MEGHÍVÓ: "A genetikailag módosított növények környezeti problémáiról - elhúzódó vita" címmel előadást tart
Dr. Lövei Gábor (Aarhusi Egyetem, Dánia; Fujian Tartományi Mezőgazdasági és Erdészeti Egyeteme, Fuzhou, Kína) az MTA Ökológiai Kutatóközpont és a Magyar Bioetikai Egyesület szervezésében.
Az előadás ideje és helyszíne: 2013. március 21., 18 óra ELTE BTK Trefort-kerti campusa, Múzeum krt. 6-8., „i” épület, II. em., Bence György terem (bejárat a Trefort-kert felől - térkép link)
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Az előadás absztraktja: A genetikailag módosított (GM) növények szabadföldi termesztése 1997 óta folyik, noha a mai napig is alapjában csak négy gazdasági növény (szójabab, gyapot, kukorica, olajrepce) kétféle (herbicid-rezisztens, ill.bizonyos rovarcsoportoknak ellenálló) GM-változatát termesztik. Terjedésük egybeesik az ökológia módszertanának, és új szub-diszciplináinak (pl. tájökológia) ugrásszerű fejlődésével, illetve az ökoszisztéma-szolgáltatások létének es fontosságának felismerésével. Mindezek – a háttérben egyre erősebben "zöldülő" közvéleménnyel – elhúzódó, sok megkeseredett és inkorrekt elemet tartalmazó vitát generáltak. Az előadásban csak az ún. GM-növények környezeti hatásainak elméleti alapjaival, a hatások ökológiai jogosultságával, illetve a jelentős ökológiai hatások elkerülhetetlenségével foglalkozom. Az ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatásokat, illetve a GM-gyapot nagy területen való termesztése okozta, előre nem látott tájökológiai következményeket ismertetem, mint hasznos példákat. A GM-növények termesztése nem csupán ökológiai-környezetvédelmi kérdés, de az ökológiai hatások értékelése, és a környezetvédelmi hatások elemzése a kívánatosnál és szükségesnél eddig sokkal kevesebb helyet kapott.
Andrásfalvy Bertalan reméli, hogy a családi gazdaságoké lesz a főszerep! Egykor a falvak népe szoros közösséget alkotott, s ennek az értékét nehéz volna túlbecsülni. Andrásfalvy Bertalan néprajztudós szerint az új földtörvény megalkotásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a szempontot. A Pécsi Egyetem professzorával a faluközösségek és a föld kapcsolatáról is beszélgettek. - Forrás: Szabad Föld Online Szerző: Hardi Péter
[Városi, megrögzötten városi olvasóink részére az interjú előtt ajánljuk olvasásra egy korábbi, alapozó értékű rövidebb bejegyzésünket. - GreenR szerk.]
– Tudomásom szerint ön évek óta a Mecsek lábához simuló Hosszúhetényben lakik. Jól érzi ott magát? – Feltétlenül. Lassan két évtizede élek egy kertes házban, amelyhez egyhektárnyi kert is tartozik. Be is telepítettem több mint száz gyümölcsfával.
– Honnan érkezett a faluba? – Pécsről. De laktam Szekszárdon is, korábban pedig a fővárosban, ahová Sopronból kerültem.
– Vagyis Hosszúhetény előtt városokban lakott. Tudatosan választotta lakóhelyéül a falut? – Volt benne némi kényszer is, mivel a költözésem körüli időben már kikerültem a politikából, és annyi pénzért, amennyit az új otthonomra tudtam fordítani, városban nem kaptam volna ekkora tulajdont. Egyébként örömmel költöztem falura, mert igazán emberhez méltón csak ott lehet élni.
– Sok városlakó olvasónk kapja fel most a fejét… – Nem csupán az érzéseimre hagyatkozva állítom ezt, hanem tudományos kutatásokra, a John Gowdy professzor nevéhez köthető biofiliára alapozva.
– Mit kell értenünk a kifejezésen? – Azt, hogy az ember olyan „emlősállat”, akinek a természettel való kapcsolat éppen annyira igénye, mint a szexualitás, a társ vagy a közösség. Lehet ez utóbbiak nélkül is élni, ám aki ilyen helyzetbe kerül, annak jó esélye van arra, hogy sérülni fog. S nemcsak ő, hanem a környezete, végső soron a társadalom is.
– Mégsem gondolnám, hogy a városokban csupa sérült ember szaladgál. – A sérülést nem kell feltétlenül patológiás esetként értelmezni, bár a zsúfoltság ingerültséget, agressziót okoz, ezt már a világhírű osztrák kutató, Konrad Lorenz is bizonyította. Én most csak arra utalnék, hogy a város demográfiailag életképtelen.
– De hiszen világszerte egyre több a városlakó. – Hogyne, mert folyamatos az utánpótlás a faluról érkezettek által. Ha azonban ez megszűnne, hamarosan csökkenni kezdene a városok lélekszáma. Egyébként figyelje meg: csak idő kérdése, hogy a legvárosiasodottabb, nyugati országok lélekszáma csökkenjen.
– A csökkenés nem inkább éppen a kontinens középső részére jellemző? – Hadd mondjak erre egy példát: az egyik unokám Londonban dolgozik egy étteremben. Eseménynek számít, ha egy őslakos betéved. Európa nyugati felén a lakosok száma egyelőre azért nem csökken, mert pótoljuk mi, a keletebbre élők, illetve az egykori gyarmataik.
"Nincs alternatíva!?" Nem is értem a kérdést... Ilyen kommunikációs tereléssel csak a Raskó, Gőgös, Csányi, Leisztinger, Nyerges féle emberek hozakodhatnak elő: az emberek többsége nagyon is érzi, hogy mi lenne a helyes és fenntartható út! Az Észak-Olaszországban található Damanhur ökoközösségi szövetség már több, mint 35 éve működik példázva, hogy "lehet más a világ". Magyar kis-dokumentumfilm (13 perc): http://youtu.be/9h32uznipsE
– Visszatérve a falvakhoz: ha annyira jó ott, miért vágyakoznak az emberek mégis a városokba? – Egyrészt a vonzásuk miatt. A német mondás szerint a városi levegő szabaddá tesz. Hiszen a falu nemcsak a közösséget jelenti, hanem a normák betartásának az ellenőrzését is. Itt mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindenkiről mindent. Ezt a modern ember nem szereti.
– Viszont igyekszik a természetet magával vinni a városba, parkokat létesít, kutyát, macskát tart. – Ezek is a biofilia bizonyítékai. Van azonban egy másik ok is, ami miatt az emberek elhagyják a falvakat: nem tudnak földhöz jutni, mert annak a tulajdonlása szentséggé vált. Nem szabad megkérdőjelezni, és lehetőleg örök időkre szól – amint megszerzi valaki. Ez egyébként mindenképpen kettős mércére utal.
– Miféle kettős mércére gondol? – Ami a világban tapasztalható. Az európai hódítók különféle csalárd módon megszerezték az indiánok földjeit, aki pedig ellenállt, azt kiirtották, majd miután a nevükre került a birtok, azonnal törvényt hoztak a védelméről. Manapság ugyanez zajlik Brazíliában.
– Nálunk viszont a magántulajdon szentségének a visszaállítása éppen a rendszerváltás egyik legfontosabb vívmánya. – Valóban, ám nem bizonyos, hogy ezt a szántókra, erdőkre, mezőkre, legelőkre, vagyis a gazdasági hasznot hozó területekre vonatkozóan is a mai állapotoknak megfelelően kellene érvényesíteni. A mostanihoz hasonló, egy kézben összpontosuló méretű földhasználat csak az 1767-es úrbéri törvényt követően alakulhatott ki.
– Hiszen a történelmünket végigkísérte a földért való küzdelem… – A XVIII. században a földesurak majorsági földje csupán a szántók öt százalékára terjedt ki, 95 százalékot a jobbágyok használták és dézsmát fizettek utána. Csupán az Alföldön alakult ki már a tatárjárás előtt nagyobb összefüggő birtok, hogy legyen legelője a Nyugaton nagy haszonnal értékesíthető szürke marhának.
– Miképpen tudtak megélni a jobbágyok a 24 holdas telkeiken, amelyen ráadásul általában több család is osztozott? – Ha csupán gabonát termesztenek rajta, minden bizonnyal nehezen. Ám ők még értettek a föld sokrétű használatához, a termékenyítő vízjárást kihasználva sok és sokféle állatot tenyésztettek a gazdag legelőkön, halastavakat létesítettek, kertészkedtek, méhészkedtek, megtermelték a ruházathoz szükséges lent és kendert. A jobbágytelken kívül minden falu rendelkezett közösen használt erdőségekkel és árterületekkel is.
– Miképpen akadályozták meg, hogy nagyobb birtokok alakuljanak ki a falvakban? – Meghatározott időközönként újraosztották a jobbágytelkeket. Ez a bibliai időkig visszanyúló hagyomány, amelyet csupán az utóbbi két-három évszázadban felejtettünk el. A falvak lakói szoros, megtartó közösséget alkottak, amelyekben magától értetődő volt, hogy mindenkinek egyenlő joga van a határ használatához, és a rászorulókat nem hagyják magukra.
– Ez miben nyilvánult meg? – Hogy csak egy példát mondjak, a szegények péntekenként körbejárták a falut, és minden családtól kaptak valamit, még ha csak egy kanál zsírt is. De még az én gyermekkoromnak is természetes része volt, hogy a kenyérsütés során az utolsó vekni a szegényeké. Annak a fiúnak pedig, aki mégis csípett belőle, nem nőtt ki a bajsza.
– Egyébként miképpen fogadta a jobbágyság a nagybirtok terjeszkedését? – Gondolhatja… Sok helyen lázongásig fajult a dolog, az erdejükhöz ragaszkodó csurgói jobbágyok vezetőit a Festeticsek például a pallosjogukkal élve le is fejezték. Mindenütt leverték az elégedetlenkedőket, és kialakult Európa egyik legtorzabb birtokrendszere, amit csak az 1945-ös földreform számolt fel.
– Amit ma szintén elhibázottnak tartanak. – A kép ennél azért árnyaltabb. Ennek már szintén szemtanúja voltam, ugyanis édesapám évekig dolgozott az Esterházy-hitbizomány jószágkormányzóságában, és így maga is igényelt földet. Jóllehet mintegy 600 ezren kaptak kisbirtokot, eszközök híján a volt cselédek és alkalmazottak körülbelül harmada nem tudott talpra állni. Mégis, négy évvel a háború után gabonából már kivitelre is tellett.
– Manapság viszont ismét egyre kevesebben használnak egyre több földet. – Csak remélem, hogy az új földtörvény ennek gátat szab, és a családi gazdaságoké lesz a főszerep.
– Az ellenzők egy része azt hangoztatja, hogy földnek a mainál több kézbe kerülése áruhiányhoz vezetne. – Oláh János, a szarvasi főiskola tanszékvezetője mutatta ki, hogy egyhektárnyi valamikori árterületen termesztett búza árának a többszörösét lehetne elérni ugyanakkora területű árvízjárta gyümölcsössel. Ehhez persze a szintén a valamikori földbirtokosok pillanatnyi érdekeit szolgáló vízrendezést is újra kellene gondolni.
– Más vélemények szerint a falvakban munkanélküliséget okozna a föld használatának minél több kézbe juttatása, ami szintén az elnéptelenedésükhöz vezetne. – A tapasztalat ennek éppen az ellenkezője. Minél kevesebben birtokolják a határt, annál kevesebbeknek nyújt megélhetést. Amúgy pedig a munkanélküliség először szintén a városokban jelent meg, az a falvakban egykor ismeretlen fogalom volt. Nem kell tehát tartani a családi gazdaságok sokasodásától.
A magyar vidék számára létkérdés, hogy milyen szabályozás születik a termőföld ügyében ebben az évben. Szükséges, hogy a civil társadalom egyértelműen üzenjen a politika számára: csak olyan földszabályozás elfogadható, amely a Vidékstratégia szellemiségének megfelelően a családi gazdálkodást és a fenntarthatóságot helyezi előtérbe és nem enged teret a termőfölddel kapcsolatos tőkespekulációnak! (Mert az nem tőkejószág, hanem szülőföld!!! - a szerk.)
Ezért közösen megfogalmaztuk a javaslatainkat a földforgalmi törvényről, illetve az eddig benyújtott módosító javaslatokról. Kérünk minden, a vidék felemelkedését fontosnak tartó civil szervezetet, hogy csatlakozzon a felhívásunkhoz, amelyet nyílt levélként fogunk a Kormány illetve az Országgyűlés döntéshozóinak eljuttatni. A levélhez február 19-e, kedd 16 óráig lehet csatlakozni egy fidusz@mtvsz.hu címre küldött email által.
Kajner Péter, Szövetség az Élő Tiszáért Roszík Péter, Magyar Biokultúra Szövetség Farkas István és Fidrich Róbert, Magyar Természetvédők Szövetsége Tóth Péter, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Molnár Attila, Szülőföld Mozgalom Bojtos Ferenc, CSEMETE Természet- és Környezetvédő Egyesület Ács Sándorné, Kishantosi Vidékfejlesztési Központ"
A most folyó, fölülről szervezett, egylistás – a rendszerváltás előtti Hazafias Népfront-választásokra kísértetiesen hasonlító - agrárkamarai választások illegitim rendszert hoznak létre. Az a rendszerváltás előtti „választásokra" kísértetiesen hasonlító színjáték, melyen a gazdák nem saját jelöltjeiket állíthatják, hanem csak EGY kész listára „szavazhatnak" – nem más, mint jól körülhatárolható érdekkörök puccsszerű hatalomátvétele. Ha e kísérletet a gazdatársadalom nem akadályozza meg, az beláthatatlan következményekkel jár a mezőgazdaság és élelmiszeripar szereplőire, a magyar vidék és az ország jövőjére nézve.
(Fidesz? MSZP? Gőgös? Molnár? Jobbik? LMP? Lássunk tisztán ki mire pályázik!!! - a szerk.)
Állásfoglalás: Módosító javaslatokkal elfogadható lehet a földforgalmi törvény tervezete Civil szervezetek az Ángyán-Bencsik módosítók támogatását javasolják a képviselőknek
Számos társadalmi szervezet értékelte a földforgalmi törvénytervezethez érkezett 204 érvényes, képviselői módosító indítványt. A törvényjavaslatot korábban élesen bíráló szervezetek szerint a képviselői módosítók egy részének beépítésével a jogszabály elfogadható lehet. Ángyán József és Bencsik János indítványai összefüggő rendszert alkotva alakíthatnák át a tervezetet úgy, hogy az a fenntarthatóságot és a vidék felemelkedésének ügyét szolgálja.
2012. októberében összesen 72 agrár- és vidékfejlesztési, természet- és környezetvédő civil szervezet tett közzé állásfoglalást a Parlamenthez beterjesztett T/7979. számú, a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényről (Fftv.). A nyilatkozatot kibocsátó szervezetek jelenlegi formájában elfogadhatatlannak nevezték a jogszabály tervezetét. Figyelmeztettek arra, hogy a tervezet rögzíti Magyarországon a nagybirtokrendszert, továbbá nem nyújt kellően hatékony védelmet a külföldiek tulajdonszerzése ellen. Ez ütközik a fenntarthatóság Alaptörvényben is rögzített elveivel és a Kormány által elfogadott Nemzeti Vidékstratégiával: azokkal ellentétben gyorsíthatja a vidéki térségek elnyomorodását.
A civil szervezetek a T/7979. számú földforgalmi törvénytervezettel kapcsolatban az alábbi elvek érvényesítését tartják kiemelkedően fontosnak: - Rendezzék a „helyben lakó”, „helybeli illetőségű” fogalmait. A földhöz jutásnál élvezzenek valódi előnyt a településen élők. A távolabbi lakóhelyű, illetve székhelyű termelők akkor juthassanak földhöz, ha a helyiek közül nincs aki igényt tartana rá. - Szüntessék meg a földbirtoklás, illetve földhasználat terén a kiskapukat, ne lehessen az érvényes felső korlátoknál több földet vásárolni vagy használni. A földbirtoklás és földhasználat felső korlátai legyenek következetesek, áthághatatlanok, egységesek, átláthatóak. A földbirtoklásra és földhasználatra vonatkozó korlátozások alól a kényszerhasznosítás se jelentsen kibúvót! - A helyi közösségeknek döntő szava legyen a földek birtoklásával, illetve használatával kapcsolatos ügyleteknél. A helyi földbizottságokat a településen élők közül kell megválasztani és legalább együttdöntési jogot kell nekik adni. - A földhöz jutásnál kerüljenek előnybe a fenntartható módon gazdálkodók, illetve a gazdálkodni kívánó, gyermeket vállaló párok. - A földforgalmi szabályok nyújtsanak hatékony védelmet a spekuláció és a letelepedni nem kívánó külföldiek tulajdonszerzése ellen.
Az országgyűlési képviselők összesen 204 érvényes módosító javaslatot tettek, melyek a szabályozás szinte minden lényeges elemét érintik. A módosító indítványok tartalmát a beterjesztők pártállásától függetlenül, szakmai alapon, részletesen elemezték a civil szervezetek. Ajánlást készítettek a képviselők számára, hogy mely indítványok támogatását javasolják, a magyar vidék felemelkedésének érdekében.
Ángyán József és Bencsik János (Fidesz) összesen 70, egymással összefüggő, egységes logikában elkészített módosító indítvánnyal kívánja kijavítani a törvény hiányosságait. A két képviselő indítványai gyakorlatilag a földforgalmi törvénytervezet összes, korábban a civil szervezetek által is kifogásolt problémás rendelkezését érintik. Ángyán József és Bencsik János javaslatait a civil szervezetek támogatásra ajánlják a képviselőknek.
A Magyar Szocialista Párt képviselői részéről érkezett javaslatok a fentiekkel ellentétben – néhány kivétellel – a nagyüzemek földhöz jutási lehetőségeit javítanák, illetve az állami szabályozás lehetőségeit szűkítenék a földügyletek terén. Az MSzP 28 javaslatából a civil szervezetek kettőt támogatnak, a többit viszont nem tartják elfogadhatónak.
Varga Géza, a Jobbik képviselője összesen 42 önálló javaslatot jegyez. A párt részéről további 18 javaslat került benyújtásra Kiss Sándor, illetve Szilágyi György által. Varga Géza javaslatai – Ángyán József és Bencsik János javaslataival sok ponton összhangban a földforgalmi törvény számos hibáját orvosolnák. Varga Géza javaslatai közül számosat támogatásra érdemesnek tartanak a civil szervezetek.
A Lehet Más a Politika képviselői Szabó Rebeka (illetve Jávor Benedek) az Ángyán – Bencsik indítványok szellemiségéhez hasonlóan a helyi közösségek földhöz jutásának elősegítését, illetve a fenntartható gazdálkodás szempontjait tartják szem előtt javaslataikban. Az LMP képviselőinek javaslatait többségében támogathatónak ítéltük.
Molnár Oszkár független képviselő indítványai közül számos a zsebszerződések kötésének lehetőségeit szűkítené, illetve a nagyüzemekkel szemben a kisebb gazdálkodó egységeket hozná helyzetbe. Molnár Oszkár javaslatainak többségét elfogadhatónak tartjuk.
A Fidesz-MPSz néhány, többségében a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségéhez (MAGOSZ-hoz) kötődő képviselője egy közös javaslatot nyújtottak be, mely azonban 38 al-javaslatot tartalmaz, így egységes értékelése nem lehetséges. Ezek közül – vidékstratégiai szempontból – több elfogadható, míg mások kifejezetten elvetendők. Tekintettel arra, hogy egységes javaslatról van szó és ezen belül számos részlet vidékstratégiai, birtokpolitikai szempontból elfogadhatatlan, ezért a civil szervezetek a MAGOSz-hoz kötődő javaslatcsomagot nem javasolják támogatásra.
A földforgalmi törvénytervezet helyes irányba fordításának lehetősége az Országgyűlés számára adott. Történelmi jelentőségű döntéseit azonban nem hozhatja meg a többség ellenében és kárára. Üdvözöljük ezért azokat a javaslatokat, melyek kellő időt kívánnak hagyni a földforgalmi törvény vitájára és lehetőséget adnának jelentős módosítására. Helyesnek tartjuk, ha a kapcsolódó tervezetekkel, pl. az üzemszabályozási törvénnyel együtt tárgyalják e jogszabályt. Szükségesnek tartjuk, hogy a családi gazdálkodás és a szövetkezés szabályait is tárgyalja a Parlament, továbbá hogy legalább az integrált termelésszervezéssel egyenrangú súlyt kapjanak jogrendünkben. Kérjük a Kormányt, hogy indítson széleskörű társadalmi vitát a földjogi szabályozásról.
Az állásfoglalást támogató civil szervezetek arra kérik a Tisztelt Országgyűlési Képviselőket, hogy tekintsék át a módosító indítványok elfogadásával kapcsolatos javaslatukat a mellékletben és vegyék figyelembe ezeket a szavazásnál.
Budapest, 2013. február 12.
Kezdeményező szervezetek: Magyar Természetvédők Szövetsége Szövetség az Élő Tiszáért Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Szülőföld Mozgalom CSEMETE Egyesület Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Magyar Biokultúra Szövetség
A Zöldellő Univerzum programsorozat keretében, az Európa Pontban tartott beszámolóm után ismét lehetőségem lesz nyilatkozni a dániai tapasztalataim tükrében hazánk irányáról a fenntarthatóságot illetően. Az esemény részletei a debreceni Romkert és az esemény facebook oldalán is megtalálhatók lesznek: ahogy időtök engedi, gyertek minél többen! Mik azok a népfőiskolák; milyen a mezőgazdaságuk; mit tanulhatna tőlük az országunk, és mi az, amit elkerülhetnénk az dánok múltját tekintve? Ezekről is szó lesz!
Dániában 150 éves múltra tekint vissza a közösségelvűség és demokrácia. Több okból kifolyólag náluk alakult ki az ökológiai mezőgazdaság és az öko-élelmiszerek fogyasztása. Számos világszinten példaértékű fenntarthatósági kezdeményezésük van.
A dánok elsőként ismerték fel, hogy az intenzív mezőgazdálkodás egy a természetre hihetetlenül káros forma. Hosszú távon magát „a nemzet testét” irritálja, rombolja az élőlénytársulásokat és a természetes élőhelyeket. Elkezdtek tehát alternatívákban gondolkodni. Megtehették, meg tudták tenni, mert volt nekik egy Grundtvig püspök nevű, a dogmatikus vallásokhoz képest szabadelvűbb emberük, aki mindenfélékre rászoktatta az embereket a népfőiskolai mozgalmával. Olyan, idézőjelben vett tudatmódosító elméleteket forgalmazott az általa alapított több száz népfőiskolában, mint:
Megtalálni valódi önmagad, Össztársadalmi Szolidaritás, Demokrácia, Nemzettudat, Önmagadba vetett hit, Együttműködés, Életre való tanítás, Informális tanulás, és Kölcsönösség.
Szóval ezek az önnön elméik korlátoltságából valóban felszabadult és egymásért szeretettel lévő/tevő emberek végre egy olyan országban élhetnek, ahol nem volt akadályozva, hogy szenvedélyesen kielégíthessék a fent már említett tudatállapotaikat, ezért elkezdtek ökofalvakat és ökoközösségeket építeni, amik egyre jobban és szépen működnek.
„Ökofasiszta és sötétzöld ökörségeik” (én általában ilyen jelzőket kapok a blogomon emberektől, ha normatív kontrollról beszélek) olyan szintre emelkedtek, hogy például világszinten egyedülálló módon szabályozzák a reklámozási technikákat – nehogy „természetes és fenntartható” jelzővel illethessenek olyan termékeket, amik nem is azok. Vagyis a skandináv államok elsők abban, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának (corporate social responsibility - CSR) félresiklása (zöldrefestés - greenwashing), már a gyökereiktől fogva, a reklámokban se valósulhassanak meg.
Dánia szabad szellemei élvonalbelivé tették őket többek között a designban és a kerámiaművészetben is. Fővárosuk, Koppenhága (CPH) óriási erőfeszítéseket tesz a fenntarthatóság és az egészséges városműködés kialakításáért: Európa poliszai vesznek példát a gyógyulás útjáról, hogy az olajfüggőség káros hatásairól hogyan lehetne leszokni. A tervük az, hogy Koppenhága 2020-ra teljesen olajfüggetlen főváros legyen, és a 2012-es eredmények szerint kiválóan ara is haladnak! Persze ebbe alapvetően és egyértelműen részt vesz az egészséges biciklizés, télen is. Időjárás őket nem befolyásolja ebben!
Erős nemzettudattal rendelkeznek, befogadóak és segítőkészek mindenkivel szemben. Ellenben azonnal idézőjelesen lecsapják(/nák) a fejed, ha föléjük akarnál nőni! Ez a gyakorlatban például úgy jelenik meg, hogy minden háznál van egy 8-15 méteres zászlótartó oszlop, van egy hétköznapi és egy ünnepi zászló a családoknál, és más nemzetiség zászlója nem húzható fel magasabbra, mint a dán!
Az erős polgári középréteg egyszerre ellenőrzi fölfelé a politikát és alulra tekintve viszont a szociálisan rászorulókat emeli ki - szintén például, a népfőiskolák segítségével.
A "Farkasréti Esték" sorozat keretében a Sasadi és Farkasréti Öregdiákok Egyesületének (SASFA) januári vendége Dr. Ángyán József, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő volt. Előadásának címe: "Mi lesz veled magyar föld és vidék?"
MEGHÍVÓ: "A genetikailag módosított növények környezeti problémáiról - elhúzódó vita" címmel előadást tart
Andrásfalvy Bertalan reméli, hogy a családi gazdaságoké lesz a főszerep! Egykor a falvak népe szoros közösséget alkotott, s ennek az értékét nehéz volna túlbecsülni. Andrásfalvy Bertalan néprajztudós szerint az új földtörvény megalkotásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a szempontot. A Pécsi Egyetem professzorával a faluközösségek és a föld kapcsolatáról is beszélgettek. - Forrás: 
Utolsó kommentek