PPJ         2010.02.06.

Értelmes beszéd egy:

Értelmes beszéd kettő:

MÓRICZ ZSIGMOND: ÖKÖRITÓ

"...És sohasem felejtem el azt a sajátságos benyomást a mi elfogott, mikor az Érvidék tiszta levegõjébõl bekerültem az ecsedi láp világába. Pedig akkor már nem volt meg a nagy láp. Épen kiszárították s azokban az években termett elõször a nád és sás, meg a végtelen területû ingoványok helyén rengetegre nõtt kukorica. Ámde ott ült még akkor is a nép lelkén a láp világa, amely egy ezredéven át megõrizte az õsi magyar életmódnak és életfelfogásnak némi színét és illatát. S a parasztok éppen akkor komoran szidták, s véres düh ingerlékenységével feszegették, hogy játszották ki õket az urak. Elvették tõlük a csikászó, halászó nádtermõ szabad vizet a mely kenyeret adott és hûen gondoskodott a maga népérõl. Még ott rohadt a háló az eresz alatt, a halkas a színben, a kutya ott kapart egy-egy földdel befolyt csikverem gödrében, de már nem volt víz, az új Krasznán mezítlábas gyerekek szaladgáltak át, sehol sem ért kötésnél mélyebb vizet a pulya. De csak legalább, ha már föld maradt a helyén, öles kukoricát termõ föld, nekik maradt volna. De jöttek az urak, a nagyurak, idejében, még mikor víz alatt volt a világ, s összevásárolták a nép lápilletményét három forintjával, öttel, adtak neki jó, kiélt szántóföldet érte, ott a falu közelében, s örült a paraszt, hogy húsz hold vízért egy holdat, vagy kettõt, vagy csak háromvékást is kapott; mert ugyan ki hitte volna, hogy legyen idõ, mikor vederrel kell a lápra hordani a vizet! Ha pedig meg van a láp, úgyis csak a szegény ember aratja azt le, nem mennek a Domahidyak, a Tiszák, a Károlyiak nádat vágni! Hanem aztán megtörtént a képtelen csoda, hamar eljött a tavasz, mikor milliószámra feküdt a hal a száradó pocsolyában, kapával gereblyélték; s mikor hiába jöttek a madarak ezerszámra, nem találtak helyet a hova fészket rakhassanak. A gém, a szárcsa, a sok vízimadár rémülten kóválygott õsi hona körül, mint a paraszt s egyforma irigyen és keserûen látta, hogy kijátszották õket az urak az otthonukból..."