PPJ         2013.01.20.

Magyarország elrablása: Offshore számlákon az államadósság duplája - "Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki a világ különböző adóparadicsomaiba. Ezzel hazánk a világon a 12. legtöbb pénzt vesztett állam, megelőzve nálunk sokkal nagyobb és korruptabb hírben álló országokat, például Ukrajnát, Törökországot és Kazahsztánt – állítja egy nemzetközi jelentés. A kutatást vezető közgazdász, John Christensen a Heteknek elmondta: szinte példátlan, hogy egy ország a teljes államadósságának két és félszeresét külföldre engedje úgy, hogy abból semmiféle bevétele nem származik. A megdöbbentő adatok arra utalnak, hogy az elmúlt 30 év sorozatos külföldi hitelfelvételei és megszorításai jórészt értelmetlenül történtek."

ÉBRESZTŐ RABSZOLGÁK! Egy modernkori gyarmat vagyunk... Ismét a jó öreg kötelező kérdés, hogy "mit keres ez egy öko-blogon?!" - Egész egyszerűen azt, hogy persze mindebbe az országos környezeti vagyonunk, a természeti tőkénk (erről lásd egy korábbi bejegyzésünket) is beletartozik! Így függ össze a pénzügyi globális politika és a természetvédelem; vagyis éppen hogy nem férnek meg együtt: vagy fenntartható lesz a gazdálkodás, vagy feláldozzák mindenünk a pénz oltárán.

Magyarország és az Illuminati - Ugyanezt állította Dr. Tóth Zoltán József a 2012 október 8-án Pomázon tartott, kvázi a "Szemkilövetés kormányától a szemfényvesztés kormányáig" alcímű előadásában!
Kulcsszavak: offshore, államadósság, monetáris és fiskális politika, nemzetközi kiszolgáltatottságunk, bábkormány, gyakorlati és elméleti megtévesztés és megfélemlítés...

"A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt. 242 milliárd dollár magántőke – a teljes magyar államadósság két és félszerese – került offshore számlára. Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el. (Lásd a mellékelt infografikát.) Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország. A sokat szidott európai válságállamok – például Görögország – nincsenek az első húszban sem. Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentős magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás, hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció (például ilyen emberek által) során került magánkézbe. Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább. Magyarországnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre – kormányzatoktól függetlenül. Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki. Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelő Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról. Ráadásul Magyarországnak nem volt olyan vezetője sem, mint Vlagyimir Putyin, aki – vitatható módszerekkel, de – hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét. Ebből a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentőövre – de Bokros-, Gyurcsány- és Orbán-csomagra sem –, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben."

A létező „Mátrix": óriáscégek kapitalizmusa

PPJ         2013.01.18.

Segítsetek betájolni magam közétek, kedves olvasóközönség, hogy vajon az alább egymás után tett videók csak az én fejemben futnak össze bizonyos szálakon, vagy ti is érzitek ezt a közti-rezgést, meta-fizikát, ami ezeket áthatja és módfelett egységesíti?! Várom a meglátásaitokat és véleményeteket!

[Ja és persze a jogos kérdésre - "hogy kerül mindez egy öko-blogra?" - a válasz reményeim szerint számotokra is ebben a cikkben a "zöld fejlettségi szint" olvasatában rejlik.]

Roppant ironikus és vicces. A tudósok rádöbbennek az ősrégi spirituális igazságok létére. Meg arra, hogy felesleges és lehetetlen pusztán mechanikus úton megérteni az embert (és a világegyetemet), mert lehet, hogy ennél több van mögötte... :D

"szinte az egész genomnak valamilyen szerepe van, vagyis, ha valamit megváltoztatunk benne, annak valamikor hatása lesz valamire"

Még jó, hogy nem kezdtük el kidobálni, a feleslegesnek hitt alkatrészeket.... :D

PPJ         2013.01.17.

Fotó: Pacsuta Péter János, Dánia - 2011, Nordic Folkecenter for Renewable Energy

Forrás: http://www.e-misszio.hu/index.php/energia-klima/55-energia-klima/742-mi-a-baj-a-megujulo-energiaval Zalatnai László írása a Süvöltő 2012/04. számából.

Mi a baj a megújuló energiával?

Talán furcsa lehet egy környezetvédő szervezet lapjában egy ilyen cikk cím. Valójában semmi baj nincs velük. De! Azt pedig tudhatjuk, hogy ha valahol „de” van, ott valami ellentétes dolog jön:

A baj az a rendszerben van, nem pedig néhány olyan természeti jelenségben, amelyek alkalmasak arra, hogy az ember számára hasznos munkavégzésre energiát szolgáltassanak.

Na akkor rakjunk rendet! Ma már szinte sehol nem lehet azt hallani, hogy a megújuló energiaforrások alkalmazása nem fontos. Már a csapból is az folyik, hogy napenergia, biomassza, szélenergia, geotermikus energia. Hogy ez a jövő. Ezzel csak néhány gond van:

1. Ma sok olyan megújuló energiaforrásra alapozott projektet valósítunk meg, amikor a beruházás összes energiaigénye meghaladja azt a mennyiséget, amennyit a megújuló energiaforrás kiaknázásával nyerhetünk. Ha pl. tervezünk egy napcellát egy jó nagy acéloszlop tetejére, amit 2 m3 betonba öntünk, hogy a szél biztosan ne csavarja ki, és ezzel egy nagyobb teljesítményű világítást üzemeltetünk, akkor a projekt energiamérlege negatív. Azaz ha a beton, az acél, és a napcella előállítására, szállítására több energiát használunk fel, mint amennyit a napcellák képesek megtermelni az egész élettartalmuk alatt, akkor feltehetjük a kérdést, hogy mit is csináltunk? Valóban olyan környezettudatosan jártunk el?
2. Az is gond, hogy egészen egyszerűen nincs annyi megújuló energiaforrás ma a bolygón, amennyi a jelenlegi igényeinket ki tudja elégíteni. A lehetősége természetesen megvan, csakhogy ha megnézzük, hogy a technológiai fejlesztésben hogyan állunk, és mennyi energiaforrást kellene mozgósítani arra, hogy a forrásokat átalakítsuk megújuló energiaforrásokká, akkor lehetetlen feladattal állunk szemben.
3. A következő gond az, hogy ezekre az un megújuló energiaforrásokra mások is számot tartanak. Nem más országok lakói, hanem más természeti folyamatok. pl. maga az élet. a biomassza energiát ma az egyik nagy „kitörési pontnak” tartják sokan. Csakhogy az élővilág a bolygón sokkal fontosabb szerepet játszik, mintsem az emberek hülyeségeinek a kiszolgálására. Az élet szent. Nem arra teremtetett, hogy máglyán végezze.
4. Ez pedig a ráadás: mire is használjuk ma az energiát, amihez így, vagy úgy hozzáférünk: pl. arra, hogy alapvető élelmiszereket akár kontinensek között hurcolásszunk, arra, hogy háborúzzunk, arra, hogy rengeteg felesleges bürokráciát végezzünk el, arra hogy elpazaroljuk rosszul szigetelt épületek hűtésére, fűtésére, hogy tervezetten elavuló, és így szemétre kerülő fogyasztási cikkeket gyártsunk, hogy az így keletkezett hulladékot ártalmatlanítsuk. A mai árutermelő és szolgáltatás előállító, és elosztó rendszer olyan szerkezetű, amiben rengeteg felesleges, energiapazarló folyamat zajlik. Ezt a szerkezetet egészen egyszerűen nincs értelme fenntartani.

Joggal merülhet fel az olvasóban az a kérdés, hogy ezeknek a környezetvédőknek akkor most már a megújuló energiaforrások se jók? Akkor miért reklámozzák, és miért kampányoltak olyan sokat ezek ismertté tételéért?

Természetesen nem a megújuló energiákkal van a gond, hanem azzal, hogy mennyire vagyunk hajlandóak mi társadalom összefüggésekben, rendszerben gondolkodni?!

Játszunk el egy gondolattal: Átalakítjuk a gazdaságukat rendszerszinten. Ez azt jelenti, hogy az infrastruktúránkat szépen lassan, vagy gyorsam olyan módon alakítjuk át, hogy ez ne fogyasszon sok energiát. pl. szalmabálából építünk és szigetelünk épületeket. A szalmabála előállításának az energiaigénye pont a 33-ad része egy ugyan olyan hőszigetelési képességű polisztirol szigetelőlapéhoz képest. Egy passzív ház energiaigénye 150 kWh négyzetméterenként. Ma egy normál ház energiaigénye 300-500 kWh négyzetméterenként. Ekkor már napkollektorokkal, és egy nagyon minimális fa tüzeléssel meg is oldhatjuk a téli fűtést. Napcellákkal pedig a világítást, és egyéb berendezések elektromos igényét. Ekkor már van értelme a megújuló energiaforrásokról beszélnünk.

A szerkezetátalakítást természetesen sokkal átfogóbban lenne érdemes elvégeznünk. Ahhoz, hogy a társadalom szerkezeti kérdéseiről érdemben beszélni tudjunk, ahhoz először meg kell edzenünk a gondolkodásunkat olyanná, hogy képesek legyünk felismerni ezeket a szerkezeit elemeket, és képesek legyünk felismerni azt, hogy ezeknek mi a hajtóereje.  Amíg ezt a szerkezeti lényeglátás képességét a szellemi elit nem tudja, vagy nem akarja elsajátítani, addig sajnos csak a felszínt kapargatjuk, és a legjobb szándékunk ellenére is csak egy lottó ötös találatával megegyező valószínűséggel sikerül olyan megoldásokat találnunk, amivel az előttünk tornyosuló környezeti, gazdasági, szociális, egészségügyi katasztrófát képesek lehetünk megoldani.

A rendszer szerkezete nem más, mint a rendszert alkotó tényezők egymáshoz való viszonya. Egy ember csontrendszere a csontok összességét, és a csontok egymáshoz való viszonyát jelenti. A beesett mellkassal rendelkező embernek más csontvázszerkezete van, mint egy egészséges kihúzott háttal rendelkező embernek. Ha bárki emberfiára ránézünk, akkor maximum a bőréig jutunk a nézés során. De megtanulhatjuk látni azt ami a bőr alatt van. A görnyedt testet a bőrön keresztül is érzékeljük. Hovatovább tudjuk, ha ránézünk valakinek a testére, hogy milyen minőségű a csontrendszerének a szerkezete, és mire képes az illető. Még a lelki állapotát is érzékelhetjük, pedig valójában csak a ruháját látjuk. Valahogy ezzel a szemléletmóddal kell a társadalmunk különböző folyamataira tekintenünk ahhoz, hogy esélyünk legyen a lényeg megértésére, és így a valós eredménnyel járó fejlesztések megfogalmazására.