PPJ         2011.10.28.

Bizalommegvonás a kormánytól a gazdák és a természetvédők részéről! Nyílt levelek és nyílt felhívások a magyar kormánynak a természetvédelmi, vadászati megállapodások, a földkérdés és a civil szektor ellehetetlenítése ellen.

Földet kérnek a magyar gazdák! - Nyílt levél Magyarország kormányához -

Napjainkban dől el, hogy 65.000 hektár magyar, állami tulajdonú föld kinek a kezébe kerül. A földek bérbeadására vonatkozó pályázati kiírás azonban értelmetlen és megmagyarázhatatlan feltételt tartalmaz, ami ismét a háttérben meghúzódó érdekkörökhöz juttathatja a földet a helyi gazdák helyett.

Második hónapja zajlik az állami földekre kiírandó pályázat előkészítése. Az első pályázati felhívások már megjelentek az NFA honlapján. A pályázati lehetőségre sokan abban a reményben várnak, hogy végre visszakaphatják őseiknek a Rákosi-rendszerben elvett földjét. Mégis, most mindez veszélybe került!

Olyan követelmény került az állami földek bérleti jogára kiírandó pályázatok szövegébe, amely látszólag az állattenyésztést van hivatva fellendíteni. Valójában azonban a családi gazdálkodók jelentős körét megfosztja a pályázatban való részvétel lehetőségétől.

A pályázati kiírás 12.2.i szerint a gazdálkodónak vállalnia kell, hogy "a szerződés megkötésétől számított egy éven belül a pályázat tárgyát képező ingatlanok vonatkozásában minden második hektár termőföld terület után 1 nagyállat egységnek (1 NE) megfelelő állatállományt alakít ki, és ezt a haszonbérleti szerződés megkötését követő 5 gazdasági évben is megőrzi". (http://www.nfa.hu/hu/palyazatok/palyazatok)

Ez a kizáró követelmény egy kaptafára képzeli el a különböző adottságú földek hasznosítását, mindenütt előírva az állatállomány létszámának kötelező növelését. Olyan területeken azonban, ahol ennek nincsenek meg a feltételei ez az előírás lehetetlen helyzetbe hozza a gazdálkodókat. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha a több ezer hektáros területeket eddig bérlő tőkés társaságok meglepően magabiztosak...

Ács Sándorné, az Élőlánc Magyarországért elnökségi tagja elmondta: "–Számos területen a földet eddig bérlő tőkés társaság annak ellenére végezte el az őszi vetést több száz hektáron, hogy a bérleti joguk tavalyi lejárta után kötött ú.n. "megbízási szerződésük" 2011. október 31-én szintén lejár, a területre vonatkozó nyilvános pályázatot pedig még meg sem hirdették."

Talán a társaságok tudhatnak valamit, amit a családi gazdálkodók nem? Az őszi vetés súlyos költségeit csak annak tudatában vállalhatták, hogy biztosak benne, övék lesz a nyertes pályázat.

Tiltakozunk az ellen, hogy becsapják az embereket! Elfogadhatatlan, hogy ismét legyenek törvények felett álló egyének és csoportok! Nem tűrjük, hogy a korrupció ismét belopakodjon a mindennapjainkba!

Követeljük a pályázati feltételek módosítását, hogy sem profitorientált tőkés, sem más külső pályázó ne lehessen megélhetési konkurense a helyi parasztcsaládoknak! Követeljük az esélyegyenlőség biztosítását a családi gazdaságok számára!

Budapest, 2011. október 26.

Ács Sándorné Ertsey Attila
elnökségi tagok
Élőlánc Magyarországért

Kapcsolat:
Ertsey Attila Tel: 30 5551 284, e-mail: korepitesz.studiokft@chello.hu
Ács Sándorné Tel: 30 3850 379, e-mail: acsne.eva@gmail.com
A teljes levél itt olvasható:: www.elolanc.hu

Nyílt levél Magyarország kormányához
Történelmi napokat élünk. Napjainkban dől el, hogy 65.000 hektár magyar föld kinek a kezébe kerül.

A FIDESZ-KDNP választási ígéretei és a kormány jelenlegi célkitűzései között kiemelt fontosságú a helyi családi gazdaságok megerősítése. A választás eredménye is megmutatta, hogy ezt a célkitűzést a társadalom széles rétegei támogatják.

Lassan második hónapja zajlik az állami földekre kiírandó pályázat előkészítése. Az első pályázati felhívások már megjelentek az NFA honlapján. A gazdákon kívül kevesen tudják, hogy a most meghirdetésre váró állami földek valaha az adott területen élőké voltak, de a Rákosi-féle államosításkor elvették tőlük. A pályázati lehetőségre sokan abban a reményben várnak, hogy végre visszakaphatják őseik földjét azért, hogy művelhessék és utódaiknak is átadhassák a föld szeretetével és művelésének ismeretével együtt. Mindannyiunk jövőjét veszélyeztetné, ha a gazdáknak csalatkozniuk kéne. Mégis, most mindez veszélybe került!

Olyan követelmény került az állami földek bérleti jogára kiírandó pályázatok szövegébe, amely ugyan látszólag az állattenyésztést van hivatva fellendíteni, tényleges hatása azonban az, hogy a családi gazdálkodók jelentős körét megfosztja a pályázatban való részvételtől. A pályázati kiírás 12.2.i szerint a gazdálkodónak vállalnia kell, hogy „a szerződés megkötésétől számított egy éven belül a pályázat tárgyát képező ingatlanok vonatkozásában minden második hektár termőföld terület után 1 nagyállat egységnek (1NE) megfelelő állatállományt alakít ki, és ezt a haszonbérleti szerződés megkötését követő 5 gazdasági évben is megőrzi”.

Ez a kizáró követelmény többszörösen is értelmetlen és átlátszó:

• Nem veszi figyelembe a helyi adottságokat, mert egy kaptafára képzeli el a különböző adottságú földek hasznosítását, mindenütt előírva az állatállomány létszámának kötelező növelését. Olyan területeken azonban, ahol ennek nincsenek meg a feltételei e követelmény lehetetlen helyzetbe hozza a gazdálkodókat. Igy például a kiváló minőségű kenyérgabonát termő vidékeken ésszerűtlen, sőt nemzetgazdasági szempontból káros az állatok miatt a takarmánytermelésre való kényszerű átállás, mert a hazai kenyérgabona megtermelése és a gabonaexport ugyanolyan fontos érdek, mint az állattenyésztés.
• A kiírás úgy kötelezi a gazdálkodót állattartásra, hogy az ahhoz szükséges feltételek (beruházáshoz szükséges tőke, piacra jutás) nincsenek biztosítva. Ma biztos piacot sem tud senki ígérni a kényszer-állattartóknak, hiszen az állattartás tragikusan alacsony szintje éppen a piaci viszonyok rendezetlenségének következménye. Ráadásul sok családi gazdálkodó jelenlegi belterületi telephelyén a tartható állatlétszámot önkormányzati rendeletben korlátozzák, vagy egyenesen tiltják! Külterületi állattartó telepek létesítésére viszont sem a megszabott 1 éves határidő nem elég, sem a megfelelő tőke nem áll – épp a családi, kis gazdaságokban - rendelkezésre. ( Példaként: 50 hektár bérbevétele esetén sertéstartást feltételezve 5 millió Ft nagyságrendű beruházásra lenne kötelezve a bérlő.) Semmi nem indokolja, hogy hitelekbe, bizonytalan megtérülésű befektetésekbe, csődveszélyes vállalkozásba hajszolják a családi gazdaságokat. Az állattenyésztés fejlesztésének, bővítésének fontosságát senki nem vonja kétségbe – de annak nem ez az „árukapcsolás” a módja, és nem lehet kényszerítés az eszköze.
• Ilyen körülmények közt nem csoda, ha a több ezer hektáros területeket eddig bérlő tőkés társaságok magabiztosan viselkednek a földbérleti pályázatok kimenetelét illetőleg. Erre utal, hogy több területen is a földet eddig bérlő tőkés társaság annak ellenére végezte el az őszi vetést több száz hektáron, hogy a bérleti joguk tavalyi lejárta után kötött ú.n. „megbízási szerződésük” 2011. október 31-én szintén lejár, a területre vonatkozó nyilvános pályázatot pedig még meg sem hirdették. Talán a társaságok tudhatnak valamit, amit a családi gazdálkodók nem? Az őszi vetés súlyos költségeit csak annak tudatában vállalhatták, hogy biztosak benne, övék lesz a nyertes pályázat. Talán az említett irreális állattartási követelmény éppen azért került a pályázati feltételek közé, hogy azok a gazdálkodók, akik számára nélkülözhetetlen lenne további földek bérbe vétele a megerősödésükhöz és fejlődésükhöz, „önként” lemondjanak a pályázatban való részvételről, és ezáltal a földeket, amelyeket elődeiktől az ötvenes években erőszakkal vettek el, most ismét mások kaparintsák meg?

Tiltakozunk az ellen, hogy így becsapják az embereket! Elfogadhatatlan, hogy ismét legyenek törvények felett álló egyének és csoportok, akik a döntéseket a saját érdekük szerint alakítják a háttérben! Nem tűrjük, hogy a korrupció ismét belopakodjon a mindennapjainkba! Tiltakozunk az ellen, hogy maffia módszerekkel fenyegetik az ellenérdekeltek a földre pályázni kívánó gazdákat! Nem nézhetjük szótlanul, hogy a háttérből névtelen és megnevezhetetlen „erős emberek”, oligarchák irányítsák az országot, és ők döntsenek sorsunkról.
A 2/3-os megbízatás nem erre szólt!
Alulírottak követeljük a pályázati feltételek oly módon való módosítását, hogy sem profitorientált tőkés, sem más külső pályázó ne lehessen megélhetési konkurense a helyi parasztcsaládoknak! Követeljük az esélyegyenlőség biztosítását a családi gazdaságok számára!
A gazdák megerősödése, talpon maradása az ország jövőjének záloga!
Ha eltűnik a földet szerető és hozzá értő gazdák rétege, s helyüket bizonytalan tulajdonosi összetételű, kizárólag profit vezérelte tőkés társaságok foglalják el, a magyarság jövője és egy fenntartható, méltó életbe vetett reménye szertefoszlik!

Budapest, 2011. október 26.

Ács Sándorné, Ertsey Attila
elnökségi tagok
Élőlánc Magyarországért

Titokban tartott vadászati és természetvédelmi megállapodás (!?)

Tisztelt Fazekas Sándor Miniszter Úr!

Hazánk élővilágáért aggódó, visszavonulásáig a természetvédelemben közel harminc évet leszolgáló, magyar állampolgárként ismét megkeresem Önt (másolatban Illés, Czerván és Ángyán Államtitkár Urakat).
Kiderült ugyanis, hogy nagy titokban, valóban csak egy nagyon szűk szakértői réteg bevonásával fogalmazódik a "Megállapodás a természetvédelmi és a vadgazdálkodási ágazat képviselői között" című dolgozat. És ennek az elfogadási határideje – teljesen elfeledkezve a nemzeti együttműködés egyik legfontosabb alapelvétől: az emberek véleményének kikérésétől – november 1-e.
Döbbenetes! Mindenesetre véleményeztem (lásd a csatolt fájlban), és ez úton azt kérem, a lehető legnagyobb tisztelettel: az egészet (ingatag lábakon álló) tárgyalási alapnak tekintse csak, ne lépjen hatályba november 1.-én, ne írja alá, és legyen egy valóban széles körű szakmai, társadalmi párbeszéd a témakörben.
Ha nem így történik, akkor bebizonyosodik, hogy egy gazdasági-, politikai befolyással bíró szűk társadalmi csoport érdeke érvényesülhet csak, amire a rendszerváltás óta nem volt példa - megsértve egyébként 60 000 magyarországi vadászember jó-hírnevét is.

Kelt: Budapesten, 2011. október 23-án.
Barátsággal üdvözli:
Gera Pál s.k.

Újabb levél Fazekas Sándor miniszterhez.doc

Vélemény tervezett vadászati-természetvédelmi megállapodásról.doc

Meghívó! Erős hatóságokat és erős civil szervezeteket! A hatóságok és a civil szervezetek elgyengítése hazánkban

A Levegő Munkacsoport, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Magyar Természetvédők Szövetsége szeretettel várja Önt a fenti témával kapcsolatos sajtóreggelijére!

Helyszín: Parlament Cafe, 1054 Budapest, V. kerület, Vértanúk tere 1.
Időpont: 2011. november 3. (csütörtök), 9:00 – 10:00

Beszélgessünk közösen és kötetlenül a civil szervezetek jelenlegi hazai helyzetéről!

A rendezvény háttere: Környezet- és természetvédő civil szervezetek nyílt levelet intéznek a Kormányhoz és az Országgyűléshez a környezetügyi igazgatás, a hatóságok és a civil szervezetek 2012-re tervezett költségvetési támogatásai ügyében. A sajtóreggelin három országos zöld szervezet (Levegő Munkacsoport, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Magyar Természetvédők Szövetsége) vezetői ismertetik a nyílt levelet és a fenti területek helyzetét, az esetleges megszorítások következményeit.
A hatóságok és a civil szervezetek gyengítése súlyos zavarokat okozhat az ország működésében. Ezek a forrásmegvonások valójában nem megtakarítást jelentenek, hanem további terheket mind az államháztartás, mind a gazdaság számára. A civil szervezetek ezért felszólítják a kormányt, hogy reálértéken legalább a 2010. évinek megfelelő összeget biztosítson a környezetügyi igazgatás, a hatóságok és a civil szervezetek számára. Egyúttal sürgetik, hogy fontolja meg a környezetvédő civil szervezetek javaslatait az államháztartási bevételek növelésére, illetve a kiadások csökkentésére.

A rendezvény programja:
1. Mi lenne, és mi nem lenne környezet- és természetvédő civilek nélkül? – Lukács András
2. A környezetügyi igazgatás és hatóságok költségvetési helyzete – Halmos Gergő
3. Civil szektor a 2012. évi költségvetésben – Farkas István
4. Forrás lehetőségek a kiadások növelésére – Lukács András
5. A nyílt levél ismertetése

A beszélgetés résztvevői:
Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnöke
Halmos Gergő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület igazgatója
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke 

További információ: Csonka Martina, kommunikációs munkatárs, MTVSZ, tel.: 06-1-216-7297, 06-70-940-5975, csonka.martina@mtvsz.hu
Sibak Zsuzsanna, Levegő Munkacsoport, tel.: 06-20-992-8446, sibakzs@levego.hu
Szász Péter kommunikációs munkatárs, MME, tel.: 06-30-222-4952, szasz.peter@mme.hu

PPJ         2011.10.27.

Európa legnagyobb és legbefolyásosabb biotech ipari lobbi-csoportja, az EuropaBio(!), mely olyan tagokkal rendelkezik mint a Monsanto vagy a Bayer, közismert személyiségek közül próbál szószólókat toborozni a GMO-k európai elfogadtatásához. Ezeknek az ún. „GM nagyköveteknek” kifejezetten az volna a feladatuk, hogy a GMO-k mellett lobbizva politikai vezetőket környékezzenek meg. - írja a Greenpeace a blogjában.

A brüsszeli székhelyű EuropaBio-nak dolgozó egyik PR cég kiszivárogtatott dokumentumai szerint a megkörnyékezendők közül Sir Bob Gedolf (ír rockzenész és politikai aktivista), valamint Lord Patten, az Oxford University kancellárja és a BBC Trust elnöke „érdeklődést mutatott” az ügy iránt, Kofi Annan, az ENSZ korábbi főtitkára pedig „lehetségesnek” tartotta az együttműködést.A terv szerint a tucatnyi „nagykövet” nem közvetlenül kapna fizetséget; a lobbisták felajánlották, hogy kutatásokat végeznének, illetve cikkeket írnának és jelentetnének meg a nevükben, menő konferenciákon biztosítanának számukra szereplési lehetőséget, interjúkat szerveznének, illetve megjelenést biztosítanának számukra a Financial Times-ban és a nemzetközi média egyéb fórumain.
 
A dokumentumokban szereplők közül többen tagadták, hogy bárminemű közük lenne EurpoaBio-hoz. Kofi Annan szóvivője azt nyilatkozta: „Annan Úr nem az EuropaBio  nagykövete, és nem áll szándékában a GMO-kat reklámozni.” Gedolf azt mondta a Guardian-nek, hogy nem ismer semmiféle EuropaBio-t, és nem emlékszik arra, hogy felkérték volna.
 
A dokumentum szerint a nagyköveteket meg kell győzni arról, hogy a pro-GMO nézeteknek széleskörű támogatottsága van. Hogy „az ipar, a tudományos közösség és a civilek közül már nagyon sokan a GMO-k ügye mellé álltak”.
 
Erősen gyanítható, hogy a lobbi csoport meg akarja osztani az európai zöld mozgalmat is, amely hagyományosan gyanakvással kezeli a biotech vállalatok érveit. Idézet a kiszivárgott dokumentumból: „A környezetvédő civil szervezetek számos régi nagynevű aktivistája nagyon kritikusan kezeli azt a dogmatikus és szélsőséges hozzáállást, melyet sok zöld szervezet a GMO-kal kapcsolatban tanúsít. Szervezni fogunk Brüsszelbe egy környezetvédelmi aktivistákból álló csapatot, akik a GMO-kat támogatják, és egy Brüsszelbe szervezett fórumon beszélnek majd a GMO-k fenntarthatóságáról.”

Caroline Lucas, az angol zöld párt vezetője szerint: „Ez a pimasz próbálkozás az EurpaBio részéről, hogy nagyköveteket toborozzon, és ’megváltoztassa a GMO-król szóló vita menetét’, csak további bizonyítéka annak, hogy a nagyhatalmú GMO lobbi semmilyen eszközt nem vet meg, csak hogy ráerőltethesse rendkívül népszerűtlen és szükségtelen termékeit az európai polgárokra.”

Az Európai Unió hivatalos felmérései szerint (Eurobarometer a Biotechnológiáról 2010)  genetikailag módosított élelmiszereket elutasítók száma egyre növekszik Európában.
„A felmérés eredménye egyértelmű: az Európaiak 60%-a ellenzi a genetikailag módosított élelmiszereket” – tudtuk meg Marco Contiero-tól  aki a Greenpeace uniós irodájának agrárpolitikai szakértője és kampányvezetője.  Az ENSZ élelmezésjogi különleges megbízottja, Olivier De Schutter professzor szerint: „Évről évre egyre jobban bebizonyosodik, hogy a genetikailag módosított élelmiszerek nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. A hatékonyabb és biztonságosabb technológiákat mégis parkolópályára teszik, mivel azok kevésbé profitábilisak.” Lásd pl itt.

Készült a Guardian cikke alapján.

PPJ         2011.10.10.

2011. október 6. – A Levegő Munkacsoport kénytelen bezárni a lakosság szolgálatában álló Környezeti Tanácsadó Irodáját, mely működésének 16 éve alatt több mint 27.000 ügyben adott segítséget a hozzá forduló embereknek.

 A civil szervezet évi 7 millió forintból működtette lakossági tanácsadó irodáját. Sokáig pályázatok és a környezeti tanácsadó irodáknak juttatott célzott támogatás adták erre a forrás túlnyomó részét, de az utóbbi két évben már egyik forrás sem működött, a tartalékok pedig mostanra kimerültek. A szakminisztériumi és egyéb civil alapok kiürültek, az adományozók, támogatók a válságra hivatkozva visszavonultak, így az ingyenes civil szolgáltatásként nyújtott környezeti tanácsadás bizonytalan időre finanszírozhatatlanná vált.
Az iroda eddigi munkájának értékességét és jelentőségét számos sikeres lakossági beavatkozás mellett legjobban az bizonyítja, hogy minisztériumok, önkormányzatok, különféle közigazgatási szervezetek is gyakran ide irányítják a hozzájuk fordulókat azzal a felkiáltással, hogy itt kaphatják meg a szakszerű segítséget.
Az irodához rendszeresen fordulnak segítségért a kamionforgalom, zaj, légszennyezettség, parkolás, autótartás, műanyagégetés, fakivágás, parlagfű, veszélyes hulladékok, vegyi anyagok a lakókörnyezetben, egészséget veszélyeztető beruházások, kártevőirtás, kerékpározás, jogi segítségnyújtás, megújuló energiák, épületszigetelés kérdéseiben és más témakörökben. Az irodához befutó nagyszámú ügyek alapján a Levegő Munkacsoport számos jogszabály-módosítást kezdeményezett, amelyek hatályba lépve ma már a lakosságot és a környezetet védik.
Mára azonban elszálltak a rendszerváltáskori remények. A mindenkori kormányzati kommunikáció, a jogalkotás és a támogatási politika évek óta ellenséges a civil szervezetekkel szemben. A működésüket nehezítő döntések következtében jelentősen csökkent Magyarországon a civil szervezetek érdekérvényesítő képessége. Pedig egy erős és felkészült civil társadalom nélkül nem létezhet demokratikus, jóléti állam! A most bezárásra kerülő Környezeti Tanácsadó Iroda egy újabb visszalépés, amelyet az állampolgári jogérvényesítés elszenved.
A Levegő Munkacsoport elkötelezett tanácsadói önkéntes munkában, napi négy órában még decemberig fogadják a lakossági megkereséseket. Egyelőre nem adták fel teljesen, bíznak új támogatók fellépésében, új pályázati lehetőségekben. Ha azonban rövid időn belül nem következik be egy kedvező fordulat, az új évre végleg bezár a legnagyobb hazai lakossági környezeti tanácsadó iroda.

A Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájával kapcsolatos részletes anyagok a http://www.levego.hu/tanulsagos_ugyek címen találhatók.

PPJ         2011.10.08.

Magyarország jövője vidéken dől el. A magyar nép jövője azon múlik, hogy sikerül-e megőrizni a termőföldet, természeti erőforrásainkat, melyek a 10 millió magyar ember megélhetéséhez, az ország fenntartható fejlődéséhez nélkülözhetetlenek – vagy végérvényesen elveszítjük azokat?

A fenntartható vidékfejlesztés a helyi erőforrásokra és a helyi közösségekre épít. Alapvető feltétel, hogy a helyi erőforrások felett a helyi közösségek (vagy azok tagjai) rendelkezzenek. Ha a közösségeket megfosztják a jövedelem megtermeléséhez, vagyis a megélhetéshez szükséges erőforrásoktól, akkor megindul a fiatalok elvándorlása, egyre kevesebb gyerek születik, egyre nehezebb fenntartani az intézményeket, stb. Akik maradnak, azok is a városba járnak dolgozni, vagy külföldre – így nem marad idő és energia a háztáji gazdaságra, a közösségi életre. Ez zajlik napjainkban.

Elgondolkoztató, sőt rémisztő, hogy milyen kevesen látják ezeket az összefüggéseket, a napjaink problémái mögött álló valós okokat. A magyar társadalom nem nézett még szembe saját újkori történelmével, saját sorsával. Bár egyre többen beszélnek arról, hogy az elmúlt 20 év, a rendszerváltás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – a valós okokkal még nem volt bátorságunk szembenézni.

Bármilyen különös is, de be kell látnunk, hogy a rendszerváltáskor a magyar nép még rendelkezett az ország természeti erőforrásaival – a termőföldek, erdők, vizek szövetkezeti, vagy állami tulajdonban voltak. A földeken megtermelt jövedelem részben helyben maradt – részben az államkasszába került.

A rendszerváltás után azonban beindult a privatizáció, melynek eredményeképpen külföldi kézbe került az élelmiszeripar. Ezzel az alapanyag termelő gazdaságok végtelenül kiszolgáltatottá váltak. A megtermelt terményekből a feldolgozásban és a kereskedelemben keletkező jövedelem nem a gazdákat, a vidéket gazdagította, hanem az új és többnyire külföldi tulajdonosokat. Ezzel egy időben beindult a földek privatizációja és az ún. kárpótlás is. Ma már biztosan állítható, hogy ezek a folyamatok nem szolgálták igazán sem a kárpótoltakat, sem a vidéket. Az emberek nem voltak felkészülve sem megfelelő tudással, tapasztalattal, sem a föld megműveléséhez szükséges eszközökkel és tőkével - így többnyire nem tudtak élni az akkor kínálkozó lehetőségekkel. Azok váltak a rendszerváltás nyerteseivé, akik a privatizáció beindulásakor megfelelő tudással és tőkével rendelkeztek… vagyis többnyire az előző rendszer haszonélvezői. Az információ birtokában az agrárértelmiség előtt két út állt – a rábízott közösséget szolgálni, vagy saját vagyonát gyarapítani. És ebben a történelmi helyzetben az agrárértelmiség nagyobbik része megmérettetett és könnyűnek találtatott. Trükkök százaival szerezték meg az addig közös vagyont, és szorították ki a többieket – tisztelet a kivételnek.

Időbe telt, mire a lóvá tett többség ráeszmélt, hogy kisemmizték, hogy éppen azok lettek a rendszerváltás nyertesei, akik ellen elméletileg beindult a változás… És ezek az emberek menet közben még a maradék erkölcsi fenntartásaikat is félredobva elképesztő pusztítást végeztek az erőforrásaitól megfosztott vidéki közösségekben. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy bár Magyarországon a törvény tiltja a külföldi tulajdonosok földszerzését – mégis a becslések szerint 1 millió hektár termőföld van külföldi kézen. Ezeknek a földeknek a jövedelme, és a hozzájuk kapcsolódó EU-s támogatások már nem a magyar családokat, magyar falusi közösségeket gazdagítja. De nem csak a külföldi tulajdonosokkal van a baj. Legalább olyan káros folyamat az, melynek során egyre több föld csúszik át magyar spekulánsok kezébe is. Ma már több tízezer (100.000?) hektáros holdingokról hallani. Egész országrészeket szereznek meg szűk érdekcsoportok. Ezek a nagyvállalatok a „hatékonyság”, a minél nagyobb profit érdekében a lehető legkevesebb embert alkalmazzák bérmunkában, a lehető legkevesebb bérért. A helyi kultúra, helyi közösség, a vidék jövője számukra nem jelent semmit.

Persze az emberek többsége nem tud ezekről a folyamatokról. A vidékiek értetlenül, tehetetlenül szemlélték az eseményeket – nekik nem osztottak lapot ebben a játszmában. Többségük a városba jár dolgozni három műszakban rabszolgamunkára valamelyik multihoz. Fel sem merül bennük, hogy a falujukhoz tartozó földek az ő boldogulásukat szolgálhatnák.

Mindeközben azonban a tudomány fejlődése új kihívásokkal szembesítette az emberiséget. A Meadows tanulmány volt az első jelzés 1972-ben, mely arra figyelmeztetett, hogy az ipari növekedés véges. A nyersanyag és energiaforrások nem állnak korlátlanul rendelkezésünkre. Minél jobban pörgetjük az ipari rendszereket és a fogyasztást – annál gyorsabban érünk el ahhoz a katasztrófához, melyet a világ jövőjéről a számítógépes modell 2030-2050 környékére jelez. Szembe kellene tehát nézni azzal a kellemetlen igazsággal, hogy a növekedésnek határai vannak, hogy az iparosodott emberi világ hosszú távon nem fenntartható. Ennek a felismerésnek az alapján született meg a fenntartható fejlődés iránti igény. Az elmúlt évtizedben ráadásul szembesülnünk kell az éghajlatváltozás hatásaival is. A legnagyobb veszélyt az emberiségre azonban a termőföldek és a Föld élő rendszereinek (ökoszisztémáinak) folyamatos pusztulása, a biológiai sokféleség egyre gyorsuló és visszafordíthatatlan csökkenése jelenti.

A lehetséges kiút megtalálásához, a fenntartható rendszerekre való átálláshoz két új tudomány van segítségünkre: az ökológia és a rendszerelmélet. Az ökológia a földi élet összefüggéseit, a természet rendszereinek működését kutatja, a rendszerelmélet pedig segít abban, hogy a megismert részleteket el tudjuk helyezni a nagy egészben, hogy megismerjük és megértsük a körülöttünk levő világot, és képesek legyünk jó döntéseket hozni.

Magyarország és a világ megmentésére, fenntartható pályára állítására csak akkor van esély, ha az emberek a lehető leggyorsabban megismerik és megértik ezeket az összefüggéseket, és saját szerepüket a folyamatokban. A fenntarthatóságra való átállásban mindenkinek feladata van az egyszerű háziasszonytól a csúcs politikusokig. Elsősorban azt kell megérteni, hogy vészesen fogy az idő. Ma kell cselekedni, ha azt akarjuk, hogy legyen holnap!

A népfőiskoláknak óriási feladata kellene, hogy legyen a fenntarthatósággal kapcsolatos tudás átadásában, terjesztésében, a közös gondolkozás beindításában, az emberi közösségek életképességének visszaállításában. A felnőttoktatásnak azért is van történelmi szerepe ebben a folyamatban, mert a mostani felnőtt, döntéshozói korban levő generáció szembesült először ezekkel a veszélyekkel. Nincs idő várni, hogy az új generációk, majd megtanulják az új ismereteket, és ők már fenntartható módon fognak élni. MOST kell cselekedni ahhoz, hogy gyerekeinknek, unokáinknak élhető világot hagyjunk hátra! A mai döntések végérvényesen eldöntik a jövőt.

Meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy az emberiség és benne Magyarország megmeneküljön – soha nem látott, világméretű összefogásra van szükség. Ehhez azonban elsősorban az emberi kapcsolatok minőségét kell megváltoztatni. Az embertársainkért, a közösségért érzett felelősség, a tisztesség, a szolidaritás, az együttműködéshez alapvetően fontos pozitív kapcsolatok és a cselekvőkészség nélkülözhetetlenek a túléléshez.

Nagy a felelősségünk tehát, de azt is látnunk kell, hogy a ma zajló folyamatok nem kedveznek sem a fenntarthatóságnak, sem a népfőiskoláknak. Szembe kell néznünk a valós okokkal, a mélyére ásni a mai magyar társadalom valódi bajainak – és pontos diagnózis alapján megkezdeni a gyógyítást. Talán most még van esélyünk. A jelen történelmi pillanataiban még mindenre van esély. Jelen vannak a magyar kormányban azok a szakemberek, akik képesek a magyar vidéket fenntartható pályára állítani. A kormány által nyilvános vitára bocsátott vidékfejlesztési stratégia Magyarország utolsó esélye a megmaradásra. A háttérben azonban ott munkálkodnak azoknak az érdekcsoportoknak a megbízottjai is – akiknek még mindig csak a megszerezhető konc, az újabb és újabb milliárdok lebegnek a szeme előtt – és elvakult tudatlanságukban megfeledkeznek arról, hogy az ő gyerekeiknek is abban a pokoli világban kell majd élni, melyet éppen az ő elvakult és féktelen szerzési vágyuk hív életre.

Meg kell tanulnunk és meg kell tanítanunk minden olyan ismeretet, amire szükségünk lesz a megmaradáshoz, és meg kell teremtenünk azokat az értékelvű, cselekvőképes közösségeket, melyek képesek a pozitív változásokat véghezvinni.

Lehetetlennek tűnik, de nincs más út… Induljunk el, és tegyük meg azt, amit megtehetünk. Ha mindenki beleteszi tudása, és embersége legjavát, és elkezdünk egymásra komolyan odafigyelni, akkor van esélyünk.
Legyen úgy!

Mezőfalva, 2011. október 7.

Ács Sándorné

http://www.kielegyenafold.hu/

PPJ         2011.10.06.

Kísérteties harc dúl a kormányon belül a földkérdésekkel kapcsolatban és az agrármaffia olyan mélyen ágyazta be magát a hatalomba, hogy ez ellen tenni akaró Nemzeti Park igazgatókat mentett fel állásukból a vidékfejlesztési miniszter! Kezd összeállni a kép, hogy milyen tőkés társaságok kezében van a magyar föld és milyen maffiózók kezében van a magyar politika (igen, még a Fidesz is - kivéve belőle néhány embert, pl. Ángyán). Az igazi magyar agrárium és természetvédelem meg van félemlítve és ki van iktatva. Továbbra is él a kérdés, hogy kié lesz a föld?!

NAGYON KÉRLEK TITEKET, HOGY OLVASSÁTOK EL FIGYELMESEN AZ ALÁBBIAKAT, HOGY LÁSSÁTOK, MILYEN MÉLYEN SÉRT ÉRDEKEKET A MAGYAR FÖLD KÉRDÉSE! NEM TITOK MOST MÁR KIMONDANI, HOGY EL VAGYUNK ADVA ÉS MEG VAGYUNK VÉVE - A FÖLD A LÁBUNK ALÓL LEGALÁBBIS MINDENKÉPP ÉS HA EZ ELLEN MOST NEM TESZÜNK, AKKOR MAGYARORSZÁG SORSA MEGPECSÉTELŐDÖTT!!!

"...két parancs jött az igazgatónak, az egyik szóban, a másik írásban..."

EZ FÉLELMETESEN hasonlít az 50-es évekre!!!

Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter hétfőn felmentette a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság éléről Duska Józsefet, és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság éléről Balogh Lászlót. A Bükki Nemzeti Parkhoz a szóbeszéd szerint két parancs jött. A szóbeli arról szólt, hogy olyan pályázati feltételeket kell kialakítani, hogy egy privilegizált csoport legyen a nyertes. A másik parancs írásban érkezett , eszerint olyan pályázati feltételeket kell kialakítani, hogy a helyi gazdák legyenek a lehetséges nyertesek. A zöldombudsmani hivatalnak is vannak kételyei.

A helyi emberek értetelenül állnak a történtek előtt. És mivel nem tudják mire vélni a hirtelen fordulatot, mivel romba dőlni látják reményeiket arra, hogy végre a föld a helyi gazdáké legyen és a családi gazdaságok virágozhassanak, az elkeseredés hangjai közé a számonkérés ígérete vegyül.  Az ügyben legérintettebb terület, afféle tűhegyként, amely szúr, ha kell, de átküzdi magát az akadályokon,  a Borsodi Mezőség , mely Gazdakör Egyesületének titkára, Sárvári Attila  nyílt levelet jelentetett meg a www.kielegyenafold.hu honlapon.

A levelet most közzéteszzük, mert belőle megismerhető, hogyan képes egy kistérség - összefogással - a hazai agráriumban követendő példává válni.

"A tű a látszólagos áthatolhatatlanságot könnyedén lebíró mindennapi, stílszerűen szólva 'paraszti eszköz'. Pontosan olyan fontos és olyan egyszerű, mint minden eszköz, ami ténylegesen kell az élethez... A sors különös kegyéből úgy alakult, hogy elsőbbségünk okán mi lehettünk a 'tű hegye'. Az áthatolhatatlanság pedig esetünkben az örökölt agrár- és környezeti struktúra, amit sokan megváltoztathatatlannak hittek és hisznek manapság is.

A Borsodi Mezőség – Mezőcsáti Kistérség már többször elsőként az országban cáfolt rá ezekre a hiedelmekre. Elsők között voltunk az integrált természeti környezet-, társadalom és gazdaság-rehabilitáció kezdeményezésében, Kelet- Európából egyedüliként álltunk a fenntartható vidékfejlesztés követendő példájaként az EU 25 tagországa előtt, zászlóshajójává váltunk a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programnak, az induló évben felkészültségünk okán elnyerve az országos keret 40%-át... Elsőként szerveztük meg 4300 hektáron a jogi korlátok között a saját paraszti eszünk szerint az új 'földosztást', amit a Nemzeti Parkos védett területeiről eltávolított külföldi bérlő utáni űr tett szükségessé.

A tű hegye azonban éppen a legutóbbi ügyben most kitörni/kicsorbulni látszik.

A történet röviden: 1995-ben a Dél-Borsodi Állami Gazdaság felszámolásakor egy külföldi vevő azzal a feltétellel vette meg az árverezett gazdaságot (tanyákat, állatállományt stb.), hogy jogellenesen ugyan, de 20 évre kvázi ingyen megkapja hozzájuk a korábban használt, természetvédelmi oltalom alatt álló földterületüket, összesen 4300 hektárt. A szerződés megköttetett. Az új földesúr azonban durván megszegte a természetvédelmi szabályokat, ezért vagy nyolc éve a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága felmondta az előnytelen szerződést. A Legfelsőbb Bíróság ez év nyarán mondta ki a végső verdiktet: a külföldi bérlőnek mennie kell. A földeket azonban újra birtokba kell adni...
Ez azonban éppen napjainkban meghiúsulni látszik!

A nép, az istenadta nép az ügyről a következőket véli tudni: a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának értelemszerűen feladatul szabták, hogy gondoskodjon a terület újrahasznosításáról. A szóbeszéd szerint két parancs jött az igazgatónak, az egyik szóban, a másik írásban. A szóbeli parancs arról szólt, hogy olyan pályázati feltételeket kell kialakítani, hogy egy privilegizált csoport legyen a nyertes. A parancs ténye bizonytalan, kiadójának kilétét homály fedi. A másik parancs írásban érkezett, dr. Ángyán József államtitkár úr és dr. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos úr aláírásával. Ebben az állt, hogy olyan pályázati feltételeket kell kialakítani, hogy a helyi gazdák legyenek a lehetséges nyertesek. Az igazgató az utóbbit hajtotta végre oly módon, hogy a pályázati feltételek kialakításába bevonta a helyi Gazdakör képviselőit. Hatalmas lelkesedéssel, felelősségtudattal tettek eleget ennek a feladatnak a helyi gazdák – a jogi korlátokkal kényszerűen 'megalkudva' kidolgozták azt a pályázati feltételrendszert, ami országszerte is biztosíthatja az 'új honfoglalást' a helyi parasztcsaládok számára.

A Bükki Nemzeti Park a pályázatot 2011. szept. 1.-én kiírta, beadási határidőként okt. 3.-át jelölve meg. Helyi parasztcsaládok tömege reménykedve adta be a pályázatát, bízva a Kormányzatban – állami föld nem profitot, hanem magyar életet fog termelni! Talán most végre igaz lehet ...

Szomorúan és felháborodva tapasztaljuk azonban, hogy mégsem lett igaz. A földigénylő pályázatok beadási határideje október 3.-a déli 12 óra volt, ugyanaznap este 22 órakor az interneten visszavonták a pályázati felhívást. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóját aznap délben állásából felmentették.
A gazdák újfent csalatkozni látszanak, de most már a kérdést is fel fogják tenni: ki merészel velük ilyen csúfot tenni?
'De lehet, hogy csak azért vonták vissza, hogy egy sokkal jobbat írjanak ki' ezt egyik optimista gazdatársunk írta.
Mindenki érdekében adja Isten, hogy valóban így legyen...

Mezőcsát, 2011. október 5.
Sárvári Attila
Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület titkára "

Mint ismeretes, Fazekas Sándor vidékfejlsztési miniszter október 3-án felmentette a Balaton-felvidéki Nemezeti park és a Bükki Nemzeti Park igazgatóit.  Duska József felmentését a szóbeszéd a földbérleti pályázattal, Balogh László menesztését a Jövő Nemzedékek Biztosának Irodája a Nagybereki Fehérvíz-ügy vizsgálatával hozzák összefüggsébe. A JNO hivatalának nincsen hatásköre a személyi ügyekben, azt ezért nem kommnetálhatták, csupán emlékeztettek   azokra a a vizsgálat során részben általuk feltárt tényekre, amelyek fényében még furcsább a két igazgató eltávolítása.


Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság  Balogh László

A JNO Nagyberekre vonatkozó állásfoglalásából kiderül, hogy a Nagyberek/Nekota/Fehérvíz szintjével kapcsolatban az utóbbi években eljáró intézmények közül egyedül a Nemzeti Park volt az, amelynek működését nem érheti kritika.
Elkészítette a terület kezelési tervét - de azt a minisztérium elmulasztotta kihirdetni. Megadta a területen természetvédelmi szempontból tartandó helyes vízszinteket - de az a Főfelügyelőség visszavonatta és megváltoztatatta. A vízleeresztés észlelésekor újra lezárta és lepecsételte a zsilipet ("bújtatót").
A hatósági jogkörétől megfosztott, szakértői szerepre kárhoztatott nemzeti park jogtalan elvárások és szakmailag megkérdőjelezhető utasítások kereszttüzébe került, ennek ellenére megtartotta szakmai integritását. Közben idén megnyitotta csodálatos tihanyi látogatóközpontját, a Levendula-házat, amely az év látogatóközpontja lett.
Az igazgató mindennek fényében elismerést, nem pedig fegyelmit és elbocsátást érdemelt volna.

"Az 1977-es védetté nyilvánítási határozat, a Natura 2000 területek adatlapjaiban felsorolt fajok és élőhelytípusok ökológiai igényei, illetve a Ramsari besorolás egyértelművé teszik, hogy a területen – így a terület magvát képező Nekotán is – a vízborítás, és egyfajta természetes, vagy természetes-közeli vízdinamika fenntartása jelenti a védelem alapját. A természeti értékek hosszú távú megőrzésének sikerét a megfelelő vízkormányzás jelenti. Ez az esetek többségében a víz megtartását jelenti."
"A nemzeti park nyilatkozatában természetvédelmi érdekekre hivatkozással – a terület természetvédelmi kezelési tervét megalapozó dokumentáció alapján – meghatározta az ökológiai vízkészlet biztosítására alkalmazandó minimális vízszinteket december 1. - június 30. és július 1. - november 30. közötti időszakokban."
"A vízjogi engedélyek közül a 2009. október 9-én kiadott, a nemzeti park javaslatát beépítő vízjogi engedély érvényesítette először – több mint 30 év késéssel – a nemzetközi természetvédelmi kötelezettségeket a vízkormányzásra vonatkozó előírásokban. E tekintetben - és ekkor - tehát a Felügyelőség megfelelően járt el az elsőfokú határozat, azaz a vízjogi engedély kiadásakor."

"(A Nemzeti Park) Kifejtette továbbá, hogy tekintettel arra, hogy a Nagybereki Fehérvíz országosan védett terület, az érintett területrész pedig láp, ezért az általa meghatározott ökológiai vízszint indokolt. Rámutatott továbbá, hogy a kért vízszintek „csak csekély mértékben térnek el az eredeti vízjogi engedélyben szereplő értékektől, ezért (...) nem lehet műszaki akadálya a megvalósításuknak.” A területre vonatkozó természetvédelmi kezelési terv vonatkozásában jelezte, hogy azt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumba megküldték(…)"

"Álláspontunk szerint, bár a természetvédelmi kezelési terv a mai napig nem került kihirdetésre, a vizes élőhely kívánatos vízháztartásának alapvető paraméterei meghatározásához nem szükséges erre vonatkozó további vizsgálatok sorának elvégzése, miképpen azt a Főfelügyelőség előírta. Ehhez elegendő a szóban forgó állat- és növényfajok ökológiai alapigényeinek ismerete, (a vegetációs időszak, a szaporodási időszak, madarak esetében a költés alapinformációi, táplálkozásra, vonulásra vonatkozó adatok). A védetté nyilvánítási határozatból minderre elégségesen lehet következtetni, ez a képesség pedig mind a nemzeti park, mind az első- és másodfokú hatóságok szakszemélyzetétől elvárható."

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Duska József

Az olasz tulajdonosi hátterű  Mariano Kft. által korábban - a Legfelsőbb Bíróság által idén júniusban semmissé nyilvánított kontraktus alapján - "bérelt" szerződéssel érintett  területekre vonatkozó pályázat visszavonása annál is furcsább, mert ez a pályázat valójában iskolapéldája (volt?) annak a politikának, amit egyfelől a civilek, a kistelepülések és a szakma követelt (például a Pannonhalmi nyilatkozatban), másfelől a Kormány vállalt, meghirdetett illetve üdvözölt.
A Duska által megtámadott és vissszavonatott Mariano-szerződés ikerpárja annak Hubertus Bt-szerződésnek, amelynek megtámadását és visszavonását Illés Zoltán Államtitkár és a tárca más vezetői is meghirdették illetve szükségesnek tartották. Ezek után az lett volna érthető, ha Duska Józsefet kitüntetik, nem pedig a menesztése. Lásd:  Precedens értékű földpályázat a Bükki Nemzeti Parknál

forrás: http://www.greenfo.hu/hirek/2011/10/05/a-borsodi-mezoseg--a-tu-hegye