meta_         2010.01.08.

Úgy látszik régen ettem jót, mert mostanság minden gondolatom a kaja körül forog. Sajnos anyukám nem főz rám, így magamnak kell előteremteni a napi betevőt - és kinek van ideje, kedve az egész napos lóti-futi közben/után/alatt főtt ételt készíteni. Marad a kifőzde, ételrendelés. Ami marhára drága. És bizony a család szétesésével nagyrészt azt az időt vásároljuk meg, amit nem tudunk étel készítésre fordítani. A családban pedig az a jó, hogy segítenek egymásnak, és anyagilag is jobban járnánk.

Az egyik kedvenc ételemen bemutatom mire gondolok, ez pedig nem más mint a jó öreg paprikáscsirke, 5 személyre:

- 1,5 kg csirkehús - 1100 Ft
- 2 közepes hagyma - 60 Ft
- 2 közepes zöldpaprika 60 Ft
- 1 kicsi paradicsom 30 Ft
- 2 dl tejföl - 100 Ft
- 1 dl tejszín - 200 Ft
- 1 dkg pirospaprika - nem tétel (valahogy mindig akad)
- 1 csapott evőkanál liszt - nem tétel
- só - nem tétel 
- olaj - nem tétel

- szarvacska tészta - 300 Ft

Ez így összesen: 1790 Ft, fejenként 360 Ft. Az átlagétteremben egy átlag paprikás csirke ára olyan 1000 Ft. Sajnos a mérhetetlen individualizmusban a világ terhe az egyénre rakódik rá, aki nem rendelkezik kompetenciával. 

Sürgősen keresnem kell egy családot. 

meta_         2010.01.07.

Először is szeretném megköszönni Pacskernek, hogy írhatok a Greenr-re.

Első bejegyzésemben egy szimpatikus kezdeményezésről írok - az evés és az élmény összekapcsolásáról. Az előző kommentekben úgyis nagy vihart kavart a Maslow-féle piramis legaláján megrekedők vulgárnihilizmusa.

Szóval a pátyi Landorra pizzéria tulajdonosa elhatározta, hogy helyben található élelmiszerekből készítenek ételeket. Elsősorban azért, mert rájöttek, hogy pizzériából sok van, hát megpróbálnak valami új szolgáltatást adni.

Íme az étlapjuk:

A lényege az egésznek, hogy szó szerint reggel még Mari néni dombján kapirgál a tyúk, délelőttre már levágják, megy bele a fazékba, aztán a vendég hasába. Az alapanyagok frissek, nincsenek GMO-val telenyomatva, nem utazták át a fél világot, mint a teszkós és madaras teszkós termékek. Így itt "nincs a konyhán: kockák, porok, egyéb vegyszerek és mérgek, és a hipermarketek ócska "márkás" és "gazdaságos" portékái." Nem mellékesen még a helyi termelők is jól járnak... Nem beszélve az externális társadalmi hasznokról.

A puding próbája az evés, tyúkhúslevest ettem utána desszertként túrógombócot.  Röviden annyit, mivel ez nem gasztroblog, hogy finom volt. És mitől lett élmény? A fentieken túl attól, hogy elbeszélgettem a szakáccsal, aki ezt az egészet kitalálta. Elmesélte, hogy külföldön miképpen csinálják már ezt, és hogy ő hogyan játsza ki a törvényi szabályozást, hogy zöld étlapozzon. 

Mindenesetre nagyon tetszik a motója: "Mi lehet kellemesebb kötelesség, mint a szomszéd csirkéjét a másik szomszéd borával leöblíteni?" - Evés: connecting people.

Ez a reklám helye volt.