PPJ         2009.05.13.

Nem gyakran mondok ilyet férfi lévén, de most kijött a számon. Először is a gyerekek nem hülyék, nagyon jól kérdeznek, csak a buta felnőttek mondhatnak olyat, hogy "ne kérdezősködj már annyit!". Figyeljünk oda rájuk, mert őszinték és szívük sokkal okosabb (ok-okozati viszonyt kereső), mint a racionális eszközmagyarázó szüleik, akik a "cél" és a "miért" jó-ságával mit sem törődnek, magyarán etikátlanok.

 

         szólj hozzá

PPJ         2009.05.12.

Csak erős idegzetűeknek! Katt a továbbiakhoz. Vigyázat! Spontán ideggörcs vagy Zöld megvilágosodás bekövetkezhet.

Kedves hulladékgazdálkodási szakemberek! Kérlek Titeket, feleljetek, vajon mennyire reális az amit tanultatok, ennek láttán?!

         szólj hozzá

PPJ         2009.05.08.

Rosszat, drágán - de legalább lassan
Balogh Péter cikke az Indexen. De teljes terjedelmében ide másolva, mert fontos ügy.

- De jó, hogy lassan megyek! - mondja a csiga.
- Miért? - kérdezik tőle.
- Mert rossz irányba.

"Kár. Azért mégiscsak kár.

Ez jut az ember eszébe a "lesz hol levezetni" lefolyókampány láttán. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztői a Tisza-menti Alföldet, a hazámat lefolyónak nézik. Persze pontosabb, ha kibontjuk: "Le-a-folyókkal" kampány - ez világít rá jobban a mélyebb üzenetre. Mert, ha az árvízzel baj van egy csapadékhiányos területen, akkor a folyóval is baj van. Kár.

"Az árvíz a folyó lázas életjelensége" - írja a vízügyes szakkönyv. Ahelyett, hogy szépen egyenletesen, mint a halott ember szívverése, folyna az a víz, időnként dobban egyet. Hogy vizet pumpáljon a tájba. Vizet és tápanyagot. Véletlenül éppen a száraz időszak elején, amikor az Alföldön fele annyi eső esik, mint amennyi a vízháztartási egyensúlyhoz kellene. Véletlenül a halakra éppen ilyenkor jön rá a szaporodhatnék, s éppen azokat a helyeket szeretik, ahova a víz kifolyik magától. Merthogy ez a víz nem összevissza folyik, hanem a mélyen fekvő területekre: az árterekre. Kár.

Ezeket a területeket ugyanis levágtuk a folyóról. Ma az ártereink 95%-a szárazon marad a legnagyobb árvíz idején is. Átjárhatatlan árvízvédelmi töltésekkel levágtuk őket a folyóról, ahogy az ember kezét-lábát levágják a testéről. Kár. Tudniillik így nem működik rendesen. Se a láb, se a test, se az ártér, se a folyó. Először kiszárítjuk - pénzért, majd öntözünk - pénzért. Van, akinek megéri - eddig is volt hova levezetni -, de a többségnek kár.

De a legjobb üzlet mégiscsak az árvízveszély. Nem volt könnyű létrehozni. Verítékes munkába került, nagyon sokat fizettek az érdekeltek, de csak sikerült 150 év alatt 5 méterrel (!) felduzzasztani a folyó szintjét, fel a házak fölé. Ami elférhetne a határban, hogy éltesse a tájat, azt földtöltések közé szorítva megemeljük. Hogy lehessen ellene védekezni. Rettegni és védekezni - a víz ellen egy csapadékhiányos területen. Kár. Nagy kár.

S ez még továbbfejleszthető! Vége nincs Tisza-szabályozás. A Továbbfejlesztés tervezésekor majdnem megoldódott a probléma, hiszen a víz közügy, nem víz-ügy. A civilek és környezettudományi szakértők által javasolt tájgazdálkodás bevezetése megoldhatta volna, hogy a vízborítás többszörösen hasznosuljon: az árvízi vízfelesleg elhelyezése (nem levezetése!) és a tájban maradó vízvagyon mellett, a vízhez igazított tájhasználat és a szolgáltatások közösségi ellentételezése is jövedelmet jelentsen a gazdálkodónak és egészséges tájat és élelmiszert az országnak. A Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztéséről, mint komplex vidékfejlesztési programról előbb kormányhatározat, majd törvény is született (2003, 2004), de aztán a kormány "tudatosan döntött" törvényének végre nem hajtásáról. Kár.

A legnagyobb kár azonban, hogy a létező VTT-ből kimaradt a tájgazdálkodás, sőt a vízügyes kollégák eszköztárában is csak kommunikációs fordulatként szerepel. Hiszen nem arról van szó, hogy "első körben" játszadozhatunk-e tájgazdálkodást vagy sem. Hanem arról, hogy a mentett oldali mélyárterek regionális léptékű újraélesztése jelenti a valódi, fenntartható megoldást az árvízi víztöbblet, a klimatikus csapadékhiány, a mezőgazdasági túlhasználat és a gazdasági-társadalmi kiszolgáltatottság kezelésére. Különösen abban a helyzetben, amikor a klímaösszeomlás kapcsán a szélsőségek növekedésére, egyre nagyobb-hirtelen víztömegekre és egyre súlyosabb-hosszabb aszályokra kell válaszolnunk. Így csak növekedni fog a kár.

Mert a lefolyó folyó rossz válasz. Ez csak VTT bukásához elég. Kár érte. Rendkívül szomorúan látjuk, hogy a vízügyes szakma ilyen látványosan bizonyította, hogy nem értette meg ezeket a szakmai-tudományos szinteken és fórumokon részletesen kifejtett összefüggéséket, és hogy ilyen egyértelműen hozza tudomásunkra: hiába károgunk, nem lesz új vízügyi paradigma, nem lesz vízvisszatartás, hanem lesz hova levezetni.

Kár."

(A szerző geográfus, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem oktatója, nagykörűi lakos, a helyi tájgazdálkodási program vezetője.)

         2 hozzászólás

PPJ         2009.05.03.

Az előbbi posztban bemutatott TITOK (Tevékeny Ifjak a Természet Oltalmáért és a Közösségért) közösség weboldaláról szemezgetve íme egy nem mindennapi írás: A Végjáték Premisszái. Derrick Jensen az író és Jankó András fordította (köszönjük!) le magyarra.

Igaznak tűnhet a vád a zöldségek felé, hogy csak problémafeltárnak, századszorra is kifejtenek, semmi konkrét újat a gyakorlatban nem mutatnak. De ne higgyünk az ilyen vádaknak. (Véleményem szerint addig még nem lehet megnyugodni amíg még ezek az információk sem jutottak el az emberiség nagyjának tudatába!) Még csak meg se fontoljuk, hogy van-e alapja. Csupán körbe kell nézni mennyi fiatal kezd felismerésre jutni, mennyien kezdik életüket a város helyett a természettel harmóniában élni, számos ökofalut alapítottak, ahol a környezettudatos életmódot szinte ingyen a táborokban a fenekünk alá tolják tanítják. Alternatív, lokális és közösségi  megoldássokkal is tele van az összes valamire való civil szervezet! Hadd ne mondjam kik és milyen módon akarják mindezek megvalósulását mégis akadályozni!

"Azért nevezi könyve logikájának gerincét képező állításait premisszáknak (előfeltevés), mert ezekből kiindulva következtet, és bár sok rengeteg példát ad maguknak a premisszáknak az illusztrálására is, de az azokról való döntést az olvasóra bízza."

Ajánlónak itt az első három, utánna a tovább gombra kattintva lehet a forrásoldalon elolvasni.

"Első premissza: A civilizáció nem fenntartható, és sose lehet az. Ez különösen igaz az ipari civilizációra.

Második premissza: A hagyományos közösségek ritkán engedik át vagy adják el önszántukból a közösségük alapját jelentő erőforrásokat, amíg a közösségüket fel nem bomlasztják. Ezenkívül nem hajlandók hagyni, hogy más erőforrások – arany, olaj stb. – kitermelése érdekében kárt tegyenek a földjeikben. Ebből következik, hogy aki igényt tart az erőforrásokra, annak minden tőle telhetőt meg kell tennie a hagyományos közösségek szétrombolásához.

Harmadik premissza: Az életmódunk – az ipari civilizáció – alapja és előfeltétele az állandó és széleskörű erőszak, ami nélkül nagyon gyorsan összeomlana."

- Tovább olvasom...

Jankó - mivel ezek premisszák, azaz előfeltevések - cikksorozatot indított, melyben személyesen véleményezi és fejti ki az egyes pontokat.

Az első premisszáé itt is van.

         1 hozzászólás

PPJ         2009.04.30.

Két cikkem is megjelent a helyi Érdi Lapban, ugyan indymédia ez, semmi komoly, de azért mégis, egy 65 ezer lakosú Érden biztos elolvasták páran.

Az első még régebbi, azóta már pár dolgot máshogy látok, a nagyját még tartom ma is. A második a közelmúltban történt! Az örömhír az, hogy 3 mandulafa visszafogant!

Tovább is van, mondom még! »          szólj hozzá