PPJ
2013.06.14.
Elég szép feladat számomra árvíz idején, hogy viszonylag szótlanul és csöndben bírjam ki ökológusként. Nehéz helyzetben vagyok és pengeélen táncolok: nem akarom megbántani George Carlin bőven fekete humorához hasonlóan a védekező emberek százezreit, azonban mégiscsak nevetek a Hamvas Béla metafizikai értelmében vett "hangya-embereken", mert a nagy árvízvédelmi serénykedés közepette csak azon nem gondolkodnak el, ami a legnyilvánvalóbb lenne: biztos, hogy a korábbi évszázadok magyarjai is küzdöttek az árral?! Koránt sem!
Buddha is elmondta: nagyon sok fajta szenvedésnek alapvető oka a "nemtudás", a rálátás hiánya! Mi az amit ma már alig tudunk, mi az, amit elfelejtettünk? Mert "szenvedést" okoz bőven: az nyilvánvaló...
Nem spirituális lózung a "természettel harmóniában élő ember", Magyarországon még ma is bőven velünk élő-, illetve elfeledett régészeti nyomai vannak a természetet szelíd tudományos módon kezelő mérnöki találékonyságunknak! Egyik ilyen ősi magyar tájgazdálkodási szokás volt a fokgazdálkodás!
Forrás: 444.hu
Királyaink még tudták, mit kell csinálni az árvízzel - Origo.hu
Az áradó folyókkal öntözték az országot az Árpád-korban. A jól szervezett vízgazdálkodással az ország a talajjavító hatású folyami hordalékot is hasznosítani tudta, erre utalnak a Rábaközben valaha létezett sűrű csatornahálózat nyomai. Az ezeréves tudás most jól jöhet a klímaváltozás ellen.
A növényzet és a talaj még őrzi a hétszáz évvel ezelőtt pusztulásnak indult csatornahálózat nyomait a Rábaközben, amelyet két évtizede kutat Takács Károly régész-történész, a Hansági Múzeum munkatársa. Hogyan jött létre a kora középkori vízhasznosítási rendszer?
Nekünk tanítanak manapság kínaiak tai chi-t, energiakezelést, feng shui-t meg egyéb komplex tér- és energiakezelési intra- és interperszonális módszereket?! Kikérem magamnak az őseim nevében. Mi nemhogy a saját egyéni szervezetünket tudtuk egészségesen működtetni, de az egész Kárpát-medencét. Mi Európa szív-táj-ék-ának hangjait képesek voltunk hallani és közvetíteni!
Nem kell hozzá nagy fantázia és (be)látóképesség, hogy tudjuk: az a táj, ahol ennyi folyó folyt (mennyi energia az!!!); az a táj ahol ennyi vízpárolgás és felhőképződés volt; az a táj, ahol ennyi állóvíz, láp, buja élővilág, ártéri gyümölcsényes, gazdag humuszos talaj, stb. volt: AZ A TÁJ BIZONY EURÓPA SZÍVE, ÜTŐERE, TÜDEJE ÉS TERMÉKENY FÖLDJEI MIATT TESTE IS!
Mindenesetre nagyon mélyen elgondolkodtató az analógia, hogy amennyire a folyóinkat se engedik magyar kezek által kezelni (Drábik János által is emlegetett bizonyos sötét világerők), és jön az áradat és jön az aszály, úgy a pénzrendszerben is felfedezhető, hogy eltarolja a magyarságot a globális pénzáradat és a regionális pénzhiány-aszály.
"A pénzáramlás jelenségeit figyelve láthatjuk, amikor a pénz úgy tud jelen lenni, hogy egyszerre van visszatartva, és egyszerre áramlik is az adott területen, akkor virágzás az eredmény." - ÖkoKlikk.hu, ÖkoFórum - Zalatnay László: A víz és a pénz
"A jelenlegi gazdasági és pénzügyi rendszer és benne a magyar Forint pontosan úgy működik, ahogy a jelenlegi, lefolyó szemléletű vízgazdálkodás. Pénz kerül egy közösség tagjaihoz, mondjuk, megkapják a fizetésüket. Ezt a pénzt többnyire boltokban költik el, a boltok pedig többnyire nagy láncokhoz tartoznak. Az elköltött forintok pillanatok alatt kikerülnek a közösség köréből, sőt, ha nemzetközi láncról van szó, akkor jórészt az országból is. Természetesen az elköltött pénz jó része külföldre megy, hiszen e cégek által forgalmazott termékek igen jelentős része más országból származó termék, amelyet importálni kell. A pénzköltés szokásos módjai révén tehát, az analógiánál maradva, az árvizeknél is gyorsabban kiszárad a helyi gazdaság: pangó kisüzletek, kihaló javítómesterek, a pénz, a vásárlóerő, a likviditás hiányában eltűnő helyi gazdaság. Ezt sokan így látták már évekkel, évtizedekkel ezelőtt is, de a mostani válság az eddig kételkedők előtt is világossá tette a rendszer "kiszárító" működését."- Almássy Tamás: Münchhausen-effektus, avagy a pénz "ökológiája" - ÖKOTÁJ
A táj emlékszik a folyóra!
Szelídvízország -- Édenkert vagy sivatag? -- 2013. 05. 19. -- A tájhasználat-váltás indokoltsága és feltételei a vízgazdálkodásban valamint a támogatási rendszerben.
A természet gazdagsága az emberi élet alapja is. A Tisza-völgy története ékes példája ennek. Hajdanán az a mondás járta, hogy a Tisza kétharmad rész víz, egyharmad rész hal. Élővilágát csodálták a külföldi utazók is. Ma viszont e folyónkról és a Nagyalföldről gyakrabban jut eszünkbe az árvíz fenyegetése, a belvíz, az aszály. Természetes élőhelyei csak nyomokban emlékeztetnek a hajdani gazdagságra. Hazánk keleti felén sokan rossz anyagi körülmények között élnek. Vajon mindezek összefüggésben állnak egymással? A SZÖVET kiadványa itt letölthető.
"A középkori Alföldön - tekintve, hogy területének csaknem kétharmada ártér volt - nem a (szántó)föld, hanem a fokrendszer működtetése és az ehhez kapcsolódó ártéri haszonvételek jelentették a gazdálkodás alapját. Az egész középkor folyamán az Alföldünknek két, ma már feledésbe ment jellegzetessége volt: az Alföld erdősültsége, illetve a testét behálózó vízfolyások, melyek vízutánpótlását az árvizek, illetve vizet összegyűjtő és fokozatosan kiszivárogtató erdőségek biztosították." - Versegi.hu
A Kárpát-medence vízborította és árvízjárta területei
az ármentesítő és lecsapoló munkálatok megkezdése előtt.
Katt a teljes méretért!
A Duna mederváltozásai 1881 és napjaink között
Katt a teljes méretért!
Andrásfalvy Bertalan: Éltető és pusztító vízeink - A vízhaszonvétel és árvízvédelem hagyománya Magyarországon, Magyar Tudomány 2000/6.
Színay Miklós ökohidrológus a 70-es(!!!) években igazolta, hogy Mosonyi számításai hibásak és feleslegesen sok milliárd kiadást okoztak az országnak! Miklós számításait az itthoni vízügy nem engedte publikálni, "csak" a Wageningeni Egyetemtől kapott további kutatási lehetőséget. (Lásd: http://www.elotiszaert.hu/bovebben.php?id=1124)
2013.06.14. - "Most jól jött volna Bős-Nagymaros." Noment est omen: Nyílt hadüzenet NYILAS Gergelytől és MÉSZÁROS Csabától az Index-en. Címzetes egyetemi barmok meg ostoba újságírók: mindig akadnak... pedig egy óvodás is meg tudja érteni mi a különbség az alább is látható oldalágas faalakú folyó és egy hernyó-csatorna között...
Balogh Péter: Vízlépcsőlátás: megújúló energiákkal a folyók ellen - Klímabarát Települések Szövetsége (Az anyag - sok más fontos cikkel együtt - a KTSZ honlapjáról eltávolítódott. A GreenR felületén lesz ezentúl megtalálható.)
"A folyó életében a meder elgátolása gyakorlatilag trombózisként értelmeződik, és az elzáródás felett a mederben, és az esetlegesen elöntött ártereken bepangó víz pedig ödémaként. De ahogy a duzzasztómű nem értékelhető külön a szabályozástól, úgy ezek a betegségek sem önmagunkban, vagy véletlenül keletkeznek. A beszűkült meder, a szűk és benövényesedő hullámtérrel különösen, az előre haladott érszűkület állapotában van, a mederoldalak kövezései érelmeszesedésként hatnak, a hektikus vízjárás ingadozó vérnyomásként jelentkezik, a meanderezés megakadályozása az ágyhoz kötéssel egyenértékű, és így a meder túlzott bevágódása a felfekvéssel párhuzamosítható. Az átjárhatatlan árvízvédelmi töltésekkel az árterek létfontosságú szervrendszereit amputálták le a folyóról, a természetszerű vegetáció helyén az iparszerű, intenzív mezőgazdálkodás folyamatos, nagyfelületű szántóművelése a tájat a külső védőrétegétől fosztja meg, és szennyezi el, mintha a bőrünket naponta ráspollyal szaggatnánk fel, és vegyszerekkel locsolva akadályoznánk a varrasodást, amit a tájban gyomosodásnak nevezünk, és ami egyébként a szukcesszió első fázisa. És e terhelt beteg szervezet e közben nem jut hozzá a szükséges folyadékmennyiséghez, ha érkezik víz, nagy erőkkel átvezetjük a kórtermen, még akkor is, ha ez óriási többletköltségekkel és veszélyekkel jár…
Ilyen körülmények között a folyó nem tudja biztosítani, amire hivatott: hogy építse és éltesse a tájat, hogy differenciált élőhelyeket hozzon létre, és azokat vízzel és tápanyaggal lássa el. És ahogy a folyó meghal, elpusztul a táj is, és a halott táj az embernek sem nyújt megélhetést...
Mesterséges rendszereink pedig nem működnek, fenntartásuk drága és külső erőforrásoknak kiszolgáltatott: árvíz-belvíz-aszály, talajdegradáció, vízvagyon-vesztés, gyengülő ökológiai potenciál, lepusztított-kiszolgáltatott gazdaság (és népesség), idegenérdekű kereskedelem, fordított érdekképviselet és értékválasztás. Ez a Tiszai-alföld története és tanulsága."
Fokok fognák a vizet? - Szabadföld Online.hu (2010. február 17.)
"Czigler László határozottan vallja, hogy nincs más útja az Alföld árvízmentesítésének, mint a fokgazdálkodás visszaállítása, ami egyben a tájegység és a Tisza ökológiai helyreállításának egyetlen módja is. A töltéseket ugyanis nem emelhetjük az egekig, noha az egyre emelkedő árvízszint ezt diktálná – jó 170 évvel ezelőtt Vásárhelyi Pál a jelenlegi gátmagasságnak csak a tizedét tervezte, mondván: bőven elegendő lesz.
Ráadásul a töltések harmada mára úgy meggyöngült, hogy helyreállításuk rendkívül sürgető lenne. Ezért lenne indokolt a szakember szerint a nemzetgazdasági terv részévé tenni a fokgazdálkodás bevezetését nemcsak ökológiai, hanem gazdaságossági szempontból is."
Körösparti János - Bozán Csaba: A földárjás területek vízgazdálkodási problémái - Hidrologia.hu
A földárja a Kárpát-medence sajátos hidrológiai jelensége. Ezen talajvíz feltöréssel járó jelenség elsősorban és legnagyobb kiterjedésben az alföldi területeken figyelhető meg. Szerepe igen jelentős, hiszen azokon a területeken ahol nagy rendszerességgel megjelenik ott súlyos vízgazdálkodási problémákat okozhat, a belvízképződés egyéb tényezőivel együttműködve.
Hunyát átszelő holtmeder (Fotó: Dr. Bagi László)
Az ártéri tájgazdálkodás múltja és lehetséges jövője a Tisza-mentén. A múltheti posztunkban (Árvíz: a szatirikus humor az Árpád-korba vezet!) már említettük a kiadványt, mely a Szövetség az Élő Tiszáért honlapján megtalálható, most viszont megtekinthetitek a teljes filmet!
Utolsó kommentek