PPJ         2013.03.14.

Elég már csak a tartalomjegyzéket is átböngészni, hogy szerintem bárki álla teljesen jogosan leessen, és ráeszméljen, hogy milyen mélyen ki vagyunk ma már szolgáltatva, mert önnön alapszükségleteinket sem tudnánk ellátni közösségi szinten!

Lehet álmodozni városi kertekről belvárosi liberálisoknak, meg még nagyobb terepjáróról ostoba vidéki fővadászoknak és agrármaffiózóknak, de helyzet az, hogy az olajkorszakot túlélni nem a számítógépes kód-írók fogják, hanem akik életet lehelnek a formátlan természeti anyagokba: ők a mesteremberek.

~~~~~~~

Az általánosan elterjedt nézet szerint a tömegtermelés tette lehetővé, hogy a világ népességének jelentős része annyi eszközt és használati tárgyat halmozhatott fel. Ebből két kérdés adódik. Az első: vajon valóban szükségünk van annyi kacatra, mint ahogy azt hisszük? Az üzletek polcai között sétálva gyakran hitetlenkedve nézem az árukészletet, hiszen számomra elképzelhetetlen, hogy az áruk kilenc tizede vajon milyen módon járulhat hozzá az emberek jobb közérzetéhez, boldogságához. Vajon kinek szerezne örömet, ha megszerezhetné ezeket, kinek az élete válna szebbé az ilyen termékektől? A kilenc tizedük valószínűleg hamar szemétdombra kerülne, és ezzel bebizonyosodna, hogy már az előállításuk is hiba volt A második kérdés az, hogy miért kellene az embereknek ilyen fölösleges tömegcikkeivel beérniük, mikor napjainkban az ún. "fejlett világ" népességének egyre növekvő része munkanélküli. A silány tömegcikkek gyártására az egyetlen elfogadható magyarázat az lehetne, ha nem akadna elég ember jó minőségű termékelv előállításához. Ez azonban nem lehet kifogás, hiszen elegendő ember áll rendelkezésre. Illetve elegendő ember lenne a különféle szaktudást igénylő munkákra, ha a fiatalokat értékes, hasznos és érdekes munkák végzésére tanítanák meg.

Szerencsére a régi mesterségek még nem vesztek egészen a feledés homályába. Sőt, azt találtam, hogy valójában nincs is olyan régi mesterség, amelyet ne használnának valahol a mai napig földünkön. A fejlett világ épp most kezdi újra felfedezni az értékes, mesteremberek által készített tárgyak szépségét és szükségességét, és az emberek mind jelentősebb hányada igényli újra az iparos munka jó minőségű termékeit.

A jövő útja

A magas szintű ipari-műszaki civilizációról szőtt álom egyre inkább lidércnyomássá válik. A tudósok úgy képzelték el a társadalmi haladást, hogy egyre mélyebbek lesznek az ismereteink, egyre összetettebb lesz a gondolkodásunk, nőnek az igényeink, de hát az ördög vigye el azt a világot, amelyben mi, szegény párák a nagy tudásunkkal és igényeinkkel arra vagyunk kárhoztatva, hogy sivár irodákban képernyőket bámuljunk és billentyűket nyomkodjunk, s a fejlettség eredményeként honfitársaink jó része munkanélkülivé, azaz fölöslegessé válik! Emberek, akik fölöslegesek?

A tömegtermelés kezdettől fogva hajlamos arra, hogy a benne részt vevő dolgozókat a gépek tartozékainak tekintse. Ott az ember csak annyira érték, mint a gép. Pedig az ember nem eszköz, hanem maga a végcél, amelyet ezen a földön minden terméknek szolgálnia kell.

Az emberek már torkig vannak azzal, hogy naphosszat unalmas tevékenységet végezzenek, hitvány és csúf tárgyakat állítsanak elő, s a kényszerű tömegtermeléssel végzetesen kimerítsék bolygónk erőforrásait. Ha az emberiség mindezek ellenére fennmarad, és valóban eléri a civilizáció magas fokát, a kézművesség ott győzedelmesen foglalja el a maga helyét.

Bolygónkon az lehet csak a teljes és boldog élet, amelyben a munka, ez a megbecsült és nemes tevékenység a legnagyabb érték. Szükség van a pihenésre is, de ezt csak akkor élvezhetjük igazán, ha a munka fáradalmait pihenjük ki. A folyamatos semmittevés, a munkanélküli kényszerű tétlensége nem pihenés, hanem az emberi lelket romboló állapot. Egy nagyszerű kézműves mester, Eric Gi11 valahol ezt írta: "A pihenés földhözragadt, a munka szent dolog. A pihenés célja a munka, a munka célja az üdvösség. Az üdvösség pedig a teljesség maga."

E teljesség keresésének jegyében íródott a könyv.

A könyv Polyányi Csobán jóvoltából fejezetenként olvasható a Scribd-en!

Nagyon szép kezdeményezés van a The Year of the Mud facebook oldalon és weblapon

És hogy ez mennyire nem "vissza a fára, sötétzöld majmok" stílus, hanem épp ellenkezőleg, a reneszánszát élő giga-hipszter new-age fenntartható menőség, azt bizonyítsák az alábbi videók!

The Birth Of A Tool. Part II. Chisel Making (by John Neeman Tools) from John Neeman Tools on Vimeo.

PPJ         2013.03.12.

"Minden, amit a főmédiában hallanak, száz százalékban igaz. Kérem, menjenek vissza dolgozni. Ha nincs munkahelyük, akkor maguk értéktelen emberi lények. Fogyassz, fogyassz, fogyassz, míg végül nem marad a bolygóból, amiből fogyaszthatnánk. Csak annyit kell tenniük, hogy vegyenek dolgokat, amikre nincs szükségük, így támogathatják legjobban a gazdaságot. A mosolygás árt a gazdaságnak. Kérem, ne mosolyogjanak. Kérem, már koncentráljanak is a következő vásárlásukra. A gondolkodás nagy fáradság, nem éri meg az energiát. Ha meglát az utcán egy buddhistát, próbálja rávenni, hogy hagyja el a vallását. A buddhisták meditálásra intenek minket. A meditálás az értékes vásárlóidő vesztegetése. A szerencsétlen emberek többet vásárolnak, szóval kérem, maradjanak olyan szerencsétlenek, amilyenek csak tudnak."

A létező „Mátrix": óriáscégek kapitalizmusa
Valódi demokráciát, most! Occupy Hungary blog

PPJ         2013.03.03.

Elkerülhető a katasztrófa? Mi fog történni? És végül, mit lehet tenni? Mivé lesz az ember, mikor emberségét veszti és hangyává vagy kígyóvá korcsosul? - Ezen gondolatokra adott filozófiai, metafizikai válaszokat Hamvas Béla. A Tilos Rádiótól Electrocat Toma egy irodalmi dubtechno hangoskönyvet álmodott. Ez már a harmadik rész a sorozatában (első, második), és szerintem ez a rész kiválóan illik a GreenR blogon mostanság történő tudatváltáshoz!

Újra gondolt s gombolt kollázs Hamvas Béla Titkos Jegyzőkönyv c. művéből. Titkos Jegyzőkönyv c. művet a tanítómester 1948 és 1951 között írta meg. Azok számára, kikben Hamvas Béla írásai és a DubTechno muzsika jól megfér egymással!

Arról, hogy a környezet pusztulása nem önmagában jön létre, és nem is igazán a gazdasági válságból adódik, hanem az ember önmagáról alkotott képe korcsosult el, és ez a filozófiai és metafizikai tévút vezetett minket minden romláshoz, romlásra és romboláshoz, szól már erről egy-két poszt és videó.

Szóval hangerőt és mélynyomót feltekerni, egy finom italt bekészíteni, és indulhat a másfél órás zenei tudattágítás, mely lélekformáló erejénél fogva bölcsességhez, belátáshoz és megértéshez, emberségünk visszaszerzéséhez tud vezetni.

Készítettem a hanganyag egy-egy részéhez más gyönyörű videókat felhasználva videoklipeket is! :)

"A hagyomány nem rendszer, hanem rend. A rend arról ismerhető fel, hogy önmagát állandóan javítja.. A rendszer organizáció, a rend organizmus. A rendszer ha valahol nem jó – márpedig mindig kiderül, hogy valahol nem jó – összeomlik. Ha a rend valahol nem jó, önmagát kijavítja.
Európának rendszere volt és van, sok, rendje nem volt és nincs. A rendszerek közül az egyik rosszabb, mint a másik. Az ember nem győzi eldobálni őket. Mindenütt a vak következetesség, minden egyébre való tekintet nélkül, tehetetlenül, hogy önmagát korrigálja, mint az állami és a társadalmi és a vallási és a filozófiai rendszerek, sorra összeomlottak, és össze fognak omlani. Rettentő szillogizmusokkal és tökéletesen logika nélkül. Monomániák és rögeszmék. Valamennyi a korlátolt önmagára való éhség terméke, amely saját fixa ideáján nem lát túl, s amely még önszeretetnek is képzeli magát."

Hamvas Béla - Mirázs (Részlet)

PPJ         2013.02.24.

Nem akármilyen feladatot kaptunk környezetpolitika óra keretén belül a humánökológia mesterszakon! Egy nagyváros elszabadult társadalmi-, gazdasági-, és ökológiai problémáit kellett egy szimulációs kísérletben megoldanunk: azonban később lehullt a lepel, valójában nem is kitalált volt ez a nagyváros, hanem nagyon is létező!

Amint a fenti bevezető mondatból is látszik, a humánökológia mesterszak az ELTÉn nem lacafacázik, ez nem "kirakatdiploma" lesz, hanem a Föld nevű bolygón a nooszféra összetett problémáit megoldani képes rendszerszintű gondolkodásmódot biztosító, különleges és kitüntetett felelősséggel járó tudás!

Hogyan ne próbáljunk problémákat feloldani!

Ami szerintem jól látszik a világon, hogy ha egy problémát önmagában akarunk megoldani, minden mástól elválasztva, akkor az nemhogy nem fog sikerülni, de a problémával kapcsolatos területekre is tovagyűrűző még több gondot szül! Egy sárkányfejet levágunk és hét nő a helyére... Az a mentalitás, hogy bármilyen tünetet önmagában kezelhetünk és megszüntethetünk, jelenleg sajnos jellemző a vezetőkre, politikusokra (annak álcázott maffia-bábokra), jogalkotókra, stb. 

Nem tudom miből fakad ez a hübrisz... ez a hübrisz, hogy mindenki külön akarja a problémákat kezelni, holott egy tünet mögötti betegsége mindig mélyebben van elásva! Most ez nem ide tartozik, de ugyanez a fő baja a nyugati orvostudománynak is! (Mármint az "orvostudománynak" álcázott kapitalista betegség-ipar nevű "jószágnak".) Hogy csak egyes tüneteket akar kezelni (mást nem is tanult meg tudni), nem látja az egész szervezetet! De akkor hogy akar egész-séget teremteni?!

Ennél jobban, és főleg manapság nem hiszem, hogy több szót kell ejtenem arról, hogy komplex-, rendszer szintű anomáliák csak holisztikus megközelítéssel oldhatók meg! A hiba nem az ön készülékében van, hanem a Mátrixban, a Rendszerben magában!!!
A világ jelenlegi forrongásai abból adódnak, hogy a problémák olyan durva szintre hágtak, hogy a józan embereken túl ezt a felismerést most már "a Rendszer" menedzserei is egyre inkább elhiszik, ami alapjaiban rázza meg az egész struktúrát! (Erről a globális felfokozott zizegésről és a benne rejlő lehetőségekről ír Immanuel Wallerstein. Az egyik benne rejlő lehetőség például egy ökológia rendszerváltás is!)

A krízisekkel súlytott városnak kellett kidolgoznunk egy cselekvéstervet

Adott egy nagyváros. A külterületein túlnyúlóan milliónyi(!) illegálisan épült házzal és lakossal. Ők mindennap közlekednek is a munkahelyükre, amit keservessé tesz, hogy a városnak nem igazán megoldott a tömegközlekedési infrastruktúrája. Magánemberek által tulajdonolt magánbuszok játszanak "taxist", nincs se menetrend, se buszmegálló, mindenki keresztül-kasul egymáson. A buszok elavultak és ezért nagyon gyakori a szmog is a városban.

A külváros egy jelentős részén az utak tulajdonképpen poros vagy épp saras földutak, a csatornázás sem megoldott. (Nem, most nem Érdről, a virágzó maffiatanya, bocs "kertvárosról" írok...)

Továbbá szimulációnkban a város számára nagy nemzetközi hitelszervezetek ajánlanak forrásokat a problémák rendezésére, városfejlesztésre.

A helyzet a következő:
Éppen ciklusa végéhez ért a városvezetés. Az új vezetőgárda döbbenten tapasztalja, hogy a fiókokban sehol sem talál egy hosszú távú stratégiát a városról, az előző vezetés csak tüneti kezeléseket végzett és semmilyen átfogó városi jövőkép nincs senkinél és semmiben sem belefoglalva.

A feladat:
Dolgozzunk ki a város részére egy általános vezérelvet, egy hosszú távú cselekvéstervet és egy befektetési és hitelstratégiai kritériumrendszert!

Négy fős csoportokra osztotta a tanár a társaságot és kb. 20 percet kaptunk a kupaktanácsra, további 5-öt a pontokba szedett terv leírására.

A javaslatok

A javaslatok eléggé egybehangzóak voltak, apró eltérésekkel, más-más területek kiemelésével, különféle ötletekkel, de a 4 csoport stratégiái a táblán összehasonlítva a vezérelveket tekintve azonosságot mutatott.

+ A városnak a hosszú távú fenntarthatóságot kell elsődlegesen megcéloznia, a rövid távú és az egy választási cikluson belül jellemző "elodázó" magatartás helyett.

+ Erősíteni kell a város és vidéke, vidék és városa viszony egyensúlyát. Ezalatt kell érteni a vidéki területek képviselőivel a kapcsolatfelvételt, mert a város külterületén építési engedély nélkül letelepedett embertömeg tulajdonképpen a vidékről elűzött emberek áradata! A városi mezőgazdálkodás feltételeit is meg kell teremteni, hogy amennyire csak lehet, a város lakossága ne legyen kiszolgáltatott a nemzetközi piacok és áruszállítás globális rizikóinak.

+ Elsődlegesen a kaotikus buszközlekedést kell feloldani a tömegközlekedésen belül. A tulajdonosi szerkezeten is változtatni kell, hogy ne egyénenként szerveződjön kaotikussá a városban lévő buszok menetrendje, hanem össze legyen egyeztetve. A világra eddig jellemző autó - busz - kerékpár - gyalogos sorrendet meg kell fordítani, mert az autósok megbénítják a várost! Buszsávok és kerékpársávok kerüljenek kialakításra! A buszok esetében feltétlenül törekedni kell az ökológiai hatékonyságra (elektromos, gázüzemű). A belvárosban közösségi kerékpár kölcsönzési rendszer kerüljön bevezetésre.

+ Ökológiai adóreformra van szükség a társadalmi viszonyok rendezésére! A kiszolgáltatott helyzetűek részesüljenek támogatásban, és a város szövetét már amúgy is tőkeerős kihasználók pedig viseljék a közterheket nagyobb felelősséggel. Legyen szmog-díj, dugó-díj, szociális tömegközlekedési kedvezmény.

+ A befektetési és hitelstratégiákat tekintve részesüljenek előnyben a hazai és még inkább a helyi vállalkozók. A globális hitelpénzintézetek konstrukciót a lehető legmaximálisabban kerüljék el! A város eladósodottsága csak úgy csökkenthető, ha bármilyen tempóban is, de inkább önmagától áll gazdaságilag lábra! A további hitelek felvétele csak még tovább megköti a város egész életét és a beruházások mikéntjét is minduntalan megkötik a hitelintézetek, ami nem esik egybe a fenntarthatóság szempontjából fontos infrastruktúrák fejlesztésével!

A MEGLEPETÉS

Ezután tanárunk igencsak mosolygott és azt mondta, hogy közel tökéletesen teljesítettük a szimulációt: megoldottuk Kolumbia fővárosa, Bogotá, D.C. gondjait! :)

Környezetpolitikát oktató tanárunk Ifj. Dr. Zlinszky János!

Ifj. Zlinszky János a globális katasztrófa túlélési lehetőségeiről

Az óránk felvezető képsorait ugyanis magától a város új polgármesterétől, Gustavo Petro-tól kapta, és a tanárunk alakította át órai szimulációs feladattá. Enrique Peñalosa pont ilyen cselekvési tervvel mentette meg a súlyos krízisekkel terhelt latin-amerikai fővárost.

Kiszámolták, hogy a nagy globális hitelszervezetek (pl. IMF) által ajánlott csomagok és infrastruktúra fejlesztések végső soron sokkal drágábbak, mint egy fenntarthatósági szempontok szerint jól átgondolt várospolitika. A 30 Km metró helyett például építettek ugyanabból a pénzből 388(!) km hosszú felszíni buszrendszert.  (Itt egy könnyen érthető összehasonlító bemutató a metro VS busz dolgoról.)

De mivel ez a buszos móka még így is olcsóbb volt, és 5 évnyi metró (brühühü, Budapest...) építés helyett 18 hónap (!) alatt megépítették, ezért kiszámolták, hogy ha felvettek volna hitelt a metró építésre, akkor az annak fizetendő kamatából mennyi bicikliutat lehetne megépíteni... Mivel okosak, ezért hitelfelvétel és kamatok fizetése helyett megépítették a bicikliutakat.

Nem tudom érthető-e miről beszélek?! Talán főleg a budapestiek kezdik megérteni mi az, hogy 22 évnyi gazdasági gyarmatba hajtás helyett jövőképpel rendelkező szabad városműködés...

A legátütőbb változást tehát a buszközlekedés reformálása hozta. A 7000 magán buszt Bogotában leváltotta a "TransMilenio Bus Rapid Transit System" vagyis egy gyors-busz hálózat. A megoldást Kína is ismeri és használja például Guangzhou városban.

Az új rendszer 59%-al csökkentette az fosszilis tüzelőanyagok használatát, a közlekedés hatékonysága pedig nőtt! A buszok két-két külön belső sávot kaptak. Az emberek egy felüljárón közelíthetik meg az elszeparált állomásokat, melyek előtt jegypénztár van, tehát már eleve csak jeggyel érkezhetnek a terminálhoz. A rendszer kivitelezői nagy hangsúlyt fektettek a buszok minőségére és kényelmére, mivel az autósokat is a tömegközlekedés használatára akarták serkenteni! A polgármester híres kijelentése: "Fejlett ország nem az, ahol a szegények autót birtokolnak, hanem ahol a gazdagok a közösségi közlekedést választják!"

Tekintettel a 7 milliós népességszámra, melynek jelentős része szociálisan erősen kiszolgáltatott, a szegény negyedbe új iskolák épültek valamint tízen kilométer hosszú gyalog- és kerékpárutak, gyalogos és biciklis felüljárók, hidak kerültek kiépítésre! Vízparthoz közeli gyalogutak és futópályák, sportparkok létesültek.

Az autósok 40%-át kitiltotta a belvárosból - a járdákon parkolókat pedig építészetileg leparancsolta. (Angol, képes esettanulmány.) Az utca az emberi találkozások köz- és színtere, levegőőőt!

Előtte - utána

Bogotá biciklis hálózat térképe (Nagy méretben)

Koknlúzió

Az eset valódisága adta a hitet és erőt, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Mert fővárosunkat látva az örömök mellett, szakmámból adódóan hihetetlen fájdalom is van a szívemben.

Nem mondom, hogy nem jó folyamatok indultak el Budapesten, de azért egy ökológiai városvezetési fordulat még hiányzik! Amilyen eredményeket Budapest fel tud mutatni, azt leginkább nem a politikusok, hanem a civil társadalmi nyomásgyakorlás és kurázsi falára írhatjuk.

A politika szó eredeti görög értelme, "a közjóról való közös gondolkodás". Bogotá polgármestere szakított a pártpolitika elavult és kiüresedett értelmével, amiben ugyanaz a maffia áll az összes "választási lehetőség" mögött, rövid ciklusokban gondolkodva, magas korrupciós és sikkasztási rátával.

Enrique Peñalosa polgármester példája az alulról felfelé szerveződő társadalom mellett a felülről lefelé is igaz és őszinte módon szerveződő hatalom gyakorlását mutatja: csakis az emberekkel együtt, mindig csak értük, velük egyetemben!

A városi projektek kivitelezésekor a kommunikációra és a puszta tényekre nagyon nagy hangsúlyt fektettek! Az emberek nem hülyék: megértik, hogy mi miért történik. Azt viszont nem fogják még egyszer elfogadni, ha egyszer becsapják őket. Csakis egy az emberek jövőjéért tiszta szívvel küzdő ember nyerhet végső soron. Újra is választották Enrique Peñalosa-t a következő ciklusra! Népszerűsége annyival nőtt, amennyi százaléknyi autót kitiltott a belvárosból!

Az emberek és a város élni akar!

PPJ         2013.02.20.

Mujica elnök beszél a piacgazdaságról, fogyasztói társadalomról, túlhajszolt életről, szembeállítva azokat az emberi élet igazi céljával, a boldogsággal. Nem vizet prédikál és bort iszik. Nem költözött be az elnöki palotába, szerényen él, fizetésének 90%-át jótékonysági célokra fordítja. Követendő példa minden politikus számára!