PPJ         2013.04.21.

Magyarázat és vélemény a „VÍZ-HANG – Nyílt levél a Magyar Országgyűlés tagjaihoz" című petícióhoz Forrás: http://www.peticiok.com/a/48787

A petíció alapvetően – az általunk átgondolatlannak tartott indítványt jól ismerő – országgyűlési képviselőkhöz szólt, miközben az interneten meghirdetve egy sokkal szélesebb közösséghez jutott el, akik joggal kifogásolták annak rossz közérthetőségét hozzászólásaikban. Most néhány oldalban igyekszünk ismertetni és elmagyarázni a helyzetet, reméljük objektíven.

A tervezett törvénymódosítás röviden egy hasonlattal tudjuk leírni:
A használt termálvíz visszatáplálását engedélyhez kötni, míg a felszínen való elhelyezést nem, az olyan mintha azt mondanánk: a favágást követően nem kell új fákat ültetni, úgyis kinő magától. Csak annak kell engedélyt kérni aki fát akar ültetni!

Előzmények:
Mától fog sós vérben fürdeni az ország (18+)
Teljes egységben tiltakozik a geotermikus front!

Részletes magyarázat:

A felszín alatti vizekkel kapcsolatosan fontos tudni, hogy a felszín alatti vizek egymással kapcsolatban állnak, a felszínközeli és mélyebb vízadó rétegek között a vizek a képződmények vízvezető képességétől függően eltérő sebességgel, általában lassan, de áramlanak. Ezeket áramlási rendszereknek nevezzük.

A szivárgó felszín alatti víz a kőzettestek között anyagot és energiát közvetít. Szerepe hasonlatos a vér élőszervezetekben betöltött szerepéhez, vizsgálatával ugyanúgy információt szerezhetünk a kőzettestben lejátszódó folyamatokból, mint a vérnyomás, vérkép segítségével a test állapotáról. Ha egy vízadó rétegből vizet termelünk ki ott lecsökkentjük a nyomást. A víz nyomásának egy tetszőleges pontban történő megváltozása más pontokban is nyomás változást idéz elő a víztestben.

A felszín alatt a különböző típusú kőzetek között is van vízátadás, pl. a Bakony mészkő és dolomittömegében beszivárgó vizek a Kisalföld mélyebb rétegvizeit, a Bükk karsztja a Bükkalja, a Sajó völgy porózus képződményeit is táplálja. Az Alföldön például a Nyírség és a Duna-Tisza közi hátság is egy beszivárgási terület, amely nem csak a felszín közeli, hanem a mélyebben fekvő vízadó rétegeket is táplálja, igaz ennek intenzitása a mélységgel csökken.

A felszín alatti vizeket a víz körforgása miatt szokás utánpótlódó készleteknek is gondolni, de ez az utánpótlódás erősen korlátozott mértékű, mivel a mélységgel az utánpótlódó rész (amit ezért dinamikus készletnek neveznek) egyre kisebb a tárolt víztérfogathoz (statikus készlet) képest.

Amikor kutakat létesítünk, akkor a „természetes", évezredek-évmilliók alatt kialakult áramlási viszonyok megváltoznak. Amennyiben csak annyi vizet termelünk ki, amennyit a természetes utánpótlódás biztosítani képes, akkor egy új egyensúlyi állapot jön létre, amit az jelez, hogy a kutakban a vízszintek a termelésmentes állapotban megközelítőleg állandóak (természetesen lehetnek kisebb időszaki változások). Ha azonban több vizet termelünk ki, mint amennyi az utánpótlódás, akkor a vízadóban a vízszintek (rétegnyomás) csökkenni kezdenek. A vízszintcsökkenés egyrészt káros, mert a víz kitermeléséhez sokkal több energiára van szükség, másrészt a kutak elgázosodhatnak. Egyes kutakban, ha nincs mód a szivattyúk mélyebbre telepítésére, akkor akár a termelés is meghiúsulhat. Ha nincs elegendő víz a rendszerben, akkor elveszítjük azt a közeget amivel a földhőt a leggazdaságosabban a felszínre hozhatjuk.

Az a véleményünk, hogy az ország bizonyos területein jelenleg nagyobb a hévíztermelés mértéke, mint az utánpótlódás. Gyakori ellenvetés, hogy honnan tudjuk, hogyha nincs is megfelelő megfigyelőrendszer az országban. Egyrészt van egy monitoringrendszer, amit a Víz Keretirányelv (az EU vízkészlet-gazdálkodási szabályozása) miatt ki kellett alakítani, másrészt a kutakat mint építésükkor és azóta is számos alakalommal vizsgálták műszerekkel aminek során alapvető a megcsapolt réteg nyomásállapotának és hőmérsékletének mérése. Ennek alapján hivatalos jegyzőkönyvekkel bizonyítható, hogy pl. Szentes térségében az elmúlt kb. 50 évben helytől függően a termelésmentes helyzetre vonatkozó vízszintek már 15-40 m-rel csökkentek.

Tudjuk, hogy a földi hőáram az ország térségében a földkéreg anomálisan vékony volta miatt nagyobb, mint a környező országokban és azt is tudjuk, hogy a jelenlegi hőtermelés még csak az ország utánpótlódó hőkészletének kis részét érinti. Ezt kitermelni azonban csak a vízzel együtt lehet. Ha tehát meg akarjuk állítani a rétegnyomás csökkenését, akkor legalább a kitermelt víz egy részét vissza kell juttatnunk, ezzel segítve a természetes utánpótlódást.

És itt jön a tervezett törvénymódosítás javaslat, mely az energetikai célra hasznosított termálvizek visszasajtolási kötelezettségének előírása helyett a termálvíz felhasználójára bízza a használt termálvíz visszatáplálásának kezdeményezését. Indoklása szerint: „Az Országgyűlés 2012 nyarán a Vgtv. módosításával, rövid távú, átmeneti megoldásként felfüggesztette a kizárólag energetikai célból kitermelt termálvíz visszatáplálásának kötelezettségét a 2015. június 30-ig terjedő időszakra. A felfüggesztés eddig eltelt időszakában gyakorlati tapasztalatok igazolták, hogy a visszatáplálásra vonatkozó kötelezettségek nélkül is fennállnak az energiahasznosítás céljából történő használat vonatkozásában a jogszabályi garanciák a természeti és környezeti kockázatok és károk kezelésére és elkerülésére."

Melyek a visszatáplálás ellen az ellenérvek:

- Nem lehet visszasajtolni: De lehet! egyrészt a második világháború óta folyik az olajbányászatban a vizek visszasajtolása sokszor karsztos, máskor porózus homokkő rétegekbe, amit ők vízlikvidálásnak hívnak. Ekkor a bányászat során az olajjal együtt kitermelt meglehetősen sok szerves komponenst és esetenként változó radioaktivitású vizeket a termeltetett rétegbe nyomják vissza szintén a rétegenergia fenntartására és a szennyezett víz elhelyezésére. A példa ugyanakkor kicsit sántít, mivel az olajiparban a visszasajtolás során szükség esetén nagy nyomásokat is alkalmaznak és ha a kút nyelő-képessége romlik, akkor esetenként egy másik meddő kutat állítanak szolgálatba, ami esetünkben nem lehetséges. De homokkőbe való visszasajtolás geotermális céllal üzemel több helyen, legrégebb óta Hódmezővásárhelyen, közel 15 éve. Eleinte voltak nehézségeik, mivel a meg kellett tanulni visszasajtolni, rá kellett jönni, hogy hogyan kell a vizet szűrni ahhoz, hogy tartósan fenntartható legyen az üzem. Meg kellett tanulni, hogy hogyan kell jó visszasajtoló kutat építeni, mivel ezeknek a kutaknak a szerkezete más, mint a termelőkutaké. Mára rengeteget lehet tudni a visszasajtolás metodikájáról, sőt már a kutak eltömődési mechanizmusa is ismert egy szegedi kutatás eredményeképpen, tehát, könnyen lehet, hogy a technológia-módosítással akár a szűrési igény és a kútkarbantartási igény is nagyságrendileg csökkenthető. Ma Hódmezővásárhelyen az országosan elismerten legolcsóbb távhőellátó rendszerben két kútba történik visszasajtolás. Az is igaz. hogy ez egy fejlesztési folyamat, de éppen ilyen volt, amikor a hagyományos szívóüzemű dízelmotoroktól a turbódízelen keresztül eljutottunk a mai közös nyomócsöves dízelmotorig, ami teljesítményében és dinamikájában nemigen marad el a benzinmotorokhoz. Azt állítjuk, hogy a homokkőbe történő visszasajtolás mára eljutott a „közös nyomócsöves" fázisba, alapvetően megvalósítható.

- Másik ellenvetés, hogy drága. Igen a kútfúrás drága, ugyanakkor ezáltal a rendszer távlatilag is fenntarthatóvá válik. Ahogy az autóknál motorolajat cserélünk, annak ellenére, hogy az költségnövelő, éppúgy lenne szükséges a visszasajtolás megvalósítása, legalább az arra legalkalmasabb területeken. Itt jutottunk el a földtani-vízföldtani alkalmasság kérdéséhez. Az országban elvileg bármelyik karsztos-repedezett vagy porózus vízadó alkalmas a visszasajtolásra, de nem azonos mértékben. Ennek megítélése elsősorban a szakemberek és nem a politika dolga. Ahogyan rossz volt a kötelező visszasajtolás előírása, legalább annyira értelmetlen, annak – most javasolt - eltörlése.

Melyek a mi érveink:

- A termálvizek felszín alatti térségekbe történő visszatáplálása vonatkozó szakmai viták csak a porózus közegbe történő visszasajtolás hosszútávú megvalósíthatóságát, fenntarthatóságát érintették. A karsztos képződményekbe való visszasajtolás szükségességét ezidáig egyetlen szakmai fórumon sem kérdőjelezték meg. A képviselők, ha elfogadják a hivatkozott törvényjavaslatot, legelőször a karsztos hévíztárolók túltermelésére adnak lehetőséget, veszélyeztetve akár a termálfürdőink jövőbeli biztonságát!

- Aggályos, hogy a magas só, szerves anyag, toxikus anyag, stb. tartalmú termálvizek a visszatáplálás hiányában a felszíni befogadókat terhelik, ezzel nemcsak a rétegnyomások csökkennek, hanem egyidejűleg a Víz Keretirányelv által a felszíni vizeink minőségének fenntartására és javítására vonatkozó előírások betartását is ellehetetlenítik. Ennek elkerülésére felmerülhet a termálvizeknek a sekély, jó minőségű felszín alatti vizekkel való hígítása, fokozva ezzel a sekély rétegvizek túlhasználatát, egy olyan országban, ahol a világon egyedülállóan magas (>96%) a felszín alatti vizekből történő ivóvízellátás aránya.

- A tervezett törvénymódosítás további hibája, hogy nem ír elő számon kérhető kötelezettséget a geotermikus rendszerek üzemeltetésére és adatszolgáltatására, amely túlhasználat esetén lehetőséget adna az illetékes hatóság számára a beavatkozásra. Ha nincs a kúton vízóra, akkor önbevallás alapján fizet a használó a vízkészlet hasznosítása után vízkészlet- és bányajáradékot. Olyan ez most, mintha az állampolgár önkéntes alapon mondaná meg, hogy mennyi jövedelemadót kíván fizetni!

Ideje lenne, hogy az Állam valódi gazdája legyen a termálvizeknek is! Feladata, hogy – a technika mai színvonalán – megismerje a rendelkezésre álló készleteket és őrködjön azok hasznosításán. Ezzel szemben az elmúlt időszakban történt meg a korábban nemzetközileg is elismert kutatóintézet, a VITUKI jogutód nélküli megszüntetése, valamint az intézet felbecsülhetetlen értékű évszázados hidrogeológiai adatbázisának szétdarabolása.

Félreértés ne essék, véleményünk szerint is szükséges a visszasajtolást előíró jogszabály módosítása, mert megalkotásakor a jogalkotó nem volt következetes. Sajnos a törvényalkotás csak végletekben tud gondolkodni, vagy mindent szabad, vagy semmit, a természeti adottságok józan értékelésén alapuló köztes megoldásokra nem ad lehetőséget. A hévízkészletek védelmét egyedül a visszasajtolási kötelezettség előírásával, majd mostani elvetésével kezelni, a rendszer felületes ismeretére és szakmai megalapozatlanságra utal. A geotermikus szektor (nemcsak a mezőgazdasági ágazat) legnagyobb problémáját ugyanis a jogszabályok állandó lebegtetése, a kiszámíthatatlan jogi és gazdasági környezet okozza.

Legszembetűnőbb a koherencia, az egységes szemlélet hiánya, amire jó példa, hogy a Kormány által elfogadásra a napokban javasolt Nemzeti Víz Stratégia egy szakasza éppen a törvénymódosítás-javaslattal szemben éppen a visszasajtolás megvalósítását javasolja. („A fenntartható erőforrás gazdálkodással összhangban az új kapacitások kialakítása során különös figyelmet kell fordítani a geotermikus energiát hordozó felszín alatti vízkészleteink egyensúlyi állapotának megőrzésére, amely alapvetően - a csak hő-hasznosítást követően - a visszasajtolást teszi szükségessé". Nemzeti Víz Stratégia 61. oldal)

Az energetikai típusú beruházások – a geotermikus energia használat is ilyen – előrelátó tervezést, stabil jogi és gazdasági szabályozást igényelnek, ezért ez a szektor is megérdemelne egy hosszútávon is kiszámítható fejlesztési stratégiát.

Végül megköszönjük mindenkinek, aki vette a fáradtságot és ezt a talán hosszadalmas, de remélem érthető magyarázatot végigolvasta. Mi nem vagyunk politikusok, gondoljuk, hogy a politika a maga érdekrendszerén és értékrendjén „meg fogja oldani" a helyzetet, ugyanakkor nekünk szakembereknek, kötelességünk felhívni a törvényalkotó figyelmét a veszélyekre!

A képviselő dönt az általa nem értett szakterületi kérdésben és döntése előtt joga van megismerni a következményeket, amiért a felelősséget majd ő viseli. Ehhez és a petíciónk megértéséhez kívánt ez az írás segítséget nyújtani! VÍZ-HANG – Nyílt levél a Magyar Országgyűlés tagjaihoz peticiok.com/a/48787

PPJ         2013.04.15.

Egységesen ellenzi a kormány elképzelését a geotermikus-termálvizes ágazat: tiltakozó nyílt levelüket az összes komoly szakmai szervezet aláírta! Folytatjuk tehát pont egy hete hétfőn írt elég durva bejegyzésünket, a szavak szelídebbek lesznek, de az indulat (vagyis a kiinduló pont) megmarad: teljesen egyértelmű ugyanis, hogy mi lenne a helyes irány!

"A teljes geotermikus és termálvizes szakmát sikerült felpiszkálnia a kormánynak egy rövid bekezdésnyi törvényjavaslattal. Ez lehetővé tenné, hogy az energetikai célú (fűtési vagy mezőgazdasági) vízkivételeknél a kitermelt vizet ne kelljen vissza­sajtolni a föld alá. Hogy erre az engedményre mi oka lenne az államnak, az nem teljesen világos – a beadott módosítók alapján az ötlet általános politikai elutasításnak örvend, és az érintett szakmai szervezetek is egységesen elvetik." - Forrás: Greenfo.hu - A sós hulladékvíz dilemma / NOL.hu - A kormány azt büntetné, aki környezettudatos

Úgy gondolom, hogy ezek alapján is világos, hogy miért írtam az előző posztban, hogy a Kárpát-medence és a magyarság szégyene ez a kormányintézkedés. Az a sós víz, amit még a hasznosító gépek is csak egy közvetett hőátadó kör segítségével érintenek, mert különben megenné az kemény, fém alkatrészeket is, majd pont a puha, lágy, élő, organikus rendszereket alig bántja, ugye?! Lássuk, mit írnak még a témával kapcsolatban:

A termálvízzel együtt „kitermelt” hőenergia csak akkor tekinthető megújuló forrásnak, ha a vizet használat után visszajuttatják a vízadó rétegbe – ellenkező esetben a sokszor ezerméteres mélységben lévő, természetes úton nagyon lassan visszapótlódó készletek kimerülnek, és velük az energia is elapad. De van egy másik megfontolás is a szabályozás mögött: a kiemelt termálvizek sótartalma általában túlságosan magas ahhoz, hogy egyszerűen a felszíni vizekbe engedjék azokat. Az egymást követő kormányok különféle lobbinyomásokra mindig biztosítottak valamilyen kibúvót (legutóbb éppen tavaly, a mezőgazdaságivíz-használóknak adtak háromévi mentességet), közben azonban sorra épültek a visszasajtoló kutak az országban, és minden kitermelő a hamarosan általánossá váló kötelező visszasajtolásra készült.

A mostani kormányzati módosító javaslat viszont azt tartalmazza: „A kizárólag energiahasznosítás céljából kitermelt termálvíz visszatáplálására kérelemre a vízügyi hatósági feladatokat ellátó szerv ad engedélyt.” Az ártatlannak tűnő ­passzus a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezentúl nem a visszasajtolás elmaradását, hanem magát a visszajuttatást kell hatóságilag engedélyezni. Vagyis azok a környezettudatos vízhasználók vesznek a nyakukba jókora bürokratikus terheket, akik törődnének a vízkészletek hosszú távú hasznosításával.

Hogy mindez kinek az érdekét szolgálhatná, az a nol.hu körkérdései alapján sem lett világosabb: egyes feltételezések szerint a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége áll a javaslat mögött, mások a hőszivattyúsokat vagy a termálvizet távfűtésre használókat sejtik a háttérben (utóbbinak azonban ellentmond, hogy egyikük sem képvisel egyelőre komolyabb lobbierőt).

A szakma szerint elfogadhatatlan a javaslat

Egységesen ellenzi ugyanakkor a kormány elképzelését a geotermikus-termálvizes ágazat: tiltakozó nyílt levelüket az összes komoly szakmai szervezet aláírta (azok is – például a Magyar Termálenergia Társaság, a Dél-alföldi Termálenergetikai Klaszter, a Geotermikus Koordinációs és Innovációs Alapítvány és több térségbeli egyetemi intézet –, amelyek jelentős részben a leginkább érintett dél-alföldi régióban működnek, ahol tízezrek megélhetése kötődik a termálvízzel fűtött kertészetekhez).

A fürdő- és egészségturizmust, illetve a kertészeti üzemeket beláthatatlan következményekkel fenyegető, a néhány évtizeddel ezelőtti hévízi problémákra emlékeztető levél szokatlan egyértelműséggel fogalmaz: „Alulírott geotermikus és hidrogeológus szakértőket tömörítő szakmai szervezetek felhívjuk figyelmüket, hogy a kormány vízgazdálkodásról szóló törvénymódosítási javaslatát jelen formájában szakmai alkalmatlanság miatt elfogadhatatlannak tartjuk. Elfogadása akadályozná az egészségturizmus hosszú távú stratégiai céljainak megvalósulását, a geotermikus energiahasznosítás fejlesztését, és gátolná a Vidékfejlesztési Minisztérium által társadalmi véleményezésre bocsátott nemzeti vízstratégia céljainak megvalósulását, amely kimondja: a fenntartható erőforrás-gazdálkodással összhangban az új kapacitások kialakítása során különös figyelmet kell fordítani a geotermikus energiát hordozó felszín alatti vízkészleteink egyensúlyi állapotának megőrzésére, amely alapvetően – a hőhasznosítást követően – a visszasaj­tolást teszi szükségessé.” VÍZ-HANG nyílt levél (70 KB pdf.)

A nyílt levélhez on-line lehet csatlakozni itt >>> Írd alá! A képviselők ne szavazzanak meg olyan törvényjavaslatot, amely hasonló hatású lehet, mint mikor néhány évtizede a fokozott víztermelés miatt számos karsztforrásunk elapadt és a Hévízi-tó is veszélybe került! Zöld vélemények szerint jó lenne, ha a környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek és egyének  minél nagyobb létszámban kiállnának a termálvíz ésszerű/fenntartható használata mellett, és aláírnák az ezt veszélyeztető jogalkotás ellen tiltakozó petíciót április 14-ig. A részletes vita a törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokról április 15-én lesz.

A geotermikus energia a legolcsóbb, leginkább gazdaságos megújuló energiaforrások egyike. Magyarország a Föld mélyéből felfelé áradó hőenergia tekintetében kiváló adottságokkal rendelkezik: nálunk az átlagos geotermikus grádiens 5-7 Celsius-fok között mozog, ami a világ átlagos értékének 1,5-2-szerese. E termikus adottságunk miatt 1000 méter mélységben a réteghőmérséklet eléri, sőt meg is haladja a 60 Celsius-fokot, 2000 méter mélységben pedig már 100 fok feletti hőmérsékletű, jelentős mezők terülnek el. Magyarország tehát geotermikus nagyhatalom, ugyanakkor geotermikus energiafogyasztásunk a teljes energiafelhasználás egy százalékát sem teszi ki. Pedig csak a gádorosi "NSZ.3" elnevezésű elhíresült termálkútból 5000 milliárd euró (!) értékben, 20 milliárd tonna kőolaj-egyenértéknek megfelelő geotermikus energiát lehetne kinyerni 25 év alatt. Becslések szerint a tározó hasznosítható energiakészlete meghaladja Kuvait Állam teljes olajkészletét! A kitermelhető energiakincs nemcsak a Kárpát-medence, hanem egész Közép-Európa energiaellátásában jelentős szerepet foglalna el. (A gádorosi kút ügyében - annak jelentősége miatt - sajnos "jogi háború" tört ki és zajlik hosszú évek óta. Egyes vélemények szerint vannak olyan érdekcsoportok, akik gátolni próbálják a kút üzembe állítását.)

Az évszázad magyar pere! 5000 milliárd eurós nemzeti kincs a tét!

Vén István feltaláló 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t az ún. gádorosi NSZ.3 termálkút ügyében. A tározóból 5000 milliárd euró értékben 20 milliárd tonna kőolaj-egyenértéknek megfelelő geotermikus energiát lehet kinyerni 25 év alatt. Vén István pechére a MOL-lal kezdett volna közös bizniszbe még 1992-ben. 5 milliárd forint névértékű kárpótlási jeggyel akarta megcsinálni az évszázad üzletét: kezdetben egy 5000 KW-os villamos-erőmű felépítését az NSZ.3-as kútra, amit a későbbiekben több kút felállítása követett volna. Több energia van itt, mint Kuvait összes olaja! Tervéből bukás lett: a feltaláló börtönbe került és immár 15 év óta áll a geotermikus villamos-erőmű ügye. Most úgy tűnik, fordult a kocka, és bírósági per lesz szeptemberben. A 15 éve tartó huzavona a kút tulajdonjoga körül bonyolódik.

PPJ         2013.04.08.

Olyan törvénymódosításokat fog végrehajtani ma a Parlament, amik olyan tettek, mintha a még életképes, de súlyos balesetet szenvedett beteget elkezdenénk konyhakéssel szurkálni, fojtogatni és lehugyozni. Nem kell hozzá nagy ökológusnak lenni, egy gimnazista is könnyen megfejtené azon tettek következményeit, amiket épeszű, magyar, az ország érdekét és jövőjét néző ember soha nem tenne. [Tiltakoznak a hidrológiai és geotermikus szakértő szervezetek a vízgazdálkodási törvény módosítása ellen.]

Hogy tiszta legyen a hasonlat: az ország ugyanúgy egy "test", egy élő szövet, akárcsak a növényeké, állatoké és embereké. A felszíni vizek az "ereink", a felszín alatti vizeink a "nyirokrendszerünk", az ország forró teste "geotermikus", az ország forró vére a termálvíz: NEKÜNK MAGYAROKNAK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A VÍZ AZ "OLAJ" ÉS A TERMŐFÖLD AZ "ARANY"!!! Azzal, hogy a parlamenti fiúk egy szadista sátánistaként elkezdenek élveboncolást rendezni és mindenféle kiválasztószervi meg érrendszeri vezetékeket össze-vissza fröcsköltetni, nem járunk valami jól. Ezek meg még a nagy kéjelgés közepette sós lével is öntözgetik a sebeket, ha nem fájna eléggé... Sikerrel feloszlatták az ország "immunrendszerét", a zöld ombudsman intézményt, sikerrel felparcellázták oligarchák a termőföld "bőrünket", eladják természetes "ékszereinket", sikerrel elfoglalták cionisták a média "retináinkat", sikerrel szívják ki innen (is) pénzvámpírok az állam nyakánál a "pénzenergiát", és vélhetőleg sikerrel fogják "az ország föld alatti szíve" felett csőre töltött Paks nevű puskán a ravaszt meghúzni.

Na, abbahagyom a horror-képek írását, egyszerűen szólva, súlyosan aljas környezetpusztítást végeznek a felszíni és felszín alatti véges vízkészleteinkkel is! Elég ironikus, hogy pont az előző posztunk után kellett következnie ezen soroknak. Az utolsókat döfik az ország testébe.

1. A felszín alatti termálvíz készlet véges. Ilyen értelemben az olajhoz hasonló, ha felelőtlenül bánunk vele, akkor elfogy, és a felszínen pedig óriási problémákhoz vezet. Azzal, hogy a kormány az egybehangzóan tiltakozó tudományos közösség ellenére törvénybe iktatja a termálvíz készleteink elkótyavetyélését, bizonyítja, hogy alapvetően az ország halálának érdekeit szolgálják, nem az ország életének érdekeit!

2. Gyakran, ezek a vizek sósak! A felszínre hozott, és a hasznosítás után a felszín alá vissza nem pumpált, hanem a felszínen elfolyatott sós víz megmérgezi az édesvizeinket, elpusztítja az élővilágot, terméketlenné teszi a talajainkat: szikesít! A szikesedés világprobléma az öntözéses mezőgazdaság kapcsán, erre ők törvénybe foglalva ipari szinten elkezdik a felszínre vezetni és a világszenten kiválóan jó termékeny talajainkra rágedni?! EZ A TERV SRÁCOK, EZ ÖTLÖTT AZ ILLUMINÁTUS BUKSITOKBA A MAGYARSÁG ELLEN?!

3. A kutak esetében is bőven ördögien alakulnak a dolgok. A helyzet úgy fest, hogy a permetezés vagy műtrágya szórás esetén a kiszórandó anyagot tároló gépeket egy hordozó/kijuttató anyaghoz, vízre kötik, gyakran közvetlenül kutakra. Ha a felszín alatti vízzárórétegbe vezet vissza a kút, akkor egy szivattyúmeghibásodás, áramszünet, stb. esetén az egész vízoszloptömeg, a közlekedőedények szerint a gravitációnak megfelelően visszaömlik a kúton keresztül a felszín alatti vizekbe: jobb esetben a permetszerrel, rosszabb esetben a műtrágyával. Lesz ám csecsemőhalálozás, belülről fogják megfullasztani a nemzetet, a nemzet jövőjét, a jövő nemzedékét!!!

Ezen felszíni ökológiai, mélységi hidrogeológiai rendszerek szándékos és felelőtlen megrontása megbocsáthatatlan bűn, következményei a múlt nagy ökológiai-, környezeti katasztrófáit figyelve egyértelműek, semmiféle környezeti vagy gazdasági racionalitás sincs a tett mögött: marad az egyetlen következtetés számomra: szándékos rosszakaróink a magyarság megmaradásának utolsó szálait trancsírozva fűrészelik...

VÍZ-HANG – Nyílt levél a Magyar Országgyűlés tagjaihoz
Forrás: Magyar Termálenergia Társaság

"Alulírott geotermikus és hidrogeológus szakértőket tömörítő szakmai szervezetek felhívjuk figyelmüket, hogy a Magyar Kormány Vízgazdálkodásról szóló törvénymódosítási javaslatát (T/10516. számú) jelen formájában, szakmai alkalmatlanság miatt, elfogadhatatlannak tartjuk!"