PPJ         2009.05.01.

Roszaktól már olvashattatok rövidebb idézetet, becsüljétek meg, mert sehol nem kapható, nem oktatják (egészséges konspirációs hit :D). Nem volt egy hülye pofa,  remekmű az Ellenkultúra születik, csupán egy-két nagy könyvtárban található még meg. Jelentem: lefénymásoltam, ráment a napom itthon, de megvan, meglesz az utókor számára, most már szabadon sokszorosítható!!! Amikor kerestem, hogy kapható-e, van-e antikváriumban, akkor találtam ezt a jól megírt összefoglalót az ő filozófiájáról; gépekről, leginkább a számítógépekről alkotott véleményének leírását.

Az információ alkonya

"Theodore Roszak amerikai szociológus és író legelőször az Ellenkultúra lázadása (The Making of a Counter Culture) című munkájával hívta fel magára a figyelmet, majd ezt követte az Ahol véget ér az Átokföldje (Where the Wasteland Ends) című könyve. Míg az előbbi a hatvanas évek diáklázadásaival, annak társadalmi okaival foglalkozik, az utóbbi továbbmegy, és a szcientizmus szemléletét, az ember és kapcsolatainak eltárgyiasodását veszi górcső alá. E műveket követte Az információ kultusza. Továbbgondolva előző műveit, Roszak ebben a könyvében a gépről, a számítógépről, mint az emberi faj lehetőségéről elmélkedik. Félreértés ne essék: Roszak nem technofóbiás." - itt lehet tovább olvasni...

PPJ         2009.03.13.

"Egyszer, az egyetemen – kezdtem bele- írtam egy dolgozatot egyik filozófia órára. Nem emlékszem pontosan, mivolt a feladat – valami ismeretelméleti téma. Nagyjából a következőt írtam a dolgozatban: Képzeljétek! A nácik mégsem vesztették el a háborút. Megnyerték és megerősödtek. Elfoglalták a világot, és megsemmisítették az utolsó zsidót, az utolsó cigányt, feketét, kelet-indiait és amerikai indiánt. Azután, mikor ezzel végeztek, elsöpörték az oroszokat és a lengyeleket, a cseheket, a morvákat és a bolgárokat, a szerbeket, a horvátokat – az összes szlávot. Aztán nekiláttak a polinéziaiaknak meg a koreaiaknak, a kínaiaknak meg a japánoknak – az összes ázsiai népnek. Ez hosszú-hosszú ideig tartott, de mikor az egész véget ért, a világon mindenki száz százalékos árja volt, és mindnyájukat nagy-nagy boldogság töltötte el.

PPJ         2009.02.27.

 "A legutóbbi mérések is jól tükrözik, hogy a légkörbe jutó széndioxid mennyiség minden eddiginél gyorsabban nő, egyre növelve az üvegházhatást, egyre közelítve ahhoz a ponthoz ahonnan már nincs visszaút."

Olvasd el itt!

PPJ         2009.02.24.

Izrael és a Hamász a civilizációk harcával búcsúztatja a demokrácia exportjáról szőtt ábrándokat.

>>> Így fest az, amikor a történelem dönt el egy tudományos vitát

PPJ         2009.02.24.

"Nincs sok választásunk, mert nagyon elkúrtuk: kiadós recesszió, vagy hirtelen halál."

Vajon mire gondolhatott az utolsó pálmafát kivágó húsvét-szigeti munkavállaló?