén."

Nem kell messzire menni, egészen a tengerekig:
Itt van például a magyar [Gyurcsány-Kuncze-Kóka-Bajnai] kormány, amelyik zöld-energia felárat fizet a Dalkia-Energia Zrt-nek [egészen pontosan Somosi Lászlónak, az egykori MSZMP Pécsi Városi Pártbizottsága tagjának] a Pécsett biomassza gúnynéven elégetett mecseki rönkfáért.