PPJ         2013.08.25.

A nagyipari élelmi(halálmi)szer gyártók mindig arról próbálnak meggyőzni minket, hogy a termékeik idilli családi farmokról származnak, ugyanakkor ez a rózsaszínes-vérvörös kép nem is lehetne távolabb az igazságtól. Mostanában jelent meg egy légifotó-sorozat a brit Mishka Henner művésztől, mely bemutatja, hogy a nagyipari mezőgazdaság hogyan veszi áldozatául a Föld nevű bolygót. Ezen túlmenően, hogy előállítsák a tápanyag-szegény "ételt" főként GMO-kból, ezen "farmok" szó szerint a halál sebeit vágják a tájba. Henner sokkoló fotói röpmagasságból bizonyítják az indusztriális (marha)hús gyártást követő pusztítást.

Forrás: Inhabitat.com
Fordítás: GreenR blog

A képekre - amik inkább poszt-apokaliptikus hulladéklerakókra hasonlítanak, mint földterületre Amerika szívében -, akkor bukkant Henner, amikor műhold fotókat böngészett az olajmezőkről.

"Miközben azon a sorozaton dolgoztam, intenzíven vizslattam az amerikai tájat, ekkor bukkantam ezekre a rendkívül különös kinézetű formákra, mint ez a hatalmas öböl és a kis pontok, mintha csak mikrobák lennének. Nálunk Angliában is van nagyipari állattartás, de nem ekkora mértékben. Teljesen kikészültem." - nyilatkozta Henner a Fast Co. weboldalnak.

A nagyipari állattartásról készült légi-felvételek nyílt forrású műholdképek, így Hennernek nem kell aggódni a publikálásból adódó jogi kockázatoktól. Az utóbbi években a kereskedelmi nagyipari "agrobiznisz" mindent megtett (lásd alább Csípőteleki Csoda Csalárdság Csányitól), hogy elrejtse a szégyenteljes gyakorlatát a nyilvánosság szeme elől, és a tartótelepeket fotózó újságíróknak is letartóztatásokkal és bűnügyi vádakkal kellett szembenézniük a hamis "Ag Gag" törvények miatt. Nem nehéz belátni, hogy miért nem merte láttatni ezeket szinte senki.

"A masszív szennyvíz öblök, amik veszélyes kén-hidrogén gázokat eregetnek és megfertőzhetik a talajvizet nitrátokkal és antibiotikumokkal, elsőre nyílt elfertőzött sebeknek tűnnek", magyarázza a Fast Co. weboldal. A föld, amin a hizlalótelepek fekszenek, teljesen barna, lepusztult és száraz. Az ott tartott szegény állatok által termelt tömeges szenny világos színei földönkívüli módon világítanak a haldokló talaj semleges hátterén. A kíméletlen körülmények között, árnyék és kényelem nélkül összezsúfolt tehenek hangyáknak tűnnek a röpmagasságból.

"Úgy gondolom, hogy ezek a hizlalótelepek visszatükrözik azt a logikát, ami mentén jelenleg a civilizációnk és társadalmunk felépül. Teljesen elborzasztó, hogy ez az, amivé váltunk! Ezek nem csupán hizlalótelepek. Ezek mi magunk vagyunk." - mondta Henner a Fast Co. weboldalnak.

(Fordítási magyarázat a kihagyott "culture" és "evolve" szavakhoz: én ezt nem hívnám sem "kultúrának", sem "evolúciónak, fejlődésnek". "Kultúra" sosem viselkedne így, és igazi "kultúra" sosem hívná ezt "fejlődésnek". A "kultúra" definíciójából adódik, hogy kapcsolatban áll a "fent"-tel vagyis a szakralitással. Mivel a nyugati civilizáció alapjaiban elvesztette kapcsolatát a szentséggel, ezért nem hívható "kultúrának", hanem csakis poszt-kulturális civilizációnak. Vagyis "civilizációnak" az Istentől eltávolodott és lehanyatlott kultúra nevezendő, és "kultúrává" csak akkor fog ismét emelkedni, ha újra megtalálja a kapcsolatot a valódi tudattal.)

"Kétség nélkül való, biztos és igaz:
Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van,
és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van,
hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsa."
- Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina

A holisztikusan-, analógiák mentén gondolkodó, tehát egész-ségesen látók számára teljesen világos, hogy amit a Föld Anya testével teszünk, az ugyanaz, amit a saját testünkkel teszünk; amilyen sebet a táj bőrén ejtünk, azt tulajdonképpen a saját bőrünkön is érezni fogjuk! Ahogyan a  globalizmus, mint "globalóma", egy rákos elburjánzás felemészti a bolygót, úgy lesz egyre gyakoribb az emberekben is a rák! Ahogyan az olajfúró tornyok is erőszakosan ejtett lyukak a Föld testén, ugyanúgy az olajért gyilkoló katonák által megerőszakolt nők testén a lelki seb! Minden, amit a Földdel teszünk, azt Önmagunkkal tesszük! Erről bővebben ebben az TED előadásban...

Részlet a Samsara (2011) filmből:

Az Oscar-díjra jelölt Élelmiszeripar Rt., a teljes film:

A Csípőteleki Csoda Csalárdság Csányitól!

Dr. Ágyán József: Mi lesz veled magyar föld, mezőgazdaság és vidék? - (Az előadás leirata)

Erre is – mint „állatorvosi ló” – példa lehet a 2011-ben az agrártámogatási rangsorban élen végzett érdekeltség. A Bonafarm-csoporthoz tartozó Bóly Zrt. Beremend és Magyarbóly között felépült csípőteleki, 2.400-as, „zenélő, légkondicionált, 140 ventillátorral és állatzuhanyozó fejekkel felszerelt”, fenntarthatósági és energetikai abszurd Holstein-Fríz tehenészeti telepét 3,5 milliárd Ft-os – nem kis részben a közös agrárkasszából, közösségi forrásokból finanszírozott – beruházással, a súlyos munkanélküliséggel küzdő Dél-Baranyában hozta létre. 58 „új” munkahelyet teremtett úgy, hogy közben azokon a felszámolt tehenészeti telepein, ahonnan az állatállományt az új "csodatelepre" átszállította, egyúttal 150 ember munkája szűnt meg. (Velük mi lesz? – ez a kérdés nem merült fel. Őket majd intézze el a közös kasszából finanszírozott, állami közmunka-program!) A tulajdonos az avatóünnepségen azt is bejelentette, hogy olyan földforgalmi törvényre tart igényt, amely az új telep számára is közvetlenül biztosítja a takarmányszükséglet kielégítését. (Feltehetőleg azért, hogy ne kelljen a környező növénytermesztő gazdákkal, a helyi közösséggel alkudoznia.) Ez 4-5 ezer hektár termőföldet jelenthet a telep környezetében. (Mi lesz az ott élő, gazdálkodó családokkal, akik elől elvonja ezt az erőforrást? – ez az avató ünnepségen nem merült föl.) [13] [14] [15]Az már csak „hab a tortán”, hogy az innen származó Mizo tej dobozára – a városi fogyasztót tökéletesen megtévesztő – „Mizo Csodafarm Csípőtelek” felirat és egy hangulatos tanya, zöld, virágos réten, szabadon legelésző magyar tarka tehén, mellé népviseletbe öltözött, fiatal gazdaasszony került, mint hogyha nem is egy iparszerű, tömegtermelő marhatelepről, hanem egy szabad tartású, egészséges tanyasi tehenészetből származna a dobozban lévő tej. Ez lenne hát a termelő és a fogyasztó közti bizalmat erősítő, új erkölcs?

Mizo csodafarm - Így verik át az embereket? - pecsistop.hu

...animációs filmmel reklámozzák Csányi Sándor csípőtelki új tehenészetét, azonban a kisfilm kissé csúsztat. Csípőtelken ugyanis a tehenek zárt rendszerben mozognak istálló és fejőállomás közt, rétet és legelőt utoljára talán bocikorukban láthattak.

- Illúzió -

- Valóság -

PPJ         2013.08.20.

2013-ban augusztus 20-ára esik a Globális Túlfogyasztás Napja, amikortól az emberiség háttérhatalom igényei meghaladják Földünk eltartóképességét. Idén innentől 133 napon keresztül a jövő évi erőforrásokat fogyasztjuk! (Tavaly ez még aug. 22-re esett.) Jelenleg 1,5 Földre lenne szüksége az emberiségnek globális pénzhatalomnak, és ha nem változtatunk, 2050-re már két bolygó sem lesz elég a világnépesség globálcionizmus szükségleteinek szabadrablásainak kielégítésére. Magyarán elérhetjük azt, hogy 2049 Újév "Ünnepén" előre elfogyasztottuk 2050 és 2051 egész termését... Roló lehúz, jöhet a mennyei atom, pusztuljon Szodoma és Gomora...

Az 1960-as évek elején az emberiség a Föld erőforrásainak még csak kétharmadát használta. Ezt követően közel 20 év leforgása alatt a bolygó népessége a kétszeresére nőtt, 1985-ben több mint 5 milliárd ember élt már bolygónkon. A lakosság, az emberi fogyasztás és a gazdaság robbanásszerű növekedése miatt létünk fenntartásához szükséges erőforrások nagy ütemben fogynak, tartalékaink pedig vészesen csökkennek, lassan felőrlődnek. Mindezek következménye, hogy az emberiség az „ökológiai túlfogyasztás” állapotába került, azaz közel 40 éve több erőforrást használ fel, mint amennyit Földünk biztosítani tud.

„Emberi szükségleteink meghaladják azt az erőforrás-mennyiséget, amennyit az ökoszisztéma regenerálni képes. Földünk már képtelen hiánytalanul ellátni az emberiséget elegendő ivóvízzel, a termőterületek elsivatagosodnak, elpusztulnak. Az erdőirtások, a fajok gyors kihalása, halállományok összeomlása és az üvegházhatás okozta globális klímaváltozás mind az emberi tevékenységek következményei.”-mondta el Benkő Dániel, a WWF Magyarország Éghajlatváltozás Programjának munkatársa.

A New Economics Foundation koncepciója alapján minden évben kiszámolható, mely napon haladja meg az emberiség természeti erőforrások és szolgáltatások iránti kereslete azt a mennyiséget, amelyet a Föld abban az évben regenerálni tud. 2012-ben ez a dátum augusztus 22-ére esett, a folyamat azonban tovább gyorsul, így 2013-ban augusztus 20-án éljük fel Földünk éves erőforrás-kapacitását. Innentől tehát 133 napon keresztül tulajdonképpen a jövőnk erőforrásait fogyasztjuk.
 

A Global Footprint Network adatai szerint jelenleg Földünk másfélszeresére lenne szükség, hogy az emberiség jelenlegi igényeit megfelelően kielégítse. Ilyen növekedési mutatók mellett még jóval 2050 előtt elérhetjük azt az állapotot, amikor már két Föld sem lesz elég a népesség fenntartásához. 
Akadnak olyan országok, amelyek igényei messze meghaladják természeti erőforrásaikat, így import segítségével elégítik ki igényeiket. Japánnak több mint hétszeresen, Katarnak hatszorosan, Svájcnak pedig több mint négyszeresen haladja meg fogyasztása a saját területén fellelhető erőforrásokat.

Magyarország e rangsorban jobban teljesít, annak ellenére, hogy hazánk a fejlett országok közé tartozik, fogyasztásunk „csak” 1,3 szorosan haladja meg Magyarország biokapacitását.

„Az emberiség ökológiai lábnyomának jelentős hányadáért a fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor levegőbe kerülő szén-dioxid a felelős, ami pedig közvetlenül felelős az éghajlatváltozásért. Magyarország esetében például a teljes ökológiai lábnyom több mint felét teszi ki a szénlábnyom.

Sajnos 1970 óta az emberiség szén-dioxid lábnyoma több mint megháromszorozódott, pedig ennek jelentős csökkentése alapvető szükséglet lenne az ökológiai túlfogyasztás megállításához és Földünk regenerációjához.” -tette hozzá Benkő Dániel.

Forrás: http://greenfo.hu/hirek/2013/08/19/iden-is-korabban-kezdjuk-el-felelni-jovonket

PPJ         2013.08.04.

Rausch Zoltán barátunk jegyzeteiből közöljük most a legutóbbit.
Neki köszönjük meg a tanulságos és szép riportot!

Búvárharang? Kultikus kőmonstrum a Húsvét-szigetekről? UFO? Leselejtezett Rakéta?
Más!

Egy barátom invitálására ellátogattam egy Soprontól nem messze levő borászathoz. Azoknak, akik nagyon akarják tudni, melyik is ez a pince, szórók el nyomokat, de nem erről szeretnék igazán írni, inkább a felfogásról szólok, mely bennem rengeteg kérdést vetett fel és egyben magot is ültetett. Hatod magammal voltunk ott olyanok, akikhez apáik, nagyapáik, dédapáik révén, sőt azon túl is a szőlő erősen kötődik. Vagy mint termelő, vagy mint tulajdonos, vagy mint borász ma is közünk van a szőlőhöz, ehhez az ősi Isteni kultúrnövényhez. Ebből fakadóan nem nagyon lehetett nekünk „mesélni”: sokat tudunk róla. Bár előadónk a mi anyanyelvi magyarunkat, mi pedig előadónk anyanyelvét a németet törtük, mégis mindig sikerült komoly részleteket felfedő dolgokat megvitatni.

A címbeli kérdésre, mi szerint „Lehet-e vegyszer nélküli szőlőt termelni?” a józan parasztésszel az ember rögtön rávágja a választ, hát persze, nagyapáink valaha ezt tették: tehát lehet! Ők már bizonyították. Igen-igen, csakhogy az Ő tudásuk nagy része sírba szállt már, köszönhetően vegyszeres korunknak, s a sok kis apró részlet, mely a csínját-bínját jelentette a mesterségnek nem található sehol vagy csak igen nehezen. Azt se feledjük, hogy változóban az éghajlatunk, savasodnak a földek, mások ma a fajták és a szőlő kártevők is fejlődtek. Azaz mégsem ennyire egyszerű ez a kérdés.

Előre elnézést kérek a dologhoz jobban értőktől és előadónktól is, ha valamit nem jól értettem s itt rosszul közlöm. Fogom javítani…

Első utunk az „időnyerő” fehérbor kóstolás után egyenesen ki a szőlőterületre vezetett. A 34 éves házigazdánk, nagy lendülettel vett át minket a kolléganőtől s jelezte előző vendégeit ugyan elküldte kicsit „mást csinálni”, míg minket okosít, de majd vissza kell térnie hozzájuk pár óra múlva. Azt is megtudtuk a kolléganőtől: az irodában nem igazán látni házigazdánkat. Mindig „kinn” van vendéggel vagy a szőlőnél vagy épp a pincében, de sosem a papírok és íróasztalok között. Ezt valahogy meg tudjuk érteni. Az igazi boros gazdát inkább képzeljük egyik kezében borospohárral, másikban lopóval és joviális orcáján vörös orral a hordók között, mint holmi iromány mellett íróasztalnál görnyedve. Egy kisbusszal gyorsan kiértünk a faluból a területre.

Első ránézésre anyám jutott eszembe, aki biztosan azt mondja, ha itt van „Ez bizony gazos! Ezek itt spórolnak a kapálással!” S mint kiderült: tényleg. A „gaz” segíti a talajban a megfelelő tápanyagok kialakítását és idővel nem kell kapálni, vagy csak a tőke alatt. Az elején –csaknem 10 évvel ezelőtt– még vetették a bükkönyt, a mustárt és a zanótot, most már szórja a magját mind, nem kell vetni. A természet végzi a dolgát. Ekkor tudjuk, meg, mi indította el Franzit, hogy a vegyszermentes termelésben gondolkozzon. Még az évezred elején az apjától frissen átvett területen látta, hogy valami baj van a szőlővel. Megvizsgáltatta laborban a levelet, mely alapján kiderült: magnézium hiány. No, mit tesz a gondos gazda, elemezteti a földet is gyorsan a laborban: az meg azt mutatta sok a magnézium. No hát akkor most sok is van meg kevés is!? Persze hamarosan jött a javaslat is a labor eredmények után: magnéziumos levéltrágyát kell kijuttatni és már helyre is jön. Ez volt az a pont, ahol azt mondta Franzi: ezt így Ő nem akarja, kell legyen más módszer is. Eljárt mindenféle tanfolyamokra, ahol tudóktól, hol meg nem tudóktól –ez utóbbiból lényegesen több van– hallgatott előadásokat ezotériáról, bio kertészkedésről, biodinamikáról stb-ről, majd belevágott a vegyszermentes borászlétbe.

Ekkor itt jön be az a tudás, melyet a fehér köpenyes tudósok nem biztos, hogy birtokolnak, mert ez jóllehet ésszel nem felfogható: mindig hiányzik belőle valamilyen darabka. Nevezetesen, hogy a talaj, ami a szőlő alatt van az nem egy halott, rideg kémiai elemekből álló vegyület és kőtörmelék. Nem bíz a, hanem egy élőlény. Annyi organizmus van benne, melyek ide-oda alakítják a benne levő kémiai vegyületeket, hogy még sokáig ezt mi emberek csak ugatni fogjuk érteni már kevésbé. Ezek a kicsi baktériumok, gombák és „nem tudom mik” például a magnézium vegyületeket alakítják ide-oda, melyet már a szőlő is fel tud venni. És ennyi! Fogjuk ezt mi ennél jobban érteni valaha? Kell-e ezt ennél jobban értenünk valaha? Hmmm nem tudom. Azt viszont tudom, hogy holmi képzelt vagy valós elméletek mentén kiszórt vegyszerek ezt a biológiai egyensúlyt felborítják és olyan kárt okoznak az élő földben, amit tovább rontani könnyű, helyrehozni viszont csak a természet tudja. S ekkor villan eszembe a GMO. Azt állítjuk mi a „tudomány vallás” hívői, hogy ki tudjuk számítani a következményeket, mint pl. a DNS szakaszok cseréjének következményeit. Aha. Mi?! Mi, akik még mindig nem tudjuk, hogyan épül fel az atom? Hogyan működik a nő, a gyerek? Hogyan működik a napunk a galaxisunk? Mit is tudunk mi? Hát tudunk hülyíteni! Ám azt felső fokon. Bocs eltávolodtam a lényegtől…back to work.

Azért ez a vegyszermentesség sem kezdődött persze hitetlenkedés nélkül. Apja árgus szemekkel figyelte, mi is lesz ebből, s amikor a lisztharmat elhatalmasodott az első évek egyikében: nem volt mese „permetezni kellett”. Még el kellett telnie pár évnek, mikorra megerősödött a család minden tagjában a hit, hogy lehet ezt vegyszermentesen is csinálni. És akkor most már tényleg elárulom, mi is ez a vegyszermentes történet. Nem lesz teljes, de talán a lényeget sikerül belesűrítenem. A legeslegfontosabb, hogy elhiggyed, ezt lehet így is csinálni. Franzi nem múló lelkesedéssel beszélt a szőlőiről, mintha a legújabb barátnőjét dicsérné. „Tudod meg kell találnod az egyensúlyt a pénzkeresés a szerelemből borkészítés és a természet egyszerű folyamatainak fenntartása között.” Mindezek nekem azért csengenek kicsit távolról és hallgatom őket gyanakvással, mert igencsak materialista környezetben nőttem fel s a matek-fizika volt a kedvencem, mindig is kicsit „tudós” szemmel néztem a dolgokat s nem az érzékeimben, de inkább a laborok műszereiben a mérőműszerekben, a fokolóban és a cukorfokmérőben hittem. S most itt van valaki, aki azt mondja, ne akard megfejteni a magnézium titkát, élj a szőlővel együtt és érezd, mi is történik éppen vele. Nem kell megmérned a talajnak, a mustnak, bornak minden jellemzőjét, csak kóstolgasd és bízz magadban meg a természetben.

A szőlő termesztésekor háromféle módszert használ Franzi a terület adottságaitól és a fajtától függően:
1. Mechanikus,
2. Homeopátiás,
3. Biodinamikus.

Mindháromnál figyel arra, hogy minden második sorban talaj javító növényeket, bükkönyt, mustárt és zanótot termel, s minden első sort csak kaszál. A páros „gazos” sorokat évente háromszor lenyomtatja, hogy a bükköny ne kússzon fel, sőt az első kötözéskor a tőkét meg is szabadítja tőle. Figyel a nyári napéj egyenlőségre, mert június 21-ig tart a növekedés és utána a magérlelés a visszahúzódás. És ilyenkor tényleg megáll bennem az ütő. A növények ennyire „tudják” meddig hosszabbodnak és mikortól rövidülnek a nappalok? És igen: tudják. A növekedés időszakában a növekedést segíti és gátolja a lisztharmatot, peronoszpórát ugyanebben, míg a magérlelés időszakában segíti elő a magérést.

A permetezés még itt is kulcs, mint a vegyszeres művelésben. Kb. hatszor permetez. Egyszer vagy kétszer a virágzás előtt. Alatta nem nagyon, s itt elmosolyodik: „Te szeretnéd, ha szex közben zavarnának?!” Kacsolni már a napéjegyenlőség után nem célszerű, mert növekedésre serkent, s ilyenkor már magot kell érlelni. Érés előtt 1-2 hónappal már permetezni sem ildomos, ha csak nem muszáj. A mechanikus módszernél a permetezéskor a rezet és a ként használod, s traktorral juttatod ki. A kénből töredékét használod a lisztharmat ellen, s nem megölni akarod a károkozót, de felerősíteni a nem rezisztens fajták immunrendszerét ellene. A rezisztens fajták, mint bianca a lisztharmat fertőzést követő kettő-négy órán belül elhalt körkörös gyűrűvel veszi körbe a fertőzés foltját. Így szigetelve el az egészséges résztől. Ez egy nem rezisztens fajtánál napok kérdése. A 100 gr/Ha kén kijuttatása újra és újra viszont megnöveli úgy a gazda növény immunitását, hogy akár 7-8 óra alatt is letudja a lisztharmatot. Összehasonlításként ma a vegyszeres permetezéskor a 2-3 kg / ha dózist használja a gazda. Egyetlen permetezés alkalmazásakor a többszörösét juttatja ki, mint a mechanikus módszer során egy egész idény alatt. A mechanikus módszer egyik érdekessége a kén kijuttatása a hajnali párakicsapódás után por formájában egy porszóró segítségével. Ez is nagyon hatékony és olcsó módszer. Ehhez szélmentes időre van szükség viszont egyszerre négy sorra juttatható ki a kén! A magérlelést a Zeolitpor kiszórásával lehet segíteni, szintén porszórással.

Jó és mi is az a homeopátiás módszer a mechaniushoz képest? Ez a módszer növényi kivonatokkal permetez. Csalán, kamilla, cickafark. Franzi kajánul vigyorog: „Tudjátok mi az a növényi kivonat?” Hát igen, mi tudjuk: tea. Ja! Nevet tovább, ám a piacon sokkal jobban el lehet adni a bio és biodinamikus eszetlen hívőknek növényi kivonatként, mert az sokkal tudományosabban hangzik. Mi nem veszünk ilyeneket, mi magunk csináljuk. A kamillát 50 Celsius fokon a csalánt 70-en, a cickafarkot 90-en. A lényeg, hogy folyton kóstold meg: ha jó ízű –na azért mézet ne rakj bele- akkor nem kell tovább főznöd! Ezeket a teákat QUAD-al juttatják ki, mert kisebb mennyiség szükséges belőle és nem kell teljesen átfújni a lombot. Akár négy sort is lehet egyszerre befújni.

A harmadikról a biodinamikus módszerről nem nagyon mesélt. Így én sem teszem. Itt már igen-igen szomjasak voltunk, s igyekeztünk a pince felé terelni Franzit. A svájciakról nyilván megfeledkezett, mert az egy-két órán már túl voltunk. A domboldalba épült pincében örömmel vettük, hogy tényleg hűvös van. Mi lenne? Ám meg is rökönyödtünk rögtön, mikor megláttuk a 4 „láda” szőlőt. Annak aki kicsit később olvassa mondom, hogy még júliusnál jár a naptár. Franzi előtte ugyan mondta, hogy ritkítanak itt-ott szőlőt, de csak 4 ládával a 25 hektáron. Ám mi nem ekkora ládákra voltunk kalibrálva, felénk ezt hamarabb hívják konténernek, így azért igencsak néztünk.

A zöld és még nem érett szőlőből igen savanyú „zöld lé” készül. Mi készülne? Mint megtudtuk ez valaha sokkal ismertebb volt, mint ma és a citrom volt, ami kiszorította a gasztronómiából. Most kezd ismét divatba jönni és sok régi recept kerül elő, melyekben a megfelelő savanyítást ezzel a „zöld lével” érik el. Egyébként a neve verjus, ejtsd verzsü, bővebben a következő linken olvashatsz róla: http://www.farmit.hu/sites/default/files/szoloszet/Mi-az-a-verjus_Dr_ZanathyG.pdf

A pincében gyorsan kezdett áthűlni a rövid nadrág, így itt viszonylag kevés időt töltöttünk. Találtunk a pincében egy érdekes búvárharangra emlékeztető valamit, amit láthatsz a képen. Mi tudjuk miért ilyen és mire való, vajon Te tudod-e?

Sok-sok kérdés merült fel bennem azóta:

1. Bármelyik vegyszermentes módszer igényel-e több élőmunka befektetést?
Szinte biztosan igen az aránya az igazi kérdés.
2. Mennyi idő alatt lehet egy vegyszeresen kezelt szőlőről átállni bármely típusú vegyszer nélküli módszerre? 3-5 év? És ez alatt mennyi veszteség fog keletkezni?
3. Mennyi és milyen gépek kellenek pluszban? Teafőzéshez, porszóráshoz, csalán termeléshez, bükköny nyomtatáshoz, QUAD-os permetezéshez?
4. El lehet-e adni a szőlőt, hogy rövid időn belül behozza a befektetést, vagy az árérvényesítés csak bor készítésével megoldható? Ekkor viszont a marketingköltségek nőnek, ami plusz rizikó és egyáltalán nem biztos a siker.
5. El lehet-e érni akkora termésmennyiséget ugyanabban az évben mint a vegyszeres technológiákkal? Átlagban szerintem csakis kevesebbet.

Egy dolog nem kérdés: hogy előbb utóbb, ha addig nem vet le a hátárról minket a Föld, a környezetbarát művelés felé kell gondolkodnunk!

Rausch Zoltán

Kecskemét, 2013. augusztus 1.

És hogy nem csak a szőlőben lehet mindezt vegyszermentesen, arról Rausch Zoltán jegyzetei közül itt olvashatsz többet: https://www.facebook.com/notes/zolt%C3%A1n-rausch/katic%C3%A1k-kontra-monsanto/600039296696151

PPJ         2013.07.29.

Részlet a Magyar Hüperión című friss folyóiratban megjelent ARS NATURÆ ökológiai, társadalmi, kulturális folyóirat második kötetének recenziójából:

"»Új ökológiai folyóirat: Ars Naturæ« című cikkemben e kiadvány 1-2. számát, pontosabban kötetét, az eddigi legjobb magyar nyelvű ökofilozófiai könyvek közé soroltam, a Természet és szabadság (Osiris, 2000) és a Környezet és etika (L'Harmattan, 2005) mellé, és azt írtam, hogy kíváncsian várom a folytatást: sikerül-e fenntartani a színvonalat és a kiegészíteni a már elhangzottakat. Nos, a 3-4. szám, a második kötet itt van, az előzőnél is vastagabb (457 oldal), ugyanolyan színvonalas és számos új megközelítést tartalmaz.
...
Az Ars Naturæ mélyebb a mélyökológiánál, és újfent megmutatkozik, hogy a színvonalra és a mélységre ma Magyarországon alig van igény. A környezetvédelemmel foglalkozók képtelenek belátni, hogyan kapcsolódik tudománykritika, a közgazdaság, a pszichológia és a filozófia a nem-természettudományos ökológiához." - 116. oldal

Arsnaturæ.hu / Tudatökológia / - Horváth Róbert: Bevezetés a tudatökológiába

"Az ökológia változatainak, aldiszciplínáinak napjainkban tapasztalható megsokasodása – jóindulatú megközelítésben – az oikosz említett, eredetileg is széleskörű értelmével függ össze. Biológiai ökológia, társadalomökológia, humánökológia, ökopolitika, ökozófia, ökofenomenológia, sőt ökofeminizmus azért lehetséges, mert a környezet szinte bármekkora és bármi lehet: termőföld, állati vagy laboratóriumi környezet, társadalom, ember, politikai hatáskör, nemi viszonylat. Értelmezhető filozofikusan és metafizikailag is. Ami a leglényegesebb, bármilyen környezetről legyen szó, az oikosz mindenhogyan bensőséges. Minden ökológiai környezet ilyen, de legalább olyan környezet, amellyel kapcsolatban felmerül a bensőségessé-tétel igénye. Az ökológia – valamennyi formájában – a tudatosított, és így valamilyen fokon bensőségessé tett szűkebb vagy tágabb környezet tudománya."

Megjelent az Ars Naturæ folyóirat 3–4. számában.
_____________________________________________

Horváth Róbert: A tudatökológia alapelvei

A tudatökológia nem egy irányzat a számos ökológiai irányzat között, és nem is egy ága az ökológiának. Inkább – eltérően az irányzat szó legfelszínesebb jelentéseitől – egy irányvonal, amely minden ökológiai irányzatban és diszciplínában hasznosítható, mely komolyan veszi. Éppúgy az ökológia úgynevezett sekélyes formái, mint a „mélyökológia” számára. A biológiai ökológia képviselői lényegében ugyanúgy alkalmazhatják az alapelveit, mint a társadalomökológia vagy ökofilozófia művelői. A lényeg, hogy értsék a fő elveit, belássák a fontosságukat, majd pedig következetesen alkalmazzák a saját gyakorlatukban, anélkül, hogy megmásulnának és a szaktudás tompítaná hangsúlyosságukat.

Az alapelvek a következők:

(1) A tudatökológia abból a fundamentális fontosságú felismerésből indul ki, hogy a környezeti válság minden jelenlegi és jövőbeli változatáért elsősorban az egyén a felelős. Az általa javasolt, kiindulást képező átélés konkrétan az, hogy a környezeti válság formáiról „én” tehetek.

(2) Amennyiben saját tudatomon belüliként élem át a környezetet, kevésbé járulok hozzá az ökológiai válság létrejöttéhez vagy további kibontakozásához. Ami az ember sajátja, hovatovább önmaga része, annak árt a legkevésbé. Nem ismeretes felelősebb viszony, hatékonyabb módszer a környezeti válság elkerülésére annál, hogy az oikoszt a tudatomon belüliként élem meg, annak elidegeníthetetlen részeként.

(3) A környezet bármely – földrajzi, állati, emberi, tárgyi, kulturális stb. – formájának a saját tudaton belül létezőként történő átélése nemcsak megelőzi, hanem megoldásokat is nyújt a környezeti válságra. Nincs ennél bensőségesebb kiváltó oka és módja a környezet felelős gondozásának. Amennyiben „másra” irányul, a szeretet sem eredményesebb.

(4) Az ökológiai válság különböző aspektusainak megoldása tekintetében elengedhetetlen előfeltétel a saját tudat harmonikus, emelkedett és teljes állapota érdekében végzett munkálkodás. A zaklatott, színvonaltalan és korlátozott tudat ugyanilyen környezeti viszonyulást eredményez. A „külső” környezet, összességében, a „benső” tudati környezetnek megfelelő.

(5) A környezet saját tudaton belüli voltának tapasztalata nem mentesíti az embert a válságok, sőt a katasztrófák élményeitől. Így azonban hatékonyabb módon követelnek megoldást, mint a pusztán külsőnek tekintett környezeti krízis.

(6) Ama kérdést, hogy a tudat van-e a világban, vagy a világ a tudatban, a tudatökológia egyértelműen az utóbbi módon válaszolja meg: a világ van a tudatban – és nem fordítva. Ha feltételezünk vagy tapasztalunk is olyan „tudatot”, amely a világban van, ezt a lecsökkent tudatot a teljes tudat tapasztalja, mely a világ egészét felöleli.

(7) Az iménti alapelvből következik, hogy a tudatökológia elismeri a tudat és a tudatosság alacsonyabb szintjeinek és formáinak létét. Nem tagadja például az agy hordozói szerepét, ám elutasítja, hogy a tudat – kizárólagos módon – azonos lenne az aggyal, az idegrendszerrel, vagy akár az elmeműködéssel.

(8) Az agyon, az elmén és a pszichén túli saját tudat tételezése a tudatökológia legfontosabb elve.

(9) Aki valamennyi alapelvet elfogadja, és látható módon, torzításoktól mentesen alkalmazza ökológiai munkájában, a tudatökológia művelőjének tekinthető. Ennek feltétele, hogy az elveket saját életében és szemléletében gyakorolja.

gelencserzso         2013.07.16.

Sziasztok! Röviden bemutatkozom nektek: Gelencsér Zsófia humánökológus mester növendék vagyok. Fő érdeklődési területeim közé a fenntartható vidékfejlesztés és az ökoturizmus tartozik. Hullámzó lelkesedéssel küzdök az ökológiai fordulatért a saját életemben és közösségben is. Hosszú ideje vagyok a Greenr olvasója, együttműködésünknek köszönhetően pedig néhány írásom meg is jelent az ÖkoKlikk portálon  (lásd: Tavaszi magbörzék Kerti orvosságunk, a bodza, Piacszemle Gyenesdiáson). Ennek folytatásaként született meg a most következő cikk is. 

Indulj bátran egy termelői piacra, ahol nem kell aggódnod az ökológiai lábnyomod miatt. Kíméletes a bolygó számára, és nekünk, fogyasztóknak is előnyös. Lássuk, miért is ökologikus a termelői piacon vásárolni?

Az utóbbi időben egyre nagyobb fogyasztói igény mutatkozik a termelői minőségű élelmiszerek iránt, ez szinte magától értetődő az elmúlt évek élelmiszeripari botrányai után. Az elmúlt két év jogszabályi változásainak köszönhetően pedig egyre inkább szaporodnak a termelői piacok hazánkban is. Úgy tűnik, hogy elindult egy két irányból érkező pozitív folyamat, a jogalkotás és az alulról szerveződés egymásra talált a termelői piacon. Fogyasztói szokásainkat számos tényező befolyásolja, azonban a környezettudatosság és fenntarthatóság egyre nagyobb szerepet játszik vásárlásaink lebonyolításában. Annak érdekében, hogy a lehető legkisebb környezetterheléssel járjon együtt a fogyasztásunk, legegyszerűbb a piacon vásárolni.

Vegyük sorra tehát az érveket a termelői piac mellett!

A cikk folytatását az Ökoklikk Ökofórumában olvashatjátok el!