PPJ         2010.12.02.

Méteres szemétdombok tornyosulnak még mindig Nápoly egyes kerületeiben. - Index képgaléria

Nápoly lassan már nem a Vezúvról lesz híres, hanem tornyosuló szeméthegyeiről. A koszos és büdös utcákon a szülők gyermekükkel a karjukon próbálnak átkelni a bezacskózott szemétkupacokon, hogy eljussanak reggelente az iskolába. Naponta körülbelül 3600 tonna szemét keletkezik, és zavaró bűzt árasztanak a végeláthatatlan hulladéktorlaszok, ezzel megkeserítve az ott élők és a turisták életét.

Ilyenkor látni igazán, hogy miről szól a kultúránk. Erőforrásokat vesz ki a természetből, hogy szemétté alakítsa azt. Egyenesekben gondolkodunk (re)ciklusok helyett. Fenntartható termelés és fogyasztás??? Az egy hazugság!

PPJ         2010.11.13.

http://www.stefanounterthiner.com/

forrás: COLT + RANE

PPJ         2010.11.02.

Ellepték a greenrt a sáskák! :)

Az, amit eddig Ti gondoltatok az alatt, hogy imádkozósáska és imádkozó sáska fotózás, az most meg fog változni alapjaiban.

Ha van valami, amiben Igor otthon van, az az ájtatos manók fotográfiája, vagyis az imádkozó sáskáké (Mantis religiosa). Mármint az egész renddé (Rend: Fogólábúak (Mantodea)). Ez már túlmegy az eye-candy fotókon, ez már a makrofotó és emberi portréfotó megelevenedett ötvözete. Persze a többi rovarfotója is mutatós!

2010 a biodiverzitás éve, a biológiai sokféleségé!

"Mantodea or mantises is an order of insects that contains approximately 2,200 species in nine families^[1] worldwide in temperate and tropical habitats." - Wiki

Aki nem tudná elképzelni, hogy a fajok milyen sokszínűek, milyen sokfelé élnek a geomorfológiai viszontagságoknak megfelelően evolválódott példányok (Darwin©), miért fontos nem beszűkülten pár fajra koncentrálnia az emberiségnek, és miért fontos e szokszínűség pusztulásának (óránként kihal 3 faj!) megállítása, annak is jó példával szolgálhat az alábbi képsorozat.

PPJ         2010.10.28.

Hogy a természetfotózást mennyire egy "eye-candy"-nek gondoljuk, az már több ízben kifejtődött ezen a blogon. Máté Bence sem kivétel ez alól, a győztes munkája sem egetverően világszám, kétségtelen tény, hogy remek természetfotós: sokan nem tudják, hogy nem egyetlen képpel nyert, hanem ezzel mind!

GreenR-es természetvédelmi szakmérnökként azonban egy másik, a One Earth kategóriára kell felhívnom a figyelmet! Mert ez a valóság, ami nem cukorka a szemnek, hogy céltalanul olvadozzon, hanem a nyers, tömény valóság, hogy saját hatásunkról gondolkodtasson el. Kontextus emberek, kontextus! Már nincs a világon olyan hely, amibe ne nyúlt volna az ember! Nemhogy közvetlenül de közvetve sincs! Talán az atmoszférába pumpált méreganyagok, az elsavasított esők, a mélyen elszennyezett karsztvizek nem jutnak el azokra a területekre, ahol még ember sem járt? Így vagy úgy, de már mindenhol ott a hatásunk.

Tehát ki kell mondanunk, hogy olyan, hogy természetfotózás, olyan már nincs! Deal with it. Élj ezzel együtt.

Na Kasza Gábor például együtt tud ezzel élni. Volt szerencsém a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Hivatalában tartott előadását meghallgatni és látni. "Photos expressing the feelings of indivuduals in the urbanism and in consumerism. Crises of theindividuals and communities expressed in art photography." Stage photography a javából Gregory Crewdson iskoláját követve. Olyan vörösisazpos képet én még életemben nem láttam! Remélem ki lesz állítva, mert eszméletlen, hogy mit mond el az a néhány képe! Nála a természet és (sajnos legtöbbször rossz értelemben vett) alakítója, az ember, nem választható el.

PPJ         2010.08.31.

Szendi Gábornak köszönhetően sok új érdeklődő találhat Jankó blagjára. Hozzájuk hasonlóan én is a paleolit kultúra után érdeklődő vagyok.

Vigyázat, amikről ír, általában elég „meredek” témák, és soha nem állítja, hogy bármiben is teljesen letisztult képet tudna nyújtani. A konstruktív kritikákat viszont nagy örömmel fogadja.

Egy hosszú írását kiemelném ismét. A „paleolit életmód” lehetséges csodáiról szól, a táplálkozáson messze túlmenőleg, egy „paleolit életszemlélet”, főként Jean Liedloff könyve nyomán, de más antropológusok tapasztalatait is felhasználva: Az elveszett boldogság nyomában. Írása már korábban ajánlva volt a blogon, amihez most mégis (még egyszer) bevezetőnek ajánlom, az az alábbi fotósorozat, amit Diego Verges készített Baliem Valley-ban.

A Dani Törzsegy hihetetlen közösség, tele tradíciókkal és igen gazdag kultúrával. Például a nőknek három évente csak egy gyereke lehet, hogy egészségesen fel tudják nevelni. Fő táplálékuk a burgonya, amit különböző módokon készítenek el. Van még egy vaddisznóra hasonlító háziállatuk, de ezt csak ünnepségeken fogyasztják. Mielőtt a civilizáció elérte volna őket, kis kagylókat használtak pénz helyett, amit manapság már csak bizsuként hordanak a nyakukon. Ezek a kagylók igazán értékesnek számítottak, mivel megszerzésükhöz a tengerig kellett gyalogolniuk, ami három heti út egy egészséges felnőttnek. Vicces volt mikor kiderült, hogy a helyi nyelvben csak háromig számolnak, fölötte már mindenre azt mondják hogy “sok”. Összességében az utazás nagyszerű tapasztalat volt, de több idő szükséges, hogy egy teljeskörű fotós dokumentáció készüljön ezekről a tradíciókban gazdag törzsekről, melyek hamarosan eltűnnek. Csak a kormány védelme tarthatja életben őket, mert a globalizált világ a végét jelenti sok száz éves kultúrájuknak. - forrás: Spottr.hu

A többi lenyűgöző képet lásd a spottr oldalán!

Ugye csupa beteg, elkeseredett, stresszes, gyógyszerekre váró, "boldogságot" nyújtó termékeket vásárolni akaró embereket látunk a képeken? Ugye nem a mi civilizációnk alapvető elképzeléseivel és gazdasági mechanizmusával van a baj? És akkor az utolsó kérdésem viszont nem irónikus: ugye nem kell már sokat aludnom, mire elfogy az olaj és összeomlik a "fejlett" világ?