A hollandiai Utrecht város pompás biciklis közlekedése.
The following video, after the jump, offers a look into a beautiful fantasy land called Utrecht, Holland, where transit is clean, efficient, and safe. Translation: Everyone rides bikes and uses public transit. Now imagine that all those people on bikes were in cars. Ugh! And notice that there's no fat people - 2 problems solved in one!
Téved, aki azt gondolja, hogy a zöld bolygóért csak greenpeace-es motorcsónakból vagy mamutfenyőhöz láncolva lehet küzdeni. A modern technikának hála a környezetvédelem manapság már otthon, a kényelmes fotelből is megoldható – elég hozzá kikapcsolni a számítógépet. Vagy legalább körültekintően használni.
Akit érdekel, olvassa el az Index cikkét, amiből ha nem is sok minden és egyáltalán nem mélységeiben, de pár dolog azért kiderül.
A legfontosabb üzenet: Kapcsold ki és menj csinálj valami hasznosat végre!
Sokkoló és megdöbbentő film ez a dernarmot által ajánlott History Channel-es Life after people. A film kronológia mentén halad, 1 évtől 10.000 évig tartó skálán és sorra veszi ahogy letűnik az emberi civilizáció.
A film nem az eber eltűnésének forgatókönyveivel foglalkozik, tehát nem nukleáris katasztrófából vagy ökokatasztrófából indul ki, egyszerűen csak abból, hogy mi van ha holnaptól az óra mikor csörög, már senki sincs az ágyban. A Föld emberi lélekszáma: 0.
36. óra
A szivattyúkat nincs aki kezelje és beindítsa, ezért a világ metróalagútjait és állomásait elönti a víz. Már, amik vízszint alatt vannak. Igen, emberi közbenjárásra szárazak csak.
1. napok
Látszik, hogy amerikai az alkotás, mert már az elején aggodalmaskodik a házikedvencek sorsa felől. De hát nem épp mi HÁZiasítottuk a kis szőrmókokat? Akkor meg mit parázunk, hogy be vannak zárva a lakásokba: igen, nagy részük megdöglik miután mi eltűntünk. Tudjuk, hogy mire szorulnak és, hogy nem életképesek. A kis pincsiknek befellegzett, csak a "rendes" kutyák élik túl az ember utáni létet. A film további perceket áldoz a kiskedvencek poszthumán életének tárgyalására: a mindenben közepes kutyák élik túl az ember hiányát, és bár nem nyernek szépségdíjat, de az élet megpróbáltatásain a mindenre alkalmas (nem túl rövid, nem túl hosszú lábó, nem túl kicsi pofájó, nem túl nagy pofaszerkezetű) kutyák lesznek csak úrrá. Érdekes: vajon nem épp gy van az embereknél is? A mindenre alkalmas él túl, a specialista azonnal hasznavehetetlen szükséghelyzetekben.
Az erőművek leállnak, nem, nem leolvadnak az atomerőművek, hanem érzékelik a megtermelt energia fel nem használtságát (emberek híján, ugyebár) és önmagukat leállítják az áramkörök és programok. Az egyetlen erőmű ami tovább üzemel, a Hoover-gát. Mindenhol máshol a világon a fények kialudtak, az erőművek leálltak. A különböző okú tüzeknek már semmi sem szab határt, benyomulnak a városokba is, Róma újra lángokban áll.
1. év
Egy év után a városok és falvak még felismerhetőek. De az egybefüggő tömör felületek meggyengültek. Lenyűgöző a növények ezen képessége. Képesek lerombolni valamit akár néhány éven belül. Hogy a bálványfát (Ailanthus altissima) vagy a pitypangot (Taraxacum officinale) mennyire nem győzhetjük le azt csak most láthatjuk nagyon jól - nézzetek szét a vasúti töltések mentén, milyen bálványfa kolóniák szaporodnak el, az elhagyatott réteken pedig milyen pitypangtengerek vannak!
5. év
A világ autóútjai eltűnőben vannak, a zöld növényszőnyeg kezdi befedni. A moszkvai Vörös tér is zöld színben pompázik már. Az oda szélfútta talajon az első nitrogénkötő növények (herefélék, lucerna) megjelennek és elhalásuk után további humuszréteg keletkezik. Előkészül a terep a nagyobb producens szervezeteknek. Az ember uralma a természet fölött, mindig csak képzelgés volt. A Central Parkból buja erdő lett öt év alatt.
20. év
Hogy mi történik húsz éva alatt, ha egy területen nincs ember, arra konkrét példával szolgál a történelem: Pripjaty városéval, vagyis a Csernobiltól 16 km-re fekvő kitelepített városéval. Az ember eltűnése húsz éva alatt ellensúlyozta a nukleáris katasztrófa kezdeti pusztítását. Magyarul jobb ha nem vagyunk, mint ha vagyunk. A gímszarvas állománya a Vörös-erdőben (a sugárzás által legsúlytottab terület) teljesen helyrejött már húsz évvel a katasztrófa után. A vadkan populációja ezen a területen 15x nagyobb, mint "a Zónán" kívül. Az élet sokkal rugalmasabb, mint gondolnánk. Az ember eltűnésével az élet nem áll meg. A hirtelen evakuált óvoda műanyag játékai közt a betört ablakon ki-be közlekedik a bagoly, bagolyköpet mutatja a párkányon, hogy a vadon visszafoglalta a területet.
25. év
Az ablakok az épületeken betörnek a kiszáradó és merevvé váló tömítések miatt. A világ városainak épületeibe így beáramlik a huzat, a felszíni ellenállás megváltozásával egészen más erők hatnak az épületekre. A szél port és növénymagokat szállít az emeleti irodákba. A villámhárítók karbantartás nélkül elrozsdásodnak, a villámok levezetése helyett emeleti tüzeket generál. Az USA-ban az ember eltűnésével újra fél millióra nő a farkas populációja, ez annyi, mint a bevándorlás kora előtti állapot. Amerika újra nincs felfedezve...
40. év
A belváros még áll. A külvárosi részek már "attack" alatt állnak. A természet kezdi teljesen visszahódítani.
50. év
A legjobb ember által alkotott struktúrákon is meglátszik már a pusztulás. Minden ember alkotta dolog magában hordozza a saját pusztulásának csíráit. A hidak, a kő-, fa-, acél- és vasépítmények mind kikezdődnek az idő vasfoga miatt.
70. év
A nem betonból készült-, tehát kő és föld gátaknak világszerte vége: nem bírják a nyomást, karbantartás nélkül a víz újra utat váj.
75. év
A világ 600 millió autójából már csak rozsdahalmok maradnak. Autóra nem emlékeztető vashalom szerűségek.
90. év
A kőből készült építményekből alig marad valami.
100. év
A Brooklyn-híd szétesik. A Golden Gate szétesik. A CD-k és DVD-k elvesztették az adataikat. A könyvek elporladnak és szétesnek. A fényképek és a cellulózfilmek szétesnek. Ironikus, de a mi "fejlettségi szintünkön" sokkal kevésbé tudtunk maradandóbbat alkotni, mint az előző kultúrák.
150. év
A metróalagutak gerendái a vízben állva, de szárazon is már nem bírják tovább a kiképzést. Az utcák világszerte beszakadnak le a metró szintjére. Már a belvárosokat is benőtte a növényzet. Az életbenmaradt macskák lesznek az új magasalti szintezettségű tápláléklénc csúcsragadozói (a film amerikai lévén New Yorkból indul ki). A magas épületek közti közlekedés miatt lehet, hogy a repülő mókusokhoz hasonlóan repülő macskák alakulnak ki. A kutyák ennyi év alatt falkákba tömörültek, újból visszanyerték korábbi, háziasítás előtti viselkedésformáikat. Az óceánokban újra pezseg az élet.
Történetileg az óceánokat az ember egszerre kétféle dologra is használta: éléstárnak és WC-nek. Ennyi év alatt viszont az ember nélkül a tengerek és óceánok élővilága kiheverte a rá nehezedő (halászati és emberi szenny-beleürítési) nyomást és újra teli van élettel.
200. év
Minden vas és acél jelképünk (pl. Eiffel-torony. London Eye) a pusztulás szélén áll. A 7 évente teljesen újrafestett Eiffel-torony az ember nélkül mindjárt összedől.
300. év
Avagy a nagy összeomlások kora. A Sears Tower összeomlik, az Empire State Building úgyszintén.
500. év
A vasbeton szétesése. A beton lúgos környezete nem védi már a benne lévő vasmerevítéseket, mert a modern beton, ellentétben az ókori társával, sokkal nedvesebb összetételű. A betonban tehát a vasmerevítés felduzzad, korrodál és sokszorosára nőve szétfeszíti a betont.
1000. év
A városok felismerhetetlenek. Mind zölden virítanak. A vízmosások újra visszahódítják helyüket. A film rengeteg példát hoz, ahol a városon azelőtt vízfolyás folyt keresztül, ott most újra patakok csörgedeznek, de úgy képzeljétek el, mint a Mátrában! A városok helyén zöld szőnyeggel befedett dombok és hegyek alakulnak.
10.000 év
Eddigre mindennek vége. Már szinte teljesen nyomunk veszett. A SETI szerint a Földről az idegenek számára a világűrbe sugárzott jeleink 1-2 fényéven belül szétesnek és értelmezhetetlenekké válnak. Amíg eltelt 10.000 év, addig ezek a jelek a következő naprendszert se érték el. Mire valaki üzenetünket kapná és idejönne, már semmit se találna. Ami megmaradna: Gízai piramisok, Kínai nagy fal, Mount Rushmore. Igen, a Mount Rushmore. Kőkemény gránitba faragva egy ökológiailag stabil helyen, aminek egyetlen ellensége a rázúduló záporeső. A Mount Rushmore épen marad. Ha látni fogják idegenek a Mount Rushmore-t, akkor bizony tátott szájjal, mert már fogalmuk se lesz, mire utalhat vajon.
300.000 év
Ennyi idő alatt lett a majomból ember. De az evolúció nem célzott!!! Könnyen lehetséges, hogy nem történik meg még egyszer az a csoda, hogy a fejlett eszközhasználat valamelyik majomnak eszébe jut. A felvirágzás az ember eltűnése után egyáltalán nem biztos!
Ha a Föld 4,5 milliárd éves létét 24 órába sűrítenénk, ez a 10.000 éves szakasz csak egy másodperc töredéke lenne és körülbelül fél percet létezett volna az ember a Földön.
Én ilyen kedves író vagyok, előre lelövöm a poént, ami az, hogy az ökológiát figyelmen kívül hagyni halálos! Mert akármennyire az ökológia kategóriába tartozik ez a könyv: éppen azt hagyja figyelmen kívül!
Mit is akar(j)unk mi termeszteni a városi kertekben?
A város fogalma a kapitalista rendszer óta, de minimum az ipari forradalom óta 'pöppet' megváltozott ugyanis. Már nem csak a kultúra, az innováció, a művészet és a kereskedelem melegágya a város, hanem a nehézipari szennyezések, a hormonként ható melléktermékvegyületek, a közlekedés általi környezetterhelések és a zöld felületek hiánya miatti légszennyezettség melegágya is.
Kertek a városban? Úgy érti a szerző, hogy a saláta szívja ki a földből tavasszal az ólmot, kadmiumot, higanyt? Hogy a gyökértörzses zöldségek (pl. répák), amik különösen nagy mennyiségben tárolják az anyagokat a gyökerükben, a szénhidrogénszármazékokat tárolják vitaminok helyett? Úgy gondolja a szerző, hogy a gyümölcsök viaszos felszínén a tetraklór-metán tapadjon meg? Hogy a gyerekem azt a csapvizet igya, amiből elég pár száz liter és egy kisebb hormonkezelésen átesettnek tekinthető? Nem, a város az utolsó hely ahol fogyasztásra növényt termesztenék!
Először le szeretném szögezni, hogy természetesen nem minden városra és városrészre igazak ezek a szörnyű és alattomos tények. De azért a városok nagy többségében én nem kertészkednék, hacsak nem akarom az addig is túlterhelt szervezetemet még több ritka nehézfémmaradvánnyal túlexponálni!
De a másik megoldás se vezet semmire, sőt csak további pusztulásra! Mert ha nem a város talajában nevelünk fűszerkertet, akkor jön a virágföld és a balkonláda, ugye? De mi is a boltokban árult virágföldek egyik fontos összetevője? A tőzeg! Igen, a tőzeg. Egyenesen a tőzeglápokból! (Így lesz az Auchan árusítható portékája az alatta elterülő tőzegláp!) Tehát virágföldet venni nem menő dolog! Mert a tőzeglápok elpusztításával több CO2 és metán kerül a levegőbe, mint amennyit a legdurvábban kilobbizott és betartatott kormányszintű autómentes és klímabarát program valaha megspórolhatna.)
De akkor mi a megoldás?
A városi emberek mintha elfelejtették volna, hogy a vidék gazdasága az ő eltartója. Onnan jön a zöldség, a gabonából a liszt, a gyümölcs. Ez mindig is így volt. A városok sosem jelentették a kertészetet, "városi tanyát" pedig pláne. Épp azért ment a városba való ember a városba, mert a muzsikakomponáláshoz jobban értett és jobban keresett vele, mint a kapálással. De ez a városi ember még tisztelte a vidéket, mert tudta, az ott kétkézzel és vérverítékkel megtermelt javak tehetik lehetővé, hogy finompékárut és pörköltkávét fogyaszthasson. Én ma ezt a kapcsolatot város és vidéke közt, városi ember és vidéki ember közt egyáltalán nem látom! Öreg hiba ennek elfelejtése!
Tisztelnem kell a vidéki embert, aki hajnalban kel farmerruhában a tíz órai körúti forró kávém tejének megfejéséhez! És ő is tisztelni fog engem, városi embert, amiért meghallgatom az ő vidéki igényeit, és politikusként a felsőbb körökben zakóban tevékenykedem érte és a nemzetért!
Idealisztikus, mi? Működött, nem?
A megvalósuló város-vízió
Minden épített indusztriális környezet -azaz város- útja a megapoliszosodás felé vezet? Mi hajtja ezt a növekedést? Mit bírnak el az emberi kapcsolatok és mit a környezet ezekből a túlterhelésekből?
De tegyük fel, hogy megvalósul: hogy az összes tanya, szer, falu, község, város és nagyváros végül valamilyen módon megapolisz lesz. Honnan jön a gabona a gyorspékségekbe? Honnan lesz cikória vagy kávébab a „fogd és vidd” bolthálózatokba? Honnan lesz virágföld a valódi természettel nem törődő panelekben élő orchidea-megszállottaknak? Mi lesz ha (főleg a rendszerváltás előtt) a Budapest felett, a helytelen műtrágyahasználat miatt a talajvízbe mosódott nitrogénmennyiség eléri azt az ivóvízbázist, amely az egész fővárosét biztosítja? Az aztán emberi populációszabályozás lesz a javából! Nem lesz sok újszülött, aki túlélne egy ilyen nitrit-nitrát szennyezést az ivóvízben!
Nesze neked!
Mindezekért nagyon törékenynek gondolom ezt a mesterséges olaj táplálta városi létet. És ezért mindennek szintén a természettől való eredendő függésünk belátására kellene ösztönöznie minket.
Város és vidék tehát a művi és természetes környezet kapcsolata csak harmónikus módon fenntartható. Ez röviden azt jelenti, hogy ha valóban meg akarjuk védeni a természetet, és fenntarthatóan akarunk élni, akkor amíg nem találjuk fel a beton (vagyis alapanyaga a cement) 'teremtését' (amolyan Isteni módon a semmiből) addig egy grammal sem vehetnénk ki több cementet a Föld "testéből", mint amennyit a lemeztektonika, a vulkanikus működés és mészkőzet képződés "előállít". Nesze neked ökoépítészet!
Nesze neked város és városi kertek!
A város ne legyen tanya, mert a mostani szennyezettségében bármit is termeszteni életveszélyes. A vidék legyen megbecsülve és támogatva, hogy szorgos munkájával elláthassa a város lakosságát!
Az alábbi történetet szeretném megosztani veletek.
Svájcba emigrált magyar tanárnő fia szájából hallottam, hogy a mikor a mamát befogadta a helyi iskola, azzal tüntette ki az igazgató, hogy ő intézhette az iskola számára szükséges eszközök beszerzését. Persze bizonyítani akart, és összeállította a listát, amit izgatottan vitt a bemutatásra. Az igazgató vetett rá egy pillantást, majd elmondta, az úgy rossz, ahogy van, lehet újraírni. Az értetlen arcot látva, jóindulatúan elmagyarázta:
"Először meg kell nézni, hogy a városban gyártják-e ezt a cikket? Ha igen, meg kell venni, mert az a legolcsóbb, hiszen a város lakóinak munkát biztosítunk és a későbbi minőségi problémák kizártak.
Ha nem, meg kell nézni, hogy a tartományban készítenek-e ilyesmit, mert ez a második legolcsóbb, minőség vitára itt sem kell számítani.
Amennyiben a tartományban nem készül, megnézzük, hogy Svájc területén előállítják-e a terméket. Ha igen, jöhet.
Végül felmerül a kérdés: mi a teendő akkor, ha nem gyártják Svájcban? Ekkor hátra kell dőlni és behunyt szemmel, (esetleg egy rövid szunyókálás után) pihent állapotban azon lehet elgondolkodni, hogy egyáltalán, kell nekünk ez?"
Utolsó kommentek