PPJ         2010.12.12.

A kérdést egyszerűen, már az elején megválaszolva: boldogságot és gazda(g)ságot! Azonban most nem a rövid, összecsapott válaszadásnak van az ideje, hanem a cizellált kifejtésnek. Sajnos a Typotextől még nem kaptam meg a videófelvételt a könyvbemutatóról, de szerencsére szorogosan jegyzeteltem a rendkívüli hazai eseményen, a Boldogság és gazdaság című könyv bemutatóestjén. A könyv tartalomjegyzéke jól mutatja: közgazdaságtani professzorok válogatott műveiről van szó, ez nem a levegőbe beszélt alaptalan térítés. (Anyagi hansznom ebből nem származik, mégis megemlítem, hogy a Typotexnél a könyvek Karácsonyig FÉLáron kaphatók! Ami különösen ilyen jószágnál - és persze a buddhista közgazdaságtan könyvnél is - nagyon baráti kedvezmény!)

Agócs Tamás, a Buddhista Főiskola rektorhelyettese kezdte a könyvrecenziót. Természetesen nem győzte hangsúlyozni már az elején, hogy a buddhizmus elsősorban nem vallás, hanem egy módszer. Nem egy egzotikus valami, hanem egy nagyon tudatos, hittől mentes, valós eszköz- és gyakorlatkészlet. Hogy a buddhizmus nem vallás [*], sokan a mai napig nem tudják.

([*] Erről bővebben Láma Ole Nydhal (1995): Ahogy a dolgok vannak - Korszerű bevezetés Buddha tanításaiba, Gyémánt Út Buddhista Közösség "kiadó", 9-12. p. és Hetényi Ernő (1989): Buddhizmus a buddhológia tükrében, Laude kiadó, 14-19. p.)

A buddhizmus úgy válik, válhat működő tényezővé, úgy és azért folytat egyre több diszciplína dialógust a buddhizmussal, mert a gondolkodásunk - elsősorban az ökológiai és gazdasági válság hatására - elkezdett módosulni. A felébredetteknél már nem a szenvedélyek, hanem a valódi boldogság, a megelégedés vezérlik az életüket. Ez a felismerés a válság súlyosbodása miatt egyre többeknél előtérbe fog tolódni.

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola és a Corvinus egyetem néhány éve az első nemzetközi konferenciát szervezték buddhista közgazdaságtan ügyében. Zsolnai László, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságetikai Központjának igazgatója azóta tartja szorosan a kapcsolatot a főiskolával. A két iskola között tudományos munkakapcsolat és tudáscsere zajlik. A könyv végén például, a főiskolán végzett Kovács Gábor által összeállított buddhista fogalmak magyarázó jegyzéke található.

Zsolnai László vette át a szót tőle és elmondta, hogy ismeri a tipikus nyugati reakciókat erre a témára, mert világszerte rengeteg konferencián adott már elő. Őmaga huszonöt éve ismerkedett a témával, mikor is Ernst F. Schumacher A kicsi szép című könyvét (könyvismertető) olvasta. Schumacher buddhista volt. Tulajdonképpen ő vezette be a közgazdaságtanba a buddhizmust, ő fedezte fel a buddhista közgazdaságtant. Közgazdaságian szólva "a kicsi szép" annyit tesz, a kevesebb több. Ennek az etikának a célja a megélhetés, nem a meggazdagodás.

A nyugati paradigma, amiben az egész nyugat mélyen hisz az, hogy az én az nem egy illúzió. A buddhizmusnak, ahogy a buddhista közgazdaságtannak is a "no-self" a nem-én a gyökere. Az egész nyugati közgazdaság alapja a "self interest", az egyéni érdek. Pedig a "self" csak egy illúzió. "Ezt megkérdőjelezni nyugaton sajnos még alapvető eretnekség" - mondja Zsolnai. A nyugati közgazdaságtan centrális dogmája még mindig az Adam Smith-i láthatatlan kéz, pedig már könnyen beláthatnánk, hogy ez egy mélyen hamis illúzió!

"Végzetes ál-bölcsesség a láthatatlan kéz modell!" - mondja Zsolnai László.

Pedig ezzel a modellel tettük tönkre az ökoszférát, a nyugati-modell úgynevezett jóléti betegségeket terjesztett el, és szociológusok mondják, hogy a nyugati modell az, ami "underclass"-t hozott létre, amit léte kezdete óta nem tudunk integrálni a gazdaságba!  A nyugati világ önpusztító folyamatokat indított be. Ezt hívják az evolúciótudományban "megszaladási jelenségeknek". Ezen érvek bármelyike elegendő lenne már a változáshoz, ám a neoklasszikus neoliberális gazdasági modell minden erejét beveti, hogy létének indokoltságát és alapjait még véletlenül se kérdőjelezzék meg az emberek és a kormányok.

Sokak szerint  - folytatja Zsolnai -, a buddhista közgazdaságtan nihilizmus és nem jön ki gazdálkodás belőle, viszont számos példa mutatja a világon, hogy igenis működőképes. Látunk sikeres, működőképes buddhista beállítottságú kezdeményezéseket, amik a gazdaságot is felvirágoztatták. Thaiföldön, Japánban vannak buddhista vállalatok. De nem az a kérdés, hogy vannak-e buddhista vállalatok, vagy keresztény vállalatok és, hogy a vállalatok milyenné válnak. A buddista modellben nincs General Motors, nincsenek etikátlan vállalatok; egyáltalán vállalatok se biztos, hogy vannak. Nem ugyanazok a kategóriák vannak benne, nincsenek analógiák: ez is egy megrögzött nyugati gondolkodásmódot mutat, ha ilyen kérdésekben gondolkodunk. Nem a buddhista vállalatok léte a lényeg, hanem a buddhista fogyasztóké! Amerika legnagyobb mozgalma, ami olyan 3-4 milliós, a "voluntary simplicity living", ami egy "new age" mozgalom, részben buddhista beállítottsággal!

Röviden megemlíti Zsolnai, hogy a buddhizmus egyáltalán nem piacellenes, nem fogyasztás ellenes, hanem középutas, moderálás-párti politika. Szintén felvillantja, hogy a boldogságkutatás ma a világon egy igazi "hot-topic", főként az USA-ban és Nyugat-Európában. Itt jegyzi meg, hogy habár Arisztotelész természetesen nem buddhista volt, mégis, elképesztő számú összecsengés van felfogásban Buddha és őközte.

Zsolnai is cáfol egy közhiedelmet a buddhizmussal kapcsolatban. A buddhizmus nem aszkétizmus, nem szegénység, sőt a kereszténységgel szemben megengedőbb! Sőt, a buddhizmus foglalkozik a pénzzel. "Hard science", empirikus eredmény, kimondható adat, hogy 15-20 ezer USA dollár éves bevételnél több nem kell a boldogsághoz, nem szükséges, felesleges! Ez pont Magyarország kategóriája. Ennél több nem fog boldogságot hozni! Ez "hard science" - mint mondja.

Kutatások bizonyítják, hogy boldogságot, az előbb említett anyagi színvonal után, már csak az interperszonális kapcsolatok gazdagsága és minőséga ad. Ez a fontos az anyagi színvonal után. De ehhez kell az anyagi szint. "People make people happy!" - a pénz után csak ez fontos és ez hoz boldogságot. Majd megismétli: a buddhizmus nem aszkétizmus, nem szegénységi fogadalom. A buddhizmus belátja és kimondja, hogy boldogság csak egy bizonyos anyagi színvonal után érhető el. Halkan jegyzem meg, hogy ennyit a jézusi tanításokról meg a racionalitásról... A buddhizmus szerint a világiak számára a szegénység szenvedés! A páli kánon szerint "a vagyonra törekedni kell"!

Ennek a fajta boldogságnak az eléréséhez viszont szakítani kell a nyugati közgazdasági logika által belénk súlykolt dogmákkal és a vágyainkat csökkenteni, moderálni, minimalizálni kell! Ez: a vágyak kioltása, a nirvána. Ez lett volna a könyv eredeti címe - mondja Zsolnai László - ám a kiadó természetesen a nyugati emberek számára emészthetőbb cím választását javasolta. A feladat tehát a nem-én gyakorlása! A boldogság az út melléterméke, de nem a cél a buddhizmusban. Ezért kicsit félrevezető lehet a könyv címe. A "public happyness" nem kormányzati feladat - az egy kooperatív társas feladat. Nem a kormányzat vagy a cégek feladata a boldogság megteremtése. A "meanful life" egyénileg, civilként elérhető. Nem a boldogság a cél a buddhizmusban: de az ÚT-tal együtt jár. :)

Tehát elmondható, hogy ökológiai, fenntarthatósági szempontból a vágyak csökkentése elkerülhetetlen! Azonban nincs ingyen-buddhizmus, nincs ingyen-boldogság. Ezért az útért keményen meg kell küzdeni a tudatunkkal, de végül sikerülhet a szenvedést legyőzni. Hogy József Attila Eszmélet című verse hatodik versszakának kifordítottjával példázzuk a buddhizmus lényegét:

"Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat."

helyett

Im itt a vágyak belül,
így ott kívül a szenvedés.

Hogy utópia lenne a buddhista gondolkodás szerinti világ? "Utópia, persze!" - mondja Zsolnai. Ám - folytatja - a nyugati utópiákkal szemben egy különbség van. A keresztényeknek szükségük van arra, hogy mások is azok legyenek. A buddhistáknak nincs szüksége arra, hogy más is buddhista legyen. Egyedül, önmagában is működö eszmerendszer, boldogságot-, azonnali boldogságot nyújtva. Bárki, bármikor elkezdheti. Akár öreg korban is. Ilyen a ZEN: villansászerű. Ez egy individualista stratégia! Ez a nyugati keresztény modellre nem igaz. 2500 év alatt a buddhizmus az egyetlen, ami békével terjedt el, nem okozott például vallásháborúkat! Ilyen a stratégiája, békével tud terjedni fejből fejbe. :) Nem olyan mint a többi vallásnak az egész történelmen átívelő véres kínzó győzködése és tukmálása, amit George Carlin is kiparodizált már:

"- Hiszel Istenben?
- Nem.
- Bumm. Halott.

- Hiszel Istenben?
- Igen.
- Az én Istenemben?
- Nem.
- Bumm. Halott. Az én Istenemnek nagyobb a fasza, mint a tiédnek!"

A Time Magazin. Nem egy mainstream buddhista folyóirat, ugye?! Mégis, a 2007 májusi száma, ami a The Global Warming Survival Guide címet viseli, közreadott egy 51 pontból álló tanácshalmazt, aminek az 51. pontja - buddhistáknak nem idegen gondolat - az volt, hogy: "Élj egyszerűen. Meditálj. Fogyassz kevesebbet. Gondolkozz többet. Kölcsönözz, ha valamire szükséged van és add kölcsön, ha kérik."

Összefoglalva tehát:

Nem a buddhista közgazdaságtan megvalósítása a cél! A buddhizmus nem egy diktatúra, mint a jezsuiták Bolíviai átnevelőtáborai. Nem egy totalitárius buddhista közgazdaságtan megvalósítása a cél. Nem kormányzati szinten kell megvalósítani. Nem kell erőltetni. Csakis indirekt módon érhető el a cél! Ha boldogok akartok lenni, ne a boldogságot keressétek! Kerülőutas, paradox megvalósítás lehetséges csakis. Gyűjtsetek vagyont, de ne az "én"-ért, az EGO nagyságáért, hanem hogy megoszthassátok azt másokkal, hogy minél hamarabb ők is felébredhessenek és kiemelkedhessenek! 

PPJ         2010.06.07.

Néhány héten belül több döbbenetes esemény történt a Pásztóhoz közeli Hasznosi-víztározó körül. Joggal tehetik fel a közvetlenül érintettek a kérdést, hogy mi(k)nek köszönhető ez, tekintve, hogy itt nem csupán szimbolikus a kijelentés, hogy „a fejük felett” döntöttek.

Mert Pásztónak tényleg a feje felett van a tározó!

Röviden az internetről bárhonnan idelátogatóknak
A Hasznosi-víztározót, Magyarország egyik legtisztább vizű tavát a Kövecses-patak táplálja. Meghatározó jellegét főként a tipikus, magashegyekre jellemző tornyos, völgyzárógátas kivitele adja. 1973-1986 között építették. Átlagos mélysége 15 méter, legmélyebb pontja több mint 20 méter. A tó víztükrének területe 23 hektár, térfogata 2 millió köbméter!

A természet régen [1] és a "természet" most [2]

[1] http://matrahegy.hu/termvede/fotok/tv_2006_hasznosi.jpg

[2] http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/12/images_05519.jpg

Ismerjük-e ennek a tónak az előnyeit és a hátrányait? Mintha elfelejtettünk volna helyben élni. Hogy a magyar nyelv morális tartalmára is utaljak: helyesen élni. Valóban óriási katasztrófa például a Mexikói-öbölben most történő események, de a globális klímaváltozás a sok kis helyi katasztrófából épül fel. Ideje tehát a saját környezetünkkel foglalkoznunk, mert ez az a „terep”, ahol szót értünk egymással, ahol értjük a politikát, ahol tenni tudunk, és ahol tennünk kell. A mátraiaknak a Mátra problémáira kell reflektálniuk, a Hasznosi-víztározó felett és alatt élőknek a Hasznosi-víztározó körüli kérdésekről kell beszélniük. Mindezzel persze nem mondtam, hogy a globális folyamatokat figyelmen kívül kell hagyni, éppen, hogy a megoldása helyben van: mindenkinek a saját helyében.

Egy valamiről feledkezett meg tudniillik az összes híradás, ami a pásztói eseményekről szólt: hogy ez nem véletlen, hogy megtörtént. Ok és okozat. Előzmény és következmény. Ezek tudományosan igazolható rendszerek. Valamilyen viselkedés és hozzáállás egészen pontosan megmondható következményekkel fog járni. Hogy picit előre szaladjak, ha nincs erdő ami „megfogja” a vizet, akkor az bizony szalad a saját útján! Innentől kezdve pedig ökológiáról beszélhetünk, ugyanis vannak tudósok, akik a természet, a gazdaság, a környezet és az emberek „játékait” együtt szemlélik. Ha ebben a „játékban” rosszul bánik az ember a természet „lapjaival”, akkor a természet „mindent vihet”! „All in”: mindenki víz alatt.

Rövid politikai kitérő
A politika eredeti görög fogalma azt jelenti, hogy vitázni „jóról” és „rosszról”. Ugye milyen távol áll ez a hazai felfogásától a politikának? Nem is lenne az olyan rossz, ha az emberek valóban beleszólhatnának az őket érintő fontos kérdésekbe. Pedig ha az emberek nem nyerik vissza a jogot, hogy a jó és rossz újra a saját döntésük tárgya legyen, akkor „megette az egészet a…, bocsánat, elvitte az egészet az ár”! Most, hogy ilyen veszélynek lett kitéve több ezer ember, szülessen közmegegyezés arról, hogy mit akarnak. Állandó élet- és vagyonveszélyt vagy más megoldást az ivóvíz beszerzésére. Lényeg, hogy a döntés szintje az emberek szintjén legyen, s ne néhány politikus, gazdasági felettes, vagy gazdasági felettesek által zsebre tett „szakértő” döntse el emberek ezreinek a sorsát. Ugye, ok és okozat. Nem „sors” az, hanem egy korábbi döntés következménye. A gazdasági szempontokat szem előtt tartó döntések a biztonság és a természet rovására mennek!

Szükség van tehát arra, hogy minimum a Hasznosi-víztározó vízgyűjtőterületén történő dolgokat, de inkább az egész Mátrában történő folyamatokat felülvizsgáljuk. Az elmúlt napok eseményei miatt sokakban felmerült a kérdés, hogy szükség van-e Pásztón víztározóra?

Szükség van arra is, hogy a történtek felelőseit megnevezzük. Ismét nem konkrét személyekre utalok (nem a politika hazai megnyilvánulásait akarom én is utánozni), hanem összefüggésekre utalok. A különböző (az emberek és környezetük gazdaságáról nap, mint nap létkérdések ügyében döntő) gazdálkodási szakmák egymásra nézvést totális süketségére.

Olyanok ezek a „szakemberek”, mintha még azt hinnék, hogy lapos és végtelen a Föld. Mintha nem jutott volna el hozzájuk a hír, hogy gömbölyű és véges. Semennyire sem veszik figyelembe ugyanis a fenntarthatóság kritériumait! Pedig a Mátrában nincs végtelen víz, végtelen fa és végtelen vadállomány. Nagyon is szűk határok között csak lehet ezekkel a rendszerekkel játszani, hangolni őket, mert tarra vágott erdőben nincs az a víz és nincs az a vad ami megmarad. Ha nem megfelelő a természetvédelem, akkor nincs megfelelő erdő. Attól még hogy nincs megfelelő erdő, bizony a vadgazdák nagyon szeretnének busás hasznot húzni a vadállományból. Attól még, hogy nincs megfelelő erdő, bizony az erdészek is hasznot akarnak a fából. A vadgazdálkodás, az erdőgazdálkodás és a vízgazdálkodás mind kizsigereli a természeti környezetet: és kész is az öko-katasztrófa! Megfelelő (vad)eltartóképességű erdő helyett, sivár, aljnövényzet nélküli, vagy tarra vágott erdők vannak, túltartott vadállománnyal, kihaló védett állat és növényfajokkal, csapadék megtartó képesség nélkül! Jó lenne már, ha erdész, vadász és vízgazdálkodó szakemberek együttműködnének és nem a saját hasznukat lesve mindegyik csak külön-külön kárt okozna, hanem - mint mesében a pillangót - együttesen fedeznék fel „a fenntartható gazdálkodás csodálatos működését”.

Azt a következtetést kell levonnunk, hogy akkor nem jó a Mátrának, ha azt csak pár érdekcsoport tartja kézben. A Mátrának az a jó, ha az ott helyben élők közösségeinek jelent előnyt, ha az ott lakók életminőségét javítja, ha egy fenntartható módú, jó életminőségű állapotot állít be úgy, hogy maga a terület nem sérül. Nem sérülhet! Ha sérül, akkor az elsősorban az ott lakók fogják a bőrükön érezni, s nem a természet gazdagságával felelőtlenül gazdálkodó réteg.

Lassan eljutunk tehát oda, hogy lássuk, milyen sajátos környezeti katasztrófa bontakozik ki a Mátrában. Hogy visszatérjek a tárgyhoz, a Hasznosi-víztározónál 2010.05.26 készített fotómon is „gyönyörűen” lehet ezt szemléltetni.

Forrás: saját fotók (2010.05.26)

A lényeg, amit látni kell a képeken, az a helyi szintű természetpusztítás összefüggésrendszere. Azaz a hegyen a tarra vágott erdő, ami megfogja, felszívja a folyamatos csapadékot. A Mátrában nagyon sok hektáron látni hasonló irtásokat ami miatt a csapadék egyre gyorsabban és egyre nagyobb mennyiségben zúdul a víztározóba. Szerencsére voltak akik észbe kaptak és időben leeresztették a víztározót. Pár napra rá újabb heves esőzés érte a vidéket, és ez a leeresztett vízmennyiség 1(!) nap alatt újra a tározóban volt. A felelőtlen táj- és erdőgazdálkodásnak azonnal meglesz (nem csak a természetre, hanem az emberekre is súlyos) következménye!

Egy víztározó szavakkal ki nem fejezhető mértékben változtatja meg egy vidék teljes ökoszisztémáját. A tározó felett víztöbblet keletkezik, alatta vízhiány, felette minden „kirohad”, alatta minden kiszárad. Olyan területek száradnak ki, ahol régen vizes, mocsaras, lápos élőhelyek voltak vagy vízigényes növényzet takarta.  A vízfolyások léte (biológiai és kémiai élete) a tározó „szakembereinek” gondolataitól függ és ugye értjük, miért fontos nekünk, hogy a víztározó alatt a Kövecses-patakban élő védett állatok (kövicsík, gőték és rákok) ne pusztuljanak el nyáron a felhalmozódó iszaprétegtől és a vízszint drasztikus lecsökkenésétől. Vízszintingadozások természetesen mindig is voltak! (Ahogy klímaváltozások és fajkihalások is a Földtörténelem során.) Csakhogy ekkorák, ilyen komoly vízszint-ingadozások azonban nem voltak! (Csakhogy ilyen mértékű klímaváltozás és fajkihalás még nem volt!) A probléma pedig a hegyen felfogott víz. A víztározó, amely visszatartja a hegyen a vizet, ezzel nem normális felszíni és felszín alatti vízállapotokat létrehozva. Elfelejtettük, hogy a víznek ökológiai szerepe is van, nem csupán egy mozgatható és árasított értékkel rendelkező anyag- és energiatömeg.

A pásztói árvíz tragédiája során levonható tanulság csak részben az, hogy miért építkeznek az emberek árvízveszélyes területre. A tanulság másik nagy fele az, amit már említettem, hogy ha egy tájjal úgy bánnak, hogy az minden vízmegtartó képességét elveszíti, akkor ne csodálkozzunk, hogy szörfölni lehetne azokon a hullámokon, amik a Mátrában a hegyekből egy-egy esőzés után lezúdulnak. Ha nem vágják ki az erdőket, ha a túltartott vadállomány nem eszi meg a teljes cserjeszintet és aljnövényzetet, ha a vadállatok és az erdőirtó munkagépek nem tapossák le a talajt, akkor a víz se zúdulna le olyan könnyen, mert lenne hová és mibe beszivárognia.

És mindezt olyan jogi kibúvók teszik lehetővé, mint a tarvágás és a végvágás közti „különbség”. Okosak ám ezek az erdészek, pardon, fászok. Úgy látszik, csak a fa kell nekik, élő erdő nem. Mert az a terület, ahol még az a néhány fa állva maradt, nem nevezhető tarvágásnak, hanem "csak" végvágásnak - ez pedig engedélyezett erdőhasználati üzemmód. Ha az a néhány fa nem marad ott, akkor hivatalosan is tarvágás lenne, ami tiltott. Kérdem én: mit számít ott az a néhány fa? Mennyi vizet fog az meg?

A Hasznosi-víztározó körüli problémákra nem egyszerű a megoldás, de van. Létezik, bármennyire is elhallgatódik. A fenntartható erdőgazdálkodás nem fog annyi profitot termelni az erdészeknek, de az erdők épsége a Mátra, a víztározó és végső soron az emberek hosszú biztonságát fogja garantálni. Nem is beszélve az egészséges erdők ökoszisztéma-szolgáltatásairól, mint a levegő tisztítása, gyümölcsök és gombák termőhelye, a klimatikus viszonyok biztosítása, stb. A fenntartható vízgazdálkodásnak többlet figyelmet kell fordítania a tározó alatti vízállapotokra, igyekeznie kell utánoznia a természetes vizek tulajdonságait, úgy mint, az áradások biztosítása, a patakok kiszáradásának kerülése.  A természetvédőknek ügyelniük kell az invazív (fa)fajok kiszorítására, a természetes növényflóra visszaállítására. A vadgazdáknak ügyelniük kell a fenntartható mértékű vadgazdálkodási gyakorlatra, a nem őshonos fajok végleges kipusztítására, mert bármennyire is „jó mulatság” egy korzikai jövevény kecskét – a muflont – hajkurászni, annak az egész erdei ökoszisztémára káros mivolta tudományosan bizonyított. És mint már előbb olvashattuk, az erdőben történő dolgok egyenes következményei, hogy átszakadhat a Hasznosi-víztározó gátja. Meggondolandó, hogy kétmillió köbméter víz a nyakunkban ér-e annyit, hogy páran meggazdagodjanak belőle.

A víztározó sorsa felől is dönteni kell. Esővíztározó, vagy ivóvízi célokat szolgál? Lehetne máshonnan pásztónak ivóvize? Az milyen előnyökkel és hátrányokkal járna? Felméréseket kellene végezni a víztározó teljes ökológiai hatásmechanizmusairól, hogy eldönthessük, több kárt okoz-e a megléte mint hasznot. Egy záportározó haszna a helyben élők biztonságán kívül, a virágzó turizmus, sokszínű tavi élővilág és gyönyörű egészséges környezet lehet.

Egy biztos, a helyzet tarthatatlan. Sem a gát, sem a helyben élők nem tudják elviselni az egyre nagyobb nyomást. Márpedig esőzés lesz még a nyáron. A szélsőségek nőni fognak, a klímaváltozást és a mögötte álló logikátlan gazdálkodási folyamatokat nem egyszerű átformálni. Végezetül még egyszer mondom: a víztározóból leengedett 1 millió köbméter víz 1 nap leforgása alatt leesett csapadékként az égből bele a tározóba. Nem mi irányítjuk a természetet, ő szab határokat nekünk!

Tisztelettel: Pacsuta Péter János,
SZIE, Természetvédelmi mérnök

PPJ         2010.05.28.

Kontár bejegyzése nyomán, tegnap én is "kutattam" a témában, vagyis, hogy úgy hozta az élet, hogy már megint Cora újság landolt a postaládában...

Miért már megint? Mert lemondtuk! Cora által nekünk küldött válaszküldeményen pipáltuk be a kis négyzetet, hogy NEM. De még mindig jön az akciós. Apróbetű a katalóguson: "A katalógus terjesztésével kapcsolatban tárcsázza a Feibra Magyarország Kft. napközben hívható számát: 06-1-340-99-21"

Felhívtam. "Hogy ők nem a Cora, hiába mondtuk le, hogy a mi címünkre ne, ők területet kapnak megrendelésként, megszórják Érdet, nem érdekli őket a kivételes házszám." Mondom mi a megoldás? Mi címre pontosan visszamondtuk. "Hát, hogy írjuk ki a postaládára, hogy 'reklámanyagot nem kérünk', és akkor ők (a Feibra Magyarország Kft.) etikus cég és a munkatársaik tudják, hogy 'oda akkor ne dobjanak be', de azt nem tudja garantálni, hogy a töbi ilyen cég etikus-e vagy, hogy milyen az ő 'üzletpolitikájuk'".

Mondom jól van, akkor teszt!

Ha ezek után már nem jön Cora, akkor a Feibra tényleg "etikus", ha jön, akkor ez lesz az első blog ahol ki lesz írva, hogy nem etikus!

Frissítés: Ennyi áruházlánc újságjának a terjesztésében vesz részt a Feibra, tehát, elivelg ezeknek nem kell "bedobódniuk" a ládába, miután kiírtátok a postaládára, hogy "reklámanyagot nem kérünk"!

Persze ez nem megoldás! Magyarország szinten gondoljunk csak bele, hogy mennyi szórólap anyag ez? Mennyi ólomfesték, mennyi fa, mennyi felesleges szerkesztőmunka és mennyi csillogó szőrűre photoshoppolt csirkefarhát?

A megoldás nem itt van, hanem az ökopolitikában!

Tegyük fel, hogy megerősödik a zöld politika és fejébe veszi, hogy betiltja ezeket a szórólapokat.

Mire is hivatkoznának az ellenérdekelt politikusok? Miket ordítanának azonnal a médiába?

"- Ezek a zöldek a sajtó szabadságába tipornak! - Ezek a zöldek a verseny szabadsága ellen lázadoznak! - Ezek a zöldek a tőke szabad áramlását korlátozzák!"

Pedig éppen fordítva igaz! Az ilyen újságoknak van piactorzító hatása, ugyanis a helyinek, a kicsinek, esélye sincs, hogy értesíthesse a fogyasztót a valóban "friss és tápláló" termékeiről. Ehelyett a fogyasztó - mert látta a katalógusban - 10-20-30 km-t utazik autóval, hogy "olcsó" paraguay-i papaya-t vehessen. Éppen fordítva: az újságok hatolnak be az én intim szférámba, és szorítják ki a helyet a fontos levelektől. És ahogy a spamszűrőbe is néha fontos levél kerül, úgy lehet, hogy az akciós újság címzettje is fontos levelet dob ki véletlenül ezzel a szeméttengerrel együtt.  Ez tulajdonképpen analóg kéretlen levél! Éppen, hogy korlátozni kell az ilyen környezetszennyező manipulációt a monopol vállalatok részéről, a terméket adja el a minősége, nem az Argumentum ad nauseam!

A rejtett támogatásokat fel kell számolni, az akciós újságok kiadását megadóztatni és környezeti vonatkozásait megfizettetni!

Ez politika! Ez nem technológiai kérdés, hanem döntés arról, hogy nekünk, embereknek , a környezetünknek és a természetnek "mi a jó". Hogy, ha a fejünk tetjére állunk akkor is jön az akciós újság, vagy ha a kezünkbe vesszük végre az irányítást és politikai akaratot szerzünk ennek?!

PPJ         2010.04.01.

Kis önpolír sosem árt, eh'? :D