PPJ         2009.06.12.

Kilencedik premissza: Igaz ugyan, hogy egy napon majd sokkal kevesebb ember fog élni, mint napjainkban, ám a népességcsökkenés sokféle módon bekövetkezhet (vagy megvalósítható – attól függően, hogy passzívan vagy aktívan közelítjük meg ezt az átalakulást). A népességcsökkenés egyes módjait rendkívüli erőszak és nyomor jellemezné: az atomháború például a népességet és a fogyasztást is csökkentené, de szörnyűséges módon; ugyanez igaz a népesség összeomlásig folytatódó túlszaporodására. Más módokat kevesebb erőszak jellemezhet. Tekintettel azonban arra, hogy e kultúra jelenleg mennyi erőszakot követ el az emberek és a természeti világ ellen, lehetetlen a népesség és a fogyasztás erőszaktól és nélkülözéstől mentes csökkentéséről beszélni. Nem azért, mert maga a csökkentés feltétlenül erőszakkal járna, hanem mert az erőszak és a nélkülözés alaphelyzetben is jellemzi a kultúránkat. Vannak a népesség és a fogyasztás csökkentésének olyan módjai is, amelyek erőszakosak ugyan, viszont csökkentenék az erőszak mostani szintjét – melyet az erőforrások a szegényektől gazdagokhoz való gyakran erőszakos juttatása igényel és okoz – és persze csökkentenék a természet elleni mostani erőszakot. Személyesen és közösségként is talán tudnánk csökkenteni és enyhíteni az átmeneti időszakban fellépő erőszakot. Vagy nem. De ez viszont biztos, hogy ha nem közelítjük meg aktívan a kérdést – ha nem beszélünk erről a helyzetünkről, és hogy mihez kezdjünk –, akkor szinte egész biztosan sokkal súlyosabb lesz az erőszak, és nagyobb a nélkülözés.

(Részlet Derrick Jensen: Endgame című könyvéből, felhasználva Mohari András fordítását készítette Jankó András)

PPJ         2009.06.11.

Nyolcadik premissza: A természeti világ szükségletei sokkal fontosabbak a gazdasági rendszer szükségleteinél.

A nyolcadik premissza más megfogalmazásban: Bármely gazdasági vagy társadalmi rendszer, amely nincs hasznára azon természeti közösségeknek, amin alapul, fenntarthatatlan, erkölcstelen és ostoba. A fenntarthatóság, az erkölcs és az intelligencia (valamint az igazságosság) megkívánja az efféle gazdasági vagy társadalmi rendszerek ledöntését, vagy legalábbis annak megakadályozását, hogy kárt tegyenek a földjeinkben.

(Részlet Derrick Jensen: Endgame című könyvéből, felhasználva Mohari András fordítását készítette Jankó András)

PPJ         2009.06.10.

Hetedik premissza: Minél tovább várunk a civilizáció összeomlására – vagy minél tovább várunk, mielőtt magunk ledöntenénk –, annál durvább lesz az összeomlás, és annál kínosabb lesz a helyzet az összeomlás idején élő emberek és más lények, továbbá az utánuk jövők számára.

(Részlet Derrick Jensen: Endgame című könyvéből, felhasználva Mohari András fordítását készítette Jankó András)

PPJ         2009.06.09.

Hatodik premissza: A civilizációt nem lehet helyrehozni. E kultúra semmiképpen sem fog önszántából áttérni egy józan, fenntartható életmódra. Ha nem állítjuk meg a civilizációt, akkor továbbra is nyomorúságba taszítja az emberek túlnyomó többségét, és addig gyengíti a bolygót, míg végül összeomlik (a civilizáció, és talán a bolygó is). Ez még hosszú-hosszú ideig káros hatással lesz az emberekre és a többi élőlényre.

(Részlet Derrick Jensen: Endgame című könyvéből, felhasználva Mohari András fordítását készítette Jankó András)

PPJ         2009.06.08.

Ötödik premissza: A hierarchiában magasabban levők tulajdona sokkal értékesebb, mint az alacsonyabban levők élete. A magasabban levők számára elfogadható a vagyonuk növelése – hétköznapi nyelven a meggazdagodás – az alacsonyabban levők életének tönkretétele vagy kioltása révén. Ezt termelésnek hívják. Ha az alacsonyabban levők kárt tesznek a magasabban levők tulajdonában, akkor utóbbiak megölhetik az előbbieket, vagy egyéb módon tönkretehetik az életüket. Ezt igazságszolgáltatásnak hívják.

(Részlet Derrick Jensen: Endgame című könyvéből, felhasználva Mohari András fordítását készítette Jankó András)