PPJ         2012.11.15.

Az emberiség történetét tekintve egy új kor hajnalán vagyunk, mert történelmi távlatokban gondolkodva egy viszonylag új világ-tudáskönyvtárat alkottunk, az internetet. Az internet pedig egyelőre nem felejt. Kísérteties pontossággal örökíti meg és teszi kereshetővé, végigkísérhetővé a közelmúlt eseményeit. Óriási előrelépés ez ahhoz képest, mint amikor az egyes történések a hatalmi befolyásoktól függően akár évtizedekre is titkosítottak lettek.

„Szarok rá, szarok rá, hogy más mit mond, engem az érdekel, hogy itt mit mondanak rólam, mert higgye el, én vagyok annyira önérzetes, meg én alföldi származású vagyok… De akár a faluban is bárkit megkérdezhet, hogy mit mond a Mészáros Lőrincről, mert ilyet soha nem mondanának, amit az Ángyán mond, meg a Szabó Rebeka, nem tudom, hogy hívják őket ott fönt a Parlamentben” – mondta Mészáros Lőrinc, a kajászói gazdák elől több száz hektárt elnyert felcsúti polgármester az atlatszo.hu-nak adott fél órás interjúban, amit videóban is teljes egészében közöl a portál.

Az ilyen kijelentésekkel az internet korában nem az a baj, hogy a vita tárgyára való koncentrálás helyett durvák, indulatosak és személyeskedők, hanem, hogy nagyon hamar ellenőrizhetők!

„Raskó György "idillinek, skanzenszerűnek, zöldre festettnek” nevezi a családi gazdaságokra épülő mezőgazdaságot, mely – állítása szerint csak állami támogatással tartható életben – és mélyen hallgat arról, hogy az EU által a családi gazdaságok, a vidék megerősítésére, fejlesztésére szánt támogatásokat sok ezer hektár után ő és a hozzá hasonló újkori nagybirtokosok teszik zsebre. Szó sincs tehát arról, hogy ezek a nagybirtokok nem igényelnek támogatást, sőt „professzionális” módon halásszák el a helyi társadalmaktól ezeket az eredetileg nekik szánt támogatásokat, így az a tarthatatlan helyzet állt elő Magyarországon, hogy az EU állampolgárok pénzéből Európa leggazdagabb embereit támogatjuk.” – nyilatkozta az Élőlánc Magyarországért március 5-én a Tiltakozás Raskó György otromba, a közvéleményt félrevezető kijelentései miatt című cikkében.

Lévén igen fiatal az agrár- és ökopolitikai berkekben, feltétlenül elkezdett érdekelni, hogy az egyre durvuló számháború és mind határozottabb kijelentések mögött milyen eszmék mentén szabdalják fel hús-vér magyar vidéki (és természetesen a tőlük élelmiszerügyileg függő városi) emberek életét is a szakpolitikusok. Így került Raskó György agrárközgazdász is a képbe, mert nagyon érdekelt, hogy mire alapozza azon kijelentéseit, hogy az Ángyán József által felvázolt agár-politika „skanzenné változtatná a magyar vidéket”. Jó érzékkel hívta meg Kálmán Olga az ATV Egyenes Beszéd február 27-i műsorába Raskó Györgyöt, mert ő emblematikus alakja annak a körnek, akik szerint a mega- és gigabirtokokon folytatott tevékenység lenne a „professzionális mezőgazdaság” a családi gazdaságok pedig csak lenézendőek, skanzenbe illőek lennének. Tényleg azért mondott volna le az Államtitkár Úr, mert nem változtathatta kedvére skanzenné a magyar vidéket?!

Legjobb meglátásom szerint Európa mezőgazdasága a 30-70 ha közti családi gazdaságokra épül és a Közös Agrár Politika intézménye is az Ernst F. Schumacher öko-közgazdász által bevezetett „a kicsi szép” fenntarthatósági alapon létrehozandó mozaikos, családi kis- és közepes gazdaságokat támogatja. Dániában például 70 hektár az átlagos farm méret - és a feldolgozást, kereskedelmet a gazdák szövetkezetei végzik. Gondolom a dán mezőgazdaságot Raskó György nem nevezné skanzennek? A hazai szervezetek azon küzdenek, hogy a fejlődésben lévő gyerekek a közétkeztetésben beltartalmilag értékes és helyi alapanyagból származó ételeket ehessenek a több ezer kilométert utazott vitaminhiányos répák helyett! Mindeközben az a dán népfőiskola, ahol fél évig volt szerencsém tapasztalni és kutatni az ökológiai mezőgazdaság mibenlétét, ezüstérmes kitüntetésben részesült a dán mezőgazdasági minisztériumtól, ami azt jelenti, hogy szinte teljesen átállt ökológiaira az étkeztetése. Ami azt jelenti eléggé vidám, úgymond belülről táplálva életerős és kicsattanóan egészséges is volt ott minden diák!

Térjünk vissza Raskó György érdemeire, nézzük, hogy mit látunk tevékenységéről az interneten keresztül. Már önmagában érdekesnek gondolom, hogy Raskó György neve három ízben is szerepel a K-Monitor (Korrupció, Közpénz, Közbeszerzés, Kartell) internetes adatbázisában.

A Magyar Narancs 2003. március 13-i számában az „A növényolaj-ipari privatizáció tíz éve: Leépülés” című cikkben ezt olvashatjuk (kivonat):

A Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Vállalat (NMV)-hez hat gyár, az egész magyar olajosmag-feldolgozás, a margaringyártás, valamint a hazai mosószeripar mintegy fele tartozott. A világbanki hitellel felújított gyárak közül mára ötöt bezártak, holott a vagyonértékelést végző PriceWaterhouse (PW) a privatizációs dokumentációban hangsúlyozta: a gyártóberendezéseket a magánosítást megelőző hat évben teljesen kicserélték, felújították, a gyárak infrastrukturálisan "jól fejlettek", a vállalat 17 bejelentett vagy jóváhagyott szabadalommal rendelkezett. "Már a pályázat kiírásakor jól látható volt az ellenséges kivásárlási szándék és az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) ezt elfogadó magatartása, amit a parlamenti vizsgálat és egy - a tárgyban hozott - országgyűlési határozat is alátámaszt. Az élet is egyértelműen igazolta, hogy a pályázat csupán a látszatot szolgálta" - összegezte a tíz év eredményét Varga István, a pályázaton vesztes Mentor Szövetkezet volt elnöke. Az ÁVÜ tárgyalásai a Ferruzzi-val 1991. decemberben és januárban is folytatódtak, végül "január 17-én mindkét fél megegyezett az árban és a feltételekben a szerződés függvényében" - írja Büky Dorottya, az ÁPV Rt. ügyvezető igazgatója. Az ügyben fontos szerepet játszott Raskó György államtitkár, aki az ÁVÜ igazgatótanácsának is tagja volt. A Mentor korábbi gazdasági elemzéséből az derül ki, hogy a vállalatfelvásárlás igazi oka a sajtoláskor megmaradó magas fehérjetartalmú napraforgódara - ami az állati takarmány egyik legfontosabb alapanyaga - feletti rendelkezés egy olyan társaság által, amely alapvetően konkurens szójatermékét kívánja a magyar piacra erőltetni. Ez az értelme a kapacitás leépítésének, az öt gyár bezárásának olyan helyzetben, amikor a korszerű üzemek és a monopolhelyzet egyébként extraprofitot ígér. Ezt igazolja, hogy számításaik szerint az elmúlt évtizedben a kevesebb mint felére redukálódott magyar állatállomány ellenére duplájára nőtt a szójaimport. "Ezt Raskó Györgynek pontosan tudnia kellett a vállalat eladásakor" - hangsúlyozta Varga, aki a volt államtitkár ellenérdekeltségét abban (is) látja, hogy 1990-ben ügyvezetője volt a szójaimportőr Hunsoya Fehérjetermelő és Értékesítő Mezőgazdasági Szolgáltató Kft.-nek.

Az Magyar Nemzet online elérhető 2005. január 29-i „Százmilliós ajánlat a fecnin- Értékén alul adta el az ÁPV Rt. a komáromi gazdaságot” című cikkében ezt olvashatjuk:

Kézzel írt, néhány mondatos ajánlattal, mélyen a részvénycsomag könyv szerinti értéke alatt szerezhette meg a karácsony előtti napokban a komáromi állami gazdaságot az ÁPV Rt.-től a Kemenesalja Agráripari Kft. – derül ki a lapunk birtokába került dokumentumokból. Az ügyletre sebtiben létrehozott vállalkozás tulajdonosai között található Raskó György, az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának egykori MDF-es delegáltja is.

Ezek után talán megérthetik és célszerűnek láthatják, hogy a Világgazdaság Online hasábjain Raskó György tollából idén megjelent „Hogyan lehet megmenteni a magyar élelmiszeripart?” című cikket nem volt túlzott bizalmam elolvasni.

Annál inkább volt viszont bizalmam az Élőlánc Magyarországért egyik elnökségi tagjának, Ács Sándorné agrármérnöknek a 168 óra egyik rádióadásához fűzött kommentárját megfontolni:

"Raskó úr az MDF kormány  államtitkárként az élelmiszeripar külföldi kézre adásával fölmérhetetlen károkat okozott a magyar mezőgazdaságnak - mert kiszolgáltatott nyersanyagtermelővé degradálta a gazdákat. Gazdasági alaptézis, hogy a jövedelem nagyobb hányada a feldolgozásból és a kereskedelemből származik. Raskó úr ezt a jövedelmet vette el a magyar vidéktől, mely ennek következményeit a mai napig szenvedi.
A milliárdos nagyságrendű fejlesztéseivel kapcsolatban pedig meg kell jegyezni, hogy ezeknek 40-50 %-a nagy valószínűséggel EU-s támogatásokból, közpénzekből épült - a cikkben szereplő 900 milliós beruházás esetében ez 400-450 millió 1 embernek - abból a kasszából, melyet az EU a vidéki családoknak szán.
A földtörvény a földek forgalmáról, tehát adás-vételről, bérbeadásról szól - így az 1200 hektáros határ azt jelenti, hogy Raskó úr nem vehet, és nem bérelhet több földet, de azt nem jelenti, hogy az 1200 hektár feletti részt el kell adja. Viszont ha bevon néhány tulajdonost, aki magánszemélyként vásárolhat földet, akkor ők megveszik a földet, Raskó úr pedig bérbe veszi tőlük. Ez a legfőbb kritika a földtörvénnyel szemben, hogy csak az őstermelőknek, magán és családi gazdaságoknak szab tényleges korlátot, a gazdasági társaságoknak viszont kiskaput nyit a korlátlan birtoknövelésre."

Részlet az Ángyán József szimpátiatüntetésből, Kossuth tér, 2012. május 10. A teljes videó itt tekinthető meg. A teljes videóban felszólalók sorrendben: Hetzmann Róbert - elnök, Váralja Szövetség; Lovász Ádám - tag, Váralja Szövetség; Ertsey Attila - elnökségi tag, Élőlánc Magyarországért; Hossó Andrea - közgazdász, nemzetközi pénzügyi szakértő, Élőlánc Magyarországért; Buczkó Máté; Ács Sándorné - agrármérnök, Élőlánc Magyarországért; Teichel István - lepsényi gazda

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

David C. Korten szerint a jelenlegi globális pénzügyi-gazdasági rendszerünk megöl bennünket. Legújabb könyvében, a Gyilkos vagy humánus gazdaságban azt fogalmazza meg, hogy a pénzvilág bankjainak szerencsejátékosai fantomgazdagságot hoznak létre, amely mögött nincs valós munka, igazi teljesítmény. Ugyanakkor a pénzvilág által diktált állandó növekedési kényszer rombolja a környezetünket, tönkreteszi a természetet és gyorsuló mértékben zsigereli ki a természeti erőforrásokat. A szerző az elemzésen és a kritikán túl felvázolja a helyi, emberközpontú gazdaság felépítését, és 12 pontban foglalja össze a "nagy fordulat" programját. Végül történelmi példákkal mutatja be, hogy van remény: képesek vagyunk a jelenleginél lényegesen jobb gazdaság és társadalom megalkotására.

Mit tesz az internet lehetővé? Átláthatóságot, átfogó rendszer-logika vizsgálatot, vagyis a következtetések mind inkább egyértelmű levonásának lehetőségét. Mit alakít ez ki? Nos, ha nem kapcsolják le az internetet, mint az egyiptomi forradalom idején tették a diktatúra emberei, akkor egy olyan szükségszerűen megfontoltan hosszú távú előrelátást követel meg és alakít ki az internetet használóktól, annak életében közvetve vagy közvetlenül résztvevő polgároktól, ami régóta hiányzik az emberiség történetéből. Nem mindegy, hogy milyen döntéseket örökítenek meg a bitek és a bájtok; felelős és fenntartható, hosszú távú és igaz politikai viselkedést várunk el egymástól, különben nagyon könnyen önmagunk múltjával találhatjuk szembe magunkat.

Magyarországon eddig nem történt rendszerváltás, csupán módszerváltás. Az internet fog igazán rendszerváltást hozni…!