PPJ         2011.05.18.

Ha bár ilyesmi csak egy korábbi időszakban volt jellemző az emberiségre - történetesen az önellátás, a lokalitás és a műanyagok nélküli időkben, de a hulladékmennyiség csökkentése továbbra is több nagy hazai szervezet programjainak fő eleme.

Mit tehet az egyén, amikor a világban oly hatalmas folyamatok zajlanak?! Akárhogy is, az emberek - egyének, családok, közösségek, szomszédságok, települések - tehetnek legtöbbet a környezet védelméért, egyszerű eszközökkel, némi kreativitással, tudatossággal, személyes példamutatással, átgondolt és jó döntésekkel rengeteget tehetnek a hulladékmennyiség csökkentéséért és a környezet védelméért. Ne feledjük, környezet nem valami külső, távoli érték, magunk is részei vagyunk a környezetnek. De miért pont én kezdjem a változást? Nos, egyrészt ez a helyes értékválasztás, ami nem lemondásokkal, hanem egy másfajta - jobb - életminőség megteremtésével jár. Ráadásul elemi, pénzben is kifejezhető érdekünk takarékosság, tudatosság, a környezet és ezáltal saját életünk minőségének hosszú távú megőrzése és fejlesztése. Ezt hívja a Humusz Nulla Hulladék szemléletnek.

Meg lehet-e szervezni például a komposztálást egy kollégiumban? Miért is ne?! Egy egyetemi kollégiumban már sikerült is.

Egy belvárosi társasház lakói két éve komposztálnak (videó) - ezzel nem csak a közösség fejlődött a házban és a kert éledt újjá, hanem havi 20 000 forintot meg is spórolnak a szemétdíjon. Még a madarak is odaszoktak: nem a galambok, hanem a cinkék és mátyásmadarak.

További jó gyakorlatok pedig itt találhatóak.