PPJ         2011.10.28.

Bizalommegvonás a kormánytól a gazdák és a természetvédők részéről! Nyílt levelek és nyílt felhívások a magyar kormánynak a természetvédelmi, vadászati megállapodások, a földkérdés és a civil szektor ellehetetlenítése ellen.

Földet kérnek a magyar gazdák! - Nyílt levél Magyarország kormányához -

Napjainkban dől el, hogy 65.000 hektár magyar, állami tulajdonú föld kinek a kezébe kerül. A földek bérbeadására vonatkozó pályázati kiírás azonban értelmetlen és megmagyarázhatatlan feltételt tartalmaz, ami ismét a háttérben meghúzódó érdekkörökhöz juttathatja a földet a helyi gazdák helyett.

Második hónapja zajlik az állami földekre kiírandó pályázat előkészítése. Az első pályázati felhívások már megjelentek az NFA honlapján. A pályázati lehetőségre sokan abban a reményben várnak, hogy végre visszakaphatják őseiknek a Rákosi-rendszerben elvett földjét. Mégis, most mindez veszélybe került!

Olyan követelmény került az állami földek bérleti jogára kiírandó pályázatok szövegébe, amely látszólag az állattenyésztést van hivatva fellendíteni. Valójában azonban a családi gazdálkodók jelentős körét megfosztja a pályázatban való részvétel lehetőségétől.

A pályázati kiírás 12.2.i szerint a gazdálkodónak vállalnia kell, hogy "a szerződés megkötésétől számított egy éven belül a pályázat tárgyát képező ingatlanok vonatkozásában minden második hektár termőföld terület után 1 nagyállat egységnek (1 NE) megfelelő állatállományt alakít ki, és ezt a haszonbérleti szerződés megkötését követő 5 gazdasági évben is megőrzi". (http://www.nfa.hu/hu/palyazatok/palyazatok)

Ez a kizáró követelmény egy kaptafára képzeli el a különböző adottságú földek hasznosítását, mindenütt előírva az állatállomány létszámának kötelező növelését. Olyan területeken azonban, ahol ennek nincsenek meg a feltételei ez az előírás lehetetlen helyzetbe hozza a gazdálkodókat. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha a több ezer hektáros területeket eddig bérlő tőkés társaságok meglepően magabiztosak...

Ács Sándorné, az Élőlánc Magyarországért elnökségi tagja elmondta: "–Számos területen a földet eddig bérlő tőkés társaság annak ellenére végezte el az őszi vetést több száz hektáron, hogy a bérleti joguk tavalyi lejárta után kötött ú.n. "megbízási szerződésük" 2011. október 31-én szintén lejár, a területre vonatkozó nyilvános pályázatot pedig még meg sem hirdették."

Talán a társaságok tudhatnak valamit, amit a családi gazdálkodók nem? Az őszi vetés súlyos költségeit csak annak tudatában vállalhatták, hogy biztosak benne, övék lesz a nyertes pályázat.

Tiltakozunk az ellen, hogy becsapják az embereket! Elfogadhatatlan, hogy ismét legyenek törvények felett álló egyének és csoportok! Nem tűrjük, hogy a korrupció ismét belopakodjon a mindennapjainkba!

Követeljük a pályázati feltételek módosítását, hogy sem profitorientált tőkés, sem más külső pályázó ne lehessen megélhetési konkurense a helyi parasztcsaládoknak! Követeljük az esélyegyenlőség biztosítását a családi gazdaságok számára!

Budapest, 2011. október 26.

Ács Sándorné Ertsey Attila
elnökségi tagok
Élőlánc Magyarországért

Kapcsolat:
Ertsey Attila Tel: 30 5551 284, e-mail: korepitesz.studiokft@chello.hu
Ács Sándorné Tel: 30 3850 379, e-mail: acsne.eva@gmail.com
A teljes levél itt olvasható:: www.elolanc.hu

Nyílt levél Magyarország kormányához
Történelmi napokat élünk. Napjainkban dől el, hogy 65.000 hektár magyar föld kinek a kezébe kerül.

A FIDESZ-KDNP választási ígéretei és a kormány jelenlegi célkitűzései között kiemelt fontosságú a helyi családi gazdaságok megerősítése. A választás eredménye is megmutatta, hogy ezt a célkitűzést a társadalom széles rétegei támogatják.

Lassan második hónapja zajlik az állami földekre kiírandó pályázat előkészítése. Az első pályázati felhívások már megjelentek az NFA honlapján. A gazdákon kívül kevesen tudják, hogy a most meghirdetésre váró állami földek valaha az adott területen élőké voltak, de a Rákosi-féle államosításkor elvették tőlük. A pályázati lehetőségre sokan abban a reményben várnak, hogy végre visszakaphatják őseik földjét azért, hogy művelhessék és utódaiknak is átadhassák a föld szeretetével és művelésének ismeretével együtt. Mindannyiunk jövőjét veszélyeztetné, ha a gazdáknak csalatkozniuk kéne. Mégis, most mindez veszélybe került!

Olyan követelmény került az állami földek bérleti jogára kiírandó pályázatok szövegébe, amely ugyan látszólag az állattenyésztést van hivatva fellendíteni, tényleges hatása azonban az, hogy a családi gazdálkodók jelentős körét megfosztja a pályázatban való részvételtől. A pályázati kiírás 12.2.i szerint a gazdálkodónak vállalnia kell, hogy „a szerződés megkötésétől számított egy éven belül a pályázat tárgyát képező ingatlanok vonatkozásában minden második hektár termőföld terület után 1 nagyállat egységnek (1NE) megfelelő állatállományt alakít ki, és ezt a haszonbérleti szerződés megkötését követő 5 gazdasági évben is megőrzi”.

Ez a kizáró követelmény többszörösen is értelmetlen és átlátszó:

• Nem veszi figyelembe a helyi adottságokat, mert egy kaptafára képzeli el a különböző adottságú földek hasznosítását, mindenütt előírva az állatállomány létszámának kötelező növelését. Olyan területeken azonban, ahol ennek nincsenek meg a feltételei e követelmény lehetetlen helyzetbe hozza a gazdálkodókat. Igy például a kiváló minőségű kenyérgabonát termő vidékeken ésszerűtlen, sőt nemzetgazdasági szempontból káros az állatok miatt a takarmánytermelésre való kényszerű átállás, mert a hazai kenyérgabona megtermelése és a gabonaexport ugyanolyan fontos érdek, mint az állattenyésztés.
• A kiírás úgy kötelezi a gazdálkodót állattartásra, hogy az ahhoz szükséges feltételek (beruházáshoz szükséges tőke, piacra jutás) nincsenek biztosítva. Ma biztos piacot sem tud senki ígérni a kényszer-állattartóknak, hiszen az állattartás tragikusan alacsony szintje éppen a piaci viszonyok rendezetlenségének következménye. Ráadásul sok családi gazdálkodó jelenlegi belterületi telephelyén a tartható állatlétszámot önkormányzati rendeletben korlátozzák, vagy egyenesen tiltják! Külterületi állattartó telepek létesítésére viszont sem a megszabott 1 éves határidő nem elég, sem a megfelelő tőke nem áll – épp a családi, kis gazdaságokban - rendelkezésre. ( Példaként: 50 hektár bérbevétele esetén sertéstartást feltételezve 5 millió Ft nagyságrendű beruházásra lenne kötelezve a bérlő.) Semmi nem indokolja, hogy hitelekbe, bizonytalan megtérülésű befektetésekbe, csődveszélyes vállalkozásba hajszolják a családi gazdaságokat. Az állattenyésztés fejlesztésének, bővítésének fontosságát senki nem vonja kétségbe – de annak nem ez az „árukapcsolás” a módja, és nem lehet kényszerítés az eszköze.
• Ilyen körülmények közt nem csoda, ha a több ezer hektáros területeket eddig bérlő tőkés társaságok magabiztosan viselkednek a földbérleti pályázatok kimenetelét illetőleg. Erre utal, hogy több területen is a földet eddig bérlő tőkés társaság annak ellenére végezte el az őszi vetést több száz hektáron, hogy a bérleti joguk tavalyi lejárta után kötött ú.n. „megbízási szerződésük” 2011. október 31-én szintén lejár, a területre vonatkozó nyilvános pályázatot pedig még meg sem hirdették. Talán a társaságok tudhatnak valamit, amit a családi gazdálkodók nem? Az őszi vetés súlyos költségeit csak annak tudatában vállalhatták, hogy biztosak benne, övék lesz a nyertes pályázat. Talán az említett irreális állattartási követelmény éppen azért került a pályázati feltételek közé, hogy azok a gazdálkodók, akik számára nélkülözhetetlen lenne további földek bérbe vétele a megerősödésükhöz és fejlődésükhöz, „önként” lemondjanak a pályázatban való részvételről, és ezáltal a földeket, amelyeket elődeiktől az ötvenes években erőszakkal vettek el, most ismét mások kaparintsák meg?

Tiltakozunk az ellen, hogy így becsapják az embereket! Elfogadhatatlan, hogy ismét legyenek törvények felett álló egyének és csoportok, akik a döntéseket a saját érdekük szerint alakítják a háttérben! Nem tűrjük, hogy a korrupció ismét belopakodjon a mindennapjainkba! Tiltakozunk az ellen, hogy maffia módszerekkel fenyegetik az ellenérdekeltek a földre pályázni kívánó gazdákat! Nem nézhetjük szótlanul, hogy a háttérből névtelen és megnevezhetetlen „erős emberek”, oligarchák irányítsák az országot, és ők döntsenek sorsunkról.
A 2/3-os megbízatás nem erre szólt!
Alulírottak követeljük a pályázati feltételek oly módon való módosítását, hogy sem profitorientált tőkés, sem más külső pályázó ne lehessen megélhetési konkurense a helyi parasztcsaládoknak! Követeljük az esélyegyenlőség biztosítását a családi gazdaságok számára!
A gazdák megerősödése, talpon maradása az ország jövőjének záloga!
Ha eltűnik a földet szerető és hozzá értő gazdák rétege, s helyüket bizonytalan tulajdonosi összetételű, kizárólag profit vezérelte tőkés társaságok foglalják el, a magyarság jövője és egy fenntartható, méltó életbe vetett reménye szertefoszlik!

Budapest, 2011. október 26.

Ács Sándorné, Ertsey Attila
elnökségi tagok
Élőlánc Magyarországért

Titokban tartott vadászati és természetvédelmi megállapodás (!?)

Tisztelt Fazekas Sándor Miniszter Úr!

Hazánk élővilágáért aggódó, visszavonulásáig a természetvédelemben közel harminc évet leszolgáló, magyar állampolgárként ismét megkeresem Önt (másolatban Illés, Czerván és Ángyán Államtitkár Urakat).
Kiderült ugyanis, hogy nagy titokban, valóban csak egy nagyon szűk szakértői réteg bevonásával fogalmazódik a "Megállapodás a természetvédelmi és a vadgazdálkodási ágazat képviselői között" című dolgozat. És ennek az elfogadási határideje – teljesen elfeledkezve a nemzeti együttműködés egyik legfontosabb alapelvétől: az emberek véleményének kikérésétől – november 1-e.
Döbbenetes! Mindenesetre véleményeztem (lásd a csatolt fájlban), és ez úton azt kérem, a lehető legnagyobb tisztelettel: az egészet (ingatag lábakon álló) tárgyalási alapnak tekintse csak, ne lépjen hatályba november 1.-én, ne írja alá, és legyen egy valóban széles körű szakmai, társadalmi párbeszéd a témakörben.
Ha nem így történik, akkor bebizonyosodik, hogy egy gazdasági-, politikai befolyással bíró szűk társadalmi csoport érdeke érvényesülhet csak, amire a rendszerváltás óta nem volt példa - megsértve egyébként 60 000 magyarországi vadászember jó-hírnevét is.

Kelt: Budapesten, 2011. október 23-án.
Barátsággal üdvözli:
Gera Pál s.k.

Újabb levél Fazekas Sándor miniszterhez.doc

Vélemény tervezett vadászati-természetvédelmi megállapodásról.doc

Meghívó! Erős hatóságokat és erős civil szervezeteket! A hatóságok és a civil szervezetek elgyengítése hazánkban

A Levegő Munkacsoport, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Magyar Természetvédők Szövetsége szeretettel várja Önt a fenti témával kapcsolatos sajtóreggelijére!

Helyszín: Parlament Cafe, 1054 Budapest, V. kerület, Vértanúk tere 1.
Időpont: 2011. november 3. (csütörtök), 9:00 – 10:00

Beszélgessünk közösen és kötetlenül a civil szervezetek jelenlegi hazai helyzetéről!

A rendezvény háttere: Környezet- és természetvédő civil szervezetek nyílt levelet intéznek a Kormányhoz és az Országgyűléshez a környezetügyi igazgatás, a hatóságok és a civil szervezetek 2012-re tervezett költségvetési támogatásai ügyében. A sajtóreggelin három országos zöld szervezet (Levegő Munkacsoport, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Magyar Természetvédők Szövetsége) vezetői ismertetik a nyílt levelet és a fenti területek helyzetét, az esetleges megszorítások következményeit.
A hatóságok és a civil szervezetek gyengítése súlyos zavarokat okozhat az ország működésében. Ezek a forrásmegvonások valójában nem megtakarítást jelentenek, hanem további terheket mind az államháztartás, mind a gazdaság számára. A civil szervezetek ezért felszólítják a kormányt, hogy reálértéken legalább a 2010. évinek megfelelő összeget biztosítson a környezetügyi igazgatás, a hatóságok és a civil szervezetek számára. Egyúttal sürgetik, hogy fontolja meg a környezetvédő civil szervezetek javaslatait az államháztartási bevételek növelésére, illetve a kiadások csökkentésére.

A rendezvény programja:
1. Mi lenne, és mi nem lenne környezet- és természetvédő civilek nélkül? – Lukács András
2. A környezetügyi igazgatás és hatóságok költségvetési helyzete – Halmos Gergő
3. Civil szektor a 2012. évi költségvetésben – Farkas István
4. Forrás lehetőségek a kiadások növelésére – Lukács András
5. A nyílt levél ismertetése

A beszélgetés résztvevői:
Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnöke
Halmos Gergő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület igazgatója
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke 

További információ: Csonka Martina, kommunikációs munkatárs, MTVSZ, tel.: 06-1-216-7297, 06-70-940-5975, csonka.martina@mtvsz.hu
Sibak Zsuzsanna, Levegő Munkacsoport, tel.: 06-20-992-8446, sibakzs@levego.hu
Szász Péter kommunikációs munkatárs, MME, tel.: 06-30-222-4952, szasz.peter@mme.hu

PPJ         2011.10.27.

Európa legnagyobb és legbefolyásosabb biotech ipari lobbi-csoportja, az EuropaBio(!), mely olyan tagokkal rendelkezik mint a Monsanto vagy a Bayer, közismert személyiségek közül próbál szószólókat toborozni a GMO-k európai elfogadtatásához. Ezeknek az ún. „GM nagyköveteknek” kifejezetten az volna a feladatuk, hogy a GMO-k mellett lobbizva politikai vezetőket környékezzenek meg. - írja a Greenpeace a blogjában.

A brüsszeli székhelyű EuropaBio-nak dolgozó egyik PR cég kiszivárogtatott dokumentumai szerint a megkörnyékezendők közül Sir Bob Gedolf (ír rockzenész és politikai aktivista), valamint Lord Patten, az Oxford University kancellárja és a BBC Trust elnöke „érdeklődést mutatott” az ügy iránt, Kofi Annan, az ENSZ korábbi főtitkára pedig „lehetségesnek” tartotta az együttműködést.A terv szerint a tucatnyi „nagykövet” nem közvetlenül kapna fizetséget; a lobbisták felajánlották, hogy kutatásokat végeznének, illetve cikkeket írnának és jelentetnének meg a nevükben, menő konferenciákon biztosítanának számukra szereplési lehetőséget, interjúkat szerveznének, illetve megjelenést biztosítanának számukra a Financial Times-ban és a nemzetközi média egyéb fórumain.
 
A dokumentumokban szereplők közül többen tagadták, hogy bárminemű közük lenne EurpoaBio-hoz. Kofi Annan szóvivője azt nyilatkozta: „Annan Úr nem az EuropaBio  nagykövete, és nem áll szándékában a GMO-kat reklámozni.” Gedolf azt mondta a Guardian-nek, hogy nem ismer semmiféle EuropaBio-t, és nem emlékszik arra, hogy felkérték volna.
 
A dokumentum szerint a nagyköveteket meg kell győzni arról, hogy a pro-GMO nézeteknek széleskörű támogatottsága van. Hogy „az ipar, a tudományos közösség és a civilek közül már nagyon sokan a GMO-k ügye mellé álltak”.
 
Erősen gyanítható, hogy a lobbi csoport meg akarja osztani az európai zöld mozgalmat is, amely hagyományosan gyanakvással kezeli a biotech vállalatok érveit. Idézet a kiszivárgott dokumentumból: „A környezetvédő civil szervezetek számos régi nagynevű aktivistája nagyon kritikusan kezeli azt a dogmatikus és szélsőséges hozzáállást, melyet sok zöld szervezet a GMO-kal kapcsolatban tanúsít. Szervezni fogunk Brüsszelbe egy környezetvédelmi aktivistákból álló csapatot, akik a GMO-kat támogatják, és egy Brüsszelbe szervezett fórumon beszélnek majd a GMO-k fenntarthatóságáról.”

Caroline Lucas, az angol zöld párt vezetője szerint: „Ez a pimasz próbálkozás az EurpaBio részéről, hogy nagyköveteket toborozzon, és ’megváltoztassa a GMO-król szóló vita menetét’, csak további bizonyítéka annak, hogy a nagyhatalmú GMO lobbi semmilyen eszközt nem vet meg, csak hogy ráerőltethesse rendkívül népszerűtlen és szükségtelen termékeit az európai polgárokra.”

Az Európai Unió hivatalos felmérései szerint (Eurobarometer a Biotechnológiáról 2010)  genetikailag módosított élelmiszereket elutasítók száma egyre növekszik Európában.
„A felmérés eredménye egyértelmű: az Európaiak 60%-a ellenzi a genetikailag módosított élelmiszereket” – tudtuk meg Marco Contiero-tól  aki a Greenpeace uniós irodájának agrárpolitikai szakértője és kampányvezetője.  Az ENSZ élelmezésjogi különleges megbízottja, Olivier De Schutter professzor szerint: „Évről évre egyre jobban bebizonyosodik, hogy a genetikailag módosított élelmiszerek nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. A hatékonyabb és biztonságosabb technológiákat mégis parkolópályára teszik, mivel azok kevésbé profitábilisak.” Lásd pl itt.

Készült a Guardian cikke alapján.

PPJ         2011.10.18.

Friss. Kapcsolódik. Szintén magyarázó cáfolat. http://endredy.wordpress.com/2011/10/19/az-emberisegnek-fogalma-sincs-a-termeszetrol/

Magyarósi Csaba: szerinte nem baj, hogy évente 2,5kg mérget is megegyünk "élelmiszer"-nek hívva. Ez nem csak hazugság, hanem szükségtelenül PUSZTÍTÓ hazugság! Vajon ez egy újabb lobbiérdek?

Szerinte:

"Mérgek nélkül már valószínűleg éhen haltunk volna. A modern mezőgazdaság hatásfoka nevetségesen alacsony lenne a peszticidek, növényvédő szerek nélkül, amik úgy óvják meg a terményt, hogy elpusztítják annak apró fogyasztóit, a rovarokat és egyéb kártevőket. Peszticidek nélkül lehetetlen lenne elérni a mostani termésátlagot, és a sokat fogyasztó nyugati országokban – például Magyarországon – összeomlana a mezőgazdaság. Abban mindenki egyetért, hogy éhen halni rossz, növényvédő szerekre tehát szükség van."

Szerintünk:

"Ostoba, ostoba, ostoba!" 
-
hogy a buddhista mester szavait idézzem a Tavasz Nyár Ősz Tél és Tavasz című Kim Ki-duk rendezte klasszikusból, mikor észreveszi, hogy a fia készakarva öngyilkos akar lenni.

Valahogy az Index mindig akkor veszi elő ezt a Wessling labort, meg a köpenyes néni pózoló fotója hadműveletet, mikor valamit nagyon meg akar cáfolni, de pont ezzel teszi magát nevetségessé. Ahogy korábban is tette és lettek is "ellenforradalmista-tanulmányok" azonnal citálva.

Csaba nagyjából úgy viselkedik, mint a németországi uborkamérgezéskor pár spekuláns nagytőkés: megpróbálja egy ügyes lépéssel a helyi (piaci) termékről szinte már egyenesen a bio-ra (biocsírára) kenni az egészet. Ne egyetek helyit, mert az tuti rossz... Nem az. De senki sem állította, hogy a helyi piacok ellenőrizve lennének. A "buta paraszt" (elnézést!), ugyanúgy szórhatja kilószámra a mérget a növényre - mert ezt tanulta az átkosban az intenzifikáláskor -, mint egy nagyipari monokultúrás cég.

Endrédy Tibor most osztotta meg velem könyvrecenzióját. M. Fukuoka: One Straw Revolution című könyvében kifejti és 30 évnyi kísérletezés és tapasztalat révén be is bizonyítja, hogy műtrágyák, növényvédőszerek és földtúrás(!) nélkül ért el ugyan olyan hozamot a kis hegyi földjén, mint az ország legjobb termőföldjein gazdálkodó (inkább garázdálkodó) "modern" vegyszeres mezőgazdaságok. Csakhogy Fukuoka földje nem merül ki néhány év alatt, sőt, egyre gazdagodik. És nem kell hozzá kemény melóval (és energiabefektetéssel) szántani, vetni, nem kell hozzá traktor és olaj, nem kellenek hozzá drága vegyszerek és műtrágyák és multik kezében lévő vetőmagok sem. Ami kell: megváltozott gondolkodásmód, alázat, odafigyelés és józan paraszti ész. Napjainkban valahogy ezek mindegyike hiánycikk.

Nem mellesleg erős statisztikai hátrányban van az Index. Ugye mondanom sem kell, hogy alapvetően a fordítottja igaz a helyi termék kontra globális termék viszonyoknak méregmaradványok szempontjából?! A kétesáruk.hu élelmiszerügyi adatbázisa legalábbis pont ezeket az adatokat regisztrálja, és valahogy a csudába is, a legtöbb nem hazai termék...

Nemcsak, hogy a Nemzeti Vidékstratégia egyik stratégiai területe sem tartalmaz olyat, hogy ezt az ósdi és nyilvánvaló hazugságot tovább kéne erőltetni a mezőgazdasági termelésben! De az ökológiai mezőgazdálkodás épp ennek az ellenkezőjét bizonyítja a gyakorlatban: Dániában is, itthon is.

Ráadásul jön az olajválság és az összes rovarölőszer és más méreg és műtrágya és traktorüzemanyag, mind olajból készült! Erre ad működő megoldást a "Jövő farmja!"

PPJ         2011.10.16.

Küldenénk a cikket szeretettel annak a maroknyi embernek, akik még mindig "állítólagos-", meg "nem ember által okozott-" éghajlatváltozásról beszélnek, mint ha egy sivatag Magyarországon tök természetes dolog lenne...

A klímaváltozás nem valami messzi és elvont folyamat, ami egy idő múlva elnyeli Hollandiát. A jeleit itt is láthatjuk Magyarországon. Homokhátságból perzselő Szahara - Móricz Simon képeihez kattintson bármelyik képre!

A Csongrád megyei Öttömösön már kukoricát is csak úgy lehetne biztonsággal termelni, ha rendszeresen öntöznék. Ehhez elegendő víz azonban a föld mélyén sincs errefelé – a kukorica be sem érik
Népszabadság - Móricz Simon

A magyar emberek igen sokat tudnak a globális felmelegedésről. Egy közvélemény-kutatás szerint Budapesten a legtájékozottabbak a polgárok. Tudják, hogy ha tovább nő az átlaghőmérséklet a Földön, akkor elolvad a Kilimandzsáró hava, továbbá a sarki jégsapkák; emiatt a tengerek szintje megemelkedik, és a víz elöntheti például a sidney-i operaházat.

Az azonban csak a Homokhátságon lakóknak jutott eszébe a klímaváltozásról, hogy ha egyre szélsőségesebb lesz az időjárás, és a kevesebb csapadék is mind egyszerre hull le, és a belvíz meg az aszály váltja egymást, akkor az alföldi homokvidék elsivatagosodik. És nem az lesz a legnagyobb baj, hogy pótolhatatlan növény- és állatfajok pusztulnak ki, hogy csökken a biodiverzitás, hanem az, hogy ez a vidék nem tartja el többé az ott élő körülbelül egymillió embert.

A Csongrád megyei Öttömösön, amely egyik oldalán Pusztamérgessel, a másikon Ásotthalom község Átokházának nevezett részével határos, már kukoricát is csak úgy lehetne biztonsággal termelni, ha rendszeresen öntöznék. Ehhez elegendő víz azonban a föld mélyén sincs errefelé – a kukorica be sem érik, a forró szél már elkezdi leszaggatni róla a levelét.

A paprikát az ára miatt még megérné öntözni, mondja Gárgyán István, Öttömös jegyzője, de hiába teszik ezt, megégeti a nap. A gyümölcsfák felső ágairól is lehull a levél szeptember derekára. Egyre több a parlagon hagyott föld, amelyen stílszerűen parlagfű nő, meg vaddohány. Ilyen strandolni való, szép „indián nyáron”,mint az idei, „nomád” állattenyésztésre sem jó már ez a vidék: a legigénytelenebb kecske, birka sem talál magának legelőt a kiégett mezőn.

Az Alföld-program szép lassan kimúlt

A paprikát az ára miatt még megérné öntözni, mondja Gárgyán István, Öttömös jegyzője, de hiába teszik ezt, megégeti a nap
Népszabadság - Móricz Simon Az Európai Unió támogatja az erdőtelepítést – de abból 20-30 évig nincs számottevő jövedelem. Ez idő alatt a terjeszkedő homoki erdőkben elszaporodnak a vadak, és ha van eső, akkor is lelegelik az erdő szélén a takarmányt, amit a háziállataiknak termelnének az emberek.

Hogy mit lehetne tenni? Politikai akarat nélkül semmit.

Elsüllyesztett tervekkel tele van pince, padlás. A kilencvenes évek elejének durva aszályaira válaszul a Magyar Tudományos Akadémia, majd az Antall-kormány elfogadta az Alföld-programot, amely a legsürgetőbb teendők közé sorolta a Homokhátság vízpótlását. A Horn-kormány az egészet elhalasztotta, mondván hogy majd beépítik az európai uniós normákat figyelembe vevő területfejlesztési törvénybe. A Horn-kormányt a Fideszé váltotta, a területfejlesztési törvényt nem hajtották végre, az Alföld-program elhalt.

A 2000-es években folytatódott a Homokhátság elsivatagosodása. Az ENSZ élelmezésügyi világszervezete, a FAO előrejelzésében félsivatagi övezetbe sorolta a térséget. Közben gigantikus tervek születtek vagy éledtek újra. Például a Duna–Tiszacsatornáé, amely 2002-es árakon 400 milliárd forintba került volna. Ráadásul önmagában ez sem oldotta volna meg a problémákat – nem beszélve arról, hogy ilyen célra ennyi pénz Magyarországon mindig csak az álmok világában létezett.

Az emberek nem akarnak elköltözni

Az itteniek tudják: ha egyre szélsőségesebb lesz az időjárás, és a kevesebb csapadék is mind egyszerre hull le, és a belvíz meg az aszály váltja egymást, akkor az alföldi homokvidék elsivatagosodik
Népszabadság - Móricz Simon Sokat álmodtunk az Európai Unió pénzeszsákjáról is. A csatlakozás után az Új Magyarország fejlesztési tervből 85 milliárd forintot irányoztak erre elő központi programként – de aztán a tervekben alig 4 milliárd maradt. A legújabb várakozások a magyar EU-elnökség egyik csúcsprojektjének tartott Duna-stratégiához kapcsolódtak, de az Orbán-kormány a Homokhátság vízrendezését be sem építette a tervbe, amire amúgy sem ad külön pénzt az Európai Unió.

Mások, nagyvárosi szemléletű emberek azt mondják: teljesen fölösleges a Duna–Tisza köze vízrendezésére költeni, mert sem az átlaghőmérséklet emelkedését, sem az éves csapadékszint csökkenését és egyre egyenlőtlenebb időbeli eloszlását nem lehet ezzel megváltoztatni. Szerintük legjobb volna kiköltöztetni valahová a Homokhátságon élőket – azt persze nem mondják, hogy az mennyibe kerülne, és ki viselné a költségeit.

A Homokhátságon élők nagy része azonban nem akar elköltözni sehová, mert másutt sem lát jövőt magának. Az a zöldség- és gyümölcskultúra, amelynek itt hagyományai vannak, eddig valahogyan eltartotta az emberek aktívabb részét – de már csak a felszín alatti vízkészletekkel való egyre durvább rablógazdálkodás árán.

A Szaharát idézi a szél által hajtott futóhomok

Egyre több a parlagon hagyott föld, amelyen stílszerűen parlagfű nő, meg vaddohány. Ilyen strandolni való, szép „indián nyáron”,mint az idei, „nomád” állattenyésztésre sem jó már ez a vidék
Népszabadság - Móricz Simon Csőkutak tízezrei szívják ki a talajvizet a mind mélyebbre süllyedő vízadó rétegekből. Tőke és biztos jövőkép híján a létező legpazarlóbb, az értékes víz nagy részét azonnal és haszontalanul elpárologtató technikával öntözik a gyorsan száradó homokon küszködő növényeket, legyenek azok piacra szánt zöldségek vagy a tanyai feszület tövébe ültetett virágok.

Ha a hatóságok érvényt akarnának szerezni a ma érvényes vízügyi és környezetvédelmi rendelkezéseknek, akkor a falusi, tanyai lakosság teljes létalapját meg kellene szüntetni – ezért inkább szemet hunynak az engedély nélküli vízhasználat fölött.

Bizonyos területeken – például a Kecskeméthez közeli Fülöpháza határában – már így is a Szaharát idézi a szél által hajtott futóhomok. A vízvisszatartás egyszerűbb, de több összefogást igénylő formáihoz a helyben élőknek nincs sem elég pénzük, sem egymáshoz való bizalmuk. A döntéshozók és a meghatározó nagyvárosi közvélemény számára pedig csak akkor kommunikálható a magyar sivatag helyzete, amikor sokkoló képeket lehet róla készíteni. De amint jön egy esősebb időszak, rögtön azt mondják mindazok, akiket személyesen nem érint ez a természeti és társadalmi tragédia, hogy nincs is itt semmi probléma.

PPJ         2011.10.08.

Magyarország jövője vidéken dől el. A magyar nép jövője azon múlik, hogy sikerül-e megőrizni a termőföldet, természeti erőforrásainkat, melyek a 10 millió magyar ember megélhetéséhez, az ország fenntartható fejlődéséhez nélkülözhetetlenek – vagy végérvényesen elveszítjük azokat?

A fenntartható vidékfejlesztés a helyi erőforrásokra és a helyi közösségekre épít. Alapvető feltétel, hogy a helyi erőforrások felett a helyi közösségek (vagy azok tagjai) rendelkezzenek. Ha a közösségeket megfosztják a jövedelem megtermeléséhez, vagyis a megélhetéshez szükséges erőforrásoktól, akkor megindul a fiatalok elvándorlása, egyre kevesebb gyerek születik, egyre nehezebb fenntartani az intézményeket, stb. Akik maradnak, azok is a városba járnak dolgozni, vagy külföldre – így nem marad idő és energia a háztáji gazdaságra, a közösségi életre. Ez zajlik napjainkban.

Elgondolkoztató, sőt rémisztő, hogy milyen kevesen látják ezeket az összefüggéseket, a napjaink problémái mögött álló valós okokat. A magyar társadalom nem nézett még szembe saját újkori történelmével, saját sorsával. Bár egyre többen beszélnek arról, hogy az elmúlt 20 év, a rendszerváltás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – a valós okokkal még nem volt bátorságunk szembenézni.

Bármilyen különös is, de be kell látnunk, hogy a rendszerváltáskor a magyar nép még rendelkezett az ország természeti erőforrásaival – a termőföldek, erdők, vizek szövetkezeti, vagy állami tulajdonban voltak. A földeken megtermelt jövedelem részben helyben maradt – részben az államkasszába került.

A rendszerváltás után azonban beindult a privatizáció, melynek eredményeképpen külföldi kézbe került az élelmiszeripar. Ezzel az alapanyag termelő gazdaságok végtelenül kiszolgáltatottá váltak. A megtermelt terményekből a feldolgozásban és a kereskedelemben keletkező jövedelem nem a gazdákat, a vidéket gazdagította, hanem az új és többnyire külföldi tulajdonosokat. Ezzel egy időben beindult a földek privatizációja és az ún. kárpótlás is. Ma már biztosan állítható, hogy ezek a folyamatok nem szolgálták igazán sem a kárpótoltakat, sem a vidéket. Az emberek nem voltak felkészülve sem megfelelő tudással, tapasztalattal, sem a föld megműveléséhez szükséges eszközökkel és tőkével - így többnyire nem tudtak élni az akkor kínálkozó lehetőségekkel. Azok váltak a rendszerváltás nyerteseivé, akik a privatizáció beindulásakor megfelelő tudással és tőkével rendelkeztek… vagyis többnyire az előző rendszer haszonélvezői. Az információ birtokában az agrárértelmiség előtt két út állt – a rábízott közösséget szolgálni, vagy saját vagyonát gyarapítani. És ebben a történelmi helyzetben az agrárértelmiség nagyobbik része megmérettetett és könnyűnek találtatott. Trükkök százaival szerezték meg az addig közös vagyont, és szorították ki a többieket – tisztelet a kivételnek.

Időbe telt, mire a lóvá tett többség ráeszmélt, hogy kisemmizték, hogy éppen azok lettek a rendszerváltás nyertesei, akik ellen elméletileg beindult a változás… És ezek az emberek menet közben még a maradék erkölcsi fenntartásaikat is félredobva elképesztő pusztítást végeztek az erőforrásaitól megfosztott vidéki közösségekben. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy bár Magyarországon a törvény tiltja a külföldi tulajdonosok földszerzését – mégis a becslések szerint 1 millió hektár termőföld van külföldi kézen. Ezeknek a földeknek a jövedelme, és a hozzájuk kapcsolódó EU-s támogatások már nem a magyar családokat, magyar falusi közösségeket gazdagítja. De nem csak a külföldi tulajdonosokkal van a baj. Legalább olyan káros folyamat az, melynek során egyre több föld csúszik át magyar spekulánsok kezébe is. Ma már több tízezer (100.000?) hektáros holdingokról hallani. Egész országrészeket szereznek meg szűk érdekcsoportok. Ezek a nagyvállalatok a „hatékonyság”, a minél nagyobb profit érdekében a lehető legkevesebb embert alkalmazzák bérmunkában, a lehető legkevesebb bérért. A helyi kultúra, helyi közösség, a vidék jövője számukra nem jelent semmit.

Persze az emberek többsége nem tud ezekről a folyamatokról. A vidékiek értetlenül, tehetetlenül szemlélték az eseményeket – nekik nem osztottak lapot ebben a játszmában. Többségük a városba jár dolgozni három műszakban rabszolgamunkára valamelyik multihoz. Fel sem merül bennük, hogy a falujukhoz tartozó földek az ő boldogulásukat szolgálhatnák.

Mindeközben azonban a tudomány fejlődése új kihívásokkal szembesítette az emberiséget. A Meadows tanulmány volt az első jelzés 1972-ben, mely arra figyelmeztetett, hogy az ipari növekedés véges. A nyersanyag és energiaforrások nem állnak korlátlanul rendelkezésünkre. Minél jobban pörgetjük az ipari rendszereket és a fogyasztást – annál gyorsabban érünk el ahhoz a katasztrófához, melyet a világ jövőjéről a számítógépes modell 2030-2050 környékére jelez. Szembe kellene tehát nézni azzal a kellemetlen igazsággal, hogy a növekedésnek határai vannak, hogy az iparosodott emberi világ hosszú távon nem fenntartható. Ennek a felismerésnek az alapján született meg a fenntartható fejlődés iránti igény. Az elmúlt évtizedben ráadásul szembesülnünk kell az éghajlatváltozás hatásaival is. A legnagyobb veszélyt az emberiségre azonban a termőföldek és a Föld élő rendszereinek (ökoszisztémáinak) folyamatos pusztulása, a biológiai sokféleség egyre gyorsuló és visszafordíthatatlan csökkenése jelenti.

A lehetséges kiút megtalálásához, a fenntartható rendszerekre való átálláshoz két új tudomány van segítségünkre: az ökológia és a rendszerelmélet. Az ökológia a földi élet összefüggéseit, a természet rendszereinek működését kutatja, a rendszerelmélet pedig segít abban, hogy a megismert részleteket el tudjuk helyezni a nagy egészben, hogy megismerjük és megértsük a körülöttünk levő világot, és képesek legyünk jó döntéseket hozni.

Magyarország és a világ megmentésére, fenntartható pályára állítására csak akkor van esély, ha az emberek a lehető leggyorsabban megismerik és megértik ezeket az összefüggéseket, és saját szerepüket a folyamatokban. A fenntarthatóságra való átállásban mindenkinek feladata van az egyszerű háziasszonytól a csúcs politikusokig. Elsősorban azt kell megérteni, hogy vészesen fogy az idő. Ma kell cselekedni, ha azt akarjuk, hogy legyen holnap!

A népfőiskoláknak óriási feladata kellene, hogy legyen a fenntarthatósággal kapcsolatos tudás átadásában, terjesztésében, a közös gondolkozás beindításában, az emberi közösségek életképességének visszaállításában. A felnőttoktatásnak azért is van történelmi szerepe ebben a folyamatban, mert a mostani felnőtt, döntéshozói korban levő generáció szembesült először ezekkel a veszélyekkel. Nincs idő várni, hogy az új generációk, majd megtanulják az új ismereteket, és ők már fenntartható módon fognak élni. MOST kell cselekedni ahhoz, hogy gyerekeinknek, unokáinknak élhető világot hagyjunk hátra! A mai döntések végérvényesen eldöntik a jövőt.

Meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy az emberiség és benne Magyarország megmeneküljön – soha nem látott, világméretű összefogásra van szükség. Ehhez azonban elsősorban az emberi kapcsolatok minőségét kell megváltoztatni. Az embertársainkért, a közösségért érzett felelősség, a tisztesség, a szolidaritás, az együttműködéshez alapvetően fontos pozitív kapcsolatok és a cselekvőkészség nélkülözhetetlenek a túléléshez.

Nagy a felelősségünk tehát, de azt is látnunk kell, hogy a ma zajló folyamatok nem kedveznek sem a fenntarthatóságnak, sem a népfőiskoláknak. Szembe kell néznünk a valós okokkal, a mélyére ásni a mai magyar társadalom valódi bajainak – és pontos diagnózis alapján megkezdeni a gyógyítást. Talán most még van esélyünk. A jelen történelmi pillanataiban még mindenre van esély. Jelen vannak a magyar kormányban azok a szakemberek, akik képesek a magyar vidéket fenntartható pályára állítani. A kormány által nyilvános vitára bocsátott vidékfejlesztési stratégia Magyarország utolsó esélye a megmaradásra. A háttérben azonban ott munkálkodnak azoknak az érdekcsoportoknak a megbízottjai is – akiknek még mindig csak a megszerezhető konc, az újabb és újabb milliárdok lebegnek a szeme előtt – és elvakult tudatlanságukban megfeledkeznek arról, hogy az ő gyerekeiknek is abban a pokoli világban kell majd élni, melyet éppen az ő elvakult és féktelen szerzési vágyuk hív életre.

Meg kell tanulnunk és meg kell tanítanunk minden olyan ismeretet, amire szükségünk lesz a megmaradáshoz, és meg kell teremtenünk azokat az értékelvű, cselekvőképes közösségeket, melyek képesek a pozitív változásokat véghezvinni.

Lehetetlennek tűnik, de nincs más út… Induljunk el, és tegyük meg azt, amit megtehetünk. Ha mindenki beleteszi tudása, és embersége legjavát, és elkezdünk egymásra komolyan odafigyelni, akkor van esélyünk.
Legyen úgy!

Mezőfalva, 2011. október 7.

Ács Sándorné

http://www.kielegyenafold.hu/