A Sherpas Cinema munkatársi csapata nem viccel! Miután valóban megjárták a Himaláját és kellő tapasztalattal rendelkeznek a hegyvidéki filmezés mikéntjéről, sorra nyerik munkáikkal a különféle díjakat. Legutóbbi főprodukciójuk az All I Can, melyből egy olyan audiovizuális összeállítást sikerült a szépségre és igazságra éhes pupilláink számára összeállítani, ami szerintem elég különleges módon fog bizonyos folyamatokat összekapcsolni és bemutatni. Persze öncélú HD-orgiának is tekinthetjük, de aki lát, az bizony érezni fogja a hasonlóságot a klímavédelmi filmalkotásokkal is. Egyszerre sport, természet és természetvédelem, ahogy írja is az angol leírás: inspirálnunk kell magunkat, hogy mindent megtegyünk a környezetért, és kitanuljuk hogyan tegyük meg az első kis lépést a helyes irányba!
Második ide beillesztett alkotásuk pedig egy óda a vízért, annak körforgásáért. Szakrálisan figyelhetjük a bolygó légzését, az évszakok lassú-gyors váltakozását, ahogy az egyik alap életetőelem körbejárja az egész glóbuszt. Szintén díjnyertes alkotás. Ha túl száraz lenne (höhö) a gimnáziumi földrajz és természetismeret tantárgy akkor érdemes egy ilyen folyékonyabb (na jó, elég lesz már) tanulási módszert alkalmazni.
Kellemes nézelődést!
The Sherpas are proud to present All.I.Can: a two-year feature film project that fuses our passions for riding and exploring the mountains with our potential to help the environment. The film strives to unite global mountain culture and bind us together as the leaders of a revolution. We must be inspired to do all we can for the environment, and we must learn how to take that first tiny step in the right direction.
Water is life. It constantly moves around this planet changing form and effecting landscapes. Time-Lapses up to half a year long are combined with extreme highspeed photography to allow us to journey visually through the water cycle. The power and grandeur that surrounds on this Earth is magnificent. Fluid Circle - Winner of Peoples Choice at Whistler's 3.oh Film Festival 2009.
„Város és vidéke közös sorson osztoznak, a vidék gerince pedig a mezőgazdaság”. (Vidéki Térségek Európai Chartája, 1996)
A Szakkollégium Éjszakája az ELTÉ-n jó érzékkel hívta össze az év magyar közbotrányának egyes főbb szereplőit. Megtelt az alagsor - feszült figyelem vetült az előadókra, a levegőben érezni lehetett, hogy az értő közönség előtt nem mindegy ki milyen érvekkel hozakodik elő. Ángyán József (még egyelőre Fidesz), Szabó Rebeka (LMP), Gőgös Zoltán (MSZP) és Raskó György közgazdász (KFPUOP - kormányoktól függetlenül privatizáló ultimate oligarcha párt) vonultak fel a szó-csatamezőn.
Miután Raskó úr nem is ismerte Szabó Rebekát (tessék?!) és Rebeka többszöri le-"fiatalhölgyezés" után bemutatkozott, hogy ökológiai tudása miatt van némi köze a mezőgazdaság fenntarthatóságához, még a továbbiakban tájékoztatta is Raskó urat, hogy a kortárs öko-közgazdász szakfolyóiratokban már nem nagyon állná meg a helyét az az axiómarendszer, aminek Raskó úr is hazai "jeles" képviselője (tudniillik épp paradigmaváltás alatt áll a fősodrú közgazdaságtan). Valóban úgy tűnt, hogy a Növekedés határai, a Gyilkos vagy humánus gazdaság? és a Tőkés társaságok világuralma című könyvek, melyek világszinten elismert közgazdászok és rendszer-elemzők munkái, eddig nem nagyon fodrozták Raskó és Gőgös urak eszmei víztükreinek felszínét. Ráadásul roppantul zavaró módon, mintha Ángyánon és Szabón kívül mindenki megfeledkezett volna arról az aprócska tényről, hogy immáron az olajcsúcs után van az emberiség, ezért "csöppet" megkérdőjeleződött annak a fenntarthatósága, hogy jelenleg világszinten 1 kalória élelmiszerhez 10 kalória olajat használ fel az agrárium.
Ángyán József 3 percben a versenyképességről: Raskó elvtárs elévülhetetlen "érdemeiről", Csányi elvtárs német sertéshúsáról a magyar Pick szalámiban, a tőkés társaságok 1,4x támogatásáról, Forgács Barna elvtárs 5000 ha ingyen kapott földjéről, a negatív externáliákról (környezeti és foglalkoztatási károk), hogy az intenzív mezőgazdasági termékek költségeiben nem jelennek meg az előállítása során keletkezett társadalmi károk - vagyis, hogy a tőkebefektetők versenyképességéről van-e szó vagy a közösségek versenyképességéről!?
Ángyán szerint Raskónak elévülhetetlen érdemei vannak a magyar mezőgazdaság végvárainak felszámolásában. Raskó úr módszerváltás utáni privatizációs tetteit az internet 2003-ban és 2005-ben is rögzítette.
További képek:
Az Élőlánc Magyarországért figyelemmel kíséri az eseményeket és az alábbi hír/felhívás/szórólap alapján bármikor kiadhatják a jelet a gazdáknak 2005-höz hasonlóan a Parlament elé vonulásra békés demonstrációra!
És most valami egészen más. (And Now for Something Completely Different...) :)
Country Magazine – Magazine of Hungary - 2012 November
Waging a Quixotic war against the powers that be, the university professor turned MP is a catalytic figure of Hungarian politics. Disregarded by those most concerned, his critical observations about the sly reshuffling of leasehold land have raised eyebrows in government circles and created media hype.
Dr. Ángyán clearly remembers an agreement with the prime minister that small scale family farms and cooperative efforts would enjoy priority and subsidies, to be able to stay afloat and complete. The present agricultural policy, however, is a complete u-turn from that standpoint, backing up large investors, deregulating sate farms into the hands of interest groups, paving the way for a nouveau aristocracy. The law serves the vested interests of greedy capitalists, whatever their political standing. The case in point: they never opt for the same piece of land, there are no clashing interests. Deals are made behind the scenes.
Professor Ángyán suspects a massive network of oligarchs, exercising their power not so much through traditional ways of corruption – bribes and nepotism – but through their proxies infiltrating the political system. He reckons that the main problem that might lead to the downfall of government is their immense greed, their despicably capitalising on the two-third majority and trust from the constituents, who elected them in hope of correcting what was wrong with the country. Now they pathetically fall short of all expectations, changing everything for the worse, ransacking the nation. People are not stupid though, at one point they will stand up for it.
Dr. Ángyán has become untouchable, a political leper in his party. But he doesn’t care. He might be sidestepped but his criticism cannot be shunned.
Az emberiség történetét tekintve egy új kor hajnalán vagyunk, mert történelmi távlatokban gondolkodva egy viszonylag új világ-tudáskönyvtárat alkottunk, az internetet. Az internet pedig egyelőre nem felejt. Kísérteties pontossággal örökíti meg és teszi kereshetővé, végigkísérhetővé a közelmúlt eseményeit. Óriási előrelépés ez ahhoz képest, mint amikor az egyes történések a hatalmi befolyásoktól függően akár évtizedekre is titkosítottak lettek.
„Szarok rá, szarok rá, hogy más mit mond, engem az érdekel, hogy itt mit mondanak rólam, mert higgye el, én vagyok annyira önérzetes, meg én alföldi származású vagyok… De akár a faluban is bárkit megkérdezhet, hogy mit mond a Mészáros Lőrincről, mert ilyet soha nem mondanának, amit az Ángyán mond, meg a Szabó Rebeka, nem tudom, hogy hívják őket ott fönt a Parlamentben” –mondta Mészáros Lőrinc, a kajászói gazdák elől több száz hektárt elnyert felcsúti polgármester az atlatszo.hu-nak adott fél órás interjúban, amit videóban is teljes egészében közöl a portál.
Az ilyen kijelentésekkel az internet korában nem az a baj, hogy a vita tárgyára való koncentrálás helyett durvák, indulatosak és személyeskedők, hanem, hogy nagyon hamar ellenőrizhetők!
„Raskó György "idillinek, skanzenszerűnek, zöldre festettnek” nevezi a családi gazdaságokra épülő mezőgazdaságot, mely – állítása szerint csak állami támogatással tartható életben – és mélyen hallgat arról, hogy az EU által a családi gazdaságok, a vidék megerősítésére, fejlesztésére szánt támogatásokat sok ezer hektár után ő és a hozzá hasonló újkori nagybirtokosok teszik zsebre. Szó sincs tehát arról, hogy ezek a nagybirtokok nem igényelnek támogatást, sőt „professzionális” módon halásszák el a helyi társadalmaktól ezeket az eredetileg nekik szánt támogatásokat, így az a tarthatatlan helyzet állt elő Magyarországon, hogy az EU állampolgárok pénzéből Európa leggazdagabb embereit támogatjuk.” – nyilatkozta az Élőlánc Magyarországért március 5-én a Tiltakozás Raskó György otromba, a közvéleményt félrevezető kijelentései miatt című cikkében.
Lévén igen fiatal az agrár- és ökopolitikai berkekben, feltétlenül elkezdett érdekelni, hogy az egyre durvuló számháború és mind határozottabb kijelentések mögött milyen eszmék mentén szabdalják fel hús-vér magyar vidéki (és természetesen a tőlük élelmiszerügyileg függő városi) emberek életét is a szakpolitikusok. Így került Raskó György agrárközgazdász is a képbe, mert nagyon érdekelt, hogy mire alapozza azon kijelentéseit, hogy az Ángyán József által felvázolt agár-politika „skanzenné változtatná a magyar vidéket”. Jó érzékkel hívta meg Kálmán Olga az ATV Egyenes Beszéd február 27-i műsorába Raskó Györgyöt, mert ő emblematikus alakja annak a körnek, akik szerint a mega- és gigabirtokokon folytatott tevékenység lenne a „professzionális mezőgazdaság” a családi gazdaságok pedig csak lenézendőek, skanzenbe illőek lennének. Tényleg azért mondott volna le az Államtitkár Úr, mert nem változtathatta kedvére skanzenné a magyar vidéket?!
Legjobb meglátásom szerint Európa mezőgazdasága a 30-70 ha közti családi gazdaságokra épül és a Közös Agrár Politika intézménye is az Ernst F. Schumacher öko-közgazdász által bevezetett „a kicsi szép” fenntarthatósági alapon létrehozandó mozaikos, családi kis- és közepes gazdaságokat támogatja. Dániában például 70 hektár az átlagos farm méret - és a feldolgozást, kereskedelmet a gazdák szövetkezetei végzik. Gondolom a dán mezőgazdaságot Raskó György nem nevezné skanzennek? A hazai szervezetek azon küzdenek, hogy a fejlődésben lévő gyerekek a közétkeztetésben beltartalmilag értékes és helyi alapanyagból származó ételeket ehessenek a több ezer kilométert utazott vitaminhiányos répák helyett! Mindeközben az a dán népfőiskola, ahol fél évig volt szerencsém tapasztalni és kutatni az ökológiai mezőgazdaság mibenlétét, ezüstérmes kitüntetésben részesült a dán mezőgazdasági minisztériumtól, ami azt jelenti, hogy szinte teljesen átállt ökológiaira az étkeztetése. Ami azt jelenti eléggé vidám, úgymond belülről táplálva életerős és kicsattanóan egészséges is volt ott minden diák!
Térjünk vissza Raskó György érdemeire, nézzük, hogy mit látunk tevékenységéről az interneten keresztül. Már önmagában érdekesnek gondolom, hogy Raskó György neve három ízben is szerepel a K-Monitor (Korrupció, Közpénz, Közbeszerzés, Kartell) internetes adatbázisában.
A Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Vállalat (NMV)-hez hat gyár, az egész magyar olajosmag-feldolgozás, a margaringyártás, valamint a hazai mosószeripar mintegy fele tartozott. A világbanki hitellel felújított gyárak közül mára ötöt bezártak, holott a vagyonértékelést végző PriceWaterhouse (PW) a privatizációs dokumentációban hangsúlyozta: a gyártóberendezéseket a magánosítást megelőző hat évben teljesen kicserélték, felújították, a gyárak infrastrukturálisan "jól fejlettek", a vállalat 17 bejelentett vagy jóváhagyott szabadalommal rendelkezett. "Már a pályázat kiírásakor jól látható volt az ellenséges kivásárlási szándék és az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) ezt elfogadó magatartása, amit a parlamenti vizsgálat és egy - a tárgyban hozott - országgyűlési határozat is alátámaszt. Az élet is egyértelműen igazolta, hogy a pályázat csupán a látszatot szolgálta" - összegezte a tíz év eredményét Varga István, a pályázaton vesztes Mentor Szövetkezet volt elnöke. Az ÁVÜ tárgyalásai a Ferruzzi-val 1991. decemberben és januárban is folytatódtak, végül "január 17-én mindkét fél megegyezett az árban és a feltételekben a szerződés függvényében" - írja Büky Dorottya, az ÁPV Rt. ügyvezető igazgatója. Az ügyben fontos szerepet játszott Raskó György államtitkár, aki az ÁVÜ igazgatótanácsának is tagja volt. A Mentor korábbi gazdasági elemzéséből az derül ki, hogy a vállalatfelvásárlás igazi oka a sajtoláskor megmaradó magas fehérjetartalmú napraforgódara - ami az állati takarmány egyik legfontosabb alapanyaga - feletti rendelkezés egy olyan társaság által, amely alapvetően konkurens szójatermékét kívánja a magyar piacra erőltetni. Ez az értelme a kapacitás leépítésének, az öt gyár bezárásának olyan helyzetben, amikor a korszerű üzemek és a monopolhelyzet egyébként extraprofitot ígér. Ezt igazolja, hogy számításaik szerint az elmúlt évtizedben a kevesebb mint felére redukálódott magyar állatállomány ellenére duplájára nőtt a szójaimport. "Ezt Raskó Györgynek pontosan tudnia kellett a vállalat eladásakor" - hangsúlyozta Varga, aki a volt államtitkár ellenérdekeltségét abban (is) látja, hogy 1990-ben ügyvezetője volt a szójaimportőr Hunsoya Fehérjetermelő és Értékesítő Mezőgazdasági Szolgáltató Kft.-nek.
Kézzel írt, néhány mondatos ajánlattal, mélyen a részvénycsomag könyv szerinti értéke alatt szerezhette meg a karácsony előtti napokban a komáromi állami gazdaságot az ÁPV Rt.-től a Kemenesalja Agráripari Kft. – derül ki a lapunk birtokába került dokumentumokból. Az ügyletre sebtiben létrehozott vállalkozás tulajdonosai között található Raskó György, az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának egykori MDF-es delegáltja is.
Ezek után talán megérthetik és célszerűnek láthatják, hogy a Világgazdaság Online hasábjain Raskó György tollából idén megjelent „Hogyan lehet megmenteni a magyar élelmiszeripart?” című cikket nem volt túlzott bizalmam elolvasni.
"Raskó úr az MDF kormány államtitkárként az élelmiszeripar külföldi kézre adásával fölmérhetetlen károkat okozott a magyar mezőgazdaságnak - mert kiszolgáltatott nyersanyagtermelővé degradálta a gazdákat. Gazdasági alaptézis, hogy a jövedelem nagyobb hányada a feldolgozásból és a kereskedelemből származik. Raskó úr ezt a jövedelmet vette el a magyar vidéktől, mely ennek következményeit a mai napig szenvedi. A milliárdos nagyságrendű fejlesztéseivel kapcsolatban pedig meg kell jegyezni, hogy ezeknek 40-50 %-a nagy valószínűséggel EU-s támogatásokból, közpénzekből épült - a cikkben szereplő 900 milliós beruházás esetében ez 400-450 millió 1 embernek - abból a kasszából, melyet az EU a vidéki családoknak szán. A földtörvény a földek forgalmáról, tehát adás-vételről, bérbeadásról szól - így az 1200 hektáros határ azt jelenti, hogy Raskó úr nem vehet, és nem bérelhet több földet, de azt nem jelenti, hogy az 1200 hektár feletti részt el kell adja. Viszont ha bevon néhány tulajdonost, aki magánszemélyként vásárolhat földet, akkor ők megveszik a földet, Raskó úr pedig bérbe veszi tőlük. Ez a legfőbb kritika a földtörvénnyel szemben, hogy csak az őstermelőknek, magán és családi gazdaságoknak szab tényleges korlátot, a gazdasági társaságoknak viszont kiskaput nyit a korlátlan birtoknövelésre."
Részlet az Ángyán József szimpátiatüntetésből, Kossuth tér, 2012. május 10. A teljes videó itt tekinthető meg. A teljes videóban felszólalók sorrendben: Hetzmann Róbert - elnök, Váralja Szövetség; Lovász Ádám - tag, Váralja Szövetség; Ertsey Attila - elnökségi tag, Élőlánc Magyarországért; Hossó Andrea - közgazdász, nemzetközi pénzügyi szakértő, Élőlánc Magyarországért; Buczkó Máté; Ács Sándorné - agrármérnök, Élőlánc Magyarországért; Teichel István - lepsényi gazda
David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.
David C. Korten szerint a jelenlegi globális pénzügyi-gazdasági rendszerünk megöl bennünket. Legújabb könyvében, a Gyilkos vagy humánus gazdaságban azt fogalmazza meg, hogy a pénzvilág bankjainak szerencsejátékosai fantomgazdagságot hoznak létre, amely mögött nincs valós munka, igazi teljesítmény. Ugyanakkor a pénzvilág által diktált állandó növekedési kényszer rombolja a környezetünket, tönkreteszi a természetet és gyorsuló mértékben zsigereli ki a természeti erőforrásokat. A szerző az elemzésen és a kritikán túl felvázolja a helyi, emberközpontú gazdaság felépítését, és 12 pontban foglalja össze a "nagy fordulat" programját. Végül történelmi példákkal mutatja be, hogy van remény: képesek vagyunk a jelenleginél lényegesen jobb gazdaság és társadalom megalkotására.
Mit tesz az internet lehetővé? Átláthatóságot, átfogó rendszer-logika vizsgálatot, vagyis a következtetések mind inkább egyértelmű levonásának lehetőségét. Mit alakít ez ki? Nos, ha nem kapcsolják le az internetet, mint az egyiptomi forradalom idején tették a diktatúra emberei, akkor egy olyan szükségszerűen megfontoltan hosszú távú előrelátást követel meg és alakít ki az internetet használóktól, annak életében közvetve vagy közvetlenül résztvevő polgároktól, ami régóta hiányzik az emberiség történetéből. Nem mindegy, hogy milyen döntéseket örökítenek meg a bitek és a bájtok; felelős és fenntartható, hosszú távú és igaz politikai viselkedést várunk el egymástól, különben nagyon könnyen önmagunk múltjával találhatjuk szembe magunkat.
Magyarországon eddig nem történt rendszerváltás, csupán módszerváltás. Az internet fog igazán rendszerváltást hozni…!
Helyi gazdák visszafoglalták és művelésbe vették vasárnap egy korábban az állami földbérleti pályázat keretében elnyert terület egy részét a Fejér megyei Kajászón.
A kajászóiak a Fejér megyei földpályázatok nyerteseiről szóló Ángyán-jelentés óta háborognak, ebből derült ki ugyanis, hogy a településen kápolnásnyéki, illetve felcsúti pályázók jutottak jelentős földterületekhez, helybéliek viszont nem nyertek az NFA-pályázaton. Ángyán szerint Kiss Árpád nádarató vállalkozó volt azon pályázók egyike, akit ki kellett volna zárni a pályázatból, mert nem helybéli - ahogy Mészáros "Mr. Szarok rá hogy más mit mond" Lőrinc felcsúti polgármester sem az.
A jelenleg érvényben lévő földtörvény /1994. évi LV. 5§. (1) bekezdés alapján magánszemély 300 ha VAGY 6000 AK (Arany Korona) értékű földet birtokolhat.
Ezen tulajdonszerzési korlátok alkalmazását írja elő a törvény 11.§ (1) bekezdés a használat jogának szerződéssel való alapításakor is.
Az állami földek pályázatán két kajászói birtoktestet, összesen 8194 AK értékben nyert el Kiss Árpád kápolnásnyéki lakos 20 évre.
Ez 2194 AK-val azaz 70 hektárral több, mint a törvényben megengedett terület. 70 hektár = 700.000 nm. Ez 100 db focipályányi terület.
A szerződés tehát érvénytelen és törvénytelen.
A kajászói gazdák a törvényesség helyreállítása érdekében közbirtokosságba vonták a törvénytelenül és érvénytelenül juttatott többlet területet, és megkezdték művelését.
Elfeledett elveire figyelmezteti a Fideszt a két lázadó államtitkár - Helyenként kioktató hangnemben, helyenként pedig családi történetekkel színezve figyelmeztette a Fideszt korábbi birtokpolitikai elveire Ángyán József és Bencsik János. A vidékfejlesztési államtitkári posztjáról idén januárban lemondott Ángyán József mellett Bencsik lett a Fidesz belső ellenzéke a földügyekben. A képviselő 55 módosító indítványt nyújtott be a földtörvény tervezetéhez, mert úgy látják, az ellentétes saját pártjuk, a Fidesz elveivel. A kormánypárt ugyanis szóban a helyben lakó földművesek, a családi gazdaságok megerősítését támogatja, ám a jogszabálytervezetben mégsem azokat, hanem a nagybirtokokat erősíti.
Az Őszi szántás elnevezésű akciót az Összefogás a Magyar Földért és Vidékért Egyesület és a Fejér Szövetség szervezte a kajászói gazdákkal együttműködésben. Boór Ferenc, a Fejér Szövetség szóvivője elmondta, hogy a jelenleg érvényes földtörvény szerint magánszemély 300 hektárt vagy hatezer aranykorona értékű termőföldet birtokolhat, ez a bérleti jogviszony esetében is érvényes. Ezzel szemben Kiss Árpád kápolnásnyéki lakos a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet pályázatán 284 hektárt, 8194 aranykorona értékű területet kapott bérbe húsz évre.A vasárnapi akcióban a "törvényes részen felüli területet", azaz 2194 aranykorona értékű, hozzávetőleg hetvenhektáros területet kerítettek körbe és szántottak be.
Boór Ferenc azt mondta: egy októberi, kajászói gazdatanácsi döntés alapján nem engedik törvénytelenül megművelni a területet. A terület feletti rendelkezést ezért a törvényesség helyreállításáért vonták a kajászói gazdák hatáskörébe, úgynevezett közbirtokosságba - tette hozzá.Szerinte az országosan eddig 60 ezer hektárra meghirdetett földbérleti pályázatokat vissza kell vonni. Minden bérleti szerződést fel kell bontani, mert ellentétes a kormányprogrammal és az alaptörvénybe ütközik. Aki jogosan nyert földterületet, kárpótolni kell - mondta, hozzátéve, a helyi gazdabizottságoknak új feltételekkel kell meghirdetniük a pályázatokat, amelyeken a valóban helyi gazdák juthatnak földhöz.
Mindeközben az oligarcha-pártiak részéről az a szóbeszéd járja, hogy az Ángyán által hirdetett út "skanzenné" alakítaná a magyar vidéket és mezőgazdaságot. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az olajkorszak végéhez érve (1 kalória élelmiszer előállításához 10 kalória olajat használunk jelenleg) a mezőgazdaság, mint ipari termelés fenntarthatatlanná vált, az Ángyán által kidolgozott vidékfejlesztési program a legprogresszívebben veszi figyelembe a fenntarthatósági kritériumokat!
Ehhez kapcsolódóan olvasható alább Ács Sándorné - az Élőlánc Magyarországértelnöke, agrármérnök, környezetvédelmi szakmérnök véleménye!
"Bocsánat, de Buják Attila összevissza beszél, és valótlanságokat állít ebben az interjúban. Ángyán fenntartható vidéket akar - a kormányprogramot kéri számon. Ha ezt Ön Raskó után szabadon skanzennak gondolja, akkor nyilvánavlóan nem ért hozzá, ugyanis Európa mezőgazdasága családi gazdaságokra épül. Dániában például 70 hektár az átlagos farm méret - és a feldolgozást, kereskedelmet a gazdák szövetkezetei végzik. Gondolom a dán mezőgazdaságot nem nevezné skanzennek?
A Raskó féle több ezer hektáros gazdaságok elszívják a vidéki közösségektől a jövedelmet, a megélhetés forrását. Igaz, hogy alkalmazottakat foglalkoztatnak - a hatékonyság érdekében a lehető legkevesebbet - de ha ezek a földek a helyi családok birtokában lennének, akkor lényegesen több embernek nyújtanának megélhetést.
Ha Buják Attila választhatna, hogy egy gazdaság tulajdonosa legyen, vagy cselédje - melyiket választaná? Vajon melyik kínál több jövedelmet? Tulajdonosnak, vagy alkalmazottnak lenni?
Raskó úr az MDF kormány államtitkárként az élelmiszeripar külföldi kézre adásával fölmérhetetlen károkat okozott a magyar mezőgazdaságnak - mert kiszolgáltatott nyersanyagtermelővé degradálta a gazdákat. Gazdasági alaptézis, hogy a jövedelem nagyobb hányada a feldolgozásból és a kereskedelemből származik. Raskó úr ezt a jövedelmet vette el a magyar vidéktől, mely ennek következményeit a mai napig szenvedi.
A milliárdos nagyságrendű fejlesztéseivel kapcsolatban pedig meg kell jegyezni, hogy ezeknek 40-50 %-a nagy valószínűséggel EU-s támogatásokból, közpénzekből épült - a cikkben szereplő 900 milliós beruházás esetében ez 400-450 millió 1 embernek - abból a kasszából, melyet az EU a vidéki családoknak szán.
A földtörvény a földek forgalmáról, tehát adás-vételről, bérbeadásról szól - így az 1200 hektáros határ azt jelenti, hogy Raskó úr nem vehet, és nem bérelhet több földet, de azt nem jelenti, hogy az 1200 hektár feletti részt el kell adja. Viszont ha bevon néhány tulajdonost, aki magánszemélyként vásárolhat földet, akkor ők megveszik a földet, Raskó úr pedig bérbe veszi tőlük. Ez a legfőbb kritika a földtörvénnyel szemben, hogy csak az őstermelőknek, magán és családi gazdaságoknak szab tényleges korlátot, a gazdasági társaságoknak viszont kiskaput nyit a korlátlan birtoknövelésre."
Kajászón még tavasszal kezdődtek a tiltakozások, amihez az LMP is csatlakozott, míg a gazdák földet foglaltak és tüntettek, ők földet vittek a "csillapíthatatlan étvágyú" Mészáros Lőrincnek (aki az 1200 hektáros limitnél nagyobb földterületeket kapott a környéken).
Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester érdekeltségeit is Ángyán József tárta fel - mint írta, a polgármester családi érdekeltségébe tartozó három pályázó (egy cég és két közvetlen családtag, a feleség és a testvér) Alcsútdoboz és Vál meghirdetett földjeinek túlnyomó többségét, Kajászó és Óbarok meghirdetett földjeinek pedig mintegy harmadát megszerezte. A 3 pályázó 25 bérleti szerződéssel összesen 1327 hektár – 31940 aranykorona értékű – területet kapott bérbe, ami az agrárminisztérium által hangoztatott 20 hektáros országos átlagnak több mint hatvanhatszorosa. "Így hozzájuk került a Fejér megyében eddig bérbe adott összes terület 25 százaléka, az összes aranykorona érték 26,3 százaléka - írta a vidékfejlesztési minisztert cáfolva Ángyán József.
Elbukott a Proposition 37 a november 6-i kaliforniai népszavazáson, ami kötelezővé tette volna a génmódosított összetevők élelmiszereken való feltüntetését. Ez alól kivételt képeztek volna az étteremben fogyasztható ételek, az interneten forgalomba hozott áruk és az alkoholos italok. Továbbá a szabályozás (sajnos) nem vonatkozott volna az olyan állati eredetű termékekre sem, amelyeket GM-takarmánnyal etettek. A gyártók 21 hónapot kaptak volna az új címkék bevezetésére. Pedig Jogunk Van Tudni!!! - Szabó Tamás írása a Greenpeace blogról.
Jogunk van tudni
A javaslat csak egy volt az elnökválasztás kapcsán megszavazandó 10 másik mellett, amelyek szintén nem egyszerű kérdésekkel, pl. halálbüntetéssel, emberkereskedelemmel és az oktatás megadóztatásával foglalkoztak. A javaslat ennek ellenére hatalmas médiafigyelmet és társadalmi részvételt generált, mind a támogatók, mind az ellenzők részéről. Az ellenzők között kivétel nélkül a legnagyobb génmódosított vetőmagot és vegyszereket gyártó cégek (Monsanto, DuPont, DOW, Bayer, BASF, Syngenta) és az ebből "ételt" gyártók (Kraft, Nestlé, Coca-Cola, PepsiCo) találhatók, akik elképesztő méretű kampányt indítottak a javaslat lejáratására. Számtalan megalapozatlan érvük a többletköltségekre, az ezzel járó papírmunkára és jogi hercehurcákra vezethető vissza.
Photo: Stephen Lam/Reuters
Ezzel szemben a támogatók többsége kisebb biotermelőkből, független fogyasztói szervezetekből állt, akik szerint az embereknek joguk van tudni, hogy mit esznek. Márpedig egy korábbi nemzeti felmérés szerint a megkérdezettek 91%-a szeretné tudni, hogy mit eszik. Mindezt abban az országban, amelyben becslések szerint a forgalmazott kukorica 85%-a, a szója 91%-a már génmódosított forrásból származik, és amely országot 18 évvel a GM-termékek bevezetése után már Etiópia, Kenya, Mali, Kamerun, és Zambia is megelőzte a törvényi szabályozásban, nem is beszélve az EU-ról, Oroszországról, Kínáról és Brazíliáról. Amellett, hogy a GMO-k termesztése több vegyszert igényel, tönkretéve a talajt és az élővilágot, egyre több tudományos publikáció mutat rá a génmódosított ételek fogyasztásának rendkívül kockázatos mivoltára, például az emiatt meghurcolt Pusztai Árpád korábbi kutatásai és a mostanában a daganatos patkányok fotóiról elhíresült Séralini-kutatás. Ugyan a GMO-k hosszútávon emberekre gyakorolt káros egészségügyi hatásait mindezidáig nem dokumentálták, ez viszont nem jelenti azt, hogy azok biztonságosak lennének.
Nem a gazdák, hanem a pénz
A javaslat megszavazása döntő fontosságú, precedensértékű lett volna Amerika számára. 61 másik országban már kötelező jelölni a génmódosított összetevőket, amelyhez most az USA egy része, Kalifornia állam is csatlakozhatott volna. És mivel kétféle címkét fenntartani költségesebb és bonyolultabb, mint egyet, esélyes, hogy egész Amerikában egységesen bevezették volna. A címkézés az élelmiszeriparban hiányos transzparencia felé való elmozdulás részeként értelmezhető, amely hosszútávon további versenyt gerjeszthetett volna, végeredményben még több bizalommal, azaz még több profittal kecsegtethette volna a nemzetközi óriásokat is. Annak ellenére, hogy a kapitalizmus elviekben a verseny legnagyobb tisztelője, a vegy- és élelmiszeripari óriások rengeteg pénzt, 45,6 millió dollárt öltek a kötelező címkézés elleni kampány finanszírozásába. Csak a Monsanto több mint 7 milliót költött a javaslat megállítására, ami nem sokkal marad el a támogatók által összesen gyűjtött 8,7 millió dollártól. A lejárató kampány valójában persze nem az egyéni háztartások növekvő költségeiről és a gazdák jogi problémáiról, hanem az említett cégek csökkenő profitjáról, gyengülő üzleti és politikai érdekeik megmentéséről, tehát a globális élelmiszerellátás feletti szinte korlátlan hatalom megőrzéséről szólt.
forrás: Facebook
Aljas eszközök
A Monsanto vezette ellentábor ennek érdekében olyan aljas eszközökhöz nyúlt, amik nem egyszer felvetik a szövetségi bűncselekmény gyanúját és az alapvető emberi méltóság sárba tiprásának kategóriáit. Reklámkampányaikban többször állították, hogy az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO szerint a génmódosított élelmiszerek biztonságosak, holott a WHO ilyesmit soha nem jelentett ki. Postai szórólapjaikonaz USA mezőgazdasági minisztériumától, a Food and Drug Administration-től(FDA) idéztek és annak logóját használták fel, holott a FDA mint szövetségi szervezet nem is kommentálhat szavazásra bocsátott javaslatokat, logójának jogosulatlan használata pedig a szándékos félretájékoztatáson túl bűncselekmény, amely miatt lehet, hogy az FBI nyomozást helyezett kilátásba.
A korábbi gyakorlathoz hasonlóan gyanús, hogy megvették a legtöbb megyei, helyi napilap főszerkesztőségi és véleménycikkeit. Ezek a szerkesztőségek már 2008-ban, a – szűk ketrec használatát a tojótyúkok, húsborjúk és vemhes sertések esetében megtiltó, – végül elfogadásra került Proposition 2-t is egybehangzóan elutasították. Most a Proposition 37 kapcsán is ezt tették, legtöbbször az ellenkampány szlogenjeit szó szerint felhasználva. Ezek után kétséges, hogy ezek tényleg csak véleménycikkek voltak-e.
Mindig van lejjebb
Az igazán felháborító és visszataszító eszköz pedig az elvileg független tudományos szervezetek, egyetemi professzorok, illetve annak mondott emberek véleményének kilóra megvétele. Így történt ez American Association for the Advancement of Science-el, aminek vezetősége egy olyan közleményt adott ki, amely szerint a GMO-k fogyasztása nem jelent nagyobb egészségügyi veszélyt, mint a hagyományos eljárással termesztett társaié, ezért ennek címkével való propagálása szándékos félrevezetés és pánikkeltés. A nyilatkozat mögött Nina Fedoroff igazgató áll, aki korábban az Evogene és Sigma-Aldrich biotechnológiai cégeknél dolgozott. Ez a minden ellenző cégre is igaz gondolkodás azért nagyon sértő, mert paternalista szemléletmódjával az állampolgárokat jól informált, tudatos döntések meghozatalára képtelen embereknek állítja be, akiknek ezért nincs is joguk a választás szabadságához.
forrás: Conscious Life News
Lejárató reklámfilmjeikben többször megjelenik dr. Henry Miller, mint stanfordi professzor, a dolgok szakértője. Az igazság az, hogy Miller valóban stanfordi, de csak azért, mert a konzervatív Hoover Institution – aminek Miller a tagja – irodája a stanfordi campuson van, nem pedig azért, mert Miller jeles tudósként a Stanford Egyetem alkalmazottja volna. Ezért a Stanford el is határolódott és le is vetette a reklámot, de az utána újból adásba került. Ez a szándékos félrevezetés azonban eltörpül amellett, hogy Miller milyen karriert tudhat maga mögött. 1989 és 1994 között a FDA biotechnológiai irodájának alapító igazgatójaként rendszeresen ellenezte a GMO-k biztonsági ellenőrzését. 1993-ban részt vett egy a Philip Morris által pénzelt tudományos szervezet létrehozásában, ami a dohányzás és a rák közötti kapcsolatot igyekezett elmaszatolni. Később a rákot, értelmi fogyatékosságot és sérvet okozó Agent Orange gyomirtó propagálásában vett részt, majd a malária hatásos ellenszereként a több mint 40 éve betiltott, rendkívül veszélyes DDT rovarirtó újra bevezetése mellett foglalt állást. Ellenezte a rákot és hormonális zavarokat okozó BPA kivonását, és szerinte a fukushimai radioaktív sugárzás még pozitív egészségügyi hatással is lehetett az ott lakókra. Végül részt vett egy klímaváltozást tagadó, olajcégek által szponzorált tudományos szervezet felállításában is. A szálak láthatóan összeérnek az emberek és a környezet egészségét semmibe vevő, elképesztő gazdasági és politikai befolyással rendelkező cégek között.
Mi mással lehetne tehát magyarázni Miller GMO-k kapcsán újbóli feltűnését, mint azzal, hogy pénzért tényleg bármire kapható, képes részt venni halálos veszélyeket magában rejtő technológiák és állítások szándékos propagálásában, emberi életek tudatos megnyomorításában és a bolygó tönkretételében? Mi mással lehetne magyarázni az agresszív lejáratókampányt és a majdnem 46 millió dollárt, mint azzal, hogy a világ élelmiszerellátása felett hatalmat gyakorló cégek képesek törvényen és emberi életeken átgázolni a hatalmas profit megtartása érdekében?
Egy mozgalom kezdete
Az erőszakos lejáratókampány hatására a Proposition 37 elbukott a népszavazáson, viszont rendkívüli jelentősége nem kérdéses. Civil kezdeményezésként képes volt ötödannyi kampányfinanszírozással a voksolók 47%-át, kb. 4,2 millió embert megszólítani és ráébreszteni arra, hogy a jelenlegi élelmiszerellátás monopol gyakorlata nincs tekintettel sem az emberi, sem az ökológiai szempontokra. A Proposition 37 és annak tömegeket mozgósító ereje csupán része a Michael Pollan által is vizionált Food Movementnek, amelyből létrejöhet egy olyan mozgalom, amely a jelenlegi, káros termelési módszerek elutasítása mellett élhető, fenntartható alternatívákért képes lehet majd politikai nyomásgyakorlásra is.
„Raskó György "idillinek, skanzenszerűnek, zöldre festettnek” nevezi a családi gazdaságokra épülő mezőgazdaságot, mely – állítása szerint csak állami támogatással tartható életben – és mélyen hallgat arról, hogy az EU által a családi gazdaságok, a vidék megerősítésére, fejlesztésére szánt támogatásokat sok ezer hektár után ő és a hozzá hasonló újkori nagybirtokosok teszik zsebre. Szó sincs tehát arról, hogy ezek a nagybirtokok nem igényelnek támogatást, sőt „professzionális” módon halásszák el a helyi társadalmaktól ezeket az eredetileg nekik szánt támogatásokat, így az a tarthatatlan helyzet állt elő Magyarországon, hogy az EU állampolgárok pénzéből Európa leggazdagabb embereit támogatjuk.” – nyilatkozta az Élőlánc Magyarországért március 5-én a 
Utolsó kommentek