PPJ         2010.01.08.

Csak a miheztartás végett: kezdjük egy interneten keringő diagrammal. Láthatjuk, hogy a hétköznepi nyomtatás még egy alpesi oxigéndús vérátömlesztésnél is drágább.

Az Ecofont nevű találmány 25%-al csökkenti a nyomtatáskor felhasznált tinta mennyiségét, állítják a weboldalukon. Vizsgálták, hogyan lehetne minál kevesebb tintát felhasználni úgy, hogy az ne a minőség és az olvashatóság rovására menjen. Kiderült, hogy apró, a betűk közepébe rakott lyukak segítségével lehetséges ez.

Természetesen nem lesz holnaptól ez az alapértelmezett "font" a Microsoft, a Mac és a Unix háza táján, de mindenki a maga számára feltelepítve (csupán letöltöd és a ttf fájlt behúzod a vezérlőpult/betűtípusok mappába) és használva csökkentheti a nyomtatási költségeit.

És még mielőtt a közgazdasági és környezetvédelmi paradoxonokat tovább erősítenénk ("a számítógép elterjedésével csökkenni fog a papírhasználat" - mondták anno) a keletkezett energiát, azaz a festéktakarékoskodásból megmaradt tintát és a megspórólt pénzt tessék szíves lenni nem hülyeségekre (pláne nem ugyanarra - tehát még több tintára) költeni!

meta_         2010.01.07.

Először is szeretném megköszönni Pacskernek, hogy írhatok a Greenr-re.

Első bejegyzésemben egy szimpatikus kezdeményezésről írok - az evés és az élmény összekapcsolásáról. Az előző kommentekben úgyis nagy vihart kavart a Maslow-féle piramis legaláján megrekedők vulgárnihilizmusa.

Szóval a pátyi Landorra pizzéria tulajdonosa elhatározta, hogy helyben található élelmiszerekből készítenek ételeket. Elsősorban azért, mert rájöttek, hogy pizzériából sok van, hát megpróbálnak valami új szolgáltatást adni.

Íme az étlapjuk:

A lényege az egésznek, hogy szó szerint reggel még Mari néni dombján kapirgál a tyúk, délelőttre már levágják, megy bele a fazékba, aztán a vendég hasába. Az alapanyagok frissek, nincsenek GMO-val telenyomatva, nem utazták át a fél világot, mint a teszkós és madaras teszkós termékek. Így itt "nincs a konyhán: kockák, porok, egyéb vegyszerek és mérgek, és a hipermarketek ócska "márkás" és "gazdaságos" portékái." Nem mellékesen még a helyi termelők is jól járnak... Nem beszélve az externális társadalmi hasznokról.

A puding próbája az evés, tyúkhúslevest ettem utána desszertként túrógombócot.  Röviden annyit, mivel ez nem gasztroblog, hogy finom volt. És mitől lett élmény? A fentieken túl attól, hogy elbeszélgettem a szakáccsal, aki ezt az egészet kitalálta. Elmesélte, hogy külföldön miképpen csinálják már ezt, és hogy ő hogyan játsza ki a törvényi szabályozást, hogy zöld étlapozzon. 

Mindenesetre nagyon tetszik a motója: "Mi lehet kellemesebb kötelesség, mint a szomszéd csirkéjét a másik szomszéd borával leöblíteni?" - Evés: connecting people.

Ez a reklám helye volt. 

PPJ         2010.01.07.

Uj Péter frenetikus írása a Népszabadság Onlineról!

Európai Gárda

 

A Magyar Gárda-jelenségen már mindenki derekasan kiaggódta magát, igen, csúnya és aggasztó dolgok vannak itten, rasszizmus meg önbíráskodás, mifene, paramilitari, Héjjas–Prónay, másrészről meg létezik a lakossági igény, hogy a közösségi normákat minden következmény nélkül fölrúgdosó magyarok kapjanak már időnként egy-egy fülest valakitől.

 

A rendőrség nem avatkozik csip-csup ügyekbe, a közösség meg nem elég erős és szervezett ahhoz, hogy megvédje magát, akkor jönnek az ilyen egyenruhás, bénán alakizós álmegoldások, amelyek mindig csak több bajt okoznak, mint amennyit kezelnek tünetileg. Például nem láttunk még látványos gárdafölvonulásokat igazán súlyos bűnözők portái előtt, többnyire szegény és nyomorult cigányokra hozták rá a frászt; Szigetszentmiklóson, mondjuk, meg vidáman kergeti szamurájkarddal a rendőröket a helyi menő.

Nincs más lehetőség, létre kell hozni egy olyan európai értelemben vett paramilitáris egységet, amely a demokratikus értékek mellett elkötelezetten, transzparens módon, objektíven, a szakmaiságot szem előtt tartva reguláz: kiszáll, talán masíroz is egy kicsit, de nem félemlít, hanem világosan, érthetően elmagyaráz. Egy Européer Gárda.

A gyakorlatban: anyósomék kisvárosa tényleg idilli alföldi kisváros lenne, az ilyen helyekről tételezik föl a magunkfajta neoromantikus pestiek, hogy mindenki ismer mindenkit, ha úgy adódik, „egy nagy család” satöbbi, és addig rendben is van, hogy ismer mindenki mindenkit, de az egyik ugyanúgy leszarja, hogy amit tesz, az zavarja a másikat, mintha a legdurvább pesti lakótelepen lenne a legsúlyosabb kövéri értelemben vett panelproli. Például van egy szomszéd, aki úgy gondol spórolni a fűtésszámlán, hogy egész télen fóliasátordarabokat, gumikat és egyéb ilyen hulladékokat éget, minek következtében a város több utcájában egyszerűen nem lehet megmaradni este hét után. De ezzel a szomszéddal (derék földműves, magyar ember) nem lehet beszélni, a rendőrség kiröhög egy ilyen esetet.

A szomszédok jóravaló, békés emberek, nem kezdenek izmozni, fenyegetőzni. Ez az antiszociális köcsög legkellemesebb élettere. No, hát ilyenkor jönne az Européer Gárda, az örömóda hangjaira masírozna néhány kört a bűzölgő ház előtt, kilépne a szakaszparancsnok, becsöngetne, és elmagyarázná a háztulajnak udvariasan, de határozottan, hogy ő tulajdonképpen iszonyatos nagy tapló, amikor állandó tüdőrák-fenyegetésnek teszi ki a szomszédságot, és lesz szíves befejezni, ellenkező esetben roppant európai módon nyakon lesz verve.

És aztán ugyanezt a processzust elvégezni azzal a köcsöggel, amelyik a szelektív hulladékgyűjtő konténer mellé szórja ki a szemetét; a kreténnel, amelyik reggel héttől flexel; a barommal, amelyik a bicikliútra parkol és így tovább. Lenne dolog bőven.

PPJ         2009.11.22.

2009. December 14-20-ig Budapesten a spontán megvilágosodások lehetőségére még soha nem látott módon lesz igen csak nagy esély.

A Tibet-Európa Alapítvány és a Gyémánt Út Buddhizmus közös akciójában számtalan kiállítás, előadás, közös program és igen csak jó zenei agyhúrpendítő (pl. Freq Nasty !! - aki ha jól hallom újabban kacsingat a DubStep felé, buddhatudatunk legnagyobb örömére) szerveződött Budapestre, és a java ingyenes! (Úgy értem valóban saját pénzük és energiájuk tették bele, nem pedig "Amerika küldte fehéringes barátainkat - Hi! Do you want to talk about Jesus?" módon ingyenes)

Részletek itt: Buddhafeszt

Programoldal a Facebook-on is!

Szervezők

PPJ         2009.11.17.

Cikk a Greenforól átmásolva. Lényeget kiemelem. Közgazdászok figyelem! Amit eddig tanultatok, még a közelében sem jár annak, hogy mennyire értékesek a természeti rendszerek. Oscar Wilde híres mondása szerint a közgazdászok mindennek tudják az árát, de semminek sem tudják az értékét.

"

A természeti értékek megóvására költött pénz busásan megtérül – állítja egy, a költségeket és az előnyöket is számba vevő kiterjedt vizsgálat.

 

A jelentés azt hangsúlyozza, hogy a vizes élőhelyek, valamint a korall-zátonyok és az erdők megőrzése százszorosan megtérülő befektetések, hiszen megspórolják az emberiségnek a mesterségek védművekre és egyéb, technológiai alkalmazásokra potenciálisan elköltendő pénzt.

AZ ENSZ és néhány ország, mint például Nagy-Britannia támogatását élvező, a Biológiai Sokszínűség és az Ökorendszerek Gazdaságtana (TEEB) című tanulmány tulajdonképpen az első kísérlet arra, hogy felmérjék az ökoszisztémák gazdasági értékét. Azokról a szolgáltatásokról van szó, amiket a természetes környezetünk rendszeresen és globálisan nyújt ingyen, mint a víztisztítás és ívóvízellátás, vagy éppen a tengerparti területek viharokkal szembeni védelme korall-szirtekkel.

„Meglehetős bizonyossággal kijelenthető, hogy jelentős előnyünk származhat a megőrzött területekből” – állítja Pavan Sukhdev, a Deutsche Bank gazdasági szakértője, és folytatja: „eddig megközelítőleg 1100 tanulmány látott napvilágot különböző országokban, a különböző természeti adottságok gyakorlati értékére vonatkozóan. Független attól, hogyan is értelmezzük a kapott értékeket, arra a következtetésre jutunk, hogy a természetből származó előny akár 25-szörös, vagy éppen 100-szoros is lehet” – mondta el a szakember a BBC-nek.

Az eddig publikált részletek elsősorban az erdők jelentőségét taglalták, hangsúlyozva, hogy az erdőpusztítás következményei évi 2-5 ezer milliárd dollárban kerülhetnek, ami mellett eltörpül a bankkrízis megoldására szánt összeg. Az újabb elemzés központjába a tengeri élőhelyek kerültek. A környezetvédelmi szervezetek régóta hangsúlyozzák a tengeri ökoszisztémák megőrzésének szükségességét, és az erre szánt támogatás megsokszorozását, az élővilág sokszínűségének megőrzése, valamint a halászat hosszú távú fenntarthatóságának érdekében. „Ha a mostani alig 1%-ról 30%-ra akarnánk növelni a tengeri élőhelyek megőrzésére szánt összeget, ez mennyibe is kerülne? – teszi fel a kérdést a közgazdász. „A kezdeti beruházások és a fenntartás költsége összesen 40-50 milliárd dollárra rúgnának évente, szemben a 4-5 ezer milliárdos haszonnal.” A tényleges haszon a nagyobb volumenű halászatban, a túrizmusban, valamint a korallok megőrzése esetén a parti területek védelmének megspórolásában jelentkezne.

„A TEEB jelentés nagyon is fontos a tekintetben, hogy megmutatja, a természet pusztításának közvetlen gazdasági, fenntarthatósági következményei vannak világszerte. Ezért melegen üdvözüljük, ha politikusok karolják fel a kezdeményezést, és tesznek meg mindent a természeti értékek, az ökoszisztéma megőrzése és helyes kezelése érdekében” – mondta el Stephen Hopper, a Kew-i Királyi Botanikus Kert igazgatója.

A tanulmány felhívja a figyelmet arra is, hogy a megvédendő területek kiválasztása nagyon fontos, hiszen azoknak gazdasági és ökológiai értéke is kimagasló. Costa Ricai kutatások kimutatták, hogy a még érintetlen erdős területek 20%-kal növelik a kávéültetvények hozamát, mert menedékül szolgálnak a beporzást végző rovaroknak. Új-Zélandi füves területek friss vízzel látják el Otagó térségét, ami máskülönben évi 100 millió dollárba kerülne. Vietnámban a mangrove csemeték ültetése és védelme 12000 hektáron évente 1,1 millió dollárjába kerül az országnak, ám ezzel megspórolnak 7,3 milliót, amit egyébként kénytelenek lennének a gátak fenntartására elkölteni.

Annak ellenére, hogy gazdaságkutatók már korábban megfogalmazták ugyanezeket az elképzeléseket, a tanulmány célja, hogy összegezze és a döntéshozók elé tárja valamennyi szempontot és eredményt, abban a reményben, hogy a kormányok a természeti beruházások mellett döntenek. A klímaváltozás gazdasági következményeit elemző Stern-jelentésben megfogalmazott gazdasági szempontok napvilágra kerülése óta erre talán ma nagyobb esély van, mint korábban. „Bemutatjuk, hogy nem csupán a környezetvédelemmel, az általában fejlődéssel és a klímavédelemmel foglalkozó politikusok, de a gazdasági kérdésekkel foglalkozó szakemberek és üzletemberek illetve politikusok számára is fontos szempont kell, hogy legyen a piac esetleges kudarca, és hogy az ökoszisztémák nyújtotta szolgáltatásokat pontosan mérlegelje és beárazza.” – hangsúlyozza a jelentés.

Az esetek többségében a tények azt bizonyítják, hogy a megőrzendő területekről szóló döntés egyfajta gazdasági intelligencia kérdése is. Néhány országban, így Norvégiában, Németországban és Nagy-Britanniában az idők új szavát értő kormányok vannak döntéspozícióban. "Ez a jelentés igazán hangsúlyozza – a biológiai sokszínűség évének közeledtével - annak a szükségét, hogy megértsük, milyen szerepet is játszik valójában a természet a gazdaság fenntarthatóságában” – mondja a brit környezetvédelmi miniszter, Hilary Benn. „A biológiai sokszínűség gazdasági értékének megfogalmazása segíthet abban, hogy a biodiverzitás elvesztése okozta növekvő krízis és a klímaváltozás által felvetett kérdésekre egyaránt helyes válaszokat fogalmazhassunk meg mind nemzeti mind pedig nemzetközi szinten.” – folytatta a politikust.

Annak dacára, hogy egyre bizonyosabb, átütő eredményekre nem számíthatunk az ENSZ decemberi klímakonferenciáján, az erdőmegőrzés pénzügyi finanszírozásának kidolgozása része lehet a koppenhágai klímacsúcsnak. Ugyanis az erdők védelme nem csak fontos, de költséghatékony módja is lehet a széndioxid-kibocsátás csökkentésének.

 

Forrás: BBC News

Benkóczy Miklós: greenfo

 

"