PPJ         2010.01.07.

Uj Péter frenetikus írása a Népszabadság Onlineról!

Európai Gárda

 

A Magyar Gárda-jelenségen már mindenki derekasan kiaggódta magát, igen, csúnya és aggasztó dolgok vannak itten, rasszizmus meg önbíráskodás, mifene, paramilitari, Héjjas–Prónay, másrészről meg létezik a lakossági igény, hogy a közösségi normákat minden következmény nélkül fölrúgdosó magyarok kapjanak már időnként egy-egy fülest valakitől.

 

A rendőrség nem avatkozik csip-csup ügyekbe, a közösség meg nem elég erős és szervezett ahhoz, hogy megvédje magát, akkor jönnek az ilyen egyenruhás, bénán alakizós álmegoldások, amelyek mindig csak több bajt okoznak, mint amennyit kezelnek tünetileg. Például nem láttunk még látványos gárdafölvonulásokat igazán súlyos bűnözők portái előtt, többnyire szegény és nyomorult cigányokra hozták rá a frászt; Szigetszentmiklóson, mondjuk, meg vidáman kergeti szamurájkarddal a rendőröket a helyi menő.

Nincs más lehetőség, létre kell hozni egy olyan európai értelemben vett paramilitáris egységet, amely a demokratikus értékek mellett elkötelezetten, transzparens módon, objektíven, a szakmaiságot szem előtt tartva reguláz: kiszáll, talán masíroz is egy kicsit, de nem félemlít, hanem világosan, érthetően elmagyaráz. Egy Européer Gárda.

A gyakorlatban: anyósomék kisvárosa tényleg idilli alföldi kisváros lenne, az ilyen helyekről tételezik föl a magunkfajta neoromantikus pestiek, hogy mindenki ismer mindenkit, ha úgy adódik, „egy nagy család” satöbbi, és addig rendben is van, hogy ismer mindenki mindenkit, de az egyik ugyanúgy leszarja, hogy amit tesz, az zavarja a másikat, mintha a legdurvább pesti lakótelepen lenne a legsúlyosabb kövéri értelemben vett panelproli. Például van egy szomszéd, aki úgy gondol spórolni a fűtésszámlán, hogy egész télen fóliasátordarabokat, gumikat és egyéb ilyen hulladékokat éget, minek következtében a város több utcájában egyszerűen nem lehet megmaradni este hét után. De ezzel a szomszéddal (derék földműves, magyar ember) nem lehet beszélni, a rendőrség kiröhög egy ilyen esetet.

A szomszédok jóravaló, békés emberek, nem kezdenek izmozni, fenyegetőzni. Ez az antiszociális köcsög legkellemesebb élettere. No, hát ilyenkor jönne az Européer Gárda, az örömóda hangjaira masírozna néhány kört a bűzölgő ház előtt, kilépne a szakaszparancsnok, becsöngetne, és elmagyarázná a háztulajnak udvariasan, de határozottan, hogy ő tulajdonképpen iszonyatos nagy tapló, amikor állandó tüdőrák-fenyegetésnek teszi ki a szomszédságot, és lesz szíves befejezni, ellenkező esetben roppant európai módon nyakon lesz verve.

És aztán ugyanezt a processzust elvégezni azzal a köcsöggel, amelyik a szelektív hulladékgyűjtő konténer mellé szórja ki a szemetét; a kreténnel, amelyik reggel héttől flexel; a barommal, amelyik a bicikliútra parkol és így tovább. Lenne dolog bőven.