Douglas Rushkoff és az ökológiai gondolat

PPJ         2010.06.22.

Douglas Rushkoff! Ajánlom a figyelmetekbe az új média tízparancsolatát tőle, amiről az Index is cikkezett Programozz vagy beprogramoznak címmel.

Alább egy igazi ökológiai gondolat, még alább pedig a Life Inc. című film 9 perces bemutatója. Nagy koponya Rushkoff! A Zeitgeist című film egyre jobban kezd megállni a lábán; sok helyen mondja ugyanazokat, mint az a film! De sajnos ettől még a Zeitgeist egy technokrata, technooptimista, szociálkonstruktivista fos, Rushkoff viszont épeszű alternatív közgazdász, vagyik ökológus. Ami nekünk itt tetszik!

For more information about Douglas Rushkoff's book, "LIFE INC. How The World Became A Corporation And How To Take It Back" check out
rushkoff.com and the LIFE INC. 9min movie

In Life Inc., award-winning writer, documentary filmmaker, and scholar Douglas Rushkoff traces how corporations went from a convenient legal fiction to the dominant fact of contemporary life. Indeed as Rushkoff shows, most Americans have so willingly adopted the values of corporations that theyre no longer even aware of it.

         szólj hozzá

Címkék: videó ökológia filmajánló fenntarthatóság

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Újra analóg lesz a kasza!

PPJ         2010.06.11.

Városiak nem igazán ismerik ezt az érzést, ahogy a teljesen vidékiek sem. Ez csak egy szűk rétegre, egy szűk területre jellemző: a kertvárosra. Ami azért nem is olyan szűk most már. Mostanság ugyanarra ébredek, elfogja ez az "érzés" a hallójárataimat, az érzés lehet elektromos vagy benzines.

Fffrümmm frümm frümm szltszlt - így az elektromos változat.

Böööööööööööööööööööööööö fröfröfrö böööööööööööööööööööö- így a benzines.

Igen: a fűnyírásról beszélek! Elég embert idegesít már a visítás és brümmögő pöfékelés. Elég legyen! Hogy én hogy várom már, mikor elfogy az olaj! Hogy én hogy várom már, mikor az elfogyott olaj miatt nem lesz több műanyag zsineg gyártva, ami a fűkaszába kell. Hogy én hogy várom már, mikor a csapadékháztartást úgy felborítja az ember, hogy a gátak átszakadnak és nem éri meg sehol sem duzzasztót építeni az elektromos áramért, mert hol kiszárad, hol átszakad... És akkor se elektromos áram, se olaj.

Az lesz a kovácsok kora. Újra analógmanuális lesz a kasza! Béla bá se fog este 8-10 ig "D" kategóriás akciófilmet nézni kereskedelmi cstornán, mert ha le akarja vágni a füvet, akkor bizony hajnalban kell kelni, akkor harmatos.

A tiszta, rendes kertváros. Az amerikai álom, ugye? Mert totál sötétnek kell lenned, hogy elhidd!

Miért utálhat meg egy közösség téged Amerikában?

„Úgy történt az eset, hogy Kathleent épp a kertészkedési hobbija sodorta bajba Winterhavenben. Vagyis egészen pontosan az, hogy saját háza körül a szokványosan rendezett, sima pázsitot – ami egyébként ökológiai és történeti szempontból is idegen a térségben – lecserélte természetesen sokszínű, kevésbé vízigényes, őshonos virágokra, füvekre és bokrokra.”

Amerikában ez felér a szentségtöréssel!

„Ha egy valamivel kellene szimbolizálni rendességi vagy rendezettségi megszállottságunkat, akkor az biztosan a sűrűn vetett pázsit volna. Ezt a találmányt eredetileg a huszadik század elején élő gazdag háztulajdonosok fedezték fel, akik a felső középosztály privilégiumai után áhítoztak: a pázsit a tollaslabda, a gyeptenisz és a krikett világát idézi, és mint olyan, megdöbbentően sok törődést igényel, hogy sima, monoton, vízszintesen lefektetett ponyva jellege legyen. Az amerikaiak évente 8 milliárd dollárt pazarolnak pázsitápoló termékekre és szolgáltalásokra, és több mint húszezer tonna rovarölőt és műtrágyát használnak hozzá.¹ 

1: Pázsitköltségek és gyomirtóhasználat: Jim Motavalli, „The Chemical Meadow”, Environmental Defense, April 1, 2000, http://www.environmentaldefense.org/article.cfm?contentid=984.

A 'gyerekek és kisállatok számára veszélyes' kis sárga jelzőzászló látványa így megszokottá vált, és a vezető szakemberek mára már csak 'kémiai pázsitként' emlegetik a találmányt. A külvárosok már gyakran nem a rend és nyugalom védőbástyái, amiért eredetileg létrehozták őket, hanem a gyep rendben tartását szolgáló fűnyírók, gyomirtók, sövényvágók és levéligazgatók búgásától-sivításától hangos tájjá váltak. ... Még ha nem is számoljuk a pázsit fenntartásának költségeit, ökológiai szempontból akkor is katasztrófáról van szó. A sűrűn vetett gyepnek rövidke a gyökere, ami nem tudja jól megtartani a nedvességet.”

Túl sok MTV-t meg Viva Tv-t néz a magyar, oszt' jó hogy ő is zöld gyepen akar bikinis csajokkal kerti vízcseppekben lassított felvételként ugrálni, de szálljon már le a földre! A gyep az nem biodiverz. Ott jó esetben is (ha nem irtja ki a műtrágya) csak földigiliszta van, de nincs az az épeszű madár ami leszállna ilyen nyílt terepre. A dzsumbuj! Na az az igazi élet. Gyepszint, cserjeszint, lombkoronaszint: rejtekek. Rovarok, madarak, éjszakai állatok. Változatosság. Sokszínűség = biztonság. Ez nem libsi duma,  ez populációökológia.  A kertnek tényleg a "multikulti" a jó. Az egysíkű gyepet elviszi az első gombás betegség, az első aszály, vagy az első áradás. A sokféle növényzetet nincs az a vihar ami kitépje. Esőzéskor az esővíz nem tud a talajba szivárogni, ehelyett a műtrágyát és gyomirtót a földdel együtt kimossa, bele a város csatornahálózatába. Ezt a fajta szimpla fűsivatagot szinte semmire sem tudják hasznosítani a madarak és más, normális esetben szívesen látott élőlények.

„A probléma nemcsak az, hogy legtöbbünkbe belénk táplálták a rövidre vágott pázsit rendjének és rendezettségének igényét. Még csak nem is az a baj, hogy egyáltalán nem vesszük figyelembe a dolog hátrányait. Az igazán nagy baj az, hogy frászt kapunk, amikor szomszédunk kertjében azt vesszük észre, hogy az kevésbé rendezett, bár finoman kidolgozott. … A természetes tájak lehetnek akármilyen gyönyörűek, egyediek, gondozást alig igénylők és környezetbarátak, néhány közösség mégis megőrülne a szedett-vetett, bozontos, egyenetlen, vegyes színű, összességében rendezetlen látványuktól.”

„Amerikában az egyik város önkormányzata a 'gyomtörvény' alapján akart vád alá helyezni, őshonos növényrengeteggel beültetett kertje miatt” öt ház- és telektulajdonost.

„A törvényt – amelynek célja a pázsitkertek elgyomosodásának megakadályozása – az önkormányzatok gyakran használják fel az őskertet ültetők ellen. … A New York állambeli Buffalo város Kenmore nevű külvárosának egyik lakosát 1984-ben például 30.000 dollárra büntették meg, amiért nem volt hajlandó ledózerolni hatszor hat méteres, tucatnyi különböző típusú vadvirággal teleültetett kertjét. … És egy napon, amikor a tulajdonos nem volt otthon, egyik szomszédja tövig lekaszálta a kertjét. Ez ellen a szomszéd ellen természetesen gyorsan ejtették a vádat.”

Nem, az amerikai "GÁRDEN" nem működik és erre már mások is rájöttek! Ahogy a dőltbetűs részek forrása is a Tökéletes rendetlenség című könyv²,

2: Abrahamson, E.; Freedman, H. D. (2007): Tökéletes rendetlenség. HVG Kiadó, Budapest. 384 p. II. fejezet, Rendezett pázsit 42-49. old.

aminek ezen fejezete - nagyon helyesen - ökológiai szemléletű, úgy az itt korábban már bemutatott Adbuster folyóirat is foglalkozott eme témával.

Az Adbuster 83. számában találkoztam ugynis Fritz Haeg munkáival, amivel támadást indított az amerikai előkertek ellen. Kövessük a példáját és tanuljunk meg kertet művelni, mielőtt elfogy az olaj és a víz, mert különben majd nézünk egy nagyot, hogy a füvünk helyén sárga száraz semmi van.

         19 hozzászólás

Címkék: város környezet fűnyíró kasza ökológia kertváros gyep fenntarthatóság pázsit adbusters fűkasza tökéletes rendetlenség

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A valódi környezettudatos sportautó

PPJ         2010.06.10.

Elég legyen a sok zöldre mosott olajreklámból. Lássuk, hogy készül egy Porsche ami valóban öko és alternatív. Kedves Kükü, ezzel szabad mennem a Critical Massre? :D

http://www.flickr.com/photos/41959234@N05/sets/72157622802440077/

Illetve ide is bemásolok pár képet a főbb stációkból:

071120091047 by Ion Camborrado.091120091068 by Ion Camborrado.11.12.2009 by Ion Camborrado.20.01.2010 by Ion Camborrado.10.02.2010 by Ion Camborrado.24.02.2010 by Ion Camborrado.07.04.2010 by Ion Camborrado.

         3 hozzászólás

Címkék: ajánló porsche bicikli fenntarthatóság

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A fenntarthatóság előőrsei - a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Irodájának projektje

PPJ         2010.05.28.

Kis önreklám a(z alább hivatkozott) fotók kapcsán. A konferencia felettéb hasznos és érdekes volt. Létrejövőben van egy új irányítás, egy új fajta jog-feedback, ami helyt ad a lokális változásoknak. Amit az elmúlt évtizedek - mondjuk ki - osztályharca szétvert - a vidéket - azt helyreállítjuk és becsületét visszaadjuk!

Forrás: http://jno.hu/hu/?&menu=aktualis&doc=20100526

„A fenntarthatóság előőrsei” a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa irodájának (JNOI) programja. A program célja, hogy olyan közösségi kezdeményezéseket mutasson be a társadalom számára, melyek elkötelezettek a komplex – környezeti, gazdasági, társadalmi – értelemben vett fenntartható fejlődés mellett, azt a maguk lakóhelyén megvalósítani igyekeznek, jó példaként szolgálhatnak más hasonló kezdeményezések és a társadalom egésze számára, valamint a JNOI eszközeivel segítse e kezdeményezések hálózatának kialakulását. (A program során támogatott szervezetek, egyenként és összességükben teljes önállósággal, a maguk nevében járnak el, működnek és nyilatkoznak.)

2010. május 17-18-án több mint 200 fő részvételével, „A fenntarthatóság előőrsei – Közösségi kezdeményezések a tájkímélő helyi gazdaság erősítésére Magyarországon” címmel tanácskozás zajlott Budapesten. A konferenciát a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának irodája, az ELTE Közös Örökségünk Kutatóműhely és az Új Reformkor Program szervezte, a Norvég Finanszírozási Mechanizmus (Norway Grants) anyagi támogatásával, médiatámogatója pedig a Magyar Vidék Televízió (MVTV) volt. A résztvevők közel 150 különböző szervezetet – érdekképviseleteket, települési önkormányzatokat, egyetemeket, kutatóműhelyeket, kormányzati, gazdasági, civil szervezeteket, és a sajtót képviselték vagy magánszemélyként vettek részt. A résztvevők négy fő témakört tekintettek át: közösségi (első sorban önkormányzati) vállalkozások, a hagyományokra támaszkodó közösségi kezdemények (többek között: élőfalvak), gazdasági hálózatépítési kezdeményezések tapasztalatait, valamint a kistermelők gazdasági tevékenységét szabályozó jogi környezetet.

A tanácskozás bevezető előadásaiból, illetve a résztvevők hozzászólásainak egy részéből igen komor helyzetkép rajzolódott ki a vidék állapotáról. Ez egybecseng azzal a helyzetértékeléssel, amit a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa 2008-2009-es beszámolójában közzétett:

"Azok a közösségek, amelyek ma Magyarországon a maguk és a jövő nemzedékek érdekében valóban meg kívánnák kezdeni a fenntartható életvitelre való áttérést, komoly nehézségekkel találják szemben magukat. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa »Fenntarthatóság előörsei« programjának keretében végzett kutatás összegzése – eltérő adottságú és egymástól távoli régiókban szerzett egybehangzó tapasztalatok alapján – megállapítja, hogy a fenntarthatóság feltételeinek megfelelő, azaz alapvetően helyi forrásokra építő, a helyi közösség önrendelkezésének gazdasági alapjait megteremtő, környezetbarát, az ott élőknek munkát, perspektívát, megfelelő életminőséget biztosító vidékfejlesztés lehetőségei ma Magyarországon nem adottak.

Az óriási mértékben koncentrálódott, túlnyomórészt nemzetközi befektetőcsoportok és hálózatok kezében lévő élelmiszer-kereskedelem, -feldolgozó és vendéglátóipar az erő pozíciójából tárgyal beszállítóival. A hazai mezőgazdasági termék kiszorul a bel- és külföldi piacairól. Az élelmiszer-feldolgozás és -kereskedelem állami szabályozása ésszerűtlen adminisztratív, higiéniai és egyéb jogszabályokkal gyakorlatilag lehetetlenné teszi a háztáji, kisüzemi, helyi termék legális megjelenését a helyi piacon. Ezek betartásához komoly beruházás kellene, a kisebb léptékben gazdálkodóknak nem kifizetődő a nagyipari előírásoknak megfelelő feldolgozóüzemet építeni. Az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokból pedig általában épp ezeket a kisebb, közepes léptékű üzemeket, gazdálkodókat zárják ki adminisztratív vagy gazdasági korlátokkal. Így a normatív és pénzügyi szabályozás szinte kizárólag az intenzív nagyüzemi termelést teszi rentábilissá, függetlenül a helyi adottságoktól. A hazai támogatási politika, piacszabályozás és  hitelfeltételek a kisebb gazdaságokkal szemben ellenségesek, és a hazai családi gazdaságok számára hátrányt jelentenek a szomszéd országok farmereihez képest.

Kijelenthetjük, hogy a hazai agrárpolitika és a forgalomban levő vidékfejlesztési koncepciók az európai trendekkel részben, a fenntartható fejlődés követelményeivel teljes mértékben ellentétesek. A fenntartható vidékfejlesztés feltételei megteremthetők lennének, ehhez azonban gyökeres fordulatra lenne szükség a vidékpolitikában.”

A konferencián bemutatkozó helyi kezdeményezések gyakorlati tapasztalatai szerencsére árnyalták e képet. E kezdeményezések bizonyítják, hogy még a legelesettebb, kilátástalan helyzetben lévő közösségekben is van lehetőség a kiutat megtalálni, ha az elkötelezettség, tudás, akaraterő megmozdul a közösségért. A résztvevők sürgették a tájkímélő termeléssel, a vidéki közösségek újraélesztésével, a mezőgazdasági termékek alternatív értékesítésével foglalkozó és más hasonló tevékenységet végző szervezetek együttműködését, közös fellépését. Ennek érdekében Élő Magyarország néven hálózat létrehozásáról döntöttek.

A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa az ilyen kezdeményezések együttműködésének elősegítésében továbbra is részt kíván venni, miközben ezek mindennapi működését akadályozó, a fenntarthatóság követelményeivel ütköző jogszabályok ésszerűsítése érdekében is fel kíván lépni.

A konferencia résztvevőinek állásfoglalása letölthető innen.


Pacsuta Péter János néhány fotója a konferenciáról itt megtekinthető.


A vetített előadások az alábbi linkekről letölthetők:


Szabadkai Andrea (Szövetség az Élő Tiszáért) – Fehér Zoltán (Szövetség az Élő Tiszáért) – Korzenszky Anna (Védegylet): A kistermelők előtt álló jogi akadályok és ezek lebontása

Kovács István (Oszkói Hegypásztor Kör): Közösségi munka a Vasi Hegyháton – a présház felújítástól a helyi termék klaszterig

Kajner Péter (Jövő nemzedékek országgyűlési biztosának irodája) – Huszti Levente (NFÜ LHH Fejlesztési Programigazgatóság; Új Reformkor): Egy közösségi gazdasági hálózat lehetséges körvonalai

Sztolyka Zoltán (Rozsály polgármestere, helyipiac.hu): Rozsály, az önellátó falu

Lakatos József (Tiszaadony polgármestere): Szociális földprogram keretében létrehozott kecskefarm és tejfeldolgozó Tiszaadonyban

Lantos Tamás (Markóc polgármestere, Ormánság Alapítvány): Közmunkaprogram és gyümölcsészet a fenntartható helyi gazdaság szolgálatában

Fekete Ágnes – Barta Tamás (Perőcsény): Mobil gyümölcsfeldolgozó kisüzem a helyi alapanyag feldolgozására

Hajas Pál (Euragro Vidékfejlesztési Iroda, Kozárd): A kistérségi helyi termékelőállítás szabályozási és fejlesztési helyzete

         szólj hozzá

Címkék: fotók fenntarthatóság jövő nemzedékek

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Halászat: államilag támogatott fajpusztítás

PPJ         2010.05.23.

A Népszabadság Online szerint "drámai összeállítást közölt a brit Guardian a világtengerek halászatáról. A lap szerint az állami támogatások nélkül az ágazat működésképtelen lenne - most viszont az történik, hogy költségvetési pénzekkel megtámogatva sokmillió ember dolgozik a tengeri ökoszisztémák tönkretételén."

(Csoda, hogy e hír alatti első cikk a biodiverzitás összeomlásával foglalkozik? - a szerk.)

A cikk egy UNEP-jelentésre hivatkozik, amely szerint a kormányok évente 27 milliárd dolláral támogatják a halászat fenntartását. Hogy az arányokat is érzékelni tudjuk: az iparág éves bevételeinek egyharmadáról van szó. A pénz látszólag fontos célokat szolgál, hiszen a világon 35 millió embernek kenyérkereső foglalkozása a halászat, a családtagokat is beszámítva 120 millióan élnek közvetlenül a halfogásból.

A halfeldolgozó és -kereskedő vállalkozásokat is számításba véve áttételesen 500 millió embernek nyújt megélhatést a "halipar", azok pedig több mint egymilliárdnyian vannak, akik számára a halhús jelenti az első számú (és az egyetlen megfizethető) fehérjeforrást.

Ugyanakkor ennek a hatalmas embertömegnek a kiszolgálása olyan rablógazdálkodáshoz vezet, amely mára tönkretette a világtengerek halállományát. A zsákmány csökken, a halászok pedig egyre hosszabb és kockázatosabb utazásokra kényszerülnek a megfelelő fogás érdekében.

Ahogyan az UNEP jelentéséből kiderül, az évtized eleje óta - a növekvő befektetések ellenére - 10 százalékkal csökkent, és az érintett vállalkozások 30 százaléka válságba került. Ezen a helyzeten láthatóan az említett támogatások sem segítenek, sőt, inkább mélyítik a krízist - ökológiai és gazdasági értelemben egyaránt -, hiszen hozzájárulnak a halpopulációk túlhalászásához és kimerüléséhez.

Az UNEP álláspontja szerint fel kellene számolni az ipari méretű "halkitermelést" lehetővé tevő hatalmas halázflottákat, és az ágazatnak ismét a helyi piacokra termelő, helyben halászó mikrovállalkozásoknek kellene uralniuk.

A szervezet úgy látja: a jelenleg dolgozó 20 millió halászhajóból akár 13 milliót is ki lehetne vonni a forgalomból anélkül, hogy a szegény államokban létfontosságúnak számító halhús-piac összeomlana. Ezzel paradox módon a halászatból élők száma akár még nőhetne is, és a halhúsnak a világélelmezésben játszott szerepe sem csökkenne érezhetően. Ráadásul a túlhalászás megszűntével a halállomány, sőt a halászható mennyiség is megnőne. Ehhez azonban olyan védett területeket is ki kellene jelölni, ahol tilos a halászat, és a halak zavartalanul szaporodhatnak.

Forrás: NOL

Néhány komment a cikk alól:

adamant | 2010. május 23. | 18:19:48

A nemzetközi halászat által évente elejtett halak csak igen kis százaléka kerül alapellátásként szegény országok, emberek asztalára.
Ezze szemben viszont a nagy része ( a feldolgozóipar nagyvonalú felhasználása és un. extra minösége miatt) kidobásra, örleményként, haltápként kerül felhasználásra.

A kifogott halak több, mint 50 % a gazdag országok, luxus fogyasztói számára kerül értékesítésre.
Ha pl. 1-2 éves halászati tilalmat vezetne be az ENSZ, akkor az "éhezö" világ ezt kevésbé sínylené meg, mint a modern, egészéges táplálkozásáért havonta milliárdokat kiadó gazdag réteg.

Ki kellene próbálni addig, amíg a tengervizek nem válnak halott löttyé, élövilág nélkül.

Robin Good | 2010. május 23. | 17:29:10

Lényegében minden termelési folyamat arra irányul, hogy a természeti erőforrásokat egy valamilyen rövid élettartamú terméken keresztül hulladékká alakítsa. Az emberiség viselkedése a Föld nevű bolygón nem sokban különbözik egy salátán élősködő levéltetű-kolóniáétól.

nablaquadrat | 2010. május 23. | 13:26:57

A brit Guardian szerint: "... az történik, hogy költségvetési pénzekkel megtámogatva sokmillió ember dolgozik a tengeri ökoszisztémák tönkretételén."

Nem kell messzire menni, egészen a tengerekig:
Itt van például a magyar [Gyurcsány-Kuncze-Kóka-Bajnai] kormány, amelyik zöld-energia felárat fizet a Dalkia-Energia Zrt-nek [egészen pontosan Somosi Lászlónak, az egykori MSZMP Pécsi Városi Pártbizottsága tagjának] a Pécsett biomassza gúnynéven elégetett mecseki rönkfáért.

         2 hozzászólás

Címkék: természet ökológia halászat óceánok fenntarthatóság tengerek

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

 
 
süti beállítások módosítása