Amikor meg akarunk érteni dolgokat, hogy mi miért történik, miért van válságban az élet sokszínűsége, miért bányászunk még több olajat, amikor az szennyezi a légkört és a bolygót, feltesszük a kérdést, hogy miért, miért? És néhány miérttel később mindig a pénznél lyukadunk ki.

Sokat beszélek az Én Meséjéről. Minden kultúra megválaszolta és megválaszolja a kérdést: kik vagyunk? Mit tesz embernek lenni? Most az a válasz, hogy egy különálló lény vagy a többi különálló lény között, egy világmindenségben, ami szintén elkülönül tőled. Azt mondja, hogy "te nem én vagyok", az "az a növény nem én vagyok, nincs közöm hozzá". És ez a Mese az, ami meghatározza világunkat.Ha egy elkülönült létező vagy és rajtad kívül más elkülönült lények, fajok is vannak, akkor a világmindenség alapvetően közömbös irántad, sőt, akár ellenséges veled.

Ha ez így van, akkor minden bizonnyal uralni akarod, azt akarod, hogy hatalmad legyen a többi létező, és a természet hatalmas és szeszélyes erői felett, amelyek bármikor elpusztíthatnának.

Ennek a Mesének az ideje lejáróban van. Már nem igaz többé. Többé már nem rezgünk ennek a hullámhosszán, és ez az, ami feloldhatatlan válságokat okoz az irányítás jelenleg alkalmazott módszerei mellett.

És ez az, ami megtisztítja előttünk az utat, hogy új Meséket kezdjünk élni, az Én új Meséjét és az Emberek új Meséjét.

Magyar felirat a CC gombra kattintva!

"Ezen a vidéken a már-már apokaliptikus méretű természetkárosításon túl az volt az igazán nagy ár, hogy az évszázadok óta termékeny szimbiózisban egymás mellett élő, sokszínű kultúrával rendelkező népek egy-két generáció alatt gyakorlatilag saját identitásukat voltak kénytelenek feladni a rögös és túlontúl hosszúra sikerült lenini úton."
...
"A felület rajza, faktúrája számomra legalább olyan jelentéssel bír, mint egy emberi arckifejezés, a tekintet, az arcon megjelenő ráncok. Hiszek abban, hogy a környezetünkben fellelhető dolgok képe tükrözi a hozzájuk való viszonyunkat. (...) Aknaszlatina nyugtalanító látnivaló a szemlélőnek, mert nem csak egyszerűen szomorú és elhagyatott, de a végtelenségig kihasznált és megalázott táj. Mert nem csak a látottak nyugtalanítóak, hanem a látottakról alkotott képzeteink is. Minden magán hordozza a hatalom és a kisemberek viszonyát. Minden magán hordozza az itt élők érzéseit és gondolatait (...) "

Szánjatok időt a teljes cikk elolvasására!

A városi tanács szerint a színes gyorséttermek nem összeegyeztethetőek a fürdőváros építészetével, ráadásul a turisták beszennyezik a várost a pizzaszeletek és hamburgerek csomagolásával.
"Nem akarunk olyanok lenni, mint bármely másik helység. Mi meg akarjuk védeni kulturális identitásunkat" – hangoztatta Umberto Buratti polgármester.

Forte dei Marmi nem az egyetlen toszkán város, ahol feketelistára került a gyorséttermi étkezés. 2008-ban Lucca tiltotta meg, hogy a középkori központban "etnoéttermek", gyorséttermek és szexshopok nyíljanak, hogy "megvédjék a város centrumának gasztronómiai hagyományait és építészeti jellegzetességeit". Előírták továbbá, hogy minden étteremben legalább egy ételnek a régió tipikus fogásának kell lennie.

"Kebabválság" robbant ki a Padova közelében lévő Cittadellában is: a városvezetők megtiltották a török és arab konyhában népszerű nyárson sült húsok árusítását. "Ez az étel nem része hagyományainknak és identitásunknak" – mondta Massimo Bitonci polgármester. A tilalmat hevesen kritizálták az emigránsok.

(Kritizálják csak - meg mi is őket. Ez a demokrácia! Éljenek a lassú- és a helyi étkek! Slowfood, local gastronomy! - pacsker)

Forrás: BioHolMi magazin 2011 novemberi száma a Szimpla Piacról