PPJ         2013.02.12.

A Zöldellő Univerzum programsorozat keretében, az Európa Pontban tartott beszámolóm után ismét lehetőségem lesz nyilatkozni a dániai tapasztalataim tükrében hazánk irányáról a fenntarthatóságot illetően. Az esemény részletei a debreceni Romkert és az esemény facebook oldalán is megtalálhatók lesznek: ahogy időtök engedi, gyertek minél többen! Mik azok a népfőiskolák; milyen a mezőgazdaságuk; mit tanulhatna tőlük az országunk, és mi az, amit elkerülhetnénk az dánok múltját tekintve? Ezekről is szó lesz!

Kapitalizmus-kritika az erdő mélyéről: egy dán család lekapcsolta magát a civilizációról

(Önellátás jurtában: egy többgyermekes család természetes élete!)

Dániában 150 éves múltra tekint vissza a közösségelvűség és demokrácia. Több okból kifolyólag náluk alakult ki az ökológiai mezőgazdaság és az öko-élelmiszerek fogyasztása. Számos világszinten példaértékű fenntarthatósági kezdeményezésük van.

A dánok elsőként ismerték fel, hogy az intenzív mezőgazdálkodás egy a természetre hihetetlenül káros forma. Hosszú távon magát „a nemzet testét” irritálja, rombolja az élőlénytársulásokat és a természetes élőhelyeket. Elkezdtek tehát alternatívákban gondolkodni. Megtehették, meg tudták tenni, mert volt nekik egy Grundtvig püspök nevű, a dogmatikus vallásokhoz képest szabadelvűbb emberük, aki mindenfélékre rászoktatta az embereket a népfőiskolai mozgalmával. Olyan, idézőjelben vett tudatmódosító elméleteket forgalmazott az általa alapított több száz népfőiskolában, mint:

Megtalálni valódi önmagad,
Össztársadalmi Szolidaritás,
Demokrácia,
Nemzettudat,
Önmagadba vetett hit,
Együttműködés,
Életre való tanítás,
Informális tanulás, és
Kölcsönösség.

Szóval ezek az önnön elméik korlátoltságából valóban felszabadult és egymásért szeretettel lévő/tevő emberek végre egy olyan országban élhetnek, ahol nem volt akadályozva, hogy szenvedélyesen kielégíthessék a fent már említett tudatállapotaikat, ezért elkezdtek ökofalvakat és ökoközösségeket építeni, amik egyre jobban és szépen működnek.

„Ökofasiszta és sötétzöld ökörségeik” (én általában ilyen jelzőket kapok a blogomon emberektől, ha normatív kontrollról beszélek) olyan szintre emelkedtek, hogy például világszinten egyedülálló módon szabályozzák a reklámozási technikákat – nehogy „természetes és fenntartható” jelzővel illethessenek olyan termékeket, amik nem is azok. Vagyis a skandináv államok elsők abban, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának (corporate social responsibility - CSR) félresiklása (zöldrefestés - greenwashing), már a gyökereiktől fogva, a reklámokban se valósulhassanak meg.

Dánia szabad szellemei élvonalbelivé tették őket többek között a designban és a kerámiaművészetben is. Fővárosuk, Koppenhága (CPH) óriási erőfeszítéseket tesz a fenntarthatóság és az egészséges városműködés kialakításáért: Európa poliszai vesznek példát a gyógyulás útjáról, hogy az olajfüggőség káros hatásairól hogyan lehetne leszokni. A tervük az, hogy Koppenhága 2020-ra teljesen olajfüggetlen főváros legyen, és a 2012-es eredmények szerint kiválóan ara is haladnak! Persze ebbe alapvetően és egyértelműen részt vesz az egészséges biciklizés, télen is. Időjárás őket nem befolyásolja ebben!

Erős nemzettudattal rendelkeznek, befogadóak és segítőkészek mindenkivel szemben. Ellenben azonnal idézőjelesen lecsapják(/nák) a fejed, ha föléjük akarnál nőni! Ez a gyakorlatban például úgy jelenik meg, hogy minden háznál van egy 8-15 méteres zászlótartó oszlop, van egy hétköznapi és egy ünnepi zászló a családoknál, és más nemzetiség zászlója nem húzható fel magasabbra, mint a dán!

Az erős polgári középréteg egyszerre ellenőrzi fölfelé a politikát és alulra tekintve viszont a szociálisan rászorulókat emeli ki - szintén például, a népfőiskolák segítségével.

Csoda, hogy a legkevesebb szegény gyerekkel rendelkező ország a világon? Csoda, hogy a legboldogabb ország a világon? Az öko-népfőiskola, ahová járhattam, Ringkøbing, a világ legboldogabb városa mellett volt…