PPJ
2013.04.21.
Magyarázat és vélemény a „VÍZ-HANG – Nyílt levél a Magyar Országgyűlés tagjaihoz" című petícióhoz Forrás: http://www.peticiok.com/a/48787
A petíció alapvetően – az általunk átgondolatlannak tartott indítványt jól ismerő – országgyűlési képviselőkhöz szólt, miközben az interneten meghirdetve egy sokkal szélesebb közösséghez jutott el, akik joggal kifogásolták annak rossz közérthetőségét hozzászólásaikban. Most néhány oldalban igyekszünk ismertetni és elmagyarázni a helyzetet, reméljük objektíven.
A tervezett törvénymódosítás röviden egy hasonlattal tudjuk leírni:
A használt termálvíz visszatáplálását engedélyhez kötni, míg a felszínen való elhelyezést nem, az olyan mintha azt mondanánk: a favágást követően nem kell új fákat ültetni, úgyis kinő magától. Csak annak kell engedélyt kérni aki fát akar ültetni!
Előzmények:
Mától fog sós vérben fürdeni az ország (18+)
Teljes egységben tiltakozik a geotermikus front!
Részletes magyarázat:
A felszín alatti vizekkel kapcsolatosan fontos tudni, hogy a felszín alatti vizek egymással kapcsolatban állnak, a felszínközeli és mélyebb vízadó rétegek között a vizek a képződmények vízvezető képességétől függően eltérő sebességgel, általában lassan, de áramlanak. Ezeket áramlási rendszereknek nevezzük.
A szivárgó felszín alatti víz a kőzettestek között anyagot és energiát közvetít. Szerepe hasonlatos a vér élőszervezetekben betöltött szerepéhez, vizsgálatával ugyanúgy információt szerezhetünk a kőzettestben lejátszódó folyamatokból, mint a vérnyomás, vérkép segítségével a test állapotáról. Ha egy vízadó rétegből vizet termelünk ki ott lecsökkentjük a nyomást. A víz nyomásának egy tetszőleges pontban történő megváltozása más pontokban is nyomás változást idéz elő a víztestben.
A felszín alatt a különböző típusú kőzetek között is van vízátadás, pl. a Bakony mészkő és dolomittömegében beszivárgó vizek a Kisalföld mélyebb rétegvizeit, a Bükk karsztja a Bükkalja, a Sajó völgy porózus képződményeit is táplálja. Az Alföldön például a Nyírség és a Duna-Tisza közi hátság is egy beszivárgási terület, amely nem csak a felszín közeli, hanem a mélyebben fekvő vízadó rétegeket is táplálja, igaz ennek intenzitása a mélységgel csökken.
A felszín alatti vizeket a víz körforgása miatt szokás utánpótlódó készleteknek is gondolni, de ez az utánpótlódás erősen korlátozott mértékű, mivel a mélységgel az utánpótlódó rész (amit ezért dinamikus készletnek neveznek) egyre kisebb a tárolt víztérfogathoz (statikus készlet) képest.
Amikor kutakat létesítünk, akkor a „természetes", évezredek-évmilliók alatt kialakult áramlási viszonyok megváltoznak. Amennyiben csak annyi vizet termelünk ki, amennyit a természetes utánpótlódás biztosítani képes, akkor egy új egyensúlyi állapot jön létre, amit az jelez, hogy a kutakban a vízszintek a termelésmentes állapotban megközelítőleg állandóak (természetesen lehetnek kisebb időszaki változások). Ha azonban több vizet termelünk ki, mint amennyi az utánpótlódás, akkor a vízadóban a vízszintek (rétegnyomás) csökkenni kezdenek. A vízszintcsökkenés egyrészt káros, mert a víz kitermeléséhez sokkal több energiára van szükség, másrészt a kutak elgázosodhatnak. Egyes kutakban, ha nincs mód a szivattyúk mélyebbre telepítésére, akkor akár a termelés is meghiúsulhat. Ha nincs elegendő víz a rendszerben, akkor elveszítjük azt a közeget amivel a földhőt a leggazdaságosabban a felszínre hozhatjuk.
Az a véleményünk, hogy az ország bizonyos területein jelenleg nagyobb a hévíztermelés mértéke, mint az utánpótlódás. Gyakori ellenvetés, hogy honnan tudjuk, hogyha nincs is megfelelő megfigyelőrendszer az országban. Egyrészt van egy monitoringrendszer, amit a Víz Keretirányelv (az EU vízkészlet-gazdálkodási szabályozása) miatt ki kellett alakítani, másrészt a kutakat mint építésükkor és azóta is számos alakalommal vizsgálták műszerekkel aminek során alapvető a megcsapolt réteg nyomásállapotának és hőmérsékletének mérése. Ennek alapján hivatalos jegyzőkönyvekkel bizonyítható, hogy pl. Szentes térségében az elmúlt kb. 50 évben helytől függően a termelésmentes helyzetre vonatkozó vízszintek már 15-40 m-rel csökkentek.
Tudjuk, hogy a földi hőáram az ország térségében a földkéreg anomálisan vékony volta miatt nagyobb, mint a környező országokban és azt is tudjuk, hogy a jelenlegi hőtermelés még csak az ország utánpótlódó hőkészletének kis részét érinti. Ezt kitermelni azonban csak a vízzel együtt lehet. Ha tehát meg akarjuk állítani a rétegnyomás csökkenését, akkor legalább a kitermelt víz egy részét vissza kell juttatnunk, ezzel segítve a természetes utánpótlódást.
És itt jön a tervezett törvénymódosítás javaslat, mely az energetikai célra hasznosított termálvizek visszasajtolási kötelezettségének előírása helyett a termálvíz felhasználójára bízza a használt termálvíz visszatáplálásának kezdeményezését. Indoklása szerint: „Az Országgyűlés 2012 nyarán a Vgtv. módosításával, rövid távú, átmeneti megoldásként felfüggesztette a kizárólag energetikai célból kitermelt termálvíz visszatáplálásának kötelezettségét a 2015. június 30-ig terjedő időszakra. A felfüggesztés eddig eltelt időszakában gyakorlati tapasztalatok igazolták, hogy a visszatáplálásra vonatkozó kötelezettségek nélkül is fennállnak az energiahasznosítás céljából történő használat vonatkozásában a jogszabályi garanciák a természeti és környezeti kockázatok és károk kezelésére és elkerülésére."
Melyek a visszatáplálás ellen az ellenérvek:
- Nem lehet visszasajtolni: De lehet! egyrészt a második világháború óta folyik az olajbányászatban a vizek visszasajtolása sokszor karsztos, máskor porózus homokkő rétegekbe, amit ők vízlikvidálásnak hívnak. Ekkor a bányászat során az olajjal együtt kitermelt meglehetősen sok szerves komponenst és esetenként változó radioaktivitású vizeket a termeltetett rétegbe nyomják vissza szintén a rétegenergia fenntartására és a szennyezett víz elhelyezésére. A példa ugyanakkor kicsit sántít, mivel az olajiparban a visszasajtolás során szükség esetén nagy nyomásokat is alkalmaznak és ha a kút nyelő-képessége romlik, akkor esetenként egy másik meddő kutat állítanak szolgálatba, ami esetünkben nem lehetséges. De homokkőbe való visszasajtolás geotermális céllal üzemel több helyen, legrégebb óta Hódmezővásárhelyen, közel 15 éve. Eleinte voltak nehézségeik, mivel a meg kellett tanulni visszasajtolni, rá kellett jönni, hogy hogyan kell a vizet szűrni ahhoz, hogy tartósan fenntartható legyen az üzem. Meg kellett tanulni, hogy hogyan kell jó visszasajtoló kutat építeni, mivel ezeknek a kutaknak a szerkezete más, mint a termelőkutaké. Mára rengeteget lehet tudni a visszasajtolás metodikájáról, sőt már a kutak eltömődési mechanizmusa is ismert egy szegedi kutatás eredményeképpen, tehát, könnyen lehet, hogy a technológia-módosítással akár a szűrési igény és a kútkarbantartási igény is nagyságrendileg csökkenthető. Ma Hódmezővásárhelyen az országosan elismerten legolcsóbb távhőellátó rendszerben két kútba történik visszasajtolás. Az is igaz. hogy ez egy fejlesztési folyamat, de éppen ilyen volt, amikor a hagyományos szívóüzemű dízelmotoroktól a turbódízelen keresztül eljutottunk a mai közös nyomócsöves dízelmotorig, ami teljesítményében és dinamikájában nemigen marad el a benzinmotorokhoz. Azt állítjuk, hogy a homokkőbe történő visszasajtolás mára eljutott a „közös nyomócsöves" fázisba, alapvetően megvalósítható.
- Másik ellenvetés, hogy drága. Igen a kútfúrás drága, ugyanakkor ezáltal a rendszer távlatilag is fenntarthatóvá válik. Ahogy az autóknál motorolajat cserélünk, annak ellenére, hogy az költségnövelő, éppúgy lenne szükséges a visszasajtolás megvalósítása, legalább az arra legalkalmasabb területeken. Itt jutottunk el a földtani-vízföldtani alkalmasság kérdéséhez. Az országban elvileg bármelyik karsztos-repedezett vagy porózus vízadó alkalmas a visszasajtolásra, de nem azonos mértékben. Ennek megítélése elsősorban a szakemberek és nem a politika dolga. Ahogyan rossz volt a kötelező visszasajtolás előírása, legalább annyira értelmetlen, annak – most javasolt - eltörlése.
Melyek a mi érveink:
- A termálvizek felszín alatti térségekbe történő visszatáplálása vonatkozó szakmai viták csak a porózus közegbe történő visszasajtolás hosszútávú megvalósíthatóságát, fenntarthatóságát érintették. A karsztos képződményekbe való visszasajtolás szükségességét ezidáig egyetlen szakmai fórumon sem kérdőjelezték meg. A képviselők, ha elfogadják a hivatkozott törvényjavaslatot, legelőször a karsztos hévíztárolók túltermelésére adnak lehetőséget, veszélyeztetve akár a termálfürdőink jövőbeli biztonságát!
- Aggályos, hogy a magas só, szerves anyag, toxikus anyag, stb. tartalmú termálvizek a visszatáplálás hiányában a felszíni befogadókat terhelik, ezzel nemcsak a rétegnyomások csökkennek, hanem egyidejűleg a Víz Keretirányelv által a felszíni vizeink minőségének fenntartására és javítására vonatkozó előírások betartását is ellehetetlenítik. Ennek elkerülésére felmerülhet a termálvizeknek a sekély, jó minőségű felszín alatti vizekkel való hígítása, fokozva ezzel a sekély rétegvizek túlhasználatát, egy olyan országban, ahol a világon egyedülállóan magas (>96%) a felszín alatti vizekből történő ivóvízellátás aránya.
- A tervezett törvénymódosítás további hibája, hogy nem ír elő számon kérhető kötelezettséget a geotermikus rendszerek üzemeltetésére és adatszolgáltatására, amely túlhasználat esetén lehetőséget adna az illetékes hatóság számára a beavatkozásra. Ha nincs a kúton vízóra, akkor önbevallás alapján fizet a használó a vízkészlet hasznosítása után vízkészlet- és bányajáradékot. Olyan ez most, mintha az állampolgár önkéntes alapon mondaná meg, hogy mennyi jövedelemadót kíván fizetni!
Ideje lenne, hogy az Állam valódi gazdája legyen a termálvizeknek is! Feladata, hogy – a technika mai színvonalán – megismerje a rendelkezésre álló készleteket és őrködjön azok hasznosításán. Ezzel szemben az elmúlt időszakban történt meg a korábban nemzetközileg is elismert kutatóintézet, a VITUKI jogutód nélküli megszüntetése, valamint az intézet felbecsülhetetlen értékű évszázados hidrogeológiai adatbázisának szétdarabolása.
Félreértés ne essék, véleményünk szerint is szükséges a visszasajtolást előíró jogszabály módosítása, mert megalkotásakor a jogalkotó nem volt következetes. Sajnos a törvényalkotás csak végletekben tud gondolkodni, vagy mindent szabad, vagy semmit, a természeti adottságok józan értékelésén alapuló köztes megoldásokra nem ad lehetőséget. A hévízkészletek védelmét egyedül a visszasajtolási kötelezettség előírásával, majd mostani elvetésével kezelni, a rendszer felületes ismeretére és szakmai megalapozatlanságra utal. A geotermikus szektor (nemcsak a mezőgazdasági ágazat) legnagyobb problémáját ugyanis a jogszabályok állandó lebegtetése, a kiszámíthatatlan jogi és gazdasági környezet okozza.
Legszembetűnőbb a koherencia, az egységes szemlélet hiánya, amire jó példa, hogy a Kormány által elfogadásra a napokban javasolt Nemzeti Víz Stratégia egy szakasza éppen a törvénymódosítás-javaslattal szemben éppen a visszasajtolás megvalósítását javasolja. („A fenntartható erőforrás gazdálkodással összhangban az új kapacitások kialakítása során különös figyelmet kell fordítani a geotermikus energiát hordozó felszín alatti vízkészleteink egyensúlyi állapotának megőrzésére, amely alapvetően - a csak hő-hasznosítást követően - a visszasajtolást teszi szükségessé". Nemzeti Víz Stratégia 61. oldal)
Az energetikai típusú beruházások – a geotermikus energia használat is ilyen – előrelátó tervezést, stabil jogi és gazdasági szabályozást igényelnek, ezért ez a szektor is megérdemelne egy hosszútávon is kiszámítható fejlesztési stratégiát.
Végül megköszönjük mindenkinek, aki vette a fáradtságot és ezt a talán hosszadalmas, de remélem érthető magyarázatot végigolvasta. Mi nem vagyunk politikusok, gondoljuk, hogy a politika a maga érdekrendszerén és értékrendjén „meg fogja oldani" a helyzetet, ugyanakkor nekünk szakembereknek, kötelességünk felhívni a törvényalkotó figyelmét a veszélyekre!
A képviselő dönt az általa nem értett szakterületi kérdésben és döntése előtt joga van megismerni a következményeket, amiért a felelősséget majd ő viseli. Ehhez és a petíciónk megértéséhez kívánt ez az írás segítséget nyújtani! VÍZ-HANG – Nyílt levél a Magyar Országgyűlés tagjaihoz peticiok.com/a/48787
Dr. Munkácsy Béla: Hogyan lehet saját energiánk? A megújuló erőforrások szerepe a gazdaság fejlesztésében - fél órás riportvideó a TudásPresszó ScienceCafe jóvoltából.
Egységesen ellenzi a kormány elképzelését a geotermikus-termálvizes ágazat: tiltakozó nyílt levelüket az összes komoly szakmai szervezet aláírta! Folytatjuk tehát pont egy hete hétfőn írt elég durva bejegyzésünket, a szavak szelídebbek lesznek, de az indulat (vagyis a kiinduló pont) megmarad: teljesen egyértelmű ugyanis, hogy mi lenne a helyes irány!
Olyan 
Utolsó kommentek