PPJ         2014.05.19.

Dr. Munkácsy Béla:  Hogyan lehet saját energiánk? A megújuló erőforrások szerepe a gazdaság fejlesztésében  - fél órás riportvideó a TudásPresszó ScienceCafe jóvoltából.

A Tanár Úr az ELTE TTK honlapján

A Tanár Úr a GreenR eddigi bejegyzéseiben

PPJ         2012.12.11.

"Az „ERRE VAN ELŐRE” egyetemközi energiatervező kutatócsoport egyre nagyobb aggodalommal figyeli a hazánkban hozott energiapolitikai döntéseket." - dr. Munkácsy Béla, adjunktus, projektvezető, ELTE

Sajtóközlemény
Az „ERRE VAN ELŐRE” egyetemközi energiatervező kutatócsoport egyre nagyobb aggodalommal figyeli a hazánkban hozott energiapolitikai döntéseket. Magyarország az energiagazdálkodás környezeti teljesítményét (szennyezését) illetően eddig is az Európai Unió legutolsó helyeinek egyikét foglalta el, de a közelmúltban meghozott döntések olyan helyzetbe sodorják az országot, amelyből már nem nagyon látszik a kiút. Így például a nagy távolságú gázvezeték-rendszer megépítése és az atomerőmű bővítése kapcsán hozott döntések, valamint egyes - alapvetően fosszilis - energiahordozók árának önkényes csökkentése, mind annak a 20. századi szemléletű energiarendszernek az életben tartását eredményezik, amely a természeti törvényszerűségekkel továbbra is szembe helyezkedik, ezért az a 21. században már nem működőképes.
A kétséges mennyiségben rendelkezésre álló külföldi készletekre alapozni egy kétséges biztonsággal és nagy környezeti terheléssel, nem utolsó sorban pedig óriási költséggel működtethető energiarendszert, nem látszik bölcs fejlesztési iránynak - ezzel magyarázható, hogy Európa nyugati térségében az országok döntő többségében nem ebbe az irányba haladnak. Ráadásul az EU hivatalos energiapolitikája is a helyi, megújuló erőforrásokra való áttérés mellett tör lándzsát (amit mint tagállamnak, figyelembe kellene vennie hazánknak is). Ezért aztán a nemzetközi kutatásokat és fejlesztési irányokat illetően egyre meghatározóbbak a decentralizált, helyi erőforrásokra támaszkodó, alacsony környezeti terhelésű és - mind projekt, mind nemzetgazdasági szinten - olcsón működtethető energiarendszerek létrehozására irányuló lépések. Tudomásul kell venni, hogy már a jelenlegi árakkal kalkulálva is versenyképes szinte bármelyik megújuló energiaforrást alkalmazó technológia, így legújabban már a napelemes áramtermelés is, ami felveti azt a kérdést, hogy vajon ki fog igényt tartani a paksi áramra, ha saját forrásból olcsóbban juthatunk hozzá...

Kutatócsoportunk 2011-ben „Erre van előre – Vision 2040 Hungary” címmel nyilvánosságra hozta azt a mintegy 150 oldalas jelentését, amely a hazai viszonyokra igazítva mutatja be ennek az elkerülhetetlen átmenetnek a kereteit. Szakértőink szerint a továbblépés iránya nem lehet más, mint a jelenleginél lényegesen hatékonyabb és a mértékletes energiafelhasználásra építő gazdaság és társadalom létrehozása - ám a jelenlegi kormányzati lépések eredményeként ezzel ellentétes irányú folyamatok fognak bekövetkezni. A másfél éves kutatás során sikerült tovább pontosítani a megújuló energiaforrások hazai potenciáljait, amelyekről elmondható, hogy alkalmasak arra, hogy akár kizárólagosan ezekre építve működtessünk egy, a jelenleginél kevésbé pazarló, hatékony és rugalmas energiarendszert.
Az immár évtizedek óta zajló intenzív kutatások nyomán többek között Dánia, Norvégia, Ausztria és Németország már azt is kinyilvánította, hogy a súlyos kockázatokkal és óriási externális költségekkel üzemeltethető atomerőművek nélkül fogja megvalósítani karbonkibocsátás nélküli (a szenet, kőolajat és földgázt nélkülöző), döntően saját, megújuló forrásokra építő energiarendszerét- már az 21. század első felében. Ennek gyakorlati eredménye, hogy az EU villamosenergia-rendszerének fejlesztésében a megújuló források már több éve dominálnak, 2011-ben az új kapacitások 71,3%-a már megújuló energiaforrást hasznosító erőmű volt, a teljesítmények döntő többségét pedig éppen a hazánkban favorizált atomerőművek tekintetében építették le.

2012. december 11.
„ERRE VAN ELŐRE” energiatervező kutatócsoport
kapcsolat: dr. Munkácsy Béla, projektvezető (munkacsy@elte.hu; 30/3230638)

A kutatócsoport 2010-ben jött létre 23 egyetemi oktató és hallgató összefogásával, azzal a céllal, hogy egy 2050-ig előretekintő alternatív energia-forgatókönyvet dolgozzon ki. Noha bázisa az ELTE Természettudományi Kara, jelenleg közel 40 tagja van az ország számos egyeteméről, így a Corvinus Egyetemről, a Pécsi Tudományegyetemről, a Szent István Egyetem, illetve számos más szakintézményből. A csoport informális jellegű, független kutatókat tömörít, semmiféle érdekkör anyagi támogatását nem élvezi, munkájához állami támogatást sem használ fel.

PPJ         2011.09.24.

Ráteszek egy lapáttal: http://www.greenfo.hu/hirek/2011/09/24/egy-ifju-klimakutato-szakmai-dilemmai

Úgy tűnik, hogy az ELTE TTK az utóbbi időben nem a tudományos objektivitásáról híres. Nem is értem, hogy engedheti meg magának egy kar - és erre a pénzhiány sem mentség -, hogy feladja a tudomány(os) függetlenségét. És akkor csodálkozunk, hogy ilyen két szék között a pad alá eső diplomások kerülnek onnan ki; megosztott véleménnyel a klímaváltozásról vagy az atomenergiáról? Egyáltalán nem meglepő! Mikor a Paksi Atomerőmű és a MOL is támogatja a Természettudományi Kart az ELTÉn, akkor nem csoda, hogy a klímaváltozással és a megújuló energiákkal kapcsolatban ilyen megvezetetten tájékozatlan "szakember" gárda kerül ki. Szerencsére az alábbi cikk konklúziója ökológiai szempontból ésszerűen pozitív, de mennyi olyan ember lehet, aki nem ennyire éber és gond nélkül bemagolja, amit egy cég által finanszírozott egyetemi tanár mondott neki?! "Jó kapcsolatokat ápol az Intézet a MOL-lal" - még csak nem is titok, egyenesen a geológus mesterszak hívószava ez. Ugye minek is hazánk megújuló termál-energia forrásait kutatni, ha Dubaiba is mehet a magyar pénzen tanult kútfő olajat keresni?!

Egy ifjú klímakutató szakmai dilemmái - Greenfo

A tudás megszerzésének folyamata a tanulás. De mit tegyen a diák, ha a tanárai sem értenek egyet a témát illetően? Mit tegyen az az egyetemi hallgató, aki éghajlatkutatónak készül, de közben professzorai még parázs vitákat folytatnak a klímaváltozás létéről? Esetleg tudathasadást kellene szenvednie?

A fiatal, tanulni vágyó meteorológusjelöltek gyakran egymásnak ellentmondó elméletekkel kerülnek szembe a tanulás fázisában. Néha az egymással konkuráló tanárok más-más véleményen vannak egy adott témát illetőleg. Például másként vélekednek a meteorológusok, és másként a fizikusok a globális klímaváltozás tényéről. Ahhoz azonban, hogy az ember meteorológussá váljon, számtalan fizika előadáson (Mechanika és hőtan, Elektromágnesség és optika, Atomfizika, Elméleti fizika 1-2, Folyadékdinamika, Termodinamika) át vezet az út. Ha pedig egy fizikus elméleti úton, kellő érvekkel, a csillagászati eredményekre támaszkodva alátámasztja, hogy globális felmelegedésről márpedig nem beszélhetünk, akkor azt kutyaköteles a meteorológuspalánta elfogadni. Azonban eléggé visszásan hat, ha az ember erről az óráról kilépve egy „Klímaváltozás” című előadásra ül be. Ilyenkor az ifjú hallgató vagy kételyek között vergődik, vagy elfogadja a szívének inkább kedvesebb elméletet.