Tartok egy kurzust dr. Tóth Jánossal, a SZTE filozófiai tanszékének docensével közösen, „Környezeti válság – fenntartható megoldások” címen. Az első előadásom e hét kedden volt, azóta egy cikkben leírtam a lényegét. Nagyon röviden így is összefoglalhatnám: nagy szarban vagyunk, de leginkább csak befogjuk az orrunk, ahelyett, hogy odébbálnánk. Ha érdekelnek ennek az okai, és az alternatívák, részletesebben megtalálod itt.
Újabb 'összecsapás' japán bálnavadászok és állatvédők között
Összeütközött a Sea Shepherd ausztrál bálnavédő csoport egyik hajója szombaton az Antarktisz jeges vizein egy japán bálnavadász hajóval - közölte az ausztrál szervezet alapítója.
A Sea Shepherd Conservation Society környezetvédő szervezet hajója, a Bob Barker és a Yushin Maru 3 japán bálnavadász hajó összeütközik az Antarktisz közelében MTI/AP - Sea Shepherd/Glenn Lockitch
Paul Watson kapitány műholdas telefonon azt állította, hogy a Jusin Maru 3 nevű japán hajó szándékosan nekiment a Bob Barker nevű ausztrál hajónak, amely megpróbálta elállni az útját. A japán hajó a Bob Barkeren egy kisebb léket ütött, amely azonban a vízszint fölött van, s ezért a hajót nem fenyegeti az elsüllyedés veszélye. Az incidens során senki sem sérült meg.
Japán illetékeseket egyelőre nem sikerült megszólaltatni az ügyben, és független forrásból azt sem lehetett igazolni, hogy a japán hajó szándékosan ütközött volna a Bob Barkernek.
A szombati ütközés már a második hasonló incidens volt a Sea Shepherd egyik hajója és a japán bálnavadász flotta között. Január 6-án egy japán bálnavadász hajó az Antarktisz vizein belement a bálnavédő szervezet Ady Gil nevű hajójába, amely kettétört, majd elsüllyedt. Legénységét sértetlenül kimentették.
Japán egy "tudományos bálnakutató program" keretében hat hajóból álló flottát állomásoztat az Antarktisz vizein. Bírálatok szerint a japán program pusztán a kereskedelmi célú bálnavadászat takargatása, éppen ezért véget kellene vetni neki.
"...És sohasem felejtem el azt a sajátságos benyomást a mi elfogott, mikor az Érvidék tiszta levegõjébõl bekerültem az ecsedi láp világába. Pedig akkor már nem volt meg a nagy láp. Épen kiszárították s azokban az években termett elõször a nád és sás, meg a végtelen területû ingoványok helyén rengetegre nõtt kukorica. Ámde ott ült még akkor is a nép lelkén a láp világa, amely egy ezredéven át megõrizte az õsi magyar életmódnak és életfelfogásnak némi színét és illatát. S a parasztok éppen akkor komoran szidták, s véres düh ingerlékenységével feszegették, hogy játszották ki õket az urak. Elvették tõlük a csikászó, halászó nádtermõ szabad vizet a mely kenyeret adott és hûen gondoskodott a maga népérõl. Még ott rohadt a háló az eresz alatt, a halkas a színben, a kutya ott kapart egy-egy földdel befolyt csikverem gödrében, de már nem volt víz, az új Krasznán mezítlábas gyerekek szaladgáltak át, sehol sem ért kötésnél mélyebb vizet a pulya. De csak legalább, ha már föld maradt a helyén, öles kukoricát termõ föld, nekik maradt volna. De jöttek az urak, a nagyurak, idejében, még mikor víz alatt volt a világ, s összevásárolták a nép lápilletményét három forintjával, öttel, adtak neki jó, kiélt szántóföldet érte, ott a falu közelében, s örült a paraszt, hogy húsz hold vízért egy holdat, vagy kettõt, vagy csak háromvékást is kapott; mert ugyan ki hitte volna, hogy legyen idõ, mikor vederrel kell a lápra hordani a vizet! Ha pedig meg van a láp, úgyis csak a szegény ember aratja azt le, nem mennek a Domahidyak, a Tiszák, a Károlyiak nádat vágni! Hanem aztán megtörtént a képtelen csoda, hamar eljött a tavasz, mikor milliószámra feküdt a hal a száradó pocsolyában, kapával gereblyélték; s mikor hiába jöttek a madarak ezerszámra, nem találtak helyet a hova fészket rakhassanak. A gém, a szárcsa, a sok vízimadár rémülten kóválygott õsi hona körül, mint a paraszt s egyforma irigyen és keserûen látta, hogy kijátszották õket az urak az otthonukból..."
Utolsó kommentek