PPJ         2012.07.10.

Kedves öreg emberek, akik irányítjátok a Világot! Az én generációm szakítani kíván Veletek. Minden nap rá kell döbbennem a nagy különbségre, mely a Ti szemléletetek, és az én világlátásom között feszül. Úgy gondolom, hogy áthidalhatatlan különbség van köztünk.

Forrás:
A Harvard Business Review hasábjain Umar Haque által írt The Generation M Manifesto cikkét a Crescendo blog fordította és adaptálta magyarra.

Ti böszme, kövér üzleti életet akartatok. Robusztusnak kikiáltott, átláthatatlan rendszereket hoztatok létre; mi ezzel szemben kicsiny, gyorsan változó építőkövekből építkező kereskedelemről álmodunk.

Korrupt, lobbista, vízfejű politika jellemez benneteket, mi ezzel szemben igazi, mély demokráciát kívánunk minden szinten.

Gazdasági fundamentalizmust akartatok. Mi olyan gazdaságot akarunk, mely mindenki számára értelemmel bír, nem csak bankokat.

Részvény alapú értéket akartatok keménykezű pénzügyi befektetőkkel. Mi az emberközpontú értékekben gondolkodunk. Hiszünk abban, hogy társadalmunk etikai fundamentumát emberi alapokon újra megalapozhatjuk.

Láthatatlan kereskedelmi ágenseket teremtettetek, mely lehetővé tette, hogy a ma legnagyobb kereskedelmi tranzakciói teljesen robotizált módon menjenek végbe. Mi látható, bizalomra épülő pénzügyi tranzakciókat szeretnénk.

Ti gyorsabb növekedést akartatok. Mi le szeretnénk lassulni, hogy jobbá váljunk.

Megetetett társadalmat szültetek, minden embert potenciális fogyasztóként értékeltek. Mi emberhez méltó életet szeretnénk.

Több pénzt, hitelt és befolyást akartatok. Mi jók akarunk lenni abban, hogy olyan dolgokat hozzunk létre, melynek társadalmi értéke van.

Feláldoztátok az ésszerűt az anyagiasság oltárán: mindent eladtok, amit eladhatónak ítéltek meg. Mi nem vagyunk eladhatók: azért cselekszünk, mert hiszünk tetteink valóságformáló erejében.

A globális válság felhívta a figyelmet az általatok létrehozott világ törékenységére. Tektonikai átszerveződés figyelhető meg a kereskedelmi-politikai-szociális területeken. Paradigmaváltás van kialakulóban, mely alapvetően változtatja meg mindezt. Nem kedvelem a címkéket, mégis javaslok most egy új megnevezést: M-Generáció.

M mint mozgalom. Úgy gondolom, hogy van egy kritikus tömeg, mely változtatni akar. Eljött a cselekvés ideje.

Az M-generáció szenvedélyről, felelősségről, eredetiségről, kreativitásról, adaptivitásról, kapcsolatokról szól. Elindult egy tendencia, egy zömében alulról-felfelé történő kezdeményezés, mely az M-generáció jelenségének robbanásszerű növekedéséhez vezethet. A nyílt forráskódú közösségek, civil kezdeményezések, közösségi hálózatok alapjaiban formálják át a megkövesedett struktúrákat.

Eljött a cselekvés ideje. Számítunk Rád.

PPJ         2012.07.01.

Az Életházakról, az Earthshipről, mint megoldásról és az első hazai Earthship hírvivőkről is írtunk már. De most hazánkban a fenntarthatóság szinte egyetlen és legörvendetesebb útja nyílik meg: amikor maga a polgármester híve a változásnak!

Zsiga Tamás úr, a Nógrád megyei Egyházasdengeleg település polgármesterének levele NEKTEK!! NEKÜNK!!!
Várjuk az érdeklődők kommentjét, helyszín javaslatát!

- írta az Earthship Hungary a Facebook oldalán.

Tiszteletem!

Távolabbi érdeklődők felé is nyitnánk, hiszen kis országunkban nincsenek távolságok! [:)] Szeretnék összehozni egy problémamegoldó ötletbörzét, akár e-mailezve is, hogy lássuk, mi hátráltatja az első earthship lakóházak megépülését és főleg lássuk, hogy mennyien vannak, akik valójában tennének is, hogy elinduljon a folyamat! Én lakóházakban gondolkodom, "kalákában" megépítve és az egésznek jelentős sajtó visszhangot szervezve, mert a kezdeményezés széles figyelmet érdemel! Egy családot látok, akik több mint szimpatizánsok... Jó lenne tudni, hogy hány ilyen lehet még kis hazánkban...?

Ha tud, kérem segítsen, hogy meginduljon a kommunikáció!

Köszönettel: Zsiga Tamás
www.dengeleg.hu

PPJ         2012.05.02.

Sziasztok kedves GreenR olvasók!

Szlovéniába történő utazásom teljesen öncélúan, rekreációnak volt eltervezve: nem gondoltam volna, hogy e blog szempontjából is szolgálhatok majd hasznos tapasztalatokkal. Egy rendes lead (bevezetőszöveg) nagyjából előre lelövi a poént, ez itt most az lesz, hogy Szlovénia hozzánk képest sokkal előrébb jár a fenntartható mezőgazdálkodás megteremtésében. Kiváltképp fontosan érzem nagyjából összefoglalni a saját „szemüvegemen” keresztül látottakat most, a mezőgazdasági oligarchabotrány kirobbanásakor.

A magyar határ átlépése szerintem a nyitottabbaknak mindig alaposan feltűnik környezeti szempontból is. Ausztria felé hirtelen a szeméthalmok tűnnek el, míg Szlovéniában láthatóan jelentősen kisebbek az átlagos birtokméretek! Az Európai Unió egyébként is teljesen világosan a kis- és közepes családi gazdaságokat preferálja a Közös Agrár Politikájában (KAP), csupán mi vagyunk ilyen duplán sültbolondok, hogy 1) hagyjuk hogy néhány maffiacsalád kezében legyen az országunk fő termőerőforrása és 2) még el is hisszük nekik, hogy amit művelnek, az összhangban áll az uniós irányelvekkel.

Hogy csak az autópályán haladva is mennyi napkollektort, precíziós öntözőrendszert, régi és új mezőgazdasági gépet, szép tanyát(!), kiváló szőlőst, legelő birkákat és marhákat láttam, azt összeszámolni sem tudnám. De nyilvánvalóan ötlött szembe, húzatta belém az információt a táj 130-al az utas ülésen, hogy jól meg tudnak élni a vidéki emberek, ez nem gátja a fejlődésnek, sőt, fenntarthatóbb struktúrájú, mint a hazai berendezkedés.

Úgy gondolom, hogy nem szükséges a két ország táji adottságainak különbségével törődni, egyszerűen a másfajta politikájuk egy másfajta berendezkedést szül, ami egy sokkal emberközelibb mezőgazdaságot eredményez.

Nem lehetetlenültek el az aprófalvak, sőt magam is egy ilyenben szálltam meg, egy uniós támogatásból felújított régi gazdag parasztházban volt a Youth Hostel kialakítva. Prospektusán pedig az ökológiai felelősségvállalásai is bemutatásra kerültek. Keskeny, de kiváló minőségű utak kötötték össze a településeket, és nem látszott sok nyoma a kényszerű városba üldözésnek vagy a falvakra, kisvárosokra erőszakolt városiasodásnak.

Úgy vettem észre, hogy a táj szerkezetéhez alkalmazkodó művelés megvalósításán fáradoznak.

A Skocjani-barlangrendszer egyik természetvédelmi őr túravezetőjével elegyedtem szóba és kérdeztem, hogyan látja a szlovén vidék helyzetét, egyáltalán miből élnek az emberek. Megerősítette az eddig általam írtakat, de sajnálatát fejezte ki, hogy a szlovének nem (sem) fordítanak még ennél is több figyelmet a fenntarthatóságra, az ország önellátására. Centrum vagy félperiféria ide vagy oda, szekunder meg tercier szektor: szerinte a szlovének is sok külföldi termékektől függenek, pedig jobb lenne minél inkább diverz társadalom, hogy a megborult egyensúlyt helyreállítandó, helyben legyen minél több gazda. A szlovén állami természetvédelemre nem panaszkodott, hiszen épp egy gyönyörűen kiépített ramsari és világörökségi területen kapkodtuk a lábainkat…

Meanwhile in Magyarország:
-Poroszlón megnyitotta kapuit Európa legnagyobb édesvízi élőhelybemutató akváriuma, a Tisza-tavi Ökocentrum,

- leégett a Bugaci Ősborókás és a „fél ország” a klímaváltozás következtében,

- és dúl az oligarcha botrány, vagyis, hogy „demokratikusan választott saját politikusaink” az egyik legnagyobb ellensége a népnek és a közvagyonnak!

Nem úgy igaz és nem csak Széchenyitől ered az idézet, de ha mi nem üldözzük el őket, ha mi nem tesszük helyére a dolgokat, akkor senki nem fogja helyettünk, legyen az akár Dánia, akár Szlovénia!

Remélem megbocsátjátok, hogy még egy pár napig (míg el nem fogy) finom friss szlovén borral koccintok az egészségünkre:

kitartás GreenR olvasók és tegyétek meg, ami csak tőletek telik!

PPJ         2012.04.21.

Mikor január 6-án a hatalmas médiavisszhangra "ráhangolódva" megkérdeztünk egy talajtani mikrobiológus szakértőt, hogy mondja el ő is a véleményét az aquapóniás rendszerről, még nem gondoltuk, hogy utána napi 2000 oldalletöltés majd mostanra egy rádióinterjú lesz az eredménye.

Kossuth Rádió, Trend-idők: Aquapónia

Rengeteg volt a félreértés, repkedtek az elhamarkodott és szakmaiságot nélkülöző kijelentések, és persze nem csak magyar vonás, hogy minden mögé "érdeket" akarunk látni: Dr. Biró Borbála mögé valamiért épp a Tesco-t vízionálták...

Hogy ki a szakértő? Senki sem. Persze vannak fokozatok, de a tudásnak senki sem egyedüli birtokosa. Amennyire Gönczi Péter egy derék kísérletező figura, Dr. Biró Borbála ugyanannyira csakis jószándékúan fogalmazta meg aggályait. A helyzet most úgy áll, hogy Gönczi Péter meghívta az akadémia szakértőjét Debrecenbe a rendszere bemutatásának céljából.

Egy kiemelt komment az előző bejegyzésből: "A baj konkrétan az szerintem, hogy vallásos őrület lesz ebből [aquapónia - a szerk.] is. Pontosabban a zöldvallásúaknak egy újabb bálvány, amit lehet imádni és rajta keresztül hirdetni a saját vulgár-zöldizmusukat."

Ami a fenntarthatóság és ökológia szempontjából az emberek által leginkább elfeledett dolog, hogy nincs mindenható megoldás! Rendszerek vannak, és minden terület, viszony és helyzet más és más megoldással tud csak működni. Magyarországon a termőföldek körül épp hihetetlenül nagy botrányok vannak, ami felér a szlovák gorillával. Nagyon értékes termőföldjeink vannak, amik a jövőnk (egész Magyarország jövőjének!) kulcsát adják: nem véletlenül viselkedik úgy velünk az EU, ahogy. Rá akar játszani ugyanis arra, hogy az olcsó magyar termőföldek kapcsán 2014-ben jár le a moratórium. Európa nagygazdaságai a túl intenzív mezőgazdálkodásuknak köszönhetően elvesztették az értékes természeti területeiket, az agrobiodiverzitásukat, így a jó termőföldjeiket is. Vagyis úgy gondolom, hogy egy passzív üvegházas rendszernél hihetetlenül nagyobb jelentőségű kérdésről kellene, hogy szó legyen a hazai médiában!

Végezetül programot ajánlok, ahol fel is lehet tenni a kérdéseket Gönczi Péternek az aquapóniás rendszerével kapcsolatban:

Zöld kérdések - KÉK válaszok - Építő gondoskodás a Kortárs Építészeti Központtal (KÉK)
Európa Pont, Millenáris Park - Lövőház u. 35.Budapest, Hungary 1024
2014.04.24., kedd, 18:30 - 21:30

Előadók:
Gönczi Péter – Aquapónia
Biodinamikus Közhasznú Egyesület – Biodinamikus Gazdálkodás

PPJ         2012.04.09.

"Az ember a természet része tételből következő paradoxon
Az ökocentrikus etikák ehhez kapcsolódó problémája továbbá egy – először Peter Fritzell által felvetett – paradoxon. Eszerint vagy elfogadjuk, hogy magunk is természeti lények vagyunk, s ebben az esetben nincsenek erkölcsi kötelességeink a természettel, s más élőlényekkel szemben, hiszen az evolúció alaptörvénye, hogy minden élőlény a saját (és génjei) hasznára tör, s ennek érdekében mindent megtesz, amire képes, vagy abból indulunk ki, hogy – egyedüli erkölcsi lényként az élőlények között – kiemelkedtünk a természetből, így nem a természet, hanem saját erkölcsi törvényeink szerint élünk. Ebben az esetben azonban legfeljebb a saját fajunk iránt vannak erkölcsi kötelességeink. (FRITZELL 1987; idézi CALLICOTT 1989/2005a, 81–82.)" - Kovács József: Környezeti etika

Magam így írtam a humánökológia szakon beadandót e paradoxonról.