A globalizáció politikai trilemmája

PPJ         2012.10.17.

IMPACT_rodrik.jpgKicsit evezzünk más vizekre az elmúlt napok bejegyzései után. Egy nagyon könnyen megérthető úgynevezett politikai trilemmára hívnám fel a figyelmet - Dani Rodrik 1957-ben született török közgazdász, a Harvard Egyetem professzorának szövegét citálva. Segítségével, remélem, hogy sikerül térképet rajzolnunk az elménkbe arról, hogy milyen erőviszonyok és "célok" mentén alakítják a hatalmak az életvilágunkat. Érvelésében az a remek szerintem, hogy világossá teszi, az általa felvázolt erőtér-háromszögben semmi sem mehet úgy, hogy az ne akadályozná a többit. Nem lehet egyszerre mindet megvalósítani! A szövege az én fejemben a Tőkés társaságok világuralma című könyvvel van súlyozva, így valószínűleg kitalálhatjátok, hogy nem a teljes gazdasági integráció és a korlátlan szabadpiaci neoliberális kapitalizmus pártján állok.

A globalizáció járható útjai - Dani Rodrik

Bevezetés
Azért akarunk gazdasági integrációt, hogy az emelje az életszínvonalat. Demokratikus politizálást akarunk, hogy a közösségi döntéseket azok (vagy azok képviselői) hozzák meg, akikre ezek a döntések közvetlenül hatnak.
És végül az önrendelkezésre is igényt tartunk, amely végeredményben a nemzetállami keretből ered. Ez a tanulmány amellett érvel, hogy ez a három igény egyszerre nem valósulhat meg. A globális világgazdaság politikai trilemmája arról szól, hogy a nemzetállami rendszer, a demokratikus döntéshozatal és a teljes gazdasági integráció kölcsönösen kizárják egymást. Azaz csak kettő lehetséges a háromból egyszerre. Ez arra enged következtetni, hogy az az irány, amerre manapság úgy tűnik, haladunk – a globális kormányzás nélküli globális piacok felé – fenntarthatatlan.
http://yglesias.thinkprogress.org/wp-content/uploads/2011/03/book-cover.jpegAz alternatívát egy megreformált bretton-woods-i kompromisszum jelenti: miközben megőrzünk bizonyos korlátozásokat az integrációval kapcsolatban, mint ahogy az eredeti bretton-woods-i megállapodásokban, addig számos „globálisabb” szabályozást állítunk fel, amely a kívánt integrációs mértéket célozza meg. Akik netán egy másfajta döntést hoznának – szűkre szabott globális gazdasági integráció – azoknak szembe kell nézniük döntésük következményével: vagy kisebb mértékű globális kormányzás vagy kevesebb demokrácia.
A második világháborút követő négy évtized alatt a nemzetközi döntéshozók kordában tartották ambícióikat. A nemzetgazdaságok nemzetköziesedésének egy korlátozottabb formája mellett tették le voksukat, sok teret engedve ezzel a nemzeti gazdaságirányításnak. Az egymást követő multilaterális kereskedelmi tárgyalások hatalmas lépéseknek bizonyultak, de azokon csak a protekcionista kereskedelmi korlátozások lebontására fókuszáltak, a gazdaság csak kis szeleteit érintve (kimaradt a mezőgazdaság, a szolgáltatások és az „érzékeny” iparágak, mint például a textilipar). Megmaradt a tőkepiaci pénzügyi tranzakciók valamint a tőkeáramlás korlátozásának elve.A Bretton-Woods/GATT rezsim azért volt sikeres, mert lényegénél fogva alárendelte a nemzetközi gazdasági integrációt a nemzeti gazdaságpolitika és a demokratikus döntéshozatal igényeinek.
Ez a stratégia drasztikus változásokon esett át az elmúlt két évtizedben. A globális politikát napjainkban a „mély”integráció agresszív agendája határozza meg – mindenféle, a kereskedelem és a tőkeáramlás útjában álló korlátozás és akadály eltörlése. Ennek eredményei problematikusnak bizonyultak – mind a gazdasági teljesítmény (a háborút közvetlenül követő évtizedekhez képest), mind a politikai legitimitás szempontjából. Ennek egyszerű oka az, hogy a mély (szoros) gazdasági integráció elérhetetlen egy olyan térben, ahol a nemzetállam és a demokratikus eljárások még mindig számottevő erővel bírnak.
A tanulmány címe tehát két gondolatot közvetít. Először is, igenis léteznek inherens korlátai annak, hogy mennyire vagyunk képesek a globális gazdasági integrációt előmozdítani. Se nem lehetséges, se nem kívánatos hogy maximalizáljuk azt, amit Keynes „a nemzetek közötti gazdasági jellegű érintkezéseknek” nevezett [Keynes ezt a frázist egy, a nagy gazdasági világválság idején írt esszéjében használja, melyben úgy tűnik, hogy összességében leszámol a szabadkereskedelem visszaállításával: „Azokkal szimpatizálok, akik inkább minimalizálnák, mintsem maximalizálnák a gazdasági jellegű érintkezéseket a nemzetek között. Az ideáknak, a művészetnek, a tudásnak, a vendégszeretetnek és az utazásnak kellene nemzetközivé lenniük. Azonban -ha ez ésszerű és praktikusan lehetséges- az árukereskedelem ne lépje át az országhatárokat, és mindenekelőtt a pénzügyek is legyenek nemzetiek.”]. Másodsorban a megvalósítható globalizációs modellek halmazán belül számos lényegileg különböző forma közül lehet választani. Az ilyen modelleknek különböző implikációi vannak azok számára, akiket felhatalmazunk, és akiket nem, akik profitálnak belőle és akik nem. Figyelembe kell e két tényt venni, hogy képesek legyünk előrelépni a globalizációról szóló vitában. Az egyik tanulság az , hogy féken kell tartani becsvágyunkat, már ami a globális gazdasági integrációt illeti. A másik pedig, hogy jól kell kialakítani a globalizáció-„immár-soványabb verziójának szabályait.

https://m.blog.hu/sc/scheiringgabor/image/politikaitrilemma%20-%20p_443.jpg


A globalizáció korlátaira vonatkozó érvelésem nem magától értetődő (vagy legalábbis nem kellene annak lennie). Számos alapkövön nyugszik, és talán hasznos is lenne ezekkel kezdeni. Az okfejtés onnan indul, hogy a piacoknak egy sor nem piaci intézménybe kell beágyazódniuk, hogy jól működhessenek. Ezek az intézmények számos funkcióval bírnak, melyek kritikusak a piacok működése szempontjából: létrehozzák, szabályozzák, egyensúlyba hozzák, és legitimálják azokat..
A második, sokkal neuralgikusabb pont szerint nincs egyszerű vagy egyedi megfelelés ezen funkciók és az intézményi infrastruktúra által öltött különböző formák között. Az amerikai típusú kapitalizmus nagyban elüt a japán típusútól; észveszejtő sokszínűség jellemzi a munkaerőpiac és jóléti állam intézményeit még Európán belül is; alacsony jövedelmű országok gyakran kívánnak meg heterodox (a bevettől eltérő [B.T.]) intézményi konfigurációkat, mely a fejlődés útját jelenti számukra.
http://anticap.files.wordpress.com/2012/10/02europe-popup.jpegA harmadik pont egyszerűen azt állítja, hogy a fenti intézményi diverzitás jelentős korlátokat állít a teljes gazdasági integráció elé. Valójában manapság, amikor a formális kereskedelmi és beruházási korlátozások jórészt eltűntek, pontosan a szabályozási és jogi eltérések (azaz a különböző fejlődési utak, melyeket a heterogén nemzeti intézményi környezet alakít), gördítik a legnagyobb akadályokat a nemzetközi kereskedelem elé. A „mélyintegráció” pedig megkövetelné az ezekből származó tranzakciós költségek intézményi harmonizáció általi megszűntetését – ez az álláspontja a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO). Valójában, amint belátjuk, hogy az intézményi sokszínűség értékes gazdasági szereppel bír, világossá válik, hogy a WTO által propagált út tele van veszélyekkel.
Szerencsére számos „lehetséges” globalizációs modell létezik, melyek sokkal több előnnyel rendelkeznek, mint napjaink verziója – többek között egy sokkal igazságosabb elosztást tesznek lehetővé. A tanulmány vége felé fogom tárgyalni a globális szabályozás egy olyan módosított változatát, amely különösen meggyőző eredményeket produkálna: egy multilaterális tárgyalásokon elfogadott vízumrendszert, amely nagyobb mértékben tenné lehetővé a fejlődő országok képzett és képzetlen munkaerejének fejlett államokban történő (ideiglenes) munkavállalását . Egy ilyen séma jövedelemben megnyilvánuló előnyöket eredményezne, melyek nagyobbak lennének, mint amelyek a WTO tárgyalásokból összességében származnak. Ráadásul ez a rendszer viszonylag kicsi növekedést eredményezne a határokon átnyúló munkaerő-áramlásban.

Ez még csak a bevezető része volt írásának, és remélem már ennyiben is találtatok jó pár olyan kijelentést, aminek segítségével jobban átlátjátok a világ dolgait.

A teljes szöveget (14 oldal) itt tudjátok tovább olvasni!

polyp_cartoon_WTO_Corporations.jpg

         szólj hozzá

Címkék: politika világgazdaság európai unió globalizáció wto fenntarthatóság polyp dani rodrik

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Már a vizet is elveszik a szegényektől

PPJ         2012.01.26.

(Nem tudom hová kerülhettem ki, vagy, hogy mekkora erőkkel bír(!) a közösségi média (facebookról egyhónap alatt 8500 látogató!) - de az Új-zélandi veteményes tiltási tervezetes poszt egy hónap alatt 5800 látogatót vonzott!)

Frissítés 2012. február 9.: A Világbank és a titkos vízprivatizáció

A fent említett poszthoz kapcsolódik egy újabb fantasztikus emberi találmány: a fölényes korporatív tőkeerő, mellyel akár a szegények utolsó életfeltételeit is ki lehet iktatni, ha nem fizetnek. Egy, a héten bemutatandó dokumentumfilm szerint a multinacionális vállalatok puszta üzleti érdekből még az ivóvíztől is megfosztják a harmadik világban lévő országok lakóit. [Lásd még angolul: Collecting rainwater now illegal in many states as Big Government claims ownership over our water]

„Amikor a Nestlé megjelenik, és azt mondja, 'a Pure Life a válasz', a saját kútvizeteket adjuk el nektek, miközben a csapból semmi nem folyik vagy ihatatlan, nos, ez nem egyszerű felelőtlenség, hanem gyakorlatilag bűntény” – mondja Maude Barlow ENSZ-tanácsadó arról, hogy fertőzött víz miatt a harmadik világban több gyermek hal meg évente, mint az AIDS, a malária, a háborúk és a közlekedési balesetek miatt összesen. - Írja a NOL.hu, ahonnan az alábbiak is származnak!

A Nestlé áll a célkeresztjében annak a dokumentumfilmnek, a Palackba zárt életnek is, amelynek a héten tartják a bemutatóját. Két készítője, az operatőr Urs Schnell és Res Gehriger újságíró Nigériától Etiópián át Pakisztánig követte a svájci céget, ám az alkotásból körvonalazódó kép finoman szólva nem hízelgő az élelmiszergyártóra nézve.

Egy pakisztáni kisváros expolgármestere, Bhati Dilvan azt állítja, hogy a környéken egyre több gyermek hal meg a fertőzött víz miatt, és ezért a Nestlének kell felelnie. „Nem elég, hogy a víz szennyezett, de 30 helyett ma már 100-130 méter mélyről kell felhoznunk” – panaszolja az egykori városvezető, aki szerint bár kérték, a Nestlé elutasította, hogy tiszta vizet pumpáljon a helyieket ellátó vízvezetékbe.

Miközben azonban a Nestlé jó tíz évvel ezelőtt Pure Life néven elsöprő sikerrel futtatta fel új, palackozott ivóvízét, amely John Harris, a Nestlé Waters igazgatója szerint a „portfólió ékköve”, Pakisztánban és máshol is elkezdett hírhedten rossz minőségű lenni az élethez nélkülözhetetlen nedű. Megdöbbentő, de az Egészségügyi Világszervezet szerint évente 3,575 millió ember – 20 másodpercenként egy gyermek – hal meg a vízzel kapcsolatos fertőzések miatt, 884 millióan pedig egyszerűen nem férnek hozzá tiszta vízhez.

A Nestlé kész az azonnali magyarázattal, ha valaki az ivóvízhiányról faggatná. A Tages Anzeiger kérdésére a svájci cég azt válaszolta, két víztisztító komplexuma a pakisztáni Sheikhupura iparvárosban tízezer ember ivóvízellátását biztosítja, épül a harmadik víztisztító, és két iskola is. A svájci cég nem az egyedüli, amelyik hatalmas profitra tesz szert forrásvíz felszínre hozatalából és eladásából a nyugati piacokon. Ezt így csinálja éppenséggel a Coca-Cola és a Danone is, csakhogy a film állítása szerint kettejükkel ellentétben a Nestlé szereti a „közös értékek” bajnokaként feltüntetni magát. Ehhez képest amikor 2007-ben Schnell és Gehriger a céghez fordult közreműködésért, az akkori Nestlé-szóvivőtől azt a frappáns választ kapták, hogy filmjük „rossz helyen és rossz időben” készül. Sokat ez az álláspont azóta sem változott. Melanie Kohli jelenlegi szóvivő szerint a Palackba zárt élet „egyoldalú és igazságtalan képet közvetít a Nestléről, ezért zárkóztunk el attól, hogy részt vegyünk a dokumentumfilm készítésében”.

Ennek ellenére a legtöbb példa világszerte nem éppen a Nestlé mellett szól. A dokumentumfilm szerint volt  ugyan, hogy a svájci cég 750 ezer dollárból építtetett víztisztítót egy etióp menekülttábor számára 2003-ban, két évvel később azonban se szó se beszéd, a cég kivonult az országból, pusztulásra ítélve, amit felépített. Nigériában, Lagosban vannak olyan családok, amelyek bevételük felét költik vízre, az amerikai Maine állam lakói pedig amiatt tiltakoznak, hogy a Nestlé földterületeket vásárol fel, ahonnan nyakló nélkül hozza felszínre a vizet – ezt a szövetségi törvények értelmében egyébként meg is teheti.

Minden évben több millió köbméternyi vízről van szó, ráadásul nem elég, hogy ennek literje alig egy centbe kerül a multiknak, a körítésül szolgáló reklámkampány is hamis. „A vizünket adják el forrásvízként” – meséli a dokumentumfilmben egy hölgy. „Azt, amelyikkel mi a WC-ket öblítjük.”

De ha már ivóvíz, ne felejtsük az utóbbi idők hazai botrányit sem!

Fertőzött ásványvízet vontak ki a forgalomból - helyitermekmagazin.hu

A közel 300 RAKLAP, és több, mint 110 EZER PALACK(!) márkája: Saguaro Pannon-Aqua szénsavmentes és az S-BUDGET (Spar) szénsavas, 2 literes ásványvíz.

Ismét fertőzött ásványvíz - helyitermekmagazin.hu

A Miskolci Likörgyár Zrt. “jóvoltából” ismét bővült az Élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény alapján közzétett jogsértő szervezetek és személyek listája. Egy magyar termék, nevezetesen a Lillafüredi természetes ásványvízben (szénsavmentes, 1,5 l, jelölése: 2012. 05. 02.;B) a Pseudomonas aeruginosa baktérium jelenlétét mutatták ki: 2/250 ml, 3/250 ml, 11/250 ml, 2/250 ml, 2/250 ml.

Igaza volt az IPM-nek: mérgező ásványvizet forgalmazott az Auchan! - greenr.blog.hu

Az IPM magazin márciusi száma óta tartó kálvária végére értünk. Igen, vannak mérgező ásványvizek az Auchanban is! November 17-én a Fővárosi Bíróságon elsőfokon a Visegrádi Ásványvíz Kft után az Auchan is pert vesztett az IPM magazin ellen a mérgező ásványvizek témájában.

 

         7 hozzászólás

Címkék: világ kapitalizmus ivóvíz nestlé polyp humánökológia

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Képregény helyzet - Polyp, Bendib

PPJ         2010.12.10.

Sziasztok!

http://www.bendib.com/video/khalil_bendib.gifNos, az a helyzet, hogy Polyp frissítette a weboldalát és egyben valamit mahinált a linkeléssel is, úgyhogy a hotlinkelés nagy sajnálatunkra befuccsolt a GreenR-en. De remélem, hogy akik régóta itt vannak, azok már amúgy is rászoktak Polyp bácsi honlapjára, meg szerencsére a visszamaradt üres hotlinkekben ott maradt a kép címe, tehát vissza lehet keresni, hogy miket tettem ki anno. 

Viszont van újabb kedvenc! Bendib! Nem annyira letisztult (rengeteg a szöveg), ám sokkal összetettebb dilemmákat és karikaturákat ábrázol, ráadásul épp olyan témákban is (a környezetvédelmen kívül), mint az iszlám, arabok, zsidók, Palesztina...

És még könyve is van, ugyanúgy, mint Polypnak.

http://www.bendib.com/environment/1-4-06-Uruguay.jpg

http://www.bendib.com/democracy/6-Separation-Anxiety.jpg

http://www.bendib.com/islam/E-2-12-05-Kim-Flash.jpg

http://www.bendib.com/labor/2-14-A-Free-Vietnam.jpg

http://www.bendib.com/environment/2-5-Chad-Cameroon-Pipeline.jpg

         2 hozzászólás

Címkék: képregény polyp bendib

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Polyp közszemlére tette a "One Tree Island"-et

PPJ         2010.11.19.

Alapjaink vetésében szerepet játszó nagy kedvencünk, Polyp, közzétette a Speechless című könyvének bevezető képregényét, a One Tree Island című munkáját, mely a földön élő almazabáló kukacok rövid történetét óhajtott szemünk elé tárni. Fogyasszátok, emésszétek, nyilatkozzatok! Absztrakt gondolkodás szükségeltetik a 16 kocka befogadásához! Íme az első:

         6 hozzászólás

Címkék: képregény polyp

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Képregény 68 - IMF

PPJ         2010.07.21.

http://polyp.org.uk/cartoons/democracy/polyp_cartoon_IMF.jpg

         2 hozzászólás

Címkék: képregény polyp

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

· 1 trackback         

 
 
süti beállítások módosítása