PPJ
2011.06.17.
Ha érdekel, az amerikai újságíró, Chris Booth és a fotós James Mollison egy nagyon elgondolkoztató és megindító dolgot hozott össze. Bejárták a világ számos táját, és lefotózták hol milyen körülmények között hajtják álomra a fejüket a gyermekek. A gyerekekkel interjút is készítettek, hogyan telnek a hétköznapjaik, és mik az álmaik ha felnőnek. Mindezt pedig kiadták a Where Children Sleep című könyvben.
A páros arra szeretné felhívni a figyelmet, mekkora különbségek vannak a világban. Mindezt pedig olyan közegben, ahol a szereplők biztosan nem tehetnek a körülményeikről. Sem a jóról, sem a rosszról, sem a vallásról, sem a lehetőségekről. Ugyan az a gyermeki ártatlanság jellemzi mind az álom-palotában, mind a faviskóban élőt.
A kisemberek hálószobái közt vannak megmosolyogtatók, furcsák, olyanok pompásak amilyet minden szülő szeretne adni a gyermekének, és olyan szívfacsaró körülmények, amit egy kicsi sem érdemelne. Egy biztos, tényleg nagyon elgondolkodtató sorozat. (Bevallom férfiasan, nekem többször kellett szünetet tartanom írás közben, kerülgettek a könnyek, mind a szépségtől, mind a bánattól.)
Lássuk hát hol álmodnak a világ gyermekei:
Roathy 8 éves, Phnom Penh peremén él, Kambodzsában. Otthonuk egy hatalmas szeméttelepen van. Régi gumiabroncsokból van az ágya. 5ezer ember él és dolgozik itt. Minden reggel 6-kor kel, és több száz másik gyerekkel együtt munkába megy, miután a helyi jótékonysági telepen lezuhanyoztak. A munkában italos dobozokat és műanyag palackokat gyűjt össze a telepen, amit egy újrahasznosító cégnek adnak el. Gyakran a reggeli a nap egyetlen étkezése.
Nantio 15 éves, a Rendille törzs tagja Észak-Kenyában. Két fivére és két nővére van. Egy marhainakkal rögzített sátorszerű kunyhóban élnek. Esténként a viskó közepén égő tűz körül alszik a család. Nantio napközben segít az otthoni feladatokban, kecskéket őriz, tűzifát aprít és vízért megy. Néhány évig eljárt a falusi iskolába, de úgy döntött nem folytatja. Reméli, hogy ha nagy lesz egy moran-t (harcost) választanak neki férjül. Most is van barátja, a törzsben megengedett hogy házasság előtt párja legyen, de előtte át kell esnie a női körülmetélésen.
Thais 11 éves, egy társasház 3. emeletén él Rio de Janeiro-ban , Brazíliában. A lánytestvérével osztozik a szobán. A hírhedt Cidade de Deus ("Isten városa") nevű kerület szomszédságában élnek, ami a bandák és a kábítószer kereskedők uralmáról híres. Azt mondja, mióta megjelent 2002-ben a kerületről szóló City of God című film, sokat javult a helyzet. Thais oda van Felipe Dylon popénekesért, tele van a posztereivel a fala. Modell szeretne lenni ha nagyobb lesz.
Ennek a kisfiúnak sajnos nem tudjuk a nevét. Róma peremén él a családjával, és ezen a matracon alszik. Romániából érkeztek a jobb élet reményében, miután koldusként összeszedtek annyit, hogy tudjanak buszjegyet venni. Többször elzavarta már őket a hatóság, amiért magánterületen aludtak. Napközben a szülei jelzőlámpáknál szélvédőt mosnak. Sem ő, sem a családja nem járt sosem iskolába.
Tzvika 9 éves, egy lakóparkban él egy Beitar Illit nevű izraeli településen, Ciszjordániában. Itt 36ezer haredi (ortodox) zsidó él együtt, és a vallás nagyon fontos szerepet játszik. A tv és az újságok ki vannak tiltva a településről. Tzvika csak egy húga és két öccse van, akikkel egy szobában alszanak (kb. 9 az átlagos gyerek szám erre). Autóval viszik az iskolába, ami így néhány percre van. Iskola után a könyvtárba megy. A sport tiltva van. Szereti olvasni a Szentírást, és (vallási témájú játékokkal) játszani a számítógépén. A kedvence a chips, és rabbi szeretne lenni.
Jasmine (Jazzy) négy éves, egy nagy házban él Kentuckyban, az USA-ban szüleivel és három testvérével. A házukhoz egy nagy farm veszi körül. A szobája tele van koronákkal és szalagokkal, amit szépségversenyeken kapott. Több mint 100 versenyen indították a szülei. Délutánonként a színpadi rutint gyakorolja egy trénerrel. Rocksztár szeretne lenni ha felnő.
Dong 9 éves, Yunnan tartományban él Délnyugat-Kínában a szüleivel, hugával és nagyapjával. A szülők és a gyerekek egy szobán osztoznak. A családnak van egy kevés földje, amin rizst és cukornádat termelnek maguknak. Dong 20 perc sétára lakik az iskolától, nagyon élvezi az írást és az éneklést. Rendőr szeretne lenni ha nagy lesz.
Jamie 9 éves, a ikertestvérével, a nővérével, és szüleivel él egy lakásban az 5. sugárúton New Yorkban. Jamie egy jó hírű iskolába jár és jó tanuló. Szereti a közgazdaságtant. Iskola után dzsúdóra és úszásra jár. Ha felnő, ügyvéd szeretne lenni mint az apukája.
Douha 10 éves, a szüleivel és 11 testvérével egy palesztin menekülttáborban él Hebronban, Ciszjordániában. 5 nővérével osztozik a szobán. 10 perc sétára lakik az iskolától, és gyermekorvos szeretne lenni. Douha bátyja, Mohammed megölte magát és 23 civilt egy izraeliek elleni öngyilkos merényletben. Az izraeli hadsereg később lerombolta a házukat. Douha tart egy képet a bátyjáról a falon.
Kaya négy éves, a szüleivel él egy kis lakásban Tokióban, Japánban. A szobája a padlótól a plafonig tele van ruhákkal és babákkal. Az összes ruháját az anyukája varrta neki. 30 ruhája, 30 pár cipője és rengeteg parókája van. Az iskolába ahova jár viszont egyenruhában kell menni. Kedvenc ételei a hús, a burgonya, az eper és az őszibarack. Karikaturista akar lenni ha nagy lesz.
Indira 7 éves, a szüleivel, bátyjával és nővérével él Kathmandu közelében Nepálban. A házuk csak egy szobából áll, amiben egy ágy és egy matrac van. A gyerekek a matracon osztoznak esténként a padlón. A család nagyon szegény, így mindenkinek dolgoznia kell. Indira még körülbelül 150 másik gyerekkel együtt kezdi a műszakot a kőbányában. Hat óra munka után otthon segít az anyukájának a házimunkában. Iskolába is jár, ami 30 perc sétára van az otthonuktól. A tészta a kedvenc étele. Ha felnő, táncos szeretne lenni.
Joey 11 éves, a szüleivel és nővérével él Kentuckyban, az Egyesült Államokban. Rendszeresen elkíséri az apukáját vadászni. Ő maga az első zsákmányát, egy szarvast, hét évesen ejtette el. Van két sörétes puskája és egy íjpuskája, de még nem használhat bármilyen fegyvert. Nagyon várja már hogy az íjpuskát is kipróbálhassa. Imád a szabad levegőn lenni, és szeretne majd vadászni akkor is ha felnő. Nem hisz abban hogy bárki csak sportból vadásszon, ők minden húsforrásukat az elejtett vadakból szerzik.
Amikor éppen nem vadászik, szívesen néz tv-t házi kedvencével, a Lily nevű gyíkkal.
Lamine 12 éves, Szenegálban él. Egy falusi bentlakásos iskolába jár, ahol csak fiúk vannak. Több fiúval osztozik a szobán, és ilyen, téglákból eszkábált ágyon alszanak. Minden reggel 6-kor indulnak a gazdaságba, hogy megtanulják hogyan kell ásni, és szamarak segítségével szántani. Délután pedig a Koránt tanulmányozzák. Lamine a szabadidejében legszívesebben a barátaival focizik.
1972 óta beszélhetünk Rainbow-ról, hiszen ekkor történt, hogy a mezítlábas, hosszú hajú „csodabogarak”, a jesus freakek és a vietnami háború ellen tiltakozó, a társadalomból kivonuló hippik a hopi indiánokkal közös találkozót szerveztek a Colorado Nemzeti Parkban. Ez az a „történelmi” pont, ahonnan az egész kiindult. Még nem nevezték a találkozót Rainbow-nak, csak egy hopi jóslatban látták később önigazolásukat.
A hopi indiánoknak számos próféciája közt van egy nevezetes: a szivárvány harcosairól – amit azóta ez az észak-amerikai indián törzs a Greenpeace környezetvédő szervezet aktivistáiban látott megtestesülni. (A Greenpeace-nek volt is két Rainbow Warriors elnevezésű hajója, amelyek közül egy már elsüllyedt.) A Rainbow elnevezést ez a jóslat ihlette.
"Mikor a Föld már beteg lesz, a Tenger Halai, a Föld Állatai Haldokolnak, Akkor jön majd egy Törzs a Világ összes Nemzetéből, Színéből és Vallásából. A Hitüket Tetteikben vallják meg, nem Szavakban, hogy a földet újra Zölddé varázsolják, és az Egyensúlyt még egyszer Visszaállítsák Bolygónk számára. Úgy beszélnek majd a Szeretetről mint a Föld Gyermekeinek Gyógyítójáról. Ezek a Fivérek és Nővérek összesereglenek, hogy az Anyafölddel Harmóniában éljenek, és Megtanulnak még egyszer újra a Föld Testvéreiként Élni. Úgy hívják majd őket: a Szivárvány Harcosai, a Természet Védelmezői."
A Rainbow egy kommunoanarchista közösség. Az anarchizmus külső formája egy szabad, nem kormányzott társadalom, amely szabadságot, egyenlőséget és testvériséget kínál tagjainak. Alapjai az ember kölcsönös felelősségérzetében találhatók, amely mindig, mindenütt változatlan maradt. Ez a felelősségérzet önmagától biztosítani tudja minden ember számára a szabadságot és a társadalmi igazságosságot. Zárójelben: tudtátok, hogy az igazi kommunizmusnak is ez az alapja?
A kanadai fotós Benoit Paillé évek óta követi, figyeli mindennapjukat. Erről szól ez a mese... (További rengeteg kép a forrásoldalon!)
Utolsó kommentek