PPJ         2009.06.12.

Kilencedik premissza: Igaz ugyan, hogy egy napon majd sokkal kevesebb ember fog élni, mint napjainkban, ám a népességcsökkenés sokféle módon bekövetkezhet (vagy megvalósítható – attól függően, hogy passzívan vagy aktívan közelítjük meg ezt az átalakulást). A népességcsökkenés egyes módjait rendkívüli erőszak és nyomor jellemezné: az atomháború például a népességet és a fogyasztást is csökkentené, de szörnyűséges módon; ugyanez igaz a népesség összeomlásig folytatódó túlszaporodására. Más módokat kevesebb erőszak jellemezhet. Tekintettel azonban arra, hogy e kultúra jelenleg mennyi erőszakot követ el az emberek és a természeti világ ellen, lehetetlen a népesség és a fogyasztás erőszaktól és nélkülözéstől mentes csökkentéséről beszélni. Nem azért, mert maga a csökkentés feltétlenül erőszakkal járna, hanem mert az erőszak és a nélkülözés alaphelyzetben is jellemzi a kultúránkat. Vannak a népesség és a fogyasztás csökkentésének olyan módjai is, amelyek erőszakosak ugyan, viszont csökkentenék az erőszak mostani szintjét – melyet az erőforrások a szegényektől gazdagokhoz való gyakran erőszakos juttatása igényel és okoz – és persze csökkentenék a természet elleni mostani erőszakot. Személyesen és közösségként is talán tudnánk csökkenteni és enyhíteni az átmeneti időszakban fellépő erőszakot. Vagy nem. De ez viszont biztos, hogy ha nem közelítjük meg aktívan a kérdést – ha nem beszélünk erről a helyzetünkről, és hogy mihez kezdjünk –, akkor szinte egész biztosan sokkal súlyosabb lesz az erőszak, és nagyobb a nélkülözés.

(Részlet Derrick Jensen: Endgame című könyvéből, felhasználva Mohari András fordítását készítette Jankó András)